English
Hungarian
Ügyszám:
.
IV/00545/2021
Első irat érkezett: 03/08/2021
.
Az ügy tárgya: A Kúria Kfv.I.35.434/2020/7. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz (adóügy)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 05/26/2021
.
Előadó alkotmánybíró: Hörcherné Dr. Marosi Ildikó Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó - az Abtv. 27. §-a alapján - a Kúria Kfv.I.35.434/2020/7. számú ítélete és a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.K.31.951/2019/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól.
Az indítványozó - felperes - ügyében telekadó megfizetése iránt két jogerős közigazgatási határozat - BP/1008/04843-2/2016. számú határozat és BP/1008/06473-2/2017. számú határozat - született adókülönbözet megfizetése iránt. Az indítványozó a két közigazgatási határozat ügyében az alperesi kormányhivatal ellen két keresetet indított, mely pereket végül egyesítette a bíróság.
Az elsőfokú bíróság a kereseteket elutasította. A Kúria a felperesnek a BP/1008/06473-2/2017. ügyiratszámú határozatra vonatkozó felülvizsgálati kérelmét hivatalból elutasította, egyben rögzítette, hogy a felülvizsgálati eljárást a BP/1008/04843-2/2016. ügyiratszámú alperesi határozat vonatkozásában folytatja le, amelynek végrehajtását felfüggesztette. A Kúria a jelen panaszban sérelmezett ítéletével az elsőfokú bíróság felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érintette, a támadott részben hatályában fenntartotta.
Az indítványozó álláspontja az elsőfokú bíróság azzal sértette meg az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való alapjogát, hogy nem kereste meg ismételten a Kúria Önkormányzati Tanácsát, továbbá döntése sérti a XIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tulajdonhoz való jogát. Az indítványozó véleménye szerint a bíróság megsértette az Alaptörvény XXX. cikk (1) bekezdését azzal, hogy csak egy év adókötelezettségét viszonyította az adótárgy teherviselő képességéhez, ahelyett, hogy több év adókötelezettségét vette volna figyelembe, mely alapján ki kellett volna mondania, hogy az adómérték kimerítette az adótárgy teherviselő képességét. Véleménye szerint a Kúria ítéletének indokolása a tisztességes eljáráshoz való alapjogát sérti, mert a felülvizsgálati kérelmét érdemben nem bírálta el. A Kúria döntése szerint a bíróság előtt folyamatban levő ügyek egyesítéséről szóló döntésnek nem lehet kihatása a jogorvoslat megengedhetőségére, illetve a bírósági felülvizsgálat tárgyát képező közigazgatási határozatokban szereplő bírság illetve fizetési kötelezettségek összegét nem lehet összeszámítani, tehát a felülvizsgálati eljárás megengedhetőségét továbbra is határozatonként kell vizsgálni. .
.
Támadott jogi aktus:
    Kúria Kfv.I.35.434/2020/7. számú ítélete és a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.K.31.951/2019/6. számú ítélete
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
Q) cikk (2) bekezdés
XIII. cikk (1) bekezdés
XIII. cikk (2) bekezdés
XIV. cikk (1) bekezdés
XIV. cikk (2) bekezdés
XXVIII. cikk (1) bekezdés
XXVIII. cikk (7) bekezdés
XXX. cikk (1) bekezdés
28. cikk

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_545_3_2021_Indkieg.anonim.pdfIV_545_3_2021_Indkieg.anonim.pdfIV_545_0_2021_Inditvany.anonim.pdfIV_545_0_2021_Inditvany.anonim.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A döntés száma: 3384/2021. (IX. 24.) AB végzés
    .
    A döntés kelte: Budapest, 09/14/2021
    .
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2021.09.14 14:00:00 3. öttagú tanács
    .

