A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Győri Ítélőtábla Gf.II.20.283/2012/13. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz. Alkotmányjogi panaszában a Győri Ítélőtábla – fellebbezési eljárásban hozott – Gf.II.20.283/2012/13. számú jogerős ítéletének felülvizsgálatát és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól.
[2] Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben az indítványozó az elsőfokú eljárásban II. rendű felperesi beavatkozóként vett részt. A per eredeti felperese az elsőfokú ítélet meghozatala után, a 2012. május 15. napján kelt szerződéssel a perbeli követelését indítványozóra engedményezte. A Győri Ítélőtábla engedélyezte, hogy a felperes jogutódaként II. rendű felperesi beavatkozó perbe lépjen, egyben az eredeti felperest a perből elbocsátotta. Ezt követően a másodfokú eljárásban a felperes (az indítványozó) mellett már csak az I. rendű felperesi beavatkozó vett részt.
[3] A felperes a módosított keresetében kérte (Győri Törvényszék G.20.291/2011/10) az alperessel 2006. augusztus 1. napján megkötött opciós szerződés, valamint az opciós szerződés alapján az alperes által 2008. december 19-én gyakorolt vételi jog folytán létrejött adásvételi szerződés semmissége miatt az opciós szerződést és az adásvételi szerződést is az ítélethozatal időpontjáig az érvénytelenség jogkövetkezményeként hatályossá nyilvánítani, és ennek alapján az alperest kötelezni 43 074 298 Ft hátrálékos vételár és ezen tőkeösszeg után késedelmi kamat, valamint perköltség megfizetésére.
[4] A Győri Törvényszék G.20.291/2011/43. számú ítéletében a felperesi keresetnek részben adott helyt. A bíróság megállapította, hogy az opciós szerződés, valamint az ennek alapján a vételi jog gyakorlásával létrejött adásvételi szerződés semmis. A szerződéseket a bíróság 2010. október 7. napjáig hatályosnak nyilvánította. A bíróság a felperesnek a fentieket meghaladó kereseti kérelmét elutasította, valamint az ítélet rendelkezett az eljárási illeték és a perköltség megfizetéséről is.
[5] Az ítélet ellen a felperes, a felperesi beavatkozók és az alperes is fellebbezést nyújtott be. A fellebbezés folytán eljárt Győri Ítélőtábla az elsőfokú ítélet fellebbezett részét megváltoztatta és a keresetet teljes egészében elutasította.
[6] Az indítványozó alkotmányjogi panaszának indokaként előadta, hogy a támadott ítélet sérti az Alaptörvény II. cikkében szabályozott emberi méltósághoz való jogból következő perbeli önrendelkezési jogot; az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében biztosított tisztességes eljáráshoz való jogot; az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében szabályozott jogorvoslathoz való jogot; valamint az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében szabályozott jogbiztonsághoz való jogot. Beadványában ezeken felül hivatkozott még az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése, valamint az Alaptörvény XIII. cikk megsértésére is.
[7] Az alapjogi sérelmet az indítványozó abban látta megvalósulni, hogy az elsőfokú bíróság nem bírálta el mindegyik kereseti kérelmét, így nem foglalkozott az opciós szerződés semmisségét megállapítani kérő kereseti kérelemmel; a Ptk. 239. § (1) bekezdésének alkalmazását kérő kereseti kérelemmel, tévesen mellőzte a készfizető kezességnek nevezett szerződés sortartásos kezesi szerződésként való minősítésére irányuló kereseti előadást. Indítványozó álláspontja szerint az elsőfokú bíróság megsértette az anyagi jogi gyakorlatban megtestesült elveket, amikor az ingatlanforgalmi szakértői vélemények közötti ellentmondást nem oldotta fel. A másodfokú ítélettel kapcsolatban indítványozó sérelmezi, hogy az ítélet indokolásából nem derül ki, miért nem tekintette az érvénytelenséget megállapíthatónak a bíróság. Előadása szerint egybemosta az Ítélőtábla „a forgalmi értéket a fedezeti érték számítása alapján lehetséges maxim összegével”. Tévesen utasították el a Ptk. 255. §-ában foglalt tilalom megkerülésére irányuló kereseti kérelmét, s a másodfokú ítélet nem foglalkozott a többi érvénytelenségi okra vonatkozó kereseti kérelmével sem.
[8] 2. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Győri Ítélőtábla másodfokú eljárásban hozott ítélete ellen indítványozó az elsőfokú bíróságnál az Abtv. 30. § (1) bekezdésében írt 60 napos határidőn belül terjesztette elő panaszát.
[9] Az alkotmányjogi panasz az alábbi indítványrészek tekintetében nem felel meg az Abtv. 52. § (1) (1b) bekezdés a)–f) pontjaiban foglalt feltételeknek.
