Hungarian
Ügyszám:
.
1102/B/1993
Előadó alkotmánybíró: Lábady Tamás Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
A döntés száma: 37/1994. (VI. 24.) AB határozat
.
ABH oldalszáma: 1994/238
.
A döntés kelte: Budapest, 06/22/1994
.
.
A döntés szövege:
.
A döntés szövege:
                   A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

    Az   Alkotmánybíróság   jogszabály   alkotmányellenességének
    utólagos vizsgálatára irányuló és egyéb indítványok, továbbá
    jogszabály  alkotmányellenességének   vizsgálatára  irányuló
    bírósági kezdeményezés tárgyában meghozta a következő

                           határozatot :

    1. Az Alkotmánybíróság az időlegesen állami tulajdonban levő
    vagyon értékesítéséről,  hasznosításáról és védelméről szóló
    1992. évi  LIV. törvény  1. § a) pontjában, továbbá az állam
    vállalkozói  vagyonára   vonatkozó  törvényekkel  összefüggő
    jogszabályok  módosításáról  szóló  1992.  évi  LV.  törvény
    módosítása tárgyában hozott 1993. évi LIV. törvény 3. §-ában
    foglalt        rendelkezések         alkotmányellenességének
    megállapítására és  megsemmisítésére irányuló  indítványokat
    és bírósági kezdeményezést elutasítja.

    2.  Az   Alkotmánybíróság  az  állam  vállalkozói  vagyonára
    vonatkozó törvényekkel összefüggő jogszabályok módosításáról
    szóló  1992.   évi  LV.   törvény  5.   §  (2)  bekezdésének
    alkotmányellenessége  megállapítására   irányuló   indítvány
    tárgyában az eljárást megszünteti.

    3. Az  Alkotmánybíróság az  annak  megállapítására  irányuló
    indítványt,    hogy     a     gyógyszerellátás     területén
    ellátásszervezési felelősség az önkormányzatokat is terheli,
    e feladat  ellátása pedig  szükségessé teszi a gyógyszertári
    központok vagyonának  önkormányzati tulajdonba  adását és  a
    gyógyszertárak   magánosításának    önkormányzati   jogkörbe
    kerülését, - hatáskörének hiányában - visszautasítja.

    Az Alkotmánybíróság  ezt a  határozatát a  Magyar Közlönyben
    közzé teszi.
                               Indokolás

                                   I.

      A gyógyszertári  központok állami,  illetőleg  önkormányzati
      tulajdonával     kapcsolatos      különböző     jogszabályok
      alkotmányossági  vizsgálatára  és  ezzel  összefüggésben  az
      önkormányzati jogosultságok  megállapítására több  indítvány
      és    egy     bírósági     kezdeményezés     érkezett     az
      Alkotmánybírósághoz, amelyeket  az Alkotmánybíróság - tárgyi
      összefüggésükre tekintettel - egyesített és együttes eljárás
      keretében bírált el.

      1. Több  indítványozó kérte az időlegesen állami tulajdonban
      levő vagyon  értékesítéséről, hasznosításáról  és védelméről
      szóló 1992. évi LIV. törvény ( a továbbiakban :  Priv. tv. )
      1.    §    a)    pontjában    foglalt    azon    rendelkezés
      alkotmányellenességének megállapítását  és  megsemmisítését,
      amely a  gyógyszertári központokat  is az  időlegesen állami
      tulajdonban levő  vagyontárgyak között  sorolja fel. A Priv.
      tv. indítványokkal  támadott hatályos  szövegét az 1993. évi
      június hó  9-én kihirdetett,  az állam vállalkozói vagyonára
      vonatkozó törvényekkel összefüggő jogszabályok módosításáról
      szóló 1992.  évi LV.   (  a továbbiakban  :   1. Mód.  tv. )
      törvény módosítása  tárgyában kiadott 1993. évi LIV. törvény
      ( a  továbbiakban :   2.  Mód. tv.  )  2.  §  (1)  bekezdése
      állapította  meg.  E  törvényi  rendelkezés  alkotmányossági
      vizsgálatát kezdeményezte  a Pesti Központi Kerületi Bíróság
      2. P.  60. 276/1993/18. számú végzésével, amellyel az előtte
      folyamatban  levő   per   tárgyalását   az   alkotmányossági
      vizsgálat  befejezéséig  felfüggesztette.  Egy  indítványozó
      kifogásolta a  2. Mód.  tv. 3.  §-ában foglalt  szabályt is,
      amely szerint  a törvény  rendelkezéseit a  folyamatban levő
      ügyekben is alkalmazni kell.

      Az indítványozók  álláspontja szerint  a Priv.  tv. támadott
      rendelkezésének a  2. Mód.  tv. -nyel  történt  kiegészítése
      azért alkotmányellenes, mert a helyi önkormányzatokról szóló
      1990. évi LXV. törvény ( a továbbiakban :  Ötv. ) 107. § (1)
      bekezdésének   b)    pontja   az   állam   tulajdonából   az
      önkormányzatok  tulajdonába   kerülő  vagyontárgyak  körének
      meghatározásánál  tartalmilag  a  gyógyszertári  központokra
      nézve is  úgy rendelkezett,  hogy azokat  az  önkormányzatok
      tulajdonába kell  adni. A  sérelmezett -  és utóbb  hozott -
      jogszabály így az önkormányzati tulajdon védelmére vonatkozó
      alkotmányi    rendelkezésekkel     ellentétes.     Különösen
      kifogásolható a  2. Mód.  tv. 3.  §-ának az  a rendelkezése,
      amely a  törvény alkalmazását  a folyamatban levő ügyekre is
      kiterjeszti. Mivel  az önkormányzati  tulajdonba adásra  ( a
      vagyonátadásra )  irányuló eljárások  folyamatban vannak,  a
      támadott  törvényi   rendelkezés   ezeket   az   eljárásokat
      megszakítja,  ez  pedig  a  tulajdonhoz  fűződő  alkotmányos
      jogokat megengedhetetlenül sérti.

