Hungarian

Ügyszám: .	976/H/2007
Előadó alkotmánybíró: Lévay Miklós Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 77/2007. (X. 31.) AB határozat .

ABH oldalszáma: 2007/744 .

A döntés kelte: Budapest, 10/30/2007 .

.

A döntés szövege: .

A döntés szövege:                  A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az  Alkotmánybíróság  az  Országos Választási  Bizottság  által országos népszavazás kezdeményezésére irányuló aláírásgyűjtő ív mintapéldánya és az azon szereplő kérdés hitelesítése tárgyában hozott  határozat ellen benyújtott kifogás alapján  meghozta  a következő                          határozatot:                                 1.   Az   Alkotmánybíróság  az  Országos  Választási  Bizottság 209/2007.  (VII.  23.)  OVB  határozatát  megsemmisíti,  és  az Országos Választási Bizottságot új eljárásra utasítja. 2.   Az   Alkotmánybíróság  az  Országos  Választási  Bizottság 209/2007.  (VII. 23.) OVB határozatával szemben  határidőn  túl előterjesztett kifogást visszautasítja. Az  Alkotmánybíróság  ezt  a határozatát  a  Magyar  Közlönyben közzéteszi.                            Indokolás                               I.  1.  A  választási  eljárásról szóló 1997. évi  C.  törvény  (a továbbiakban:  Ve.) 130. § (1) bekezdése alapján  két  kifogást nyújtottak  be  az  Alkotmánybírósághoz az Országos  Választási Bizottság  (a  továbbiakban:  OVB)  209/2007.  (VII.  23.)  OVB határozata ellen, amelyben az OVB határozatának megsemmisítését és az OVB új eljárásra utasítását kérik. Tekintettel arra, hogy a    kifogások   ugyanazon   OVB   határozat   törvényességének felülvizsgálatára  irányulnak, az  Alkotmánybíróság  ideiglenes ügyrendjéről  és  annak  közzétételéről  szóló,  módosított  és egységes  szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.)  Tü.  határozat (ABH   2003,   2065.)   28.   §  (1)   bekezdése   alapján   az Alkotmánybíróság azokat egyesítette, és egy eljárásban  bírálta el.   A   Ve.   130.   §  (1)  bekezdése  szerint   a   kifogás előterjesztésének  határideje tizenöt nap.  A  209/2007.  (VII. 23.)  OVB határozat a Magyar Közlöny 98. számában, 2007. július 25-én  jelent  meg.  Az első kifogást 2007. augusztus  8-án,  a második  kifogást 2007. augusztus 13-án nyújtották be  az  OVB- hez.  Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt azt vizsgálta,  hogy  a kifogások határidőben érkeztek-e.  A   Ve.   4.   §  (3)  bekezdése  értelmében  –  a  törvényben szabályozott  más  határidőkhöz hasonlóan – az  OVB  határozata elleni   kifogás   benyújtására   megállapított   határidő   is „jogvesztő”, és „a határidő utolsó napján 16 órakor” jár le.  A Ve.   4.   §   (4)  bekezdése  szerint  továbbá   a   „napokban megállapított   határidőket  a  naptári  napok   szerint   kell számítani”.  Ezen  túlmenően a Ve. 116. §-ának  és  78.  §  (1) bekezdésének együttes alkalmazásával az is megállapítható, hogy a  kifogás  „megérkezése”  számít a benyújtás  időpontjának.  A felhívott törvényi rendelkezések alapján a tizennegyedik  napon érkezett  kifogás határidőben benyújtottnak,  ezzel  szemben  a tizenkilencedik napon érkezett kifogás elkésettnek minősül.  Az  Alkotmánybíróság a 209/2007. (VII. 23.)  OVB  határozattal szemben   határidőn  túl  előterjesztett  kifogást  –  irányadó gyakorlatának megfelelően – visszautasította [ld. 36/2004.  (X. 6.) AB határozat, ABH 2004, 1015, 1016.; 40/2006. (IX. 27.)  AB határozat,  ABH 2006, 510, 512-513.], a határidőben  benyújtott kifogást pedig érdemben elbírálta.  2.  Az  OVB  a támadott határozatában hitelesítette  annak  az országos  népszavazás  kezdeményezésére irányuló  aláírásgyűjtő ívnek  a  mintapéldányát, amelyen a következő kérdés szerepelt: „Egyetért-e  Ön azzal, hogy a Magyar Köztársaság  Országgyűlése törvényt alkosson a szieszta bevezetéséről?”  