Hungarian
Ügyszám:
.
79/D/1996
Előadó alkotmánybíró: Lábady Tamás Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
A határozat száma: 41/1998. (X. 2.) AB határozat
.
ABH oldalszáma: 1998/306
.
A határozat kelte: Budapest, 09/29/1998
.
.
A határozat szövege:
.
A határozat szövege:
                   A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

    Az   Alkotmánybíróság   jogszabályok  alkotmányellenességének
    megállapítása   iránt  előterjesztett  alkotmányjogi   panasz
    tárgyában meghozta a következő

                            határozatot :

    1.  Az  Alkotmánybíróság megállapítja: az Alkotmánybíróságról
    szóló 1989. évi XXXII. törvény 48. §-a alkalmazásánál,  ha  a
    panaszolt  alapjogsérelem nem a rendes,  hanem  a  rendkívüli
    jogorvoslati    eljárásban   következett   be,    alkotmányos
    követelmény,   hogy  az  alkotmányjogi  panasz  benyújtásának
    határidejét a rendkívüli jogorvoslati eljárásban hozott, vagy
    —  ha új eljárásra és új határozat hozatalára kerül sor —  az
    elrendelt   új  eljárás  során  született  jogerős  határozat
    kézbesítésétől kell számítani.

    2.  Az  Alkotmánybíróság  a Magyar Köztársaság  ügyészségéről
    szóló,  az  ügyészségi szolgálati viszony  és  az  ügyészségi
    adatkezelés tárgyában alkotott 1994. évi LXXX. törvény 111. §
    (2)  bekezdésével  hatályon  kívül  helyezett  1972.  évi  V.
    törvény  24. § (1) bekezdése, az egyes munkaügyi jogszabályok
    hatályon  kívül helyezéséről szóló 103/1992. (VI. 26.)  Korm.
    rendelet 4. §-a, továbbá az ügyészségi szolgálat szabályairól
    szóló 10/1982. Legf.Ü. utasítás 2. sz. mellékleteként kiadott
    Ügyészek    Fegyelmi    Szabályzata   alkotmányellenességének
    megállapítására      irányuló      alkotmányjogi      panaszt
    visszautasítja.

    3.  Az  Alkotmánybíróság  ugyancsak visszautasítja  a  Magyar
    Köztársaság Legfelsőbb Bírósága mint felülvizsgálati  bíróság
    Mfd.I.10.666/1995/6. számú végzése megsemmisítésére irányuló,
    továbbá az annak megállapítására irányuló indítványt, hogy  a
    megsemmisíteni  kért  rendelkezések az  alkotmányjogi  panasz
    előterjesztőjének konkrét ügyében nem alkalmazhatók.

    Az  Alkotmánybíróság  ezt a határozatát a  Magyar  Közlönyben
    közzéteszi.

                                Indokolás

                                   I.

      1.  Az  alkotmányjogi  panaszt  benyújtó  indítványozó  annak
      megállapítását kérte, hogy a Magyar Köztársaság ügyészségéről
      szóló,  az  ügyészségi szolgálati viszony  és  az  ügyészségi
      adatkezelés tárgyában született 1994. évi LXXX. törvény  111.
      §  (2)  bekezdésével hatályon kívül helyezett  1972.  évi  V.
      törvény (a továbbiakban: Ütv.) 24. § (1) bekezdése, az  egyes
      munkaügyi  jogszabályok  hatályon  kívül  helyezéséről  szóló
      103/1992. (VI. 26.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 4. §-
      a, továbbá a többször módosított 10/1982. Legf.Ü. utasítás 2.
      sz.  mellékleteként kiadott Ügyészek Fegyelmi Szabályzata  (a
      továbbiakban:     ÜFSZ)    alkotmányellenes.     Kérte     az
      alkotmányellenes    rendelkezések   megsemmisítését,    annak
      kimondását, hogy a megsemmisített rendelkezések a folyamatban
      levő  konkrét eljárásban nem alkalmazhatóak, kérte továbbá  a
      Legfelsőbb     Bíróság    mint    felülvizsgálati     Bíróság
      Mfv.I.10.666/1995/5. számú végzésének megsemmisítését.

