English
Hungarian
Ügyszám:
.
199/B/1997
Előadó alkotmánybíró: Ádám Antal Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
A döntés száma: 10/1998. (IV. 8.) AB határozat
.
ABH oldalszáma: 1998/107
.
A döntés kelte: Budapest, 04/06/1998
.
.

.
A döntés szövege (pdf):
    .
    A döntés szövege:
    .
    A döntés szövege:
                      A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

      Az    Alkotmánybíróság   jogszabály   alkotmányellenességének
      utólagos  vizsgálatára  irányuló indítvány  tárgyában  —  dr.
      Lábady  Tamás  alkotmánybíró különvéleményével —  meghozta  a
      következő
                              határozatot:

      Az  Alkotmánybíróság  megállapítja: a  személyi  jövedelemadó
      meghatározott   részének  az  adózó   rendelkezése   szerinti
      felhasználásáról  szóló 1996. évi CXXVI.  törvény  7.  §  (1)
      bekezdése  alkalmazásánál alkotmányos  követelmény,  hogy  az
      adóhatóság  az államigazgatási eljárás általános szabályairól
      szóló 1957. évi IV. törvény rendelkezéseit követve járjon el.

      Az  Alkotmánybíróság  a  személyi jövedelemadó  meghatározott
      részének  az  adózó  rendelkezése  szerinti  felhasználásáról
      szóló  1996.  évi CXXVI. törvény egésze, 1.  §-a,  4.  §  (1)
      bekezdés b) pontja, 4. § (2) bekezdés c) pontja, 4/A. §-a  és
      7.   §   (1)   bekezdés   c)  pontja  alkotmányellenességének
      megállapítására  és  megsemmisítésére irányuló  indítványokat
      elutasítja.

      Az  Alkotmánybíróság  ezt a határozatát a  Magyar  Közlönyben
      közzéteszi.
                                  Indokolás

                                     I.

        Az  Alkotmánybírósághoz a személyi jövedelemadó meghatározott
        részének  az  adózó  rendelkezése  szerinti  felhasználásáról
        szóló  1996. évi CXXVI. törvény (a továbbiakban: T.)  egésze,
        illetve  1.  §-a,  4.  § (1) bekezdés b)  pontja,  4.  §  (2)
        bekezdés c) pontja, 4/A. §-a és a 7. § (1) bekezdés c) pontja
        alkotmányellenességének   megállapítása   és   megsemmisítése
        tárgyában  több  indítvány érkezett. Az  Alkotmánybíróság  az
        indítványokat  egyesítette és egy eljárásban bírálta  el.  Az
        alkotmánybírósági eljárás alatt az 1997. évi  CXXIX.  törvény
        módosította  a  T.  indítványokban  támadott  rendelkezéseit,
        ezért  az  Alkotmánybíróság felszólította az indítványozókat,
        hogy   nyilatkozzanak  indítványaik  fenntartásáról   illetve
        módosításáról.    Az   indítványozók    eleget    tettek    a
        felszólításnak  és  az  Alkotmánybíróság  ennek   alapján   a
        módosított  illetve kiegészített jogszabályi  rendelkezéseket
        bírálta el.

        Az  indítványozók egyrészt azon az alapon kifogásolják  a  T.
        egészének   és  1.  §-ának  rendelkezéseit,  hogy   azok   az
        állampolgárok  közül  csak  az  adófizetőknek,   illetve   az
        adófizetők   szűk   csoportjának   biztosítják   a   személyi
        jövedelemadó meghatározott része feletti rendelkezési  jogot.
        Megítélésük   szerint  ez  ellentétben  áll  a   demokratikus
        jogállam   alkotmányos  elvével,  ellentétes   az   Alkotmány
        hátrányos megkülönböztetést tiltó rendelkezésével, továbbá az
        egyesüléshez,    a   gazdasági,   társadalmi   érdekszervezet
        alakításához, a művelődéshez, a tudományos és művészeti  élet
        szabadságához   való  joggal,  valamint   a   közteherviselés
        kötelezettségével.  Szerintük az Alkotmány  alapján  az  adók
        felhasználásáról  csak  a  választóknak  vagy  helyettük   az
        Országgyűlésnek, nem pedig pusztán az adófizetők szűk körének
        van  joga  dönteni.  Úgy vélik, hogy a személyi  jövedelemadó
        meghatározott  hányadáról szóló rendelkezés  alapján  történő
        közpénz-elosztást  csak akkor lehet demokratikusnak  nevezni,
        ha  nem  csak  a  meghatározott összegű adót befizető,  hanem
        valamennyi szavazó polgár véleményt nyilvánít.