      Az Alkotmánybíróságról  szóló 1989.  évi XXXII.  törvény ( a
      továbbiakban :   Abtv.  ) 38. § (1) bekezdése alapján indult
      bírósági kezdeményezésben  a bíróság  álláspontja szerint  a
      vizsgálni  kért  törvényi  rendelkezés  ellentétben  állónak
      látszik  az   Ötv.  és  az  egyes  állami  tulajdonban  lévő
      vagyontárgyak önkormányzatok tulajdonba adásáról szóló 1991.
      évi XXXIII. törvény ( a továbbiakban :  Övt. ) "felfogásával
      és  szellemével",   ugyanakkor  "a  módosító  és  módosított
      jogszabályok  egyre   több  értelmezési   gondot  okoznak  a
      jogalkalmazóknak. "

      A bíróság végzésében utalt arra, hogy az Egri Városi Bíróság
      18. P.  21. 526/1993/5. számú végzésével ugyane tárgyban már
      kezdeményezett  alkotmányossági   vizsgálatot,   e   bíróság
      kezdeményezése azonban  az Alkotmánybírósághoz  nem érkezett
      meg.

      2. Egy  indítványozó támadta  az állam vállalkozói vagyonára
      vonatkozó törvényekkel összefüggő jogszabályok módosításáról
      szóló 1. Mód. tv. 5. § (2) bekezdésének azt a rendelkezését,
      amely szerint  a gyógyszertári  központok  nem  kerülnek  az
      önkormányzatok tulajdonába.  Ez a rendelkezés módosította az
      Övt. 47. §-át és azt egy további (2) bekezdéssel egészítette
      ki. Az  1. Mód.  tv. kifogásolt  rendelkezését az  ugyancsak
      sérelmezett 2.  Mód. tv. 1. §-a 1993. június 9-i hatállyal -
      az  indítvány  előterjesztését  követően  -  hatályon  kívül
      helyezte.

      3. Budapest  Főváros főpolgármestere  az Alkotmány 43. § (2)
      bekezdésében és  az Ötv.  3. §-ában  foglalt rendelkezésekre
      alapított    indítványában     annak    határozatban    való
      megállapítását  kérte,   hogy  a  gyógyszerellátás  terén  a
      gyógyszerforgalmazón túlmenően  ellátásszervezési felelősség
      az önkormányzatokat  is terheli,  az önkormányzati feladatok
      ellátása pedig  szükségessé teszi  a  gyógyszerkereskedelmet
      ellátó szervezetek, így a gyógyszertári központok vagyonának
      önkormányzati tulajdonba adását és egyben annak biztosítását
      is, hogy  az  önkormányzat  társadalmipolitikai  felelőssége
      alapján és  a közösség  érdekének szem előtt tartása mellett
      maga  határozza   meg   a   gyógyszertárak   magánosításának
      terjedelmét   és    formáját.   Álláspontja    szerint    az
      Alkotmánybíróságnak   az    önkormányzatokkal    kapcsolatos
      "jogvédő funkciója"  az Alkotmánybíróság hatáskörét az ilyen
      tartalmú indítvány elbírálására is megalapozza.

      4. A  Települési  Önkormányzatok  Országos  Szövetsége  első
      beadványában a  támadott jogszabály  alkotmányellenességének
      megállapítása és  megsemmisítése iránt  ugyancsak indítványt
      terjesztett elő,  majd utóbbi  beadványában  indítványát  az
      indítványozó önkormányzatok  nevében is - meghatalmazottként
      -  visszavonta.  Az  indítványozó  visszavonó  nyilatkozatát
      azonban feltételesen,  arra az  esetre terjesztette  elő, ha
      ezzel nem  maradna az  Alkotmánybíróság előtt  a sérelmezett
      jogszabály alkotmányossági  vizsgálatára irányuló indítvány.
      Figyelemmel arra,  hogy  az  Alkotmánybíróság  a  jogszabály
      utólagos alkotmányossági vizsgálatát magánszemély indítványa
      és bírósági kezdeményezés alapján is folytatja, a visszavonó
      nyilatkozat feltételének  a hiánya  miatt  az  önkormányzati
      beadványokat is  hatályos indítványként  kezelte és  bírálta
      el.

                                  II.

      Az indítványokkal  támadott és  azokkal összefüggő törvényi,
      továbbá alkotmányi rendelkezések a következők :

      1.  Az  Ötv.  107.  §  (1)  bekezdése  értelmében  az  állam
      tulajdonából   az    önkormányzatok    tulajdonába    kerülő
      vagyontárgyak körébe  tartoznak - egyebek között - a b) pont
      alapján a tanácsok által alapított és a tanácsok felügyelete
      alatt álló  közüzemi  célra  létrehozott  állami  gazdálkodó
      szervezetek.

      Az Övt.  V. fejezete  "Zárórendelkezések" cím alatt azokat a
      szabályokat tartalmazza, amelyek kivételeket állapítanak meg
      az állam  tulajdonából az  önkormányzatok tulajdonába kerülő
      vagyontárgyak köréből. E fejezet 47. §-át egészítette ki egy
      további (2)  bekezdéssel az  1. Mód.  tv. 5. § (2) bekezdése
      annak kimondásával,  hogy a  tanácsok által  alapított és  a
      tanácsok felügyelete  alatt álló  közüzemi célra létrehozott
      állami  gazdálkodó   szervezetek  közül   nem  kerülnek   az
      önkormányzatok tulajdonába a gyógyszertári központok.

      Az e  törvényi rendelkezést  hatályon kívül  helyező 2. Mód.
      tv. 2.  § (1)  bekezdése a  Priv. tv. 1. § a) pontja helyébe
      azt a rendelkezést léptette, amely szerint a törvény hatálya
      alá tartoznak  az állami  vállalatokról szóló  1977. évi VI.
      törvény  szabályozási   körébe   vont   állami   vállalatok,
      trösztök, tröszti  vállalatok  és  egyéb  állami  gazdálkodó
      szervek, ideértve a gyógyszertári központokat is.

      A 2.  Mód. tv.  3. §-a  úgy rendelkezik,  hogy a  törvény  a
      kihirdetése napján  lép hatályba  (  1993.  június  9.  )  ,
      rendelkezéseit a  folyamatban levő  ügyekben  is  alkalmazni
      kell.

      2. Az  Ötv. 3. §-a szerint az önkormányzati jogokat, továbbá
      az  önkormányzat   hatáskörének  jogszerű   gyakorlását   az
      Alkotmánybíróság  illetőleg   a  bíróság  védi.  E  törvényi
      rendelkezés  összefüggésben  áll  az  Alkotmány  43.  §  (2)
      bekezdésében   foglaltakkal,    amely   szerint    a   helyi
      önkormányzati jogokat és kötelezettségeket törvény határozza
      meg.  Az   önkormányzat  hatáskörének   jogszerű  gyakorlása
      bírósági   védelemben    részesül,   jogai   védelmében   az
      önkormányzat az Alkotmánybírósághoz fordulhat.

