A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
h a t á r o z a t o t:
1. Az Alkotmánybíróság a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 100. § (5)–(6) és 202. § (1) bekezdései alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére vonatkozó – az Alaptörvény M) cikk (1) bekezdése és XII. cikk (1) bekezdésére alapított – indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt egyebekben visszautasítja.
I n d o k o l á s I.
[1] 1. A panaszt előterjesztő jogi személy 2011. szeptember 19-én nyújtott be indítványt, a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) 100. § (5)–(6) bekezdései és 202. §-a alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérve. Az Alkotmánybíróság IV/1552-1/2012. számú végzésére hivatkozással, 2012. március 30-án érkezett indítványában – az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés c) és d) pontjára is hivatkozva – a panaszos az Abtv. 26. § (1) bekezdése szerinti alkotmányjogi panaszként megújította korábbi beadványát. Az indítványozó emellett kiterjesztette korábbi indítványát és kérte a Legfelsőbb Bíróság Mfv.II.10.529/2010/16. számú ítéletének, illetve az alapeljárások során keletkezett ítéleteknek az Abtv. 27. §-a alapján történő megsemmisítését.
[2] Az indítványozó 2000-ben közös megegyezéssel megszüntette egyik munkavállalója munkaviszonyát. A munkavállaló ezt követően 2003-ban az ilyen esetekre irányadó harminc napos határidőn túl, de még az általános, három éves elévülési határidőn belül munkajogi pert indított az indítványozóval szemben. Több éves, a munkaviszony megszüntetését illetően többször eltérő eredményre jutó pereskedést követően a Legfelsőbb Bíróság 2011-ben felülvizsgálat során hozott, az eljárást végleg lezáró ítélete megállapította a munkaviszony jogellenes megszüntetését és az indítványozót – az Mt. támadott rendelkezései alapján – kötelezte a jogerős ítélet 2010-es meghozataláig eltelt időszakra a felperes munkavállaló elmaradt munkabérének megfizetésére.
[3] Az indítványozó szerint az Mt. mind a munkaviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményeire vonatkozó, mind a kereset megindítására nyitva álló határidővel kapcsolatos normái sértik az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdéséből levezethető jogbiztonság követelményét. A határidővel kapcsolatos jogbizonytalanság az ügyben eljáró bíróságok eljárásában tetten érhető volt, amit – ismét csak az indítványozó álláspontja szerint – e bíróságok túlzottan munkavállaló-barát gyakorlata súlyosbított.
[4] Az Mt. 100. § (5) és (6) bekezdése véleménye szerint azért alaptörvény-ellenes, mert a munkaviszony jogellenes megszüntetése esetére nem korlátozza, illetve egy jövőben bizonytalan, kiszámíthatatlan időpontban bekövetkező eseménytől – a jogerős ítélettől – teszi függővé a szankciót, és ez a munkáltató számára instabillá és beláthatatlanná teszi az esetleges jogsértés jogkövetkezményét. Beadványában kifejtette továbbá, hogy a kérdéses normák alkalmasak arra, hogy eltérő következtetéseket vonjanak le az eljáró bíróságok, ami bírói jogalkotásnak minősül. Sérül továbbá az Alaptörvény M) cikk (1) bekezdése és a XII. cikk (1) bekezdése, a végzett munka mennyiségével és minőségével arányos jövedelem elve. Az indítványozó a 2012 márciusában megújított indítványában ezzel kapcsolatban hivatkozott a 2012. január 1-jén kihirdetett és 2012. július 1-jétől hatályos új Munka Törvénykönyvének a 2012. évi I. törvény 82. § (2) bekezdésére is, amely a jogviszony jogellenes megszüntetése esetén kifizetendő kártérítést a munkavállaló tizenkét havi távolléti díjának megfelelő összegben korlátozza. Az indítványozó kifejezetten idézi e rendelkezés miniszteri indokolását, amely szerint “a peres eljárások jelentős elhúzódása miatt a munkáltatóra nézve aránytalan többletterhet rótt” a korábbi jogszabály, ezért volt szükség a kártérítési felső plafon meghatározására.
