English
Hungarian
Ügyszám:
.
IV/00039/2021
Első irat érkezett: 01/11/2021
.
Az ügy tárgya: A Kúria Bfv.II.633/2020/4. számú végzése elleni alkotmányjogi panasz (ittas járművezetés; segítségnyújtás elmulasztása)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 05/31/2021
.
Előadó alkotmánybíró: Szívós Mária Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó - az Abtv. 27. §-a alapján - a Kúria Bfv.II.633/2020/4. számú végzése és a Kecskeméti Törvényszék 3.Bf.505/2017/5. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól.
Az indítványozóval szemben ittas járművezetés bűntette és segítségnyújtás elmulasztásának bűntette miatt folyt büntetőeljárás a Kecskeméti Járásbíróság előtt, mely az indítványozó bűnösségét megállapította, és az indítványozót 7 hónap letöltendő szabadságvesztésre, 1 év és 6 hónap közúti járművezetéstől eltiltásra és 1 év közügyektől eltiltásra ítélte. A másodfokon eljáró Kecskeméti Törvényszék 3.Bf.505/2017/5. számú ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a szabadságvesztés büntetést 1 év 6 hónapra, a közúti járművezetéstől eltiltást 3 évre súlyosította. Az indítványozó a jogerős ítélettel szemben perújítást kezdeményezett, perújítási okként egy igazságügyi szakértő által készített szakvéleményre hivatkozott. Perújítási indítványát azonban a Kecskeméti Törvényszék elutasította, majd a fellebezés folytán eljáró Szegedi Ítélőtábla az elutasító döntést helybenhagyta. Az indítványozó védője ezt követően felülvizsgálati kérelemmel fordult a Kúriához, amely Bfv.II.633/2020/4. számú végzésében megállapította, hogy a felülvizsgálat kizárt, mert az indítványozó a tényállás megalapozatlanságát támadta.
Az indítványozó álláspontja szerint a jogerős döntést hozó másodfokú bíróság eljárásában megsértette az indítványozó tisztességes eljáráshoz való jogát, mert egy bizonyítékot figyelmen kívül hagyott, és ítéletében ezt nem indokolta, illetve az ítéletet megalapozó tanú két vallomása közül az indítványozóra nézve terhesebb vallomás fenntartására útmutatást tartalmazó kérdést alkalmazott, ezáltal sérült a fegyverek egyenlőségének elve, továbbá az eljárás elhúzódása sértette a per ésszerű határidőn belül történő elbíráláshoz való jogát.
A Kúria döntése sérti az indítványozó tisztességes eljáráshoz való jogát, mert a Kúria korábbi gyakorlata alapján felülvizsgálat alapja lehet a bűnösség tévedés ellenében való megállapítása, azonban a Kúria az elsőfok által megállapított ítéleti tényállást törvénysértőn irányadónak és megváltoztathatatlannak tekintette..
.
Támadott jogi aktus:
    A Kúria Bfv.II.633/2020/4. számú végzése, a Kecskeméti Törvényszék 3.Bf.505/2017/5. számú ítélete
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
XXIV. cikk (1) bekezdés
XXVIII. cikk (1) bekezdés

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_39_4_2021_Indkieg_anonim.pdfIV_39_4_2021_Indkieg_anonim.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A döntés száma: 3493/2021. (XI. 30.) AB végzés
    .
    A döntés kelte: Budapest, 11/09/2021
    .
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2021.11.09 9:30:00 2. öttagú tanács
    .

    .
    A döntés szövege (pdf):
    3493_2021 AB végzés.pdf3493_2021 AB végzés.pdf
    .
    A döntés szövege:
    .
    A döntés szövege:
      Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
      v é g z é s t:

      Az Alkotmánybíróság a Kecskeméti Törvényszék 3.Bf.505/2017/5. számú ítélete és a Kúria Bfv.II.633/2020/4. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
      I n d o k o l á s

      [1] 1. Az indítványozó jogi képviselője (dr. Zatik Levente ügyvéd) útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. § (1) bekezdése alapján kezdeményezte az Alkotmánybíróság eljárását.

