Hungarian
Ügyszám:
.
IV/01168/2015
Első irat érkezett: 05/04/2015
.
Az ügy tárgya: A Kúria Bfv.II.56/2015/4. számú végzése és a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 418. § (3) bekezdése elleni alkotmányjogi panasz (felülvizsgálat megengedhetősége)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 26. § (1) bekezdés)
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 08/31/2015
.
Előadó alkotmánybíró: Lévay Miklós Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó - az Abtv. 26. § (1) bekezdése alapján - a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 418. § (3) bekezdése és a Kúria Bfv.II.56/2015/4. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kéri az Alkotmánybíróságtól.
Az indítványozót csalás bűntette miatt jogerősen - többek között - szabadságvesztésre ítélték. A másodfokú ítélet ellen az indítványozó felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, amelyet a Kúria elutasított. Az indítványozó ezt követően újabb felülvizsgálati indítványt nyújtott be, amely az indítványozó felmentésére irányult. Az indítványt a Kúria végzésében elutasította a Be. 418. § (3) bekezdése alapján, mivel minden jogosult csak egy ízben nyújthat be felülvizsgálati indítványt.
Az indítványozó szerint az, hogy a Kúriának lehetősége van csupán formai okokra hivatkozva elutasítani az elé kerülő felülvizsgálati indítványokat - így az indítványozó által ismételten benyújtott felülvizsgálati indítványt is - a tisztességes eljárás követelményébe [XXVIII. cikk (1) bekezdés és XXIV. cikk (1) bekezdés] ütközik..
.
Támadott jogi aktus:
    a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 418. § (3) bekezdés
    Kúria Bfv.II.56/2015/4. számú végzése
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
XXIV. cikk (1) bekezdés
XXVIII. cikk (1) bekezdés

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_1168_4_2015_ind_kieg.pdfIV_1168_4_2015_ind_kieg.pdfIV_1168_0_2015_inditvany.pdfIV_1168_0_2015_inditvany.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A határozat száma: 3022/2016. (II. 2.) AB végzés
    .
    A határozat kelte: Budapest, 01/25/2016
    .
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2016.01.25 10:30:00 3. öttagú tanács
    .
    A határozat szövege:
    .
    A határozat szövege:
      Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
      v é g z é s t:

      1. Az Alkotmánybíróság a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 418. § (3) bekezdése, valamint a Kúria Bfv.II.56/2015/4. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

      2. Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz tárgyában indult eljárást egyebekben megszünteti.
      I n d o k o l á s

