Hungarian
Ügyszám:
.
IV/00526/2013
Első irat érkezett: 03/29/2013
.
Az ügy tárgya: a Budai Központi Kerületi Bíróság 15.P.XXII.24.378/2011/3. számú ítéletével, a Fővárosi Törvényszék 47.Pf.634.017/2012/3. számú ítéletével, az 1988. évi I. törvény 15. § (3) bekezdésével, az 1990. évi LXV. törvény 63/A. § h) pontjával, valamint a 24/2009. (V. 11.) Főv. Kgy. rendelettel összefüggő alkotmányjogi panasz
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 26. § (1) bekezdés)
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 07/16/2013
.
Előadó alkotmánybíró: Paczolay Péter Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó a Budai Központi Kerületi Bíróság 15.P.XXII.24.378/2011/3. számú ítélete, a Fővárosi Törvényszék 47.Pf.634.017/2012/3. számú ítélete, a Budapest főváros közigazgatási területén a járművel várakozás rendjének egységes kialakításáról, a várakozás díjáról és az üzemképtelen járművek tárolásának szabályozásáról szóló – már nem hatályos – 24/2009. (V. 11.) Főv. Kgy. rendelete (Ör.), a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (Kkt.) – már nem hatályos – 15. § (3) bekezdése, a helyi önkormányzatokról szóló – már nem hatályos – 1990. évi LXV. törvény (Ötv.) 63/A. § h) pontja alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését, valamint konkrét ügyben való alkalmazásuk kizárását kéri az Alkotmánybírságtól.
Az indítványozó szerint a Kkt., illetve az Ör. túl általános megfogalmazása sérti a jogállamiság, a vállalkozás szabadságának és a fogyasztók védelmének elvét, ellentétes az Alaptörvény 32. cikk (3) bekezdésében foglaltakkal, emellett sérti a helyváltoztatás szabadságához való jogot is. Szerinte a támadott jogszabályi rendelkezések a szerződési szabadsághoz való jogát is sértik, mivel meghatározzák a várakozási díj, illetve a pótdíj mértékét. Az indítványozó – a vonatkozó alkotmánybírósági határozatokra hivatkozással – előadja, hogy a Kkt. és az Ötv. felhatalmazó rendelkezéseinek alkotmány-, illetve alaptörvény-ellenessége kihat az Ör. rendelkezéseire is. Végül kiemeli, hogy az ítéletek sértik a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát is, mert a bíróságok kizárólag az ellenérdekű fél jogait biztosították..
.
Támadott jogi aktus:
    Budapest Önkormányzat képviselőtestületének Budapest főváros közigazgatási területén a járművel várakozás rendjének egyéges kialakításáról
    a várakozás díjáról és az üzemképtelen járművek tárolásának szabályozásáról szóló szóló 24/2009. (V. 11.) önkormányzati rendelete
    a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény 15. § (3) bekezdés
    a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 63/A. §

    a Budai Központi Kerületi Bíróság 15.P.XXII.24.378/2011/3. számú ítélete
    a Fővárosi Törvényszék 47.Pf.634.017/2012/3. számú ítélete
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
B. cikk (1) bekezdés
M. cikk (1) bekezdés
M. cikk (2) bekezdés
32. cikk (3) bekezdés
XXVII. cikk
I. cikk (3) bekezdés
XXVIII. cikk (1) bekezdés

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_526_2013_inditvany1_anonim.pdfIV_526_2013_inditvany1_anonim.pdfIV_526_2013_inditvany_anonim.pdfIV_526_2013_inditvany_anonim.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A döntés száma: 3124/2014. (IV. 24.) AB végzés
    .
    ABH oldalszáma: 2014/1824
    .
    Az ABH 2014 tárgymutatója: alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés (Abtv. 29. §); alkalmazási tilalom és a pro futuro megsemmisítés; Alkotmánybíróság korábbi határozatai felhasználhatóságának feltételei; jogbiztonság; korábbi alkotmánybírósági határozatok hatályon kívül helyezése
    .
    A döntés kelte: Budapest, 04/15/2014
    .
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2014.04.15 15:00:00 2. öttagú tanács
    .
    A döntés szövege:
    .
    A döntés szövege:
      Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
      v é g z é s t:

