Hungarian
Ügyszám:
.
IV/03309/2015
Első irat érkezett: 11/30/2015
.
Az ügy tárgya: a Kúria Pfv.IV.21.086/2015/2. számú végzése elleni alkotmányjogi panasz (kártalanítás)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 02/29/2016
.
Előadó alkotmánybíró: Dienes-Oehm Egon Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó - az Abtv. 27. §-a alapján - a Kúria Pfv.IV.21.086/2015/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól.
A Kúria sérelmezett végzésével elutasította az indítványozó felülvizsgálati kérelmét a Pp. 272. § (2) bekezdésére hivatkozással (mivel az ügy nem ingatlanra vonatkozó jogviszonyból ered).
Az indítványozó véleménye szerint a kereset a tárgyi ingatlant terhelő jogon, illetve az ingatlant érintő közérdekű használati jogból eredő kártalanítás iránti jogon alapul, ezért a felülvizsgálati kérelem hivatalból nem lett volna elutasítható.
Az indítványozó álláspontja szerint a Kúria döntése alaptörvény-ellenes, mivel a Pp. szövegét nem annak céljával és nem az Alaptörvénnyel összhangban értelmezte a felülvizsgálati kérelem megengedhetősége vonatkozásában. Mindezek alapján sérült az indítványozó jogorvoslathoz való joga és a tulajdonhoz való joga..
.
Indítványozó:
    1019 OTP Társasház
Támadott jogi aktus:
    Kúria Pfv.IV.21.086/2015/2. számú végzése
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
XIII. cikk
XXVIII. cikk (7) bekezdés
28. cikk

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_3309_4_2015_ind_kieg.pdfIV_3309_4_2015_ind_kieg.pdfIV_3309_0_2015_inditvany.pdfIV_3309_0_2015_inditvany.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A döntés száma: 3138/2016. (VI. 29.) AB végzés
    .
    A döntés kelte: Budapest, 06/20/2016
    .
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2016.06.20 10:00:00 3. öttagú tanács
    .

    .
    A döntés szövege (pdf):
    3138_2016 AB végzés.pdf3138_2016 AB végzés.pdf
    .
    A döntés szövege:
    .
    A döntés szövege:
      Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
      v é g z é s t:

      Az Alkotmánybíróság a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.IV.21.086/2015/2. számú végzése alaptörvény-­ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
      I n d o k o l á s

