Hungarian
Ügyszám:
.
IV/01274/2013
Első irat érkezett: 08/21/2013
.
Az ügy tárgya: a Fővárosi Törvényszék 50.Pf.639.317/2012/3. számú a Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság 6.P.III.21.372/2011/62. számú ítéletét részben megváltoztató ítélete elleni alkotmányjogi panasz
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 11/12/2013
.
Előadó alkotmánybíró: Szívós Mária Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó - az Abtv. 27. §-a alapján - a Fővárosi Törvényszék 50.Pf.639.317/2012/3. számú a Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság 6.P.III.21.372/2011/62. számú ítéletét részben megváltoztató ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kéri az Alkotmánybíróságtól.
Előadja, hogy a támadott másodfokú ítélet részben megváltoztatta az általa megfellebbezett elsőfokú ítéletet oly módon, hogy az indítványozó által fizetendő perköltség összegét felemelte. Az indítványozó álláspontja szerint a támadott határozat sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való jogát, mivel a bíróság a másodfokú ítélettel emelte fel a perköltség összegét, amely ellen további fellebbezésnek helye nincs. Sérül - véleménye szerint - az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes hatósági eljáráshoz való joga, mivel szerinte a bíróság kirívóan magas összeget állapított meg perköltség gyanánt, mégpedig szankció jelleggel, hogy elmenjen az indítványozó kedve a pereskedéstől.
Az indítványában felveti továbbá, hogy szükséges lenne a Pp. 271. § (3) bekezdés c) pontjának, illetve a Pp. 271. § (1) bekezdés c) pontjának módosítása, azonban ezzel kapcsolatban indítványt nem terjesztett elő..
.
Támadott jogi aktus:
    a Fővárosi Törvényszék 50.Pf.639.317/2012/3. számú ítélete
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
XXVIII. cikk (7) bekezdés
XXIV. cikk (1) bekezdés

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_1274_2013_inditvany_anonim.pdfIV_1274_2013_inditvany_anonim.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A döntés száma: 3117/2014. (IV. 17.) AB végzés
    .
    ABH oldalszáma: 2014/1788
    .
    A döntés kelte: Budapest, 04/15/2014
    .
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2014.04.15 15:00:00 2. öttagú tanács
    .
    A döntés szövege:
    .
    A döntés szövege:
      Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
      v é g z é s t:

      Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Törvényszék 50.Pf.639.317/2012/3. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
      I n d o k o l á s

      [1] 1. Az indítványozó képviseletében eljáró ügyvéd alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz.
      [2] Az indítványozó gyermekelhelyezés megváltoztatása iránt indított pert, azonban keresetét a Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság 6.P.III.21.372/2011/62. számú ítéletével elutasította és az indítványozót (mint felperest) – egyebek mellett – 150 000 Ft perköltségnek az alperes javára történő megfizetésére kötelezte. A felperesi és alperesi fellebbezések folytán másodfokon eljáró Fővárosi Törvényszék az 50.Pf.639.317/2012/3. számú ítéletében az elsőfokú ítéletet érdemét tekintve helybenhagyta, az indítványozónak (felperesként) az alperes javára fizetendő elsőfokú perköltség összegét ugyanakkor 905 256 Ft-ra emelte fel.

      [3] 2. Az indítványozó ezt követően az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt terjesztett elő. Álláspontja szerint a másodfokú, jogerős ítélet sérti az Alaptörvény XXIV. cikkének (1) bekezdésében foglalt tisztességes hatósági eljáráshoz való jogát.
      [4] Az indítványozó kifogásolta, hogy a másodfokú bíróság – szóbeli indokolása alapján – azért emelte fel ilyen mértékben, szankciós jelleggel az alperes javára fizetendő perköltséget (az alperesi ügyvéd megbízási díját), hogy „elmenjen a kedve a pereskedéstől”. A másodfokú bíróság írásbeli indokolásban már nem szerepel ez az érvelés, így az ítélet szóbeli és írásbeli indokolása eltér egymástól. Az indítványozó – az Alaptörvény rendelkezéseinek megjelölése nélkül – előadta, hogy a bíróság ítéletének sérelmezett rendelkezése egyben diszkriminatív és a jogbiztonságot is sérti, hiszen korábban egy ügyvédnek sem ítéltek meg ekkora munkadíjat. Az indítványozó álláspontja szerint a másodfokú bíróság az indokolási kötelezettségének sem tett eleget.
      [5] Az indítványozó panaszában az Alaptörvény XXVIII. cikkének (7) bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való jog sérelmét is állította, e körben kifejtette, hogy a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (továbbiakban: Pp.) 271. § (3) bekezdésének c) pontját, valamint 271. § (1) bekezdésének c) pontját szükséges lenne „módosítani”. Előbbi rendelkezés – egyebek mellett – a gyermek elhelyezésének megváltoztatása iránti ügyekben, míg utóbbi rendelkezés a jogerős határozatnak csupán a kamatfizetésre, illetve a perköltségre vonatkozó rendelkezései ellen zárja ki a felülvizsgálat lehetőségét és ezzel – az indítványozó szerint – a másodfokú döntések formalitássá válhatnak, hiszen a másodfokú bíróság „quasi azt csinál, amit akar”.