        Az  indítványozók  támadják a T.-nek azokat a  rendelkezéseit
        is,  amelyek  a kedvezményezettek körébe tartozás feltételeit
        állapítják   meg.   Álláspontjuk  szerint  a  visszamenőleges
        hatályú  jogalkotás tilalmába ütközik, hogy csak a több  mint
        három  éve  működő, a pártoktól független,  az  országgyűlési
        választáson  képviselőjelöltet nem  állító  és  nem  támogató
        társadalmi  szervezet  vagy alapítvány  jogosult  a  személyi
        jövedelemadó  meghatározott részének közcélú felhasználására.
        Egyik   indítványozó   alkotmányellenes   megkülönböztetésnek
        tartja,  hogy  a  T.  az egyházak tekintetében  —  a  működés
        kezdetére, az elnyert támogatások felhasználásának igazolási,
        elszámolási    és    sajtó   nyilvánossági    követelményeire
        vonatkozóan  — a többi kedvezményezettől eltérő  szabályozást
        tartalmaz.    Ugyancsak   alkotmányellenesnek   tartják    az
        indítványozók,  hogy  a  T.  nem biztosítja  az  adózóknak  a
        jogorvoslathoz való alkotmányos alapjogot, ha azok rendelkező
        nyilatkozatukban tévesen vagy olvashatatlanul tüntették fel a
        kedvezményezett adószámát. Kifogásolják az indítványozók  azt
        is,  hogy  a  T.  előírásai  nem  teszik  lehetővé,  hogy   a
        rendelkezők    és   a   kedvezményezettek    teljes    körűen
        meggyőződjenek   a  támogatás  kedvezményezettekhez   történő
        megérkezéséről.
                                     II.

        Az indítványok nem megalapozottak.

        1. A T. kifogásolt rendelkezései a következők.
        "1.  §  (1)  Az Szja tv. 45. §-ára is figyelemmel, e  törvény
        alkalmazásában  befizetett  adónak  azt  az   összeget   kell
        tekinteni,  amely  a  magánszemély  adóbevallásában  vagy  az
        adóbevallást   helyettesítő  munkáltatói  elszámolásában   az
        összevont adóalap adójának összegéből a kedvezmények levonása
        után  fennmarad, feltéve, hogy ezt az adót a  magánszemély  a
        bevallás benyújtására nyitva álló határidőig megfizette, arra
        a  rendelkező  nyilatkozat éve szeptember harmincadik  napján
        túlnyúló fizetési halasztást, részletfizetési kedvezményt nem
        kapott.
        (2)  A  magánszemély külön-külön nyilatkozatban  rendelkezhet
        befizetett adójának
        a) egy százalékáról a 4. §-ban,
        b) további egy százalékáról pedig a 4/A. §-ban
        meghatározottak  közül  kiválasztott egy-egy  kedvezményezett
        javára,  feltéve, hogy az a)–b) pont szerinti  összeg  külön-
        külön legalább 100 forint.
        (3)   A  befizetett  adó  egy-egy  százalékáról  csak  teljes
        egészében  lehet rendelkezni a 4. §-ban és/vagy a 4/A.  §-ban
        meghatározott  kedvezményezettek közül  kiválasztott  egy-egy
        kedvezményezett javára.

        4. § (1) E törvény alkalmazásában kedvezményezett
        b)  azon  – az egyesülési jogról szóló 1989. évi II.  törvény
        szerinti  – társadalmi szervezet (kivéve a pártot,  munkaadói
        és    munkavállalói   érdekképviseleti   szervezetet),   azon
        alapítvány,  amelyet  a  bíróság  a  magánszemély  rendelkező
        nyilatkozata  évének  első napja előtt legalább  három  évvel
        nyilvántartásba  vett,  és  alapszabálya,  illetőleg  alapító
        okirata  szerint  az  említett rendelkező nyilatkozat  évének
        első   napja   előtt   legalább   egy   évvel   a   közhasznú
        szervezetekről szóló törvény 26. § c) pontjában meghatározott
        tevékenységgel  ténylegesen foglalkozik,  figyelemmel  a  (2)
        bekezdésben foglaltakra is;
        (2)  Az  (1)  bekezdés b) és c) pontjában  megjelöltek  közül
        kizárólag az a szervezet lehet kedvezményezett, amely
        a) belföldi székhelyű, és
        b)  a  hazai  lakosság,  illetőleg a határon  túli  magyarság
        érdekében működik, és
        c)    nyilatkozik   arról,   hogy   megfelel   a    közhasznú
        szervezetekről szóló törvény 4. § (1) bekezdésének d)  pontja
        –  ezzel  összefüggésben a 26. §-ának d)  pontja  –  szerinti
        feltételnek,  ennek  megfelelően  módosította  alapszabályát,
        alapító okiratát,
        d)  nyilatkozik  arról,  hogy a vám-  és  pénzügyőrségnél,  a
        társadalombiztosításnál,     az     állami      adóhatóságnál
        nyilvántartott, esedékes köztartozása nincs, és
        e)  az  önkormányzati adóhatóság által 30 napnál nem régebben
        kiállított  igazolással rendelkezik, mely szerint a  kiállító
        szervezetnél nyilvántartott, esedékes köztartozása nincs, és
        f)  nyilatkozik arról, hogy az alapszabálya, alapító  okirata
        szerinti – a 4. § (1) bekezdése b) pontjában meghatározott  –
        tevékenységét a rendelkező nyilatkozat(ok) évét megelőző  egy
        év  óta megszakítás nélkül ténylegesen folytatja, eleget téve
        minden rá vonatkozó jogszabályi rendelkezésnek.
        4/A. § (1) E törvény alkalmazásában kedvezményezett:
        a)   a  lelkiismereti  és  vallásszabadságról,  valamint   az
        egyházakról  szóló  1990.  évi IV. törvény  szerinti  egyház,
        vallásfelekezet,  vallási közösség (a továbbiakban:  egyház),
        ha az egyházat a bíróság a rendelkező nyilatkozat évének első
        napja  előtt  nyilvántartásba vette; nem kedvezményezhető  az
        egyház szervezeti egysége, intézménye;
        b)  a  rendelkező  nyilatkozat évére vonatkozó  költségvetési
        törvényben   az  Országgyűlés  által  a  saját  költségvetési
        fejezetében meghatározott kiemelt előirányzat.