    .
    A döntés szövege (pdf):
    3384_2021 AB végzés.pdf3384_2021 AB végzés.pdf
    .
    A döntés szövege:
    .
    A döntés szövege:
      Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
      v é g z é s t:

      Az Alkotmánybíróság a Kúria Kfv.I.35.434/2020/7. számú végzése és a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.K.31.951/2019/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére ­irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
      I n d o k o l á s

      [1] 1. Egy természetes személy (a továbbiakban: indítványozó) alkotmányjogi panaszt nyújtott be. Az indítványozó kérelme arra irányult, hogy az Alkotmánybíróság az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján állapítsa meg, hogy a Kúria Kfv.I.35.434/2020/7. számú végzése és a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság (a továbbiakban: KMB) 2.K.31.951/2019/6. számú ítélete alaptörvény-ellenes, és ezért ezeket a bírói döntéseket semmisítse meg. Az indítványozó az Alaptörvény Q) cikk (2) bekezdé­sére, XIII. cikkére, XXIV. cikk (1) bekezdésére, XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdésére, XXX. cikk (1) bekezdésére, 28. cikkére és 32. cikk (3) bekezdésére hivatkozott. Kérelme a KMB ítélete végrehajtásának felfüggesztésére is irányult.
      [2] Az alkotmányjogi panaszra okot adó ügy lényege az alábbiak szerint foglalható össze az Alkotmánybíróság számára rendelkezésre bocsátott iratanyag alapján.

      [3] 1.1. Az indítványozó 2003-ban 610 000 Ft-ért megvásárolta egy Budapest IV. kerületi külterületi, kivett udvar és egyéb épület megnevezéssel nyilvántartott, 3052 m2 alapterületű telek 2/4 tulajdoni hányadát. Budapest Főváros IV. kerület Újpest Önkormányzata (a továbbiakban: önkormányzat) 34/2011. (XII. 19.) önkormányzati rendeletével (a továbbiakban: Ör.) 2012. január 1-jétől a külterületi telkekre telekadó-fizetési kötelezettséget vezetett be, így az indítványozó résztulajdonában álló telek a telekadó tárgyává vált. Az önkormányzati adó­hatóság megismételt eljárásokban két határozatot hozott: 5933/2016. számú határozatával az indítványozó terhére telekadó adónemben a 2012–2015. évekre összesen 1 896 818 Ft adóhiányt és 189 682 Ft adóbírságot állapított meg; 249/10/2017. számú határozatával pedig a 2016–2017. évekre 976 640 Ft telekadó megfizetésére kötelezte.
      [4] Az indítványozó fellebbezései folytán eljáró Budapest Főváros Kormányhivatala BP/1008/04843-2/2016. és a BP/1008/06473-2/2017. számú határozataival az önkormányzati adóhatóság határozatait helybenhagyta.

      [5] 1.2. Az indítványozó felperesként egy-egy kereseti kérelmet nyújtott be a másodfokú adóhatóság előbbi határozataival szemben. A KMB az ügyek egyesítését követően a Kúria Önkormányzati Tanácsához (a továbbiakban: Önkormányzati Tanács) fordult az Ör. 2014. december 31. napjáig hatályos 7. §-a, valamint 2015. január 1-jétől hatályos 7. § a) pontja jogszabály-ellenességének megállapítását és alkalmazási tilalom kimondását kezdeményezve.
      [6] Az Önkormányzati Tanács a bírói indítványt elutasította. Határozatában többek között azt állapította meg, hogy az indítványozó ügyében az adómérték az ingatlan forgalmi értékének 50%-át teszi ki, amely – az Önkormányzati Tanács gyakorlata alapján – önmagában nem minősül konfiskáló jellegűnek {lásd: Kúria Köf.5.005/2019/5. számú határozat, Indokolás [23]}. Rámutatott továbbá arra, hogy „az indítványozó bíróság nem fejtette ki, hogy az ingatlan milyen sajátosságainak figyelembe vétele hiányzik álláspontja szerint a szabályozásból. Csak nagy általánosságban utal a megfelelő differenciálás hiányára. […] Tételes érvelés hiányában, ami az adóalany teherviselő képességének (adott esetben nemcsak az adómértékben megnyilvánuló) meghaladását igazolja, nem keletkezhet jogalap az általános szabályozás megkérdőjelezéséhez.” (Kúria Köf.5.005/2019/5. számú határozat, Indokolás [25]–[26]) Az Önkormányzati Tanács döntése elvi tartalmaként azt adta meg, hogy „[a]z önkormányzati rendelet normakontrolljára irányuló indítványnak tartalmaznia kell a bírói álláspont indokait, és teljeskörűen a törvényellenesség megállapítása iránti igényt alátámasztó bizonyítékokat is ebben kell szerepeltetni” (­Kúria Köf.5.005/2019/5. számú határozat, Indokolás [29]).
      [7] Az indítványozó a KMB előtt kérelmezte, hogy a bíró ismét forduljon az Önkormányzati Tanácshoz. A KMB azonban ennek nem adott helyt, és 2.K.31.951/2019/6. számú ítéletével érdemben elutasította az indítványozó kereseteit. A KMB ítéletének 4. oldalán számot adott arról, hogy miért nem tartotta indokoltnak az Önkormányzati Tanács ismételt megkeresését.

