English
Hungarian
Ügyszám:
.
IV/03593/2021
Első irat érkezett: 09/17/2021
.
Az ügy tárgya: A Fővárosi Törvényszék 38.K.708.254/2020/11. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz (menekültügyi határozat bírósági felülvizsgálata)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 11/23/2021
.
Előadó alkotmánybíró: Juhász Imre Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság az Abtv. 27. § szerinti alkotmányjogi panaszában a Fővárosi Törvényszék 38.K.708.254/2020/11. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kéri.
Az indítványozó az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló közigazgatási per alperese. Az indítványozó mint menekültügyi hatóság a felperesek menedékjog iránti kérelme alapján érdemi vizsgálatot folytatott le, amelynek során megállapította, hogy az elismerés feltételei nem teljesülnek, ezért a kérelmet elutasította. A felperesek a határozat felülvizsgálata iránt közigazgatási pert indítottak, amelynek eredményeként a bíróság az indítványozó határozatait megsemmisítette és az indítványozó hatóságot új eljárásra utasította.
Az indítványozó alkotmányjogi panaszában azt állítja, hogy a támadott ítélet a hatáskörét Alaptörvénybe ütköző módon korlátozza, mivel elvonta a menekültügyi hatóság hatáskörét, ellehetetleníti az Alaptörvény XIV. cikk (4) bekezdésében foglaltak érvényesülését, ezáltal sérti a hatalmi ágak elválasztásával kapcsolatos, C) cikk (1) bekezdésében foglalt követelményt és az Alaptörvény 28. cikkét is..
.
Támadott jogi aktus:
    A Fővárosi Törvényszék 38.K.708.254/2020/11. számú ítélete
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
C) cikk (1) bekezdés
XIV. cikk (4) bekezdés
28. cikk

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_3593_2_2021_indkieg_egys_szerk_anonim.pdfIV_3593_2_2021_indkieg_egys_szerk_anonim.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A döntés száma: 3394/2022. (X. 12.) AB végzés
    .
    Az ABH 2022 tárgymutatója: menekültügy; alkotmányos követelmény
    .
    A döntés kelte: Budapest, 09/27/2022
    .
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2022.09.27 9:00:00 1. öttagú tanács
    .

    .
    A döntés szövege (pdf):
    3394_2022 AB végzés.pdf3394_2022 AB végzés.pdf
    .
    A döntés szövege:
    .
    A döntés szövege:
      Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
      v é g z é s t:

      Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Törvényszék 38.K.708.254/2020/11. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
      I n d o k o l á s

      [1] 1. Az Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság (a továbbiakban: indítványozó) jogi képviselője (dr. Mágó András r. alezredes, kamarai jogtanácsos) útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. § (1) bekezdése alapján előterjesztett alkotmányjogi panaszában a Fővárosi Törvényszék 38.K.708.254/2020/11. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte, mivel álláspontja szerint az ítélet ellentétes az Alaptörvény C) cikkének (1) bekezdésével, R) cikkének (2) bekezdésével, a XIV. cikkének (4) bekezdésével, a XXVIII. cikk (1) bekezdésével, valamint a 28. cikkével.
      [2] A Fővárosi Törvényszék támadott ítéletével a burundi állampolgárságú I. és II. rendű felperesek ügyében az indítványozó által hozott, a menekültkénti és az oltalmazottkénti elismerést megtagadó, a felperesek kiutasításáról, kitoloncolásáról és egy év időtartamra beutazási és tartózkodási tilalomról rendelkező, 106-M-2233/16/2020.számú és 106-M-1637/20/2020. számú határozatokat megsemmisítette és az indítványozót új eljárásra kötelezte.
      [3] A támadott bírósági határozat alapján az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy előzménye a következőképpen foglalható össze.

