A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Pfv.III.22.043/2011/13. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz. Alkotmányjogi panaszában az indítványozó a Kúria – felülvizsgálati eljárásban hozott – Pfv.III.22.043/2011/13. számú ítéletének felülvizsgálatát és azon részének megsemmisítését kérte, amely a jogerős ítéletet részben hatályon kívül helyezve, az elsőfokú bíróságnak az indítványozó kártérítési keresetét elutasító ítéleti rendelkezését hagyta helyben. Az indítványozó a hivatkozott számú ítélet rendelkező része következő szövegrészének megsemmisítését kérte: „[…] az alperes kártérítési felelősségének megállapítására vonatkozó rendelkezést pedig hatályon kívül helyezi és ebben a részében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.”
[2] Kérte továbbá az indítványozó az Alkotmánybíróságtól annak megállapítását, hogy a Fővárosi Ítélőtábla 7.Pf.20.812/2011/2. számú jogerős közbenső és részítélete rendelkező részének második bekezdése felel meg az Alaptörvénynek és e közbenső ítélet a joghatályos.
[3] Az első fokon eljárt Fejér Megyei Bíróság a keresetet elutasította, majd a felperesi fellebbezést követően, a Fővárosi Ítélőtábla 2011. július 6-án kelt jogerős közbenső és részítéletével – az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva – megállapította, hogy egyrészt az alperes fogorvos az általa végzett kezeléssel megsértette az indítványozó egészség védelméhez fűződő személyiségi jogát, és kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül elnézést kérő magánlevelet jutasson el az indítványozóhoz, másrészt megállapította az alperes teljes kártérítési felelősségét, és az iratokat megküldte az elsőfokú bíróságnak az összegszerűség tekintetében történő bizonyítási eljárás lefolytatása céljából.
[4] Az alperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán a Kúria 2012. november 7-én megtartott tárgyaláson ítéletével a jogerős közbenső és részítéletnek az indítványozó személyiségi jogai sérelmével és az alperes elnézést kérő magánlevelével összefüggő rendelkezését hatályában fenntartotta, az alperes kártérítési felelősségének megállapítására vonatkozó rendelkezést azonban hatályon kívül helyezte és ebben a részben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[5] A Kúria álláspontja szerint jogszabálysértés nélkül mutatott rá a másodfokú bíróság, hogy általában minden károkozás jogellenes, ez azonban nem mentesít a konkrét károkozó magatartásnak a feltárása és az okozati összefüggés vizsgálatára vonatkozó jogszabályi kötelezettség alól. Meg kell határozni azt a konkrét jogellenes és felróható magatartást, amely a kárt kiváltja, és a konkrét okozati összefüggést is bizonyítani kell. Ítéletében leszögezte a Kúria továbbá, hogy a dokumentáció hiányosságai ugyan megállapíthatóak voltak, emiatt azonban önmagában nem veszítette el az indítványozó a fogait, azt is bizonyítani kellett volna, hogy volt az alperesnek olyan magatartása, mulasztása, amely az indítványozó fogai elvesztéséhez vezetettek, márpedig ezt több orvos szakértői vélemény együttesen sem támasztotta alá.)
[6] 2. A kereset alapjául szolgáló tényállásra vonatkozóan az indítványozó alkotmányjogi panaszában előadta, hogy 2000. március 8-ától 2000. június 16-ig tartott az alperes által végzett beavatkozás, melynek során 10 fogát kezelték. Az indítványozó elvárása egy olyan, esztétikai célú kezelés lett volna, amely a fogak színének, alakjának és elhelyezkedésének helyrehozatalát célozza, a fogszövet kímélésével, azonos színű esztétikai tömések, vagy megbeszélés után – ha szükséges – porcelánhéjas korrekcióval. A fogorvosi kezelés végül a ténylegesen az indítványozó által nem engedélyezett lecsiszolásokból, áttömésekből, 12 korona készítéséből és felhelyezéséből állt.