        6.  §  (3)  A 4. § szerinti kedvezményezettnek az  e  törvény
        alapján átutalt összeg cél szerinti felhasználását tartalmazó
        adatait  az  átutalást  követő  naptári  év  október   31-éig
        sajtóközleményben  nyilvánosságra kell hoznia.  A  közzététel
        igazolása céljából a sajtóközlemény egy eredeti példányára az
        adózási bizonylat-megőrzési szabályokat kell alkalmazni.

        7. § (1) A nyilatkozatban foglalt rendelkezés érvénytelen, ha
        a következő esetek bármelyike állapítható meg:
        c)   a   rendelkező  nyilatkozat  nem  tartalmaz   adószámot,
        illetőleg   technikai  számot,  vagy  az   téves,   illetőleg
        olvashatatlan,   kivéve,  ha  a  4/A.  §-ban   említettek   a
        rendelkezésből e nélkül is azonosíthatók;".

        A  T. 1. §-ában hivatkozott, a személyi jövedelemadóról szóló
        1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja. tv.) 45.  §-a
        szerint:
        "A  magánszemély  nyilatkozatban  rendelkezhet  az  összevont
        adóalapja  adójának a kedvezmények levonása  után  fennmaradó
        része   (befizetett  adó)  meghatározott  részéről,  amelynek
        átutalásáról   az   APEH   külön   törvényben   meghatározott
        mértékben,  kedvezményezett(ek)  javára  és  eljárás  szerint
        gondoskodik."

        A  T.  4.  §  (1)  bekezdésének b) pontjában  hivatkozott,  a
        közhasznú  szervezetekről szóló 1997. évi  CLVI.  törvény  (a
        továbbiakban: Khtv.) 26. § c) pontja szerint:
        "c)  közhasznú  tevékenység: a társadalom és az  egyén  közös
        érdekeinek  kielégítésére irányuló következő  –  a  szervezet
        létesítő okiratában szereplő – cél szerinti tevékenységek: 1.
        egészségmegőrzés, betegségmegelőzés, gyógyító-,  egészségügyi
        rehabilitációs   tevékenység,   2.   szociális   tevékenység,
        családsegítés,    időskorúak   gondozása,    3.    tudományos
        tevékenység,    kutatás,    4.    nevelés     és     oktatás,
        képességfejlesztés,   ismeretterjesztés,   5.      Kulturális
        tevékenység,    6.    kulturális   örökség    megóvása,    7.
        műemlékvédelem,   8.   természetvédelem,   állatvédelem,   9.
        környezetvédelem, 10. gyermek- és ifjúságvédelem, gyermek- és
        ifjúsági  érdekképviselet, 11. hátrányos  helyzetű  csoportok
        társadalmi  esélyegyenlőségének elősegítése,  12.  emberi  és
        állampolgári  jogok védelme, 13. a magyarországi  nemzeti  és
        etnikai  kisebbségekkel, valamint a határon túli magyarsággal
        kapcsolatos  tevékenység, 14. sport, a munkaviszonyban  és  a
        polgári jogi jogviszony keretében megbízás alapján folytatott
        sporttevékenység     kivételével,     15.     Közrend      és
        közlekedésbiztonság  védelme,  önkéntes   tűzoltás,   mentés,
        katasztrófa-elhárítás,    16.       Fogyasztóvédelem,     17.
        rehabilitációs  foglalkoztatás, 18. munkaerőpiacon  hátrányos
        helyzetű  rétegek képzésének, foglalkoztatásának  elősegítése
        és a  kapcsolódó szolgáltatások, 19.  Euroatlanti  integráció
        elősegítése, 20. közhasznú szervezetek számára biztosított  –
        csak   közhasznú    szervezetek   által   igénybe   vehető  –
        szolgáltatások;   21.  ár-  és    belvízvédelem   ellátásához
        kapcsolódó tevékenység, 22. közforgalom   számára  megnyitott
        út,    híd,   alagút   fejlesztéséhez,   fenntartásához    és
        üzemeltetéséhez kapcsolódó tevékenység."

        A  T.  4.  §  (2)  bekezdés  c) pontjában  hivatkozott  Khtv.
        rendelkezései szerint:
        "4.   §  (1)  A  közhasznúsági  nyilvántartásba  vételhez   a
        szervezet  létesítő  okiratának  tartalmaznia  kell,  hogy  a
        szervezet
        d)  közvetlen politikai tevékenységet nem folytat, szervezete
        pártoktól független és azoknak anyagi támogatást nem nyújt."
        "26. § E törvény alkalmazásában
        d)   közvetlen   politikai   tevékenység:   a   pártpolitikai
        tevékenység,   továbbá  országgyűlési   képviselői,   megyei,
        fővárosi önkormányzati választáson jelölt állítása;"


        2.  Az  Alkotmánybíróság  az Alkotmánynak  a  közteherviselés
        kötelezettségét meghatározó 70/I. §-ában foglalt rendelkezése
        alapján   abból   indult  ki,  hogy  az  adó  a   közkiadások
        finanszírozásának  egyik  forrása.  Az  adó  felhasználásával
        szemben   támasztott  követelmény,  hogy  abból   az   állami
        feladatok teljesítésével összefüggő költségeket kell fedezni.