      [8] 1.3. Az indítványozó felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a KMB ítéletével szemben a Kúriához. Mindkét alperesi határozat tekintetében kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, elsődlegesen a másodfokú határozatok elsőfokú határozatokra is kiterjedő hatályon kívül helyezésével, másodlagosan az elsőfokú bíróság megfelelő iránymutatás melletti új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasításával.
      [9] A Kúria Kfv.I.35.434/2020/7. számú végzésével hivatalból elutasította a felülvizsgálati kérelemnek azt a részét, amely a másodfokú adóhatóság BP/1008/06473-2/2017. számú határozatát vitatta. Az ebben foglalt fizetési kötelezettség ugyanis nem érte el az 1 000 000 Ft-ot, amely a felülvizsgálati eljárás megengedhetőségének törvényi feltétele volt [vesd össze: a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 340/A. § (2) bekezdés].
      [10] Az indítványozó alkotmányjogi panaszt nyújtott be a Kúria előbbi végzése és a KMB fenti ítéletével szemben. Az Alkotmánybíróság egyesbíróként eljárva megállapította, hogy a Kúria előtt még folyamatban volt a felülvizsgálati eljárás, és ezért az egyéb feltételek vizsgálata nélkül visszautasította az alkotmányjogi panasz befogadását 2020. július 14-én (lásd: IV/1101/2020. ügyszámú egyesbírói végzés). A végzés arra is kitért, hogy „a Kúria felülvizsgálati eljárás során hozott döntését követően – az Abtv.-ben meghatározott feltételek teljesülése esetén – az alkotmányjogi panasz előterjesztésének lehetősége továbbra is nyitva áll az indítványozó számára [Ügyrend 32. § (4) bekezdés]”.
      [11] A Kúria Kfv.I.35.434/2020/7. számú ítéletével az indítványozó felülvizsgálati kérelmét elutasította a BP/1008/04843-2/2016. számú határozattal összefüggésben. A Kúria kifejtette, hogy az Önkormányzati Tanács eljárását kezdeményező bírói döntés a bíró saját meggyőződésén alapuló döntése. „Sem az indítványnak helyt adó, sem az azt elutasító végzés ellen nincs helye önálló fellebbezésnek, azaz az eljárási szabályok is azt tükrözik, hogy az alkalmazandó jogszabály törvényességével kapcsolatos aggály tisztázása a jogvitát eldöntő bíró »szuverenitása« körébe tartozik, azaz a bíró egyedi ügy eldöntésében megnyilvánuló függetlenségének a része.” (Kúria Kfv.I.35.434/2020/7. számú ítélete, Indokolás [26]) Az „Önkormányzati Tanács megkeresése kapcsán a bíróságot csak a régi Pp. 206. § (1) és 221. § (1) bekezdései kötik: ítéletének indokolásában okszerű magyarázatát kell adnia döntésének, amihez szükséges megalapozott tényállás adott esetben, a konkrét tényállás függvényében, csak az Önkormányzati Tanács megkeresésével tárható fel, vagy éppen annak szükségtelenségéről ad számot a bíróság. […] Az elsőfokú bíróságnak az Önkormányzati Tanács megkeresését követően rendelkezésére állt egy olyan tartalmú iránymutatás, amelyre tekintettel mind a differenciálás, mind a konfis­káló jelleg tekintetében eleget tudott tenni a Pp. szerinti indokolási kötelezettségének, ahhoz további megkeresésre nem volt szükség. Az elsőfokú bíróság mindkét kérdésben a Kúria Önkormányzati Tanácsa határozatának indokolását tekintette irányadónak, belső meggyőződéséről ehhez képest adott számot. Az Önkormányzati Tanács határozata nem csak az elsőfokú bíróságot, nemcsak a Kúriát köti, de […] mindenkire, – így felperesre nézve is – kötelező.” (Kúria Kfv.I.35.434/2020/7. számú ítélete, Indokolás [27]–[30])