      3. Az  Alkotmány  12.  §  (2)  bekezdése  szerint  az  állam
      tiszteletben tartja  az önkormányzatok  tulajdonát. A  13. §
      (1) bekezdése  alapján a  Magyar  Köztársaság  biztosítja  a
      tulajdonhoz való jogot. Az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdés b)
      pontja  úgy  rendelkezik,  hogy  a  helyi  képviselőtestület
      gyakorolja  az   önkormányzati   tulajdon   tekintetében   a
      tulajdonost megillető  jogokat. Az Alkotmány 44/C. §-a pedig
      kimondja,  hogy  a  helyi  önkormányzatokról  szóló  törvény
      elfogadásához   a    jelenlevő   országgyűlési    képviselők
      kétharmadának      szavazata      szükséges.      Ugyanilyen
      szavazataránnyal  elfogadott   törvényben  korlátozhatók  az
      önkormányzatok alapjogai.

                                  III.

      Az Alkotmánybíróság  megállapítja, hogy  az Övt.  1991.  évi
      szeptember 1.  napjával történt  hatálybalépését követően  a
      gyógyszertári központok  jogi státuszát  illetően országosan
      törvényértelmezési és  jogalkalmazási  viták  alakultak  ki,
      amelyek az alábbi kérdésekkel voltak kapcsolatosak :

      1.  Mind   az  érintett   szervek  között,   mind  pedig   a
      jogalkalmazási  (   közigazgatási  eljárási  és  bírósági  )
      gyakorlatban  vitatott   volt,  hogy   az  országban  működő
      gyógyszertári központok  az Ötv.  107.  §  (1)  bekezdés  b)
      pontjában  meghatározott,  tanácsok  által  alapított  és  a
      tanácsok felügyelete  alatt álló  közüzemi célra  létesített
      állami  gazdálkodó  szervezeteknek  minősülnek-e  vagy  sem,
      vagyis abba  a vagyoni  körbe tartoznake, amely vagyoni kört
      az Ötv.  107. §  (1) bekezdés  b) pontja  és  (3)  bekezdése
      alapján  a   Vagyonátadó  Bizottságoknak  az  önkormányzatok
      tulajdonába kell adniuk. Vitás kérdésként jelentkezett, hogy
      a gyógyszertári  központok tanácsi  alapítású  szervezeteke,
      figyelemmel  arra,   hogy  azokat  eredetileg  -  a  patikák
      államosítását követően  - a  Népgazdasági  Tanács  314/1950.
      számú határozatával  alapította és azok csak a későbbi keltű
      megyei (  fővárosi )  tanácsok létesítő  határozatai szerint
      alakultak tanácsi  szervezetként.  Különösen  ellentmondásos
      volt ezen  túlmenően -  ahogy ez  az  eljárást  kezdeményező
      bíróság   végzéséből    megállapítható   -    "az   érintett
      jogszabályok alapján a gyógyszerkereskedelem tekintetében az
      egészségügyi és  a  gazdasági  tevékenység  elhatárolása,  a
      gyógyszertári  központok   tekintetében  a  közüzemi  jelleg
      megállapítása. "

      Ezekben az  értelmezési kérdésekben,  vagyis  a  jogszabályi
      feltételeknek  a   fennállása  kérdésében   a  gyógyszertári
      központokat    illetően    az    érintettek    közigazgatási
      eljárásokat,  majd   a  közigazgatási  határozatok  bírósági
      felülvizsgálatára    irányuló     pereket     kezdeményeztek
      országosan.

      2. Erre  a jelentős  jogbizonytalanságot tükröző  helyzetre,
      továbbá arra tekintettel, hogy az országban működő mind a 20
      gyógyszertári központtal  kapcsolatban jogalkalmazási  vita,
      illetőleg peres  eljárás indult,  hozta meg a törvényhozó az
      1992. augusztus 28-án - tehát az Övt. 1991. szeptember 1-jei
      hatálybalépését követő  közel egy év múlva - hatályba lépett
      1.  Mód.   tv.  5.   §  (2)   bekezdését,  amely  azonban  a
      jogbizonytalanságot   nem    szüntette   meg.   E   törvényi
      rendelkezés kimondta ugyanis egyfelől azt, hogy nem kerülnek
      az   Övt.    alapján   az   önkormányzatok   tulajdonába   a
      gyógyszertári központok,  másfelől  azonban  megállapította,
      hogy a gyógyszertári központok a tanácsok által alapított és
      a tanácsok  felügyelte alatt álló közüzemi célra létrehozott
      állami gazdálkodó  szervezetek. Így ezzel a törvényszöveggel
      a  törvényhozó   lényegileg  azt   fogalmazta  meg,  hogy  a
      gyógyszertári központok  az Ötv.  107.  §  (1)  bekezdés  b)
      pontja hatálya  alá esnek,  vagyis  azok  az  ott  felsorolt
      vagyoni körbe  tartoznak, azonban  azok mégsem  kerülnek  az
      önkormányzatok tulajdonába.

      3. Az  1. Mód.  tv. 5. § (2) bekezdése a jogviták egy részét
      eldöntötte,  ti.   azokat,  amelyekben  a  bíróságok  az  új
      törvényi rendelkezést  alkalmazták. A jogalkalmazók jelentős
      része azonban,  és mindenekelőtt  az érintett önkormányzatok
      az 1.  Mód. tv.  5. §  (2)  bekezdését  ellentétben  állónak
      tartották az  Ötv. 107.  § (1)  bekezdés b) pontjával, ezért
      továbbra  is   ez  utóbbi   törvényi  szabály  alkalmazását,
      illetőleg  azt   kérték,  hogy   a  bíróságok   ítéleteikkel
      kötelezzék  a   Vagyonátadó  Bizottságokat  a  gyógyszertári
      központok   tekintetében   is   a   vagyonátadásra.   Tovább
      folytatódtak azok  a  perek  is,  amelyek  a  vagyonátadások
      megváltoztatására és  az önkormányzati igények elutasítására
      irányultak.

