A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.IV.20.242/2015/4. számú ítélete, valamint a Győri Ítélőtábla Pf.V.20.330/2013/8. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. Az ügyvéd által képviselt magánszemély és gazdasági társaság indítványozók az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordultak az Alkotmánybírósághoz, kérve a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.IV.20.242/2015/4. számú ítélete, valamint a Győri Ítélőtábla Pf.V.20.330/2013/8. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését, mert ellentétesnek tartják az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésével, I. cikk (1) bekezdésével, II. cikkével, valamint XXIV. cikk (1) bekezdésével [helyesen: XXVIII. cikk (1) bekezdésével].
[2] 1.1. Az indítványozók a Győri Törvényszék előtt B.202/2012. számon jelenleg is folyamatban levő büntetőeljárással összefüggésben fordultak bírósághoz, és annak megállapítását kérték, hogy a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 75. §-a szerinti személyhez fűződő jogaik sérelme bekövetkezett. Ennek keretében kérték annak kimondását, hogy a B.202/2012. számon folyamatban levő eljárás során az iratmegismerési jogukat és tisztességes eljáráshoz, valamint védelemhez való jogukat a Győri Törvényszék mint alperes jogszerűtlen eljárása sértette.
[3] Keresetükben többek között kérték a régi Ptk. 84. § (1) bekezdés b) pontja alapján az alperes eltiltását attól, hogy az indítványozók (felperesek) iratmegismerési jogát korlátozza oly módon, hogy számukra iratmásolatot nem ad ki, továbbá az iratok tárolása és kezelése során az iratok azonosíthatóságát nem biztosítja; kérték továbbá a régi Ptk. 84. § (1) bekezdés c) és d) pontja alapján az alperes kötelezését a sérelmes helyzet megszüntetésére, valamint elégtétel adására.
[4] 1.2. A Tatabányai Törvényszék 4.P.20.855/2013/9. számú ítéletében az indítványozók keresetének részben helyt adva megállapította, hogy az indítványozók személyhez fűződő jogát (iratmegismerési jog, védekezéshez való jog) az alperes megsértette azzal, hogy az általuk kért iratmásolatokat nem, illetve nem teljes körűen, nem megfelelően kezelhetően adta ki; a tisztességes eljárás sérelmének megállapítására irányuló keresetet pedig elutasította.
[5] Ítélete indokolásában kimondta, hogy a tisztességes eljárás egyes részelemei mint személyhez fűződő jogok, sérelmet szenvedtek. Hangsúlyozta ugyanakkor azt is, hogy folyamatban levő büntetőeljárás esetén a tisztességes eljáráshoz való jog megsértésének megállapítására nincsen mód, mert csak a befejezett büntetőeljárás során lehet arról dönteni, hogy a bíróság a tisztességes eljárás követelményeit betartotta vagy sem, így a tisztességes eljárás sérelmének megállapítására irányuló keresetet elutasította.
[6] 1.3. A Győri Ítélőtábla Pf.V.20.330/2013/8. számú ítéletében az elsőfokú ítélet megfellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatta, és az indítványozók keresetét elutasította.
[7] Ítélete indokolásában megállapította, hogy a tisztességes eljáráshoz való jog és annak részelemei, így (többek között) az iratmegismeréshez és a védelemhez való jog olyan eljárási jogok, melyek nem minősülnek egyben személyiségi jognak. Kifejtette, hogy a személyhez fűződő jogok jellemzője az abszolút szerkezet, míg a tisztességes eljáráshoz fűződő jog követelménye nem általános jelleggel mindenkire kiterjedően érvényesül, hanem csupán a bíróságok és más közhatalmat gyakorlók számára állapít meg kötelezettségeket, e jogviszony tehát szerkezete szerint relatív jellegű. A tisztességes eljáráshoz való jog és annak részelemei esetén ténylegesen eljárási jogokról van szó, amelyek egyidejűleg közvetlenül nem minősülnek személyiségi jognak. A tisztességes eljáráshoz való jog mint a bírósági eljárás alkotmányos garanciája, alapvetően a bíróság eljárását meghatározó rendelkezés. Az adott eljárás keretén belül maradó eljárási szabálysértések esetén a felet általában ügyfélként, azaz eljárási jogaiban és nem a személyiségi jogi sérelem megállapítására is alapot adó jelleggel, személye ellen irányuló közvetlen támadás formájában éri a sérelem és az eljárási szabálysértések hátterében nem a fél személyiségének lényegét alkotó ismérvek állnak. Mindebből következően a tisztességes eljáráshoz való jog megsértése esetén elsősorban nem az Alaptörvény vagy nemzetközi egyezmények alapján érvényesíthető igény, hanem az adott eljárásjog biztosította keretek között; az objektív személyiségi jogi szankciók akkor alkalmazhatók, ha megállapítható a személyiségi sérelem bekövetkezése, illetve a sérelem és a jogsértő magatartás közötti okozati összefüggés. A bíróság kimondta azt is, hogy önmagában az ügyintézési késedelmek vagy ehhez hasonló mulasztások többlettényállás megvalósulása hiányában a személyiségi jogok megsértésének alapjául nem szolgálhatnak.