[5] Az Mt. 202. §-a az indítványozó szerint emberi sorsokat és élethelyzeteket eltérően minősítő jogkövetkeztetésre ad lehetőséget, és ebből jogbizonytalanság keletkezik. A jogbizonytalanság abból fakad, hogy a beadványozó szerint a gyakorlat nem egységes abban a tekintetben, hogy a munkaviszony megszüntetésekor a jogorvoslatról való tájékoztatás elmaradása esetén a munkavállaló az Mt. 202. §-ában meghatározott harminc napos határidő helyett az általános, három éves elévülési határidőn belül nyújthatja-e be keresetét.
[6] Az indítvánnyal támadott bírósági ítélet a keresetindítási jog elévülésével kapcsolatban a fenti, a munkavállalónak kedvező gyakorlatot követve megállapította, hogy a felperes munkavállaló keresetindítási joga nem évült el. Az indítványozó az ítélet kapcsán a jogbiztonság sérelmét, valamint a bíróságok – szerinte – részrehajló és tisztességtelen eljárását, ezeken keresztül az Alaptörvény C) és T) cikkei, I. cikk (3) bekezdése, XV. cikk (1) bekezdése, XXIV. cikk (1) bekezdése sérelmét állítja.
II.
[7] 1. Az Alaptörvénynek az indítvánnyal érintett rendelkezései
“B) cikk (1) Magyarország független, demokratikus jogállam.”
“C) cikk (1) A magyar állam működése a hatalom megosztásának elvén alapszik.”
“M) cikk (1) Magyarország gazdasága az értékteremtő munkán és a vállalkozás szabadságán alapszik.”
“T) cikk (1) Általánosan kötelező magatartási szabályt az Alaptörvény és az Alaptörvényben megjelölt, jogalkotó hatáskörrel rendelkező szerv által megalkotott, a hivatalos lapban kihirdetett jogszabály állapíthat meg. Sarkalatos törvény eltérően is megállapíthatja az önkormányzati rendelet és a különleges jogrendben alkotott jogszabályok kihirdetésének szabályait.
(2) Jogszabály a törvény, a kormányrendelet, a miniszterelnöki rendelet, a miniszteri rendelet, a Magyar Nemzeti Bank elnökének rendelete, az önálló szabályozó szerv vezetőjének rendelete és az önkormányzati rendelet. Jogszabály továbbá a Honvédelmi Tanács rendkívüli állapot idején és a köztársasági elnök szükségállapot idején kiadott rendelete.”
“I. cikk (3) Az alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg. Alapvető jog más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható.”
“XII. cikk (1) Mindenkinek joga van a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához, valamint a vállalkozáshoz. Képességeinek és lehetőségeinek megfelelő munkavégzéssel mindenki köteles hozzájárulni a közösség gyarapodásához.”
“XV. cikk (1) A törvény előtt mindenki egyenlő. Minden ember jogképes.”
“XXIV. cikk (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit a hatóságok részrehajlás nélkül, tisztességes módon és ésszerű határidőn belül intézzék. A hatóságok törvényben meghatározottak szerint kötelesek döntéseiket indokolni.”
“Q) cikk (2) Magyarország nemzetközi jogi kötelezettségeinek teljesítése érdekében biztosítja a nemzetközi jog és a magyar jog összhangját.
(3) Magyarország elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait. A nemzetközi jog más forrásai jogszabályban történő kihirdetésükkel válnak a magyar jogrendszer részévé.”
[8] 2. A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. számú törvénynek a már hatályon kívül helyezett, az indítványokkal támadott, az alapul szolgáló bírósági eljárásban alkalmazott rendelkezései:
“100. § (5) Ha a munkavállaló nem kéri vagy a munkáltató kérelmére a bíróság mellőzi a munkavállaló eredeti munkakörbe történő visszahelyezését, a munkaviszony a jogellenességet megállapító határozat jogerőre emelkedése napján szűnik meg.
(6) A munkaviszony jogellenes megszüntetése esetén meg kell téríteni a munkavállaló elmaradt munkabérét (egyéb járandóságait) és felmerült kárát. Nem kell megtéríteni a munkabérnek (egyéb járandóságnak), illetve a kárnak azt a részét, ami máshonnan megtérült.”