      4. Ezt  az 1.  Mód. tv.  5. §  (2) bekezdésével  továbbra is
      fenntartott  vitás   jogalkalmazási  helyzetet   és  további
      jogbizonytalanságot felismerve,  alkotta meg az Országgyűlés
      - az országgyűlési jegyzőkönyvek tanúsága szerint - az 1993.
      évi május  25i ülésén  a jelenlevő  országgyűlési képviselők
      kétharmados  többségével   (  138   igen   szavazattal,   55
      ellenszavazattal, 12 tartózkodás mellett ) az indítványokkal
      támadott   törvényi    rendelkezést,   amely    szerint    a
      gyógyszertári központok az időlegesen állami tulajdonba levő
      vagyon körébe tartoznak, vagyis nem esnek az Ötv. 107. § (1)
      bekezdés b) pontjába foglalt rendelkezés hatálya alá.

                                  IV.

      Az    Alkotmánybíróság    az    e    törvényi    rendelkezés
      alkotmányellenességének      megállapítására      benyújtott
      indítványokat az alábbiak szerint megalapozatlannak találta:

      1. A támadott Priv. tv. 1. § a) pontjának az a rendelkezése,
      amely a  gyógyszertári központokat  is az  időlegesen állami
      tulajdonban levő  vagyon körébe sorolja, az Alkotmánybíróság
      álláspontja   szerint    törvényhozói   (    autentikus    )
      törvényértelmezésnek minősülő  rendelkezés, amely  nem sérti
      az   önkormányzatok    tulajdonára   vonatkozó    alkotmányi
      rendelkezéseket.

      Az Alkotmánybíróság  számos  határozatában  foglalkozott  az
      önkormányzatok alapjogai  és az önkormányzati tulajdon egyes
      kérdéseivel. Az 1582/B/1990. AB határozat ( ABH 1991, 526. )
      indokolása szerint  az Alkotmány nem rendelkezik arról, hogy
      az önkormányzat  milyen módon  szerez  tulajdont  az  állami
      vagyonból, viszont  az Alkotmány  a már megszerzett tulajdon
      tekintetében az  önkormányzatoknak biztosítja  a tulajdonosi
      jogokat. Eszerint  az Alkotmány  a jogalkotásra  bízza annak
      eldöntését, hogy  milyen módon  és milyen körben juttatja az
      állam tulajdonhoz az önkormányzatokat.

      Az Alkotmánybíróság  határozata rámutatott  arra is, hogy az
      önkormányzati vagyon  nem jogutódlással  jött, illetőleg jön
      létre a  korábbi tanácsi kezelésű állami vagyonból, hanem az
      önkormányzati vagyon körét részben az Ötv. 107. §-a, részben
      pedig az  Övt. állapította meg. A határozat kifejti, hogy az
      önkormányzatoknak    leendő     tulajdonosi,     várományosi
      pozíciójában  nincs   az  Alkotmányból   levezethető   olyan
      jogosítványa, amelynek  alapján beleszólhatnának  az  állami
      tulajdon    elosztásába.    Minthogy    az    önkormányzatok
      tulajdonszerzésére   vonatkozó    részletrendelkezések   nem
      tartoznak az  Alkotmány által szabályozott kérdések közé, az
      önkormányzatoknak az  Alkotmány  44/A.  §  (1)  bekezdés  b)
      pontjában meghatározott  tulajdonosi jogait  nem  sértik  az
      olyan törvényi  rendelkezések, amelyek  a meg  nem  szerzett
      önkormányzati tulajdonra vonatkoznak.

      Hasonló értelemben  foglalt állást  az  Alkotmánybíróság  az
      önkormányzati tulajdonra  vonatkozó  28/1991.  (VI.  3.)  AB
      határozatának erre  vonatkozó részében ( ABH 1991, 9294. ) .
      A határozat  szerint az  önkormányzati törvény  és az állami
      tulajdonban lévő  vagyontárgyakat  önkormányzati  tulajdonba
      adó törvények  alapján az  önkormányzatok ingyenesen szerzik
      meg  az   állami  tulajdonnak   azt  a   részét,  amely   az
      önkormányzatok   működéséhez,    céljaik    megvalósításához
      feltétlenül szükséges. Erre a vagyoni körre nézve azonban az
      Alkotmány nem tartalmaz rendelkezést.

      Az  Alkotmánybíróság   már   a   16/1991.   (IV.   20.)   AB
      határozatában (  ABH  1991,  5859.  )  kifejtette,  hogy  az
      Alkotmány   preambulumában    megfogalmazott   átalakulásnak
      szükséges feltétele  a társadalmi  tulajdon lebontása,  azaz
      belőle és  helyette egyenjogú  tulajdoni fajták létrehozása.
      Ez  a   folyamat  részben   a  korábbi  társadalmi  tulajdon
      magántulajdonná alakításával  jár, de  az Alkotmány  alapján
      létrejönnek új  tulajdoni formák  is, amelyek  forrása döntő
      többségben  ugyancsak   a  társadalmi   tulajdon.  Ilyen  új
      tulajdoni fajta  az önkormányzatok  tulajdona. A  társadalmi
      tulajdon lebontása  során a  tulajdoni  rendszert  átalakító
      törvények az  önkormányzatok tulajdonszerzését  azonban  nem
      polgári jogi jogutódlással biztosítják, hanem az átalakulást
      az új  tulajdoni rendszert  kialakító törvényhozás valósítja
      meg, mindenkori  gazdasági és  politikai céljait követve. Az
      Alkotmánybíróság állásfoglalása  szerint, amíg  egy érintett
      vagyontárgyra nézve  az átalakulás nem következett be, nincs
      joga az  új tulajdoni  forma jövendő  alanyának arra, hogy a
      tulajdonszerzés    feltételeit    meghatározza,    illetőleg
      befolyásolja.  Az   új  tulajdon   védelme   az   átalakulás
      folyamatának megtörténte  után következik  be, azt  követően
      azonban a tulajdon alkotmányos védelme teljessé válik.

      Az   Alkotmánybíróság    tehát   sorozatosan    kizárta   az
      önkormányzati  tulajdon   alapjoga  védőköréből   az   azzal
      kapcsolatos igényeket,  hogy az önkormányzat milyen módon és
      körben   jut    tulajdonhoz   az    állami   vagyonból.   Az
      Alkotmánybíróság már  a  2100/B/1991.  határozatában  (  ABH
      1992, 556-557. ) is  azt fejtette  ki, hogy  az Alkotmány az
      önkormányzatok tulajdonszerzéséről  nem tartalmaz  semmilyen
      rendelkezést,   vagyis   az   államnak   az   önkormányzatok
      tulajdonszerzésére nézve meglehetősen nagy a törvényhozói és
      tulajdonosi szabadsága egyaránt.