      [2] 1.1. Az indítványozót (a jelen ügy tárgyát képező alapügy terheltje és a felülvizsgálat kezdeményezője) a ­Kecskeméti Járásbíróság 13.B.1144/2014/115. számú ítéletével bűnösnek mondta ki a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 236. § (1) bekezdésében meghatározott és a (2) bekezdés a) pontja szerint minősülő járművezetés ittas állapotban bűntettében és a Btk. 166. § (1) bekezdésében meghatározott és a (3) bekezdés szerint minősülő segítségnyújtás elmulasztásának bűntettében, ezért halmazati büntetésül 7 hónap szabadságvesztésre, 1 év 6 hónap közúti járművezetéstől eltiltásra, valamint 1 év közügyektől eltiltásra ítélte. A bíróság a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtön fokozatban határozta meg.
      [3] Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész a büntetés súlyosítása érdekében, az indítványozó és védője elsődlegesen felmentésért, másodlagosan enyhítésért jelentett be fellebbezést.
      [4] A kétirányú fellebbezés folytán másodfokon eljáró Kecskeméti Törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletével kiszabott szabadságvesztés büntetést 1 év 6 hónapra, a közúti járművetéstől eltiltást 3 évre súlyosította, egyebekben a döntést a 3.Bf.505/2017/5. számú ítéletével helybenhagyta.

      [5] 1.2. A jogerős ítélet ellen az indítványozó védőjén keresztül perújítási indítványt terjesztett elő a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 637. § (1) bekezdés a) pont aa) alpont első fordulata alapján. Az indítványban egy az alapeljárásban már meghallgatott tanú vallomásainak újraértékelését, egy új, addig ki nem hallgatott tanú kihallgatását kérte, valamint perújítási indítványához csatolt egy magán szakértői véleményt. A fentiek az indítvány szerint alkalmasak annak igazolására, hogy az indítványozó véralkohol-szintje a bűncselekmény elkövetésének időpontjában nem haladta meg a bűncselekményi értékhatárt. A Bács-Kiskun Megyei Főügyészség az indítványt alaptalannak tartva kérte az elutasítást.
      [6] A Kecskeméti Törvényszék az indítványozó és védője által benyújtott a perújítási indítványt alaptalannak találta, ezért azt a 2.Bpi.573/2019/2. számú végzésével elutasította. Indokolásában kitért arra, hogy az alapügyben eljáró bíróságok a bizonyítékok mérlegelésével állapították meg a tényállást, az ittasság mértékének meghatározásakor az igazságügyi orvosszakértői vélemény alapján. A szakvélemény hangsúlyozta, hogy az italfogyasztások időpontjai és mennyiségei tekintetében figyelembe kell venni, hogy az eltérő adatok értelemszerűen ­eltérő eredményt produkálnak. Az, hogy a bíróságok bizonyítékokat értékelő tevékenységük eredményeként mely adatokat fogadnak el, jogalkalmazói feladat. A bíróságok által elfogadott bizonyítékok bizonyító erejét a törvényszék álláspontja szerint nem gyengíti egy újabb tanú vallomása sem, az nem valószínűsíti az indítványozó cselekményének enyhébb minősítését, és ennek eredményeként a kiszabott büntetés lényeges ­enyhítését.
      [7] A Kecskeméti Törvényszék végzése ellen az indítványozó és védője jelentett be fellebbezést a perújítási indítvány elutasítása miatt, perújítás elrendelése érdekében. A Szegedi Ítélőtábla a fellebbezést alaptalannak találta, ezért a Bpkf.I.465/2019/5. számú végzésével a törvényszék döntését helybenhagyta azzal, hogy az indítványozó és védője által előterjesztett perújítási indítványt tekintette elutasítottnak. A végzés indokolásában kifejtette az ítélőtábla, hogy az alapügyben eljáró bíróságok gondosan vizsgálták az indítványozó védekezését és azzal kapcsolatban beszerzett bizonyítékokat. Megállapította, hogy az indítványozók a perújítási indítványukban új bizonyítékot nem ajánlottak fel, csak új bizonyítási eszközre hivatkoztak. Az ítélőtábla e körben utalt a BH 2012. 188. számú eseti döntésre, amelyben kifejtésre került, hogy a bizonyítási eszköz és a bizonyíték nem azonos fogalmak, a bizonyíték forrása a bizonyítási eszköz. Hivatkozott továbbá a másodfokon eljáró bíró­ság a BH 2015. 123. számú kúriai döntésre is, amelyet a jelen ügyre alkalmazva kifejtette, hogy az új tanú vallomása és a csatolt magán szakértői vélemény bizonyítási eszköz, az azokból megismerhető tény maga a bizonyíték. A bizonyítékokkal bizonyítandó tény az indítványozó ittassága és annak foka volt, amelyet az eljáró bíróságok az indítványozó ráivásos védekezét a többi rendelkezésre álló bizonyítékkal történő egybevetésével és értékelésével állapították meg. Egyetértett az Ítélőtábla az elsőfokú bíróság azon álláspontjával, hogy egy négy és fél év távlatából más személy alkoholfogyasztásáról nyilatkozó új tanú, és az ő vallomására épített szakértői vélemény nem alkalmas a perújítási cél elérésére, így helyesen döntött a Törvényszék, amikor az indítványt – mint alaptalant – elutasította.

