Hungarian

Ügyszám: .	79/D/1996
Előadó alkotmánybíró: Lábady Tamás Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 41/1998. (X. 2.) AB határozat .

ABH oldalszáma: 1998/306 .

A döntés kelte: Budapest, 09/29/1998 .

.

A döntés szövege: .

A döntés szövege:                A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN ! Az   Alkotmánybíróság   jogszabályok  alkotmányellenességének megállapítása   iránt  előterjesztett  alkotmányjogi   panasz tárgyában meghozta a következő                         határozatot : 1.  Az  Alkotmánybíróság megállapítja: az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 48. §-a alkalmazásánál,  ha  a panaszolt  alapjogsérelem nem a rendes,  hanem  a  rendkívüli jogorvoslati    eljárásban   következett   be,    alkotmányos követelmény,   hogy  az  alkotmányjogi  panasz  benyújtásának határidejét a rendkívüli jogorvoslati eljárásban hozott, vagy —  ha új eljárásra és új határozat hozatalára kerül sor —  az elrendelt   új  eljárás  során  született  jogerős  határozat kézbesítésétől kell számítani. 2.  Az  Alkotmánybíróság  a Magyar Köztársaság  ügyészségéről szóló,  az  ügyészségi szolgálati viszony  és  az  ügyészségi adatkezelés tárgyában alkotott 1994. évi LXXX. törvény 111. § (2)  bekezdésével  hatályon  kívül  helyezett  1972.  évi  V. törvény  24. § (1) bekezdése, az egyes munkaügyi jogszabályok hatályon  kívül helyezéséről szóló 103/1992. (VI. 26.)  Korm. rendelet 4. §-a, továbbá az ügyészségi szolgálat szabályairól szóló 10/1982. Legf.Ü. utasítás 2. sz. mellékleteként kiadott Ügyészek    Fegyelmi    Szabályzata   alkotmányellenességének megállapítására      irányuló      alkotmányjogi      panaszt visszautasítja. 3.  Az  Alkotmánybíróság  ugyancsak visszautasítja  a  Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága mint felülvizsgálati  bíróság Mfd.I.10.666/1995/6. számú végzése megsemmisítésére irányuló, továbbá az annak megállapítására irányuló indítványt, hogy  a megsemmisíteni  kért  rendelkezések az  alkotmányjogi  panasz előterjesztőjének konkrét ügyében nem alkalmazhatók. Az  Alkotmánybíróság  ezt a határozatát a  Magyar  Közlönyben közzéteszi.                           Indokolás                              I. 1.  Az  alkotmányjogi  panaszt  benyújtó  indítványozó  annak megállapítását kérte, hogy a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló,  az  ügyészségi szolgálati viszony  és  az  ügyészségi adatkezelés tárgyában született 1994. évi LXXX. törvény  111. §  (2)  bekezdésével hatályon kívül helyezett  1972.  évi  V. törvény (a továbbiakban: Ütv.) 24. § (1) bekezdése, az  egyes munkaügyi  jogszabályok  hatályon  kívül  helyezéséről  szóló 103/1992. (VI. 26.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 4. §- a, továbbá a többször módosított 10/1982. Legf.Ü. utasítás 2. sz.  mellékleteként kiadott Ügyészek Fegyelmi Szabályzata  (a továbbiakban:     ÜFSZ)    alkotmányellenes.     Kérte     az alkotmányellenes    rendelkezések   megsemmisítését,    annak kimondását, hogy a megsemmisített rendelkezések a folyamatban levő  konkrét eljárásban nem alkalmazhatóak, kérte továbbá  a Legfelsőbb     Bíróság    mint    felülvizsgálati     Bíróság Mfv.I.10.666/1995/5. számú végzésének megsemmisítését. 2.   Az   indítványozó  terhére  a  legfőbb  ügyész  fegyelmi határozata  ügyészhez nem méltó magatartás fegyelmi  vétségét állapította  meg  és  őt " elbocsátás " fegyelmi  büntetéssel sújtotta.  