[8] 1.4. A jogerős ítélet ellen az indítványozók terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet.
[9] A Kúria Pfv.IV.20.242/2015/4. számú ítéletével a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. A Kúria indokolásában megerősítette az ítélőtábla ítéletének indokolásában foglaltakat. Kimondta, hogy a személyiségi jogok sajátossága, hogy egy személy személyiségére, személyiségük lényeges vonására kell, hogy vonatkozzon. Az adott esetben a megállapítható jogsértések nem a felperesek személyiségére vonatkoztatottan történtek. A Kúria kimondta azt is, hogy fontos alapelv a bírói gyakorlatban, hogy a személyiségi jogi pereknek a jogrendszerben elfoglalt helyénél fogva nem lehet szerepük bármely más jogterületre tartozó jogvita eldöntésében, de még véleményezésében sem. A büntetőeljárás esetleges hiányosságainak a reparációja alapvetően a büntetőeljárás keretei között, annak szabályai szerint lehetséges.
[10] 2. Az indítványozók ezt követően fordultak az Alkotmánybírósághoz. Alkotmányjogi panaszukban előadták, hogy az ítélőtábla és a Kúria ítéleteikben alaptörvény-ellenesen értelmezik a tisztességes eljáráshoz való jog részét képező iratok megismerésére vonatkozó, valamint védelemhez való jogokat. Álláspontjuk szerint – a bírósági döntésekben megfogalmazott érveléssel szemben – ezek a jogok személyhez fűződő jogok, így polgári jogi védelemben kell, hogy részesüljenek.
[11] Indítványukban arra hivatkoznak, hogy a joggyakorlat sem egységes a tekintetben, hogy személyiségi jognak tekinti-e ezeket a jogokat, ezért eltérő döntések születhetnek. Szerintük egyértelműen a személyiségi jogi jelleget elfogadó álláspont a helyes, ezt támasztja alá szerintük az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlata is.
[12] Erre tekintettel kérik a támadott bírósági döntések alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését.
[13] Az Alkotmánybíróság főtitkára – határidő tűzésével – felhívta az indítványozókat alkotmányjogi panaszuk az Abtv.-ben foglalt követelményeknek megfelelő kiegészítésére.
[14] A panaszosok indítványuk kiegészítésében – értelemszerűen fenntartva a korábbi indítványukban foglaltakat – arra hivatkoztak, hogy a joggyakorlat egységességének hiánya miatt a bíróságok „eltérően, mondhatni összevissza” értelmezik az általuk felvetett problémát.
[15] 3. Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt azt vizsgálta, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e az Abtv.-ben foglalt, a panaszok befogadhatóságára vonatkozó kritériumoknak.
[16] Az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság az ügyrendjében meghatározottak szerinti tanácsban eljárva dönt az alkotmányjogi panasz befogadásáról. A (2) bekezdés alapján a tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, ezek között a 26–27. § szerinti érintettséget, az Alaptörvényben biztosított jogok sérelmét, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket. A (3) bekezdés úgy rendelkezik, hogy a befogadás visszautasítása esetén a tanács rövidített indokolással ellátott végzést hoz, amelyben megjelöli a visszautasítás indokát.
[17] Az alkotmányjogi panasz a befogadhatóság formai követelményeinek az alábbiak szerint nem tesz eleget.