[10] Az indítványozó alkotmányjogi panaszában hivatkozott az Alaptörvény II. cikkében szabályozott emberi méltósághoz való jogból következő perbeli önrendelkezési jog; az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésében szabályozott tulajdonhoz való jog, az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésében szabályozott, a hatóságok tisztességes eljárására vonatkozó jog, valamint az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében szabályozott jogorvoslathoz való jog megsértésére.
[11] Jelen ügyben hatóság nem járt el, ezért a tisztességes hatósági eljárásra vonatkozó jog megsértése fogalmilag kizárt. A másik három alaptörvényi rendelkezés megsértését az Abtv. 52. § (1) (1b) bekezdés e) pontjában előírtak ellenére az indítványozó nem indokolta, ezért az indítvány ezen részei nem felelnek meg a törvényben foglalt befogadási feltételnek.
[12] Az indítványozó az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében foglalt jogállamiság, jogbiztonság követelményébe ütközőnek tartotta a támadott ítéletet. Ezzel kapcsolatban az Alkotmánybíróság rámutat arra, hogy az alkotmányjogi panasz az Alaptörvényben biztosított jog sérelme esetén igénybe vehető jogorvoslati eszköz. Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény hatályba lépése után is fenntartotta korábbi értelmezését, így a B) cikk (1) bekezdésének sérelmére alkotmányjogi panaszt alapítani csak kivételesen, tipikusan a visszaható hatályú jogalkalmazás, vagy a felkészülési idő hiánya miatt lehet {3066/2013. (II. 28.) AB végzés, Indokolás [9]}. Az indítványozó jelen ügyben azonban nem visszaható hatályú jogalkalmazás vagy a felkészülési idő hiányára vezette vissza a jogbiztonság sérelmét, hanem konkrét ügyekben a bírói jogalkalmazás kritikájára. Az alkotmányjogi panasz ezért az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének sérelmére vonatkozó részében nem felel meg a törvényben foglalt befogadási feltételeknek.
[13] 3. Az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság tanácsa vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26–27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket.
[14] Az Abtv. 27. §-ában meghatározott egyedi ügyben való érintettség megállapítható: az indítványozó a peres eljárás felperese volt. A Győri Ítélőtábla támadott ítélete – fellebbezés folytán – az ügy érdemében hozott, és az eljárást befejező ítélet, ezért a panasz az Abtv. 27. § b) pontjában foglaltaknak eleget tesz.
[15] Az Abtv. 29. §-a szerint az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be. Ezzel kapcsolatban az Alkotmánybíróság a következőket állapította meg.
[16] A tényállás feltárása, a bizonyítékok mérlegelése és ennek alapján a következtetések levonása a rendes bíróságok feladata, amely önmagában alkotmányossági kérdést nem vet fel. Az Ítélőtábla ítéletében részletesen megindokolta (ítélet 7–8. oldal), hogy milyen jogi érvek alapján találta jogszabálysértőnek az elsőfokú ítéletet, és miért vont le helytelen jogi következtetést az elsőfokú bíróság az ügy elbírálásához szükséges mértékben feltárt tényállásból. A másodfokú ítélet rögzíti (8. oldal 3. bekezdés), hogy „a törvényszék nem sértett eljárásjogi szabályt, mivel a több semmisségi okot megjelölő felperesi kereset látszólagos keresethalmazatot jelentett és az elsőfokú bíróság az abban elsődlegesen megjelölt ok miatt találta semmisnek a szerződést.”
[17] A másodfokú bíróság azonban érdemben elbírálta felperes ezen kereseti kérelmét, mivel az elsőfokú bírósággal ellentétben, az elsődlegesen megjelölt semmisségi okot nem találta megalapozottnak. Az Ítélőtábla álláspontját e tekintetben az ítélet 8. oldal 4. bekezdésétől a 9. oldal 4. bekezdéséig terjedő rész tartalmazza. Az Ítélőtábla a Ptk. 255. § (2) bekezdése megsértésére alapított semmiségi okot nem találta megalapozottnak, s ennek következtében nem állapította meg ezen ok alapján az opciós- és adásvételi szerződések érvénytelenségét.
[18] Az indítványozó fellebbezésében keresetét felemelte és a 2006. augusztus 1. napján kelt hitel- és hitelkeretszerződés „érvénytelenségére tekintettel is kérte jogfenntartással az alperes marasztalását” a Ptk. 239. § (1) bekezdésére való hivatkozással. Ezzel kapcsolatban a jogerős ítélet 9. oldal 5. bekezdésében az Ítélőtábla kifejtette, hogy az a keresetfelemelés helyett helyesen értelmezve olyan eltérő ténybeli és jogi alapokon nyugvó, az elsőfokú eljárásban elő nem terjesztett új keresetnek minősül, melynek másodfokú érvényesítését a törvény kizárja, ezért azt érdemben az Ítélőtábla nem vizsgálhatta.