A  kifogást  előterjesztő szerint a kérdés nem  felel  meg  az egyértelműség  követelményének. Álláspontját  azzal  indokolta, hogy  ugyan  a  kérdés látszólag egyszerű,  tartalmát  tekintve azonban  többszörösen összetett. Érvelésében  rámutatott  arra, hogy az OVB elmulasztotta a munkavégzésre irányuló jogviszonyok sokrétűségének figyelembe vételét, ebből fakadóan –  eredményes népszavazás   esetén   –   nem  lesz  világos   a   jogalkotási kötelezettség tartalma. Vitatta továbbá a „szieszta” fogalmának konkrétságát,   ezért   úgy  véli,  hogy   a   választópolgárok bizonytalanok   lesznek   a   népszavazásra   feltett    kérdés megválaszolásában.                                                               II.    A  kifogás  elbírálása  során  az Alkotmánybíróság  az  alábbi jogszabályi rendelkezések alapján hozta meg döntését:    1. Az Alkotmány vonatkozó rendelkezései:  „70.   §   (1)  A  Magyar  Köztársaság  területén  lakóhellyel rendelkező  minden nagykorú magyar állampolgárt megillet  az  a jog,  hogy az országgyűlési képviselők választásán választó  és választható  legyen, valamint országos népszavazásban  és  népi kezdeményezésben részt vegyen.”  „28/B.  §  (1)  Országos  népszavazás  és  népi  kezdeményezés tárgya az Országgyűlés hatáskörébe tartozó kérdés lehet.”  2.  Az  országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1998.  évi III. törvénynek (a továbbiakban: Nsztv.) az országos népszavazás   kezdeményezésére   irányuló   aláírásgyűjtő    ív hitelesítésére vonatkozó szabályai:  „2.  §  Az aláírásgyűjtő ívek mintapéldányát az aláírásgyűjtés megkezdése  előtt – hitelesítés céljából – be kell nyújtani  az Országos Választási Bizottsághoz.”  „10.   §  Az  Országos  Választási  Bizottság  megtagadja   az aláírásgyűjtő ív hitelesítését, ha  a) a kérdés nem tartozik az Országgyűlés hatáskörébe,  b) a kérdésben nem lehet országos népszavazást tartani,  c)  a kérdés megfogalmazása nem felel meg a törvényben foglalt követelményeknek,  d)  az  aláírásgyűjtő ív nem felel meg a választási eljárásról szóló törvényben foglalt követelményeknek.”  „13.  §  (1) A népszavazásra feltett konkrét kérdést úgy  kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni.”    3.   A   Ve.-nek   az  országos  népszavazás  kezdeményezésére irányuló aláírásgyűjtő ív hitelesítésére vonatkozó szabályai:  „117.  §  (1)  Az Országos Választási Bizottság a  jogszabályi feltételeknek megfelelő aláírásgyűjtő ívet, illetőleg kérdést a benyújtástól számított harminc napon belül hitelesíti.  (2)  Az Országos Választási Bizottságnak az aláírásgyűjtő  ív, illetőleg   a   konkrét   kérdés  hitelesítésével   kapcsolatos határozatát  nyolc napon belül a Magyar Közlönyben  közzé  kell tenni.”  „118. § (...)  (3)  Valamennyi  aláírásgyűjtő ívet a  népszavazásra  javasolt kérdéssel  kell  kezdeni.  Egy aláírásgyűjtő  íven  egy  kérdés szerepelhet.  Az aláírásoknak a kérdéssel azonos  oldalon  kell szerepelniük.  (4) Az aláírásgyűjtő íveken a saját kezű aláírás mellett –  az aláírás hitelességének ellenőrzése céljából – fel kell tüntetni a   kezdeményező  olvasható  családi  és  utónevét,   lakcímét, valamint személyi azonosítóját.  (5)  Az  aláírásgyűjtő  ívet  az  aláírást  gyűjtő  polgár  az aláírásával látja el.”  „130.   §   (1)   Az   Országos  Választási  Bizottságnak   az aláírásgyűjtő  ív,  illetőleg a konkrét kérdés  hitelesítésével kapcsolatos  döntése  elleni kifogást a határozat  közzétételét követő  tizenöt  napon  belül lehet  –  az  Alkotmánybírósághoz címezve – az Országos Választási Bizottsághoz benyújtani.  (...)  (3) Az Alkotmánybíróság a kifogást soron kívül bírálja el.  Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság, illetőleg az Országgyűlés  határozatát helybenhagyja, vagy azt megsemmisíti, és   az   Országos   Választási   Bizottságot,   illetőleg   az Országgyűlést új eljárásra utasítja.”                                                              III.    