English
Hungarian
Ügyszám:
.
IV/01622/2020
Első irat érkezett: 09/24/2020
.
Az ügy tárgya: A Kúria Mfv.X.10.021/2020/8. számú részítélete és a Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 20. § (2)-(4) bekezdései elleni alkotmányjogi panasz (közalkalmazotti jogviszony jogellenes megszüntetése)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 01/11/2021
.
Előadó alkotmánybíró: Handó Tünde Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó - az Abtv. 27. §-a-a és 26. § (1) bekezdése alapján - a Kúria Mfv.X.10.021/2020/8. számú részítélete, a Gyulai Törvényszék 9.Mf.25.360/2019/17. számú részítélete és a Gyulai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 7.M.305/2017/75. számú részítélete, továbbá a Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: új Mt.) 20. § (2)-(4) bekezdései alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését, és a jogszabály alkalmazásának kizárását kérte az Alkotmánybíróságtól.
Az indítványozó főiskolai tanár - mint felperes - közalkalmazotti jogviszony jogellenes megszüntetése valamint túlmunkadíj és a közalkalmazotti jogviszonyával kapcsolatban keletkezett okiratok érvénytelenségének megállapítása iránt keresetet terjesztett elő az alperesi egyetem ellen. Az elsőfokú bíróság részítéletében a közalkalmazotti jogviszony megszüntetése, valamint a kollégiumi éjszakai felügyeletért járó juttatatás tárgyában előterjesztett keresetet elutasította, melyet a másodfokú bíróság részítélete a közalkalmazotti jogviszony jogellenes megszüntetése jogkövetkezményei körében részben megváltoztatott. Az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és a pert megszüntette, illetve a kollégiumi éjszakai felügyeletért járó juttatás tekintetében a részítéletet helybenhagyta. A Kúria részítélete a másodfokú részítéletet a felülvizsgálati kérelemmel támadott részében hatályában fenntartotta.
Az indítványozó álláspontja szerint tisztességes eljáráshoz és jogorvoslathoz való alapjogát sértik a támadott bírósági döntések és jogszabályi rendelkezés, ugyanis az ítélet a bíróságok hibás jogértelmezésén, téves tényálláson alapult, az indítványozó bizonyítási indítványainak nem adtak helyt. A bíróságok megfosztották a pártatlan-független bíróság előtti eljárástól és jogorvoslathoz való alapjogától. .
.
Támadott jogi aktus:
    a Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 20. § (2)-(4) bekezdése
    Kúria Mfv.X.10.021/2020/8. számú részítélete, a Gyulai Törvényszék 9.Mf.25.360/2019/17. számú részítélete és a Gyulai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 7.M.305/2017/75. számú részítélete
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
B) cikk (1) bekezdés
XXVIII. cikk (1) bekezdés
XXVIII. cikk (7) bekezdés
28. cikk

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_1622_4_2020_indegys. anonim.pdfIV_1622_4_2020_indegys. anonim.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A döntés száma: 3257/2021. (VI. 11.) AB végzés
    .
    A döntés kelte: Budapest, 06/01/2021
    .
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2021.06.01 9:30:00 2. öttagú tanács
    .

    .
    A döntés szövege (pdf):
    3257_2021 AB végzés.pdf3257_2021 AB végzés.pdf
    .
    A döntés szövege:
    .
    A döntés szövege:
      Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
      v é g z é s t:

      Az Alkotmánybíróság a Kúria Mfv.X.10021/2020/8. számú részítéletével szemben előterjesztett alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
      I n d o k o l á s

