English
Hungarian
Ügyszám:
.
IV/01168/2020
Első irat érkezett: 07/06/2020
.
Az ügy tárgya: A Kúria Pfv. VI.22.023/2018/5. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz (szerződésszegés)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 10/26/2020
.
Előadó alkotmánybíró: Salamon László Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó - az Abtv. 27. §-a alapján - a Kúria Pfv. VI.22.023/2018/5. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól.
A Pesti Központi Kerületi Bíróság mint elsőfokú bíróság 18.G.304.495/2016/16. számú ítéletével megállapította, hogy az indítványozó (alperes) szerződésszegést követett el, ezért őt kártérítés megfizetésére kötelezte a felperes javára. A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 4.Gf.75.070/2018/11-I. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
Az indítványozó szerint a Kúria ítélete sérti a tisztességes eljáráshoz való jogát, mert a Kúria - észszerűtlenül és szabálytalanul - olyan bizonyítási terhet rótt a szerződéskötésben jóhiszeműen eljárt alperesre (indítványozóra), melynek eredménytelensége bizonyossággal előrelátható volt..
.
Támadott jogi aktus:
    Kúria Pfv. VI.22.023/2018/5. számú ítélete
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
XXVIII. cikk (1) bekezdés
.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_1168_2_2020_Ind_egys_szerk_anonim.pdfIV_1168_2_2020_Ind_egys_szerk_anonim.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A döntés száma: 3277/2022. (VI. 3.) AB végzés
    .
    Az ABH 2022 tárgymutatója: alkotmányossági felülvizsgálat és a ténybíráskodás határai; bizonyítási teher
    .
    A döntés kelte: Budapest, 05/17/2022
    .
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2022.05.17 12:00:00 3. öttagú tanács
    .

    .
    A döntés szövege (pdf):
    3277_2022 AB végzés.pdf3277_2022 AB végzés.pdf
    .
    A döntés szövege:
    .
    A döntés szövege:
      Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
      v é g z é s t:

      Az Alkotmánybíróság a Kúria Pfv.VI.22.023/2018/5. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja.
      I n d o k o l á s