      2.   Az   indítványozó  terhére  a  legfőbb  ügyész  fegyelmi
      határozata  ügyészhez nem méltó magatartás fegyelmi  vétségét
      állapította  meg  és  őt " elbocsátás " fegyelmi  büntetéssel
      sújtotta.  A  fegyelmi határozat az Ütv. 24. § (1)  bekezdése
      felhatalmazása  alapján  kiadott ÜFSZ  2.  §  (2)  bekezdésén
      alapult.  Az indítványozó a fegyelmi határozat ellen bírósági
      jogorvoslattal élt, egyidejűleg a határozat alapjául szolgáló
      jogszabály,     illetőleg    legfőbb     ügyészi     utasítás
      alkotmányellenességének     utólagos     megállapítása     és
      megsemmisítése   iránt   indítványt   terjesztett   elő    az
      Alkotmánybíróságon.

      Az   Alkotmánybíróság  912/B/1994/2.  számú   végzésével   az
      indítvány  tárgyában az eljárást megszüntette,  illetőleg  az
      indítványt   részben  visszautasította.  Az  Alkotmánybíróság
      határozatában  megállapította,  hogy  a  kifogásolt  törvényi
      rendelkezést és a felhatalmazásán alapuló ÜFSZ-t 1995. január
      1-jei   hatállyal  hatályon  kívül  helyezte  az   ügyészségi
      szolgálati  viszonyról és az ügyészség adatkezeléséről  szóló
      1994. évi LXXX. törvény 111. § (2) bekezdés a) pontja, így az
      indítvány   már   nem   hatályos  jogszabályi   rendelkezések
      megsemmisítésére  irányult.  Az  Alkotmánybíróság  rámutatott
      arra,  hogy  hatáskörébe  —  főszabályként  —  csak  hatályos
      jogszabályok  utólagos  vizsgálata tartozik,  kivéve  az  ún.
      konkrét  normakontroll iránti eljárást,  amelyet  azonban  az
      indítványozó  csak  az Alkotmánybíróságról  szóló  1998.  évi
      XXXII.  törvény  (a  továbbiakban:  Abtv.)  48.  §-a  alapján
      kezdeményezhet.  Az  alkotmányjogi  panasz  előterjesztésének
      törvényi  feltétele  azonban — egyebek között  —  a  panaszos
      számára  nyitva álló valamennyi rendes jogorvoslati lehetőség
      kimerítése. Az indítványozó által kezdeményezett és a terhére
      hozott  fegyelmi  határozat hatályon  kívül  helyezése  iránt
      indított   peres   eljárás  az  alkotmánybírósági   határozat
      meghozatalakor    még    folyamatban    volt,    ezért     az
      Alkotmánybíróság  megállapította, hogy az  Abtv.  48.  §-ában
      meghatározott  törvényi  feltételek az  alkotmányjogi  panasz
      előterjesztése  vonatkozásában  nem  állnak  fenn,   így   az
      indítvány  érdemben nem volt elbírálható. Határoztában  utalt
      az  Alkotmánybíróság  arra, hogy a bírósági  eljárás  jogerős
      befejezése után lesz az indítványozó abban a helyzetben, hogy
      az  Abtv.  48.  §-a alapján alkotmányjogi panaszt  terjesszen
      elő.

      3.  Az  indítványozó által kezdeményezett peres eljárásban  a
      Pest   Megyei  Munkaügyi  Bíróság,  mint  első  fokú  bíróság
      2.M.668/1994/11.  számú ítéletével az indítványozó  keresetét
      elutasította, az indítványozó fellebbezése folytán azonban  a
      Pest     Megyei     Bíróság,    mint    másodfokú     bíróság
      5.Mf.20.181/1995/8.  számú ítéletével az  első  fokú  bíróság
      ítéletét megváltoztatta és az indítványozóval szemben  hozott
      fegyelmi  határozatot  hatálytalanította.  Mivel  a   jogerős
      bírósági  határozat  érdemben  az  indítványozó  álláspontját
      fogadta   el,  az  alkotmányjogi  panasz  előterjesztése   az
      indítványozó szempontjából okafogyottá vált.

