English
Hungarian
Ügyszám:
.
IV/02395/2021
Első irat érkezett: 06/09/2021
.
Az ügy tárgya: A Kúria Kfv.IV.37.160/2021/7. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz (egyenlő bánásmóddal összefüggő közigazgatási cselekmény)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 09/27/2021
.
Előadó alkotmánybíró: Hörcherné Dr. Marosi Ildikó Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó - az Abtv. 27. §-a alapján - a Kúria Kfv.IV.37.160/2021/7. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól.
Az indítványozó közérdekű igényérvényesítőként az Egyenlő Bánásmód Hatóság eljárását kezdeményezte, mert nézete szerint a bepanaszolt társaság megsértette a vakok és gyengénlátók egyenlő bánásmódhoz fűződő jogát azzal, hogy az általa forgalmazott elektronikus újságok súlyosan látássérült olvasók számára nem hozzáférhetőek, mert az általuk alkalmazott képernyőolvasó szoftverrel az olvasásra szolgáló felületet egyáltalán nem lehet használni. A hatóság határozatával a kérelmet elutasította.
Az indítványozó a határozat bírósági felülvizsgálata iránt keresetlevelet terjesztett elő.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság az ítéletet hatályában fenntartotta.
Az indítványozó szerint a Kúria a jogszabályok téves értelmezésével hozta meg ítéletét, ezáltal megsértette a látássérült embereknek az Alaptörvény XV. cikk (1)-(2) bekezdésében foglalt jogait. Nézete szerint a Kúria nem tett eleget indokolási kötelezettségének azzal kapcsolatban, miért nem alkalmazta az indítványozó által a per során következetesen hivatkozott jogszabályi rendelkezéseket, és a Kúria a korábbi joggyakorlattól eltérő, nem kellően megalapozott következtetésre jutott, ami contra legem, egyúttal contra constitutionem jogalkalmazásra vezetett.
Utal arra, hogy a képernyőolvasó szoftvert használó látássérülteket érintő diszkrimináció szabályozásbeli hiányosságra vezethető vissza, ezért kéri, hogy az Alkotmánybíróság saját hatáskörben eljárva jogalkotói mulasztást állapítson meg..
.
Támadott jogi aktus:
    Kúria Kfv.IV.37.160/2021/7. számú ítélete
    Fővárosi Törvényszék 105.K.701.144/2020/8. számú ítélete
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
XV. cikk (1) bekezdés
XV. cikk (2) bekezdés

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_2395_2_2021_Ind.egys.szerk.anonim.pdfIV_2395_2_2021_Ind.egys.szerk.anonim.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A döntés száma: 3120/2022. (III. 23.) AB végzés
    .
    Az ABH 2022 tárgymutatója: közérdekű igényérvényesítő érintettsége
    .
    A döntés kelte: Budapest, 03/01/2022
    .
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2022.02.15 14:00:00 3. öttagú tanács
    2022.03.01 14:00:00 3. öttagú tanács

    .

    .
    A döntés szövege (pdf):
    3120_2022 AB végzés.pdf3120_2022 AB végzés.pdf
    .
    A döntés szövege:
    .
    A döntés szövege:
      Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában – dr. Salamon László alkotmánybíró párhuzamos indokolásával – meghozta a következő
      v é g z é s t:

      Az Alkotmánybíróság a Kúria Kfv.IV.37.160/2021/7. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja.
      I n d o k o l á s