      [1] 1. A jogi képviselővel (dr. Bakos Róbert Ákos ügyvéd) eljáró gazdasági társaság indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panaszt nyújtott be, amelyben a Kúria Pfv.VI.22.023/2018/5. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének sérelmére hivatkozással.
      [2] Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy lényege a következőképpen foglalható össze. Az indítványozó energiaital-gyártó (a későbbi alperes) a terméke kizárólagos ausztriai forgalmazására irányulóan folytatott egyeztető tárgyalásokat a későbbi felperes jogelődjével. Ennek keretében készült egy szerződéstervezet, amelyet az indítványozó nem írt alá, illetve – ettől függetlenül – több egyedi szállítási szerződés is megkötésre került, amelyek egyikének teljesítése is megkezdődött. Az indítványozó a későbbiek során sérelmezte, hogy az átadott áruból magyarországi értékesítésre is sor került, amit a megállapodás megsértéseként értékelt, ezért egyoldalú nyilatkozattal azt felmondta, és a még le nem szállított áruk vételárán felül kártérítést követelt a felperesi jogelődtől. A felperesi jogelőd az ezzel kapcsolatban a felek között kialakult jogvitából eredő saját követeléseit – két részletben, először a követelés egy részét egy harmadik személyre, majd egy későbbi időpontban a követelést (újra, egészében) – a felperesre engedményezte. A felek közötti peren kívüli egyeztetések eredményre nem vezettek.
      [3] A felperes a keresetében arra hivatkozott, hogy a létrejött szállítási megállapodás keretében megrendelte és kifizette az indítványozótól azokat az árukat, amelyeket az részére nem adott át. Az indítványozó egy, az eredeti szerződéstervezettől eltérő tartalmú Exkluzív Disztribúciós Megállapodásra (a továbbiakban: disztribúciós szerződés) hivatkozott, amely szerződésszegés esetére történő kártérítéssel kapcsolatos kikötést is tartalmazott. A disztribúciós szerződésben a felperesi jogelőd képviselőjeként az egyedi szállítási szerződések tárgyában a részéről eljáró munkavállaló került megjelölésre; és azon – az eljáró bíróság megállapítása szerint – a felperesi jogelőd oldaláról ismeretlen aláírások szerepeltek. A felperes vitatta, hogy a képviselőként megjelölt személy a disztribúciós szerződés megkötésére is képviselői jogosultsággal rendelkezett volna; álláspontja szerint az számára csak az egyedi szállítási megállapodások megkötése tekintetében állt fenn, az eredeti szerződéstervezet tárgyalása során is egyik vezető tisztségviselője folytatta az egyeztetést, mindezekre tekintettel a disztribúciós szerződés megkötését is vitatta. Ezzel szemben az indítványozó megítélése szerint a disztribúciós szerződés létrejött, az egyedi szállítási szerződéseket is megkötő személy azokat a felperesi jogelőd oldaláról aláírta, ő pedig az egyedi szállítási szerződések miatt, az illető személy eljárására okán – továbbá arra is tekintettel, hogy a felperesi jogelőd vezető tisztségviselői is ugyanazon elektronikus levélcímről kommunikáltak, mint a kérdéses munkavállaó, így annak nyilatkozataira is nyilvánvalóan ráláttak, azokat ismerték – alappal, jóhiszeműen eljárva feltételezhette, hogy a disztribúciós szerződés a felperesi jogelőd oldaláról is az erre jogosultsággal rendelkező személy közreműködésével került megkötésére. Erre tekintettel azt jogszerűen felmondhatta, illetve a kártérítési felelősség keretein belül a felperesi jogelődöt az általa már teljesített kifizetésekkel csökkentett összegű kártérítés megfizetésére jogszerűen kötelezhette. Ezen felül az indítványozó a felperesi jogelőd általi engedményezés jogszerűségét, illetve az azon alapuló érvényesíthetőséget is vitatta.