      A  jogerős  ítélet  ellen azonban az alperes  felülvizsgálati
      kérelemmel  élt. A felülvizsgálati kérelem folytán  a  Magyar
      Köztársasság   Legfelsőbb  Bírósága,   mint   felülvizsgálati
      bíróság  Mfv.I.10.666/1995/5.  számú  végzésével  az   ügyben
      eljárt bíróságok határozatait hatályon kívül helyezte  és  az
      első  fokú  bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára
      utasította. A felülvizsgálati bíróság határozata szerint a R.
      4.  §-a  értelmében,  amely  törvényi  felhatalmazás  alapján
      kiadott  rendelkezés,  az igazságszolgáltatási  dolgozókra  —
      ideértve  az  ügyészeket  is  —  az  1972.  évi  V.   törvény
      módosításáig  alkalmazni  kell  a  38/1973.  (XI.   27.)   MT
      rendeletet. E rendelet pedig az 1. §-ában kimondta,  hogy  az
      1967.  évi  II.  törvény rendelkezései —  egyebek  között  az
      ügyészségek  dolgozóira — a rendeletben foglalt  eltérésekkel
      és kiegészítésekkel megfelelően irányadóak. Ebből következően
      az   indítvány  előterjesztőjére  vonatkozóan  —  a  fegyelmi
      felelősségre vonás tekintetében — hatályban voltak  az  1967.
      évi   II.   törvénynek   a   fegyelmi   felelősségről   szóló
      rendelkezései. A felülvizsgálati bíróság kimondta továbbá azt
      is, hogy 1995. január 1-jéig ugyancsak hatályban volt az Ütv.
      24.   §-ának   az  Alkotmánybíróság  3/1994.  (I.   21.)   AB
      határozatával  nem érintett rendelkezése, így hatályban  volt
      az e törvényi rendelkezés alapján kiadott ÜFSZ is.

      Mindezekre  figyelemmel  a  Legfelsőbb  Bíróság  a  másodfokú
      bíróságnak    a   hivatkozott   jogszabályokkal   kapcsolatos
      álláspontját  tévesnek ítélte, a tényállás  felderítetlensége
      miatt  azonban  az  ítéletet  —  az  első  fokú  ítéletre  is
      kiterjedően  —  hatályon  kívül  helyezte  és  az  első  fokú
      bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.

                                   II.

      1.  Az  indítványozó szerint a Legfelsőbb Bíróság hivatkozott
      felülvizsgálati    határozatában   ügyében   alkotmányellenes
      jogszabály alkalmazását rendelte el, mert az Alkotmány  2.  §
      (1)    bekezdésében    deklarált   jogállamiság    eszméjével
      összeegyeztethetetlen   az,  hogy  egy   alacsonyabb   szintű
      jogszabály,  jelesül  a  R. 4. §-a, egy  már  hatályon  kívül
      helyezett törvény alkalmazását rendelje el a jövőre nézve. Az
      indítványozó  álláspontja szerint a Kormány a  R.  4.  §-ában
      túllépte  törvényi felhatalmazásának kereteit, így a támadott
      jogszabályi rendelkezés ez okból is alkotmányellenes.

      Hivatkozott  az  indítványozó arra is, hogy a felülvizsgálati
      határozat alkotmányellenesen rendelte el alkalmazni  az  Ütv.
      24. § (1) bekezdése folytán kiadott ÜFSZ rendelkezéseit, mert
      a    fegyelmi    felelősségre    vonáshoz    nélkülözhetetlen
      alkotmányossági   követelmény,  hogy  annak   megállapítására
      törvényi  szintű szabályozásban kerüljön sor, így  a  legfőbb
      ügyész fegyelmi határozatának alkalmazása ügyében alkotmányos
      alapjogainak megsértéséhez vezetett.

      2.   Az   indítványozó   szerint  az   alkotmányjogi   panasz
      előterjesztésének törvényi feltételei arra tekintettel állnak
      fenn, hogy a Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság
      az   ellene  folyamatban  levő  fegyelmi  eljárás  jogalapját
      " megfellebbezhetetlenül ",    azaz     végérvényesen      és
      felülvizsgálhatatlanul  eldöntötte,   e   tekintetben   egyéb
      jogorvoslati   lehetőség  számára   már   nincs   biztosítva.
      Véleménye    szerint    ezért   az    alkotmányjogi    panasz
      előterjesztésére   az   Abtv.   48.   §   (2)    bekezdésében
      megállapított  határidőt a Legfelsőbb  Bíróság  határozatának
      kézbesítésétől kell számítani.

                                  III.