“202. § (1) A keresetlevelet az intézkedés közlésétől számított harminc napon belül lehet előterjeszteni:
a) a munkáltató egyoldalú intézkedésével végrehajtott munkaszerződés-módosítással;
b) a munkaviszony megszüntetésével, ideértve a közös megegyezésen alapuló megszüntetést is;
c) a rendkívüli felmondással;
d) a munkavállaló kötelezettségszegése miatt alkalmazott jogkövetkezménnyel (109. §);
e) a fizetési felszólítással (162. §), illetve a kártérítésre – ideértve a leltárhiány megtérítésére – kötelező határozattal [173. § (2) bekezdés] kapcsolatban.”
III.
[9] Az indítvány nem megalapozott.
[10] 1. Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt azt vizsgálta, hogy az indítvány megfelel-e a befogadhatóság feltételeinek.
[11] Az indítványozó teljesítette az Abtv. 51. § (2) bekezdésében meghatározott feltételeket, mert képviseletében a Budapesti Ügyvédi Kamara által nyilvántartott ügyvéd nyújtotta be az alkotmányjogi panaszt, és az indítványozó csatolta a szabályos ügyvédi meghatalmazást.
[12] Az indítvány az Abtv. 52. § (1) bekezdésében támasztott feltételeknek megfelel, mivel megjelöli az Alkotmánybíróság hatáskörét megalapozó törvényi rendelkezést, az eljárás megindításának indokait, illetve részletes indokolást tartalmaz a támadott rendelkezés alaptörvény-ellenességére vonatkozóan. Az indítvány továbbá határozott kérelmet tartalmaz az alaptörvény-ellenesnek vélt jogszabályi rendelkezések megsemmisítésére is.
[13] Az indítványozó az Abtv. 51. § (1) bekezdése szerint jogosultnak tekinthető, mivel az Abtv. 26. § (1) bekezdésének megfelelően az indítvánnyal támadott, alaptörvény-ellenesnek vélt jogszabály alkalmazása folytán egyedi ügyben következett be a jogsérelme és jogorvoslati jogát már kimerítette.
[14] Az indítványozó alkotmányjogi panaszát az Abtv. 73. § (1) bekezdése alapján megszűnt eljárásban már kifogásolt jogszabállyal összefüggő alkotmányossági aggályt tartalmazó indítványként terjesztette elő.
[15] Az indítványozó alkotmányjogi panaszát az Abtv. 73. § (1) bekezdésében meghatározott határidőn belül nyújtotta be.
[16] 2. Az Alkotmánybíróság először az Mt. egyes rendelkezéseivel kapcsolatos indítványi elemeket vizsgálta meg.
[17] 2.1. Az indítványozó az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdéséből levezethető jogbiztonság követelményébe ütközőnek tartja az Mt. 100. § (5)–(6) bekezdését és az 202. § (1) bekezdését. Érvelése szerint az Mt. 100. § (5)–(6) bekezdése jogbizonytalanságot okoz a munkáltatók számára azáltal, hogy a munkaviszony jogellenes megszüntetésének jogerős megállapítása esetén a jogerős ítélet napjával szünteti meg a jogviszonyt, így a munkáltatók számára esetleges jogsértésük következményei beláthatatlanok. Az indítványozó e rendelkezések kapcsán hivatkozik a Nemzeti Hitvallásra is. Az Mt. 202. § (1) bekezdésében foglalt, a keresetlevél előterjesztésére nyitva álló határidővel kapcsolatos rendelkezésre vonatkozóan az indítványozó előadja, hogy a bírói joggyakorlat a határidő számítása, illetve az igazolási kérelmek tekintetében nem volt egységes, ami jogbizonytalanságot eredményezett.
[18] Az alkotmányjogi panasz az Alaptörvényben biztosított jogok védelmének eszköze. Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság az Abtv. hatályba lépése után is fenntartotta azt a korábban kialakított gyakorlatát, mely szerint a jogbiztonság nem alapjog, annak sérelmére alkotmányjogi panaszt csak kivételes esetben lehet alapítani, mégpedig a visszaható hatályú jogalkotás és a felkészülési idő hiánya esetén {3268/2012. (X. 4.) AB végzés, Indokolás [14]–[17]; 3322/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [10]; 3323/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [9]; 3324/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [9]; 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [11]}. Az indítványozó nem e kivételes körre, hanem általánosságban a jogbiztonságra alapította panaszának ezen elemét, ezért az Alkotmánybíróság e tekintetben panaszát az Abtv. 29. §-a és az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.