      [1] 1. Az indítványozó jogi képviselője útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (1)–(2) bekezdése alapján előterjesztett alkotmányjogi panaszában a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) 418. § (3) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Az indítványozó kezdeményezte továbbá, hogy az Alkotmánybíróság az Abtv. 28. § (2) bekezdése alapján a támadott jogszabály felülvizsgálatára irányuló eljárásban a Kúria Bfv.II.56/2015/4. számú végzése alkotmányosságának vizsgálatát is folytassa le.
      [2] Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy lényege, hogy az indítványozó egy ingatlanközvetítő cégen keresztül tudomást szerzett arról, hogy a tulajdonosok értékesíteni kívánják a telküket a rajta lévő felépítménnyel együtt. Az indítványozó tájékoztatta a tulajdonosokat, hogy a ház lebontását követően a telken tíz lakásból álló társasházat kíván építeni. A felek megállapodtak abban, hogy mivel az indítványozó az ingatlant hitelből kívánja megépíteni, ezért a vételárat oly módon törleszti majd, hogy a felépítendő társasházban két lakást, két tárolót és két garázst ad számukra, az adásvételi szerződés aláírásakor pedig több millió forint készpénzt fizet. Az indítványozó azért, hogy az előkészítési folyamatokhoz megfelelő készpénz álljon a rendelkezésére, egy régi barátjától 30 millió forintot kért kölcsön azzal, hogy annak fedezete a felépülő ingatlanban a részére két lakás. Az indítványozó azért, hogy az aláírandó adásvételi előszerződés, továbbá a végleges szerződés ne őt mint magánszemélyt kötelezze, egy ingatlanforgalmazással foglalkozó kft.-t alapított, amelynek ő lett az ügyvezető igazgatója. Az indítványozó ezt követően a kft. ügyvezető igazgatójaként megkötötte az adásvételi előszerződéseket a tulajdonosokkal. A felek az előszerződésekben megállapodtak, hogy az ingatlanra – annak tehermentesítését és a rajta lévő felépítmény lebontását követően – adásvételi szerződést kötnek egymással. Az előszerződések megkötését követően az indítványozó a felépítményt lebontatta, majd elvégeztette a két szomszédos épület alapozását, melynek költségeit nem tudta fedezni. Az előszerződések értelmében az indítványozónak több millió forint készpénzt kellett volna kifizetnie a tulajdonosok részére az adásvételi szerződés megkötésekor. A pénzátadás nem történt meg, a tulajdonosok ennek ellenére aláírták a szerződést figyelemmel arra, hogy az indítványozó olyan tartalmú nyilatkozatot tett, amely szerint a szerződés aláírásától számított három munkanapon belül közjegyző előtt az ingatlan vételárára vonatkozóan tartozáselismerő nyilatkozatot tesz. E nyilatkozat megtételére az indítványozó részéről nem került sor. Az indítványozó, mivel a tulajdonosok közreműködése nélkül nem tudta volna a földhivatalnál tulajdonjogát bejegyeztetni, a cége nevében ismét vállalta, hogy a kft. tulajdonjogának jogerős bejegyzését követő három munkanapon belül a tulajdonosokkal szemben fennálló vételár hátralék erejéig közjegyző előtt tartozáselismerő nyilatkozatot tesz, erre azonban szintén nem került sor. A felek a bejegyzés során megállapodtak abban is, hogy amennyiben az indítványozó e vállalását nem teljesíti, úgy további három munkanapon belül intézkedik a földhivatalnál a széljegyek törlése iránt, melynek aztán nem tett eleget. A felek között megkötött rangsorcseréről szóló szerződés és az adásvételi szerződés alapján a földhivatal végül bejegyezte a kft. tulajdonjogát. Az indítványozó mindeközben egyetlen pénzintézethez sem nyújtott be hitelkérelmet, az általa megkeresett generálkivitelezők pedig fizetésképtelensége miatt kivétel nélkül visszautasították az ajánlatát. Az indítványozó továbbá a kft. tulajdonában álló ingatlant biztosítékul felajánlva több millió forint kölcsönt vett fel egy magánszemélytől, mely pénzösszeget ismeretlen célra fordított.
      [3] A Fővárosi Bíróság ítéletében megállapította, hogy az indítványozó fizetési képességében és készségében a sértetteket tévedésbe ejtve kötötte meg az adásvételi előszerződéseket és a végleges szerződést. Úgy szerezte meg a sértettek ingatlanát, hogy tudta, lehetősége sem lesz a vállalt kötelezettségei teljesítésére. Az indítványozó több mint 62 millió forint kárt okozott a sértetteknek, amelyből csupán 8,5 millió forint térült meg. Az elsőfokú bíróság mindezekre tekintettel az indítványozót különösen nagy kárt okozó csalás bűntettében két év – végrehajtásában négyévi próbaidőre felfüggesztett – börtönbüntetésre ítélte. A másodfokon eljárt Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta. A cselekményt csalás bűntettének minősítette, a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztésére vonatkozó rendelkezést mellőzte, az indítványozót mellékbüntetésként közügyektől eltiltásra is ítélte, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
      [4] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen az indítványozó védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt, melyhez az indítványozó is csatlakozott. A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az indítvány a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontján alapul, ugyanakkor a védő a jogi álláspontját nem a jogerős ítéletben rögzített tényállásra, hanem azzal ellentétben álló tényekre alapította. A védő az indítványozó bűnösségét nem az anyagi jogszabályok téves alkalmazásán, hanem a tényállás megállapításának mikéntjén és a bizonyítékok értékelésének vitatásán keresztül támadta. A védő felülvizsgálati indítványa ezért a törvényben kizárt.
      [5] Ezt követően a Fővárosi Ítélőtábla jogerős ügydöntő határozata (alapítélet) ellen az indítványozó nyújtott be új védője útján ismételt felülvizsgálati indítványt szintén a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontját megjelölve. A Kúria megállapította, hogy a felülvizsgálati indítvány az alább kifejtett okok miatt a törvényben kizárt.