      Az      Alkotmánybíróság     az     alkotmányjogi     panaszt
      visszautasította,     mert    az     alkotmányjogi     panasz
      előterjesztésének törvényi feltételei nem állnak fenn.
      1.  Az  Abtv.  48.  § (1) bekezdése szerint  az  Alkotmányban
      biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal
      fordulhat  az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme  az
      alkotmányellenes  jogszabály alkalmazása folytán  következett
      be,  és  egyéb  jogorvoslati  lehetőségeit  már  kimerítette,
      illetőleg   más   jogorvoslati   lehetőség   nincs    számára
      biztosítva.   A  (2)  bekezdés  értelmében  az  alkotmányjogi
      panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított 60 napon
      belül lehet az Alkotmánybírósághoz írásban benyújtani.

      Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata az, hogy az Abtv.
      48.  §-ának  (1)  és (2) bekezdésében foglaltakat  együttesen
      kell  értelmezni és figyelembe venni [23/1991.  (V.  18.)  AB
      végzés, ABH 1991, 311.]. Ebből következik, hogy az Abtv.  48.
      §  (1)  bekezdése szerinti jogorvoslatokon is csak  azokat  a
      jogorvoslatokat  kell  érteni,  amelyeket  az   ügy   jogerős
      befejezéséig  terjeszthetők elő.  Az  alkotmányjogi  panaszra
      megállapított  határidő  számítása  szempontjából   tehát   a
      rendkívüli  jogorvoslatokat  figyelmen  kívül  kell   hagyni.
      Vagyis     a    rendkívüli    jogorvoslatoknak    (perújítás,
      felülvizsgálati   kérelem  stb.)  az   alkotmányjogi   panasz
      benyújtására  megállapított határidőt meghosszabbító  hatálya
      nincs.

      Az Abtv. 1989. évi megalkotásakor sem a büntetőeljárás, sem a
      polgári  perrendtartás a felülvizsgálati kérelem  intézményét
      még  nem szabályozta, és mivel a törvényességi óvás akkor még
      mindkét    eljárásban   élő   jogintézménye   nem    minősült
      jogorvoslatnak,  a jogalkotónak a rendkívüli eljárások  közül
      gyakorlatilag  csak a valóban kivételes esetekben  előforduló
      perújítással kellett számolnia. A törvényhozó az Abtv. 48.  §
      (2)  bekezdésében  ezért  köthette  az  alkotmányjogi  panasz
      benyújtásának határidejét a jogerős határozat kézbesítéséhez,
      függetlenül  attól, hogy a 48. § (1) bekezdése  általában  az
      "egyéb jogorvoslati lehetőségek" kimerítéséről rendelkezik. A
      büntető  és  polgári eljárásokban bevezetett  felülvizsgálati
      kérelem alanyi jogon tette lehetővé jogszabálysértés esetén a
      jogorvoslati  kérelem benyújtását, amely jogorvoslat  elvileg
      az  Abtv.  48.  § (1) bekezdése szerinti "egyéb  jogorvoslati
      lehetőség" fogalmi körébe esik. Így a felülvizsgálati eljárás
      bevezetésével  az  Abtv. 48. § (1) és (2)  bekezdése  közötti
      ellentmondás  — hogy ti. az (1) bekezdés elvileg  valamennyi,
      míg   a   (2)   bekezdés  csak  a  jogerőig  igénybe   vehető
      jogorvoslatokról rendelkezik — kiéleződött.

      A  felülvizsgálati  eljárás ugyanis  rendkívüli  perorvoslat,
      amely csak a már jogerősen lezárt ügyben kezdeményezhető. Így
      rendelkezik a Polgári Perrendtartásról szóló 1952.  évi  III.
      törvény 270. §-a, továbbá a büntetőeljárásról szóló 1973. évi
      I. törvény 284. § (1) bekezdése.

      Az    így   kiéleződött   ellentmondást   küszöböli   ki   az
      Alkotmánybíróság   állandó  gyakorlata,   amely   szerint   a
      felülvizsgálati  eljárás az Abtv. 48. § (2) bekezdésében  írt
      hatvan   napos  határidőt  nem  hosszabbítja  meg,  azaz   az
      alkotmányjogi  panasz  az  ügyet jogerősen  lezáró  határozat
      kézhezvételét  követő  hatvan napon belül  terjeszthető  elő,
      amely határidő számításánál a felülvizsgálati eljárás —  mint
      rendkívüli perorvoslat — tehát figyelmen kívül marad.