      [1] 1. A jogi képviselővel eljáró társasház indítványozó (a továbbiakban: indítványozó, a perben felperes) az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján előterjesztett alkotmányjogi panaszában a Kúria felülvizsgálati eljárásban hozott Pfv.IV.21.086/2015/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól.
      [2] Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló polgári perben megállapított tényállás szerint az indítványozó „033 kapcsolóhelyiség” és „034 trafó” megjelölésű helyiségeit 1984-től kezdődően a mindenkori áramszolgáltató (a per folyamán a Budapesti Elektromos Művek Nyrt.) 100%-os tulajdonában álló ELMÜ Hálózati Kft. (a perben alperes) használja folyamatosan villamos műszaki berendezések elhelyezése, üzemeltetése és karbantartása céljából. Az indítványozó 2013. február 25. napján kelt levelében felszólította az alperest, hogy a 2008. március 1. napjával kezdődő időszakra visszamenőleg, valamint a jövőre nézve kártalanítást fizessen neki.
      [3] A felek álláspontjai között meglévő különbségek miatt az indítványozó bírósághoz fordult kártalanítási igényével. Az első fokon eljárt Budai Központi Kerületi Bíróság 5.P.22.198/2013/38. számú ítéletében csak részben találta alaposnak a keresetet. Az alperesi védekezésre figyelemmel megállapította, hogy az öt évre visszamenőlegesen érvényesített igény nem évült el, továbbá a helyiségek folyamatos használata miatt a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 108. § (1) bekezdés második mondatának megfelelő kártalanítás csak folyamatos fizetéssel biztosítható. Mivel az alperes a jövőre nézve elismerte a felperesi igényt, a kereset jogalapját csak a visszamenőleges követelés vonatkozásában vizsgálta a bíróság, és megállapította, hogy az a villamos energiáról szóló 2007. évi LXXXVI. törvény (a továbbiakban: Vet.) 127. § (2) bekezdése alapján megalapozott. Hangsúlyozta továbbá, hogy mivel az alperes a felperesi ingatlant jogcím (közérdekű használati jog) alapján használja, a felperesnek az ingatlan használatában történő akadályozása (korlátozása) miatt kártalanítást, és nem kártérítést kell fizetnie. Az első fokú bíróság a perben kirendelt igazságügyi szakértő kiegészített szakvéleményét alapul véve kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 1819513 forintot és járulékait, valamint 2014. január 1-től kezdődően 11.026 Ft/m2/év használati díjat a tárgyév december 31. napjáig a hivatalos inflációs rátával növelten.
      [4] A peres felek fellebbezése folytán másodfokon eljárt Fővárosi Törvényszék 52. Pf.63.024/2015/4. számú ítéletével azzal hagyta helyben az elsőfokú ítéletet, hogy a 11.026 Ft/m2/év használati díjra vonatkozó rendelkezést mellőzte, és ehelyett arra kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 355037 forintot a 2014. évre azzal, hogy ez az összeg növelendő minden következő tárgyévben az inflációs rátával. Ítéletének indokolásában a másodfokú bíróság rögzítette, hogy az első fokon eljárt bíróság döntése helytálló volt mind a jogalap, mind az összegszerűség vonatkozásában. Kiemelte, hogy a felperes által érvényesített jog a kártalanítás volt, amelyre azért tartott igényt, mert az alperes a felperes tulajdonosi jogát folyamatosan korlátozza. A másodfokú bíróság szerint helytállóan jutott az elsőfokú bíróság arra a következtetésre is, hogy a felperest – jogellenesség hiányában – az alperesi akadályoztatás mértékének megfelelő kártalanítás illeti meg.
      [5] A jogerős ítélet ellen mindkét peres fél felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. A Kúria támadott végzésével a felülvizsgálati kérelmeket hivatalból elutasította. A végzés indokolása szerint a felperes felülvizsgálati kérelmében vitatott érték 1631412 forint, ezért a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 271. § (2) bekezdésére figyelemmel az ügyben felülvizsgálatnak nem volt helye. A Kúria megállapította továbbá, hogy az ügy nem vonható azon perek körébe sem, amelyeknél a Pp. értékhatártól függetlenül biztosítja a felülvizsgálat lehetőségét, „mivel a bérleti díj, közüzemi díj, használati díj megfizetésére irányuló per nem ingatlan tulajdonjogára vagy ingatlant terhelő jogra vonatkozik. Nem tekinthető továbbá az ingatlanra vonatkozó jogviszonyból eredőnek sem, mivel az ingatlan jogi sorsát nem befolyásolja.”

      [6] 2. A Kúria végzése ellen az indítványozó alkotmányjogi panaszt nyújtott be, az Alaptörvény XIII. cikkének, a XXVIIII. cikk (7) bekezdésének, továbbá 28. cikkének sérelmére hivatkozott, és állította, hogy a Kúria a Pp. 271. § (2) bekezdését nem a rendelkezés céljával, és nem az Alaptörvénnyel összhangban értelmezte. Hangsúlyozta, hogy kártalanítási igénye – mely álláspontja szerint dologi jogi, és nem kötelmi igény – az alperes használati joga alapján keletkezett, a folyamatban volt per tehát nem bérleti díj, közüzemi díj, használati díj megfizetésére irányult. Érvelése szerint a Kúriának a per tárgyára vonatkozóan tett megállapítása az Alaptörvény 28. cikkének megsértésével vezetett felülvizsgálati kérelmének elutasításához, ezzel megfosztva őt attól, hogy jogorvoslattal éljen egy olyan bírói döntés ellen, amely jogát, jogos érdekét sérti.
      [7] A XIII. cikk sérelmével összefüggésben arra hivatkozott, hogy az alperes használati joga folytán egyes tulajdonosi jogai gyakorlásában, így ingatlana használatának, hasznai szedésének jogában akadályozva van, ezért tel­jes és feltétlen kártalanításra tarthat igényt. Érvelése szerint ezen igénye alapján jogorvoslati jogát is érték­határtól függetlenül gyakorolhatná, a Kúria döntése azonban megfosztotta attól, hogy legalább jogorvoslati úton jusson teljes és feltétlen kártalanításhoz, a Kúria döntése így jogorvoslathoz való jogát is sértette.
      [8] A főtitkár tájékoztatása és hiánypótlásra történő felhívása alapján az indítványozó kiegészítő beadványt terjesztett elő, amelyben lényegében megismételte korábban megfogalmazott álláspontját.

