English
Hungarian
Ügyszám:
.
IV/03900/2021
Első irat érkezett: 10/19/2021
.
Az ügy tárgya: A Kúria Pfv.IV.20.791/2020/6. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz (sajtószerv felelőssége)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 11/17/2021
.
Előadó alkotmánybíró: Schanda Balázs Dr.
.
Indítvány befogadás:
.
Indítvány befogadva.
.
Befogadás dátuma:
.
02/08/2022
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó közszolgálati médiaszolgáltató az Abtv. 27. § szerinti alkotmányjogi panaszában a Kúria Pfv.IV.20.791/2020/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte a Fővárosi Törvényszék 40.P.23.747/2018/25. számú ítéletére és a Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.21.060/2019/5/II. számú ítéletére kiterjedő hatállyal.
Az alkotmányjogi panasszal érintett, személyiségi jog megsértése miatt indított polgári perben az indítványozó IV. rendű alperesként vett részt. Az ügy előzménye az volt, hogy 2018 nyarán egy párt ifjúsági szervezete (a II. rendű alperes) sajtótájékoztatót tartott a felperes társadalmi szervezet irodája előtt, amelyen az I. rendű alperes "Bevándorlást Támogató Szervezet" feliratú matricát ragasztott a felperes irodájának ajtajára, valamint beszédet tartott, amelyben a felperesre vonatkozó közléseket tett. Az eseményről a II. rendű alperes, továbbá a III. rendű alperes párt is felvételt készített, és azt az Interneten közzétette. Az indítványozó IV. rendű alperes a III. rendű alperes felvételét átvette, és azt híradójában bemutatta, az interneten közzétette. A híradóban, illetve azt követően a felperes álláspontját, reakcióját nem mutatta be. A felperes a sajtótájékoztatón elhangzott, és az alperesek által a nyilvánossághoz közvetített állítások valótlanságára hivatkozva polgári pert indított személyiségi jogai megsértése miatt. Az első fokon eljáró Fővárosi Törvényszék a sérelmezett közléseket valótlan tényállításnak minősítette, nem pedig közéleti-politikai vitában kialakított véleménynek, és ez alapján megállapította, hogy az alperesek megsértették a felperes személyiségi jogait. Az indítványozó felelősségét a hitelt érdemlően nem bizonyított tényállítás híreszteléséért állapította meg. A másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta, és ai I., II. és III. rendű alperesekkel szemben a keresetet elutasította, az indítványozó tekintetében az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Indokolásában megállapította, hogy a sérelmezett közlések - az Alkotmánybíróság gyakorlatában kialakított - értékítélettel terhelt tényállítások, amelyek ekként a véleménynyilvánítás magas szintű védelmét élvezik. Az indítványozó fellebbezését megalapozatlannak ítélte, indokolásában kifejtve, hogy bár a sajtó - a valótlan tények híresztelése alóli kivételként - a közéleti szereplők sajtótájékoztatójáról való tudósítás esetén mentesül a közzétett tények valóságtartalmának ellenőrzése alól, ez a mentesülés nem lehet korlátlan, az indítványozónak teret kellett volna engednie a többi érintett fél - jelen esetben a felperes - nyilatkozatának is. A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
Az indítványozó szerint a támadott ítéletek folytán sérült az Alaptörvény IX. cikk (1) és (2) bekezdése, mivel a bíróság olyan nyilatkozat szó szerinti közlése miatt állapította meg, hogy a médiaszolgáltató indítványozó megsértette a felperes személyiségi jogait, amelyek esetében az eredeti nyilatkozó és a sajtón kívüli továbbközvetítő alperes felelősségét nem állapította meg. .
.
Támadott jogi aktus:
    A Fővárosi Törvényszék 40.P.23.747/2018/25. számú ítélete, a Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.21.060/2019/5/II. számú ítélete, a Kúria Pfv.IV.20.791/2020/6. számú ítélete
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
IX. cikk (1) bekezdés
IX. cikk (2) bekezdés

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_3900_0_2021_indítvány_anonim.pdfIV_3900_0_2021_indítvány_anonim.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
IV_3900_3_2021_amicus_TASZ_anonim.pdfIV_3900_3_2021_amicus_TASZ_anonim.pdf
.
A döntés száma: 3350/2022. (VII. 25.) AB határozat
.
Az ABH 2022 tárgymutatója: sajtószabadság; személyiségi jogok; demokratikus közvélemény; kiegyensúlyozott tájékoztatás elve; közéleti szereplő; közügyek megvitatása; sajtótájékoztatóról szóló tudósítás; médiatartalom-szerkesztés szabadsága
.
A döntés kelte: Budapest, 07/05/2022
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései a döntésben:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései a döntésben:
I. cikk (4) bekezdés
IX. cikk
IX. cikk (1) bekezdés
IX. cikk (2) bekezdés
28. cikk

.
Összefoglaló a döntésről:
Összefoglaló a döntésről:
Az Alkotmánybíróság elutasította a Kúria támadott ítélete alaptörvény-
ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt. Az
eljárás alapjául szolgáló polgári perben az indítványozó IV. rendű alperesként
vett részt. Az ügy előzménye az volt, hogy 2018 nyarán egy párt ifjúsági
szervezete sajtótájékoztatót tartott a felperes társadalmi szervezet irodája
előtt, amelyen az I. rendű alperes „Bevándorlást Támogató Szervezet” feliratú
matricát ragasztott a felperes irodájának ajtajára, valamint beszédet tartott,
amelyben a felperesre vonatkozó közléseket tett. Az eseményről a II. rendű
alperes, továbbá a III. rendű alperes párt is felvételt készített, és azt az
interneten közzétette. Az indítványozó IV. rendű alperes a III. rendű alperes
felvételét átvette, és azt híradójában bemutatta, az interneten közzétette. A
híradóban, illetve azt követően a felperes álláspontját, reakcióját nem mutatta
be. A felperes a sajtótájékoztatón elhangzott, és az alperesek által a
nyilvánossághoz közvetített állítások valótlanságára hivatkozva polgári pert
indított személyiségi jogai megsértése miatt. Az első fokon eljáró bíróság a
sérelmezett közléseket valótlan tényállításnak minősítette, nem pedig közéleti-
politikai vitában kialakított véleménynek, és ez alapján megállapította, hogy
az alperesek megsértették a felperes személyiségi jogait. Az indítványozó
felelősségét a hitelt érdemlően nem bizonyított tényállítás híreszteléséért
állapította meg. A másodfokon eljáró bíróság az elsőfokú ítéletet részben
megváltoztatta, és az I., II. és III. rendű alperesekkel szemben a keresetet
elutasította, az indítványozó tekintetében az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Az indítványozó szerint a
támadott ítéletek folytán sérült a véleménynyilvánításhoz való joga, mivel a
bíróság olyan nyilatkozat szó szerinti közlése miatt állapította meg, hogy a
médiaszolgáltató indítványozó megsértette a felperes személyiségi jogait,
amelyek esetében az eredeti nyilatkozó és a sajtón kívüli továbbközvetítő
alperes felelősségét nem állapította meg. Az Alkotmánybíróság határozatában
kifejtette, hogy jelen esetben arra kellett választ adnia, hogy a Kúria az
Alaptörvénnyel összhangban ítélte-e meg az indítványozó cselekményét,
elsősorban azt, hogy a tudósításban elmaradt a cáfolat, illetve az arra történő
felhívás. Bár az Alkotmánybíróság gyakorlatában valóban található több olyan
döntés is, amely szerint a cáfolat lehetőségének az elmaradása nem alapozza meg
a sajtó felelősségét, jelen esetben ez a kivételszabály azért nem volt
alkalmazható, mert az indítványozó tudósítása nem volt kiegyensúlyozott, azt
szerkesztett, vágott tartalomként sugározta, valamint az egyesület később
közzétett közleményéről sem adott tájékoztatást. Az Alkotmánybíróság
megállapította, hogy a Kúria ítélete figyelembe vette az irányadó alkotmányos
szempontokat, így a konkrét műsor tekintetében hozott döntése nem ellentétes az
Alaptörvény rendelkezéseivel, ezért az alkotmányjogi panaszt elutasította.
.
Testületi ülések napirendjén:
.
Testületi ülések napirendjén:
2022.02.08 9:30:00 2. öttagú tanács
2022.07.05 11:00:00 2. öttagú tanács

.