        Az állam feladatait az Alkotmány és a jogszabályok határozzák
        meg.   Az   állami  feladatok  végrehajtása  során  keletkező
        költségek  biztosításáról  pedig  az  Országgyűlés  általában
        költségvetési    törvényben   gondoskodik.   A    közkiadások
        finanszírozásához  szükséges  pénzalap  előteremtése   (ennek
        keretében  az adók meghatározása), miként annak elosztása  is
        az  Alkotmányból  és  más jogszabályokból  fakadó  közhatalmi
        jogosultság. A személyi jövedelemadó meghatározott részének a
        törvényben megjelölt kedvezményezettekhez juttatása  révén  a
        magánszemély   adózó   maga   dönt   adórészének    közhasznú
        felhasználásáról. Ezt a jogosultságot az adóztatás közhatalmi
        jogát  és  az állami költségvetés megállapításának hatáskörét
        gyakorló  Országgyűlés törvényben ruházta át  a  magánszemély
        adózóra.  A  magánszemély  adózónak  a  T-ben  lehetővé  tett
        közhasznú  célzatú közreműködése az állami pénzgazdálkodásban
        nem  alkotmányellenes. Az adózónak ez a vizsgált  joga  abban
        különbözik  az  olyan  adóalapot  csökkentő  kedvezményektől,
        amelyekben  az  adózó  azáltal  részesül,  hogy  jövedelméből
        valamilyen közcél finanszírozásához már hozzájárult, hogy itt
        a  jogszabály  — figyelemmel az adó felhasználásával  szemben
        támasztott   követelményekre   —   a   kedvezményezetti   kör
        tekintetében  további feltételeket támaszt.  Az  adózó  által
        alapítványoknak  és más szervezeteknek adott  támogatások  az
        adófizetést   megelőzik,  és  a  törvényben   meghatározottak
        szerint az adóalapot csökkentik. A személyi jövedelemadó egy-
        egy  %-ának felhasználásáról szóló rendelkezés pedig  az  adó
        meghatározott részének elosztására vonatkozik.

        Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a T. egészének és 1.  §-
        ának alkotmányellenességét nem állapította meg.

        3.  Az indítványozók azon az alapon is támadták a T. 1. § (2)
        bekezdésének előírását, hogy számításuk szerint  —  egyébként
        tévesen — az csak a 100.000.- Ft-ot elérő vagy meghaladó adót
        fizetőknek   biztosít   adójuk   egy-egy   %-a   tekintetében
        rendelkezési  jogot  és  ezáltal a jövedelem-nagyság  szerint
        hátrányosan  megkülönbözteti  a  kisebb  keresetűeket.  A  T.
        hivatkozott  előírása  100.-Ft-ban  határozza   meg   azt   a
        legkisebb  összeget, amelyről az adózó még  rendelkezhet.  Ez
        azt  jelenti,  hogy az adófizetők közül mindazoknak,  akiknek
        befizetett  adója  eléri vagy meghaladja  a  10.000.-  Ft-ot,
        jogukban  áll adójuk egy-egy %-áról rendelkezni. A  hátrányos
        megkülönböztetés alkotmányos tilalmából nem következik,  hogy
        az államnak ne lenne joga a jogalkotás során figyelembe venni
        az  emberek  között  ténylegesen meglévő  különbségeket.  "Az
        Alkotmány  70/A.  §  (1)  bekezdése  ugyanis  nem  bármifajta
        különbségtételt   tilt   –   egy  ilyen   általános   tilalom
        összeegyeztethetetlen  lenne a jog rendeltetésével  –,  hanem
        csupán    az    emberi   méltósághoz   való    jogot    sértő
        megkülönböztetéseket." [61/1992. (XI. 20.) AB hat. ABH  1992.
        282.]   Az   Alkotmánybíróság  a  35/1994.   (VI.   24.)   AB
        határozatában   megállapította,  hogy  "az   alapjognak   nem
        minősülő  egyéb jogra vonatkozó, személyek közötti  hátrányos
        megkülönböztetés  vagy  más  korlátozás  alkotmányellenessége
        akkor  állapítható  meg,  ha  a  sérelem  összefüggésben  áll
        valamely alapjoggal, végső soron az emberi méltóság általános
        személyiségi   jogával  és  a  megkülönböztetésnek,   illetve
        korlátozásnak  nincs tárgyilagos mérlegelés  szerint  ésszerű
        indoka,   vagyis  önkényes."  [ABH  1994.   200.]   Az   alsó
        összeghatár bevezetésének célszerűségi indoka — az eljuttatás
        költsége  a  juttatni  kívánt összeghez  képest  aránytalanul
        magas  —  olyan,  a  tárgyilagos mérlegelés szerinti  ésszerű
        indok,  amely  nem vezet az polgárok között  önkényes,  tehát
        alkotmányellenes   különbségtételhez.  Hasonló   célszerűségi
        indok  az  alapja  annak  a  személyi  jövedelemadó  fizetési
        szabálynak is, amely szerint a 100.- Ft-ot el nem érő adót az
        adófizetőknek nem kell megfizetniük.