      [6] A Kúria megjegyezte, hogy az alapítélet támadhatóságának alanyi jogosultsága és tárgyi lehetősége a korábbi felülvizsgálati indítvánnyal a korábbi védő számára egyértelműen kimerült. A Kúria kiemelte, hogy a korábbi indítványt valóban a védő nyújtotta be, de azt az indítványozó kiegészítette, azaz valójában indítványuk közös volt, továbbá a korábbi elutasító végzés értékelés alá vonta az indítványozó kiegészítő indokait is. A Legfelsőbb Bíróság azonban a végzésével kifejezetten a védő indítványát utasította el, a jelen indítványt pedig a terhelt – új védője útján – nyújtotta be. Következésképpen a jelen indítvány nem tekinthető a védő részéről ismételten benyújtottnak a Be. 418. § (3) bekezdése alapján.
      [7] A Kúria hangsúlyozta, hogy a Be. 418. § (3) bekezdése értelmében minden jogosult csak egy ízben nyújthat be felülvizsgálati indítványt. A Be. 421. § (3) bekezdése pedig kimondja, hogy az ugyanazon jogosult által ismételten előterjesztett, illetőleg a korábbival azonos tartalommal ismételten előterjesztett indítvány elutasítására vonatkozó határozat hozatalát a Kúria mellőzheti. A bíróság gyakorlata értelmében a Be. 418. § (3) bekezdésének és a Be. 421. § (3) bekezdésének egymásra vetített értelmezése a következő. Amennyiben az arra jogosult által benyújtott felülvizsgálati indítvány korábban már elutasításra, vagy érdemi elbírálásra került a) ugyanazon jogosult ismételten már semmilyen okból sem nyújthat be újabb indítványt (BH 2004.230.), s ha mégis, a korábbival nem azonos tartalom esetén elutasító határozatot kell hozni, míg a korábbival azonos tartalom esetén mellőzhető az újabb elutasító határozat hozatala; b) ha más jogosult a korábbitól eltérő tartalommal nyújt be újabb indítványt, azt az általános szabályok szerint kell elbírálni, de ha a korábbival azonos tartalommal nyújt be újabb indítványt, mellőzhető az újabb elutasító határozat hozatala (BH 2010.5.I.).
      [8] A fentiek alapján a Kúria megállapította, hogy a terhelt indítványa azonos tartalmú a védő korábban elutasított indítványával, mivel azonos tartalom alatt az azonos felülvizsgálati ok – és nem az ok alátámasztására felhozott indok – értendő. Mindkét indítvány a terhelt bűnösségének megállapítását sérelmezi azzal, hogy állításuk szerint a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor [Be. 416. § (1) bekezdés a) pont]. Ez jelenti a tartalmi azonosságot. Az azonos tartalom szempontjából az már közömbös, hogy a két indítvány alapvető indokai eltérőek (a korábbi szerint nem bizonyított, a jelenlegi szerint meg sem történt a sértettek tévedésbe ejtése).
      [9] A Kúria végül megjegyezte, hogy a terhelt indítványa tévesen állította, hogy a Legfelsőbb Bíróság azért utasította el a korábbi indítványt, mert ő „csupán megismételte azt a védekezést, amelyet az eljárás során előadott”. Ilyen kitétel nincs a korábbi elutasító végzésben.
      [10] A kifejtettek folytán a Kúria a felülvizsgálati indítványt, mint törvényben kizártat a Be. 421. § (2) bekezdés alapján elutasította.
      [11] Ezt követően az indítványozó az Abtv. 26. § (1)–(2) bekezdése alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, melyben a Be. 418. § (3) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Az indítványozó kezdeményezte továbbá, hogy az Alkotmánybíróság az Abtv. 28. § (2) bekezdése alapján a támadott jogszabály felülvizsgálatára irányuló eljárásban a Kúria Bfv.II.56/2015/4. számú végzése alkotmányosságának vizsgálatát is folytassa le. Indítványában az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes bírósági tárgyaláshoz való jogának sérelmére hivatkozott.
      [12] Az indítványozó – a főtitkárság hiánypótlásra történő felhívását követően – indítványát az Abtv. 26. § (2) bekezdése tekintetében visszavonta, valamint megjelölte az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésének sérelmét is, egyebekben indítványát változatlan tartalommal fenntartotta.
      [13] Az indítványozó szerint az első- és másodfokú bíróságok által megállapított történeti tényállás alapján az általa elkövetett cselekmény nem bűncselekmény és nem valósítja meg a csalás bűntettét. A bíróságok téves jogi következtetésre jutottak, hiszen ő a csalás törvényi tényállásának egyik elemét sem valósította meg. Bűnösségének megállapítása törvénysértő, mert bűnössége kétséget kizáróan nem bizonyított; a sértetteket nem ejtette tévedésbe sem a projekt kivitelezhetősége, sem pedig teljesítőképessége vonatkozásában; tévedésbe ejtési és jogtalan haszonszerzési szándéka a szerződés megkötésekor nem volt, a sértettek elől egyetlen tényt sem hallgatott el; mindvégig törekedett a projekt megvalósítására, melyre egyébként magánvagyona is ráment. Sérelmezte a büntetés kiszabásánál irányadó körülmények nem megfelelő értékelését. Véleménye szerint a bíróságok által megállapított történeti tényállás egyes bekezdéseit elemezve, egymással összevetve bűncselekmény hiányában a bíróságnak őt fel kellett volna mentenie. Az indítványozó azt kifogásolta, hogy a Kúria a Be. 418. § (3) bekezdése alapján érdemi vizsgálat nélkül utasította el az új védője útján benyújtott újabb felülvizsgálati kérelmét arra hivatkozva, hogy az azonos tartalmú a korábbi védőjének az indítványával, mivel az azonos tartalom alatt az azonos felülvizsgálati ok [a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor Be. 416. § (1) bekezdés a) pont] és nem az ok alátámasztására felhozott indok értendő. Véleménye szerint a Kúriának a felülvizsgálati indítványok eltérő indokait (a korábbi szerint nem bizonyított, a jelenlegi szerint meg sem történt a sértettek tévedésbe ejtése) kellett volna figyelembe vennie. A Be. 418. § (3) bekezdése sérti a tisztességes bírósági tárgyaláshoz való jogot, mert lehetőséget teremt arra, hogy a Kúria csupán formai ok alapján, érdemi vizsgálat nélkül utasítsa el a felülvizsgálati indítványt, és így a terhelt bűncselekmény hiányában, vagy bizonyítottság hiányában ne legyen felmentve. Az indítványozó a támadott rendelkezéssel összefüggésben a Kúria eljárását, jogértelmezését kifogásolta.