      [9] 3. Az Abtv. 56. §-a alapján az Alkotmánybíróság először az alkotmányjogi panasz befogadásának kérdésében dönt, ennek során mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának formai és tartalmi feltételeit. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 50. § (1) bekezdése és az Alkotmánybíróság ügyrendje (a továbbiakban: Ügyrend) 5. § (1) bekezdése alapján tanácsban járt el, és az indítványozó panaszának vizsgálata alapján azt állapította meg, hogy az alkotmányjogi panasz az alábbi okok miatt nem fogadható be.

      [10] 3.1. Alkotmányjogi panaszában az indítványozó az Alaptörvény 28. cikkének sérelmére is hivatkozik. Az alkotmányjogi panasz funkciója a jogorvoslat, amely az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogának sérelmét feltételezi. Az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pontja, illetve 27. §-a értelmében alkotmányjogi panaszt az Alaptörvényben biztosított jog sérelmére lehet alapítani. Az Alaptörvény 28. cikkének címzettjei a bíróságok, a rendelkezés az indítványozó számára jogot nem biztosít, így annak sérelmére alkotmányjogi panaszt sem lehet alapítani.

      [11] 3.2. Az indítványozó állítása szerint a Kúria felülvizsgálati kérelmét elutasító végzésével megfosztotta attól, hogy tulajdonának más általi használata miatt keletkezett igénye alapján teljes és feltétlen kártalanításhoz jusson. Habár az indítványozó a XIII. cikket jelölte meg az Alaptörvény megsérteni vélt rendelkezéseként, az indítvány tartalmából megállapítható volt, hogy a XIII. cikk (2) bekezdésének sérelmét állítja, mely szerint tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekből, törvényben meghatározott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet. A Kúria támadott végzésével az indítványozó felülvizsgálati kérelmét a Pp. felülvizsgálatot kizáró szabálya alapján utasította el hivatalból. Az Abtv. 27. §-a szerint az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy az eljárást befejező egyéb döntés a) az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és b) az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimeríttette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó által megjelölt alaptörvényi rendelkezés és az alkotmányjogi panasszal támadott kúriai végzés között nyilvánvalóan nincs összefüggés, ezért a panasznak ez az eleme nem felel meg az Abtv. 27. §-ában foglalt feltételeknek. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az említett összefüggés hiánya a panasz befogadásának tartalmi akadálya {például 3130/2013. (VI. 24.) AB végzés, Indokolás [17], 3069/2015. (IV. 10.) AB végzés, Indokolás [10], 3070/2015. (IV. 10.) AB végzés, Indokolás [15]}.