      [12] 2. A Kúria előbbi ítéletének közlését követően személyesen eljárva az indítványozó ismételten alkotmányjogi panaszt nyújtott be a Kúria Kfv.I.35.434/2020/7. számú végzésével és a KMB 2.K.31.951/2019/6. számú ítéletével szemben, amit a főtitkár felhívására jogi képviselővel eljárva kiegészített a KMB ítélete alaptörvény-ellenessége tekintetében. A kiegészített alkotmányjogi panasz lényege a következő.

      [13] 2.1. Az Önkormányzati Tanács Köf.5.005/2019/5. számú határozata az indítványozó szerint azért sérti az Alaptörvény XIII. cikkét, XXIV. cikk (1) bekezdését, XXVIII. cikk (1) bekezdését, XXX. cikk (1) bekezdését, 28. cikkét és 32. cikk (3) bekezdését, mert a régi Pp. általános szabályai szerint fel kellett volna hívni a KMB-t a bírói indítvány hiányosságainak pótlására vagy nem érdemi döntésben vissza kellett volna utasítani az indítványt. Az Önkormányzati Tanács azonban úgy hozott érdemi határozatot, hogy nem vizsgálta meg az ügy teljes, hozzá felterjesztett iratanyagát, hanem kizárólag a bírói indítványra fókuszált. Érdemben azt kellett volna ­megállapítania, hogy az 50%-os adómérték konfiskáló jellegű és ezért törvényellenes, illetve azt, hogy a bel­területi és külterületi telkek közti kellő differenciálás hiánya is törvényellenes.

      [14] 2.2. A KMB ítélete azért tisztességtelen és a tulajdonhoz való jogot sértő, mert az indítványozó vonatkozó kérelmét elutasítva a KMB nem tett eleget az Önkormányzati Tanács ismételt megkeresésének. Ehelyett egy olyan normakontroll határozatra – egyébként azt tévesen értelmezve – alapozta a keresetet elutasító döntését, amely a fenti indokok miatt önmagában véve is alaptörvény-ellenes volt.
      [15] Az indítvány-kiegészítés 2. oldalán írtak szerint az Alkotmánybíróság által vizsgálandó bírói döntés a KMB ítélete. Ez a bírói döntés nem áll összhangban az Emberi Jogok Európai Egyezményének Első Kiegészítő Jegyzőkönyve 1. cikkével, amely a javak békés élvezetéhez való jogot biztosítja, és ezért sérti az Alaptörvény Q) cikk (2) bekezdését. Az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdése és XXX. cikk (1) bekezdése pedig azért sérült együttesen, mert az indítványozó ügyében egyértelműen konfiskáló adóztatás történt, figyelemmel az Alkotmánybíróság 20/2021. (V. 27.) AB határozatában lefektetett értelmezésre. Attól még alaptörvény-ellenes az 50%-os adóterhelésre vezető adómérték szabály, hogy az Önkormányzati Tanács előtt kiállta a törvényesség próbáját. Alaptörvény-konformitást ugyanis nem lehet igazolni törvényszerűséggel.

      [16] 2.3. A Kúria Kfv.I.35.434/2020/7. számú végzése sérti az indítványozó jogorvoslathoz való jogát, mert olyan értelmezést adott az egyesített ügyek felülvizsgálatának megengedhetőségéről, amely megfosztotta az indítványozót attól, hogy érdemben vitathassa a Kúria előtt a BP/1008/06473-2/2017. számú határozatot hatályában fenntartó ítéletrész jogszerűségét.

      [17] 2.4. A Kúria Kfv.I.35.434/2020/7. számú ítéletével kapcsolatban az indítványozó az alábbi „jogszabálysértést/Alaptörvénysértést” adta elő. A KMB ítélete nem bírálta el teljeskörűen az indítványozó beadványait, az Önkormányzati Tanács hiánypótlás nélkül, vagy visszautasítás helyett hozott érdemi határozatot, amelyben az indítványozóra nézve hátrányosan, több másik határozattól eltérően értelmezte a konfiskáció tilalmát. A Kúria ítélete indokolásának [32] bekezdése pedig valótlant állít, mert megfeledkezik azokról – az indítványozó által egyébként pontosan megjelölt – határozatokról, amelyek a 20%-ot, a 25%-ot és a 33%-ot elérő adóztatást is konfiskálónak minősítették.

