A döntés szövege:
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !
Az Alkotmánybíróság a Magyar Gazdasági Kamara Joint
Venture Club indítványozó jogszabály
alkotmányellenességének megállapítása iránti indítványa
tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a Központi Műszaki Fejlesztési
Alapról szóló 1988. évi XI. törvény (4) § (1) bekezdés b/
pontjában írt rendelkezés alkotmányellenességének
megállapítására irányuló indítványt elutasítja, e
jogszabályhely hatályának korlátozása iránti kérelmet
pedig visszautasítja.
Az Alkotmánybíróság határozatát a Magyar Közlönyben közzé
teszi.
Indokolás
1. Az indítványozó beadványában annak megállapítását
kérte, hogy az 1988. évi XI. törvénynek az a
rendelkezése, amely azokra a külföldi részvétellel működő
társaságokra is kiterjeszti a Központi Műszaki
Fejlesztési Alaphoz való hozzájárulási kötelezettséget,
amelyekben a külföldi érdekeltség eléri a 20 %-os
hányadot, vagy a ötmillió forintot, alkotmányellenes.
Kérte továbbá e rendelkezés alkalmazhatóságának a
korlátozását annak kimondásával, hogy ez a fizetési
kötelezettség a megjelölt gazdasági társaságokra nem
vonatkozik.
Álláspontja szerint e társaságok a Műszaki Fejlesztési
Alaphoz azért nem kötelesek hozzájárulni, mert az 1988.
évi XXIV. törvény (a továbbiakban: befektetési törvény)
14. §-ának (1) bekezdése szerint a társaságot nyeresége
alapján az állami költségvetés javára az ott írt
befizetésen kívül más befizetési kötelezettség nem
terheli. Ezzel szemben a támadott törvény nem tesz
kivételt a külföldi részvétellel működő társaságok
javára, mert eszerint minden gazdasági társaság -
megkülönböztetés nélkül - műszaki fejlesztési
hozzájárulást köteles fizetni. A hozzájárulás fizetésére
vonatkozó kötelezettség ezért ellentétes a befektetési
törvénnyel, ez az ellentét pedig alkotmányellenességet
eredményez, mert jogbizonytalanságot okoz és sérti az
ország gazdasági érdekeit is.
2. Az indítvány alaptalan.
Az indítványozó beadványában nem jelölt meg egyetlen
olyan alkotmányos rendelkezést sem, amellyel a kifogásolt
törvény ellentétben állna. Az indítványban támadott
törvényi rendelkezések - értelmezéstől függő - ellentétes
tartalma pedig önmagában, anyagi alkotmányellenesség
hiányában nem vezethet az alkotmányellenesség
megállapításához. Ezért az Alkotmánybíróság az indítványt
elutasította.
A törvényi rendelkezések ellentmondásának
jogértelmezéssel való feloldása, illetőleg a törvény
hatályának korlátozása az Alkotmánybíróságról szóló 1989.
évi XXXII. törvény 1. §-a és az Alkotmánybíróság
hatáskörét megállapító egyéb törvényi rendelkezések
alapján nem tartozik az Alkotmánybíróság hatáskörébe,
ezért az Alkotmánybíróság az indítványt e részében
visszautasította.
* * *
Az Alkotmánybíróság elvi éllel mutat rá arra, hogy
meghatározott életviszonyok, illetőleg tényállások
ellentétes - vagy az értelmezéstől függően ellentétes -
törvényi rendezése önmagában nem jelent
alkotmányellenességet. Az ilyen rendezés
alkotmányellenessé csak akkor válik, ha az egyben az
Alkotmány valamely rendelkezésének a sérelmével is
együttjár, vagyis ha az ellentétes tartalmú szabályozás
anyagi alkotmányellenességhez vezet, tehát például ha a
rendelkezések valamelyike meg nem engedett
diszkriminációt, egyéb alkotmányellenes helyzet
megteremtését, vagy alkotmányos alapjog korlátozását
eredményezi. Két ( vagy több ) törvényi rendelkezés
esetleges kollíziója folytán előálló értelmezési nehézség
azonban magábanvéve még nem elegendő feltétele az
alkotmányellenesség megállapításának.
A törvényhozás valamely, az Alkotmány sérelmét nem
jelentő hibáját általában jogalkalmazói jogszabály
értelmezéssel kell feloldalni, mert a jogalkalmazás
hivatott eldönteni, hogy a konkrét jogviszonyokban az
ellentétet (látszólagos ellentétet) hordozó rendelkezések
közül melyik törvényhely alkalmazásával kell eljárni.
Amennyiben pedig a jogszabályok értelmezésével, azok
alkalmazásának mérlegelésével eredmény nem érhető el, az
ellentét megszüntetése törvényhozási (jogalkotási) útra
tartozik. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII.
törvény 1. §-a, továbbá az Alkotmánybíróság hatáskörét
megállapító egyéb törvényi rendelkezések alapján azonban
az Alkotmánybíróságnak sem jogalkotási, sem önálló
jogszabályértelmezési eljárásra hatásköre nincs, kivéve
az Alkotmány értelmezésére vonatkozó hatáskörét.
A jogállamiság elvéből nem következik, hogy az azonos
szintű jogszabályok közötti normakollízió kizárt.
Törvényi rendelkezések összeütközése miatt az
alkotmányellenesség pusztán az Alkotmány 2. § (1)
bekezdése alapján tehát nem állapítható meg akkor sem, ha
ez a kollízió nem kivánatos és a törvényhozónak ennek
elkerülésére kell törekednie. Az Alkotmány 2. § (1)
bekezdése szerint a Magyar Köztársaság független,
demokratikus jogállam. A jogállamiság alkotmányos
deklarálása azonban tartalmi kérdésekben tovább utal az
egyes nevesített alkotmányos elvekre és jogokra.
Alkotmányellenesség megállapítására ezért törvényi
rendelkezések kollíziója miatt csak akkor kerülhet sor,
ha ezen alkotmányos elvek vagy jogok valamelyike megsérül
annak folytán, hogy a szabályozás ellentmondása
jogszabályértelmezéssel nem oldható fel és ez anyagi
alkotmányellenességhez vezet, vagy ha a normaszövegek
értelmezhetetlensége valamely konkrét alapjogi sérelmet
okoz. Ennek hiányában azonban az azonos szintű
normaszövegek lehetséges értelmezési nehézsége, illetőleg
az értelmezéstől függő ellentéte, összeütközése önmagában
nem jelent alkotmányellenességet.
Dr. Herczegh Géza
az Alkotmánybíróság helyettes elnöke
Dr. Ádám Antal Dr. Kilényi Géza
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás
előadó alkotmánybíró
Dr. Schmidt Péter
alkotmánybíró
Dr. Szabó András Dr. Tersztyánszky Ödön
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre Dr. Zlinszky János
alkotmánybíró alkotmánybíró
. |