        4.  A  T.  4.  és  4/A.  §-a rendelkezik arról,  hogy  milyen
        szervezeteket   lehet  kedvezményezetteknek   tekinteni.   Az
        indítványozók   szerint  alkotmányellenes   különbségtételhez
        vezet,  hogy  csak  a  magánszemély  rendelkező  nyilatkozata
        évének  első napja előtt legalább három évvel nyilvántartásba
        vett     társadalmi    szervezet    és    alapítvány    lehet
        kedvezményezett, feltéve hogy az alapszabálya illetve alapító
        okirata  szerinti,  a törvényben meghatározott  tevékenységet
        egy  éve  ténylegesen folytatja. Ugyancsak  a  diszkrimináció
        tilalmával ellentétes — az indítványozók állítása  szerint  —
        az  a  szabály,  amely  a pártoktól való függetlenséget  csak
        egyes  társadalmi  szervezetek és  alapítványok  tekintetében
        követeli   meg,  továbbá  az  a  rendelkezés  is,  amely   az
        egyházakat   kiemeli  a  többi  kedvezményezett   közül.   Az
        indítványozók  egyik  csoportja azt  is  sérelmezi,  hogy  az
        alapszabály kényszerű módosításának kötelezettsége ellentétes
        az    egyesülési    jogról    szóló    törvénnyel    és     a
        kedvezményezetteknek többlet költséget jelent.

        A  T.  a  kedvezményezetti körbe való tartozás  feltételeként
        állapítja  meg, hogy a társadalmi szervezet és az  alapítvány
        meghatározott  idő  óta működjék. E törvényi  előírás  célja,
        hogy  a  nyilvánvalóan  csak az adótámogatás  igénybevételére
        létrehozni  kívánt  egyesületeket,  alapítványokat  kiszűrje,
        illetve  hogy  a  feladatukat ténylegesen ellátó  szervezetek
        juthassanak   a  lehetővé  tett  támogatáshoz.  Az   alapítás
        tekintetében   a   T.  hosszabb,  míg  a  tényleges   működés
        tekintetében  rövidebb határidőt jelöl meg. Mindkét  időhatár
        alkalmas   arra,  hogy  kifejezze  a  szervezet  valódiságát,
        illetve azt, hogy adott intézmény ténylegesen is képes azt  a
        célt  betölteni, amelyre azt alapítói létrehozták. Amikor  az
        állam  lehetővé  teszi,  hogy  a magánszemély  saját  döntése
        alapján    támogathasson   befizetett   adójából    közhasznú
        feladatokat is ellátó szervezeteket, különös körültekintéssel
        köteles    eljárni.    Ennek    során    alkalmas    eszközök
        megválasztásával     ténylegesen     minősítheti     és     a
        kedvezményezetti  körbe való tartozás feltételeivé  teheti  a
        szervezetek működésének bizonyos vonásait. Mivel e feltételek
        egyrészt   a  fennállás,  másrészt  a  tényleges  tevékenység
        mérésének   eszközei   is   lehetnek,   az   ezeken   alapuló
        különbségtétel nem alkotmányellenes.

        A  T.  a  4.  § (1) bekezdés d) pontjában felsorolt  országos
        közgyűjteményi és egyéb kulturális intézmények tekintetében a
        törvény   valóban   nem  követeli  meg   a   pártoktól   való
        függetlenséget  illetve  azt  sem,  hogy  azok  országgyűlési
        képviselőjelöltet  ne  állítsanak  vagy  ne  támogassanak.  A
        felsorolt  intézmények költségvetési szervek és mint  ilyenek
        jogszabály     erejénél    fogva    pártoktól    függetlenek,
        országgyűlési    képviselőt   nem    állíthatnak    és    nem
        támogathatnak, tehát az ő esetükben az erről való nyilatkozat
        megkövetelése felesleges.

        5.  Az egyházakra vonatkozó, a többi kedvezményezettől eltérő
        — a működés kezdetét, az elnyert támogatások felhasználásának
        igazolását,  elszámolását, stb. érintő  —  rendelkezések  nem
        vezetnek      alkotmányellenes     különbségtételhez.      Az
        Alkotmánybíróság   a  4/1993.  (II.  12.)  AB   határozatában
        kifejtette, hogy az egyházak nem vethetők össze bármely,  nem
        gazdasági     célú    jogi    személlyel,    hanem     csakis
        összehasonlítható   funkciójú,   szerepű,   nagyságrendű   és
        autonómiájú  jogi  személyekkel,  amelyek  tulajdona  szintén
        szorosan  kötődik  valamely  alapvető  jog  ellátásához.   Az
        egyházak    nem    körülhatárolt    résztevékenységre    vagy
        meghatározott  érdekek  képviseletére  szerveződnek,  mint  a
        gazdasági    társaságok   vagy   az   egyesületek,    pártok,
        szakszervezetek, hanem vallás gyakorlására. A vallás  viszont
        a  hivő  számára  a teljes személyiséget és  az  élet  minden
        területét   érinti   és   meghatározza.   A   vallásszabadság
        garantálásától elválaszthatatlan az egyházak működőképessége,
        amelynek   viszont   egyik  feltétele,   hogy   az   egyházak
        meghatározott  célú  tulajdonnal rendelkezzenek.  [ABH  1993.
        65.] Ezekre a körülményekre tekintettel az Alkotmánybíróság a
        T.  egyházakra  vonatkozó rendelkezéseit  nem  minősítette  a
        diszkrimináció  alkotmányi tilalmát  sértő,  alkotmányellenes
        előírásoknak.