A kifogás megalapozott.    Az    Alkotmánybíróság   hatáskörét   a   jelen   ügyben    az Alkotmánybíróságról  szóló 1989. évi XXXII.  törvény  1.  §  h) pontja   alapján   a   Ve.   130.   §-a   határozza   meg.   Az Alkotmánybíróság  eljárása  ebben  a  hatáskörben  jogorvoslati természetű. Az Alkotmánybíróság az OVB határozatában,  valamint a kifogásban foglaltak alapján azt vizsgálja, hogy a beérkezett kifogás   megfelel-e   a  Ve.-ben  és  az  Nsztv.-ben   foglalt feltételeknek,  és  az  OVB  az aláírásgyűjtő  ív  hitelesítési eljárásában   az  Alkotmánynak  és  az  irányadó   törvényeknek megfelelően  járt-e el [63/2002. (XII. 3.)  AB  határozat,  ABH 2002,  342,  344.]. Az Alkotmánybíróság feladatát e hatáskörben eljárva   is   alkotmányos  jogállásával   és   rendeltetésével összhangban  látja  el [25/1999. (VII. 7.)  AB  határozat,  ABH 1999, 251, 256.].    1.  Eljárása  során  az Alkotmánybíróság a  kifogást  benyújtó azon  álláspontjának megalapozottságát vizsgálta, mely  szerint az  aláírásgyűjtő íven megfogalmazott kérdés nem felel  meg  az egyértelműség törvényi követelményének.  Az   Alkotmánybíróság  gyakorlata  során  több   határozatában értelmezte  az  Nsztv. 13. § (1) bekezdésében  a  népszavazásra bocsátandó    kérdéssel   szemben   támasztott    egyértelműség követelményét. E határozataiban az Alkotmánybíróság kifejtette, hogy  az  egyértelműség követelménye a népszavazáshoz való  jog érvényesülésének  garanciája.  Az  egyértelműség   követelménye ebben az összefüggésben azt jelenti, hogy a népszavazásra szánt kérdésnek  egyértelműen megválaszolhatónak kell  lenni.  Ahhoz, hogy   a   választópolgár  a  népszavazásra  feltett   kérdésre egyértelműen  tudjon válaszolni, az szükséges,  hogy  a  kérdés világos  és  kizárólag  egyféleképpen  értelmezhető  legyen,  a kérdésre    „igen”-nel   vagy   „nem”-mel   lehessen    felelni (választópolgári  egyértelműség). Az eredményes  népszavazással hozott  döntés  az  Országgyűlésnek  az  Alkotmány  19.  §  (3) bekezdés   b)   pontjában  foglalt  jogkörének  –  Alkotmányban szabályozott   –  korlátozása:  az  Országgyűlés   köteles   az eredményes népszavazásból következő döntéseket meghozni.  Ezért a      kérdés     egyértelműségének     megállapításakor     az Alkotmánybíróságnak vizsgálnia kell azt is, hogy a  népszavazás eredménye  alapján  az Országgyűlés – az akkor  hatályban  lévő jogszabályok  szerint  –  el tudja-e  dönteni,  hogy  terheli-e jogalkotási kötelezettség, ha igen, milyen jogalkotásra köteles (jogalkotói  egyértelműség) [51/2001. (XI. 29.)  AB  határozat, ABH 2001, 392, 396.; 25/2004. (VII. 7.) AB határozat, ABH 2004, 381, 386.; 24/2006. (VI. 15.) AB határozat, ABH 2006, 358, 360- 361.].  Az  Alkotmánybíróság a jelen ügyben előterjesztett  kifogással kapcsolatban  mindenekelőtt rámutat, hogy a hatályos  munkajogi rendelkezések  ismerik  a munkaközi szünet  fogalmát.  A  Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.)  122.  §-a előírja: „Ha a beosztás szerinti napi  munkaidő vagy a rendkívüli munkavégzés időtartama a hat órát meghaladja, valamint   minden   további  három  óra  munkavégzés   után   a munkavállaló részére – a munkavégzés megszakításával – legalább húsz  perc,  legfeljebb egy óra egybefüggő  munkaközi  szünetet kell   biztosítani.  Amennyiben  a  napi   munkaidő   alatt   a munkavállaló   többször  jogosult  munkaközi   szünetre,   ezek együttes  időtartama az egy órát nem haladhatja  meg.”  Az  Mt. idézett  rendelkezésén túlmenően több más jogszabály (törvények és  rendeletek), valamint utasítás is tartalmaz  szabályokat  a munkavégzést  megszakító  –  a gyakorlatban  tipikusan  a  déli órákra eső – pihenőidőre.  A  „szieszta”  fogalmát ugyanakkor hatályos  magyar  jogforrás (jogszabály,   állami  irányítás  egyéb   jogi   eszköze)   nem tartalmazza.     