      [1] 1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz. Alkotmányjogi panaszát a Kúria Mfv.X.10021/2020/8. számú részítéletével szemben terjesztette elő, és kérte a kúriai ítélet, valamint az annak alapjául szolgáló Gyulai Törvényszék 9.Mf.25.360/2019/17. számú részítélete, illetve Gyulai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 7.M.305/2017/75. számú részítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését. Az indítványozó ezen túlmenően alkotmányjogi panaszát „az Abtv. 28. § (1) bekezdése alapján, a 26. § (1) bekezdésében foglaltakra is figyelemmel” kiterjesztette a 2012. július 1-jétől hatályos 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 20. § (2)–(4) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és ex tunc hatályú megsemmisítésére.
      [2] Alkotmányjogi panaszában előadta, hogy mint főiskolai tanár közalkalmazotti jogviszonyának jogellenes megszüntetése, valamint túlmunkadíj, továbbá a közalkalmazotti jogviszonyával kapcsolatban keletkezett okiratok érvénytelenségének megállapítása iránt keresetet terjesztett elő munkáltatójával, az alperesi egyetemmel szemben. Az első fokon eljáró Gyulai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 7.M.305/2017/75. számú részítéletében a közalkalmazotti jogviszony megszüntetése, valamint a kollégiumi éjszakai felügyeletért járó juttatás tárgyában előterjesztett keresetet elutasította. Az indítványozó fellebbezése nyomán eljáró Gyulai Törvényszék 9.Mf.25.360/2019/17. számú részítéletével az elsőfokú bíróság részítéletét részben megváltoztatta (a korábbi közalkalmazotti jogviszony 2011. december 20-i megállapodással történő megszüntetésének jogkövetkezményei tárgyában az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte és e körben a pert megszüntette). Ezt meghaladóan (a 2012. január 2-i megbízási szerződés és a 2012. április 1-i kinevezés semmisségének megállapítása, valamint a kollégiumi éjszakai felügyeletért járó juttatás tárgyában) az elsőfokú bíróság keresetet elutasító rendelkezését helybenhagyta. Az indítványozó felülvizsgálati kérelme alapján eljáró Kúria Mfv.X.10021/2020/8. számú részítéletével a másodfokú részítéletet a felülvizsgálati kérelemmel támadott részében hatályában fenntartotta.
      [3] Az indítványozó állítása szerint a támadott bírói döntések az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdését, a tisztességes eljáráshoz és a jogorvoslathoz való jogát sértik. Általános jelleggel kifogásolta, hogy az ügyében hozott bírói döntések a bíróságok hibás jogértelmezésen, téves tényálláson alapultak. Az ítéletek szerinte egymásnak ellentmondanak, hibás, okszerűtlen és jogszerűtlen következtetéseket tartalmaznak. Állította, hogy a támadott ítéletek „[e]ljárási szintenként megfenyegetett bíróságvezető-perbíró szándékolt hibás jogértelmezésére, tudatosan, jogbeli,-ténybeli tévedésre épített eljárások” eredményeként születtek meg. Kifogásolta, hogy bizonyítási indítványainak a bíróságok nem adtak helyt, tanúk meghallgatásáról a bíróság nem értesítette, a meghallgatott tanúkhoz nem tudott kérdést intézni, a tanuk vallomása nem egyezett meg, az ellentmondó tanúvallomásoknak a bíróság nem tulajdonított jelentőséget. Minderre figyelemmel az indítványozó a tisztességes eljárás alkotmányos követelményrendszerét kielégítő hatékony bírói jogvédelem érvényesülését hiányolta általánosságban a bírói döntések kapcsán.
      [4] Az indítványozó állította továbbá, hogy az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését sértő módon „visszamenőleges hatályú jogalkalmazással megfosztották […] az alapvető jogorvoslathoz való jogának gyakorlásától”, amikor a fellebbezése, felülvizsgálati kérelme elbírálására „a későbbi időbeli hatály miatt törvényesen nem is alkalmazható […] Mt.-re alapított jogszabály-joggyakorlati-visszaható hatállyal került sor”. Az indítványozó ennek kapcsán kifogásolta, hogy az eljáró bíróságok nem állapították meg a régi Mt. 74. § (1)–(2) bekezdésére is figyelemmel a főiskolai tanári közalkalmazotti jogviszonya megszüntetésének jogellenességét, s a munkáltatói jog gyakorlására nem jogosulttól származó ezen intézkedést nem nyilvánították semmisnek. Ezzel összefüggésben az indítványozó az alkotmányjogi panaszát „az Abtv. 28. § (1) bekezdése alapján, a 26. § (1) bekezdésében foglaltakra is figyelemmel” kiterjesztette az Mt. 20. § (2)–(4) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésre, amit szerinte a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: régi Mt.) 74. § (2) bekezdése helyett alkalmaztak a bíróságok. Az indítványozó szerint „a kizárólagos munkáltatói jogkör (7) évvel későbbi, illetve időkorlát nélküli jóváhagyás és a jogosulatlanul eljárónak a kötelező törvényei előírásokba ütköző intézkedés (7) évvel későbbi, jogosulti nyilatkozatot mellőző jóváhagyhatóság” sérti az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdés jogállamiság elvéből levezetett visszaható hatály tilalmát.