      [4] 1.1. Az I. rendű felperes gyermektelen, szunnita muszlim vallású nő, egyetemre járt, bátyja, a II. rendű felperes gyermektelen, metodista keresztény vallású egyetemi (jogász) végzettségű férfi (a továbbiakban együtt: felperesek), akik nagykorú húgukkal együtt, okmány nélkül érkeztek Magyarországra (Tompai Tranzitzóna) 2019. október 2. napján, Burundi-Szerbia-Magyarország útvonalon. Mindhárman menekültkénti elismerés iránti kérelmet terjesztettek elő, melyhez csatolták az édesapjuk ellen kiadott francia nyelvű elfogatóparancsról készült másolatot, továbbá az I. rendű felperest ért szexuális erőszak bizonyítására egy francia nyelvű orvosi dokumentumot.
      [5] A 2019. október és december hónapban folytatott hatósági meghallgatások során a felperesek elmondták, hogy az előző év őszén zavargások voltak lakóhelyükön, a kongói határhoz közeli Gatumbában, amelynek során édesapjukat – mivel nem akart csatlakozni a kormánypárthoz és a gyermekeit nem akarta beléptetni a kormánypárt ifjúsági szervezetébe, hanem egy frissen alapított pártnak toborzott embereket –, zaklatták és elfogatóparancsot adtak ki ellene. Ezt követően egy éjszaka fegyveres csoport tört be a házukba, elhurcolták őket egy ismeretlen épületbe és azt mondták, addig nem engedik őket haza, amíg meg nem mondják, hogy hol van az édesapjuk. Közben ütötték-verték őket, az I. rendű felperest megerőszakolták, a II. rendű felperes pedig a szájánál sérült meg a verések következtében. Végül egy ismeretlen ember mentette ki őket a fogságból, kórházba kísérte őket, ahol ellátást kaptak és az ismeretlen férfi segítségével – aki azt mondta, ha az országban maradnak kellemetlenség fogja érni őket –, jutottak el Szerbiába.
      [6] Az indítványozó által elrendelt szakértői vizsgálatot követően a Nemzeti Szakértői és Kutató Központ Genetikai Szakértői Intézete által 2020. február 13. napján kiállított vélemény szerint az I. és II. rendű felperes között nem állhat fenn testvéri kapcsolat. E vizsgálat eredményét 2020. március 6-án közölték a felperesekkel, akik az eredményt nem fogadták el, állításuk szerint ezt nekik senki nem említette, ezt csak a szüleik tudnák tisztázni, a II. rendű felperes hivatkozott továbbá a burundi apasági törvényre is. Ezt követően 2020. március 27-én a felperesek ismételt meghallgatására került sor, melyet követően az indítványozó 2020. április 7-én hozta meg a fentiek szerint már hivatkozott, elutasító döntéseket tartalmazó határozatait.

      [7] 1.2. Az indítványozó határozatainak indokolásában megkérdőjelezte a felperesek menekülési történetét és fenyegetettségük valóságtartalmát, mert az a hatósági indokolás szerint – a felperesek képzettségéhez mérten – nem koherens, nem kellően tisztázott, hiányoznak a pontos nevek és adatok, a felperesek számos ponton összefüggéstelen nyilatkozatokat tettek, a hatóságot félrevezették azzal, hogy testvéreknek mondták magukat, a bizonyítékként benyújtott elfogató parancs másolatisága okán kétségbe vonható, és az, hogy az okirat éppen a véletlenül rájuk találó személy birtokában volt, szintén árnyalja a felperesi előadások életszerűségét.
      [8] Mindezek alapján az indítványozó szerint a felperesek valószínűsítési kötelezettségüknek nem tettek eleget, az általuk elmondott meneküléstörténet vagy meg sem történt, vagy nem az általuk elmondottak szerint, ezért nem lehet arra következtetni, hogy őket üldözés, vagy súlyos sérelem érné származási országukban, vagy ezeknek veszélye fennáll. Ennek okán az indítványozó szerint a menekültkénti elismerés jogszabályi feltételei nem állnak fenn, ahogyan a menedékjogról szóló 2007. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Met.) 61. §-a alapján az oltalmazottkénti elismerést sem látta megállapíthatónak, továbbá a hatóság szerint a felperesekkel szemben a visszaküldés tilalma sem áll fenn.