.
A döntés szövege (pdf):
3350_2022 AB határozat.pdf3350_2022 AB határozat.pdf
.
A döntés szövege:
.
A döntés szövege:
    Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
    h a t á r o z a t o t:

    Az Alkotmánybíróság a Kúria Pfv.IV.20.791/2020/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
    I n d o k o l á s

    I.

    [1] 1. Az indítványozó jogi képviselő (dr. Mayer Erika, Mayer & Társai Ügyvédi Iroda) útján eljárva, az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panaszt nyújtott be a Kúria Pfv.IV.20.791/2020/6. számú, a Fővárosi ítélőtábla 1.Pf.21.060/2019/5/II. számú, valamint a Fővárosi Törvényszék 40.P.23.747/2018/25. számú ítélete ellen, mivel álláspontja szerint a támadott ítéletek sérti az Alaptörvény IX. cikk (1) és (2) bekezdéseit.
    [2] Az ügyben megállapított tényállás szerint egy ifjúsági szövetség (a továbbiakban: szövetség) 2018. június 14-én sajtótájékoztatót tartott egy migránsokat segítő egyesület (a továbbiakban: egyesület) irodája előtt. A sajtótájékoztatón az alapügy egyik alperese, a szövetség tagja (a továbbiakban: sajtótájékoztatón felszólaló alperes) egy „Bevándorlást Segítő Szervezet” matricát ragasztott az egyesület irodájának ajtajára és beszédet tartott, amelyben az egyesületre vonatkozó – az egyesület által sérelmezett – kijelentéseket tett (az egyesülethez kötődő személyek egyes nyilatkozatait eltérő szövegkörnyezetben idézte – többek között azt a kijelentést, miszerint „a bevándorlás azért is jó, mert mindenhonnan olyanok érkeznek, akik eleve jobbak, mint a hazai népesség” –, másfelől olyan kijelentéseket tett, amelyek az egyesület szerint valótlanok). A sajtótájékoztatóról készült írásos anyag még aznap megjelent a szövetség honlapján. A sajtótájékoztatón jelen volt a Fidesz Magyar Polgári Szövetség (a továbbiakban: Fidesz) is, amely a sajtótájékoztatóról videófelvételt készített, és azt a saját Youtube csatornájára, valamint honlapjára feltöltött. Az indítványozó az érintett napon, az esti 18 órás híradójában beszámolt az eseményről az általa üzemeltett két csatornáján, amelyben átvette a Fidesz által közzétett videót. A bemutatott anyagban egy narrátor fogalmazza meg a hírt, ugyanakkor abban a sajtótájékoztatón felszólaló alperestől is bevágták az alábbi mondatot: „Folyamatosan azon dolgoznak, hogy Magyarországot migránsokkal árasszák el.” Az érintett híranyagban az indítványozó nem adott lehetőséget az egyesületnek arra, hogy reagáljon az elhangzottakra (az egyesület ugyan másnap saját honlapján közzétett egy közleményt, de azt sem az indítványozó, sem pedig más médium nem hozta nyilvánosságra). Az egyesület keresetében mind a négy éritett (a szövetség, a sajtótájékoztatón felszólaló alperes, a Fidesz, valamint az indítványozó) marasztalását kérte jó hívnevéhez fűződő jogának a megsértése miatt.
    [3] Az egyesület keresetében kifejtette, hogy a neki tulajdonított mondatokat vagy nem a hozzá köthető személyek mondták, vagy azokat olyan módon elferdítve, és az eredeti szövegkörnyezettől eltérve ragadták ki, amely alkalmas volt a valóság torzítására. Emellett arra is hivatkozott, hogy az egyesület alapszabályában és a tényleges munkájában sincs olyan tevékenység, amely külföldiek letelepedésére vagy beutazására buzdítana. Ennek ellenére a sajtótájékoztatón elhangzó kijelentések azt sugallják, hogy az egyesület illegális és erkölcsileg is kifogásolható tevékenységet folytat. A keresetben az egyesület kifejtette, hogy a Fideszt és az indítványozót felelősség terheli a híresztelés megvalósulása miatt, sőt az indítványozót mint médiát a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményének való megfelelés is terheli.
    [4] Az első fokon eljáró Fővárosi Törvényszék (a továbbiakban: elsőfokú bíróság) a keresetnek helyt adott, és az alpereseket elmarasztalta. Az elsőfokú bíróság ítélete szerint (a szövetség és a sajtótájékoztatón felszólaló alperes vonatkozásában) a sajtótájékoztatón elhangzottak vagy tényszerűen cáfolhatók, vagy pedig jelentős ferdítéseket tartalmaznak, amelyek alkalmasak voltak arra, hogy az átlagos nézőt, olvasót manipulálják – az elsőfokú bíróság e körben nem fogadta el az alperesek azon védekezését sem, miszerint ők csak véleményt nyilvánítottak, mivel az elsőfokú bíróság szerint ez a sajtótájékoztatón elhangzottakból nem derülhetett ki (sőt azok tartalmát elemezve, egyértelműen megállapítható, hogy a szöveg semmilyen olyan utalást nem tartalmaz, amely alapján arra lehetne következtetni, hogy az csak az alperesek véleménye). Az elsőfokú bíróság szerint az is sértette az egyesület jó hírnévhez fűződő jogát, hogy a sajtótájékoztató úgy állította be a tevékenységét, mintha az illegális lenne, így az elhangzottak alkalmasak voltak a vele kapcsolatos értékítélet lerombolására is. Az elsőfokú bíróság a Fidesz és az indítványozó felelőssége tekintetében kiemelte, hogy a PK. 14. számú állásfoglalása szerint nem csak a közvetlen észleléseken alapuló közlés, hanem a mástól származó értesülések továbbadása, közlése vagyis a híresztelés is megalapozhatja a sajtó-helyreigazítás közzétételét. Tekintettel arra, hogy a Fidesz a sajtótájékoztatóról készült videófelvétel közzétételével ugyanabba a helyzetbe került, mint a szövetség és a sajtótájékoztatón felszólaló alperes, így rá nézve is a fenti következtetések az irányadók. Az indítványozó felelőssége tekintetében az elsőfokú bíróság kiemelte, hogy a közzétett riportban elhangozott az is, hogy az egyesület is folyamatosan azon dolgozik, hogy Magyarországot migránsokkal árasszák el. Az indítványozó tehát a többi alperes által elmondottakat híresztelte, ezzel pedig az ő felelőssége is megállapítható. A fentiek alapján az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperesek megsértették az egyesült jó hírnévhez fűződő jogát, ezért őket elégtétel adására kötelezte.

