A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Pfv.I.20.457/2011/9. számú ítéletével szemben előterjesztett alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az egyedi ügy felperese (a továbbiakban: indítványozó) jognyilatkozat pótlása iránt indított keresetet a Zalaegerszegi Városi Bíróságon az alperes ellen. A Zala Megyei Bíróság 1991-ben, a felek házastársi vagyonközösségének megszüntetésére irányuló perben az indítványozó tulajdonába adta a közös vagyonú ingatlant, az indítványozót pedig 552 000 Ft értékkiegyenlítés megfizetésére kötelezte. Az indítványozó postán adta fel a megítélt összeget, ám azt az alperes visszaküldte. 2007-ben a Zalaegerszegi Körzeti Földhivatal az indítványozó kizárólagos tulajdonjogát bejegyezte az ingatlanra nézve, azon indokolással, hogy az értékkiegyenlítés megfizetésének igazolása a beszámítással figyelembe vételre került. E határozatot a Zala Megyei Földhivatal megváltoztatta; döntését a Zala Megyei Bíróság helyben hagyta, a Zala Megyei Bíróság ítéletét pedig a Legfelsőbb Bíróság hatályában fenntartotta. Az indítványozó 2004. április 20-án beszámítási nyilatkozatot tett, majd keresettel fordult a Zalaegerszegi Városi Bírósághoz, és annak megállapítását kérte, hogy nyilatkozatával az 552 000 Ft alperesi követelést beszámítással teljesítette. Erre tekintettel tulajdonjogának az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzéshez az alperes hozzájáruló nyilatkozatának pótlását is kérte arra hivatkozással, hogy e nyilatkozat megtagadása joggal való visszaélést valósít meg. A Zalaegerszegi Városi Bíróság ítéletében megállapította, hogy nem valósult meg joggal való visszaélés, ugyanis az indítványozót az 552 000 Ft-on túl 1 287 552 Ft késedelmi kamat is terheli, melybe csak a saját maga által megjelölt 587 200 Ft gyermektartásdíj-követelés számítható be. Az ítéletet a Zala Megyei Bíróság helyben hagyta, ezen ítéletet pedig a Kúria mint felülvizsgálati bíróság hatályában fenntartotta.
[2] Az indítványozó 2012. december 20-án alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz. Panaszában a Kúria Pfv.I.20.457/2011/9. számú ítéletének megsemmisítését kéri. Álláspontja szerint a Kúria felülvizsgálati döntése sérti az Alaptörvény, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában 1950. november 4-én kelt, az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett Egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) egyes rendelkezéseit. Érvelése szerint az első- és másodfokú bíróság, valamint a Kúria egyaránt figyelmen kívül hagyta 2009. november 20-án kelt részletes elszámolását, amelyet keresetmódosítás céljából nyújtott be 2009. november 25-én a Zalaegerszegi Városi Bíróságnak. Ezáltal sérült az Alaptörvény XV. cikk (1), és XXVIII. cikk (1) bekezdése, valamint az Egyezmény 6., illetve 14. cikke. Az indítványozó emellett előadta, hogy az elsőfokú bíróság által alkalmazott, és a másodfokú bíróság, valamint a Kúria által helyben hagyott számítás a törvényi előírások figyelmen kívül hagyásával keletkezett, ezért a bíróságok megsértették az Alaptörvény 26. cikk (1) bekezdését, valamint 28. cikkét. Végül az indítványozó kifejtette, hogy álláspontja szerint a bíróságok megsértették az Alaptörvény XIII. (1) bekezdését és az Egyezmény Első Kiegészítő Jegyzőkönyvének (a továbbiakban: Kiegészítő Jegyzőkönyv) 1. cikkét, amiért nem vették figyelembe, hogy az alperes a házasság felbontását követően a telket sajátjaként használta, és elmulasztotta a gyermekek nevére bejegyeztetni, így az közös tulajdonban maradt, mert a vagyonközösségi elszámolásból kimaradt, az egyedi ügy alperese pedig nem számolt el az indítványozó felé annak őt illető részével.
[3] 2. Az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 52. § (1) bekezdés e) pontja előírja, hogy az indítványnak tartalmaznia kell indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével.
[4] A jelen ügyben az indítvány indokolása kizárólag a bizonyítékok értékelését, illetve a bíróságok jogértelmezését kifogásolja. A támadott ítélet indokolásából világosan kiderül, hogy az eljáró bíróságok álláspontja szerint, a bizonyítékok mérlegelése alapján kétségbe vonható, terhelte-e tartásdíj-tartozás az egyedi ügy alperesét, valamint, hogy mennyi ennek összege. Az indítványozó a bizonyítékok számára kedvezőtlen értékelésén kívül nem jelöl meg egyéb indokot arra nézve, a bíróságok ezen eljárása miért ellentétes az Alaptörvénnyel. A bírói döntések e vonatkozásban való felülvizsgálata azonban nem az Alkotmánybíróság hatásköre.
[5] Az Abtv. 32. §-a szerint a nemzetközi szerződésbe ütközés vizsgálatára irányuló eljárást csak az országgyűlési képviselők egynegyede, a Kormány, a Kúria elnöke, a legfőbb ügyész, valamint az alapvető jogok biztosa indítványozhatja, valamint a bíró – a bírósági eljárás felfüggesztése mellett –, ha az előtte folyamatban levő egyedi ügy elbírálása során olyan jogszabályt kell alkalmazni, amelynek nemzetközi szerződésbe ütközését észleli. Emellett az Alkotmánybíróság bármely eljárása során hivatalból vizsgálja az érintett jogszabály nemzetközi szerződésbe ütközését. E rendelkezések alapján megállapítható, hogy az indítványozó az Egyezmény és a Kiegészítő Jegyzőkönyv vonatkozásában nem rendelkezik indítványozói jogosultsággal.
[6] Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság a panasz befogadását az Abtv. 56. § (3) bekezdése alapján visszautasítja.
Dr. Paczolay Péter s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Stumpf István s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Pokol Béla s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Szívós Mária s. k.,
alkotmánybíró |
. |