      [4] Az eljáró elsőfokú bíróság a felperes keresetét részben megalapozottnak találta, és kötelezte az indítványozót a követelés egy része, illetve annak kamatai megfizetésére, a követelés egy része tekintetében viszont a keresetet – arra tekintettel, hogy a követelés ezen részét a felperesi jogelőd korábban egy harmadik személyre engedményezte, amely így később a felperes részére ismételten már nem volt engedményezhető, és a perben érvényesíthető sem – elutasította. Megállapította, hogy a felek között kizárólag az egyedi szállítási megállapodások jöttek létre jogszerűen, ezek teljesítést viszont az indítványozó (részben) megtagadta. A disztribúciós szerződés vonatkozásában a bíróság megállapította, hogy a látszaton alapuló képviselet jóhiszemű harmadik személyek felé fennálló joghatásairól legfeljebb az egyedi szerződések tekintetében lehetne beszélni, mivel a disztribúciós szerződés megkötésére jogosultsággal nem rendelkező és ezért ennek vonatkozásában álképviselőnek tekintendő munkavállaló az indítványozóval kizárólag ezen szerződések tekintetében folytatott korábban tárgyalásokat; őt jóhiszeműen az indítványozó nem tekinthette a disztribúciós szerződés megkötésére is jogosultnak. Ebből fakadóan a felperesi jogelőd által már teljesített (kifizetett) szállítási szerződésben foglaltak tekintetében az indítványozó nem tagadhatta volna meg a teljesítést a disztribúciós szerződésre hivatkozással. Erre tekintettel az indítványozót a felperesi követelés tekintetében – a fentiek szerint csökkentett mértékben – marasztalta.
      [5] Az indítványozó fellebbezése alapján eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet – részben eltérő jogi indokok alapján – helybenhagyta. Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság nem tisztázta kellő mértékben az azzal kapcsolatos kételyt, hogy az indítványozó által hivatkozott disztribúciós szerződésen a felperesi jogelőd oldaláról annak a személynek az aláírása szerepel-e, akit az indítványozó állítása szerint jóhiszeműen tekinthetett képviseleti joggal rendelkezőnek, a megállapodás aláírására jogosultnak, és ami miatt elvileg a látszólagos képviselet joghatásai is beállhatnának. Ugyanakkor azt is megállapította, hogy ezen állítást az indítványozónak kellett volna bizonyítania, erre tekintettel nyilatkoztatta arra nézve, hogy kéri-e szakértői bizonyítás felvételét, és amennyiben igen, annak díjelőlegét helyezze letétbe. Az indítványozó az írásszakértő kirendelését határidőn túl kérte, díjelőleget pedig nem helyezett letétbe. Mivel ezáltal az alperes nem tudta bizonyítani, hogy az aláírás az általa hivatkozott személytől származott, annak a kérdésnek a vizsgálata, hogy a látszaton alapuló képviselet joghatása fennállt-e, a másodfokú bíróság szerint fel sem merülhetett.
      [6] A Kúria az indítványban támadott felülvizsgálati ítéletében a másodfokú döntést hatályában fenntartotta.
      [7] Az indítványozó szerint a Kúria ítélete sérti a tisztességes eljáráshoz való jogát, mert – észszerűtlenül és szabálytalanul – olyan bizonyítási terhet rótt a szerződéskötésben jóhiszeműen eljáró alperesre (az indítványozóra), melynek eredménytelensége bizonyossággal előrelátható volt, tekintettel arra, hogy a per során mindkét fél úgy nyilatkozott, hogy a felperesi jogelőd érintett munkavállalója hollétéről nincsen tudomásuk, és nincs birtokukban olyan dokumentum sem, amelyen ezen személy aláírása a disztribúciós szerződésen szereplővel összevethető lenne. Megismételve azokat, a bírósági eljárásban már vizsgált korábbi érveket, amelyek alapján megítélése szerint egyértelműen megállapítható volt, hogy az eset összes körülményeit figyelembe véve egyrészt a felperesi jogelőd érintett munkavállalója létező és a megállapodás megkötésére a jogosult személy volt; másrészt pedig az ezzel kapcsolatos tevékenységéről, illetve magáról a megkötött megállapodásról a felperesi jogelőd vezető tisztségviselőinek is tudomása kellet, hogy legyen, kifejtette, hogy álláspontja szerint a per felperesének kellett volna bizonyítania, hogy az aláírás nem az illető személytől származik. Az ő tekintetében a per során elegendő lett volna annak bizonyítása (aminek szerinte eleget is tett) és a bíróságok általi figyelembevétele, hogy jóhiszeműen járt el, és a képviseleti jogosultságot megalapozottan feltételezhette, ellenkező esetben az „az álképviseletre irányadó szabályok, amik megvédik alperest az említett, nem kívánt jogkövetkezményektől, elveszítik lényegüket”. Mivel a Kúria a bizonyítási teher tekintetében a fentiekkel ellentétes álláspontot rögzített (hagyott jóvá), és az indítványozó szerint nyilvánvalóan lehetetlen bizonyítás jogkövetkezményeit az ő terhére rótta, a támadott ítélet sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében rögzített tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát.