      [8] 1.3. Ezt követően terjesztett elő az indítványozó védője felülvizsgálati indítványt, amelyben az indítványozó felmentését kérte mindkét a jogerős ítéletben terhére rótt bűncselekmény vonatkozásában. Álláspontja szerint az elsőfokú ítélet a bűnösség megállapítása tekintetében jogsértő, a bizonyítékok értékelése számos helyen logikai hibát tartalmaz. A másodfokon eljáró bíróság pedig nem változtatta meg a történeti tényállást, és nem vont le helyes következtetést az indítványozó tudattartamára, ezért a segítségnyújtás elmulasztása bűncselekmény törvényi tényállása vonatkozásában a szándékosság kérdésében helytelenül foglalt állást. Megítélése szerint ugyanis a Btk. 20. § (1) bekezdésére figyelemmel az a bűnösség megállapítása tekintetében törvénysértő. A járművezetés ittas állapotban vétsége vonatkozásában hangsúlyozta, hogy kétséget kizáróan nem bizonyítható, hogy a baleset időpontjában az indítványozó véralkohol-koncentrációja elérte vagy meghaladta volna a bűncselekményi határértéket. Hivatkozott a perújítási eljárásban csatolt új bizonyítékokra, amelyet az alapügyben másodfokon eljáró bíróság nem vett figyelembe, amelyek értélekésével megállapítható lett volna, hogy az indítványozó a megállapítottnál kevésbé volt ittas.
      [9] A Kúria a Bfv.II.633/2020/4. számú, 2020. október 15-én kelt végzésével a felülvizsgálati indítványt – mint törvényben kizártat – elutasította. Határozatában kifejtette, hogy a felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás a Be. 650. § (2) bekezdése szerint nem támadható, nincs mód a bizonyítékok ismételt egybevetésére, eltérő értékelésére, illetve további bizonyítás felvételére. A jogkövetkeztetések helyessége kizárólag a jogerős ítéletben rögzített tényállás alapulvételével vizsgálható. A felülvizsgálati indítvány ugyanakkor éppen két jogerős ítéleti ténymegállapítást támadott, az ittasság mértékét és a sértett indítványozó általi észlelését vitatta, így kizárólag az eljáró bíróságok bizonyíték-értékelő tevékenységét és a tényállás megalapozottságát kifogásolta. A tévedésre – mint büntethetőséget kizáró okra – történő hivatkozás kapcsán rámutatott a Kúria, hogy az csak akkor képezhetné a felülvizsgálat alapját, ha az irányadó tényállás tartalmazna olyan ténybeli körülményeket, amelyek alkalmat adhatnak ilyen jogkövetkeztetés levonására (BH 2011.183.). Jelen esetben az indítvány azonban csak a tényállásban írtaktól eltérő körülményekre hivatkozik, és azokból von le következtetést az indítványozó tévedésére.

