Hungarian
Ügyszám:
.
IV/01538/2017
Első irat érkezett: 07/21/2017
.
Az ügy tárgya: A Kúria Mfv.I.10.397/2016/4. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz (felülvizsgálati kérelem keretei)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 08/23/2017
.
Előadó alkotmánybíró: Horváth Attila Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó - az Abtv. 27. §-a alapján - a Kúria Mfv.I.10.397/2016/4. számú ítélete, a Nyíregyházi Törvényszék 4.Mf.20.613/2015/10. számú ítélete, valamint a Nyíregyházi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.M.460/2013/28. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól. Másodlagosan - az Abtv. 28. §-ára hivatkozással - kérte a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 272. §-ának Alaptörvénnyel való összhangjának vizsgálatát.
Az indítványozó nonprofit Kft. - az alapeljárás alperese, munkáltató - a felperes munkaviszonyát munkáltatói felmondással megszüntette, azt a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 208. § (1) bekezdésére hivatkozással nem indokolta. A felperes a felmondás jogellenességének megállapítása iránt nyújtott be keresetet, amelynek során az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felmondás jogellenes volt, a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyta, felülvizsgálati eljárása során pedig a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
A Kúria - noha anyagi jogi szempontból osztotta az indítványozó álláspontját a felperes munkakörének vezető állású minősítésével kapcsolatosan - a jogerős ítéletet a Pp. 272. § (2) bekezdésére hivatkozással mégsem vizsgálta felül érdemben. Sérelmezi, hogy a Kúria olyan jogszabályhely megjelölését hiányolta a felülvizsgálati kérelemből - nevezetesen az Mt. 210. § (1) bekezdés b) pontja és a 66. § (1) bekezdése -, amelyre a jogerős, felülvizsgálni kért döntés egyáltalán nem hivatkozott. Nézete szerint az eljárás érdemi tartalmi kérdése az Mt. 208. §-a szerinti vezető állásúnak minősítés volt. Az indítványozó szerint a Kúriának Pp. 272. § (3) bekezdése alapján - mivel felülvizsgálati kérelmében tartalmilag helyesen hivatkozott a jogszabálysértés tényére - érdemben kellett volna foglalkoznia, és annak helyt kellett volna adnia. Ennek elmaradásával sérült a tisztességes eljáráshoz és jogorvoslathoz való alapjoga.
Az indítványozó álláspontja szerint továbbá a Pp. 272. §-ában rögzített feltétel megfogalmazása nem ad egyértelmű iránymutatást arra vonatkozóan, hogy amennyiben tartalmilag helyesen történik hivatkozás a jogszabálysértés tényére, de megsértett jogszabályhely megjelölése téves, a felülvizsgálati kérelem mikor utasítható el..
.
Támadott jogi aktus:
    a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 272. §
    a Kúria Mfv.I.10.397/2016/4. számú ítélete, a Nyíregyházi Törvényszék 4.Mf.20.613/2015/10. számú ítélete, valamint a Nyíregyházi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.M.460/2013/28. számú ítélete
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
XXVIII. cikk (1) bekezdés
XXVIII. cikk (7) bekezdés

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_1538_0_2017_indítvány_anonim.pdfIV_1538_0_2017_indítvány_anonim.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A döntés száma: 3010/2018. (I. 22.) AB végzés
    .
    Az ABH 2018 tárgymutatója: alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés (Abtv. 29. §); tisztességes eljáráshoz való jog mint indokolt bírói döntéshez fűződő jog; tisztességes eljáráshoz való jog mint indokolt bírói döntéshez való jog
    .
    A döntés kelte: Budapest, 01/16/2018
    .
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2018.01.16 9:00:00 1. öttagú tanács
    .

    .
    A döntés szövege (pdf):
    3010_2018 AB végzés.pdf3010_2018 AB végzés.pdf
    .
    A döntés szövege:
    .
    A döntés szövege:
      Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
      v é g z é s t:

      Az Alkotmánybíróság a Kúria Mfv.I.10.397/2016/4. számú ítélete és a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 272. § (1)−(3) bekezdései alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt előterjesztett alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
      I n d o k o l á s