      [8] 2. Az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján megvizsgálva a befogadhatóság feltételeit, jelen ügyben az Alkotmánybíróság a következőket állapította meg.

      [9] 2.1. A támadott felülvizsgálati ítéletet 2020. április 27. napján kézbesítették, az indítványozó pedig az alkotmányjogi panaszt 2020. június 10. napján, tehát az Abtv. 30. § (1) bekezdésében meghatározott hatvan napos határidőben nyújtotta be az eljáró bíróság útján. Az indítványozó a főtitkár hiánypótlási felhívására is határidőben válaszolt.
      [10] Az ügyben érintett bírósági döntés alkotmányjogi panasszal támadható, az indítványozó a rendelkezésre álló rendes jogorvoslati lehetőségeket kimerítette, alkotmányjogi panasz benyújtására indítványozói jogosultsággal rendelkezik, és a per alpereseként nyilvánvalóan érintettnek minősül.
      [11] Az indítvány a határozottság Abtv. 52. § (1b) bekezdésében felsorolt követelményeit teljesíti: a) tartalmazza azt a törvényi rendelkezést, amely megállapítja az Alkotmánybíróság hatáskörét az indítvány elbírálására, továbbá azt, amely az indítványozó indítványozói jogosultságát megalapozza (Abtv. 27. §); b) az eljárás megindításának indokait, az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét; c) az Alkotmánybíróság által vizsgálandó bírósági döntést (a Kúria Pfv.VI.22023/2018/5. számú ítélete); d) az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezéseit [Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdés]; e) indokolást arra nézve, hogy a támadott döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével, valamint f) kifejezett kérelmet arra, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a támadott bírói döntés alaptörvény-ellenességét és semmisítse meg azt.