      1. Az Alkotmánybíróság a Budai Központi Kerületi Bíróság 15.P.XXII.24.378/2011/3. és a Fővárosi Törvényszék 47.Pf.634.017/2012/3. számú ítéletével összefüggésben benyújtott, a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény – 2010. június 30-ig hatályban volt – 15. § (3) bekezdése, a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény – 2010. június 30-ig hatályban volt – 63/A. § h) pontja, valamint Budapest főváros közigazgatási területén járművel várakozás rendjének egységes kialakításáról, a várakozás díjáról és az üzemképtelen járművek tárolásának szabályozásáról szóló 24/2009. (V. 11.) Főv. Kgy. rendelete – mely 2010. június 30-ig volt hatályban – alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

      2. Az Alkotmánybíróság a Budai Központi Kerületi Bíróság 15.P.XXII.24.378/2011. és a Fővárosi Törvényszék 47.Pf.634.017/2012. számú alapügyben eljárt bíróságok ítéletének alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

      3. Az Alkotmánybíróság a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény – 2010. június 30-ig hatályban volt – 15. § (3) bekezdése, a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény – 2010. június 30-ig hatályban volt – 63/A. § h) pontja, valamint Budapest főváros közigazgatási területén járművel várakozás rendjének egységes kialakításáról, a várakozás díjáról és az üzemképtelen járművek tárolásának szabályozásáról szóló – 2010. június 30-ig hatályban volt – 24/2009. (V. 11.) Főv. Kgy. rendeletének a Budai Központi Kerületi Bíróság előtt 15.P.XXII.24.378/2011/3. és a Fővárosi Törvényszék előtt 47.Pf.634.017/2012/3. szám alatt befejezett ügyben a perben történő alkalmazhatósága kizárására irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
      I n d o k o l á s

      [1] 1. Az indítványozó 2013. március 29-én – a törvényben előírt hatvan napon belül – alkotmányjogi panaszt terjesztett elő az Alkotmánybíróságnál.
      [2] Az indítványozót a Budai Központi Kerületi Bíróság 15.P.XXII.24.378/2011/3. számú ítéletével – mely a Fővárosi Törvényszék 47.Pf.634.017/2012/3. számú ítéletével 2012. december 13-án emelkedett jogerőre – parkolási díj megfizetésére kötelezte, mert a tulajdonát képező gépjárművel 2009. augusztus 27-én szabálytalanul parkolt. A bíróságok az ítéletüket egyebek mellett a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (a továbbiakban: Kkt.) – 2010. június 30-ig hatályban volt – 15. § (3) bekezdésére, a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 1. § (3) bekezdésére, 8. § (1) bekezdésére és 33. § (1) bekezdésének c) pontjára, valamint Budapest főváros közigazgatási területén járművel várakozás rendjének egységes kialakításáról, a várakozás díjáról és az üzemképtelen járművek tárolásának szabályozásáról szóló – 2010. június 30-ig hatályos – 24/2009. (V. 11.) Főv. Kgy. rendeletének (a továbbiakban: Ör.) 7–8., 47. és 48. §-ára alapították. A jogerős ítéletet 2013. január 30-án kézbesítették az indítványozónak. Az Alkotmánybíróság a jogerős ítélet meghozatala előtt – jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány, valamint alkotmányjogi panasz tárgyában folyamatban volt ügyben – közzétett 109/2009. (XI. 18.) AB határozatával (a továbbiakban: Abh.) megállapította, hogy a Kkt. 15. § (3) bekezdése és az Ötv. 63/A. § h) pontja, valamint az Ör. alkotmányellenes volt, ezért azokat 2010. június 30. napjával pro futuro megsemmisítette. A pro futuro hatályú megsemmisítés indoka az volt, hogy az Alkotmánybíróság a jogbiztonság alapján mérlegelve úgy ítélte meg, hogy súlyosabb következményekkel járt volna az ex nunc hatályú megsemmisítés következtében előálló jogi szabályozatlanság, mint az alkotmányellenessé nyilvánított jogszabályok további – az Abh.-ban meghatározott időpontig történő – alkalmazása.
      [3] Az indítványozó perében eljárt elsőfokú bíróság az Ör. alkalmazási tilalmának kimondása iránt bírói indít­vánnyal fordult az Alkotmánybírósághoz. Az Alkotmánybíróság a 1813/B/2010. számú AB végzéssel az eljárást – a bírói kezdeményezésben előadottakat ítélt dolognak minősítve – megszüntette. Egyúttal kimondta, hogy az Ör.-t a 2009. június 1. és 2010. június 30. között létrejött parkolási eseménnyel kapcsolatos vagy jogszerűtlen közúti várakozásból származó jogviták elbírálására alkalmazni kell.