A  fegyelmi határozat az Ütv. 24. § (1)  bekezdése felhatalmazása  alapján  kiadott ÜFSZ  2.  §  (2)  bekezdésén alapult.  Az indítványozó a fegyelmi határozat ellen bírósági jogorvoslattal élt, egyidejűleg a határozat alapjául szolgáló jogszabály,     illetőleg    legfőbb     ügyészi     utasítás alkotmányellenességének     utólagos     megállapítása     és megsemmisítése   iránt   indítványt   terjesztett   elő    az Alkotmánybíróságon. Az   Alkotmánybíróság  912/B/1994/2.  számú   végzésével   az indítvány  tárgyában az eljárást megszüntette,  illetőleg  az indítványt   részben  visszautasította.  Az  Alkotmánybíróság határozatában  megállapította,  hogy  a  kifogásolt  törvényi rendelkezést és a felhatalmazásán alapuló ÜFSZ-t 1995. január 1-jei   hatállyal  hatályon  kívül  helyezte  az   ügyészségi szolgálati  viszonyról és az ügyészség adatkezeléséről  szóló 1994. évi LXXX. törvény 111. § (2) bekezdés a) pontja, így az indítvány   már   nem   hatályos  jogszabályi   rendelkezések megsemmisítésére  irányult.  Az  Alkotmánybíróság  rámutatott arra,  hogy  hatáskörébe  —  főszabályként  —  csak  hatályos jogszabályok  utólagos  vizsgálata tartozik,  kivéve  az  ún. konkrét  normakontroll iránti eljárást,  amelyet  azonban  az indítványozó  csak  az Alkotmánybíróságról  szóló  1998.  évi XXXII.  törvény  (a  továbbiakban:  Abtv.)  48.  §-a  alapján kezdeményezhet.  Az  alkotmányjogi  panasz  előterjesztésének törvényi  feltétele  azonban — egyebek között  —  a  panaszos számára  nyitva álló valamennyi rendes jogorvoslati lehetőség kimerítése. Az indítványozó által kezdeményezett és a terhére hozott  fegyelmi  határozat hatályon  kívül  helyezése  iránt indított   peres   eljárás  az  alkotmánybírósági   határozat meghozatalakor    még    folyamatban    volt,    ezért     az Alkotmánybíróság  megállapította, hogy az  Abtv.  48.  §-ában meghatározott  törvényi  feltételek az  alkotmányjogi  panasz előterjesztése  vonatkozásában  nem  állnak  fenn,   így   az indítvány  érdemben nem volt elbírálható. Határoztában  utalt az  Alkotmánybíróság  arra, hogy a bírósági  eljárás  jogerős befejezése után lesz az indítványozó abban a helyzetben, hogy az  Abtv.  48.  §-a alapján alkotmányjogi panaszt  terjesszen elő. 3.  Az  indítványozó által kezdeményezett peres eljárásban  a Pest   Megyei  Munkaügyi  Bíróság,  mint  első  fokú  bíróság 2.M.668/1994/11.  számú ítéletével az indítványozó  keresetét elutasította, az indítványozó fellebbezése folytán azonban  a Pest     Megyei     Bíróság,    mint    másodfokú     bíróság 5.Mf.20.181/1995/8.  számú ítéletével az  első  fokú  bíróság ítéletét megváltoztatta és az indítványozóval szemben  hozott fegyelmi  határozatot  hatálytalanította.  Mivel  a   jogerős bírósági  határozat  érdemben  az  indítványozó  álláspontját fogadta   el,  az  alkotmányjogi  panasz  előterjesztése   az indítványozó szempontjából okafogyottá vált. A  jogerős  ítélet  ellen azonban az alperes  felülvizsgálati kérelemmel  élt. A felülvizsgálati kérelem folytán  a  Magyar Köztársasság   Legfelsőbb  Bírósága,   mint   felülvizsgálati bíróság  Mfv.I.10.666/1995/5.  számú  végzésével  az   ügyben eljárt bíróságok határozatait hatályon kívül helyezte  és  az első  fokú  bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A felülvizsgálati bíróság határozata szerint a R. 4.  §-a  értelmében,  amely  törvényi  felhatalmazás  alapján kiadott  rendelkezés,  az igazságszolgáltatási  dolgozókra  — ideértve  az  ügyészeket  is  —  az  1972.  évi  V.   törvény módosításáig  alkalmazni  kell  a  38/1973.  (XI.   27.)   MT rendeletet. E rendelet pedig az 1. §-ában kimondta,  hogy  az 1967.  évi  II.  törvény rendelkezései —  egyebek  között  az ügyészségek  dolgozóira — a rendeletben foglalt  eltérésekkel és kiegészítésekkel megfelelően irányadóak. Ebből következően az   indítvány  előterjesztőjére  vonatkozóan  —  a  fegyelmi felelősségre vonás tekintetében — hatályban voltak  az  1967. évi   II.   törvénynek   a   fegyelmi   felelősségről   szóló rendelkezései. A felülvizsgálati bíróság kimondta továbbá azt is, hogy 1995. január 1-jéig ugyancsak hatályban volt az Ütv. 24.   §-ának   az  Alkotmánybíróság  3/1994.  (I.   21.)   AB határozatával  nem érintett rendelkezése, így hatályban  volt az e törvényi rendelkezés alapján kiadott ÜFSZ is. Mindezekre  figyelemmel  a  Legfelsőbb  Bíróság  a  másodfokú bíróságnak    a   hivatkozott   jogszabályokkal   kapcsolatos álláspontját  tévesnek ítélte, a tényállás  felderítetlensége miatt  azonban  az  ítéletet  —  az  első  fokú  ítéletre  is kiterjedően  —  hatályon  kívül  helyezte  és  az  első  fokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.                              II. 1.  Az  indítványozó szerint a Legfelsőbb Bíróság hivatkozott felülvizsgálati    határozatában   ügyében   alkotmányellenes jogszabály alkalmazását rendelte el, mert az Alkotmány  2.  § (1)    bekezdésében    deklarált   jogállamiság    eszméjével összeegyeztethetetlen   az,  hogy  egy   alacsonyabb   szintű jogszabály,  jelesül  a  R. 4. §-a, egy  már  hatályon  kívül helyezett törvény alkalmazását rendelje el a jövőre nézve. Az indítványozó  álláspontja szerint a Kormány a  R.  4.  §-ában túllépte  törvényi felhatalmazásának kereteit, így a támadott jogszabályi rendelkezés ez okból is alkotmányellenes. Hivatkozott  az  indítványozó arra is, hogy a felülvizsgálati határozat alkotmányellenesen rendelte el alkalmazni  az  Ütv. 24. § (1) bekezdése folytán kiadott ÜFSZ rendelkezéseit, mert a    fegyelmi    felelősségre    vonáshoz    nélkülözhetetlen alkotmányossági   követelmény,  hogy  annak   megállapítására törvényi  szintű szabályozásban kerüljön sor, így  a  legfőbb ügyész fegyelmi határozatának alkalmazása ügyében alkotmányos alapjogainak megsértéséhez vezetett. 2.   Az   indítványozó   szerint  az   alkotmányjogi   panasz előterjesztésének törvényi feltételei arra tekintettel állnak fenn, hogy a Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság az   ellene  folyamatban  levő  fegyelmi  eljárás  jogalapját " megfellebbezhetetlenül ",    azaz     végérvényesen      és felülvizsgálhatatlanul  eldöntötte,   e   tekintetben   egyéb jogorvoslati   lehetőség  számára   már   nincs   biztosítva. Véleménye    szerint    ezért   az    alkotmányjogi    panasz előterjesztésére   az   Abtv.   48.   §   (2)    bekezdésében megállapított  határidőt a Legfelsőbb  Bíróság  határozatának kézbesítésétől kell számítani.                             III. Az      Alkotmánybíróság     az     alkotmányjogi     panaszt visszautasította,     mert    az     alkotmányjogi     panasz előterjesztésének törvényi feltételei nem állnak fenn. 1.  