      2.  Mindazonáltal lehetséges, hogy a kifogásolt alapjogsértés
      a  rendkívüli  eljárás  során, így a  perújítási  eljárásban,
      illetőleg  a felülvizsgálati rendkívüli eljárásban következik
      be. Mind a polgári, mind a büntető felülvizsgálati rendkívüli
      eljárásban során törvényi lehetőség van ugyanis arra, hogy  a
      felülvizsgálati  bíróság a jogerős határozatot  hozó  bíróság
      álláspontjától eltérő érdemi álláspontot foglaljon el.  Ha  a
      felülvizsgálati bíróság határozata az ügyet ilyen módon zárja
      le jogerősen, az alkotmányjogi panasz benyújtására megszabott
      törvényi határidő a felülvizsgálat tárgyában hozott határozat
      kézbesítésétől  veszi  kezdetét, mert hisz  az  alkotmányjogi
      panasz   benyújtására  jogosult  a  felülvizsgálat  tárgyában
      hozott határozat folytán kerül csak abba a helyzetbe, hogy az
      ügyében  alkalmazott jogszabály alkotmányellenességét  és  az
      emiatt  bekövetkezett alkotmányos alapjogsértést  állítsa  és
      panaszolja.  Ezért  minden  ilyen  esetben  az  alkotmányjogi
      panasz  benyújtására megszabott, az Abtv. 48. § (2) bekezdése
      szerinti törvényi határidő a felülvizsgálat tárgyában  hozott
      határozat kézbesítésétől számított hatvan nap.

      3.    Ezekben   az   esetekben   is   irányadó   azonban   az
      Alkotmánybíróság következetes álláspontja, amely  szerint  az
      Abtv.  48.  §  (1)  és  (2) bekezdésben foglalt  feltételeket
      együttesen  kell  értelmezni és alkalmazni. Vagyis  a  panasz
      benyújtására irányadó határidő számítására vonatkozó, fentebb
      kifejtett  álláspontot  csak akkor  lehet  alkalmazni,  ha  a
      felülvizsgálati   bíróság  határozata  az   ügyet   jogerősen
      eldönti. Ha ugyanis a felülvizsgálati bíróság határozata  nem
      érdemi,  hanem  a jogerő feloldása mellett az  ügyben  eljárt
      első   vagy  másodfokú  bíróság  határozatát  hatályon  kívül
      helyezi   és  a  bíróságot  új  eljárásra  és  új   határozat
      hozatalára  utasítja,  az alkotmányjogi panasz  benyújtásának
      nem áll fenn az Abtv. 48. § (1) bekezdése szerinti feltétele,
      mert  a  jogosult  a  rendelkezésére álló egyéb  jogorvoslati
      lehetőségeket  még  nem  merítette  ki.  Ilyenkor  a   jogerő
      feloldása  miatt  az ügyben még nincs jogerős  határozat,  az
      eljárás  folyamatban  van,  szó sincs  tehát  arról,  hogy  a
      jogosult   a   rendelkezésére  álló  valamennyi  jogorvoslati
      lehetőséget  már  kimerítette,  illetőleg  arról,  hogy   más
      jogorvoslati lehetőség nincs számára már biztosítva. Így  van
      ez  akkor  is,  ha a Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati
      bíróság  a jogszabálysértő határozat hatályon kívül helyezése
      során  az első vagy másodfokú bírósági eljárás lefolytatására
      vonatkozóan kötelező utasításokat ad. Ez ugyanis nem  jelenti
      az ügy érdemi elbírálását még akkor sem, ha a felülvizsgálati
      bíróság   iránymutatása   az   eljárás   során   alkalmazandó
      jogszabályok  körére  vonatkozik.  A  megismételt  eljárásban
      irányadók az első-, illetőleg másodfokú eljárás szabályai. Az
      eljárás befejeződhet megszüntetéssel vagy egyéb módon  érdemi
      határozat  nélkül.  Sőt  sor kerülhet  az  Abtv.  38.  §-ának
      alkalmazására  is,  amikor  az  Alkotmánybíróság  a   konkrét
      normakontroll eljárást bírói kezdeményezésre folytatja le.