      [12] 3.3. A jogorvoslathoz való jog sérelmét állító indítványi elemmel összefüggésben az Alkotmánybíróság rögzíti, hogy az indítványozó a támadott kúriai végzés indokolásában megjelenő jogértelmezést illetően azt sérelmezte, hogy a kártalanítás iránt folyamatban volt pert a Kúria nem minősítette a Pp. 271. § (2) bekezdésében ingatlan tulajdonára, vagy ingatlant terhelő jogra vonatkozó, illetve ingatlanra vonatkozó jogviszonyból eredő és így az értékhatártól függő felülvizsgálat szabálya alól kivételt jelentő pernek. Az indítványozó az Alkotmánybíróság főtitkárának felhívása ellenére is csak törvényességi, szakjogi kifogásokat hozott fel a Kúria támadott végzésével szemben, márpedig az Alkotmánybíróság megítélése szerint nem alkotmányossági kérdés annak megállapítása, hogy az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló kártalanítás iránt folyamatban volt vagyonjogi per a Pp. 271. § (2) bekezdésének alkalmazása során a főszabály alól kivételt jelentő pernek minősül-e. Az Alkotmánybíróság gyakorlata következetes abban, hogy tartózkodik a bíróságok feladatkörébe tartozó kérdésekben történő állásfoglalástól {elsőként lásd: 3003/2012. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [4], ezt követően megerősítette többek között a 3065/2012. (VII. 26.) AB végzés, Indokolás [5]; 3391/2012. (XII. 30.) AB végzés, Indokolás [25]; 7/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [33]}. Az Alkotmánybíróság emlékeztet arra, hogy mint az Alaptörvény 24. cikk (1) bekezdésének értelmében az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve, az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdésének d) pontja szerint a bírói döntéseket is csak az alkotmányosság szempontjából ellenőrizheti, hatásköre a bírói döntésben foglalt jogértelmezés alaptörvény-ellenességének, alapjogokkal való összhangjának vizsgálatára korlátozódik {például 3231/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [4]; 3017/2013. (I. 28.) AB végzés, Indokolás [3]}. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint „[a]z eljárás lefolytatása, a tényállás megállapítása és értékelése, az alkalmazandó jog meghatározása és annak az értelmezése kizárólag a rendes bíróság feladata. Az Alkotmánybíróság csak „alkotmányjogi sérelem” esetén avatkozhat be. Önmagában az, hogy egy bírói döntés az alkalmazandó joghoz mérve esetleg objektív mérce szerint hibás, nem ok a beavatkozásra; csak az olyan hiba számít, amely alapjogok teljes figyelmen kívül hagyásában nyilvánul meg” {3037/2014. (III. 13.) AB határozat, Indokolás [29]}.
      [13] Az Abtv. 29. §-a értelmében az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be, ezért az Alkotmánybíróság vizsgálta azt is, hogy az indítványozó panasza megfelel-e a fenti feltételek valamelyikének. Az Alkotmánybíróság a 3025/2016. (II. 23.) AB határozatában (Indokolás [24]) megerősítette értelmezését, amely szerint „az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében rögzített jogorvoslathoz való jog a rendes jogorvoslatokra vonatkozik. Tárgyát tekintve a bírói, illetőleg hatósági döntésekre terjed ki, tartalma szerint pedig az érdemi határozatok tekintetében a más szervhez vagy a magasabb fórumhoz fordulás lehetőségét jelenti […]. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata alapján a felülvizsgálat – mint rendkívüli jogorvoslat – az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében foglalt rendelkezéssel nem hozható összefüggésbe”. Az indítványozó az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való jogának sérelmére alapította a Kúria felülvizsgálati kérelmét elutasító végzésével szemben benyújtott alkotmányjogi panaszát, azt állítva, hogy az elutasító döntés megfosztotta őt az érdemi felülvizsgálathoz, mint jogorvoslathoz való jogától. Az Alkotmánybíróság töretlen gyakorlatára figyelemmel megállapította, hogy az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való jog alkotmányos tartalmával a felülvizsgálati kérelmet elutasító kúriai döntést támadó panasz nincs összefüggésben, ezért az alkotmányjogi panasz nem elégíti ki az Abtv. 29. §-ában foglalt feltételek egyikét sem.
      [14] Az alkotmányjogi panasz a fenti okok miatt nem felelt meg a befogadhatóság feltételeinek, ezért azt az Alkotmánybíróság a befogadhatóság további feltételei vizsgálatának mellőzésével – figyelemmel az Abtv. 50. § (1) bekezdésére és 56. § (3) bekezdésére, valamint az Ügyrend 5. § (1) bekezdésére – az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontja alapján visszautasította.
          Dr. Szalay Péter s. k.,
          tanácsvezető alkotmánybíró
          .
          Dr. Czine Ágnes s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Juhász Imre s. k.,
          alkotmánybíró
          Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
          előadó alkotmánybíró

          Dr. Salamon László s. k.,
          alkotmánybíró

          .
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          11/30/2015
          .
          Number of the Decision:
          .
          3138/2016. (VI. 29.)
          Date of the decision:
          .
          06/20/2016
          .
          .