      Mindezekből  a   határozatokból  megállapítható,   hogy   az
      Alkotmány alapján az államot csak az önkormányzati tulajdon,
      mint új tulajdoni fajta kialakítása körében, továbbá abban a
      körben terheli  az önkormányzatok  irányában tulajdonbaadási
      kötelezettség,  amely   vagyonátadás  feltétlenül  szükséges
      ahhoz,  hogy  az  önkormányzatok  a  feladataik  ellátásához
      szükséges   vagyoni    feltételekkel   rendelkezzenek.    Az
      Alkotmányból azonban  nem vezethető  le az,  hogy  az  állam
      bizonyos,   meghatározott    vagyontárgyakat   köteles    az
      önkormányzatok tulajdonába  adni, éspedig függetlenül attól,
      hogy a  kérdéses vagyontárgyak  korábban tanácsi  kezelésben
      álltak-e   vagy   sem.   Az   Alkotmánybíróság   ismertetett
      határozataiból   következik   továbbá   az   is,   hogy   az
      önkormányzatoknak  az   állammal  szemben  az  önkormányzati
      tulajdon  alkotmányos  védelmére  alapozottan  meghatározott
      vagyoni körre  nézve tulajdoni  igénye nincs,  illetőleg  az
      csak akkor  áll be,  ha a  vonatkozó törvényi  rendelkezések
      alapján   az    önkormányzatoknak   valamely   vagyoni   kör
      megszerzésére  kétségtelen   jogcíme   keletkezik.   A   már
      megszerzett, továbbá szerzési jogcímen alapuló önkormányzati
      tulajdon alkotmányos  védelme azonban  már  teljessé  válik,
      azaz  azt   az  állam   csak  az   önkormányzati   alapjogok
      alkotmányos korlátozhatóságára  vonatkozó szabályok  szerint
      korlátozhatja,   illetőleg    a   kisajátításra    vonatkozó
      alkotmányi rendelkezések  alapján vonhatja  el törvényi úton
      is.

      2. A  helyi  önkormányzatok  a  felállásukhoz  és  működésük
      megkezdéséhez szükséges  vagyont az  államtól  -  a  korábbi
      társadalmi tulajdon  lebontása keretében  -  több  fázisban,
      illetőleg   ütemben   szerezték   meg.   Az   önkormányzatok
      vagyonszerzésének egyik  módja az ex lege, tehát a törvényen
      alapuló   tulajdonszerzés    volt.   Ebben   a   körben   az
      önkormányzatok tulajdonszerzése közvetlenül az Ötv. 107. §-a
      egyes rendelkezései alapján történt meg.

      Az  Ötv.   107.  §   (3)  bekezdése  szerint  azonban  külön
      törvényben meghatározott vagyoni körre, továbbá a 107. § (1)
      bekezdés b)  pontjában említett  szervezetek vagyonára nézve
      az   önkormányzati   tulajdonba  adásra   a  Kormány  megyei
      ( fővárosi ) vagyonátadó bizottságokat hoz létre,  és ezek a
      bizottságok  döntenek   e  vagyon  önkormányzati  tulajdonba
      adásáról, illetőleg a vagyoni terhek rendezéséről. Az Ötv. e
      vonatkozásban  tehát   kizárólag  csak   az   önkormányzatok
      tulajdonába adandó  vagyoni körök  ismérveit határozza  meg,
      egyes vagyontárgyak tulajdonba adásról, illetőleg a tulajdon
      megszerzéséről azonban  közvetlenül nem  rendelkezik,  hanem
      azt egy  további hatósági  eljárás és közigazgatási hatósági
      aktus keretébe utalja.

      Mivel  a   gyógyszertári  központok   tulajdonát   az   Ötv.
      rendelkezései alapján  az önkormányzatok  közvetlenül  (  ex
      lege  )  nem  szerezték  meg  és  az  Ötv.  a  gyógyszertári
      központok  önkormányzati   tulajdonba  adására   egyértelmű,
      kifejezett rendelkezést  sem tartalmaz, az önkormányzatok és
      az  állam   között  abban   a   kérdésben   -   a   bírósági
      jogalkalmazást is  foglalkoztató -  vita keletkezett, hogy a
      gyógyszertári központok  az Ötv.  107.  §  (1)  bekezdés  b)
      pontja alá  tartozó olyan  közüzemi gazdálkodó szervezeteke,
      amelyeket  a   tanácsok  alapítottak   és  amelyek   tanácsi
      felügyelet alatt álltak. Ebben a kérdésben az indítványokkal
      támadott    törvényi    rendelkezés    hatálybalépéséig    a
      jogértelmezésre   és   jogalkalmazásra   hivatott   bírósági
      joggyakorlat nem  tudott országosan  egységes  jogalkalmazói
      álláspontot    és    gyakorlatot    kialakítani.    Így    a
      jogbizonytalanság  megszüntetése,  a  jogegység  kialakítása
      érdekében   helyénvaló   volt   -   és   alkotmányosan   nem
      kifogásolható  -  a  törvényhozó  közbelépése  és  annak  az
      indítványokkal támadott, formailag is az Alkotmány 44/C. §-a
      alapján,  tehát   a   jelenlevő   országgyűlési   képviselők
      kétharmados szavazatarányával elfogadott, az Ötv. 107. § (1)
      bekezdés  b)   pontját   autentikusan   értelmező   törvényi
      rendelkezésnek a  megalkotása, amely szerint a gyógyszertári
      központok nem tartoznak az önkormányzatok tulajdonába adandó
      és e  törvényi szabállyal meghatározott vagyoni körbe, hanem
      azok az  időlegesen állami  tulajdonba maradó  vagyon körébe
      esnek.

      3. Az Alkotmánybíróság ezért megállapítja, hogy a kifogásolt
      törvényi  rendelkezés   az  Alkotmánynak  az  indítványokban
      felhívott szabályaival nem áll ellentétben.