Köznyelvi    értelemben     a     népszavazási kezdeményezésben használt kifejezés déli-koradélutáni,  gyakran az ebédet követő – közelebbről meg nem határozott hosszúságú  – pihenő-alvóidőnek tekinthető. A siesta egyébként  spanyol  szó, amelynek  eredete – a munkavégzés körében – a latin hora  sexta (magyarul:  „hatodik óra”) kifejezésre, vagyis  arra  vezethető vissza, hogy a munka megkezdését követő hatodik órában (esetleg a  hatodik  órát  követően) jár a pihenés.  A  siesta,  mint  a nappali  alvást  biztosító hagyományos pihenőidő  elterjedt  az egész   Ibériai   félszigeten,  valamint  a  spanyol   hatásnak köszönhetően  a  Dél-amerikai  országokban.  A  délutáni  alvás szokása  kialakult  még Kínában (xiuxi vagy  wushui),  Indiában (bhat-ghum),     Olaszországban    (riposo),    Görögországban, Horvátországban, Máltán, a Közel-Keleten és Észak-Afrikában is. Ezekben   az   országokban  az  (egész  éves   vagy   évszakos) elviselhetetlen délutáni hőség indokolja tipikusan ezt a  fajta napközbeni pihenőidőt. Vannak azonban olyan országrészek (Észak- Spanyolország, Dél-Argentína) illetve ország (Chile), ahol  nem a   klíma,  hanem  a  meghonosodott  kultúra,  így  például   a hagyományosan főétkezésnek számító ebéd eredményezi a  hosszabb napközbeni pihenéshez való igényt. Angol nyelvterületen  számos kifejezést  használnak a siesta szinonimájaként, így  pl.:  cat nap,  snooze,  doze, kip, winks, power nap (rövid  ideig  tartó alvás, lefekvés az egyes szavak közelebbi jelentése) vagy egész egyszerűen: afternoon nap (délutáni szundikálás).  Az  Alkotmánybíróság a vonatkozó hatályos jogi szabályozás  és a  „szieszta”  fogalmának  áttekintése alapján  megállapította, hogy  a  népszavazási  kérdés nem felel  meg  az  egyértelműség követelményének. A feltenni kívánt kérdésre egyrészt nem adható egyértelmű  választópolgári  válasz,  mert  nem  világos,  hogy milyen   jellegű   pihenőidő  bevezetését  kívánja   elérni   a kezdeményező: munkahelyen töltendő munkaközi szünetet, hosszabb ebédidőt  vagy  napközbeni alvás lehetőségének  biztosítását  a munkahelyen illetőleg otthon.  Másrészt  a  népszavazás  eredménye alapján  a  jogalkotó  nem tudná  eldönteni,  hogy  terheli-e  jogalkotási  kötelezettség, ugyanis  a 20-tól 60 percig tartó munkaközi szünetre a hatályos szabályozás  is lehetőséget teremt, ezen túlmenően viszont  nem világos, hogy milyen tartalmú jogalkotásra volna köteles.    2. Az 1. pontban kifejtettek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a „szieszta” bevezetéséről szóló kérdésre a jelen formájában egyértelmű válasz nem adható, ezért az ellentétes az Nsztv. 13. § (1) bekezdésében foglalt követelménnyel.  Ennek  következtében  az Alkotmánybíróság  a  209/2007.  (VII. 23.)  OVB  határozatot  –  a Ve. 130. §  (3)  bekezdésében  írt jogkörében eljárva – megsemmisítette, és az OVB-t új  eljárásra utasította.  Az   Alkotmánybíróság   a  határozat   közzétételét   az   OVB határozatnak a Magyar Közlönyben való közzétételére tekintettel rendelte el.                        Dr. Bihari Mihály                   az Alkotmánybíróság elnöke                                          Dr. Balogh Elemér        Dr. Bragyova András          alkotmánybíró                  alkotmánybíró                                          Dr. Holló András             Dr. Kiss László          alkotmánybíró                  alkotmánybíró                                          Dr. Kovács Péter        Dr. Kukorelli István          alkotmánybíró                  alkotmánybíró                                          Dr. Lenkovics Barnabás      Dr. Lévay Miklós          alkotmánybíró           előadó alkotmánybíró                                          Dr. Paczolay Péter      Dr. Trócsányi László          alkotmánybíró                  alkotmánybíró .

English: .
Petition filed: .
.
Number of the Decision: .	77/2007. (X. 31.)
Date of the decision: .	10/30/2007
.
.