English
	Hungarian

Ügyszám: .	140/B/1999
Előadó alkotmánybíró: Strausz János Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 47/2000. (XII. 14.) AB határozat .

ABH oldalszáma: 2000/377 .

A döntés kelte: Budapest, 12/11/2000 .

.

.

A döntés szövege (pdf): .

A döntés szövege: .

A döntés szövege:                  A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!                                 Az    Alkotmánybíróság    jogszabály   alkotmányellenességének utólagos megállapítására irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő                                                          határozatot: 1.   Az   Alkotmánybíróság  megállapítja,   hogy   a   Büntető Törvénykönyvről  szóló  1978.  évi  IV.  törvény  283/B.   §-a alkotmányellenes, ezért azt megsemmisíti. 2.  Az  Alkotmánybíróság  elrendeli a Büntető  Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 283/B. §-a alapján lefolytatott és jogerős      határozattal     lezárt     büntető     eljárások felülvizsgálatát, amennyiben az elítélt még  nem  mentesült  a hátrányos következmények alól. Az  Alkotmánybíróság  ezt a határozatát  a  Magyar  Közlönyben közzéteszi.                            Indokolás                                                               I.                                 Az  indítványozó a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény  (a  továbbiakban: Btk.) 283/B.  §-át  több  okból  is alkotmányellenesnek   tartja,  ezért   annak   megsemmisítését indítványozza. Kifogásai a következők: 1. A jogalkotó azáltal, hogy a Btk. rendszerében a “visszaélés teljesítményfokozó   szerrel   vagy   módszerrel”   elnevezésű bűncselekményt    a    kábítószerrel   visszaélés    közvetlen szomszédságában  helyezte  el,  a  két  bűncselekményt  azonos mértékben     tekinti     társadalomra     veszélyesnek.     A doppingszereknek  azonban  nincs káros  hatásuk,  nem  okoznak függőséget,   tehát  használatuk  nélkülözi   a   társadalomra veszélyességet,  így  nem indokolt e magatartások  büntetőjogi szankcionálása. 2.    A    kifogásolt   jogszabály   megkülönböztetés   nélkül “sporttevékenység-ről”  beszél, noha a  doppingszerek  tilalma csak  a versenysportra vonatkozhat, és csak a sportegyesületek tagjait    kötelezheti.   Szabadidősport   és   magánszemélyek vonatkozásában  a  büntetőjogi  tilalom  illetéktelen   állami beavatkozásnak minősül. 3. A kifogásolt jogszabály egyes törvényi tényállási elemei  – a   bűncselekmény  megvalósulásának  törvényi   előfeltételeit tekintve  –  sértik a jogbiztonság alkotmányos követelményeit, és  ekként sértik az Alkotmány 2. § (1) bekezdését, illetve  a 8. § (2) bekezdését is. A  bűncselekmény  ugyanis bizonyos jogszabályok,  egyezmények, előírások megszegése útján valósítható meg. Márpedig   a   Nemzetközi  Olimpiai  Bizottság,   vagy   egyes sportszövetségek  tilalmi  listái, szabályai  nem  tekinthetők jogszabálynak, nem részei a magyar jogrendnek. Ezen túlmenően, a  sporttörvény  rendelkezései  ellenére,  a  kapott  törvényi felhatalmazás  alapján  a  Kormány  nem  alkotta  meg  azt   a részletes rendeletet, amely a belső jogrendszer keretei között felsorolná a tilalmazott szereket. 4.  A sérelmezett jogszabály ezen kívül nem állja meg a helyét büntetőjogi  szempontból  sem.  