[7] Az alkotmányjogi panasz hangsúlyozza, hogy valamely fogsor esztétikai hibájának korrigálása és egy fogsor-előreállás korrigálása merőben eltér egymástól. Ez utóbbi, a protrúzió, azaz metszőfog-előreállás egy olyan fejlődési-növekedési rendellenesség, amelynek kezelése a fogszabályozási terápia körébe tartozó sebészi módszer választását jelenti, és amely a fogeltávolításig, illetve az állcsontműtétig terjedhet. Ezzel szemben az úgynevezett porcelánhéjas kezelést a frontfogak felszínének színbeli és formai korrekciójára lehetett volna alkalmazni, mert az indítványozónak esztétikai problémái voltak, fogai dőlésszögével ugyanakkor nem volt probléma – négy fog kivételével még a szakértői vélemények szerint sem.
[8] Az a beavatkozás tehát, amely az indítványozó célja volt, és amelyre a belegyezése kiterjedt, a „fehér szépészeti kifogások” körébe esett, és nem a metszőfogai tengelykorrekciójának körébe. Az indítvány szerint a porcelánhéjas megoldás választása mellett a fogak ajaki felszínéről a felületi zománcréteg eltávolítása legfeljebb 0,5 mm mértékű lett volna, míg az alperes által választott sebészi terápia a szakértők által megállapított tény szerint a zománcréteg 30–50%-áig terjedt és mértéke legalább 0,6–1,25 mm közötti volt. Az indítványozó szerint az alperes nem azzal mulasztott vétkesen, hogy elmulasztotta a porcelánhéjas kezelést, hanem azzal, hogy a porcelánhéjas kezelés helyett másik, szakmailag szükségtelen terápiát választott – anélkül, hogy ehhez az indítványozó a beleegyezését adta volna.
[9] Az alperes által elvégzett szükségtelen – és részben szakszerűtlenül kivitelezett – beavatkozás oda vezetett, hogy az indítványozó 10 fogát elvesztette, ugyanis a begyulladt, elgennyesedett fogakat, mint gócokat el kellett távolítani, mert szubjektíve elviselhetetlen fájdalommal, vérzéssel és rossz közérzettel jártak, objektíve pedig nagyfokú csont- és foggyulladást okoztak, továbbá arccsontgyulladás és agytályog kialakulásával fenyegettek.
[10] A fogászati kezelés időszaka alatt az indítványozó reumatológiai, illetőleg urológiai kórházi ellátásban részesült.
[11] Az indítványozó a beadványban kifejtette, hogy a Kúria ítélete és a Fővárosi Ítélőtábla ítélete közül csak az egyik felelhet meg az Alaptörvénynek, és álláspontja szerint ez az ítélőtáblai ítélet, hiszen a kúriai döntés megengedhetetlenül alacsony szinten húzza meg a beteget megillető jogi védelem határát, ezért a személyiségvédelem alaptörvényi céljaival nem egyeztethető össze a kártérítési felelősség jogerős megállapítását hatályon kívül helyező döntés. Az alkotmányjogi panasz szerint a Kúria döntése diszkriminálja az indítványozót, mert az okozati összefüggés jogkérdését indokolatlanul és az indítványozó hátrányára szűkítette be, ugyanis az indítványozóval összehasonlítható helyzetben lévő más betegek ügyében, ugyanez a tanács másként döntött.
[12] Az indítványozó, álláspontja szerint az okozati összefüggés tekintetében eleget tett bizonyítási kötelezettségének, bizonyította, hogy kára az egészségügyi ellátás során keletkezett. Erre vonatkozóan az alkotmányjogi panasz utal az egyik szakértői megállapításra, amely leszögezi, hogy a tüneteket maga a csiszolás ténye okozhatja, és nem az, hogy a csiszolást helytelenül végezték. Az indítványozó álláspontja szerint a beteg testi épségét vagy egészségét érintő orvosi beavatkozás a személyiségi jog jogellenes sérelmét jelenti, függetlenül attól, hogy szakszerűen végezték-e el, avagy sem és ezt a jogellenességet a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 75. § (3) bekezdése alapján a beteg beleegyezése zárja ki.