Az  Abtv.  48.  § (1) bekezdése szerint  az  Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat  az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme  az alkotmányellenes  jogszabály alkalmazása folytán  következett be,  és  egyéb  jogorvoslati  lehetőségeit  már  kimerítette, illetőleg   más   jogorvoslati   lehetőség   nincs    számára biztosítva.   A  (2)  bekezdés  értelmében  az  alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított 60 napon belül lehet az Alkotmánybírósághoz írásban benyújtani. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata az, hogy az Abtv. 48.  §-ának  (1)  és (2) bekezdésében foglaltakat  együttesen kell  értelmezni és figyelembe venni [23/1991.  (V.  18.)  AB végzés, ABH 1991, 311.]. Ebből következik, hogy az Abtv.  48. §  (1)  bekezdése szerinti jogorvoslatokon is csak  azokat  a jogorvoslatokat  kell  érteni,  amelyeket  az   ügy   jogerős befejezéséig  terjeszthetők elő.  Az  alkotmányjogi  panaszra megállapított  határidő  számítása  szempontjából   tehát   a rendkívüli  jogorvoslatokat  figyelmen  kívül  kell   hagyni. Vagyis     a    rendkívüli    jogorvoslatoknak    (perújítás, felülvizsgálati   kérelem  stb.)  az   alkotmányjogi   panasz benyújtására  megállapított határidőt meghosszabbító  hatálya nincs. Az Abtv. 1989. évi megalkotásakor sem a büntetőeljárás, sem a polgári  perrendtartás a felülvizsgálati kérelem  intézményét még  nem szabályozta, és mivel a törvényességi óvás akkor még mindkét    eljárásban   élő   jogintézménye   nem    minősült jogorvoslatnak,  a jogalkotónak a rendkívüli eljárások  közül gyakorlatilag  csak a valóban kivételes esetekben  előforduló perújítással kellett számolnia. A törvényhozó az Abtv. 48.  § (2)  bekezdésében  ezért  köthette  az  alkotmányjogi  panasz benyújtásának határidejét a jogerős határozat kézbesítéséhez, függetlenül  attól, hogy a 48. § (1) bekezdése  általában  az "egyéb jogorvoslati lehetőségek" kimerítéséről rendelkezik. A büntető  és  polgári eljárásokban bevezetett  felülvizsgálati kérelem alanyi jogon tette lehetővé jogszabálysértés esetén a jogorvoslati  kérelem benyújtását, amely jogorvoslat  elvileg az  Abtv.  48.  § (1) bekezdése szerinti "egyéb  jogorvoslati lehetőség" fogalmi körébe esik. Így a felülvizsgálati eljárás bevezetésével  az  Abtv. 48. § (1) és (2)  bekezdése  közötti ellentmondás  — hogy ti. az (1) bekezdés elvileg  valamennyi, míg   a   (2)   bekezdés  csak  a  jogerőig  igénybe   vehető jogorvoslatokról rendelkezik — kiéleződött. A  felülvizsgálati  eljárás ugyanis  rendkívüli  perorvoslat, amely csak a már jogerősen lezárt ügyben kezdeményezhető. Így rendelkezik a Polgári Perrendtartásról szóló 1952.  évi  III. törvény 270. §-a, továbbá a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény 284. § (1) bekezdése. Az    így   kiéleződött   ellentmondást   küszöböli   ki   az Alkotmánybíróság   állandó  gyakorlata,   amely   szerint   a felülvizsgálati  eljárás az Abtv. 48. § (2) bekezdésében  írt hatvan   napos  határidőt  nem  hosszabbítja  meg,  azaz   az alkotmányjogi  panasz  az  ügyet jogerősen  lezáró  határozat kézhezvételét  követő  hatvan napon belül  terjeszthető  elő, amely határidő számításánál a felülvizsgálati eljárás —  mint rendkívüli perorvoslat — tehát figyelmen kívül marad. 