      Az  eljárás  jogerős befejezésének hiányában nem állnak  fenn
      tehát  az  Abtv. 48. § (1) és (2) bekezdésében  írt  törvényi
      feltételek, ezért a megismételt eljárásban meghozandó jogerős
      határozat  kézbesítéséig az alkotmányjogi panasz benyújtására
      megszabott határidő az Abtv. 48. § (2) bekezdése alapján  nem
      nyílik   meg.   Ezért  az  Alkotmánybíróság  a   jogbiztonság
      követelményét magába foglaló jogállami klauzula, az Alkotmány
      2.  §  (1)  bekezdése, továbbá a jogorvoslathoz való  alapjog
      alkotmányi  szabályozása, az Alkotmány 57.  §  (5)  bekezdése
      alapján megállapította, hogy az Abtv. 48. §-a alkalmazásánál,
      ha   a  panaszolt  alapjogsérelem  nem  a  rendes,  hanem   a
      rendkívüli    jogorvoslati   eljárásban    következett    be,
      alkotmányos   követelmény,  hogy  az   alkotmányjogi   panasz
      benyújtásának    határidejét   a   rendkívüli    jogorvoslati
      eljárásban  hozott  vagy — ha új eljárásra  és  új  határozat
      hozatalára  kerül  sor  —  az  elrendelt  új  eljárás   során
      született jogerős határozat kézbesítésétől kell számítani.

                                   IV.

      1.  A  kifejtettek folytán nem osztja az Alkotmánybíróság  az
      indítványozónak  azt  az  álláspontját,  hogy  a   Legfelsőbb
      Bíróság             felülvizsgálati             határozatának
      megfellebbezhetetlensége   és  felülbírálhatatlansága   miatt
      megnyílt   számára  az  alkotmányjogi  panasz   benyújtásának
      törvényi   lehetősége.   A   Legfelsőbb   Bíróság   vonatkozó
      határozata  az  ügyben  az  első fokú  bíróságot  új  eljárás
      lefolytatására és új határozat hozatalára kötelezte,  így  az
      ügyben    jogerős    határozat   nem    áll    rendelkezésre,
      következésképpen  az Abtv. 48. § (1) és (2) bekezdésében  írt
      és  együttesen alkalmazandó feltételek nem állnak fenn, ezért
      az  indítványozó  alkotmányjogi panasz  előterjesztésére  nem
      jogosult.  Az  anyagi  és eljárásjogi feltételeket  nélkülöző
      alkotmányjogi  panaszt az Alkotmánybíróság  erre  tekintettel
      visszautasította.

      2.  Az Alkotmánybíróság erre vonatkozó hatáskörének hiányában
      ugyancsak visszautasította az indítványozónak azt a kérelmét,
      amely   az   ügyében   született  felülvizsgálati   határozat
      megsemmisítésére irányult.

      Az  alkotmányjogi panasz érdemi elbírálhatóságának  hiányában
      tárgytalanná   vált,   ezért  visszautasításra   szorult   az
      indítványozónak   az   a  kérelme   is,   hogy   ügyében   az
      alkotmányjogi     panasszal     sérelmezett      jogszabályok
      alkalmazhatóságát az Alkotmánybíróság zárja ki.

      3.  A  határozat közzétételére vonatkozó rendelkezés az Abtv.
      41. §-án alapul.
                              Dr. Sólyom László
                         az Alkotmánybíróság elnöke
                                     
            Dr. Ádám Antal                        Dr. Bagi István
            alkotmánybíró                          alkotmánybíró
                                     
            Dr. Erdei Árpád                      Dr. Holló András
            alkotmánybíró                           alkotmánybíró
                                     
            Dr. Kilényi Géza                      Dr. Kiss László
            alkotmánybíró                           alkotmánybíró
                                     
            Dr. Lábady Tamás                     Dr. Németh János
            előadó alkotmánybíró                    alkotmánybíró
                                     
           Dr. Tersztyánszky Ödön                  Dr. Vörös Imre
           alkotmánybíró                            alkotmánybíró

        .
        English:
        .
        Petition filed:
        .
        .
        Number of the Decision:
        .
        41/1998. (X. 2.)
        Date of the decision:
        .
        09/29/1998
        .
        .