      [1] 1. Az indítványozó jogi képviselője (Kovács Előd Ügyvédi Iroda, 1065 Budapest, Andrássy út 6., II. 4.) útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a és 26. § (1) bekezdése szerinti alkotmányjogi panaszt terjesztett az Alkotmánybíróság elé a Kúria Mfv.I.10.397/2016/4. számú ítélete – valamint a Kúria eljárását megelőző eljárásban a Nyíregyházi Törvényszék 4.Mf.20.613/2015/10. számú ítélete és a Nyíregyházi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.M.460/2013/28. számú ítélete – ellen, valamint a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 272. § (1)–(3) bekezdései ellen. Az indítványozó a bírói ítéletek alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdésének a megsértésére hivatkozott.
      [2] Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy előzménye, hogy az indítványozó alkalmazásában álló magánszemély, aki a munkaügyi per felperese (a továbbiakban: felperes) pert indított az indítványozó ellen, mert határozatlan idejű munkaviszonyát az indítványozó munkáltatói felmondással megszüntette. A munkáltató a jognyilatkozatát arra hivatkozással nem indokolta, hogy a felperes a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 208. § (1) bekezdése alapján vezető állású munkavállalónak minősül. A felperes munkaszerződése ellenőrzési osztályvezető munkakörre szólt, amelyet üzemeltetési igazgatóra módosítottak, munkáját az ügyvezető irányítása alatt végezte. Az indítványozó szervezeti és működési szabályzata szerint a felperes felmondásának idején vezető állású munkavállalónak az ügyvezető és a cégvezető minősült, azonban a felperes munkaköri leírása szerint a felperes helyettesítette távolléte esetén az ügyvezetőt és a főmérnököt.
      [3] A Nyíregyházi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság (a továbbiakban: elsőfokú bíróság) 2.M.460/2013/28. számú ítéletében megállapította, hogy az indítványozó által eszközölt felmondás jogellenes volt. Az elsőfokú bíróság indokolásában rögzítette, hogy az Mt. 208. § (2) bekezdése a felperesre nem alkalmazható, a felperes nem tekinthető vezető állású munkavállalónak. A másodfokon eljáró Nyíregyházi Törvényszék 4.Mf.20.613/2015/10. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet helyben hagyta, indokolásában kifejtette, hogy a felperest a munkáltató nem minősítette az Mt. 208. § (1) bekezdése szerinti vezetőnek, így a munkaviszony indokolás nélküli felmondása jogellenes. A Kúria Mfv.I.10.397/2016/4. számú ítéletével hatályában fenntartotta a másodfokú ítéletet. A Kúria ítélete szerint az indítványozó megalapozatlanul hivatkozott a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését eredményező lényeges eljárási szabálysértésekre, e tekintetben az 1/2016. (II. 15.) PK véleményben foglaltakra utalt. A Kúria ítéletének indokolása szerint az Mt. 208. § (1) bekezdés esetén nem szükséges az egészbeni helyettesítésre történő jogosultság, továbbá annak vizsgálata sem, hogy ez mennyi időtartamban történik, valamint szükséges volt-e a munkaviszony alatt a munkáltató vezetőjének helyettesítése, ezért az ezzel ellentétes törvényszéki érvelés jogsértő a felperes vallomása értékelésekor. A Kúria mindezek alapján a felperes munkakörét az Mt. 208. § (1) bekezdése szerint vezető állásúnak minősítette függetlenül attól, hogy a munkaszerződésében nem ekként minősítették, a szervezeti és működési szabályzatban pedig a törvényi rendelkezésekkel szemben munkajogilag nem tekintették vezető állású munkavállalónak, ezért az indítványozó indokolás nélkül felmondhatta a munkaviszonyát. A Kúria mindezek ellenére arra tekintettel fenntartotta hatályában a másodfokú ítéletet, mert az indítványozó felülvizsgálati kérelmében jogszabálysértésként nem hivatkozott az Mt. 210. § (1) bekezdés b) pontja és a 66. § (1) bekezdése megsértésére, ezért a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 272. § (2) bekezdése alapján a megsértett jogszabályhely megjelölése hiányában ezen rendelkezésekre tekintettel nem vizsgálhatta felül a jogerős ítéletet.