[19] 2.2. Az indítványozó az Mt. 100. § (5)–(6) bekezdése kapcsán az Alaptörvény M) cikk (1) bekezdésének, valamint XII. cikke (1) bekezdésének sérelmét is állította, mivel az érintett szabályozás érvelése szerint “az értékteremtő munka nélküli jövedelemszerzést segíti elő”, illetve erre ösztönöz.
[20] Az Alkotmánybíróság szerint az Mt. érintett rendelkezései semmiképpen nem tekinthetők a “munkanélküli jövedelemszerzésre” ösztönző szabályozásnak. A már hatályon kívül helyezett Mt. rendelkezései alapján kétség kívül előfordulhatott, hogy egy munkaügyi per elhúzódása és a munkavállaló pernyertessége, a munkaviszony jogellenes megszüntetésének megállapítása esetén a munkavállaló több éves elmaradt jövedelmére szerez jogosultságot. Ez a körülmény azonban nem igazolja azt az indítványozói értékelést, hogy az Mt. támadott rendelkezése ilyen magatartásra ösztönözne. A munkavállaló ugyanúgy viseli annak kockázatát, hogy rá nézve kedvezőtlen jogerős ítélet születik, mint a munkáltató. Az Mt. 100. § (6) bekezdésének második mondata értelmében nem kell megtéríteni a munkabérnek (egyéb járandóságnak), illetve a kárnak azt a részét, amely máshonnan megtérült. A munkavállaló tehát csak akkor és annyiban tesz szert “munka nélküli jövedelemre”, amennyiben a munkaviszonya jogellenes megszüntetése és a jogerős ítélet közötti időszakban a kiesett bevételét máshonnan nem pótolja, viselve a pervesztesség kockázatát.
[21] Fentiekre tekintettel a támadott rendelkezések és az Alaptörvény M) cikk (1) bekezdése, valamint XII. cikk (1) bekezdése között az indítványozó indokolása alapján érdemi összefüggés nem állapítható meg. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az érdemi alkotmányossági összefüggés hiánya az indítvány elutasítását eredményezi, ezért az indítványt e tekintetben elutasította.
[22] 3. Az Alkotmánybíróság ezt követően a Legfelsőbb Bíróság Mfv.II.10.529/2010/16. számú ítéletével, illetve az alapeljárások során keletkezett ítéletekkel kapcsolatos panaszt vizsgálta.
[23] Az indítványozó a hiánypótlási felhívásra küldött válaszában az eredeti kérelme mellett a bírósági döntések Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányossági felülvizsgálatát is indítványozta. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a kérelem ezen eleme egy új indítványt jelent, amelynek tekintetében a befogadhatóságot külön kell vizsgálni.
[24] Az Alkotmánybíróság a befogadhatóság tekintetében megállapította, hogy az új kérelem az Abtv. 30. § (1) bekezdés szerinti 60 napos határidőn túl érkezett. A határidőt a jogerős döntés 2011. július 21-i kézbesítésétől kell számítani. A határidő megtartása alól kizárólag az az indítványozó kap felmentést a törvény szerint, aki a 2012. január 1-je előtt benyújtott absztrakt utólagos normakontroll kérelmét terjeszti elő az Abtv. 71. § (3)–(4) bekezdése alapján az Abtv. 26. §-a szerinti alkotmányjogi panaszként, az Abtv. 27. §-a szerinti panasszá történő átalakításra nincs lehetőség. Utal az Alkotmánybíróság továbbá arra is, hogy az Abtv. 74. §-ából is – mely az Abtv. hatályba lépésekor folyamatban lévő eljárások esetében kifejezetten lehetővé teszi alkotmányjogi panasz kezdeményezését – egyértelműen az következik, hogy a törvényalkotó az Abtv. hatályba lépése (2012. január 1-je) előtt már jogerősen lezárt bírósági eljárások tekintetében nem kívánta megnyitni a bírói ítélettel szembeni alkotmányjogi panasz lehetőségét.
[25] Fentiekre tekintettel az Abtv. 27. §-ára alapított, a Legfelsőbb Bíróság Mfv.II.10.529/2010/16. számú ítéletével szemben előterjesztett alkotmányjogi panasz érdemi vizsgálatára nincs lehetőség, ezért az Alkotmánybíróság a panaszt visszautasította.
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Salamon László s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szalay Péter s. k.,
alkotmánybíró |
. |