      [1] 1. A szociális szolgáltató szervezet indítványozó jogi képviselője (dr. Ozvári-Lukács Ádám ügyvéd) útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panaszt nyújtott be, amelyben a Kúria Kfv.IV.37.160/2021/7. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és – a Fővárosi Törvényszék 105.K.701.144/2020/8. számú elsőfokú ítéletére, valamint az Egyenlő Bánásmód Hatóság EBH/HJF/133/1/2020. számú határozatára kiterjedő hatályú – megsemmisítését kérte az Alaptörvény XV. cikk (1)–(2) bekezdése és XXVIII. cikk (1) bekezdése sérelmére hivatkozással.
      [2] Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy lényege szerint az indítványozó közérdekű igényérvényesítőként eljárva az egyenlő bánásmód megsértésének megállapítását kérte egy olyan gazdasági társaság tevékenységével összefüggésben, amely vállalkozási tevékenység keretében nyomtatott formában is kiadott sajtótermékek elektronikus változatának elkészítésével és forgalmazásával foglalkozik. Az így létrehozott elektronikus újságok látássérült olvasók számára azonban nem hozzáférhetőek, mert képernyőolvasó szoftverrel az olvasásra szolgáló felületet nem lehet használni. Az Egyenlő Bánásmód Hatóság a kérelmet elutasította.
      [3] A Fővárosi Törvényszék 105.K.701.144/2020/8. számú ítéletével a döntés ellen benyújtott keresetet elutasította. E döntést a Kúria Kfv.IV.37.160/2021/7. számú ítéletével hatályában fenntartotta (a felülvizsgálati eljárásban az alperes az Egyenlő Bánásmód Hatóság jogutódja, az Alapvető Jogok Biztosa volt). A bíróság indokolása szerint a vonatkozó jogszabályokból nem vezethető le olyan, a panaszoltra vonatkozó esélykiegyenlítési kötelezettség, hogy a kérdéses digitális lapszámokat kötelező lenne a látássérült személyek számára hozzáférhető formában nyújtani. A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény (a továbbiakban: Fot.) és az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (a továbbiakban: Ebtv.) alapján a perben szereplő adott jogviszony alanyaira „általában véve, cselekvési kötelezettséget kifejezetten tevőlegességet feltételező módon előíró követelmény nincs meghatározva­”. „Jelen esetben a szolgáltatás magán (piaci forgalomhoz kötött) jellegű. Az észszerűség a szolgáltatás nyújtásához (kínálathoz) kötött, ahhoz képest nem indokolatlanul (túlzóan) szelektív a célcsoport-meghatározás. Az értékesítési­ céllal nem összefüggő megkülönböztető indok, amit jogszabály alkalmazandó hatályos rendelkezései szerint kifejezetten tiltana, nem állapítható meg. Kirekesztőleges megnyilvánulás sem merült föl az ügyben. A diszkrimináció tilalmának nem az állammal, hanem magánviszonyokban történő érvényesülése nem kényszeríthető ki feltétel nélkül közhatalmi eszközökkel.” (Indokolás [23], [25]–[26])
      [4] Az indítványozó ezt követően fordult alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz.
      [5] Indítványát arra alapította, hogy megítélése szerint a bíróság megalapozatlanul jutott arra a következtetésre, miszerint a panaszolt magatartása azért nem ütközik az egyenlő bánásmód követelményébe, mert nincs jog­szabály, ami a gazdasági társaságokra vonatkozóan előírná a digitális magazinok tekintetében az egyenlő ­esélyű hozzáférés biztosítását. A Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény (kihirdette: 2007. évi XCII. törvény, a továbbiakban: Egyezmény) 4. cikk e) pontja szerint a részes államok vállalják, hogy „minden megfelelő intézkedést meghoznak bármely személy, intézmény vagy magánvállalkozás által a fogyatékosság alapján történő hátrányos megkülönböztetés felszámolása érdekében”. A Fot. 7. § (2) bekezdése szerint a „fogyatékos­ személyt az információs esélyegyenlőség megilleti az információs társadalmi szolgáltatások igénybevételekor”. Az Ebtv. 5. §-a pedig kimondja, hogy az egyenlő bánásmód követelményét a 4. §-ban ­foglaltakon túl az adott jogviszony tekintetében köteles megtartani, a) aki előre meg nem határozott személyek számára szerződés kötésére ajánlatot tesz vagy ajánlattételre felhív, b) aki az ügyfélforgalom számára nyitva álló helyiségeiben szolgáltatást nyújt vagy árut forgalmaz.
      [6] Az indítványozó szerint a Fot. és az Ebtv. hivatkozott rendelkezéseiből a panaszolttal összefüggésben is egyértelműen levezethető az egyenlő esélyű hozzáférést biztosító szolgáltatás nyújtására vonatkozó kötelezettség, amennyiben e jogszabályokat az Alaptörvény XV. cikk (1)–(2) bekezdésével, illetve az Egyezménnyel összhangban értelmezik. Az indítványozó rámutatott, hogy számos speciális dokumentum-formátum létezik, melyek esetében biztosítható lenne a képernyőolvasó szoftverrel való olvashatóság. Szakértői vélemény támasztja alá továbbá, hogy a képernyőolvasó szoftvert használó látássérült személyek számára hozzáférhető felület, illetőleg szoftver kifejlesztése nem igényelt volna észszerűtlen ráfordítást a panaszolt részéről. A bíróság döntése mindezek alapján sérti a látássérült személyeknek az Alaptörvény XV. cikk (1)–(2) bekezdésébe foglalt jogát.
      [7] Az indítványozó – utalva az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésére – rámutatott panaszában arra is, hogy „[nem vitás, hogy az eljárt bíróságok nem tudták, nem is tudhatták érdemben indokolni, hogy miért hagyták figyelmen kívül ezen normákat. Ez ugyanakkor olyan nagy mérvű hiányosságnak tekintendő, mely az indokolási kötelezettség súlyos megsértésével a tisztességes eljáráshoz való jogot is sérti.”