      [5] 2. Az Alkotmánybíróságnak az Abtv. 56. §-a alapján mindenekelőtt azt kellett megvizsgálnia, hogy az alkotmányjogi panasz a befogadhatóság törvényi feltételeinek eleget tesz-e.
      [6] Az Abtv. 27. §-a szerint az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az indítványozó a sérelmezett kúriai döntéssel zárult perben felperes volt, számára a Kúria részítélete hátrányos döntésként értékelhető, s a perben a jogorvoslati lehetőségeit kimerítette. A természetes személy ekként alkotmányjogi panasz benyújtására indítványozói jogosultsággal rendelkezik, érintettsége fennáll.
      [7] Az indítványozó az Abtv. 30. § (1) bekezdésében meghatározott hatvan napos határidőben benyújtott panaszában (a Kúria részítéletét 2020. szeptember 4-én elektronikus úton kézbesítették az indítványozó jogi képviselőjének, az indítványozó az alkotmányjogi panaszát 2020. szeptember 24-én terjesztette elő) rendes jogorvoslattal nem támadható kúriai részítéletet támadta.

      [8] 2.1. Az alkotmányjogi panasz benyújtásának törvényi feltétele [Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pont], hogy az indítványozó Alaptörvényben biztosított jog sérelmére hivatkozzon. Az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pontjával összefüggésben következetes az Alkotmánybíróság gyakorlata a tekintetben, hogy alkotmányjogi panasz csak az Alaptörvényben biztosított alapjog sérelmének valószínűsítésére alapítható. Az indítványban megjelölt B) cikk (1) bekezdésére az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint csak a kellő felkészülési idő hiányával, illetve a visszaható hatályú jogalkotás tilalmával összefüggésben alapítható alkotmányjogi panasz {pl. 3062/2012. (VII. 26.) AB határozat, Indokolás [86]–[91]; 3041/2014. (III. 13.) AB végzés, Indokolás [22]}. Az indítványozó az alkotmányjogi panaszában a visszaható hatály tilalmának sérelmét állította a támadott bírói döntések kapcsán.