      [4] 2. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. és 27. §-a alapján alkotmányjogi panaszt terjesztett elő. Kérte, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg, hogy a Kkt. 15. § (3) bekezdése, az Ötv. 63/A. § h) pontja, továbbá az Ör. egésze, de különösen 6–8., 47. és 48. §-ai alaptörvény-ellenesek (korábban alkotmányellenesek) voltak. Kérte, hogy az Alkotmánybíróság az Abtv. 45. § (4) bekezdése alapján az Abtv. 45. § (1)–(3) bekezdéseiben meghatározott időponttól eltérően határozza meg az alaptörvény-ellenes jogszabályok hatályon kívül helyezésének időpontját. Az indítványozó kérte továbbá az alaptörvény-ellenessé nyilvánítandó jogszabályoknak a Budai Központi Kerületi Bíróság 15.P.XXII.24.378/2011. és a Fővárosi Törvényszék 47.Pf.634.017/2012. számú ügyekben való alkalmazhatóságának kizárását, valamint az ítéletek alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését.
      [5] Az indítványozó szerint a Kkt., az Ötv. és az Ör. indítvánnyal támadott rendelkezései az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésébe, az M) cikk (1) bekezdésébe és a 32. cikk (3) bekezdésébe és XXVII. cikkébe ütköznek. Arra is hivatkozott, hogy a perben eljárt bíróságok megsértették az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdését is, mert kizárólag a felperes jogainak érvényesülését biztosították.
      [6] Az indítványozó az Abtv. 27. §-ára alapított, a bírói ítéletek megsemmisítése iránt előterjesztett indítványát azzal indokolta, hogy a bíróságok az ügyét alaptörvény-ellenes jogszabályok alkalmazásával bírálták el. Emiatt őt jogsérelem érte, amellyel szemben további rendes jogorvoslattal már nem élhet. Arra is hivatkozott, hogy a bíróságok a per befejezése előtt az Alkotmánybíróság által korábban alkotmányellenesnek nyilvánított – a határozathozatal időpontjában már hatályon kívül lévő – jogszabályi rendelkezésekre alapítva hozták meg a határozatukat. Továbbá azt is előadta, hogy a perben eljárt másodfokú bíróságnak az Alkotmánybírósághoz kellett volna fordulnia a perben alkalmazott jogszabályok alaptörvény-ellenessége és konkrét perbeli alkalmazási tilalmának kimondása iránt.

      [7] 3. Az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörben vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben írt feltételeit, különösen a 26–27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket. Az Abtv. 29. §-a szerint az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozónak az Abtv. 26. § (1) bekezdésére alapított alkotmányjogi panasza a törvényben meghatározott feltételeknek az alábbi okok miatt nem felel meg.
      [8] Az Alkotmánybíróság az Abh.-ban az indítvánnyal támadott jogszabályok alkotmányellenességét már megállapította és azokat 2010. június 30-ával megsemmisítette. Az Alaptörvény Záró és vegyes rendelkezések – 2013. április 1-jétől hatályos – 5. pontja szerint az Alaptörvény hatálybalépése előtt meghozott alkotmánybírósági határozatok hatályukat vesztik. E rendelkezés nem érinti az ezen határozatok által kifejtett joghatásokat. Az Abh. – az Alaptörvény imént idézett rendelkezése értelmében – hatályát vesztette. Azonban az Abh. által kifejtett joghatás, az a jogi következmény, hogy az Alkotmánybíróság az indítvánnyal támadott jogszabályokat megsemmisítette, érintetlen maradt. A megsemmisített jogszabályok az Abh. hatályának vesztésével nem lépnek ismét hatályba. Azok az Abh. általi megsemmisítés következtében a jogrendszerből 2010. július 1-jétől már kikerültek azzal, hogy későbbi időpontban történő alkalmazásukra kizárólag akkor van lehetőség, ha az adott ügyben 2010. június 30-a előtt keletkezett jogviszonyt kell elbírálni. A megsemmisített jogszabályok alaptörvény-ellenességének megállapítására, valamint hatályvesztésük időpontjának az Abh.-ban megállapított időponttól eltérő időpontban történő megállapítására nincsen lehetőség, ez az indítvány nyilvánvalóan alaptalan. Ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján visszautasította.