      [8] 2. Az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján megvizsgálva a befogadhatóság feltételeit, jelen ügyben a következőket lehetett megállapítani.

      [9] 2.1. A támadott másodfokú ítéletet 2021. március 26-án kézbesítették, a panaszt pedig május 25-én, tehát az Abtv. 30. § (1) bekezdésében meghatározott hatvan napos határidőben nyújtották be. A támadott bírósági ítélet alkotmányjogi panasszal támadható, a rendelkezésre álló rendes jogorvoslati lehetőségeket kimerítették, az indítványozó alkotmányjogi panasz benyújtására indítványozói jogosultsággal rendelkezik, és az eljárásban felperesként való részvételére tekintettel érintettnek minősül. A jogi képviselő meghatalmazását csatolták.
      [10] Az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) szerint „alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti”. Jelen esetben az indítványozó az általa indított eljárással összefüggésben nemcsak a saját (tisztességes eljáráshoz való jog), hanem – az alapüggyel megegyezően – a látássérült személyek alapvető jogának (hátrányos megkülönböztetés tilalma) sérelmére is hivatkozott az alkotmányjogi panaszban. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány a 3133/2013. (VII. 2.) AB végzésben foglaltakhoz képest új megvilágításba helyezte a jogszabály által közérdekű igényérvényesítésre (is) felhatalmazott társadalmi szervezetek alapjogi jogérvényesítését az Alkotmánybíróság előtt. Az új megvilágítás a jelen ügyben abban áll, hogy az indítványozó az alkotmányjogi panasz benyújtását megelőző alapügyben is közvetlenül alapjogot érvényesített úgy a hatósági eljárásban mint a közigazgatási bíróság előtti perben. A kifejtettek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó társadalmi szervezet rendeltetése (a látássérültek tekintetében végzett, alapszabályában rögzített érdekképviseleti tevékenysége) és az Ebtv. 20. § (1) bekezdése alapján kifejezetten fennálló közérdekű igényérvényesítési joga együttesen alapot adnak arra, hogy az indítványozó az általa indított alapeljárás befejezését követően az ügy tárgyát képező alapjog (hátrányos megkülönböztetés tilalma) védelmében alkotmányjogi panaszt nyújtson be. Ebben a különleges esetben a közérdekű igényérvényesítés joga külön meghatalmazás hiányában is lehetőséget biztosít az indítványozónak a látássérült személyek jogai védelmében – mintegy a képviseletében – való fellépésre.
      [11] Az indítvány a határozottság Abtv. 52. § (1b) bekezdésében felsorolt követelményeit egyebekben teljesíti: a) tartalmazza­ azt a törvényi rendelkezést, amely megállapítja az Alkotmánybíróság hatáskörét az indítvány elbírálására, továbbá azt, amely az indítványozó indítványozói jogosultságát megalapozza (Abtv. 27. §); b) az eljárás megindításának indokait, az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét (a bíróság megalapozatlanul, a vonatkozó jogszabályi rendelkezések téves értelmezésével utasította el a kérelmét); c) az Alkotmánybíróság által vizsgálandó bírósági döntést (a Kúria Kfv.IV.37.160/2021/7. számú ítélete); d) az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezéseit [XV. cikk (1)-(2) bekezdés; az indítványozó emellett kifejezetten a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmét állította, amelyet Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése garantál]; e) indokolást arra nézve, hogy a támadott végzés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel, valamint f) kifejezett kérelmet arra, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a támadott bírói döntés alaptörvény-ellenességét és – az elsőfokú bírósági, valamint a hatósági döntésre is kiterjedő hatállyal – semmisítse meg azt.