Nem  tisztázza  a   lehetséges elkövetők   körét,   nem  tartalmazza  a  konkrét   elkövetési magatartást, illetve a várható szankciót. Az egyes  elkövetési cselekmények határozatlanok, az elkövetők köre aszerint  sincs behatárolva, hogy bárki lehet tettes, felbujtó, bűnsegéd, stb.                               II.                                 1.  Az  Alkotmány 2. § (1) bekezdése kimondja, hogy “a  Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.” 2.  A  büntető  jogszabályok  módosításáról  szóló  1998.  évi LXXXVII.  törvény  65.  §-a  új bűncselekményként  “Visszaélés teljesítményfokozó szerrel vagy módszerrel” elnevezés alatt  a következő  törvényi  tényállást iktatta be  a  Btk.-ba,  1999. március 1-ei hatállyal. “283/B.  § (1) Aki nemzetközi egyezmény, nemzetközi szervezet, jogszabály     vagy    hatóság    előírásának    megszegésével teljesítményfokozásra alkalmas szert sporttevékenység  körében történő   teljesítményfokozás   céljából   előállít,   készít, megszerez,  tart, felhasznál, az országba behoz, onnan  kivisz vagy  az  ország területén átvisz, vétséget követ el,  és  egy évig  terjedő  szabadságvesztéssel,  közérdekű  munkával  vagy pénzbüntetéssel büntetendő. (2)  Az  (1) bekezdés szerint büntetendő, aki sporttevékenység körében   történő  teljesítményfokozása  céljából   nemzetközi egyezmény,  nemzetközi  szervezet,  jogszabály  vagy   hatóság előírásának   megszegésével   teljesítményfokozásra   alkalmas beavatkozásnak magát aláveti. (3) Aki nemzetközi egyezmény, nemzetközi szervezet, jogszabály vagy  hatóság  előírásának megszegésével teljesítményfokozásra alkalmas     szert     sporttevékenység    körében     történő teljesítményfokozás céljából kínál, átad, forgalomba hoz, vagy azzal  kereskedik,  vétséget követ el,  és  két  évig  terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. (4)  A (3) bekezdés szerint büntetendő, aki sporttevékenységet végző     személyen    sporttevékenység    körében     történő teljesítményfokozás céljából nemzetközi egyezmény,  nemzetközi szervezet,  jogszabály vagy hatóság előírásának  megszegésével teljesítményfokozásra alkalmas beavatkozást végez. (5)  Ha  súlyosabb bűncselekmény nem valósul  meg,  a  (3)-(4) bekezdés    esetén    bűntett   miatt    öt    évig    terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, aki a bűncselekményt a) üzletszerűen, b) bűnszövetségben követi el. (6)  Ha  súlyosabb  bűncselekmény  nem  valósul  meg,  az  (5) bekezdés  szerint  büntetendő, akinek  a  (3)-(4)  bekezdésben meghatározott  bűncselekménye folytán tizennyolcadik  életévét be  nem  töltött  személy  használ  fel  teljesítményfokozásra alkalmas    szert,    illetőleg    ilyen    személyen    végez teljesítményfokozásra alkalmas beavatkozást, úgyszintén az is, aki    a    (3)   bekezdésben   meghatározott   bűncselekményt tizennyolcadik    életévét    be    nem    töltött     személy felhasználásával követi el. (7)  Az  (1)  bekezdés esetén nem büntethető, aki,  mielőtt  a teljesítmény fokozására alkalmas szer előállítása,  készítése, megszerzése, tartása, az országba behozatala, onnan  kivitele, az  ország  területén  átvitele a  hatóság  tudomására  jutott volna,  a tevékenységét a hatóság előtt felfedi, illetőleg  az elkészített,  megszerzett, tartott, vagy az országba  behozott teljesítményfokozásra alkalmas szert a hatóságnak  átadja,  és lehetővé  teszi  a  készítésben,  megszerzésben,  szállításban részt vevő más személyek kilétének megállapítását. (8)   Nem büntethető, aki teljesítményfokozásra alkalmas szert sporttevékenysége     során    felhasznált,     vagy     rajta teljesítményfokozásra alkalmas beavatkozást végeztek, és ezt a hatósági orvosi vizsgálat előtt felfedi.”                                                              