    [5] 2. Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben az alperesek fellebbezéssel éltek a Fővárosi ítélőtáblához (a továbbiakban: másodfokú bíróság). A másodfokú bíróság az ítéletet részben megváltoztatta és a szövetség, a sajtótájékoztatón felszólaló alperes, valamint a Fidesz mint alperes tekintetében a keresetet elutasította. Az indítványozó vonatkozásában azonban azt helybenhagyta.
    [6] A másodfokú bíróság ítéletének indokolása szerint a szövetség, a Fidesz mint alperes, valamint a sajtótájékoztatón felszólaló alperes tekintetében az elsőfokú bíróság a megállapított tényállásból helytelen jogi következtetéseket vont le. Az Alkotmánybíróság 7/2014. (III. 7.) AB határozatára hivatkozással a szövetség és a sajtótájékoztatón felszólaló alperes vonatkozásában a másodfokú bíróság kiemelte, hogy a sajtótájékoztató a közügyek szabad megvitatása körében volt értelmezhető, és azok a véleménynyilvánítás és a szólásszabadság védelmi körébe tartoztak. Az értékítélet és a személyes meggyőződést tartalmazó vélemény ugyanis mindaddig a véleményszabadság oltalma alatt áll, amíg az összefüggésben áll a közüggyel, és nem gyalázkodó. A Fidesz mint alperes tekintetében pedig arra hívta fel a figyelmet a másodfokú bíróság, hogy egy politikai pártnak az Alaptörvény VIII. cikk (3) bekezdéséből fakadó joga, hogy részt vegyen a közvélemény alakításában, ennek pedig értelemszerűen része, hogy a kifejtett üzenet az érintett párt értékrendjén és világképén szűrődik át. Ennek során pedig megengedhető, hogy egyes részeket felnagyítsanak, másokat pedig jelentéktelennek tüntessenek fel. Erre tekintettel, amikor egy politikai párt megoszt egy sajtótájékoztatóról készült felvételt, akkor őt nem terhelik a médiaszolgáltatókkal szemben támasztott alkotmányos követelmények. Erre tekintettel a másodfokú bíróság szerint a Fidesz felelőssége nem volt megállapítható.
    [7] A fentiekhez képest ugyanakkor a másodfokú bíróság szerint az indítványozó fellebbezése megalapozatlan volt. Az Alkotmánybíróság 34/2017. (XII. 11.) AB határozata alapján a másodfokú bíróság kiemelte, hogy amikor egy médiaszolgáltató egy sajtótájékoztatóról tájékoztat, akkor nem kötelessége ellenőrizni az azon elhangzottak valóságtartalmát. Ennek a mentességnek azonban korlátai vannak: egyfelől meg kell jelölni a forrást, nem fűzhet hozzá saját értékelést, és teret kell adnia a sajtótájékoztató témája által érintett másik félnek is, hogy kifejthesse álláspontját. Ez utóbbi követelménynek az indítványozó azonban a másodfokú bíróság szerint nem tett eleget. Ezért az elsőfokú bíróság megalapozottan állapította meg az indítványozó felelősségét.

    [8] 3. Az indítványozó a másodfokú ítélettel szemben felülvizsgálati kérelemmel élt a Kúriához [amelyben elsősorban arra hivatkozott, hogy egy polgári perben a bíróság nem hivatkozhat a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvény (a továbbiakban: Smtv.) 10. §-ára, a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelménye ugyanis nem azt jelenti, hogy az érintett műsorban feltétlenül meg kell szólaltatnia egy konkrét, érintett személyt], amely azonban azt hatályában fenntartotta.
    [9] A kúriai ítélet indokolása szerint a másodfokú bíróság helytállóan alkalmazta az alkotmánybírósági gyakorlatot, mind a sajtótájékoztatón elhangzottak értékelése, mind pedig az indítványozó mint sajtószerv felelősségének megállapítása tekintetében. Ugyancsak helyesnek ítélte a Kúria a másodfokú bíróságnak az Smtv. 10. §-ából következő közügyekről történő tájékoztatási kötelezettség indítványozóra nézve történő értelemzését, és az erre irányuló alkotmánybírósági gyakorlatot is helyesen alkalmazta (és e körben helytállóan állapította meg, hogy az indítványozó nem adott helyt a műsorban a cáfolat elhangzásának).

    [10] 4. Az indítványozó ezt követően fordult az Alkotmánybírósághoz, és az Abtv. 27. §-a alapján kérte, hogy az Alkotmánybíróság az Alaptörvény IX. cikk (1) és (2) bekezdésének sérelmére hivatkozással semmisítse meg a Kúria ítéletét.
    [11] Alkotmányjogi panaszának indokolásában előadta, hogy álláspontja szerint az ügy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vet fel a tekintetben, hogy a sajtó felelőssé tehető-e egy olyan nyilatkozat közléséért, amely nyilatkozatért a bíróság magát a nyilatkozatot tevőt nem vonta felelősségre – ez a sajtószabadság arányos korlátozásának tekinthető-e. Az indítványozó álláspontja szerint, ha a jogerős bírósági ítéletek megállapítják, hogy a sajtótájékoztatón elhangzó kijelentések véleménynyilvánításnak, valamint olyan tényállításnak minősülnek, amely azonban a közéleti vitában való érintettségére tekintettel magasabb tűrési kötelezettségbe tartozik, akkor az erről a vitáról hűen tájékoztató média felelősségének a megállapítása az Alaptörvény IX. cikkének sérelmét valósítja meg. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában arra is hivatkozott, hogy a Kúria tévesen értékelte az Smtv. 10. §-át, ugyanis abból álláspontja szerint nem következik konkrét kötelezettség, az nevesített hatósági hatáskör hiányában nem kérhető számon egyetlen médiatartalom-szolgálatatón sem. Úgy véli, hogy a Kúria ítélete (amely alapján az indítványozónak meg kellett volna szólaltatnia a másik felet is), olyan többletkötelezettséget ró a sajtóra, amely egy modern, felgyorsult világban, ha a közölt nyilatkozat amúgy nem jogellenes, nem várható el a médiaszolgáltatótól. Emellett pedig az is fontos, hogy amikor egy sajtószerv egy sajtótájékoztatóról tudósít, akkor nem a saját álláspontját fejti ki, hanem csak hűen ismerteti az érintett személy álláspontját. Az indítványozó szerint a kúriai ítéletben is hivatkozott 34/2017. (XII. 11.) AB határozatban foglalt megszólaltatási kötelezettség csak akkor áll fenn, ha a sajtótájékoztatón elhangzó állítás, közlés jogellenes. Mivel azonban ez jelen esetben a kúriai ítélet szerint sem volt az, nem terhelte a megszólaltatási kötelezettség az indítványozót. Ha ez nem így lenne, akkor a sajtó ezekben az esetekben öncenzúrára lenne kényszerítve. Az indítványozó azon alkotmánybírósági határozatokra is hivatkozott, amelyek alapján a politikai vitákban a cáfolat adására szélesebb lehetőség nyílik. Ezt véleménye szerint jelen ügyben is alkalmazni kellett volna.