      [18] 3. Az Alkotmánybíróságnak az Abtv. 56. §-a alapján mindenekelőtt azt kellett megvizsgálnia, hogy az alkotmányjogi panasz a befogadhatóság törvényi feltételeinek eleget tesz-e.

      [19] 3.1. A kérelmező magánszemély alkotmányjogi panasz benyújtására indítványozói jogosultsággal rendelkezik, és érintettsége fennáll, mivel a befejezett bírósági eljárásban felperes volt. Az indítvány felhívja az Alkotmánybíróság hatáskörét megalapozó egyik rendelkezést (Abtv. 27. §) és kifejezett kérelmet tartalmaz a Kúria Kfv.I.35.434/2020/7. számú végzése és a KMB 2.K.31.951/2019/6. számú ítélete megsemmisítésére [vesd össze: Abtv. 52. § (1b) bekezdés a) és f) pont].

      [20] 3.2. Az Alkotmánybíróság – egyesbíróként eljárva meghozott – IV/1101/2020. ügyszámú visszautasító végzésében arra is kitért, hogy az Abtv.-ben meghatározott feltételek teljesülése esetén az indítványozónak van lehetősége ismételten alkotmányjogi panaszt benyújtania (lásd idézve a jelen végzés indokolása [11] bekezdésében).
      [21] A befogadási feltételek vizsgálatával kapcsolatban emlékeztet az Alkotmánybíróság arra, hogy az Abtv. 27. §-án alapuló alkotmányjogi panasz benyújtásának törvényi feltétele, hogy az indítványozó az ügy érdemében hozott döntést vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntést támadja határozott kérelmet tartalmazó panaszbeadvánnyal [vesd össze: Abtv. 27. § (1) bekezdés bevezető mondatrésze és 52. § (1b) bekezdés]. A határozott kérelem azt az elvárást is magában foglalja, hogy az indítványnak egyértelműen elő kell adnia az eljárás megindításának indokait, alkotmányjogi panasz esetén az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét, továbbá indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével [vesd össze: Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) és e) pont]. „Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint pedig az indokolás hiánya {lásd pl. 3058/2016. (III. 22.) AB végzés, Indokolás [11]; 3245/2016. (XI. 28.) AB végzés, Indokolás [10], [13]} az ügy érdemi elbírálásának akadálya.” {Lásd például: 3353/2019. (XII. 6.) AB végzés, Indokolás [21]} Visszautasításra ad okot az is, ha az indítványozó érvelése nem tartalmaz alkotmányjogilag értékelhető indokolást. Az alkotmányossági összefüggéseket tehát be kell mutatnia az indítványozónak {a legutóbbi gyakorlatból lásd például: 3053/2019. (III. 14.) AB végzés, Indokolás [12]; 3231/2018. (VII. 2.) AB végzés, Indokolás [13]; 3327/2019. (XI. 26.) AB végzés, Indokolás [14]; 3353/2019. (XII. 6.) AB végzés, Indokolás [21]; 3290/2021. (VII. 7.) AB végzés, Indokolás [31]}.
      [22] Ezek alapján az Alkotmánybíróság azt vizsgálta, hogy az indítványozó mit támadott határozott kérelmet tartalmazó alkotmányjogi panasszal. Formális megközelítésben egyértelműen megállapítható volt, hogy az indítványozó nem a Kúria Kfv.I.35.434/2020/7. számú ítéletét, hanem a Kúria Kfv.I.35.434/2020/7. számú végzését és a KMB 2.K.31.951/2019/6. számú ítéletét sérelmezte beadványával. A bírósági eljárást azonban nem ezek, hanem a Kúria ítélete fejezte be, és egyúttal ez minősül az ügy érdemében hozott döntésnek is, amihez képest az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerinti 60 napos benyújtási határidő vizsgálandó. A visszatérő alkotmányjogi panasz befogadásának az Abtv. 27. § (1) bekezdéséből következő feltétele, hogy a felülvizsgálati eljárásban hozott ítéletet is támadja az indítványozó és azon keresztül kérje az annak alapját képező bírósági vagy hatósági eljárásban hozott döntés(ek) alkotmányossági vizsgálatát. Ezt a törvényi feltételt azonban nem teljesítette formálisan az indítványozó.
      [23] Az Alkotmánybíróság vizsgálta azt is, hogy az alkotmányjogi panasz, illetve annak kiegészítése tartalmaz-e határozott kérelmet a Kúria Kfv.I.35.434/2020/7. számú ítéletének alaptörvény-ellenességére vonatkozva. Ezzel kapcsolatban az Alkotmánybíróság azt állapította meg, hogy ennek a kúriai ítéletnek a megsemmisítését az indítványozó egyfelől nem kérte, másfelől alkotmányjogilag értelmezhető indokolást annak alaptörvény-ellenességéről nem adott elő. Az ítélettel szembeni érvelés az indítvány 18–23. oldalain tartalmilag jogszabálysértéseket állít, alkotmányossági összefüggéseket mellőz. Az indítvány előbb megjelölt oldalain írtak nem a Kúria ítéletére, hanem a Kúria végzésére, az Önkormányzati Tanács határozatára és a KMB ítéletére vonatkoznak alapvetően. Az indítvány-kiegészítés pedig kizárólag a KMB ítéletével kapcsolatos aggályokat adja elő.
      [24] Ezek alapján az Alkotmánybíróság azt állapította meg, hogy az indítvány elmulasztotta kifejezetten kérni annak a kúriai ítéletnek a megsemmisítését, amelyik az Abtv. 27. § (1) bekezdésének megfelel, továbbá nem adott elő az alkotmányjogi panasszal támadható bírói döntésre nézve tartalmilag határozott kérelmet. Az indítvány ­előbbi hiányosságai miatt nincsen helye az érdemi alkotmányossági felülvizsgálatnak és ez kizárttá teszi egyben azt is, hogy az Alkotmánybíróság az Abtv. 28. § (1) bekezdése alapján hivatalból, erre vonatkozó indítvány nélkül áttérjen az Ör. vizsgálatára. Az indítványozónak lett volna lehetősége az Abtv. 26. § (1) bekezdése alapján az ügyében alkalmazott adómértékszabály alaptörvény-ellenességét előadni a konfiskáló adóteher tekintetében, amit elmulasztott megtenni.