      [9] 1.3. A Fővárosi Törvényszék a támadott ítéletével megállapította, hogy a felperesi keresetek megalapozottak és az indítványozót új eljárásra kötelezte. A bíróság ítéletében foglaltak szerint a bizonyítási teher a menekültügyi eljárásban megoszlik az elismerést kérő és a hatóság között, a hatóságnak is kötelessége hogy valamennyi eszközt felhasználjon a tényállás tisztázása érdekében, mivel az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 62. §-a és a Met. 32/J. §-a alapján a bizonyítási eljárás ura a hatóság.
      [10] A bíróság szerint az indítványozó határozataiban megsértette e tényállás feltárási és bizonyítási kötelezettséget, mivel döntéseiben a DNS mintáknak tulajdonított döntő jelentőséget, annak alapján állítva, hogy a hatóságot a felperesek félrevezették, mellyel szavahihetőségük alapjaiban kérdőjeleződött meg. A bíróság álláspontja ezzel szemben az, hogy a DNS vizsgálat azt bizonyítja, a felperesek biológiailag nem testvérek, az a körülmény azonban, hogy erről a felperesek nem tudtak, életszerűnek tekinthető. Ez ugyanis a bíróság szerint „nem az a téma”, amiről a szülők a kiskorú, vagy fiatalkorú gyermekeikkel beszélni szoktak, hiszen köztudomású, hogy a fogantatás körülményeit, különösen, ha az eltér a megszokottól vagy a társadalmi elvárástól – amíg lehet – titkolják, és a felperesek esetében édesanyjuk korai halála, ebből következően az édesapa 11 gyermekkel való egyedül maradása szintén olyan körülmény, amely valószínűvé teszi a felperesek azon előadását, hogy erről szüleik nem beszéltek nekik.
      [11] A bíróság szerint az indítványozó az összesen nyolc meghallgatáson előadottakból mindössze néhány elemet tudott kiemelni, amelyek zavarosságként ítélhetők meg, azonban a bíróság szerint a határozatokban tett kiemelések egy része nem valódi ellentmondás, inkább csak az életszerűség indítványozó által vélt követelményeire alapozott elvárás. A bíróság kifejtette, hogy a felperesek a segítőjüknek akár árthattak is volna azzal, ha róla adatokat adnak, továbbá kérdésként merült fel a bíróság számára az is, hogy az indítványozó részére milyen további információval bírt volna a menekülés valóságtartalmát illetően, ha a felperesek mondanak egy nevet.
      [12] A bíróság megállapítása szerint az indítványozó nem tárt fel olyan tényt, vagy körülményt, amely alapján a nyilatkozatok a Met. 59. § (1) bekezdés c) pontja szerint olyan mértékben összefüggéstelenek, vagy életszerűtlenek, amely a nyilatkozatok bizonyítékként való elfogadásának mellőzését indokolhatja.
      [13] Jogsértő módon járt el a bíróság szerint az indítványozó akkor is, amikor a becsatolt okirati bizonyítékokat kirekesztette a bizonyítékok közül. A Met. 41. § (3) és (4) bekezdése ugyanis kifejezetten megengedi a hatóságnak a felülhitelesítés, avagy a magyar nyelvű hiteles fordítás nélküli külföldi közokirat elfogadását, így a Burundi Köztársaság Igazságügyi Minisztériuma 2018. november 14-én kiállított elfogatóparancsa elfogadható volt okirati bizonyítékként.
      [14] Ugyancsak jogszabályt sértett az indítványozó a bíróság szerint akkor, amikor indokolás nélkül kizárta a bizonyítékok köréből azt a kórházi („Hospital Populaire de Kamange”) jelentést, amely a bíróság szerint kétséget kizáróan igazolta az I. rendű felperest ért bántalmazás és szexuális erőszak tényét.
      [15] Mindezek alapján a bíróság szerint az indítványozó a bizonyítékok téves, okszerűtlen értékelésével, jogsértően jutott arra következtetésre, hogy a felperesek az elismerés feltételeinek nem felelnek meg a Met. 59. § (1) bekezdés c) pontja alapján
      [16] A megismételt eljárásra nézve a bíróság kifejezetten megtiltotta az indítványozónak, hogy az eljárásokat azon az alapon megszüntesse, hogy a felperesek ismeretlen helyen tartózkodnak, mivel a felperesek kérelmüket nem vonták vissza, további meghallgatásuk az eljárásban nem szükséges, és jogi képviselővel rendelkeznek. Végül a bíróság kimondta: az indítványozónak „további bizonyítási kötelezettsége nincs, a bíróság által feltárt tényállás alapján mindkét felperest menekültként kell elismernie”.