      [4] 2. Az indítványozó ezt követően nyújtott be alkotmányjogi panaszt a Kúria ítéletével szemben, amelyben előadta, hogy a Kúria az indítványozó álláspontját anyagi jogi szempontból mindenben osztotta, azonban a Pp. 272. § (2) bekezdésére hivatkozással e tekintetben nem vizsgálhatta felül a jogerős ítéletet, e vonatkozásban az 1/2016. (II. 15.) PK véleményre is utalt. Az indítványozó szerint ténykérdés, hogy a felülvizsgálati kérelemben tartalmilag helyesen történt hivatkozás a jogszabálysértés tényére. Álláspontja szerint a Pp. 272. § (3) bekezdése önmagában értelmezve azt teszi lehetővé a felülvizsgálati kérelmet benyújtó félnek, hogy kérelme akkor is érdemben eldöntésre kerüljön, amennyiben az tartalmilag helyes, és csak a megsértett jogszabályhely kerül – akár elírás okán tévesen megjelölésre – a valódi jogalkotói szándék éppen itt érhető tetten. Az indítványozó hangsúlyozta, hogy az anyagi jogilag helyes értelmezése a jogszabályoknak a Kúria eljárásában csak és kizárólag azért nem került vizsgálatra, mert az indítványozó a felülvizsgálati kérelmében nem jelölte meg az Mt. 210. § (1) bekezdés b) pontját és a 66. § (1) bekezdését. Az indítványozó előadta, hogy úgy kellett felülvizsgálati kérelmét előterjesztenie, hogy abban nem történt hivatkozás a Kúria által hiányolt jogszabályhelyre, csak és kizárólag az Mt. 208. §-ára.
      [5] Az indítványozó az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének megsértését azzal indokolta, hogy ha a jogalkotó megteremti a rendkívüli jogorvoslat lehetőségét, akkor a bíróság a kérelmezők indítványait merítse ki és a határozatát megfelelően indokolja meg. Az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésének megsértésével összefüggésben az indítványozó előadta, hogy tekintettel kell lenni arra, hogy ne csak formálisan valósuljon meg a jogorvoslat lehetősége, hanem az ténylegesen is alkalmas legyen arra, betöltse szerepét a jogrendszerben. Az indítványozó szerint a kúriai ítélet azért alaptörvény-ellenes, mert az egész eljárás az Mt. 208. §-ának értelmezése körül forgott. A másodfokú ítélet egyáltalán nem hivatkozott az Mt. 210. §-ára, annak ellenére, hogy a Pp. 272. § (3) bekezdése kifejezetten előírja, hogy a Kúria a felülvizsgálati kérelemmel érdemben foglalkozni köteles, ha abban tartalmilag helyesen történik hivatkozás a jogszabálysértés tényére, valamint a Kúria a ügyre alkalmazandónak ítélt jogszabály értelmezése során megsértette a tisztességes bírósági eljáráshoz és a jogorvoslathoz való jogát.
      [6] Az indítványozó a Pp. 272. §-ával összefüggésben előadta, hogy a Pp. megfogalmazása nem kellőképpen pontos a tekintetben, hogy amennyiben a felülvizsgálati kérelemben tartalmilag helyesen történik hivatkozás a jogszabálysértés tényére, de a megsértett jogszabályhely megjelölése téves, ezen okból a felülvizsgálati kérelem mikor utasítható el.

      [7] 3. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1) bekezdése értelmében elsőként az alkotmányjogi panasz befogadhatósága törvényi feltételeinek fennállását vizsgálta meg.
      [8] Az Abtv. 27. §-ának a) és b) pontjai értelmében az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
      [9] Az Abtv. 26. § (1) bekezdésének a) és b) pontjai értelmében az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés c) pontja alapján az Alkotmánybírósághoz fordulhat az egyedi ügyben érintett személy, ha az ügyben folytatott bírósági eljárásban alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazása folytán az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogának sérelme következett be, és az indítványozó jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
      [10] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány határidőben érkezett, az indítványozó érintettnek tekinthető és a rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőségeit kimerítette.
      [11] Az indítványozó megjelölte az Alkotmánybíróság hatáskörére vonatkozó törvényi rendelkezést, valamint az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezéseként a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdését.
      [12] Az alkotmányjogi panasz az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes bírósági eljárás vonatkozásában tartalmaz indokolást, e tekintetben az indítvány megjelöli az Alaptörvényben biztosított jog vélt sérelmének lényegét, a sérelmezett bírói döntést és kifejezetten kérte annak megsemmisítését.
      [13] Az indítványnak az Abtv. 26. § (1) bekezdésére alapított része mindazonáltal nem felel meg a határozott kérelem követelményének. Az Abtv. 52. § (1) bekezdése előírja, hogy az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. A kérelem akkor határozott, ha egyértelműen megjelöli az Abtv. 52. § (1b) bekezdés a)–f) pontjaiban foglaltakat. Az Abtv. 52. § (2) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság által lefolytatott vizsgálat az indítványban megjelölt alkotmányossági kérelemre korlátozódik. Az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pontja szerint a kérelem akkor tekinthető határozottnak, ha alkotmányjogi panasz esetén egyértelműen megjelöli az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét, illetve az e) pont szerint egyértelműen indokolni kell, hogy a sérelmezett jogszabályi rendelkezés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével, továbbá az f) pont értelmében kifejezett kérelmet kell előadni a jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés megsemmisítésére, illetve az Alkotmánybíróság döntésének tartalmára.
      [14] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz Abtv. 26. § (1) bekezdésére alapított része nem felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b), e)–f) pontjaiban foglaltaknak, mert az indítványozó nem jelölte meg az alapjogi sérelem lényegét, illetve ezzel összefüggésben alkotmányjogilag releváns érvelést sem fejt ki, valamint nem tartalmaz kifejezett kérelmet a megjelölt jogszabályi rendelkezés megsemmisítésére, illetve az Alkotmánybíróság döntésének tartalmára, hiszen e vonatkozásban az alkotmányjogi panasz mindösszesen annyit tartalmaz, hogy a Pp. 272. §-a nem kellőképpen pontos.