2.  Mindazonáltal lehetséges, hogy a kifogásolt alapjogsértés a  rendkívüli  eljárás  során, így a  perújítási  eljárásban, illetőleg  a felülvizsgálati rendkívüli eljárásban következik be. Mind a polgári, mind a büntető felülvizsgálati rendkívüli eljárásban során törvényi lehetőség van ugyanis arra, hogy  a felülvizsgálati  bíróság a jogerős határozatot  hozó  bíróság álláspontjától eltérő érdemi álláspontot foglaljon el.  Ha  a felülvizsgálati bíróság határozata az ügyet ilyen módon zárja le jogerősen, az alkotmányjogi panasz benyújtására megszabott törvényi határidő a felülvizsgálat tárgyában hozott határozat kézbesítésétől  veszi  kezdetét, mert hisz  az  alkotmányjogi panasz   benyújtására  jogosult  a  felülvizsgálat  tárgyában hozott határozat folytán kerül csak abba a helyzetbe, hogy az ügyében  alkalmazott jogszabály alkotmányellenességét  és  az emiatt  bekövetkezett alkotmányos alapjogsértést  állítsa  és panaszolja.  Ezért  minden  ilyen  esetben  az  alkotmányjogi panasz  benyújtására megszabott, az Abtv. 48. § (2) bekezdése szerinti törvényi határidő a felülvizsgálat tárgyában  hozott határozat kézbesítésétől számított hatvan nap. 3.    Ezekben   az   esetekben   is   irányadó   azonban   az Alkotmánybíróság következetes álláspontja, amely  szerint  az Abtv.  48.  §  (1)  és  (2) bekezdésben foglalt  feltételeket együttesen  kell  értelmezni és alkalmazni. Vagyis  a  panasz benyújtására irányadó határidő számítására vonatkozó, fentebb kifejtett  álláspontot  csak akkor  lehet  alkalmazni,  ha  a felülvizsgálati   bíróság  határozata  az   ügyet   jogerősen eldönti. Ha ugyanis a felülvizsgálati bíróság határozata  nem érdemi,  hanem  a jogerő feloldása mellett az  ügyben  eljárt első   vagy  másodfokú  bíróság  határozatát  hatályon  kívül helyezi   és  a  bíróságot  új  eljárásra  és  új   határozat hozatalára  utasítja,  az alkotmányjogi panasz  benyújtásának nem áll fenn az Abtv. 48. § (1) bekezdése szerinti feltétele, mert  a  jogosult  a  rendelkezésére álló egyéb  jogorvoslati lehetőségeket  még  nem  merítette  ki.  Ilyenkor  a   jogerő feloldása  miatt  az ügyben még nincs jogerős  határozat,  az eljárás  folyamatban  van,  szó sincs  tehát  arról,  hogy  a jogosult   a   rendelkezésére  álló  valamennyi  jogorvoslati lehetőséget  már  kimerítette,  illetőleg  arról,  hogy   más jogorvoslati lehetőség nincs számára már biztosítva. Így  van ez  akkor  is,  ha a Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság  a jogszabálysértő határozat hatályon kívül helyezése során  az első vagy másodfokú bírósági eljárás lefolytatására vonatkozóan kötelező utasításokat ad. Ez ugyanis nem  jelenti az ügy érdemi elbírálását még akkor sem, ha a felülvizsgálati bíróság   iránymutatása   az   eljárás   során   alkalmazandó jogszabályok  körére  vonatkozik.  A  megismételt  eljárásban irányadók az első-, illetőleg másodfokú eljárás szabályai. Az eljárás befejeződhet megszüntetéssel vagy egyéb módon  érdemi határozat  nélkül.  Sőt  sor kerülhet  az  Abtv.  38.  §-ának alkalmazására  is,  amikor  az  Alkotmánybíróság  a   konkrét normakontroll eljárást bírói kezdeményezésre folytatja le. Az  eljárás  jogerős befejezésének hiányában nem állnak  fenn tehát  az  Abtv. 48. § (1) és (2) bekezdésében  írt  törvényi feltételek, ezért a megismételt eljárásban meghozandó jogerős határozat  kézbesítéséig az alkotmányjogi panasz benyújtására megszabott határidő az Abtv. 48. § (2) bekezdése alapján  nem nyílik   meg.   