      [9] 2.2. Az Abtv. 29. §-a a befogadhatóság tartalmi feltételeként határozza meg, hogy az – egyéb törvényi feltételeknek megfelelő – alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet tartalmazzon vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fennállása önmagában is megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását {ld. pl. 21/2016. (XI. 30.) AB határozat, Indokolás [20]; 34/2013. (XI. 22.) AB határozat, Indokolás [18]}. A feltételek meglétének a vizsgálata az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörébe tartozik.
      [10] Az indítványozó a támadott bírói döntésekkel kapcsolatban az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése sérelmét állította, mert szerinte a támadott bírói döntések nem megfelelő jogértelmezésen, téves tényálláson alapulnak, egymásnak ellentmondanak, hibás, okszerűtlen és jogszerűtlen következtetéseket tartalmaznak, és kifogásolta a bíróság bizonyítási eljárását. Minderre figyelemmel az indítványozó a bírói döntések kapcsán általánosságban a tisztességes eljárás alkotmányos követelményrendszerét kielégítő hatékony bírói jogvédelem érvényesülését hiányolta.
      [11] Az Alkotmánybíróság a jelen ügyben is hivatkozik arra, hogy az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja, valamint az Abtv. 27. §-a alapján a bírósági eljárást befejező döntések alkotmányossági szempontú felülvizsgálatára van hatásköre. A bírói döntés ellen benyújtott alkotmányjogi panasz nem tekinthető a további jogorvoslattal nem támadható bírói döntések általános felülvizsgálati eszközének, mivel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszon keresztül is az Alaptörvény és az abban biztosított jogok védelmére hivatott {3111/2012. (VII. 26.) AB végzés, Indokolás [3]}. Az Alkotmánybíróság rámutatott már arra, hogy „[a] bírói döntéseknek kizárólag az alkotmányossági szempontú vizsgálata tartozik a testület hatáskörébe”. „Önmagukban […] a rendes bíróságok által elkövetett vélt vagy valós jogszabálysértések nem adhatnak alapot alkotmányjogi panasznak. Egyébként az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna […].” {Ld. először: 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13]} Az Alaptörvénynek az indítványozó által felhívott XXVIII. cikk (1) bekezdése a jelen ügyben sem teremthet alapot arra, hogy az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz alapján hagyományos jogorvoslati fórumként járjon el. Minderre figyelemmel az Alkotmánybíróság megítélése szerint a konkrét ügyben az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének a sérelmére történő hivatkozás nem vet fel olyan alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vagy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét, amely az indítvány befogadását és érdemi vizsgálatát indokolná.
      [12] Az indítványozó állította továbbá, hogy a támadott bírói döntések sértették a jogorvoslathoz való jogát, ezért azokat az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésébe ütközőnek tartotta. Az Alkotmánybíróság jogorvoslathoz való jog vonatkozásában állandó gyakorlattal rendelkezik, legutóbb a 3304/2020. (VII. 24.) AB határozatában rögzítette összefoglaló jelleggel: „Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az érdemi, ügydöntő döntések tekintetében követelmény a más szervhez vagy ugyanazon szervezeten belüli magasabb fórumhoz fordulás lehetőségének biztosítása {35/2013. (XI. 22.) AB határozat, Indokolás [16]}. […] További követelményként határozta meg az Alkotmánybíróság a jogorvoslat ténylegességét, vagyis azt, hogy a jogorvoslati fórum képes legyen a jogsérelem orvoslására, amelynek értelmében egyrészt követelmény, hogy a jogorvoslati fórumrendszer igénybevételét ne gátolják jogszabályi előírások, másrészt, hogy milyen a jogorvoslat terjedelme, azaz teljeskörűsége, illetve korlátozottsága {2/2013. (I. 23.) AB határozat, Indokolás [35], [37]; 22/2014. (VII. 15.) AB határozat, Indokolás [82]}.” (Indokolás [38]–[39]) A jelen ügy kapcsán nem merült fel, hogy az érdemi, ügydöntő döntések tekintetében a magasabb fórumhoz fordulás lehetősége ne lett volna biztosított, illetve a jogorvoslat korlátozott lett volna. Felülvizsgálati kérelem alapján, a vonatkozó eljárási szabályok szerint járt el a Kúria, a felülvizsgálati eljárást lezáró részítéletével indokolt döntést hozott. Minderre figyelemmel az Alkotmánybíróság megítélése szerint a konkrét ügyben az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésének a sérelmére történő hivatkozás sem vet fel olyan alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vagy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét, amely az indítvány befogadását és érdemi vizsgálatát indokolná.
      [13] Az indítványozó állította továbbá, hogy az eljáró bíróságok az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésébe, a visszamenőleges hatály tilalmába ütköző módon az Mt. 20. § (2)–(4) bekezdését alkalmazták az ügyében, és nem a régi Mt. 74. § (2) bekezdését, s ezáltal indokolatlan sérelmet okoztak számára. Szerinte az eljáró bíróságoknak a régi Mt. alapján meg kellett volna állapítaniuk jogviszonya megszüntetésének semmisségét. Ennek kapcsán az indítványozó az alkotmányjogi panaszát „az Abtv. 28. § (1) bekezdése alapján, a 26. § (1) bekezdésében foglaltakra is figyelemmel” kiterjesztette az Mt. 20. § (2)–(4) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésre. Az indítványozó állításától eltérően ugyanakkor a támadott bírói döntésekből megállapítható, hogy a bíróságok indokoltan alkalmazták az Mt. és a régi Mt. szabályait az ügyében. Az eljáró bíróságok rögzítették, hogy az indítványozó a 2017. március 17-én érkezett beadványában módosította a keresetét úgy, hogy a 2011. december 20-i megállapodás semmisségére (jogellenességére) alapítottan 8 havi felmentési időre járó juttatás megfizetésére is kérte kötelezni az alperes munkáltatót. Az indítványozó 2017. március 17-én előterjesztett keresete így a semmisség jogkövetkezményeinek megállapítása tárgyában elkésettnek minősült. Erre hivatkozva szüntette meg e vonatkozásban a másodfokú bíróság a pert, s helyezte hatályon kívül e részében az elsőfokú bíróság ítéletét, a Kúria pedig hatályában fenntartotta a másodfokú ítéletet. Kizárólag az indítványozó újabb, 2012. május 1-jei hatállyal kapott közalkalmazotti kinevezése kapcsán, e jogviszonynak az indítványozó és az alperesi munkáltató 2014. augusztus 31-i közös megegyezéssel történő megszüntetését érintően alkalmazták az eljáró bíróságok az Mt. rendelkezéseit, amikor már az Mt. volt hatályban.
      [14] Az indítványozó állításától eltérően tehát az eljáró bíróságok nem fűztek az Mt. 20. § (2)–(4) bekezdéséhez olyan jogértelmezést, mely az indítványozó számára az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésébe, a visszamenőleges hatály tilalmába ütköző sérelmet okozott volna, s maguk az Mt.-nek e rendelkezései sem okozhattak a 2014. augusztus 31-i megállapodás összefüggésében ilyen sérelmet a számára. Ezért az Alkotmánybíróság megítélése szerint a konkrét indítvány alapján az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének a sérelmére történő hivatkozás sem vet fel olyan alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vagy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét, amely az indítvány befogadását és érdemi vizsgálatát indokolná.