    [12] 5. A Társaság a Szabadságjogokért és az egyesület közös amicus curiae beadványt nyújtott be az Alkotmánybírósághoz, amelyben az alkotmányjogi panasz elutasítását kérte.
    II.

    [13] 1. Az Alaptörvény érintett rendelkezései:

    „IX. cikk (1) Mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához.
    (2) Magyarország elismeri és védi a sajtó szabadságát és sokszínűségét, biztosítja a demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges szabad tájékoztatás feltételeit.

    [14] 2. Az Smtv. érintett rendelkezései:

    „10. § Mindenkinek joga van arra, hogy megfelelően tájékoztassák a helyi, az országos és az európai közélet ügyeiről, valamint Magyarország polgárai és a magyar nemzet tagjai számára jelentőséggel bíró eseményekről. A médiarendszer egészének feladata a hiteles, gyors, pontos tájékoztatás ezen ügyekről és eseményekről.”

    „13. § A tájékoztatási tevékenységet végző lineáris médiaszolgáltatások kötelesek a közérdeklődésre számot tartó helyi, országos, nemzeti és európai, valamint Magyarország polgárai és a magyar nemzet tagjai számára jelentőséggel bíró eseményekről, vitatott kérdésekről az általuk közzétett tájékoztató, illetve híreket szolgáltató műsorszámokban kiegyensúlyozottan tájékoztatni. E kötelezettség részletes szabályait törvény az arányosság és a demokratikus közvélemény biztosítása követelményeinek megfelelően állapítja meg.”
    III.

    [15] 1. Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz az Abtv. 27. §-a tekintetében részben megfelel az Abtv.-ben foglalt formai és tartalmi követelményeknek.

    [16] 2. Az Abtv. 27. §-a szerint az alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
    [17] Az alkotmányjogi panasz határidőben a bíróságra érkezett.
    [18] Jelen ügyben az alkotmányjogi panaszt az alapul szolgáló eljárás egyik alperese nyújtotta be az ügyet érdemben lezáró bírói ítélettel szemben, amely tekintetében további jogorvoslatnak nincs helye.

    [19] 3. Az alkotmányjogi panasz benyújtásának törvényi feltétele [Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pont], hogy az indítványozó Alaptörvényben biztosított jog sérelmére hivatkozzon. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában az Alaptörvény IX. cikk (1) és (2) bekezdésének a sérelmére hivatkozott.

    [20] 3.1. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában hivatkozott ugyan az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdésére, ennek kapcsán azonban az Alkotmánybíróság az alábbiakra hívja fel a figyelmet.
    [21] Az Abtv. 27. § (1) bekezdése nem csak a természetes személyek, hanem a jogi személyek, szervezetek számára is lehetővé teszi alkotmányjogi panasz benyújtását, ha a támadott jogerős bírósági döntés az érintett szervezet Alaptörvényben biztosított jogát sérti. Az Alaptörvény I. cikk (4) bekezdése szerint a törvény alapján létrehozott jogalanyok számára is biztosítottak azok az alapvető jogok, valamint őket is terhelik azok a kötelezettségek, amelyek természetüknél fogva nem csak az emberre vonatkoznak. E tekintetben megállapítható, hogy az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdésében biztosított szabad véleménynyilvánításhoz való jog egy olyan alapvető jog, amely természeténél fogva nem csak a természetes személyeket illetheti meg. Jelen ügyben azonban az indítványozó nem – saját elmondása szerint sem – a véleménynyilvánítás szabadságához fűződő jogával élt, hanem mint médiaszolgáltató az Alaptörvény IX. cikk (2) bekezdésében biztosított sajtószabadság, valamint a demokratikus közvélemény kialakulásához való jogát gyakorolta.
    [22] Emellett azt is fontos kiemelni, hogy az indítványozó alkotmányjogi panaszának indokolásában nem is adta indokát annak, hogy miért sérti a véleménynyilvánításhoz való jogát a támadott kúriai ítélete.
    [23] A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványnak az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdésére vonatkozó részét érdemben nem vizsgálta, tekintettel arra, hogy az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint az indokolás hiánya {lásd többek között: 3058/2016. (III. 22.) AB végzés, Indokolás [11]; 3245/2016. (XI. 28.) AB végzés, Indokolás [10], [13]} az ügy érdemi elbírálásának akadálya.

    [24] 3.2. Az Alaptörvény IX. cikk (2) bekezdése tekintetében a panasz megfelel az Abtv. 52. § (1b) bekezdésében támasztott – a határozott kérelemre vonatkozó – törvényi feltételeknek. Az indítvány megjelölte az Alkotmánybíróság hatáskörét megalapozó törvényi rendelkezést [Abtv. 51. § (1) bekezdés és 52. § (1b) bekezdés a) pont], az Abtv. 27. §-ában foglalt hatáskörben kérve az Alkotmánybíróság eljárását. Az indítványozó megjelölte továbbá az Alkotmánybíróság által vizsgálandó bírói döntést [Abtv. 52. § (1b) bekezdés c) pont] és az Alaptörvény sérelmet szenvedett rendelkezését [Abtv. 52. § (1b) bekezdés d) pont]. Az indítvány benyújtását részletesen indokolta, kifejtve az Alaptörvényben foglalt jog sérelmének mibenlétét [Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pont]. Az indítványozó kifejezett kérelmet fogalmazott meg a bírói döntések megsemmisítésére nézve [Abtv. 52. § (1b) bekezdés f) pont].
    [25] Az Abtv. 29. §-ában meghatározottak szerint az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának további feltétele, hogy az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fennállása önmagában megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását {erről elsőként lásd: 3/2013. (II. 14.) AB határozat, Indokolás [30]}.
    [26] E tekintetben az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az ügy az Alaptörvény IX. cikk (2) bekezdésében biztosított sajtószabadsághoz való jog, valamint az abból következő kiegyensúlyozott tájékoztatás követelménye vonatkozásában a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét veti föl. A kúriai ítélet kapcsán ezért vizsgálni kell, hogy a Kúria értelmezése a sajtótájékoztatóról történő tudósítás követelményei tekintetében megfelel-e Alaptörvény IX. cikk (2) bekezdéséből fakadó szempontoknak, ezen szempontokat a Kúria figyelembe vett-e, és ezáltal eleget tett-e Alaptörvény 28. cikkéből fakadó kötelezettségének.

    [27] 4. A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt 2021. február 8-ai ülésén az Alaptörvény IX. cikk (2) bekezdése vonatkozásában befogadta.
    IV.

    [28] Az alkotmányjogi panasz nem megalapozott.