      [9] 4. Az Abtv. 29. §-a szerint az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be. E két törvényi feltétel meglétének a vizsgálata az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörébe tartozik. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az indítvánnyal támadott bírói döntésekben ilyen, az ügyet érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, nincs, illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést az indítvány nem vet fel.
      [10] A pro futuro megsemmisítés az Alkotmánybíróság által alkotmányellenesnek vagy alptörvény-ellenesnek nyilvánított jogszabály határozott idejű alkalmazása lehetőségével és egyben kötelezettségével jár mindenki számára, hacsak az Alkotmánybíróság az ügyre okot adó konkrét eset(ek)re alkalmazási tilalmat nem rendelt el. Azt is figyelembe kell venni, hogy az Alkotmánybíróság az 1813/B/2010. AB végzésben (ABH 2011, 2936) egyértelművé tette, hogy amikor az Alkotmánybíróság törvényi felhatalmazással élve, az alkotmányellenes jogszabály hatályvesztését a jövőben meghatározott időpontban jelöli meg, akkor lényegében maga terjeszti ki az alkotmányellenes jogszabály alkalmazásának időtartamát, előírja a bíró számára az alkotmányellenes jogszabály alkalmazását. Az Alkotmánybíróság határozata a közzétételét követően mindenkire – így a jelen eljárás tárgyát képező perben eljárt bíróságokra is – kötelező. {3042/2013. (II. 28.) AB végzés, [9]}. Ezért az, hogy a jelen ügy alapját képező perben eljárt bíróságok – a 2010. június 30-a előtt létrejött jogviszony elbírálására – alkalmazták az indítványban támadott jogszabályokat, nem vet fel a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet.
      [11] Az Alkotmánybíróság az Abh.-val a támadott jogszabályok alkotmányellenességét megállapította és azokat pro futuro 2010. június 30-ával megsemmisítette. Az 1813/B/2010. számú végzéssel pedig az Alkotmánybíróság az Ör. alkalmazási tilalmának kimondására irányuló bírói indítványok tárgyában az eljárást megszüntette, egyúttal kimondta, hogy az alkotmányellenessé nyilvánított Ör.-t – a jogbiztonság megóvása érdekében – a bíróságok a 2010. június 30-ig keletkezett jogviszonyok elbírálása során kötelesek alkalmazni. Ezt a gyakorlatot tartotta fenn az Alkotmánybíróság a 3116/2012. (VII. 26.) AB határozatában is. Az indítványozó perében eljárt bíróságok az Alkotmánybíróság tárgyban meghozott határozatai szerint eljárva alkalmazták a támadott jogszabályi rendelkezéseket, emiatt az ítéletek alaptörvény-ellenessége nem állapítható meg. Az Alkotmánybíróság ezért az alkotmányjogi panaszt e tekintetben is visszautasította az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján.

      [12] 5. A Kkt. 15. § (3) bekezdése, az Ötv. 63/A. § h) pontja és az Ör. perben történő alkalmazásának tilalma azért nem mondható ki, mert az Alkotmánybíróság az Abh.-ban pro futuro, 2010. június 30-ával semmisítette meg ezeket a jogszabályokat, ezért azokat az ezen időpontig létrejött jogviszonyokra alkalmazni kell. A pro futuro megsemmisítéssel ugyanis az Alkotmánybíróság a jog kiszámítható működését tartotta és tartja szem előtt. A jogszabályok jövőbeli megsemmisítésének indoka a jogbiztonság védelme volt. Ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányellenesnek nyilvánított jogszabályok e konkrét esetre szóló visszamenőleges alkalmazási tilalma iránt előterjesztett alkotmányjogi panaszt visszautasította az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján is.
          Dr. Balogh Elemér s. k.,
          tanácsvezető alkotmánybíró
          .
          Dr. Paczolay Péter s. k.,
          előadó alkotmánybíró

          Dr. Stumpf István s. k.,
          alkotmánybíró
          Dr. Pokol Béla s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Szívós Mária s. k.,
          alkotmánybíró

          .
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          03/29/2013
          .
          Number of the Decision:
          .
          3124/2014. (IV. 24.)
          Date of the decision:
          .
          04/15/2014
          .
          .