[19] A támadott ítélet tartalmazza, hogy az elsőfokú bíróság az elsőfokú eljárás lényeges szabályát megsértette, amikor nem oldotta fel az ingatlanforgalmi szakvélemények közötti ellentmondást. De ugyanakkor az Ítélőtábla megállapította, hogy ennek amiatt nincs jelentősége, mert a másodfokú bíróság álláspontja szerint a keresetben megjelölt érvénytelenségi okok alapján nem volt semmis sem az opciós, sem az adásvételi szerződés (ítélet 7. oldal 5. bekezdés).
[20] A másodfokú ítélet szerint (ítélet 6. oldal 1. bekezdés utolsó mondata) felperes a fellebbezésében iratellenesnek nevezte az elsőfokú ítélet azon megállapítását, hogy a beavatkozók készfizető kezességi szerződést kötöttek volna az alperessel, ez a fellebbezés szerint helyesen sortartásos kezesség. Ez nem minősül kereseti kérelemnek.
[21] Az indítványozó az Alkotmánybíróságtól valójában a jogerős ítélet felülvizsgálatát kéri, mert nem ért egyet az Ítélőtábla – reá nézve hátrányos – jogi következtetéseivel.
[22] Az Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kiküszöbölésére van hatásköre, ebbe azonban a bizonyítékok bírói mérlegelésének és a bírósági eljárás teljes egészének felülbírálata nem tartozik bele. Az indítványozó egyrészt az Ítélőtábla ítéletében foglalt megállapításokat: a tényállást és a bizonyítékok értékelését, másrészt a perben eldöntött kérdést kifogásolta. Az Alkotmánybíróság jelen ügyben is hangsúlyozza: „Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikkének (1) bekezdése alapján az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. A (2) bekezdés d) pontja fogalmazza meg, hogy az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz alapján felülvizsgálja a bírói döntésnek az Alaptörvénnyel való összhangját. A bírói döntéseknek kizárólag az alkotmányossági szempontú vizsgálata tartozik a testület hatáskörébe. Ezért fogalmaz úgy az Abtv. 27. §-a, hogy alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. A jogalkotó ezzel a 2012. január 1-jétől hatályos rendelkezéssel teremtette meg a bírói jogalkalmazás és jogértelmezés alkotmányossága vizsgálatának korábban nem ismert lehetőségét. A bírói döntés elleni alkotmányjogi panasz azonban nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírói határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének. Miként az Alaptörvény és az Abtv. fent idézett rendelkezéseiből is kitűnik, az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszon keresztül is az Alaptörvényt, az abban biztosított jogokat védi. Önmagukban azonban a rendes bíróságok által elkövetett vélt vagy valós jogszabálysértések nem adhatnak alapot alkotmányjogi panasznak. Egyébként az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna.” {3268/2012. (X. 4.) AB végzés, Indokolás [28]}. „A jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki. Ez a jogkör azonban nem teremthet alapot arra, hogy minden olyan esetben beavatkozzon a bíróságok tevékenységébe, amikor olyan (állítólagos) jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor, mely egyéb jogorvoslati eszközzel már nem orvosolható. Sem a jogállamiság elvont elve, sem a tisztességes eljárás alapjoga […] nem teremthet alapot arra, hogy az Alkotmánybíróság a bírósági szervezet feletti szuperbíróság szerepébe lépjen, és hagyományos jogorvoslati fórumként járjon el. […] A bíró bármely ténybeli vagy jogi tévedése nem teszi automatikusan tisztességtelenné az egész eljárást, mivel az ilyen tévedések teljesen soha nem küszöbölhetők ki, azokat az igazságszolgáltatás ma ismert rendszere magában hordozza” {3325/2012. (XI. 12.) AB végzés; Indokolás [13]–[15]}.
[23] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó sem a bíróság eljárásával, sem az ítélet érdemével kapcsolatosan nem állított olyan pontosan körülírt alaptörvény-ellenességet, amelyet alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként lehetne értékelni, vagy amely a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet vetne fel. Így az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 29. §-ában írott feltételeknek, annak befogadására nincs lehetőség.
[24] Az Alkotmánybíróság ezért a kérelmet – az Abtv. 47. § (1) bekezdése és az 56. § (2)–(3) bekezdései, valamint az Ügyrend 5. § (1) és (2) bekezdései alapján eljárva, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontja alapján – visszautasította.
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Salamon László s. k.,
előadó alkotmánybíró | Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szalay Péter s. k.,
alkotmánybíró |
. |