III.                                 Az indítvány az alábbiak szerint megalapozott: 1.   A   jogállamiság   elvéből  következik   a   jogbiztonság követelménye   is.  Az  Alkotmánybíróság  állandóan   követett gyakorlata  ezt  tette meg egyik követendő mércének,  amelyhez képest  az  egyes jogszabályok alkotmányossága  viszonyítható. Eszerint: “A jogbiztonság – az Alkotmánybíróság értelmezésében –  az államtól és elsősorban a jogalkotótól azt várja el, hogy a  jog  egésze,  egyes  részterületei és  egyes  szabályai  is világosak, egyértelműek, hatásukat tekintve kiszámíthatóak, és a  norma címzettjei számára a büntetőjogban is előre láthatóak legyenek.”  [11/1992. (III. 5.) AB határozat,  ABH  1992.  77, 84.] Különösen   vonatkozik   ez  az  elv  az   anyagi   büntetőjog területére,  közelebbről  az  egyes  bűncselekmények  törvényi tényállásaira.  Az  Alkotmánybíróság a 30/1992.  (V.  26.)  AB határozatában  a büntetőjogi tényállásokkal szemben  –  többek között – a következő mércét állította: “Az alkotmányos büntetőjog követelményei szerint a büntetőjogi szankció kilátásba helyezésével tilalmazott magatartást  leíró diszpozíciónak   határozottnak,  körülhatároltnak,   világosan megfogalmazottnak kell lennie. Alkotmányossági  követelmény  a védett  jogtárgyra  és  az elkövetési  magatartásra  vonatkozó törvényhozói akarat világos kifejezésre juttatása.  Egyértelmű üzenetet  kell  tartalmaznia, hogy az  egyén  mikor  követ  el büntetőjogilag szankcionált jogsértést. Ugyanakkor korlátoznia kell  az  önkényes jogértelmezés lehetőségét  a  jogalkalmazók részéről.  Vizsgálni kell tehát, hogy a tényállás a büntetendő magatartások  körét  nem  túl szélesen  jelöli-e  ki  és  elég határozott-e.” (ABH 1992. 167, 176.) 2.  A  Btk.  283/B.  §  (1)-(4) bekezdései  a  fent  kifejtett alkotmányossági  követelményeknek nem  felelnek  meg,  mert  a törvényi  tényállás  egyes  elemei  bizonytalan  jogfogalmakat tartalmaznak. 2.1.  A  “nemzetközi egyezmény előírásainak”  megszegése  mint büntethetőségi előfeltétel, meghatározásként nem elegendő. A  jogalkotásról  szóló  1987. évi XI. törvény  (továbbiakban: Jat.) 16. §-a a következő rendelkezést tartalmazza: “ Nemzetközi szerződés 16.   §  (1)  Az  általánosan  kötelező  magatartási  szabályt tartalmazó  nemzetközi  szerződést  a  tartalmának   megfelelő szintű jogszabályba foglalva kell kihirdetni. (2)  A jogszabályba nem foglalt nemzetközi szerződést –  ha  a köztársasági elnök vagy a Kormány másként nem rendelkezik –  a Magyar Közlönyben közzé kell tenni.” Ebből  következik,  hogy  egy jogszabályba  foglalás  nélküli, illetve  egy  közzé nem tett nemzetközi egyezmény előírásainak megszegése nem alapozhatja meg a büntetőjogi felelősséget. 2.2.   A   “nemzetközi   szervezet  előírásainak”   megszegése bizonytalan   jogfogalom.   Nem   derül   ki,   hogy    milyen szervezetről, milyen tartalmú előírásokról van szó, a  tilalom milyen módon válik megismerhetővé, miként közlik azt a büntető jogszabály  címzettjeivel.  Az  ilyen  előírás  vagy   tilalom önmagában tehát nem lehet kötelező az állampolgárokra, és  nem is   tekinthető  jogszabálynak,  nem  lévén  része  a   magyar jogrendszernek.  