    [29] 1. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint alkotmányjogi panasz alapján „a bírói döntésben foglalt jogértelmezés Alaptörvénnyel való összhangját vizsgálja, azt, hogy a jogszabály alkalmazása során a bíróság az Alaptörvényben biztosított jogok alkotmányos tartalmát érvényre juttatta-e. Ha a bíróság az előtte fekvő, alapjogilag releváns ügy alapjogi érintettségére tekintet nélkül járt el, és az általa kialakított jogértelmezés nem áll összhangban e jog alkotmányos tartalmával, akkor a meghozott bírói döntés alaptörvény-ellenes” {3/2015. (II. 2.) AB határozat, Indokolás [18]}. Az Alkotmánybíróság nem vonhatja el azonban az ítélkező bíróságok hatáskörét az előttük fekvő tényállás elemeinek átfogó mérlegelésére, csupán a mérlegelés alapjául szolgáló jogértelmezés Alaptörvénnyel való összhangját, illetve a mérlegelés alkotmányossági szempontjainak a megtartását vizsgálhatja felül.
    [30] Az Alkotmánybíróság a fentiekkel összefüggésben szükségesnek tartja azt is kiemelni, hogy az Alaptörvény 28. cikke a bíróságok részére alkotmányos kötelezettségként írja elő, hogy az ítélkező tevékenységük során a jogszabályokat az Alaptörvénnyel összhangban értelmezzék {pl. 7/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [33]; 28/2013. (X. 9.) AB határozat, Indokolás [29]; 3/2015. (II. 2.) AB határozat, Indokolás [17]}. A bíróságnak tehát a jogszabályok által kijelölt értelmezési kereteken belül kell azonosítaniuk az eléjük kerülő ügy alapjogi vonatkozásait, valamint a bírói döntésben alkalmazott jogszabályokat az érintett alapjog alkotmányos tartalmára tekintettel kell értelmezniük.
    [31] Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz alapján tehát azt vizsgálta, hogy a Kúria helyesen ítélte-e meg a szóban forgó ügynek a sajtószabadsághoz való joggal összefüggő kapcsolatát.

    [32] 2. Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt két kérdés tisztázását tartotta indokoltnak. Elsőként röviden fontos áttekinteni, hogy az Alaptörvény IX. cikke alapján mi a sajtó elsődleges szerepe egy demokratikus állam működésében. Másfelől pedig fontos megvizsgálni, hogy a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV. törvény (a továbbiakban: Mttv.) 12. § (3) bekezdésében és az Smtv. 13. §-ában nevesített kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményének az Alaptörvény IX. cikk (2) bekezdéséből eredően milyen tartalmi elemei azonosíthatóak.

    [33] 2.1. Az Alaptörvény IX. cikk (2) bekezdése értelmében Magyarország elismeri és védi a sajtó szabadságát és sokszínűségét. Az Alkotmánybíróság a 7/2014. (III. 7.) AB határozatában összegezte és megerősítette azt a gyakorlatát, „mely szerint a szólás- és sajtószabadság kettős igazolással bír, azaz az egyéni önkifejezés, illetve a politikai közösség demokratikus működése szempontjából egyaránt kulcsfontosságú. Az Alaptörvényben megerősített kettős igazolás pedig azt jelenti, hogy a véleményszabadságnak az alapjogok körében elfoglalt kitüntetett helyére vonatkozó értelmezés is változatlanul érvényes” {7/2014. (III. 7.) AB határozat Indokolás [23]}. Ez a határozat arra is rámutatott, hogy „[a] sajtószabadság – amely felöleli valamennyi médiatípus szabadságát – a szólásszabadság intézménye. A sajtó ugyanis – tevékenységének egyre összetettebb és szerteágazóbb jellege mellett is – mindenekelőtt a véleménynyilvánításnak, a véleményformálásnak és a véleményalkotáshoz nélkülözhetetlen információszerzésnek az eszköze. A szólásszabadság kitüntetett jellege e tekintetben a sajtószabadságra is vonatkozik, és vonatkozik rá a szabadság kettős igazolása is: a sajtószabadság jelentőségét a szubjektív alapjog és a demokratikus közvélemény alkotmányos intézménye egyaránt igazolja. Az Alaptörvény IX. cikk (2) bekezdése ennek megfelelően a sajtószabadság elismerése mellett a demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges szabad tájékoztatás feltételeinek biztosításáról is rendelkezik” {7/2014. (III. 7.) AB határozat, Indokolás [40]}. Az Alaptörvény IX. cikk (2) bekezdése tehát a sajtószabadságot a demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges szabad tájékoztatás garanciájának tekinti. Ez a tájékoztatás a „demokratikus közvélemény” információs érdekét szolgálja: azt, hogy a közvélemény a számára releváns tényekről, eseményekről adatot, tájékoztatást, illetve ezzel összefüggő véleményt kapjon {lásd 26/2019. (VII. 23.) AB határozat, Indokolás [24]}. A közéleti viták szabadsága és sokszínűsége nélkül ugyanis nincsen szabad közvélemény és nincsen demokratikus jogállam {7/2014. (III. 7.) AB határozat, Indokolás [39]}.
    [34] Egy médiaszolgáltató tehát alkotmányos jogát gyakorolja akkor, amikor a közérdeklődésre számot tartó eseményekről beszámol, azokból következtetéseket von le. E szabadsága kiterjed annak meghatározására is, hogy mely eseményekről milyen részletességgel és tartalommal ad tájékoztatást.
    [35] Összességében megállapítható tehát, hogy az Alkotmánybíróság gyakorlatában kiemelten fontos alkotmányos érdeknek tekinti a sajtószabadság érvényesülését. A sajtó ugyanis „olyan fórumot kínál a szólás szabadságához és a közügyek szabad vitathatóságához, amely kulcsfontosságú szerepet játszik abban, hogy a közvélemény és a politikusok számára ellenőrizhetővé válhassanak a közhatalmat gyakorlók, illetve a köztisztséget vállalók. A polgárok kizárólag ilyen információk birtokában alkothatnak szabadon véleményt a közhatalmat gyakorlók teljesítményéről, munkájának hatékonyságáról és minőségéről. Az állami szervek ellenőrizhetősége pedig a polgárok demokratikus önkormányzásának lehetőségét biztosítja, így a polgároknak alapvető joguk van ahhoz, hogy a közügyeket érintő kérdésekről információhoz juthassanak” {lásd többek között: 13/2014. (IV. 18.) AB határozat, Indokolás [25]; továbbá 3002/2018. (I. 10.) AB határozat, Indokolás [55]}.

    [36] 2.2. A fentieket követően az Alkotmánybíróság a IX. cikk (2) bekezdéséből következő kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményének kérdését tekintette át.