      [15] 4. Az Abtv. 29. §-a értelmében alapvető feltétel, hogy az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet tartalmazzon, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel.
      [16] Az indítványozó alkotmányjogi panaszának Abtv. 27. §-ára alapított részében alapvetően az indokolás hiányát kifogásolta. Az egyedi bírósági döntések indokolási kötelezettségére vonatkozó kérdést az Alkotmánybíróság a 7/2013. (III. 1.) AB határozatában alapvető jelentőségű alkotmányjogi kérdésként értékelte (Indokolás [21]). Következésképpen az indítványban felvetett elvi jelentőségű alkotmányjogi kérdés tárgyában az Alkotmánybíróság már korábban állást foglalt {lásd: 3130/2015. (VII. 9.) AB végzés, Indokolás [13]}.
      [17] Az Alkotmánybíróság gyakorlata töretlen abban, hogy „az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében rögzített jogorvoslathoz való jog a rendes jogorvoslatokra vonatkozik. […] [A] felülvizsgálat – mint rendkívüli jogorvoslat – az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében foglalt rendelkezéssel nem hozható összefüggésbe” {3025/2016. (II. 23.) AB határozat, Indokolás [24]}. Következésképpen az indítványozó által kifogásolt kúriai ítélet esetében érdemi összefüggés hiányában nem állapítható meg az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésének a sérelme.
      [18] Az Alkotmánybíróság szerint a Kúria ítéletében megindokolta, hogy az indítványozó érvelését azért nem vizsgálhatta felül, mert a felülvizsgálati kérelmében jogszabálysértésként nem hivatkozott az Mt. 210. § (1) bekezdés b) pontjára és a 66. § (1) bekezdésére. Az Alkotmánybíróság utal arra, hogy a Kúria által hivatkozott Pp. 272. § (2) bekezdése kifejezetten tartalmazza, hogy a felülvizsgálati kérelemben a megsértett jogszabályhelyet is meg kell jelölni, e tekintetben az 1/2016. (II. 15.) PK vélemény 3. pontja tartalmazza, hogy a megsértett jogszabályhelyet konkrétan szükséges megjelölni. Következésképpen nem veti fel a Kúria ítéletének alaptörvény-ellenességét, illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, hogy a Kúria a perjogi szabályokba ütközően előterjesztett hivatkozásokat nem tartotta alkalmasnak a jogerős ítélet felülvizsgálatára.
      [19] Tekintettel arra, hogy az indítványozó a kúriai ítélet alaptörvény-ellenességét egyebekben nem indokolta, az Alkotmánybíróság nem talált olyan körülményt, amelyet a tisztességes bírósági eljáráshoz való joggal összefüggésben, alkotmányos jelentőségű eljárási szabályok érvényesülését érintő, alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként vagy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességként lehetne értékelni.
      [20] Mindezek alapján az alkotmányjogi panasz részben a határozott kérelem követelményének, részben az Abtv. 29. §-ában megfogalmazott befogadási feltételeknek nem felel meg, ezért az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1)–(3) bekezdései alapján eljárva az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjai alapján visszautasította.

          Dr. Czine Ágnes s. k.,
          tanácsvezető alkotmánybíró
          .
          Dr. Balsai István s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Juhász Imre s. k.,
          alkotmánybíró
          Dr. Horváth Attila s. k.,
          előadó alkotmánybíró

          Dr. Sulyok Tamás s. k.,
          alkotmánybíró

          .
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          07/21/2017
          Subject of the case:
          .
          Constitutional complaint against the judgement No. Mfv.I.10.397/2016/4 of the Curia (delimitations of the application for review) (IV/1538/2017.)
          Number of the Decision:
          .
          3010/2018. (I. 22.)
          Date of the decision:
          .
          01/16/2018
          .
          .