      [14] 2. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság először az alkotmányjogi panasz befogadásáról dönt, melynek során az eljáró tanács vizsgálja a befogadás formai és tartalmi feltételeinek meglétét. Az indítványozó panaszának vizsgálata alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az nem felel meg a törvényben előírt feltételeknek.
      [15] Az Abtv. 52. § (1) bekezdése szerint az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. A kérelem akkor határozott, ha egyértelműen megjelöli az (1b) bekezdés a)f) pontjaiban foglaltakat. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány a hiánypótlásra felhívás ellenére sem tartalmaz az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontjának megfelelő indokolást. Az indítványozó nem mutatja be, hogy a támadott rendelkezés miért ellentétes az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésével és XXVIII. cikk (1) bekezdésével. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint az indítványozó ténylegesen a bíróságok döntéseiből eredezteti jogsérelmét, ezért a támadott rendelkezéssel szembeni érvelése tartalmilag a Kúria végzésére vonatkozik. Az indítvány tartalma alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó alkotmányjogi panasza valójában a kifogásolt végzés törvényességi felülvizsgálatára irányul, alkotmányjogi szempontból értékelhető érvelést azonban ténylegesen nem tartalmaz. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az indítvány érdemi elbírálásának akadálya, ha az indokolás hiánya miatt a kérelem nem felel meg a határozottság és egyértelműség Abtv. 52. § (1) és (1b) bekezdésében előírt követelményének. A fentiek alapján az Alkotmánybíróság – az Abtv. 47. § (1) bekezdése és az Ügyrend 5. § (1) bekezdése alapján eljárva – az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján visszautasította.

      [16] 3. Az indítványozó indítványát az Abtv. 26. § (2) bekezdése tekintetében visszavonta, ezért az Alkotmánybíróság az eljárást ezen indítványi elem kapcsán – figyelemmel az Abtv. 59. §-ában foglaltakra – az Ügyrend 67. § (1) és (2) bekezdése c) pontja alapján megszüntette.
          Dr. Szalay Péter s. k.,
          tanácsvezető alkotmánybíró
          .
          Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Lévay Miklós s. k.,
          előadó alkotmánybíró
          Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Salamon László s. k.,
          alkotmánybíró

          .
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          05/04/2015
          .
          Number of the Decision:
          .
          3022/2016. (II. 2.)
          Date of the decision:
          .
          01/25/2016
          .
          .