      [25] 4. Mindezekre tekintettel az alkotmányjogi panasz nem felel meg a befogadhatóság feltételeinek, ezért azt az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1)–(3) bekezdése alapján tanácsban eljárva az Abtv. 27. § (1) bekezdése, 52. § (1b) bekezdés b), e) és f) pontjai, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontjai alapján visszautasította.
      [26] Az indítványozó kérte, hogy az Alkotmánybíróság a végrehajtást az alkotmányjogi panasz eljárásának befejezéséig függessze fel. Az Alkotmánybíróság kivételesen, az Abtv. 61. § (1) bekezdésében foglalt körülmények fennállása esetén hívhatja fel a bíróságot a kifogásolt döntés végrehajtásának felfüggesztésére, jelen ügyben azonban a visszautasításra tekintettel erről nem kellett rendelkeznie.

          Dr. Szalay Péter s. k.,
          tanácsvezető alkotmánybíró
          .
          Dr. Szalay Péter s. k.
          tanácsvezető alkotmánybíró
          az aláírásban akadályozott
          dr. Dienes-Oehm Egon
          alkotmánybíró helyett

          Dr. Szalay Péter s. k.
          tanácsvezető alkotmánybíró
          az aláírásban akadályozott
          dr. Salamon László
          alkotmánybíró helyett
          .
          Dr. Szalay Péter s. k.
          tanácsvezető alkotmánybíró
          az aláírásban akadályozott
          dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó
          előadó alkotmánybíró helyett

          Dr. Szalay Péter s. k.
          tanácsvezető alkotmánybíró
          az aláírásban akadályozott
          dr. Szabó Marcel
          alkotmánybíró helyett
          .

          .
          English:
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          03/08/2021
          Subject of the case:
          .
          Constitutional complaint against the judgement No. Kfv.I.35.434/2020/7 of the Curia (tax case)
          Number of the Decision:
          .
          3384/2021. (IX. 24.)
          Date of the decision:
          .
          09/14/2021
          .
          .