    [37] 2.2.1. Az Alkotmánybíróság korábban több döntésben is foglalkozott a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményével. Még az Alaptörvény hatálybalépése előtt meghozott 1/2007. (I. 18.) AB határozatban a testület rögzítette, hogy a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelménye az egyes médiatartalmak kiegyensúlyozottságára, valósághű tartalmára vonatkozik. A 16/2020. (VII. 8.) AB határozat ebből kiindulva pedig kimondta, hogy a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményének tartalmát az Smtv. 13. §-a és az Mttv. 12. § (1)–(2) bekezdései együttesen határozzák meg. Ennek értelmében a médiatartalmaknak a közérdeklődésre számot tartó helyi, országos, nemzeti és európai, valamint Magyarország polgárai és a magyar nemzet tagjai számára jelentőséggel bíró eseményekről, vitatott kérdésekről kiegyensúlyozottan kell tájékoztatást adniuk {16/2020. (VII. 8.) AB határozat, Indokolás [46]}. Emellett fontos azt is kiemelni, hogy a kiegyensúlyozott tájékoztatás fogalmában a sokoldalúság, a tényszerűség, az időszerűség és tárgyilagosság követelménye is beleértendő.
    [38] A fentiekhez az Alkotmánybíróság a továbbiak kiemelését tartja fontosnak. A kiegyensúlyozott tájékoztatás követelménye (amely jellegét tekintve csak a lineáris televíziós és rádióműsorokra vonatkozik) a média közérdekű feladatainak jellegéből fakad. A közösségeket érintő ügyekről szóló tájékoztatásnak ugyanis minden esetben meg kell jelenítenie a szembenálló nézeteket, ezáltal lehetővé téve, hogy a közönség megalapozott döntéseket tudjon hozni a vitatott kérdésben. A kiegyensúlyozottság követelménye azonban nem egyenlő a pluralizmussal: ez ugyanis csak a tájékoztató műsorokban érvényesülő kötelezettség. A kiegyensúlyozott tájékoztatás követelménye nem jelenthet tehát másodpercre meghatározott egyenlőséget a különböző vélemények bemutatásakor. A jog eszközével ugyanis nem mérhető a riportalanyokkal szemben megvalósuló bánásmód, és a riporter hangszíne vagy gesztikulációja sem. Ugyancsak fontos, hogy a kiegyensúlyozott tájékoztatás kérdését befolyásolja a szerkesztői szabadság kérdése is. Ezzel összhangban ugyanis nem lehet előírni, hogy minden vitában be kell mutatni az összes szembenálló véleményt, azok teljességében. Ezért önmagában nem fogja sérteni a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményét, ha a szerkesztés során választani kell a releváns, és szükséges súllyal valamint kellő arányban képviselt nézetek között.
    [39] Szintén lényeges, hogy a kiegyensúlyozott tájékoztatás jegyében nem a nézeteket képviselőknek kell megjelenniük a műsorban, hanem az egyes nézeteknek. A szerkesztői szabadság jegyében eldönthető, hogy kik szerepelnek a műsorban, és akár arra is sor kerülhet, hogy az ellentétes nézeteket a riporter vagy a műsorvezető ismerteti. A kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményét nem feltétlenül egy műsor tekintetében kell vizsgálni: lehetséges ugyanis, hogy azt az adott csatorna teljes műsorfolyama alapján dönthetjük csak el. Ezt az álláspontot az Alkotmánybíróság már az 1/2007. (I. 18.) AB határozatában is megerősítette. A szerkesztői szabadság tekintetében fontos kiemelni, hogy ez alapján a különböző műsorszolgáltatókat nem terheli tájékoztatási kötelezettség egy adott ügy kapcsán. Azaz az adott műsorszolgáltató szabadon döntheti el, hogy milyen híreket tesz közzé, és annak kapcsán kiket szólaltat meg. Azaz a kiegyensúlyozott tájékoztatás kötelezettsége csak azon hírek vonatkozásában merül fel, amelyek elhangoznak a műsorban, azok kapcsán nem, amelyekről egyáltalán nincs is szó.
    [40] Ahhoz, hogy a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelménye alkalmazható legyen – a Kúria EBH2014.K.10 elvi döntése alapján – arra van szükség, hogy a tájékoztatás tárgya és tartalma összefüggésben álljon a demokratikus közvélemény igényeivel. A kiegyensúlyozott tájékoztatás követelménye alapján a médiaszolgáltatóknak egy általuk bemutatott kérdés kapcsán a közönség tájékoztatása szempontjából az ahhoz közvetlenül kapcsolódó releváns, tartalmilag eltérő véleményeket kell a közönség számára elérhetővé tenniük. Senkinek nincs ugyanakkor joga arra, hogy bármilyen médiumban való szereplését, vagy véleménye abban való közzétételét követelje. A kiegyensúlyozott tájékoztatás követelménye ugyanis nem jelentheti a szerkesztői szabadság aránytalan sérelmét. Szintén fontos kiemelni, hogy ha több szervezet, párt vagy társadalmi csoport ugyanazt a véleményt képviseli, és azok között nincs releváns különbség, akkor a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményének megvalósulásához elegendő csak egy csoport álláspontját megjeleníteni.

    [41] 2.2.2. A fentiek figyelembevételével az Alkotmánybíróság a 22/2021. (VII. 13.) AB határozatában az alábbiakat állapította meg. Egy lineáris televízió vagy rádióműsor akkor tekinthető az Alaptörvény IX. cikk (2) bekezdésével összhangban kiegyensúlyozottnak, ha megfelel az alábbi három szempont mindegyikének, továbbá ha eleget tesz annak az általános előfeltételnek, hogy olyan kérdés megvitatására irányul, amelynek tárgya közérdeklődésre tart számot. Egyfelől elengedhetetlen, hogy a műsorból egyértelműen kiderüljön, hogy több, egymással ellentétes álláspont is létezik az érintett kérdésben. Másfelől fontos az is, hogy azonosítható legyen, hogy az egyes álláspontokat mely személyek vagy csoportok képviselik. Harmadik feltételként pedig lényeges, hogy a műsorból egyértelművé váljon, hogy az abban – a szerkesztői szabadság jogával élve – részletesebben kifejtett állásponthoz képest, az azzal ellentétes vélemények miben térnek el (függetlenül attól, hogy azt a műsorvezető, a riportalanyok, vagy az adott álláspontot képviselők ismertetik). Ennek kapcsán pedig az is elegendő, ha az egymással konvergáló álláspontok együttesen jelennek meg {22/2021. (VII. 13.) AB határozat, Indokolás [43]}.

    [42] 3. Az Alkotmánybíróság ezt követően röviden áttekintette a sajtótájékoztatókkal összefüggésben a sajtó objektív felelősségével kapcsolatos gyakorlatát is.

    [43] 3.1. A fentiekben írtak alapján egyértelműen kijelenthető, hogy a sajtónak a politikai viták választópolgárokhoz történő eljuttatásában kiemelt szerepe van. A demokratikus közvélemény alakulásában központi szereppel bíró sajtó tevékenységének egyik lényegi eleme ugyanis a közéleti események nyilvánossághoz való közvetítése. A média a modernkori nyilvánosság fő letéteményese, nélküle teljes mértékben elképzelhetetlen a demokratikus társadalmi tanácskozás működése. A sajtónak elsőrendű alkotmányos feladata a közérdekű információk, köztük a közéleti szereplők megnyilatkozásainak, álláspontjainak terjesztése. Nemcsak annak van jelentősége, hogy a közügyek vitájához tartozó információk terjesztése a sajtó alkotmányos küldetése, hanem annak is, hogy a demokratikus vita többi résztvevőjének pedig joga van ehhez a tájékoztatáshoz. Különösen fontos tehát, hogy a sajtó a közvita számára releváns körülményekről minél szabadabban számolhasson be {34/2017. (XII. 11.) AB határozat, Indokolás [41]}.
    [44] Ezzel együtt természetesen a sajtó, tájékoztató tevékenységének szabadsága sem korlátlan, hanem más alapvető jogok vagy alkotmányos értékek érvényesülése érdekében kötelezettségekkel tűzdelt. Az Alkotmánybíróság több esetben is alkotmányosnak talált már a média által nyújtott tájékoztatásra vonatkozó előírásokat {lásd 1/2007. (I. 18.) AB határozat, illetve 3096/2014. (IV. 11.) AB határozat; és hasonló érvelést tartalmaz a 3/2015. (II. 2.) AB határozat, Indokolás [22] is}. A sajtószabadság gyakorlása önmagában azonban nem terjed ki a valótlanságok közzétételére, sőt az újságírók egyik fő felelőssége éppen a közölt hírek, információk hitelességének ellenőrzése. Ez mindazonáltal nem azt jelenti, hogy a valótlan tényállításokért viselt felelősség kérdése minden esetben azonos szempontok szerint lenne megítélhető, és e körben ne lenne szükség alkotmányossági megfontolások mérlegelésére. Mindenképpen ilyen megfontolásnak minősül a közügyekre vonatkozó információk áramlásának érdeke, illetve a sajtó viszonya az általa közölt kijelentésekhez. Közéleti szereplők sajtótájékoztatóiról szóló tudósítás esetén ezek a szempontok különös súllyal esnek latba {34/2017. (XII. 11.) AB határozat, Indokolás [42]}.