Ezért  az  Alkotmánybíróság  a   jogbiztonság követelményét magába foglaló jogállami klauzula, az Alkotmány 2.  §  (1)  bekezdése, továbbá a jogorvoslathoz való  alapjog alkotmányi  szabályozása, az Alkotmány 57.  §  (5)  bekezdése alapján megállapította, hogy az Abtv. 48. §-a alkalmazásánál, ha   a  panaszolt  alapjogsérelem  nem  a  rendes,  hanem   a rendkívüli    jogorvoslati   eljárásban    következett    be, alkotmányos   követelmény,  hogy  az   alkotmányjogi   panasz benyújtásának    határidejét   a   rendkívüli    jogorvoslati eljárásban  hozott  vagy — ha új eljárásra  és  új  határozat hozatalára  kerül  sor  —  az  elrendelt  új  eljárás   során született jogerős határozat kézbesítésétől kell számítani.                              IV. 1.  A  kifejtettek folytán nem osztja az Alkotmánybíróság  az indítványozónak  azt  az  álláspontját,  hogy  a   Legfelsőbb Bíróság             felülvizsgálati             határozatának megfellebbezhetetlensége   és  felülbírálhatatlansága   miatt megnyílt   számára  az  alkotmányjogi  panasz   benyújtásának törvényi   lehetősége.   A   Legfelsőbb   Bíróság   vonatkozó határozata  az  ügyben  az  első fokú  bíróságot  új  eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára kötelezte,  így  az ügyben    jogerős    határozat   nem    áll    rendelkezésre, következésképpen  az Abtv. 48. § (1) és (2) bekezdésében  írt és  együttesen alkalmazandó feltételek nem állnak fenn, ezért az  indítványozó  alkotmányjogi panasz  előterjesztésére  nem jogosult.  Az  anyagi  és eljárásjogi feltételeket  nélkülöző alkotmányjogi  panaszt az Alkotmánybíróság  erre  tekintettel visszautasította. 2.  Az Alkotmánybíróság erre vonatkozó hatáskörének hiányában ugyancsak visszautasította az indítványozónak azt a kérelmét, amely   az   ügyében   született  felülvizsgálati   határozat megsemmisítésére irányult. Az  alkotmányjogi panasz érdemi elbírálhatóságának  hiányában tárgytalanná   vált,   ezért  visszautasításra   szorult   az indítványozónak   az   a  kérelme   is,   hogy   ügyében   az alkotmányjogi     panasszal     sérelmezett      jogszabályok alkalmazhatóságát az Alkotmánybíróság zárja ki. 3.  A  határozat közzétételére vonatkozó rendelkezés az Abtv. 41. §-án alapul.                       Dr. Sólyom László                  az Alkotmánybíróság elnöke                                   Dr. Ádám Antal                        Dr. Bagi István     alkotmánybíró                          alkotmánybíró                                   Dr. Erdei Árpád                      Dr. Holló András     alkotmánybíró                           alkotmánybíró                                   Dr. Kilényi Géza                      Dr. Kiss László     alkotmánybíró                           alkotmánybíró                                   Dr. Lábady Tamás                     Dr. Németh János     előadó alkotmánybíró                    alkotmánybíró                                  Dr. Tersztyánszky Ödön                  Dr. Vörös Imre    alkotmánybíró                            alkotmánybíró .

English: .
Petition filed: .
.
Number of the Decision: .	41/1998. (X. 2.)
Date of the decision: .	09/29/1998
.
.