      [12] 2.2. Az Abtv. 29. §-a szerint az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be. E két feltétel alternatív jellegű, bármelyik fennállása megalapozza a panasz befogadhatóságát.
      [13] Az Abtv. 29. §-ában írt alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést illetően az Alkotmánybíróság emlékeztet arra, hogy részletesen kimunkált és következetesen alkalmazott gyakorlata van a szóban forgó alaptörvényi rendelkezés – az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése – tartalmát érintően [lásd például: 7/2013. (III. 1.) AB határozat; 30/2014. (IX. 30.) AB határozat, Indokolás [89]; 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés]. A jelen alkotmányjogi panasz ehhez képest nem vet fel olyan új, alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, amely a panasz befogadását és érdemi elbírálását indokolná.
      [14] A másik – a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességre vonatkozó – feltételt érintően az Alkotmánybíróság a következőkre mutat rá. Az Alkotmánybíróság a bírói döntéssel szemben benyújtott alkotmányjogi panasz intézményén keresztül is az Alaptörvényt és az abban elismert jogokat oltalmazhatja {erről lásd elsőként: 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13]}. Vagyis az Alkotmánybíróság a bírói döntések felülvizsgálata során az Alaptörvényben elismert alapjogi követelményrendszer tényleges érvényesülését garantálja. Jelen ügyben megállapítható, hogy az eljáró bíróságok, illetve a támadott ítéletében a Kúria is, a döntéseik indokolásában azonosították az álláspontjuk szerint a jelen ügy kapcsán vizsgálandó legfontosabb kérdéseket, és a döntés mikénti kialakítása szempontjából releváns szempontokat – figyelemmel az adott fokú eljárásra vonatkozó törvényi keretekre is – vizsgálat tárgyává tették, továbbá számot adtak döntésük indokairól, valamint a rendelkezésre álló bizonyítási eszközök (illetve a szakértői bizonyítás igénybevételének hiánya) mikénti értékeléséről is. A bíróságok indokolási kötelezettségéből nem következik a felek által felhozott minden észrevétel egyenként való megcáfolási kötelezettsége, különösen nem az indítványozó szubjektív elvárásait kielégítő mélységű érvrendszer bemutatása {30/2014. (IX. 30.) AB határozat, Indokolás [89]}. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint nem vizsgálja, hogy a bírói döntés indokolásában megjelölt bizonyítékok és megjelenő érvek megalapozottak-e, a jogalkalmazó helytállóan értékelte-e ezeket a bizonyítékokat és érveket, illetve a konkrét ügyben a bírói mérlegelés eredményeként megállapított tényállás, valamint az abból levont következtetés megalapozott-e {lásd például: 3095/2021. (III. 12.) AB végzés, Indokolás [26]}.
      [15] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének sérelmére utalva alapvetően tényállás-megállapítási, bizonyíték-értékelési és bírói mérlegelési kérdéseket kifogásol. Érvelésének elsődleges célja, hogy – a bírósági eljárás során is előadott (szak)jogi érveket megismételve, illetve azoknak alkotmányjogi jelentőséget tulajdonítva – olyan (szintén szakjogi) kérdések felülbírálatát érje el, mint például annak megítélése, hogy egy adott szerződéses jogviszonyból származó követelések teljesítése, azok megtagadásának jogszerűsége, az azokból származó esetleges kártérítési igények teljesítése, továbbá akár magának a jogviszonynak a létrejötte tekintetében melyik peres felet terheli bizonyítási kötelezettség; vagy hogy egy adott bizonyítási eszköz alkalmas-e az ügy megítélése szempontjából a bíróság által lényegesnek tartott kérdés eldöntésére, illetve ezen eszköz igénybevételétől reálisan várható-e az adott ügyben eredmény. Ezen felül az indítvány azt várná el az Alkotmánybíróságtól, hogy kimondja, az indítványozó által felsorolt érvek alkotmányjogi szempontból elégségesek a bíróságok számára olyan elvárás megfogalmazására, hogy azok – akár más, az eljáró bíróságok által lényegesnek és tisztázandónak tartott kérdések „félretétele” útján, és az eljárási szabályokban a felek által bizonyítandó jogi tényekre vonatkozó előírásokat is figyelmen kívül hagyva – a jelen ügyben kénytelenek legyenek az indítványozó által a látszaton alapuló képviselet joghatásainak beálltával, az ezek megállapíthatóságához szerinte szükséges és elégséges tények felsorolásával, illetve az álképviseleti szabályok fontosságának hangsúlyozásával kapcsolatos érveinek helyt adni, és az ellenérdekű felet marasztalni. Ezek azonban olyan (szak)jogi, a törvényértelmezés és a jogalkalmazás, nem pedig az alkotmányjogi mérlegelés körébe tartozó kérdések, amelyek tekintetében a rendes bíróságok és nem a ténybíráskodást nem folytató Alkotmánybíróság rendelkezik hatáskörrel.
      [16] Mindezek miatt az Alkotmánybíróság a jelen ügyben is fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy töretlen gyakorlata szerint a „bírói döntés elleni alkotmányjogi panasz nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírói határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének” {3107/2016. (V. 24.) AB végzés, Indokolás [35]}. „A jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki. Ez a jogkör azonban nem teremthet alapot arra, hogy minden olyan esetben beavatkozzon a bíróságok tevékenységébe, amikor olyan (állítólagos) jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor, mely egyéb jogorvoslati eszközzel már nem orvosolható. Sem a jogállamiság elvont elve, sem a tisztességes eljárás alapjoga, sem a diszkrimináció tilalma nem teremthet alapot arra, hogy az Alkotmánybíróság a bírósági szervezet feletti »szuperbíróság«” szerepébe lépjen, és hagyományos jogorvoslati fórumként járjon el {3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14]–[15]}.
      [17] Az Alkotmánybíróság megállapította: önmagában az, hogy az indítványozó a bírói döntést megalapozatlannak, magára nézve sérelmesnek, sőt méltánytalannak tartja, és úgy véli, hogy a bizonyítási teher kiosztása, vagy éppen az adott kérdésben való bizonyítás szükségessége kérdésében a bíróságnak másképpen kellett volna döntenie, a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség lehetőségének megalapozására nem elegendő. A bizonyítandó tények körét és tartalmát, illetve az egyes eljárásokban a bizonyítási teher kiosztását az anyagi és az eljárásjogi szabályok együttesen határozzák meg. Ezek feltárása és a konkrét ügyre való alkalmazása a bírósági (szakjogi) jogértelmezésre tartozó feladat.
      [18] Az eljárt bíróságok ítéleteik indokolásában részletesen bemutatták (a vonatkozó jogszabályok konkrét ügyre vetítve történő értelmezésével) miért és milyen mértékben állapították meg az indítványozó felelősségét az egyes szállítási szerződések meghiúsulásával összefüggésben, illetve miért nem marasztalták az ellenérdekű felet a disztribúciós szerződésben foglaltak alapján.
      [19] Az Alkotmánybíróság mindezekre tekintettel nem talált olyan körülményt, amelyet az Alaptörvény felhívott rendelkezésével összefüggésben alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként vagy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességként lehetne értékelni, és amely ezért az indítvány érdemi vizsgálatát indokolná.

      [20] 3. A fentiek szerint az alkotmányjogi panasz nem felel meg Abtv. 29. §-ban írt befogadási kritériumoknak, ezért azt az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1)–(3) bekezdése alapján eljárva, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.
          Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
          tanácsvezető alkotmánybíró
          .
          Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Szabó Marcel s. k.,
          alkotmánybíró
          .
          Dr. Salamon László s. k.,
          előadó alkotmánybíró

          Dr. Szalay Péter s. k.,
          alkotmánybíró
          .

          .
          English:
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          07/06/2020
          Subject of the case:
          .
          Constitutional complaint against the judgement No. VI.22.023/2018/5 of the Curia (breach of contract)
          Number of the Decision:
          .
          3277/2022. (VI. 3.)
          Date of the decision:
          .
          05/17/2022
          .
          .