      [12] 2.2. Az Abtv. 29. §-a szerint az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be. E két feltétel alternatív jellegű, bármelyik fennállása megalapozza a panasz befogadhatóságát.
      [13] Az Abtv. 29. §-ában írt első feltételt illetően az Alkotmánybíróság emlékeztet egyrészt arra, hogy részletesen kimunkált és következetesen alkalmazott gyakorlata van a szóban forgó alaptörvényi rendelkezések, az Alaptörvény XV. cikk (1)–(2) bekezdése és a XXVIII. cikk (1) bekezdése tartalmát érintően [lásd például: 7/2013. (III. 1.) AB határozat, 3253/2019. (X. 30.) AB határozat]. Jelen alkotmányjogi panasz ehhez képest nem vet fel olyan új, alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, amely a panasz befogadását és érdemi elbírálását ­indokolná.
      [14] A második, a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességre vonatkozó feltételt érintően az Alkotmánybíróság­ a következőket állapította meg. Az ügyben – annak ellenére, hogy az indítványozó méltánylandó és társadalmilag is kívánatos esélyegyenlőségi cél érdekében indított eljárást – nem merült fel olyan körülmény, amely megkérdőjelezné a bíróság arra vonatkozó következtetését, hogy a hiányolt szoftver kifejlesztésére mint esélyegyenlőségi intézkedésre nem kötelezhető a panaszolt cég. Emellett alapjogi oldalról nem kérőjelezhető meg az az ítéleti megállapítás sem, hogy a vizsgált esetben kirekesztés, „értékesítési céllal nem összefüggő megkülönböztető indok, amit jogszabály alkalmazandó hatályos rendelkezései szerint kifejezetten tiltana, nem állapítható meg”. Amint arra a 3001/2016. (I. 15.) AB határozat is rámutatott, az Alaptörvény esélyegyenlőségi klauzulái „elsősorban államcélokat fogalmaznak meg, tehát elsődleges címzettjei állami szervek, nem pedig gazdasági társaságok” (Indokolás [44]).
      [15] A bíróság a döntés szempontjából releváns kérdéseket vizsgálat tárgyává tette, amikor megállapította, hogy a perben szereplő adott jogviszony alanyaira „általában véve, cselekvési kötelezettséget kifejezetten tevőlegességet feltételező módon előíró követelmény nincs meghatározva”. Az esetlegesen contra legem jogértelmezés és jogalkalmazás önmagában nem alapozza meg az alkotmányellenességet, tehát a pusztán a bírói jogértelmezés állított hibájára alapított alkotmányjogi panaszt – a tisztességes bírósági eljáráshoz való joggal összefüggésben – az Alkotmánybíróság érdemben nem vizsgálja {vesd össze például: 20/2017. (VII. 18.) AB határozat, ­Indokolás [21]–[29]; 3295/2019. (XI. 18.) AB végzés, Indokolás [37]–[40]}. Ugyanis a „bírói döntés elleni alkotmányjogi panasz nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírói határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének” {3107/2016. (V. 24.) AB végzés, Indokolás [35]}. Az Alkotmánybíróság a bírói döntéssel szemben benyújtott alkotmányjogi panasz intézményén keresztül is az Alaptörvényt és az abban elismert jogokat oltalmazhatja {erről lásd elsőként: 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13]}. Vagyis az Alkotmánybíróság a bírói döntések felülvizsgálata során is az Alaptörvényben elismert alapjogi követelményrendszer tényleges érvényesülését garantálja. „A jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki. Ez a jogkör azonban nem teremthet alapot arra, hogy minden olyan esetben beavatkozzon a bíróságok tevékenységébe, amikor olyan (állítólagos) jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor, mely egyéb jogorvoslati eszközzel már nem orvosolható. Sem a jogállamiság elvont elve, sem a tisztességes eljárás alapjoga, sem a diszkrimináció tilalma nem teremthet alapot arra, hogy az Alkotmánybíróság a bírósági szervezet feletti »szuperbíróság« szerepébe lépjen, és hagyományos jogorvoslati fórumként járjon el. […] A bíró bármely ténybeli vagy jogi tévedése nem teszi automatikusan tisztességtelenné az egész eljárást, mivel az ilyen tévedések teljesen soha nem küszöbölhetők ki, azokat az igazságszolgáltatás ma ismert rendszere magában hordozza.” {3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14]–[15]} Az Alkotmánybíróság nem látott rá módot vagy indokot, hogy idézett gyakorlatától eltérjen­.
      [16] Az Alkotmánybíróság a fentiek alapján arra jutott, hogy az indítványozó magát a peres eljárásban hozott döntést, annak hátrányos voltát tekintette alapjogi sérelemnek a döntés Alkotmánybíróság általi megváltoztatása érdekében. Önmagában azonban az, hogy az indítványozó a bírói döntést – a bíróság által követett jogértelmezést – megalapozatlannak tartja, a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyének megalapozására nem elegendő.
      [17] Összefoglalva: az Alkotmánybíróság nem talált olyan körülményt, amelyet az Alaptörvény felhívott rendelkezéseivel [XV. cikk (1)–(2) bekezdés, XXVIII. cikk (1) bekezdés] összefüggésben alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként vagy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességként lehetne értékelni, és amely ezért az indítvány érdemi vizsgálatát indokolná.