      [17] 2. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában az Alaptörvény C) cikkének (1) bekezdésére, XIV. cikkének (4) bekezdésére és a 28. cikkére hivatkozva állította alapjogi sérelmét, majd főtitkári felhívásra a panaszt kiegészítette, megjelölve az R) cikk (2) bekezdésének, valamint a XXVIII. cikk (1) bekezdésének sérelmét is.
      [18] Az indítványozó elsődlegesen azt kérte, hogy az Alkotmánybíróság elvi éllel mondja ki, miszerint az Alaptörvény XIV. cikk (4) bekezdése alapján, ha a közigazgatási perben eljáró bíróság megsemmisíti a menekültügyi hatóság menedékjog iránti kérelmet elutasító döntését, akkor adhat a kérelmező vonatkozásában valamely nemzetközi védelmi formában részesítés feltételeinek fennállását megállapító iránymutatást a menekültügyi hatóságnak, ha meggyőződött arról, hogy a kérelmező közvetlenül olyan ország területéről érkezett Magyarországra, ahol üldöztetésnek vagy üldöztetés közvetlen veszélyének volt kitéve.
      [19] Ugyancsak kérte annak kimondását is, hogy a menedékjogra való jogosultság szükséges feltétele a kérelmező Magyarország területén való tartózkodása és a menekültügyi eljárás hatálya alatt a hatósággal együtt nem működő, elérhetőségének hátrahagyása nélkül ismeretlen helyre távozó kérelmező esetében nem teljesül a menedékjogi jogosultság alaptörvényi feltétele.
      [20] Az indítványozó érintettsége és az „időelőttiség” kapcsán hivatkozott a 23/2018. (XII. 28.) AB határozatra, mondván: jelen ügyben sem várható el az új eljárás lefolytatása, hiszen a döntés alapján meghozandó határozat szükségképpen alaptörvény-ellenes lenne. Állította, hogy a bíróság döntése sérti a C) cikk (1) bekezdését azáltal, hogy a döntés a végrehajtó hatalom, mint független hatalmi ág, jelen esetben az indítványozó hatóság hatáskörét korlátozva (a reformatórius jogkör törvényi kizártsága ellenére de facto megváltoztató ítéletet hozva) megtiltotta számára az eljárás megszüntetését a felperesek ismeretlen helyen tartózkodása miatt, miközben az Alaptörvény XIV. cikke és a 26/2019. (III. 5.) AB határozat alapján véleménye szerint csak a Magyarország területén tartózkodó és a hatósággal jóhiszeműen együttműködő személy tarthat igényt a védelemre.
      [21] Ugyancsak sértette indítványozói vélemény szerint a bíróság határozata a XIV. cikk (4) bekezdése második mondatának tiltó rendelkezését, amikor figyelmen kívül hagyta, hogy a felperesek a Szerb Köztársaság területén töltöttek mintegy nyolc hónapot, tehát olyan ország területéről érkeztek Magyarországra, ahol az üldöztetés közvetlen veszélyének nem voltak kitéve.
      [22] Végül az indítványozó szerint a bíróság döntése sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes eljáráshoz való jogát és az R) cikket is, ugyanis a Fővárosi Törvényszék jogszabályi felhatalmazás nélkül tiltotta el őt hatásköre gyakorlásától (új eljárás keretében az eljárás megszüntetésétől) és utasította a fentiekben már kifejtettek szerint az alaptörvény-ellenes, a XIV. cikk (4) bekezdése második mondatába ütköző hatósági döntés meghozatalára.

      [23] 3. Az Alkotmánybíróságnak az Abtv. 56. §-a alapján mindenekelőtt azt kellett megvizsgálnia, hogy az alkotmányjogi panasz a befogadhatóság törvényi feltételeinek eleget tesz-e. Az Abtv. 27. § (1) bekezdésében foglaltak szerint, az alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti vagy hatáskörét az Alaptörvénybe ütközően korlátozza, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Közhatalmat gyakorló indítványozó esetében vizsgálni kell, hogy a panaszban megjelölt Alaptörvényben biztosított jog megilleti-e.

      [24] 3.1. Az indítványozó a Fővárosi Törvényszék ítéletét 2021. június 7. napján vette át, az alkotmányjogi panasz 2021. augusztus 6. napján került érkeztetésre a bíróságon, az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerinti határidő megtartottnak tekintendő. Az indítványozó megjelölte az Alkotmánybíróság hatáskörére vonatkozó törvényi rendelkezést, a sérelmezett bírói döntést és kifejezett kérelmet annak megsemmisítésére, az Alaptörvény megsérteni vélt rendelkezéseit, és – a XXVIII. cikk (1) bekezdése vonatkozásában – az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét, valamint annak indokolását. Az indítványozó a bírói döntés alapjául szolgáló eljárás alperese, további jogorvoslati lehetőség nem volt számára biztosított, így érintettsége megállapítható.
      [25] Az Alkotmánybíróság ugyanakkor megállapítja, hogy az Alaptörvény C) cikkének (1) bekezdése, R) cikkének (2) bekezdése, a XIV. cikkének (4) bekezdése, valamint a 28. cikke nem az indítványozó Alaptörvényben biztosított joga, így e rendelkezésekre a bírói döntés alaptörvény-ellenességét illetően alkotmányjogi panasz nem alapítható. Megállapította ugyanakkor az Alkotmánybíróság a panaszban és annak kiegészítésében felhívott alaptörvényi rendelkezések kapcsán azt is, hogy – figyelembe véve a bíróságoknak az Alaptörvény 25. cikke (2) bekezdésében biztosított, a közigazgatási határozatok törvényességéről való döntési hatáskörét, valamint jelen ügy egyedi jellegét –, az indítványozó ezen túlmenően nem igazolta az Alaptörvényben biztosított hatáskör sérelmét, illetve annak az indítványozó működésére nézve súlyos zavarát.