Ilyen megnevezésű jogforrás  nem  szerepel  a magyar jogszabályok felsorolásában. [Jat. 1. § (1) bekezdés.] 2.3. Azonos a helyzet a “hatósági előírás” megszegése esetében is.   A   törvényi  tényállás  nem  határozza  meg  e  fogalom tartalmát,  következésképpen  nem  állapítható  meg,  hogy   a jogalkotó milyen hatóságra és előírásra gondolt. A  “hatósági előírás” nem jogszabály, és sem ez, sem pedig  az előző  pontban  említett “nemzetközi szervezet  előírása”  nem fogható fel általánosan kötelező jogforrásként. 2.4.  A “jogszabály előírásának megszegése” mint a büntetőjogi felelősség  megállapításának alapja  és  előfeltétele  elvileg helyes,  de  ez  a  fogalom  túlságosan  tág,  mert  a  magyar jogrendszerben szereplő valamennyi jogszabályt – beleértve  az alacsonyabb szintű és a helyi jogszabályokat is – felöleli. Az   indítvány  által  támadott  büntető  jogszabály  törvényi tényállásának    a    fenti    hiányosságai    tehát     olyan jogbizonytalanságot eredményeznek, amelyek  nem  egyeztethetők össze a jogállamiság követelményeivel.                                 3.  A sporttevékenység és a sportoló fogalmát a sportról szóló 1996.  évi  LXIV.  törvény  (a  továbbiakban:  Stv.)  1.   §-a határozza meg az alábbiak szerint: “1. § E törvény alkalmazásában     1.   sporttevékenység:  meghatározott  szabályok   szerint időtöltésként vagy hivatásszerűen végzett testedzés,  szellemi gyakorlat, amely az egyetemes kultúra része;     2.     3.  sportoló:  a  sporttevékenységet folytató  természetes személy;     4.  hivatásos  sportoló:  az a  természetes  személy,  aki sportszervezettel  létesített munkaviszony vagy  munkavégzésre irányuló  egyéb  jogviszony,  továbbá  egyéni  vállalkozás  (a továbbiakban    együtt:   szerződéses    viszony)    keretében jövedelemszerzési   céllal  sporttevékenységet   folytat,   és rendelkezik    a   sportági   szakszövetség,    illetőleg    a sportszövetség   feltételei  szerint   megszerzett   hivatásos sportolói engedéllyel;     5.  szabadidős  sportoló:  az a természetes  személy,  aki sporttevékenységet nem hivatásos sportolóként végez; (...)” 4.   A  miniszterek  feladat-  és  hatáskörének  változásával, valamint   az  Ifjúsági  és  Sportminisztérium  létrehozásával összefüggésben szükséges törvénymódosításokról szóló 1998. évi LXXXVI.  törvény  77. § (2) bekezdésének  i)  pontja  hatályon kívül  helyezte az Stv. 1. § 2. pontja szerinti “versenysport” fogalmat. Az  Stv. felhatalmazása alapján kibocsátott a meg nem engedett teljesítményfokozó   szerek,   készítmények    és    módszerek használata  tilalmának szabályairól szóló  86/1998.  (VI.  6.) Korm. rendelet 1. §-a értelmében a rendelet hatálya az Stv. 1. §-ának 2. pontja szerinti versenysportban résztvevőkre terjedt ki. Tekintettel  arra, hogy a versenysport törvényi  meghatározása már nincs hatályban, a támadott büntetőjogi törvényi tényállás általában     a     “sporttevékenység”     körében     tekinti megvalósíthatónak a büntetendő magatartásokat. Ebből következik, hogy a büntetendő magatartás elvileg nemcsak a  hivatásszerűen vagy versenyszerűen folytatott, hanem szinte valamennyi,   hobby-jellegű,  vagy   iskolai   és   szabadidős sporttevékenység   keretében  is  megvalósulhat,   illetve   a szankcionálás ezekre is kiterjeszthető lehetne. A  potenciális elkövetői   kör   tehát   tetszőleges  jogértelmezés   szerint kiterjeszthető  vagy  szűkíthető. Ez  a  jogbizonytalanság  is ellentétben áll a jogállamiság követelményével. Az    Alkotmánybíróság   azonban   rámutat   arra,   hogy    a teljesítményfokozó     szerek     használata,     előállítása, forgalmazása,   kereskedelme   stb.   a   versenyszerű    vagy hivatásszerű   sporttevékenység   körében,   illetve   ezekkel összefüggésben  olyan  társadalomra  veszélyes  magatartásként jelentkezhet,  amely  büntetőjogi szankcionálást  igényel.  