A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Pfv.I.20.123/2012/8. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz. Alkotmányjogi panaszában a Kúria – felülvizsgálati eljárásban hozott – Pfv.I.20.123/2012/8. számú ítéletének felülvizsgálatát és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól.
[2] Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben a panaszos telki szolgalom megszüntetése iránt indított keresetet, amelyet az ügyben született jogerős ítélet lényegében elutasított, és azt a Kúria – felülvizsgálati eljárásban hozott – támadott ítélete hatályában fenntartotta. Az indítványozó alkotmányjogi panaszának indokaként előadja, hogy a támadott ítélet “az általánosan elterjedt ítélkezési gyakorlatra hivatkozva megállapította – s érdemi indokolását az ügy érdemére kihatóan azzal indokolta –, hogy a telki szolgalom elbirtoklása esetén nincs jelentősége annak, hogy az uralkodó telek megfelelő közúttal összeköttetésben áll-e [amely körülménynek viszont a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 167. §-án alapuló telki szolgalom létesítésénél és megszüntetésénél alapvető jelentősége van].” Álláspontja szerint az Alaptörvény XIII. cikkében foglalt tulajdonhoz való jogot sérti az – az ügyében is alkalmazott – bírói gyakorlat, amely szerint az elbirtoklás útján szerzett telki szolgalom esetén nincs jelentősége annak, hogy az uralkodó telek a közúttal megfelelő összeköttetésbe került-e vagy sem.
[3] A panaszos utal arra, hogy a Ptk. 170. § (1) bekezdése nem tesz különbséget a telki szolgalmi jog megszerzésének jogcímei között, amikor kimondja, hogy a bíróság a telki szolgalmat megszünteti, ha az a jogosult ingatlanának rendeltetésszerű használatához nem szükséges. Nézete szerint nyilvánvaló, hogy az uralkodó telek közúttal történő megfelelő összeköttetése az átjárás céljából megszerzett szolgalmi jog gyakorlását szükségtelenné teszi, az uralkodó telken lévő ingatlan a közúttal történő összeköttetés révén rendeltetésszerűen használható. Álláspontja szerint a hangsúly a megfelelő összeköttetésen van, ami állítása szerint az ügyben nem is képezte vita tárgyát.
[4] A panaszos érvelése szerint a telki szolgalom kérdését, és ezáltal az e körben felmerülő tulajdoni igényeket a Ptk. szabályai rendezik, ugyanakkor a jogorvoslattal már nem támadható bírósági ítélet a törvényben rendezett tulajdoni viszonyokat közhatalmi eszközzel átértelmezte, s ez a közhatalmi (bírói) értelmezés okozza az Alaptörvényben biztosított jog sérelmét. “A Drittwirkung feltételei jelen ügyben fennállnak, az erről való alkotmánybírósági döntés alapvető alkotmányossági jelentőségű kérdés”.
[5] Előadja még a panaszos, hogy az indítványban jelzett probléma kapcsán felvethető az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében szereplő jogállamiságból levezetett jogbiztonság sérelme is. “A támadott bírói döntésben kifejtett, a Ptk. rendelkezéseivel ellentétes álláspont általánosan elterjedt az ítélkezési gyakorlatban. A Ptk.-nak a telki szolgalomra irányadó érthető és mindenki számára értelmezhető rendelkezéseinek tartalmát a bírói jogértelmezés az elbirtoklással szerzett telki szolgalom esetén a normából nem következő – s így előre sem látható – tartalommal töltötte meg. Ez a bírói jogértelmezés az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének sérelmén túl nincs összhangban az Alaptörvény 28. cikkében meghatározott objektív teleologikus bírói jogértelmezés követelményével sem.”
[6] 2. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz a befogadhatóság formai feltételeinek megfelel. A Kúria felülvizsgálati eljárásban hozott ítéletét a panaszos 2012. december 4-én vette kézhez, a panaszt az elsőfokú elsőfokú bíróságnál 2013. január 21-én – tehát az Abtv. 30. § (1) bekezdésében írt 60 napos határidő belül – terjesztették elő. Az indítványozó szabályszerűen meghatalmazott jogi képviselő útján jár el [Abtv. 51. § (2)–(3) bekezdés], továbbá az alkotmányjogi panasz megfelel az Abtv. 52. § (1) bekezdés a)–f) pontjaiban foglalt feltételeknek.
[7] 3. Az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság tanácsa mérlegelési jogkörben vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26–27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket.
[8] Az Abtv. 27. §-ában meghatározott egyedi ügyben való érintettség megállapítható: az indítványozó a peres eljárás felperese volt. A Kúria támadott ítélete felülvizsgálati eljárásban, az ügy érdemében hozott, és az eljárást befejező ítélet, amely ellen további jogorvoslat nem áll rendelkezésre, ezért a panasz az Abtv. 27. § b) pontjában foglaltaknak is eleget tesz.
[9] Az Abtv. 29. §-ában foglalt feltétellel kapcsolatban az Alkotmánybíróság a következőket állapította meg.