    [45] 3.2. Az Alkotmánybíróság már a 3/2017. (II. 25.) AB határozatában hangsúlyozta, hogy „a bíróságoknak az eléjük vitt jogvita elbírálása során a sajtószabadság megfelelő alkotmányos védelme érdekében a tudósítással érintett helyzet teljességét kell megvizsgálniuk” {3/2017. (II. 25.) AB határozat, Indokolás [24]}. Egy politikai (közéleti) vita alapját képező ügyben, a közéleti szereplők sajtótájékoztatójáról tudósító média felelőssége körében a közvitával meglévő nyilvánvalóan szoros kapcsolat mellett az is fontos körülmény, hogy – szemben a közéleti újságírás számos más megnyilvánulásával – az újságírók ez esetben nem saját állításaikat vagy véleményüket tárják a nyilvánosság elé, nem saját gondolataikkal igyekeznek befolyásolni a szélesebb közvéleményt. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a közéleti szereplők kijelentéseit közvetítő sajtónak a valótlan tényállításokért fennálló felelőssége más mérce szerint ítélendő meg ahhoz képest, amikor a szerkesztők és újságírók pusztán saját elképzeléseik és előzetes döntéseik mentén határozzák meg a médiatartalmat. Ilyenkor ugyanis a sajtó működésének fókuszában nem a közvita saját érvekkel való gazdagítása és befolyásolása, hanem a társadalmi tanácskozásban résztvevő többi szereplő megnyilvánulásainak naprakész és hiteles becsatornázása áll. A sajtótájékoztatókról való tudósításokkal kapcsolatban a közéleti vita érdeke mindenekelőtt az elhangzottak pontos, a hírek aktualitásához igazodó közzétételét igényli {34/2017. (XII. 11.) AB határozat, Indokolás [44]}. A mások állításait közlő sajtó felelősségének korlátozottsága kiváltképp fennáll akkor, amikor a média a közéleti vita frontvonalában tevékenykedő politikusok kijelentéseit terjeszti (ahogy az jelen ügyben is történt). Ebben az esetben ugyanis nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy „a közéleti viták során elhangzottakat a társadalom kellő körültekintéssel tudja értékelni” {7/2014. (III. 7.) AB határozat, Indokolás [57]}. E körültekintésnek mindennapos része, hogy a politikai vitákat követők az egyik résztvevő terhelő állítását követően bizton számíthatnak az érintettnek a nyilvánosságban szintén megjelenő válaszára, cáfolatára.
    [46] Ahogyan az Alkotmánybíróság azt az 34/2017. (XII. 11.) AB határozatban hangsúlyozta, a sajtótájékoztatóról való tudósítások esetében ráadásul a média felelőssége nemcsak a közlések tartalma, hanem sajátos módon azok széles nyilvánossághoz jutása tekintetében is speciális. Ezekben az esetekben ugyanis kifejezetten maguk a közéleti szereplők keltik és szervezik a sajtó érdeklődését, azzal az egyértelmű szándékkal, hogy közléseik, állításaik a lehető legszélesebb körű figyelmet nyerjék el. A média itt sokkal inkább a véleménynyilvánítások közvetítő eszköze, semmint a közvita önálló szereplője {34/2017. (XII. 11.) AB határozat, Indokolás [46]}. Ez alapján a mások közléseiről tudósító sajtó felelősségére vonatkozó teszt lényegi eleme, hogy az újságíró a más személyek által megfogalmazottakat hűen, a közlések beazonosítható forrását egyértelműen megjelölve, saját értékelés nélkül közvetíti-e a közvélemény felé. E tekintetben tehát egyértelműen visszaélést jelentene, ha a sajtó-tájékoztatóról szóló tudósítás címe megtévesztő lenne a közlések forrását vagy természetét illetően, és azt a látszatot keltené, hogy a benne foglaltak a médiatartalom-szolgáltató saját állításai vagy nem vitatott közlések {34/2017. (XII. 11.) AB határozat, Indokolás [48]}. Ugyanakkor ezzel együtt azt is rögzítette az Alkotmánybíróság, hogy a közéleti szereplők sajtótájékoztatóján a közügyek vitájának körében egymást érintően tett kijelentésekről hűen, saját értékelés nélkül tudósító, a közlések beazonosítható forrását egyértelműen megjelölő és a jóhírnevet esetleg sértő tényállításokkal érintett személy cáfolatának is helyet biztosító (vagy a válaszadás lehetőségét felkínáló) médiatartalom-szolgáltató a sajtószabadság által védett alkotmányos küldetését teljesíti, így e tevékenységét nem lehet a személyiségi jogsértés polgári jogi szankcióit megalapozó híresztelésként értékelni {34/2017. (XII. 11.) AB határozat, Indokolás [50]}.

    [47] 3.3. A 34/2017. (XII. 11.) AB határozatban kialakított tesztet az Alkotmánybíróság a későbbi gyakorlatában továbbfejlesztette. A 3217/2020. (VI. 19.) AB határozatban kimondta ugyanis a testület, hogy egy közlést, így egy sajtó cikk tartalmát is teljes egészében kell értékelni, és az abban megfogalmazottak kapcsán figyelembe kell venni annak a politikai vitába való beágyazódottságát is. Ha ugyanis egy tudósításról szóló cikk alapjául szolgáló vita nem kizárólag a kifogásolt cikkben jelenik meg, és ebben a vitában további számos helyen lehetősége nyílik a másik félnek saját álláspontját ismertetni, és ezáltal a vitában elhangzó kritikákra reagálni, akkor a sajtótájékoztatóról való tudósítás akkor is megfelel az alkotmányos követelményeknek, ha a másik fél álláspontja, vagy legalább a cáfolat adására való felhívás nem jelenik meg abban {3217/2020. (VI. 19.) AB határozat, Indokolás [46]}.

    [48] 4. A fentiek alapján az Alkotmánybíróság jelen ügy tekintetében az alábbiakat állapította meg.