        6.  Az alapszabály módosításának kötelezettsége — a pártoktól
        való függetlenség megállapítása tekintetében — ugyancsak  nem
        minősül  alkotmányellenesnek.  Az  alapszabály  módosításának
        bírósági    nyilvántartásba    vétele    költségmentes.    Az
        Alkotmánybíróság  a  T. 4. § (2) bekezdésének  az  egyesülési
        jogról  szóló  1989.  évi II. törvény 6.  §  (2)  bekezdésébe
        ütközését  nem vizsgálta, mivel az azonos szintű jogszabályok
        közötti  kollizíó önmagában nem jelent alkotmányellenességet.
        [35/1991. (VI. 20) AB határozat ABH 1991. 176.]

        7.  Az  Alkotmánybíróság  azt is megállapította,  hogy  a  T.
        indítványozók  által  megjelölt  rendelkezéseinek  kifogásolt
        tartalma    alkotmányossági    szempontból    nem     hozható
        összefüggésbe    a   gazdasági,   társadalmi   érdekszervezet
        alakításához, a művelődéshez, a tudományos és művészeti  élet
        szabadságához fűződő alkotmányi szabályokkal.

        8.  Az indítványozók azt is sérelmezik, hogy az adózó nem tud
        teljes  körűen  meggyőződni arról, hogy az  adó  egy-egy  %-a
        eljutott-e a kedvezményezetthez. Meglátásuk szerint a T.  nem
        biztosítja  az  adózóknak a jogorvoslathoz  való  alkotmányos
        alapjogot,  ha azok rendelkező nyilatkozatukban tévesen  vagy
        olvashatatlanul tüntették fel a kedvezményezett adószámát.

        A  T.  közvetlenül nem rendelkezik arról, hogy az  adóhatóság
        milyen határozatban köteles értesíteni az adózót a rendelkező
        nyilatkozat elfogadásáról és milyen határozatot kell  hoznia,
        ha  azt  érvénytelennek tartja. Ez azonban nem  jelenti  azt,
        hogy   az   adóhatóság  a  kérelem  elbírálása   tekintetében
        mentesülne  az államigazgatási eljárás általános szabályairól
        szóló   1957.   évi   IV.  törvény  (a   továbbiakban:   Áe.)
        rendelkezései alól. Az Áe. 3. § (6) bekezdése szerint ugyanis
        rendelkezéseit   adóügyekben  akkor   kell   alkalmazni,   ha
        jogszabály  másként  nem rendelkezik. Ilyen  eltérő,  különös
        előírást   az  adózó  rendelkező  nyilatkozatának  elbírálása
        tekintetében  sem a T., sem az adózás rendjéről  szóló  1990.
        évi XCI. törvény nem tartalmaz. Ebből az következik, hogy  az
        adózó  rendelkező  nyilatkozata tárgyában  az  Áe.  szabályai
        szerint  kell eljárni. Az Áe. vonatkozó rendelkezései szerint
        az  ügyfél  kérelmét  —  ennek minősül  az  adózó  rendelkező
        nyilatkozata   is   —  határozattal  kell  elbírálni,   amely
        határozattal szemben az ügyfelet megilleti a jogorvoslat joga
        [Áe. 42. §, 62. §, 72. §]. Hiányos adatközlés esetén fel kell
        hívni  a  az adózó figyelmét a hiányzó adatok közlésére  [Áe.
        27. § (1) bekezdés]. Abban az esetben pedig, ha az adóhatóság
        az  adózó rendelkezésének érvényességét állapítja meg, az Áe.
        42.  §  (2)  bekezdése  alapján  lehetőség  van  a  határozat
        indokolásának mellőzésére. Az Alkotmánybíróság  az  Alkotmány
        jogorvoslati  jogra  vonatkozó  rendelkezései  [57.   §   (5)
        bekezdése] alapján a fentiekre tekintettel határozta meg a T.
        7. § (1) bekezdése alkalmazásának alkotmányos követelményét.

        Mindezek  alapján  az Alkotmánybíróság a  rendelkező  részben
        foglaltak szerint határozott.
                                   Dr. Sólyom László
                               az Alkotmánybíróság elnöke
                                       
                     Dr. Ádám Antal                 Dr. Bagi István
                  előadó alkotmánybíró               alkotmánybíró

                     Dr. Erdei Árpád                Dr. Holló András
                      alkotmánybíró                  alkotmánybíró

                     Dr. Kilényi Géza               Dr. Kiss László
                       alkotmánybíró                 alkotmánybíró

                     Dr. Lábady Tamás               Dr. Németh János
                      alkotmánybíró                  alkotmánybíró

                  Dr. Tersztyánszky Ödön            Dr. Vörös Imre
                      alkotmánybíró                 alkotmánybíró
          Dr. Lábady Tamás alkotmánybíró különvéleménye

          Egyetértve   a  többségi  határozatnak  az  alkotmányos
          követelmény  meghatározására vonatkozó rendelkezésével,
          az  a véleményem, hogy a személyi jövedelemadóról szóló
          1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja.) 45. §-
          a,   továbbá   a  személyi  jövedelemadó  meghatározott
          részének   az   adózó  rendelkezése  szerinti   közcélú
          felhasználásáról  szóló 1996.  évi  CXXVI.  törvény  (a
          továbbiakban: T.) egésze alkotmányellenes, ezért azt az
          Alkotmánybíróság   határozatával  meg   kellett   volna
          semmisíteni.