[10] Az Alkotmánybíróság nem osztja az indítványozó érveit sem a támadott ítéletben foglaltakkal, sem pedig a telki szolgalom dogmatikai kérdéseivel kapcsolatban. A Ptk. 167. §-a szerint ha valamely föld nincs összekötve megfelelő közúttal, a szomszédok kötelesek tűrni, hogy a jogosult földjeiken átjárjon. A telki szolgalom ezen fajtájának, az úgynevezett szükségbeli út szolgalmának feltétele az, hogy valamely föld (az uralkodó “telek”) ne legyen összekötve megfelelő közúttal. A Ptk. a “föld”, és nem a “telek”, vagy “ingatlan” kifejezést használja, aminek – történeti – indoka, hogy a szükségbeli út intézménye funkcionálisan és hagyományosan a mezőgazdasági földterületek megközelíthetőségének biztosítására szolgáló intézményként került a Ptk.-ba. További – alapvető – jellemzője a szükségbeli út szolgalmának, hogy az ex lege, a törvény erejénél fogva keletkezik és áll fenn, amiből következik, hogy jogvita esetén a szolgalmat nem a bíróság ítélete keletkezteti (“alapítja”), hanem – a törvényi feltételek megléte esetén – a bíróság megállapítja annak fennállását (ld. BDT2001.533.).
[11] A telki szolgalom (amely természetesen nem csak átjárást biztosító ún. útszolgalom lehet) elbirtoklással történő létrejöttének nem feltétele, hogy az egyik ingatlan (az uralkodó telek) ne legyen összekötve megfelelő közúttal, vagyis a másik ingatlan tíz esztendei zavartalan használatával a telki szolgalom létrejön akkor is, ha van ilyen összeköttetés. [A Ptk. 168. § (2) bekezdése már “ingatlan”-ról beszél.] Nem helytálló tehát az az indítványozói álláspont, miszerint a támadott ítélet azon megállapítása, hogy “a telki szolgalom elbirtoklása estén nincs jelentősége annak, hogy az uralkodó telek megfelelő közúttal összeköttetésben áll-e”, mint bírói jogértelmezés a Ptk. rendelkezéseinek tartalmát “a normából nem következő, s így előre nem látható tartalommal” töltené meg.
[12] A Ptk. 170. § (1) bekezdése szerint a bíróság a telki szolgalmat megszüntetheti […] ha az a jogosult ingatlanának rendeltetésszerű használatához nem szükséges, vagyis – amint azt az indítványozó is állítja – a törvény itt nem tesz különbséget a “telki szolgalmi jog” megszerzésének jogcímei között. Ebből viszont az is következik, hogy valamely telki szolgalom megszüntetésének, szükségtelenné válásának nem nyilvánvaló és elegendő indoka az uralkodó telek közúttal történő megfelelő összeköttetése. Amíg tehát a Ptk. 167. §-a szerinti, “pusztán” a törvényen alapuló szükségbeli út szolgalmát, illetve ennek jogalapját az uralkodó telek közúttal történő megfelelő összeköttetése természetesen megszünteti, addig az elbirtokolt telki szolgalmat azonban – az eset összes körülményeinek mérlegelése, és nem az említett egyetlen körülmény alapján – a Ptk. 170. §-ában foglaltaknak megfelelően a bíróság megszüntetheti. A megszüntetés lehet részleges is, érintheti a szolgalom gyakorlásának módját, mértékét stb.
[13] Az ügy irataiból megállapíthatóan az indítványozó ingatlanát terhelő szolgalomra vonatkozóan annak fennállását – elbirtoklás jogcímén – egy 1986-ban kelt bírósági ítélet állapította meg, az indítványozó az ingatlant 1988-ban, a szolgalmi joggal terhelten vásárolta meg. Az indítványozó által 2007-ben indított perben az eljáró bíróságok azt állapították meg, hogy az elbirtoklás bírói megállapítása óta eltelt időben az uralkodó teleknek minősülő ingatlan használatában lényeges, objektív változás nem következett be, az érintett ingatlanok rendeltetésszerű használatában – a megfelelő közúttal való összeköttetés figyelembe vételével is – a szolgalom teljes megszüntetésére alapot adó körülmények az eljáró bíróságok álláspontja szerint nem állapíthatók meg. A tényállás feltárása, a bizonyítékok mérlegelése és ennek alapján a következtetések levonása a rendes bíróságok feladata, amely önmagában alkotmányossági kérdést nem vet fel.
[14] Az alkotmányjogi panasszal támadott határozat a telki szolgalom megszüntetésére irányuló jogerős ítélet hatályában fenntartásával – az indítványozó érvei alapján – az Alaptörvény XIII. cikkében írott tulajdonhoz való jog sérelmét nem eredményezi.
[15] Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz alapján nem állapítható meg sem a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, sem alapvető alkotmányjogi kérdés, az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 29. §-ában írott feltételeknek, annak befogadására nincs lehetőség. Az Alkotmánybíróság ezért a kérelmet – az Abtv. 47. §-a és 56. § (2)–(3) bekezdései, valamint az Ügyrend 5. §-a alapján eljárva – az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
megbízott tanácsvezető,
előadó alkotmánybíró
. |
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Salamon László s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szalay Péter s. k.,
alkotmánybíró |
. |