[13] A testi sértés – amelyhez beleegyezést az indítványozó nem adott – abban állt, hogy az alperes fogorvos szakszerűtlen kezelése révén az indítványozó 10 fogát elvesztette, méghozzá 2000 óta csak az alperes által kezelt fogait. A beleegyezés hiánya kizárta az alperes által választott terápiás módszert, amely csak – a lehetséges kockázatokat is tartalmazó – részletes tájékoztatás és az ahhoz adott írásbeli beleegyezés esetén lett volna alkalmazható, ennek hiányában indítványozói álláspont szerint az a kockázat, amelyet általában a beteg visel, átszáll az orvosra, aki nemcsak a „túlcsiszolással”, hanem a fogbélgyulladás lehetőségére való figyelmeztetés elmulasztásával is hibát követett el. Az alkotmányjogi panaszban foglaltak szerint a beavatkozás jellegéhez nem fér kétség, hiszen a fúrás, lecsiszolás invazív beavatkozásnak minősül.
[14] A panaszban az indítványozó a Legfelsőbb Bíróság több elvi döntésre is hivatkozott, így utalt a Legfelsőbb Bíróság EBH2000. 200. számú elvi döntésére mely szerint a kártérítési felelősséget önmagában megalapozza a tájékoztatás hiánya, illetve az EBH2006. 1506 számú elvi döntésre, amely kimondja, hogy a felperes az okozati összefüggés tekintetében eleget tesz a bizonyítási kötelezettségének annak bizonyításával, hogy a kára az egészségügyi ellátása során következett be, és ha az okozati összefüggés ezzel megállapítottnak tekinthető, akkor a továbbiakban a kimentés körében kell értékelni az alperes elvárható gondossággal történő eljárását.
[15] Végül az indítványozó panaszában kérte, hogy az Alkotmánybíróság szerezze be a felülvizsgálati kérelem előterjesztése határidejének betartását igazoló tértivevényeket, periratokat, tekintettel arra, hogy indítványozói álláspont szerint az alperes fogorvos valószínűsíthetően elmulasztotta a felülvizsgálati kérelem előterjesztésére nyitvaálló 60 napos határidőt, amely még az esetben is irányadó, ha az alperes pártfogó ügyvéd útján nyújtotta be a kérelmet. Az indítványozó szerint a határidő elmulasztása miatt a Kúria valószínűleg olyan felülvizsgálati kérelmet bírált el, amelyet hivatalból el kellett volna utasítania. Az alperesnek, a Fejér Megyei Bíróságra 2011. július 26. napján megérkezett ítéletet – indítványozói számítás szerint – 2011. október közepén kellett volna kézbesíteni ahhoz, hogy felülvizsgálati kérelmét 2011. december 22-én terjeszthesse elő, márpedig a Kúrián a felülvizsgálati kérelmet ez utóbbi napon érkeztették.
[16] 3. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz a befogadhatóság formai feltételeinek megfelel.
[17] Az Alkotmánybíróság ugyanakkor az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26–27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. §-ok szerinti feltételeket.
[18] Az Abtv. 29. §-a szerint, az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadhatja be, azonban az indítványozó alkotmányjogi panasza egyik feltételnek sem felel meg, a következők miatt.
[19] Az Abtv. 27. §-a szerinti panasz érdemben akkor bírálható el, ha az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogai sérelmét állítja. Az Alaptörvény 28. cikke nem alapjogot megfogalmazó rendelkezés, így arra hivatkozva nem lehet alkotmányjogi panaszt előterjeszteni. Az indítványozó által hivatkozott, az Alaptörvény XXIV. cikkének (1) bekezdése a hatósági eljárásra vonatkozó rendelkezést tartalmaz, amely a panaszolt felülvizsgálati eljárásban hozott döntés szempontjából nem értelmezhető.