          1.  Az Alkotmány 70/I. §-a szerint a Magyar Köztársaság
          minden   állampolgára  köteles  jövedelmi  és   vagyoni
          viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni. A
          többségi  határozat  szerint  az  Alkotmánybíróság   az
          Alkotmány e rendelkezése alapján abból indult ki,  hogy
          az  adó a közterhek finanszírozásának egyik forrása. Az
          adó  felhasználásával szemben támasztott követelmény  a
          határozat  szerint,  hogy  abból  az  állami  feladatok
          teljesítésével összefüggő költségeket kell fedezni.

          Az  adó  tehát a közterhek finanszírozására  fordítandó
          közpénz,  vagyis  az  már  nem magántulajdonban,  hanem
          köztulajdonban   van.  Mivel  a  T.  1.   §-a   alapján
          befizetett adónak csak az az összeg tekinthető, amelyet
          a   magánszemély  már  megfizetett,  (és  még  arra  az
          összegre  sem  vonatkozik, amelyre fizetési  halasztást
          vagy  részletfizetési  kedvezményt  kapott),  az  1%-os
          rendelkezés  alapjául szolgáló pénz már  nem  az  adózó
          pénze,   hanem   az  államé,  vagyis  az   egyértelműen
          köztulajdonban   van.  A  köztulajdon  felhasználásáról
          pedig   az   Alkotmány   alapján   a   választópolgárok
          rendelkeznek,  akik  az Alkotmány 2.  §  (2)  bekezdése
          alapján  ezt a jogot, mint költségvetési jogot ruházzák
          át  a  parlamentre. Az Országgyűlés  ezt  a  ráruházott
          jogot  nem  delegálhatja alkotmányosan  egy  önkényesen
          meghatározott személykörre.

          A   választópolgároknak  kevesebb   mint   fele   fizet
          jövedelemadót,   az   ebből   származó    költségvetési
          bevételek   közel  70  %-át  a  személyi  jövedelemadót
          fizetők mintegy 20 %- a, azaz a választópolgárok kb. 10
          %-a  fizeti be. Az állam a költségvetésből az  objektív
          alapjogvédelem — azaz az intézményvédelem  —  keretében
          meghatározott  részt  a civil szervezetek  támogatására
          fordít. Az Alkotmány 63. §-a az egyesülési jog, a 70/C.
          §-a a szervezet-alakítási jog stb. tekintetében ugyanis
          egyúttal  állami  kötelezettségeket  is  tartalmaz.  Az
          állam intézményvédelmi kötelezettségei közé tartozik  a
          civil    szféra   működőképességéért   viselt    állami
          felelősség  is.  Az intézményvédelem  és  az  alapjogok
          védelme  során  az  állam  csak objektív,  demokratikus
          kategóriákat   alkalmazhat.  Vagyis   a   költségvetési
          támogatás  mértéke alkotmányosan nem tehető a támogatók
          anyagi   helyzetétől  függővé.  A   támadott   1   %-os
          konstrukció a fizetett adót veszi figyelembe, vagyis  a
          jövedelemadó  progresszivitása folytán a konstrukcióban
          felerősítve érvényesülnek a jövedelemkülönbségek.

          2.  A  kifogásolt törvényi megoldás participációs jogot
          biztosít.     A     participáció     önmagában      nem
          alkotmányellenes,  de  a participációs  jog  léte  vagy
          nemléte,   továbbá   mértéke  nem  függhet   önkényesen
          meghatározott kritériumoktól. Amikor az állam  a  civil
          szférát    támogatja,    minden   polgárának    "civil"
          elkötelezettsége  egyenlő értékű kell,  hogy  legyen  a
          számára,  sőt  kiegyenlítő  szerepre  kell  törekednie.
          Ezzel  szemben a hátrányos helyzetű "civil"  csoportok,
          szervezetek működésének támogatása helyett  a  támadott
          törvényi  rendelkezések a kedvezőbb helyzetben  levőket
          tovább  kedvezményezik.  Az objektív  alapjogvédelemben
          elkövetett diszkrimináció sérti az Alkotmány  70/A.  §-
          ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezést.

          3.   Nem   osztom  a  többségi  határozatnak   azt   az
          álláspontját,   amely  szerint  a   támadott   törvényi
          konstrukció az adóalapot csökkentő kedvezményektől csak
          abban különbözik, hogy az előbbi a kedvezményezetti kör
          tekintetében további feltételeket támaszt.  Álláspontom
          szerint  a  két intézmény egyáltalában nem hasonlítható
          össze.   Az   alapítványi   és   egyéb   hozzájárulások
          adókedvezménye   körében  a  választópolgár   a   saját
          pénzéből  ad  támogatást, amit az állam  "jutalmaz".  A
          polgár  anyagi javainak a felhasználása teljesen szabad
          elhatározásától, autonóm döntésétől függ. A sérelmezett
          törvényi konstrukcióban az adófizető polgár viszont már
          nem saját pénzéről, hanem közpénzről, az állam pénzéről
          rendelkezik.  A  köztulajdonná vált  pénzről  pedig  az
          Alkotmány  2.  §  (1) és (2) bekezdése alapján  csak  a
          demokratikus    döntési   folyamat   keretében    lehet
          alkotmányosan  határozni. Például  a  politikai  pártok
          költségvetési   támogatása  a  megszerzett   szavazatok
          számától függ. Ez természetesen nem zárja ki azt,  hogy
          a  politikai pártok egyes tagjai és támogatói  a  saját
          jövedelmükből    magas   tagdíjat    fizessenek    vagy
          adakozzanak a párt céljaira. A költségvetési  támogatás
          mértéke  azonban  alkotmányosan nem  tehető  függővé  a
          támogatók  anyagi  helyzetétől.  A  támadott   megoldás
          viszont  közpénzeket  von  ki  a  demokratikus  döntési
          folyamat     garanciái    alól,    ami    alkotmányosan
          megengedhetetlen.