      [10] 2. Az indítványozó ezt követően fordult alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz, és hiánypótlási felhívásra kiegészített beadványában kérte a Kecskeméti Törvényszék 3.Bf.505/2017/5. számú ítélete és a Kúria Bfv.II.633/2020/4. számú végzésének megsemmisítését, mivel azok álláspontja szerint sértik az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdését és a XXVIII. cikk (1) bekezdését. A támadott döntések ellentétesek továbbá az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény és az ahhoz tartozó nyolc kiegészítő jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló 1993. évi XXXI. törvény 6. cikk (1) és (3) bekezdés d) pontjában foglaltakkal. Mindezekre figyelemmel indítványozta, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg az említett bírósági döntések alaptörvény-ellenességét, és semmisítse meg azokat.

      [11] 2.1. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában alapvetően azt kifogásolta, hogy a vád és a védelem tanúinak azonos feltételek melletti meghallgatása nem történt meg, az indítványozó alkoholfogyasztásáról nyilatkozó, és arról az elsőfokú eljárás befejezését követően új adatokat megszerző tanú vallomása a másodfokú bíróság ­előtti eljárásban nem került értékelésre, az eljáró bíróságok nem tettek kísérletet további személyek tanúkénti meghallgatására, amely alapján reális esély lett volna az indítványozó részfelmentésére. Kifogásolta a bíróság Be. 180. § (4) bekezdés a) pontjába ütköző – választ magában foglaló vagy a feleletre útmutatást tartalmazó kérdést feltevő – gyakorlatát is. A tiszteséges eljáráshoz való joghoz kapcsolódóan hivatkozott a 6/1998. (III. 11.) AB határozatra is, amely a fegyverek egyenlőségét követeli meg a büntetőeljárásban is, és ez a lefolytatott eljárásban az indítványozó szerint nem valósult meg.
      [12] Sérelmezte továbbá azt is, hogy az ügy észszerű határidőn belüli elbírálásához való joga is sérült, mivel több mint négy évig állt büntetőeljárás hatálya alatt – amit enyhítő körülményként nem értékeltek kellő nyomatékkal a javára –, és az eljárás elhúzódása miatti stressznek köszönhetően egészségi állapota tovább romlott.

      [13] 3. Az Abtv. 56. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint az Alkotmánybíróságnak elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie.

      [14] 3.1. Az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerint az alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani.
      [15] Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az indítványozó alkotmányjogi panaszát a Kúria Bfv.II.633/2020/4. számú végzése tekintetében határidőben nyújtotta be.
      [16] A Kecskeméti Törvényszék 3.Bf.505/2017/5. számú ítélete vonatkozásában azonban az alkotmányjogi panasz nyilvánvalóan elkésett, mivel a 2018. november 20-án jogerős döntést az indítványozó korábban alkotmány­jogi panasszal nem támadta meg, perújítást, majd felülvizsgálatot kezdeményezett, és csak ezt követően, a felülvizsgálati indítványt elutasító végzés elleni panasszal egyidejűleg – 2021. január 11-én – kérte az alapügyben hozott jogerős ítélet megsemmisítését is. Az Alkotmánybíróság ezért a Kecskeméti Törvényszék 3.Bf.505/2017/5. számú ítélete vonatkozásában előterjesztett alkotmányjogi panasz befogadhatóságának további feltételeknek való megfelelését nem is vizsgálta.

      [17] 3.2. Az Alkotmánybíróság a fentiek alapján csak a Kúria Bfv.II.633/2020/4. számú végzése vonatkozásában vizsgálta a befogadhatóság feltételeinek fennállását.
      [18] A határozott kérelem az Abtv. 52. § (1b) bekezdésében előírt feltételeinek az indítvány – az alábbiak szerint – csak részben felel meg. Az indítványozónak az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésére történt hivatkozása kapcsán ugyanis megállapítható, hogy a tisztességes hatósági eljáráshoz való jog a büntető ügyben hozott határozatokkal nem hozható alkotmányjogilag értékelhető összefüggésbe. Ezért az indítvány az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése által biztosított tisztességes hatósági eljáráshoz való jog sérelmének érdemi alkotmányossági vizsgálatára nem adott alapot.
      [19] Az indítványozó a támadott döntések alaptörvény-ellenességét az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény és az ahhoz tartozó nyolc kiegészítő jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló 1993. évi XXXI. törvény 6. cikk (1) és (3) bekezdés d) pontjában foglaltak sérelmére tekintettel is állította. Az Abtv. 32. § (2) bekezdése értelmében nemzetközi szerződésbe ütközés vizsgálatát egyedi bírósági ügy kapcsán csak az adott ügyben eljáró bíró, kizárólag az előtte folyamatban lévő ügyben alkalmazandó jogszabállyal összefüggésben kezdeményezheti. Ezért az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó a támadott bírósági végzés nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálatára nem rendelkezik indítványozói jogosultsággal.