[18] Az Abtv. 52. § (1) bekezdése alapján az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia, az 52. § (1b) bekezdése pedig meghatározza, mikor tekinthető a kérelem határozottnak.
[19] Az alkotmányjogi panasz tartalmazza az Alkotmánybíróságnak az Abtv. 27. §-a szerinti hatáskörére vonatkozó hivatkozást [Abtv. 52. § (1b) bekezdés a) pont]; az indítványozók megjelölték az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezéseit, így a B) cikk (1) bekezdését, az I. cikk (1) bekezdését, a II. cikkét, valamint XXIV. cikk (1) bekezdését [helyesen: XXVIII. cikk (1) bekezdés; Abtv. 52. § (1b) bekezdés d) pont]; megjelölték a Kúria Pfv.IV.20.242/2015/4. számú, valamint a Győri Ítélőtábla Pf.V.20.330/2013/8. számú ítéletét, mint amelyet alaptörvény-ellenesnek tartanak [Abtv. 52. § (1b) bekezdés c) pont]; továbbá kifejezett kérelmet terjesztettek elő a bírósági döntések megsemmisítésére [Abtv. 52. § (1b) bekezdés f) pont].
[20] Ugyanakkor az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pontja értelmében az alkotmányjogi panaszban meg kell jelölni az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét, valamint az e) pontnak megfelelően az alkotmányjogi panasznak indokolást kell tartalmaznia arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntés vagy miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével.
[21] Az indítványozók alkotmányjogi panaszában hivatkozott, megsértettnek állított jogok közül az Alaptörvény B) cikke nem minősül az Alaptörvényben biztosított jognak. Az Alaptörvény B) cikkében megfogalmazott jogállamiság és jogbiztonság alkotmányos követelményére az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint csak kivételes esetekben – a visszaható hatályú jogalkotásra és a felkészülési idő hiányára alapított indítványok esetében – van helye {3062/2012. (VII. 26.) AB határozat, Indokolás [171]}; az Abtv. 27. §-ára alapított alkotmányjogi panasz esetében azonban ezek sérelme még elvi szinten sem merülhet fel, mivel ez a két kivételes esetkör a jogalkotás számára fogalmaz meg alkotmányos követelményeket {3033/2013. (II. 12.) AB végzés, Indokolás [7]–[8]}. Jelen alkotmányjogi panasz esetében – amelyet az Abtv. 27. §-ára alapítottak az indítványozók – az Alaptörvény B) cikkére mindezek alapján nem lehet alappal hivatkozni.
[22] A támadott bírósági döntések által megsértettnek állított jogok másik csoportja ugyan Alaptörvényben biztosított jog, de az indítvány nem jelöli meg a jog sérelmének lényegét, illetőleg nem tartalmaz alkotmányjogilag értékelhető indokolást arra nézve, hogy a bírói döntések miért ellentétesek az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel. Az indítványozók a hiánypótlásra való felhívásra adott válaszukban sem adtak elő releváns alkotmányjogi érvekkel alátámasztott indokolást arra vonatkozóan, hogy az Alaptörvény felsorolt rendelkezéseit a bírói döntések miért és mennyiben sértik. Önmagában az, hogy valamely bírói döntés más döntésekkel ellentétes eredményre vezet, az alkotmányjogi panasz befogadását értékelhető alkotmányjogi indokolás hiányában nem alapozza meg.
[23] Az Alkotmánybíróság a fentieken túl megjegyzi: az indítványozók által részletes indokolás nélkül hivatkozott Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése nem a bírósági eljárásokra, hanem a közigazgatási hatósági eljárásokra vonatkozik, a tisztességes bírósági eljárás követelményét az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése fogalmazza meg. Ennek megfelelően a XXIV. cikk a támadott bírói döntésekkel nem hozható alkotmányjogilag értékelhető összefüggésbe.
[24] Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b), illetve e) pontjaiban foglalt feltételeknek, ezért befogadására nincsen mód. Az Alkotmánybíróság erre tekintettel az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján visszautasította.
Dr. Szívós Mária s. k.,
tanácsvezető,
előadó alkotmánybíró
. |
Dr. Balsai István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Stumpf István s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Pokol Béla s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Varga Zs. András s. k.,
alkotmánybíró |
. |