      A vonatkozó  törvényi rendelkezés  csak akkor  minősülne  az
      önkormányzati   tulajdon    sérelmének,   ha    egyértelműen
      meghatározható lenne,  hogy az önkormányzatok az Ötv. 107. §
      (1)  bekezdés   b)  pontja   alapján  jogcímet  szereztek  a
      gyógyszertári központok tulajdonba-adására. Minthogy azonban
      az  a  kérdés,  hogy  az  Ötv.  hivatkozott  rendelkezésében
      meghatározott   ismérveknek    a   gyógyszertári   központok
      megfelelneke, kezdettől fogva vitatott volt, nem állapítható
      meg,  hogy   az  önkormányzatoknak   kétségtelenül   jogcíme
      keletkezett e  vagyontárgyak megszerzésére.  Ennek a vitának
      az eldöntése pedig nem alkotmányossági kérdés.

      Az Alkotmánybíróság  rámutatott arra,  hogy  csak  azokra  a
      vagyontárgyakra  nézve  állt  be  az  Alkotmány  13.  §  (1)
      bekezdése szerinti alapjogi védelem, amelyekről egyértelműen
      megállapítható,  hogy   azokat  a   törvény  kétségkívül  az
      önkormányzatok  tulajdonába   adandó  vagyoni  kör  törvényi
      tényálláselemeinek  a   hatálya  alá  rendelte.  A  törvényi
      ismérveknek    egyértelműen    megfelelő    állami    vagyon
      tekintetében az  önkormányzatok ugyanis jogcímet szereztek a
      tulajdonszerzésre és ezzel az alkotmányos alapjogi védelemre
      is. Kétségtelen  jogcím hiányában  azonban az  az  értelmező
      törvényi  rendelkezés,   amely  éppen   a  vitatott   kérdés
      tisztázására, a  bizonytalan  jogi  helyzet  megszüntetésére
      vonatkozik, nem ütközik az Alkotmánynak a tulajdonjogot mint
      alapjogot  védő   és  biztosító   rendelkezéseibe,  így   az
      önkormányzatok tulajdonának  az  állam  általi  tiszteletben
      tartását  kimondó   12.  §   (2)  bekezdésébe,  illetőleg  a
      tulajdonjogot garantáló 13. § (1) bekezdésébe sem.

      Az önkormányzatok  alapjogait az Alkotmány 44/A. § határozza
      meg. Az  Alkotmány 44/A.  § (1) bekezdés b) pontja szerint a
      helyi képviselőtestület gyakorolja az önkormányzati tulajdon
      tekintetében a  tulajdonost megillető jogokat. Ez az alapjog
      -  ahogy  ezt  az  Alkotmánybíróság  4/1993.  (II.  12.)  AB
      határozatában  (   ABH  1993,   7273.  )   kifejtette  -  az
      önkormányzatok tulajdonosi jogállását, s így az autonómiáját
      biztosítja, különös tekintettel arra, hogy az önkormányzatok
      tulajdonát az  önkormányzatok megalakulásával  egyidőben  az
      Alkotmány, illetve az Ötv. és az Övt. rendelkezései szerinti
      vagyonátadások hozták  létre a tanácsok korábbi kezelői joga
      helyett.  Az   alapjogi  védelem   tehát  az  önkormányzatok
      tulajdonosi jogállására irányul, ezt a jogállást, azaz a már
      megszerzett   önkormányzati    tulajdonjogot,   továbbá    a
      tulajdonjog  megszerzésére  vonatkozó  kétségtelen  jogcímet
      védi az  Alkotmány 12. § (2) bekezdése, illetőleg biztosítja
      az Alkotmány 13. § (1) bekezdésének garanciális szabálya.

      A hivatkozott  alkotmányi rendelkezések,  de más  alkotmányi
      szabályok alapján  sem állapítható  meg tehát  közvetlenül a
      gyógyszertári  központokra  nézve  az  önkormányzatoknak  az
      állammal   szembeni    tulajdoni   igénye,    illetőleg   az
      Alkotmányból  közvetlenül  nem  következik  e  vagyontárgyak
      tekintetében  az  önkormányzatok  tulajdonszerzése,  mert  a
      törvényi  tényállási  elemeknek  való  megfelelés  kezdettől
      fogva  vitatott   volt,   a   tulajdonszerzésre   vonatkozó,
      kétségtelen jogcím  fennállását a  jogalkalmazási  gyakorlat
      sem konstatálta.

      Az Alkotmányból  - ahogy  erre az  Alkotmánybíróság  fentebb
      utalt  -   csak  az   következik,  hogy   az   államnak   az
      önkormányzati tulajdont  létre kellett hoznia, továbbá, hogy
      meg kellett teremtenie az önkormányzatok vagyoni létalapját,
      működésükhöz  szükséges   vagyoni  feltételeket.   Az  ehhez
      szükséges vagyoni  kört az állam törvényhozói és tulajdonosi
      szabadsága alapján maga határozta meg. Mivel a gyógyszertári
      központok  tulajdonbaadására   nézve   kifejezett   törvényi
      rendelkezést sem  az Ötv. -ben, sem az Övt. -ben nem hozott,
      a jogalkalmazásban  kezdettől fogva  kérdéses volt e vagyoni
      kör   hovatartozása.    Országosan    ellentétes    tartalmú
      közigazgatási határozatok  és bírósági  ítéletek  születtek,
      amelynek folytán a kialakult jogbizonytalanságot indokolt és
      szükséges volt  a törvényhozónak  - az  Alkotmány 2.  §  (1)
      bekezdésének a  jogbiztonságot  is  magábafoglaló  jogállami
      klauzulájára figyelemmel  - autentikus  törvényértelmezéssel
      megszüntetnie.  Mivel   sem  az  Alkotmányból  sem  a  helyi
      önkormányzatokról   szóló,    illetőleg   a    vagyonátadási
      törvényből  nem   következik   egyenesen   a   gyógyszertári
      központok átadására vonatkozó kötelezettség, tartalmilag sem
      alkotmányellenes   az    a   törvényértelmezés,    amely   a
      tulajdonbaadás   körüli    vitát   és    jogbizonytalanságot
      nemlegesen döntött el.