      [20] 3.3. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján a továbbiakban azt vizsgálta meg, hogy az alkotmányjogi panasz az Abtv. 27. §-ában és az Abtv. 29. §-aiban foglalt tartalmi feltételeket kimeríti-e.
      [21] Az egyedi ügyben való érintettség megállapítható, mivel az indítványozó a panasszal támadott ügyben a felülvizsgálatot kezdeményező fél volt.
      [22] Az Abtv. 29. §-a a befogadhatóság további tartalmi feltételeként nevesíti, hogy a panasznak a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést kell tartalmaznia.
      [23] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó elsősorban azért fordult az Alkotmánybírósághoz, mert megalapozatlannak és tévesnek tartja az ügyében hozott bírósági döntéseket. Az alkotmányjogi panasz valójában a támadott alapügyben hozott másodfokú ítélet és a kúriai végzés ismételt felülbírálatára irányul. Az indítványozó panaszában lényegét tekintve megismétli az alapügyben előterjesztett fellebbezésében, a perújítási és felülvizsgálati indítványban foglaltakat, panasza további bizonyítási eszközök figyelembe vételére, a bizonyítékok újraértékelésére, és ennek eredményeként jogerős határozattal megállapított tényállás megváltoztatására irányul. Az Alkotmánybíróság gyakorlata e tekintetben kiforrott, nem tekinthető az eljárás tisztességessége [XXVIII. cikk (1) bekezdés] követelményrendszerén belül értékelhető alkotmányossági kérdésnek önmagában az, hogy az indítványozó az egyébként megindokolt bírósági döntéseket tévesnek, magára nézve sérelmesnek tartja {lásd hasonlóan például: 3427/2020. (XI. 26.) AB végzés, Indokolás [14]}.
      [24] Jelen ügyben is emlékeztetni szükséges arra is az indítványozót, hogy a „bírói döntés elleni alkotmányjogi panasz nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírói határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének” {lásd hasonlóan például: 3107/2016. (V. 24.) AB végzés, Indokolás [35]}.
      [25] Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint nem vizsgálja, hogy a bírói döntés indokolásában megjelölt bizonyítékok és megjelenő érvek megalapozottak-e, a jogalkalmazó helytállóan értékelte-e ezeket a bizonyítékokat és érveket, a konkrét ügyben a bírói mérlegelés eredményeként megállapított tényállás, valamint az abból levont következtetés megalapozott-e, mint ahogy azt sem vizsgálja az Alkotmánybíróság, hogy a ­bíróságok jogértelmezése helyesen illeszkedik-e a jogági dogmatika általánosan elfogadott szabályaihoz {elsőként lásd: 3003/2012. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [4]; a legutóbbi gyakorlatból lásd például: 3427/2020. (XI. 26.) AB végzés, Indokolás [12]}.

      [26] 4. Az Alkotmánybíróság mindezek alapján a Kecskeméti Törvényszék 3.Bf.505/2017/5. számú ítélete és a Kúria Bfv.II.633/2020/4. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a), c), d) és h) pontja alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (2) és (3) bekezdésére is visszautasította.
          Dr. Schanda Balázs s. k.,
          tanácsvezető alkotmánybíró
          .
          Dr. Handó Tünde s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Schanda Balázs s. k.
          tanácsvezető alkotmánybíró
          az aláírásban akadályozott

          dr. Pokol Béla

          alkotmánybíró helyett
          .
          Dr. Márki Zoltán s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Szívós Mária s. k.,
          előadó alkotmánybíró
          .

          .
          English:
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          01/11/2021
          Subject of the case:
          .
          Constitutional complaint against the ruling No. Bfv.II.633/2020/4 of the Curia (drunk driving; failing to stop and assist)
          Number of the Decision:
          .
          3493/2021. (XI. 30.)
          Date of the decision:
          .
          11/09/2021
          .
          .