      [18] 3. A fentiek szerint az alkotmányjogi panasz nem felel az Abtv. 29. §-ban írt befogadási kritériumoknak, ezért azt az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1)–(3) bekezdése alapján eljárva, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.
          Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
          tanácsvezető alkotmánybíró
          .
          Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
          tanácsvezető alkotmánybíró
          az aláírásban akadályozott

          dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó

          előadó alkotmánybíró helyett

          Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
          tanácsvezető alkotmánybíró
          az aláírásban akadályozott

          dr. Szabó Marcel

          alkotmánybíró helyett
          .
          Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
          tanácsvezető alkotmánybíró
          az aláírásban akadályozott

          dr. Salamon László

          alkotmánybíró helyett

          Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
          tanácsvezető alkotmánybíró
          az aláírásban akadályozott

          dr. Szalay Péter

          alkotmánybíró helyett
          .
          Dr. Salamon László alkotmánybíró párhuzamos indokolása


          [19] A végzés rendelkező részét támogatom, de nem értek egyet az indokolás azon részével, mely szerint a közérdekű­ igényérvényesítésre tekintettel a mások igényérvényesítését illetően is fennáll az indítványozó személyes érintettsége.

          [20] Az Alkotmánybíróság a 3133/2013. (VII. 2.) AB végzésben a közérdekű igényérvényesítéssel kapcsolatban a fent észrevételezett indokolásban foglaltaktól eltérő álláspontot képviselt: „Az indítványozó, mint az egyenlő bánásmódról és esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (a továbbiakban: Ebktv.) 3. § e) pontja szerinti társadalmi és érdek-képviseleti szervezet az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló személyiségi jogi perben felperesként vett részt. Az indítványozó az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt jogsérelmet szenvedett személyek jogának érvényesítése céljából fordult bírósághoz, közérdekű keresetindítási joga az Ebktv. 20. § (1) bekezdés c) pontjának felhatalmazásán alapult. A vizsgált esetben a panaszos, mint közérdekű igényérvényesítőként eljárt szervezet természetes személyek Alaptörvényben foglalt jogai érvényesítésére – a törvényi feltételek hiányában – az Abtv. 27. §-ban szabályozott alkotmányjogi panaszt közvetlenül, a saját nevében nem terjeszthet elő. A közérdekű igényérvényesítőként eljáró szervezet az Abtv. 27. §-ában foglalt alkotmányjogi panaszt az alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben egyedi ügy érintettjeként akkor terjeszthet elő, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés a szervezet (és nem más természetes személyek) Alaptörvényben biztosított jogát sérti és a jogorvoslati lehetőségeit kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az Alkotmánybíróság a fent kifejtettek alapján megállapította, hogy az indítványozó érintettsége hiányzik, mert a sérelmezett bírói határozat nem az indítványozó szervezet, hanem más természetes személyek Alaptörvényben biztosított jogait érinti.” (Indokolás [9])
          [21] Ezzel szemben jelen ügyben a többségi indokolás rögzítette: „Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány a 3133/2013. (VII. 2.) AB végzésben foglaltakhoz képest új megvilágításba helyezte a jogszabály által közérdekű igényérvényesítésre (is) felhatalmazott társadalmi szervezetek alapjogi jogérvényesítését az Alkotmánybíróság előtt. Az új megvilágítás a jelen ügyben abban áll, hogy az indítványozó az alkotmányjogi panasz benyújtását megelőző alapügyben is közvetlenül alapjogot érvényesített úgy a hatósági eljárásban mint a közigazgatási bíróság előtti perben.”
          [22] Álláspontom szerint önmagában az, hogy egy igényérvényesítés személyiségi jogi perben vagy közigazgatási perben történik, nem változtat azon, hogy az indítványozó az Abtv. 27. § szerinti alkotmányjogi panasz eljárásban csak a saját Alaptörvényben biztosított jogát érvényesítheti.

          [23] A visszautasítást – a mások igényérvényesítését, azaz az Alaptörvény XV. cikk (1)–(2) bekezdését illetően – erre tekintettel, az indítványozó saját alapjogában való érintettségének hiánya miatt tartom indokoltnak.

          Budapest, 2022. március 1.

          Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
          tanácsvezető alkotmánybíró
          az aláírásban akadályozott
          dr. Salamon László
          alkotmánybíró helyett

          .
          English:
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          06/09/2021
          Subject of the case:
          .
          Constitutional complaint against the judgement No. Kfv.IV.37.160/2021/7 of the Curia (administrative act relating to equal treatment)
          Number of the Decision:
          .
          3120/2022. (III. 23.)
          Date of the decision:
          .
          03/01/2022
          .
          .