      4. Az  Alkotmánybíróság azt  a kérdést, hogy a gyógyszertári
      központokra nézve  az Ötv.  107. § (1) bekezdés b) pontjában
      meghatározott együttes  feltételek fennállnake,  azaz hogy a
      gyógyszertári  központok   tanácsi  alapítású   és   tanácsi
      felügyelet  alatt   álló,   közüzemi   szolgáltatást   végző
      gazdálkodó  szervezeteke,   nem  vizsgálta,   mert  ennek  a
      törvényértelmezési kérdésnek  az eldöntése  nem tartozik  az
      Alkotmánybíróság hatáskörébe. Ahogy arra az Alkotmánybíróság
      az 57/1991.  (XI. 8.)  AB határozatában  ( ABH  1991, 276. )
      rámutatott, az  Alkotmánybíróságnak az  Abtv. 1. § g) pontja
      értelmében csak  az Alkotmány rendelkezései tekintetében van
      önálló  törvényértelmezési  hatásköre.  Ennek  hiányában  az
      alkotmányossági  vizsgálat   nem  irányulhat   önmagában   a
      normaszöveg lehetséges  különböző értelmének és tartamának a
      megállapítására,  hanem   azt  az  Alkotmánybíróság  csak  a
      hatáskörébe tartozó  kérdéssel összefüggésben  végezheti el.
      Mivel a  gyógyszertári  központoknak  az  Ötv.  107.  §  (1)
      bekezdés b)  pontjával összefüggő minőségét illetően a bírói
      és egyéb  jogalkalmazási gyakorlat egyértelmű normatartalmat
      nem    tudott     megállapítani,    az    így    keletkezett
      jogbizonytalanságot megszüntető autentikus törvényértelmezés
      -  amely   az  Ötv.  vonatkozó  rendelkezésének  alkotmányos
      tartalmával nem  ellentétes - nem ütközik az Alkotmánynak az
      indítványokban felhívott  egyetlen rendelkezésébe sem. Ilyen
      ütközés csak  akkor  állna  fenn,  ha  a  támadott  törvényi
      rendelkezés az  Ötv.  vonatkozó  és  egyértelmű  szabályával
      állna  ellentétben.  Az  Alkotmánybíróságnak  azonban  nincs
      hatásköre e  vitás jogalkalmazási  kérdést eldönteni.  Annak
      viszont nem  volt alkotmányos  akadálya, hogy  a törvényhozó
      állapítsa meg  a konkrét  vagyoni körrel  összefüggésben  az
      absztrakt törvényi szabály értelmét és tartalmát, s mivel ez
      a megállapítás nem ellentétes az Alkotmány rendelkezéseivel,
      az  Alkotmánybíróság   nem  látott   alapot  arra,   hogy  a
      kifogásolt   törvényi    rendelkezés   alkotmányellenességét
      megállapítsa és azt megsemmisítse.

      Összegezve :   az  Alkotmánybíróság álláspontja  szerint  az
      Ötv.  107.   §  (1)   bekezdés  b)   pontjában  feltüntetett
      gazdálkodó  szervezetek   tekintetében  a   törvényhozó   az
      önkormányzatok   javára   szóló   jövőbeni   vagyonátadásról
      rendelkezett. Vita  esetén annak  a kérdésnek  az eldöntése,
      hogy e törvényi rendelkezés alá milyen vagyoni körök, milyen
      gazdálkodó szervezetek  tartoznak, illetőleg, hogy konkrétan
      a gyógyszertári  központok e  jogszabály hatálya alá esneke,
      nem alkotmányossági kérdés, hanem a jogalkalmazási gyakorlat
      feladata volt.  Mivel a jogalkalmazás egységes álláspontot a
      gyógyszertári központoknak  a törvényi  rendelkezés  hatálya
      alá tartozása  kérdésében nem tudott kialakítani, helyénvaló
      volt és  alkotmányosan nem  kifogásolható,  hogy  a  korábbi
      törvényi       rendelkezések       folytán       keletkezett
      jogbizonytalanságot   maga   a   törvényhozó   döntötte   el
      autentikus  törvényértelmezéssel,   amely  törvényértelmezés
      tartalmilag   sem    ellentétes   az    Alkotmány   vizsgált
      rendelkezéseivel, ugyanakkor az a jogalkalmazási gyakorlatra
      is nyilvánvalóan irányadó.

      Ezekre a  körülményekre figyelemmel  az  Alkotmánybíróság  a
      Priv.  tv.   1.  §   a)  pontja   kiegészítésére  vonatkozó,
      kifogásolt        rendelkezés        alkotmányellenességének
      megállapítására és  megsemmisítésére irányuló  indítványokat
      és bírósági kezdeményezést elutasította.

      5.   Nem    áll   ellentétben    a   felhívott    alkotmányi
      rendelkezésekkel a  2. Mód.  tv.  3.  §-ában  foglalt  az  a
      rendelkezés  sem,   amely  szerint  a  törvény  szabályát  a
      folyamatban levő  ügyekben is  alkalmazni kell. A minősített
      többséggel, a jelenlevő országgyűlési képviselők kétharmados
      szavazati  arányával   meghozott  törvény  -  a  kifejtettek
      szerint  -   nyilvánvalóan  a   fennálló  és   az   országos
      jogalkalmazásban  megnyilvánuló   bizonytalan  jogalkalmazói
      álláspontokra figyelemmel  tartalmazza ezt  a  rendelkezést.
      Minthogy pedig egy törvényértelmezés tartalmú rendelkezésnek
      éppen  ez   a  feladata,  hogy  a  jogalkalmazásban  meglevő
      jogbizonytalanságot  eloszlassa,   a  jogértelmezési   vitát
      megszüntesse, s  minthogy az  -  tartalmánál  és  értelménél
      fogva - szerzett jogokat nem von el és nem is korlátoz és az
      az    Alkotmány     tulajdonjog    védelmével    kapcsolatos
      rendelkezéseivel sem ellentétes, az Alkotmánybíróság az erre
      irányuló  indítványt   is   megalapozatlannak   találta   és
      elutasította.

                                   V.

      Az 1.  Mód. tv. 5. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezést a
      törvényhozó az  indítvány előterjesztését  követően hatályon
      kívül helyezte,  így az  indítvány elbírálásakor  az már nem
      volt hatályban.  Mivel az  Alkotmánybíróság hatáskörébe - az
      Alkotmánybíróság    gyakorlatában    kifejeződő,    szorosan
      meghatározott  kivételektől   eltekintve   -   az   utólagos
      normakontroll   keretében    csak   a    hatályos   törvényi
      rendelkezések  alkotmányossági   vizsgálata   tartozik,   az
      Alkotmánybíróság ezen  indítvány  tekintetében  az  eljárást
      megszüntette.

                                  VI.