Az ilyen     büntetőjogi     szankcionálás     önmagában      nem alkotmányellenes,   ezért  a  jogalkotó   –   az   alkotmányos büntetőjog   keretein  belül  –  nincs  elzárva  a   megfelelő büntetőjogszabályok megalkotásától. A   jelenleg  hatályos  büntetőjogi  norma  tehát  csupán   az ismertetett     alaki    hiányosságok    okából     tekintendő alkotmányellenesnek. 5.  A  fent  kifejtettek  alapján az Alkotmánybíróság  a  Btk. 283/B.     §-át    alkotmányellenesnek    nyilvánította     és megsemmisítette, mert az a felsorolt formai okokból nem  felel meg az alkotmányos büntetőjog követelményeinek, figyelemmel az Alkotmány  2.  §  (1)  bekezdéséből levezethető  jogbiztonsági szempontokra. A   támadott   törvényszakasz   (5)   és   (6)   bekezdéseiben szabályozott  minősített  esetek,  valamint  a  (7)   és   (8) bekezdéseiben részletezett büntethetőséget megszüntető okok az (1), (2), (3) és (4) bekezdésekben meghatározott alapesetekhez kapcsolódnak, ezért a megsemmisítés tárgyi összefüggés folytán ezekre is kiterjed. 6.  Az  Alkotmánybíróságról szóló  1989.  évi  XXXII.  törvény (továbbiakban: Abtv.) 43. § (3) bekezdése alapján rendelkezett az  Alkotmánybíróság az eddig lefolytatott  büntető  eljárások felülvizsgálatáról. A  Magyar  Közlönyben történő közzététel  az  Abtv.  41.  §-án alapul.                        Dr. Németh János                   az Alkotmánybíróság elnöke                                     Dr. Bagi István                       Dr. Bihari Mihály     alkotmánybíró                             alkotmánybíró                                     Dr. Czúcz Ottó                          Dr. Erdei Árpád     alkotmánybíró                             alkotmánybíró                                     Dr. Harmathy Attila                    Dr. Holló András     alkotmánybíró                             alkotmánybíró                                     Dr. Kiss László                    Dr. Kukorelli István     alkotmánybíró                             alkotmánybíró                                     Dr. Strausz János    Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva     előadó alkotmánybíró                      alkotmánybíró .

English:
English: .
Petition filed: .
Subject of the case: .	Article 283/B.1 of the Criminal Code according to which any person who produces, manufactures, acquires, possesses, imports into or exports performance-improving substances from Hungary, or transports such through the territory of Hungary for the purpose of increasing the performance of athletes, in violation of the provisions set forth in international treaties, by international organisations, or in legal regulations and in ordinances, commits a misdemeanour offence
Number of the Decision: .	47/2000. (XII. 14.)
Date of the decision: .	12/11/2000
. CODICES summary: http://www.codices.coe.int/NXT/gateway.dll/CODICES/precis/eng/eur/hun/hun-2000-3-010?fn=document-frameset.htm$f=templates$3.0
.