      [26] 3.2. Az Abtv. 29. §-a befogadhatóság további feltételeként nevesíti, hogy a panasznak a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést kell tartalmaznia.
      [27] Az indítványozó alkotmányjogi panaszában a XXVIII. cikk (1) bekezdésben szabályozott tisztességes bírósági tárgyaláshoz való jogra hivatkozva sérelmezte a bíróság önkényes jogértelmezését, és arra tett indítványt, hogy az Alkotmánybíróság elvi éllel erősítse meg azt, hogy ha a közigazgatási perben eljáró bíróság megsemmisíti a menekültügyi hatóság menedékjog iránti kérelmet elutasító döntését, akkor csak az esetben adhat a menekültügyi hatóságnak a kérelmező vonatkozásában valamely nemzetközi védelmi formában részesítés feltételeinek fennállását megállapító iránymutatást, ha meggyőződött arról, hogy a kérelmező közvetlenül olyan ország területéről érkezett Magyarországra, ahol üldöztetésnek vagy üldöztetés közvetlen veszélyének volt kitéve.
      [28] Másrészt arra hivatkozva kérte az indítványozó a támadott ítélet megsemmisítését, hogy a bíróság elvonta a hatáskörét azzal, hogy ítéletében – a jövőre nézve – kifejezetten megtiltotta az indítványozónak az eljárás – a kiutasított kérelmezők távolléte miatti – megszüntetését.
      [29] Az Alkotmánybíróság megállapítása szerint a Met. 51. §-ának (2) bekezdés f) pontja tartalmazza azt az előírást, miszerint elfogadhatatlan a kérelem, ha „a kérelmező olyan országon keresztül érkezett, ahol a 6. § (1) bekezdése szerinti üldözésnek vagy a 12. § (1) bekezdése szerinti súlyos sérelem veszélyének nincs kitéve, vagy ha abban az országban, amin keresztül Magyarországra érkezett, a megfelelő szintű védelem biztosított”.
      [30] E rendelkezést az eljárásban az indítványozó hatósági döntése során nem alkalmazta, arra a bírósági eljárásban a támadott ítélet védirat-ismertetése szerint nem hivatkozott.
      [31] Mindezek alapján az indítványozói kérelem ezen részével kapcsolatosan az Alkotmánybíróság azt állapította meg, hogy az eljárásban nem alkalmazott és alkotmányosan felülvizsgálni nem kért törvényi rendelkezéshez az Abtv. 46. § (3) bekezdése szerinti alkotmányos követelmény – mint járulékos jogkövetkezmény – még hivatalból sem fűzhető.
      [32] Az indítványozónak a jövőben lefolytatandó új eljárással kapcsolatosan előterjesztett kérelmét illetően az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy az indítványozó nincs elzárva a Fővárosi Törvényszék támadott ítéletének meghozatalát követően felmerült körülmények vizsgálatától.

      [33] 4. Az Alkotmánybíróság mindezeket figyelembe véve megállapította, hogy az eljárás tárgyát képező alkotmányjogi panasz nem felel meg részben az Abtv. 27. §-ában részben az Abtv. 29. §-ában szabályozott befogadási feltételeknek, ezért az indítványt az Abtv. 56. § (1)–(3) bekezdései, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdésének a) és h) pontja alapján visszautasította.
          Dr. Sulyok Tamás s. k.,
          tanácsvezető alkotmánybíró
          .
          Dr. Czine Ágnes s. k.
          alkotmánybíró




          Dr. Sulyok Tamás s. k.
          tanácsvezető alkotmánybíró
          az aláírásban akadályozott
          dr. Juhász Imre
          előadó alkotmánybíró helyett
          .
          Dr. Sulyok Tamás s. k.
          tanácsvezető alkotmánybíró
          az aláírásban akadályozott
          dr. Horváth Attila
          alkotmánybíró helyett

          Dr. Juhász Miklós s. k.
          alkotmánybíró
          .

          .
          English:
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          09/17/2021
          Subject of the case:
          .
          Constitutional complaint against the judgement No. 38.K.708.254/2020/11 of the Budapest-Capital Regional Court (judicial review of a decision in asylum case)
          Number of the Decision:
          .
          3394/2022. (X. 12.)
          Date of the decision:
          .
          09/27/2022
          .
          .