      Az Alkotmány  43. §  (2) bekezdésében foglalt rendelkezés az
      Alkotmánybíróságnak  az   önkormányzati   jogok   védelmével
      kapcsolatos hatáskörének  alkotmányi  alapját  teremti  meg.
      Egyúttal Alkotmányban  foglalt alapja  az  Ötv.  3.  §-ának,
      amely  szerint   az  önkormányzati   jogokat,  illetőleg  az
      önkormányzat   hatáskörének    jogszerű    gyakorlását    az
      Alkotmánybíróság,  továbbá   a  bíróság  védi.  A  felhívott
      alkotmányi   és   törvényi   rendelkezések   nem   hatásköri
      szabályok,  tehát  csak  annyiban  szolgálhatnak  alapul  az
      Alkotmánybíróság   eljárásának    és   határozathozatalának,
      amennyiben   e    rendelkezésekhez   a    törvényalkotó   az
      Alkotmánybíróságra   konkrét    hatásköri   szabályokat   is
      telepített.

      Az Alkotmánynak  az  önkormányzati  jogok  alkotmánybírósági
      védelmére vonatkozó  rendelkezése tehát e jogvédelmi funkció
      ellátására   irányuló    és   kifejezett   alkotmánybírósági
      hatásköröket megállapító  törvényi rendelkezések által nyeri
      el értelmét.  Helyes értelmezéssel  közvetlenül az Alkotmány
      alapján    az    önkormányzatok    nem    fordulhatnak    az
      Alkotmánybírósághoz, az  Alkotmánybírósághoz fordulás  egyes
      eseteit az  önkormányzati jogok  védelmében a törvényhozónak
      kell megalkotnia.  Az Alkotmány  43. § (2) bekezdése így nem
      eljárásjogi   természetű    szabály,   hanem   törvényhozási
      feladatmeghatározó    alkotmányi    rendelkezés,    amelynek
      végrehajtása  keretében   a  törvényalkotónak   meg  kellett
      határoznia az  Alkotmánybírósághoz fordulás  konkrét eseteit
      és módját.

      Az Ötv. 3. §-ában foglalt rendelkezés - az Alkotmány idézett
      szabályával összhangban  - az  önkormányzati jogok védelmére
      vonatkozó  garanciális   alapelv,  amely   az  önkormányzati
      rendszer és  működés egészére nézve alapelvei szinten mondja
      ki,     hogy     az     önkormányzatok     jogvédelme     az
      igazságszolgáltatás,   illetőleg    az   alkotmánybíráskodás
      feladata.   Ugyanúgy,    miként   az    Alkotmány    idézett
      rendelkezéséből, ebből  az alapelvből  sem következik  olyan
      eljárásjogi lehetőség,  amely közvetlenül e törvényi szabály
      alapján az  Alkotmánybíróság eljárását és határozathozatalát
      vonja maga után.

      Az Alkotmány  43. §  (2)  bekezdésében  foglalt  garanciális
      rendelkezés végrehajtása körében az Alkotmánybíróság konkrét
      eljárási kötelezettségét,  illetőleg feladat  és  hatáskörét
      csak az Abtv. , továbbá egyes, az Alkotmánybíróság közvetlen
      és  konkrét  hatáskörére  vonatkozó  törvényi  rendelkezések
      állapítják   meg.    E   hatásköri   szabályok   között   az
      önkormányzati jogok  védelmére  vonatkozó  rendelkezések  az
      önkormányzati rendeletalkotással,  a  helyi  népszavazással,
      továbbá  az   önkormányzati  képviselőtestület  Alkotmánnyal
      ellentétes működésével  kapcsolatosak,  ugyanakkor  a  bárki
      által    előterjeszthető     indítványozási    körben     az
      indítványtételi jog  az önkormányzatokat  is  megilleti,  az
      Abtv. 1.  § f)  pontja alapján  pedig a  felmerült hatásköri
      összeütközés     megszüntetését      is     kérhetik      az
      Alkotmánybíróságtól. Az  önkormányzati jogok védelme körében
      a törvényhozó  azonban olyan  további hatásköri szabályt nem
      alkotott,  amelynek  alapján  az  Alkotmánybíróság  jogosult
      volna valamely  megállapító tartalmú  határozat  hozatalára,
      amely  határozat   az   önkormányzatok   feladatkörének   és
      felelősségének  a   meghatározására  vonatkozik.   Az  ilyen
      alkotmánybírósági    határozatba     foglalt    megállapítás
      tartalmilag jogalkotás,  illetőleg az Alkotmánytól független
      törvényértelmezés lenne,  ezek  egyikére  sincs  azonban  az
      Alkotmánybíróságnak önálló hatásköre.

      Az arra  vonatkozó indítvány elbírálására tehát, amely annak
      megállapítását   kéri   az   Alkotmánybíróságtól,   hogy   a
      gyógyszerellátás terén  az ellátásszervezési  felelősség  az
      önkormányzatokat  is  terheli  és  ez  szükségessé  teszi  a
      gyógyszertári központok  vagyonának önkormányzati tulajdonba
      adását, nincs  az Alkotmánybíróságnak  hatásköre,  ezért  az
      Alkotmánybíróság Budapest Főváros főpolgármesterének az erre
      vonatkozó  indítványát   -  hatáskörének   hiánya  miatt   -
      visszautasította.

                                 * * *

      Az Alkotmánybíróság a határozatban foglalt alkotmánybírósági
      álláspont  közérdekűségére,   a  bírósági   kezdeményezésre,
      továbbá  arra   tekintettel  rendelte   el  határozatának  a
      hivatalos   lapban   való   közzétételét,   mert   abban   a
      jogalkalmazás  egységesítését  elősegítő  megállapítások  is
      szerepelnek.
                             Dr. Sólyom László
                         az Alkotmánybíróság elnöke

                 Dr. Ádám Antal           Dr. Kilényi Géza
                   alkotmánybíró            alkotmánybíró

                              Dr. Lábady Tamás
                            előadó alkotmánybíró

                             Dr. Schmidt Péter
                               alkotmánybíró

                 Dr. Szabó András          Dr. Tersztyánszky Ödön
                 alkotmánybíró                 alkotmánybíró

                             Dr. Zlinszky János
                               alkotmánybíró

        .
        English:
        .
        Petition filed:
        .
        .
        Number of the Decision:
        .
        37/1994. (VI. 24.)
        Date of the decision:
        .
        06/22/1994
        .
        .