    [49] 4.1. Jelen ügyben mindenekelőtt fontos rögzíteni, hogy az indítványozó egy politikai szervezet hasonló természetű akciójáról, illetve sajtótájékoztatójáról közölt hírt, ezért elsősorban azt kellett az Alkotmánybíróságnak vizsgálnia, hogy a sajtótájékoztatókról történő tájékoztatás követelményének mennyiben felelt meg az indítványozó által sugárzott műsor. E tekintetben a 34/2017. (XII. 11.) AB határozatban és a 3217/2020. (VI. 19.) AB határozatban kimondottak figyelembevételével kellett eljárni. Ez alapján megállapítható, hogy az indítványozó egy közérdeklődére számot tartó kérdésről (menekült kérdés) közölt tudósítást. A riportban a Fidesz által közzétett, a sajtótájékoztatóról (és egyben politikai akcióról) készített videót mutatták be, amelyhez az ott elhangzottakat a narrátor ismertette (szöveghűen, és ahhoz értékelést nem fűzve), emellett azonban hanggal bejátszottak egy mondatot a sajtótájékoztatón felszólaló alperestől is. A riport megjelölte a videó forrását is, hiányzott azonban abból a politikai akcióval érintett egyesület cáfolata, sőt mint kiderült az arra való felhívás is. A Kúria – alkotmányjogi panasszal támadott – ítélete szerint ezen cáfolat elmaradása miatt volt elmarasztalható az indítványozó.
    [50] A 34/2017. (XII. 11.) AB határozatban rögzített szempontok alapján kétségtelenül megállapítható, hogy a cáfolat illetve az annak lehetőségét biztosító felhívás elmaradása megalapozhatja a sajtótájékoztatóról tájékoztató média felelősségét (a Kúria is erre alapozta a marasztaló ítéletét). A 3217/2020. (VI. 19.) AB határozatban azonban az Alkotmánybíróság azt is rögzítette, hogy a cáfolat lehetőségének kizártsága önmagában még nem feltétlenül teszi jogellenesség a média tevékenységét. A politikusok, illetve közéleti szereplők egymás közötti vitáiban ugyanis más úton is lehetőség van a cáfolat közreadására, nem csak a sajtótájékoztatóról tudósító média útján. E tekintetben jelen ügy vonatkozásában két fontos körülmény figyelembevétele is indokolt. Egyfelől, hogy az egyesület az indítványozó által sugározott műsort követően saját honlapján közzétett egy nyilatkozatot, amelyben cáfolatát közölte, de erről az indítványozó a későbbiekben nem tájékoztatott. Másfelől azt is hangsúlyozni kell, hogy az indítványozónak a szövetség politikai akciójáról/sajtótájékoztatójáról szóló tudósítása egy szerkesztett tartalom volt, amelyhez ugyan valóban nem fűzött értékelést, de abban a sajtótájékoztatón felszólaló alperestől származó kiemelés volt látható, illetve hallható, és összességében egy vágott tartalomról volt szó.

    [51] 4.2. A szerkesztett tartalom miatt az Alkotmánybíróság megvizsgálta azt is, hogy az indítványozó által sugározott műsor (tudósítás) mennyiben felelt meg a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményének (nem eltekintve attól a körülménytől sem, hogy az Mttv. 83. §-a alapján mi egy közszolgálati média feladata). E tekintetben megállapítható, hogy a (közérdeklődésre számot tartó témáról szóló) tudósításban csak a szövetség és a felszólaló alperes álláspontja volt hallható, és a cáfolat hiányában a másik álláspont nem jelenhetett meg. Mivel a többi, eltérő álláspont nem jelent meg, így természetesen az sem volt azonosítható, hogy az ellentétes álláspontot kik képviselik, és annak mi a fő üzenete, miben tér el a riportban megjelenő nézőponttól. Mindezek alapján megállapítható, hogy az indítványozó által közzétett riport nem felelt meg a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményének.

    [52] 4.3. A fentiek alapján az Alkotmánybíróságnak arra kellett választ adnia, hogy a Kúria az Alaptörvény IX. cikk (2) bekezdésével összhangban ítélte-e meg az indítványozó cselekményét, elsősorban azt, hogy a tudósításban elmaradt a cáfolat, illetve az arra történő felhívás. Bár az Alkotmánybíróság gyakorlatában valóban található több olyan döntés is, amely szerint a cáfolat lehetőségének az elmaradása nem alapozza meg a sajtó felelősségét, jelen esetben ez a kivételszabály az alábbiak miatt nem volt alkalmazható: az indítványozó tudósítása nem volt kiegyensúlyozott, azt szerkesztett, vágott tartalomként sugározta, valamint az egyesület később közzétett közleményéről sem adott tájékoztatást.

    [53] 5. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Kúria ítélete figyelembe vette az Alaptörvény IX. cikk (2) bekezdéséből fakadó alkotmányos szempontokat, így a konkrét műsor tekintetében hozott döntése nem ellentétes az Alaptörvény rendelkezéseivel.
    [54] Erre tekintettel az Alkotmánybíróság a kúrai ítélet megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt elutasította.

        Dr. Schanda Balázs s. k.,
        tanácsvezető, előadó alkotmánybíró
        .
        Dr. Handó Tünde s. k.,
        alkotmánybíró

        Dr. Schanda Balázs s. k.
        tanácsvezető alkotmánybíró
        az aláírásban akadályozott

        dr. Pokol Béla

        alkotmánybíró helyett
        .
        Dr. Márki Zoltán s. k.,
        alkotmánybíró

        Dr. Szívós Mária s. k.,
        alkotmánybíró
        .

        .
        English:
        English:
        .
        Petition filed:
        .
        10/19/2021
        Subject of the case:
        .
        Constitutional complaint against the judgement No. Pfv.IV.20.791/2020/6 of the Curia (liability of a press organ)
        Number of the Decision:
        .
        3350/2022. (VII. 25.)
        Date of the decision:
        .
        07/05/2022
        Summary:
        The Constitutional Court rejected the constitutional complaint aimed at establishing a conflict with the Fundamental Law and annulling the challenged judgement of the Curia. In the action under civil law underlying the proceedings, the petitioner was a defendant of class IV. The background to the case was that in the summer of 2018, a youth organisation of a political party held a press conference in front of the plaintiff NGO’s office, where the defendant of I class stuck a sticker with the words "Organisation for the Support of Immigration" on the door of the plaintiff's office and made a speech in which he made statements about the plaintiff. The defendant of class II and the party as defendant of class III also recorded the event and posted it on the Internet. The petitioner defendant of class IV took over the recording of the defendant of class III, aired the footage in its news broadcast and published it on the Internet. The plaintiff’s position and reaction was not presented in the news broadcast or after that. The plaintiff brought a civil action for infringement of its personality rights, alleging that the statements made at the press conference and conveyed to the public by the defendants were untrue. The court of first instance qualified the contested statements as untrue statements of fact, not as opinions formed in a public-political debate, and on that basis found that the defendants had infringed the plaintiff's personality rights. The petitioner was found liable for the dissemination of a factual statement that was not supported by credible evidence. The court of second instance reversed the judgement of the first instance in part and dismissed the action against the defendants of classes I, II and III, and upheld the judgement of first instance as regards the petitioner. The Curia maintained the force of the final judgements. According to the applicant, its right to freedom of expression was infringed as a result of the contested judgements, since the court found that the media service provider had infringed the applicant's personality rights by literally publishing a statement, for which the original speaker and the defendant who transmitted the statement outside the press had not been held liable. In its decision, the Constitutional Court explained that in the present case it had to answer the question whether the Curia had judged in accordance with the Fundamental Law the petitioner's act, in particular its failure to publish or call for a refutation in the report. Although the case-law of the Constitutional Court indeed contains several decisions according to which the failure to provide a refutation does not justify the responsibility of the press, in the present case this exception rule was not applicable because the petitioner's report was not balanced, it was broadcast as an edited content, and neither did it provide any information about the association's statement published subsequently. The Constitutional Court concluded that the judgement of the Curia took into account the relevant constitutional aspects, thus its decision with regard to the specific programme was not contrary to the provisions of the Fundamental Law, and therefore rejected the constitutional complaint.
        .
        .