      [15] 3. Mivel a fent kifejtettek szerint az alkotmányjogi panasz részben nem tett eleget a befogadhatóság Abtv. 29. §-ában előírt feltételének, az Alkotmánybíróság azt az Abtv. 56. § (1)–(3) bekezdése alapján eljárva, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.
          Dr. Handó Tünde s. k.,
          tanácsvezető, előadó alkotmánybíró
          .
          Dr. Handó Tünde s. k.
          tanácsvezető alkotmánybíró
          az aláírásban akadályozott

          dr. Pokol Béla

          alkotmánybíró helyett

          Dr. Handó Tünde s. k.
          tanácsvezető alkotmánybíró
          az aláírásban akadályozott

          dr. Szalay Péter

          alkotmánybíró helyett
          .
          Dr. Handó Tünde s. k.
          tanácsvezető alkotmánybíró
          az aláírásban akadályozott

          dr. Schanda Balázs

          alkotmánybíró helyett

          Dr. Handó Tünde s. k.
          tanácsvezető alkotmánybíró
          az aláírásban akadályozott

          dr. Szívós Mária

          alkotmánybíró helyett
          .

          .
          English:
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          09/24/2020
          Subject of the case:
          .
          Constitutional complaint against the partial judgement No. Mfv.X.10.021/2020/8 of the Curia and against Section 20 (2) to (4) of the Act I of 2012 on the Labour Code (unlawful termination of public employment relationship)
          Number of the Decision:
          .
          3257/2021. (VI. 11.)
          Date of the decision:
          .
          06/01/2021
          .
          .