[20] Az indítvány állítja továbbá az Alaptörvény II. cikkében rögzített, a panaszos emberi méltóságának sérelmét, XX. cikkében rögzített testi és lelki egészséghez fűződő jognak sérelmét, valamint a XV. cikk (1) bekezdésében meghatározott törvény előtti egyenlőséghez fűződő jogának sérelmét. Bár ez utóbbi rendelkezések alkotmányjogi panasz alapjául szolgálhatnak, azonban az Alkotmánybíróság megállapítása szerint a panaszos valójában azt sérelmezi, hogy a kártérítés jogalapja tekintetében a Kúria a bizonyítékokat másként értékelte, mint a jogerős döntést hozó bíróság. A kártérítés jogalapjának felülbírálati szándékára utal az is, hogy az indítványozó a Kúria ítéletének csak részbeni megsemmisítését kéri.
[21] A Kúria ugyanis a felülvizsgálati eljárás során az indítványozó személyiségi jogának sérelmével összefüggésben a Fővárosi Ítélőtábla jogerős döntésével azonos eredményre jutott, de – a jogerős ítéletben foglaltakkal ellentétben, figyelembe véve a károsodás bekövetkezése előtti, más fogorvosok által végzett kezeléseket is, amely a bizonyítást közvetetté tette – nem látta bizonyítottnak az alperesi magatartás és az egészségkárosodás közötti okozati összefüggést, ezért a kártérítés vonatkozásában az azt elutasító elsőfokú bírósági döntést hagyta helyben.
[22] Az Alkotmánybíróság jogköre a bírói ítélet alkotmányossági szempontú felülvizsgálatára és a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kiküszöbölésére terjed ki, ebbe a körbe azonban nem vonható a bizonyítékok – azok közvetett vagy közvetlen voltának – értékelése és a konkrét ügyben a kártérítést megalapozó okozati összefüggés mérlegelése, amelyek a rendes bíróság el nem vonható hatáskörébe tartozó kérdések. Megállapította az Alkotmánybíróság azt is, hogy nem keletkeztet önmagában alaptörvény-ellenességet az a tény sem, hogy ugyanazon ügyben a bizonyítékokat az eljáró bíróságok különbözőképpen értékelik.
[23] Végül a felülvizsgálati kérelem előterjesztésére nyitvaálló határidő elmulasztásával kapcsolatos kérelem vizsgálatára vonatkozóan az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 119. § (1) bekezdése mind a felek, mind képviselőik számára, külön engedély nélkül, a per bármely szakaszában biztosítja az iratok megtekintését és azokról másolat készítésének lehetőségét. Az alperes felülvizsgálati kérelmét 2011. szeptember 19-én, határidőben nyújtotta be, majd azt a Kúria felhívásának eleget téve, jogi képviselője útján, 2011. december 22-ei érkeztetéssel kiegészítette. Az indítványozó felülvizsgálati ellenkérelmében nem tett említést az általa vélelmezett határidő-mulasztásról és alkotmányjogi panaszában sem állította, hogy a felülvizsgálati eljárásban tartott tárgyaláson ezt kifogásolta, holott erre mind az ellenkérelem előterjesztése alkalmával, mind a tárgyalás során tett nyilatkozattal lehetősége lett volna.
[24] Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a panasz nem felel meg az Abtv. 29. §-ában foglalt feltételeknek, mert a jelen ügyben nem merült fel olyan, a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, illetve alapvető alkotmányossági kérdés, mely az alkotmányjogi panasz befogadását indokolta volna, ezért az Alkotmánybíróság az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján az alkotmányjogi panaszt visszautasította.
Dr. Kovács Péter s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Balsai István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Juhász Imre s. k.,
előadó alkotmánybíró | Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró |
. |