A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Törvényszék 72.Pf.636.207/2019/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. A jogi képviselő nélkül eljáró indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panaszában kérte a Fővárosi Törvényszék 72.Pf.636.207/2019/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését, valamint az ügyben „hatáskörrel rendelkező, azaz érdemben dönteni képes, megfelelő bíróság kijelölését”.
[2] 2. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy előzményei és a panaszban foglaltak az alábbiak szerint foglalhatók össze.
[3] Az indítványozó a Nagykőrös Város Önkormányzat kulturális központjának igazgatói feladatának ellátására pályázatot nyújtott be. Az önkormányzat az igazgatói feladatok ellátásával egy másik pályázót bízott meg.
[4] Az indítványozó álláspontja szerint mind a pályázati eljárás, mind az azt lezáró 5/2014. (II. 14.) számú önkormányzati határozat jogsértő, aminek következtében őt hátrány érte, ezért a kormányhivataltól kérte panaszának kivizsgálását, a döntéshozatali eljárás és a határozat felülvizsgálatát. A kormányhivatal megállapította, hogy a döntéshozatali eljárás megfelelt a jogszabályoknak, a képviselő-testület – mérlegelési jogkörében hozott – határozata a törvényességi vizsgálatnak nem tárgya [Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény 132. § (4) bekezdés c) pont].
[5] Az indítványozó a kormányhivatal alperest a módosított keresete szerint joggal való visszaélés miatt törvényességi felügyeleti eljárás lefolytatására kérte kötelezni. Az elsőfokú bíróság érdemben elbírálva a keresetet, azt elutasította. Az indítványozó fellebbezését követően a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, és a pert, – a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 251. § (1) bekezdése alapján, figyelemmel a 157. § a) pontjára, illetve a 130. § (1) bekezdésének f) pontjára – megszüntette, mert az alperest a törvényességi felügyelet körében megillető jogkör gyakorlásának módja, az annak során megtett intézkedések vizsgálata nem tartozik polgári peres útra.
[6] Az Abtv. 27. §-a alapján benyújtott panaszában az indítványozó az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes hatósági eljáráshoz, valamint a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdésében foglalt tisztességes bírósági eljáráshoz fűződő, továbbá a jogorvoslathoz való alapjogainak sérelmét állította.
[7] 3. Az Abtv. 56. § (1) és (2) bekezdésében foglaltak alapján mindenekelőtt az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról kell dönteni, ezért az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy az indítvány megfelel-e az az alkotmányjogi panasz előterjesztésére vonatkozó, törvényben meghatározott követelményeknek.
[8] Az indítványozó a Fővárosi Törvényszék 72.Pf.636.207/2019/2. számú végzése ellen az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerint megállapított határidőn belül nyújtotta be. Az indítványozó a bírói döntés alapjául szolgáló eljárásban felperes volt, így érintettsége megállapítható, úgyszintén az is, hogy jogorvoslati lehetőségét kimerítette. Az indítványozó részben megjelölte az Alkotmánybíróság hatáskörére vonatkozó törvényi rendelkezéseket, a sérelmezett bírói döntést, továbbá kifejezett kérelmet terjesztett elő annak megsemmisítésére, megjelölte az Alaptörvény megsérteni vélt rendelkezéseit. Az indítvány a határozott kérelem Abtv. 52. § (1b) bekezdésében megjelölt törvényi feltételének azonban csak részben felel meg.
[9] Az indítványozó a tisztességes hatósági eljáráshoz való alapjog megsértéseként arra hivatkozott, hogy a kormányhivatal a törvényességi felügyeleti hatáskörében nem indított eljárást az általa jogsértőnek vélt 5/2014. (II. 14.) számú önkormányzati határozat miatt. Az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésével kapcsolatban a panasz nem tartalmaz alkotmányjogilag értékelhető érvelést arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint alkotmányjogilag értékelhető indokolás hiányában az indítvány nem felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontjai szerinti követelménynek, és ekként nem alkalmas érdemi elbírálásra {lásd: 3080/2019 (IV. 17.) AB határozat, Indokolás [27]; 3272/2018. (VII. 20.) AB végzés, Indokolás [34]}.
[10] A fentiek miatt a panasznak csak az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdésére alapított részei felelnek meg az indítványok határozottságával kapcsolatos valamennyi feltételnek.
[11] 4. Az Abtv. 29. §-a a befogadhatóság tartalmi feltételeként határozza meg, hogy az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet tartalmazzon vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fennállása önmagában is megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását {erről elsőként lásd: 3/2013. (II. 14.) AB határozat, Indokolás [30]; 3217/2020. (VI. 19.) AB határozat, Indokolás [23]}.
[12] 4.1. Az indítványozó az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdésének sérelmét abban jelölte meg, hogy a másodfokú bíróság a per megszüntetésével párhuzamosan nem intézkedett keresetének a hatáskörrel rendelkező bírósághoz történő áttételéről, a keresetlevélnek a megfelelő bírósághoz való áttétele kapcsán már az elsőfokú bíróságnak intézkednie kellett volna.
[13] Annak megítélése, hogy az eljáró bíróságok helyesen alkalmazták-e a hatáskör megállapítására vonatkozó eljárási szabályokat, olyan szakjogi kérdés, amelynek elbírálása a rendes bíróságok, és nem az Alkotmánybíróság feladata {3042/2020. (II. 24.) AB végzés, Indokolás [31]}. Az Alkotmánybíróság ebből fakadóan nem rendelkezik hatáskörrel arra, hogy a perorvoslati bíróság jogköréhez tartozó, szakjogi vagy kizárólag törvényértelmezési kérdésben állást foglaljon {3042/2020. (II. 24.) AB végzés, Indokolás [32]; 3003/2012. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [4]}.
[14] 4.2. Az indítványozó az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésének sérelmét illetően kifogásolta azt is, hogy a másodfokú bíróság további jogorvoslatot nem biztosított a számára, véleménye szerint a jogorvoslathoz való alapjoga csak formálisan lett biztosítva.
[15] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó jogorvoslati jogát az alkotmányjogi panasz alapját képző ügyben gyakorolta, a „valamely más szervhez, vagy ugyanazon szervezeten belüli magasabb fórumhoz fordulás” lehetősége {9/2013. (III. 6.) AB határozat, Indokolás [28]} biztosított volt, a bíróság a jogorvoslati kérelem alapján lefolytatott másodfokú eljárásban hozta meg a döntését, az indítványozó élhetett a jogorvoslathoz való jogával, ettől tehát nem volt elzárva.
[16] 5. A kifejtettek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz az Abtv. 27. és 29. §-aiban foglalt feltételeknek nem felelt meg, ezért az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján, az 56. § (3) bekezdésére figyelemmel, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjára tekintettel azt visszautasította.
Dr. Juhász Imre s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Juhász Imre s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Czine Ágnes
alkotmánybíró helyett
Dr. Juhász Imre s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Juhász Miklós
előadó alkotmánybíró helyett
. | Dr. Juhász Imre s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Horváth Attila
alkotmánybíró helyett
Dr. Juhász Imre s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Sulyok Tamás
alkotmánybíró helyett
. |
. |