      [6] 3. Az Abtv. 56. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint az Alkotmánybíróságnak elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie.

      [7] 3.1. Az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerint az alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani. A jelen ügyben támadott ítéletet az indítványozó 2013. június ­21-én vette kézhez, alkotmányjogi panaszát pedig 2013. augusztus 21-én, tehát az Abtv. 30. § (1) bekezdésében meghatározott határidőn belül terjesztette elő.
      [8] Az indítvány az Abtv. 52. § (1b) bekezdésében támasztott feltételeknek az alábbiak szerint felel meg. Az indítvány az Alkotmánybíróság hatáskörére és az indítványozó jogosultságára vonatkozó hivatkozást tartalmaz, megjelöli az Alaptörvényben biztosított jogok sérelmének lényegét és az Alaptörvény megsértett rendelkezéseit. Ezenkívül megjelöli a sérelmezett bírói döntést és kifejezetten kéri annak megsemmisítését. Az Alaptörvény XXIV. cikkének (1) bekezdésében foglalt tisztességes hatósági eljáráshoz való jog vonatkozásában pedig megfelelő indokolást is tartalmaz.

      [9] 3.2. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján a továbbiakban azt vizsgálta meg, hogy az Abtv. 27. §-ában és az Abtv. 29–31. §-aiban foglalt tartalmi feltételeket a tisztességes hatósági eljáráshoz való jog vonatkozásában az alkotmányjogi panasz kimeríti-e. Az egyedi ügyben való érintettség megállapítható, mivel az indítványozó a panasszal támadott ügy felperese. Megállapítható továbbá, hogy az indítványozónak a támadott határozattal szemben további jogorvoslati lehetősége nem állt fenn.
      [10] Az Alkotmánybíróság ugyanakkor megállapította, hogy az indítványozó által megjelölt Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése nem a bírósági eljárásokra, hanem a közigazgatási hatósági eljárásokra vonatkozik, így hiányzik a felhívott alaptörvényi rendelkezés és a támadott bírósági ítélet közötti összefüggés. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az említett összefüggés hiánya tartalmi akadályát képezi az indítvány befogadásának {3130/2013. (VI. 24.) AB végzés, Indokolás [17]}.

      [11] 3.3. Az alkotmányjogi panaszban előterjesztett kérelem a jogorvoslathoz való jog [Alaptörvény XXVIII. cikkének (7) bekezdés] tekintetében ugyanakkor nem felel meg a határozott kérelem minden feltételének.
      [12] Az alkotmányjogi panasz ugyanis nem tartalmaz indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntés miért ellentétes a jogorvoslathoz való joggal. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az arra való rövid utalás, hogy az említett alapjog sérelme azáltal valósult meg, hogy a jogerős, másodfokú bírósági ítélet ellen – bizonyos esetekben – további (rendkívüli) jogorvoslat nem biztosított, így a másodfokú bíróság „azt csinál, amit akar”, nem tesz eleget az alkotmányjogi panasz esetén megkövetelt indokolási kötelezettségnek. Ezzel összefüggésben az indítványozó a Pp. 271. § (1) bekezdés c) pontjának, valamint a 271. § (3) bekezdés c) pontjának a módosítását is kérte, ugyanakkor az Alkotmánybíróságnak sem az Alaptörvény, sem az Abtv. nem biztosít hatáskört a jogszabályok módosítására, illetve kiegészítésére. Megjegyzi továbbá az Alkotmánybíróság, hogy a kifogásolt jogszabályok megsemmisítésére irányuló kérelem esetében sem lenne helye jelen ügyben azok alkotmányossági vizsgálatának, mivel a kifogásolt jogszabályokat az indítványozó által sérelmezett ítélettel lezárt eljárásban nem alkalmazták [Abtv. 27. és 28. §§], és az indítványozó utólagos normakontroll eljárás kezdeményezésére [Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés e) pont] nem jogosult.

      [13] 3.4. Figyelemmel arra, hogy a benyújtott alkotmányjogi panasz – az Alaptörvény XXVIII. cikkének (7) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való jog tekintetében – a befogadhatóság formai feltételeinek nem tett eleget, ezért az Alkotmánybíróság a befogadhatóság további, tartalmi feltételeinek [Abtv. 26–27. és 29–31. §§] vizsgálatától e körben eltekintett.
      [14] Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (2) és (3) bekezdésére is, az alkotmányjogi panaszt visszautasította.
          Dr. Balogh Elemér s. k.,
          tanácsvezető alkotmánybíró
          .
          Dr. Paczolay Péter s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Stumpf István s. k.,
          alkotmánybíró
          Dr. Pokol Béla s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Szívós Mária s. k.,
          előadó alkotmánybíró

          .
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          08/21/2013
          .
          Number of the Decision:
          .
          3117/2014. (IV. 17.)
          Date of the decision:
          .
          04/15/2014
          .
          .