          Arra   is  utalni  kell,  hogy  a  kifogásolt  törvényi
          konstrukció  —  a nyugdíjak nettó-szintű  megállapítása
          folytán  —  közel két és félmillió nyugdíjast  teljesen
          kirekeszt  a döntési folyamatból és abban nem  vehetnek
          részt  az önálló jövedelemmel még nem rendelkező fiatal
          szavazópolgárok sem. Így a nyugdíjasok  és  az  ifjúság
          civil   szervezetei  —  hasonlóan  a  szociális   alapú
          szerveződésekhez         (vakok,          fogyatékosok,
          mozgáskorlátozottak)  — ebben a  rendszerben  támogatás
          nélkül maradhatnak.

          4.   A   többségi  határozat  szerint  is  a  közterhek
          finanszírozásához  szükséges pénzalap  előteremtése  és
          annak  elosztása  közhatalmi  jogosítvány,  amelyet  az
          Alkotmány   2.  §  (2)  bekezdése  alapján  gyakorolhat
          közvetlenül   a   nép,   vagy  az   általa   választott
          Országgyűlés.  Ha tehát az Országgyűlés "visszaadja"  a
          döntés  lehetőségét, akkor ezt csakis azoknak  adhatja,
          akiktől  kapta:  vagyis  a  választópolgároknak.  Nincs
          azonban  alkotmányos lehetőség arra, hogy  a  közpénzek
          felhasználásával  kapcsolatos  döntés   lehetőségét   a
          választópolgárok    egy    önkényesen     meghatározott
          csoportjának,  adott  esetben  az  adófizetőknek   adja
          vissza  az  állam, éspedig fizetett adójuk  mértékében.
          Anyagi  helyzetétől, az általa fizetett jövedelemadótól
          függetlenül  minden választópolgár joga a  demokratikus
          döntési folyamatokban az Alkotmány alapján egyenlő.

          Az adó lényege — éppen a közterhekhez való hozzájárulás
          révén  —  az,  hogy  a jövedelem egy részének  elvonása
          folytán   az  eredeti  jövedelem-tulajdonos   ne   maga
          rendelkezhessék  ezzel  az  összeggel,   hanem   az   a
          közhatalom    preferenciáinak   megfelelően    kerüljön
          felosztásra.   Amennyiben   ezek   a   preferenciák   a
          közhatalmon kívülről is érvényesülhetnek, akkor  már  —
          éppen  a  közfeladatok "köz” jellege miatt — nem  lehet
          jelentősége a fizetett adó mértékének, összegének,  sőt
          még  az  adófizetés tényének sem. Vagyis  a  "köz"  nem
          korlátozható alkotmányosan az adófizetők  körére  és  a
          rendelkezési  lehetőség  "súlya  "  nem   igazodhat   a
          fizetett adó mértékéhez.

          5. A támadott törvényi konstrukcióhoz hasonló megoldás az
          európai
          jogrendszerekben   Olaszországban   van   —    lényeges
          eltérésekkel. A rendszer szerint az
          adófizetők a befolyó jövedelemadó nyolc ezreléke fölött
          kapnak rendelkezési
          lehetőséget, melyet néhány, az állammal erre  vonatkozó
          szerződést     kötött    vallási    közösség     javára
          gyakorolhatnak. A döntő különbség a kifogásolt törvényi
          szabályokkal  szemben azonban az, hogy az adófizetők  —
          köztük  a  nyugdíjasok  is — nem saját  jövedelemadójuk
          nyolc   ezrelékéről,   hanem   az   összes   befizetett
          jövedelemadó  nyolc  ezrelékéről  döntenek.   Ebben   a
          konstrukcióban  tehát,  ugyan  nem  a  választópolgárok
          összessége,  hanem  csak  az  adófizetők,  de   közülük
          mindenki     ugyanakkora    összeg     hovafordításáról
          rendelkezik. A magyar megoldás ezzel szemben még ezeket
          a minimális demokratikus szempontokat sem tartalmazza.

          Mindezekre  figyelemmel álláspontom  szerint  az  Szja.
          támadott törvényi szabályozása és a T. teljes egészében
          ellentétes  az  Alkotmány  felhívott  rendelkezéseivel,
          ezért azok megsemmisítése lett volna indokolt.

          Budapest, 1998. április 6.
                                                 Dr. Lábady Tamás
                                                    alkotmánybíró
            .
            English:
            English:
            .
            Petition filed:
            .
            Subject of the case:
            .
            Ex post facto review of some provisions of the Act CXXVI of 1996 and of the Act as a whole
            Number of the Decision:
            .
            10/1998. (IV. 8.)
            Date of the decision:
            .
            04/06/1998
            .
            CODICES summary:
            http://www.codices.coe.int/NXT/gateway.dll/CODICES/precis/eng/eur/hun/hun-1998-1-004?fn=document-frameset.htm$f=templates$3.0
            .