English
Hungarian
Ügyszám:
.
571/B/2000
Előadó alkotmánybíró: Tersztyánszkyné Dr. Vasadi Éva Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
A döntés száma: 31/2003. (VI. 4.) AB határozat
.
ABH oldalszáma: 2003/352
.
A döntés kelte: Budapest, 06/02/2003
.
.

.
A döntés szövege (pdf):
    .
    A döntés szövege:
    .
    A döntés szövege:
                      A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

      Az    Alkotmánybíróság   jogszabály   alkotmányellenességének
      utólagos    vizsgálatára   és   mulasztásban    megnyilvánuló
      alkotmányellenesség   megszüntetésére  irányuló   indítványok
      tárgyában  -  dr.  Kukorelli  István  és  dr.  Strausz  János
      alkotmánybírák különvéleményével - meghozta a következő

                              határozatot:

      1.  Az  Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az egyes  fontos,
      valamint   közbizalmi  és  közvélemény-formáló   tisztségeket
      betöltő  személyek  ellenőrzéséről és a Történeti  Hivatalról
      szóló 1994. évi XXIII. törvény 2. § (3) bekezdés 16., 17.  és
      18.     pontjainak    a    "közvetve    vagy"    szövegrészei
      alkotmányellenesek, ezért azokat megsemmisíti.

      A  2.  §  (3)  bekezdés  16., 17. és  18.  pontja  az  alábbi
      szöveggel marad hatályban:

      "16.  a  rádiózásról és televíziózásról szóló  1996.  évi  I.
      törvény 2. §-ának 31. pontja szerinti műsorszolgáltatók  azon
      főszerkesztői,   főszerkesztő-helyettesei,   szerkesztői   és
      rovatvezetői,   akik  a  politikai  közvélemény   alakítására
      közvetlenül befolyást gyakorolnak,
      17.  az  országos,  regionális, megyei és  helyi  terjesztésű
      közéleti  lapok azon főszerkesztői, főszerkesztő-helyettesei,
      szerkesztői,   olvasószerkesztői,   rovatvezetői,    valamint
      főmunkatársai,  akik  a  politikai  közvélemény   alakítására
      közvetlenül befolyást gyakorolnak,
      18.  az  arra illetékes hatóság által nyilvántartott,  magyar
      honosságú,    legalább    országosan   elérhető    internetes
      hírszolgáltatók azon főszerkesztői, továbbá hírkiadási joggal
      felruházott  helyettesei,  illetőleg  megbízottai,   akik   a
      politikai   közvélemény  alakítására  közvetlenül   befolyást
      gyakorolnak,"

      2.  Az  Alkotmánybíróság az egyes fontos, valamint közbizalmi
      és   közvélemény-formáló   tisztségeket   betöltő   személyek
      ellenőrzéséről  és  a Történeti Hivatalról  szóló  1994.  évi
      XXIII.  törvény 2. § (3) bekezdés 16., 17. és  18.  pontjának
      egyéb  rendelkezései alkotmányellenességének  megállapítására
      és megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasítja.

      3.  Az  Alkotmánybíróság az egyes fontos, valamint közbizalmi
      és   közvélemény-formáló   tisztségeket   betöltő   személyek
      ellenőrzéséről  és  a Történeti Hivatalról  szóló  1994.  évi
      XXIII. törvény 2. § (3) bekezdés 15., 19-20. pontjai és a  2.
      §    (4)    bekezdés    b)   pontja   alkotmányellenességének
      megállapítására  és  megsemmisítésére irányuló  indítványokat
      elutasítja.

      4.  Az  Alkotmánybíróság elutasítja az egyes fontos, valamint
      közbizalmi   és   közvélemény-formáló  tisztségeket   betöltő
      személyek  ellenőrzéséről  és a  Történeti  Hivatalról  szóló
      1994.  évi  XXIII.  törvény  1. §  e)  pontjával,  2.  §  (3)
      bekezdésével, a 2. § (3) bekezdés 16-18. pontjaival és a  18.
      §  (4) bekezdésével összefüggésben mulasztásban megnyilvánuló
      alkotmányellenesség megszüntetésére irányuló indítványokat.

      5.  Az  Alkotmánybíróság azt az indítványt, amely szerint  az
      Országgyűlés mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet
      valósított  meg  azzal,  hogy jogszabályban  nem  szabályozta
      valamennyi  bíró  és  ügyész  nemzetbiztonsági  ellenőrzését,
      illetve   nem   írta   elő  a  "III/III-as   ügynököknek"   a
      bíróságokról   és   az  ügyészségekről  való   eltávolítását,
      elutasítja.

      6.  Az  Alkotmánybíróság az egyes fontos, valamint közbizalmi
      és   közvélemény-formáló   tisztségeket   betöltő   személyek
      ellenőrzéséről  és  a Történeti Hivatalról  szóló  1994.  évi
      XXIII. törvény egészét támadó indítványt visszautasítja.

      Az  Alkotmánybíróság  ezt a határozatát a  Magyar  Közlönyben
      közzéteszi.
                                  Indokolás

                                     I.

        Az  Alkotmánybírósághoz  több  indítvány  érkezett  az  egyes
        fontos,    valamint    közbizalmi   és    közvélemény-formáló
        tisztségeket betöltő személyek ellenőrzéséről és a  Történeti
        Hivatalról  szóló  1994. évi XXIII. törvény (a  továbbiakban:
        Etv.)  egyes  rendelkezései alkotmányellenességének  utólagos
        vizsgálatára.

        Az   Etv-t   eddig  az  Alkotmánybíróság  három  határozatban
        vizsgálta.  Ezek  a  60/1994.  (XII.  24.)  AB  határozat  (a
        továbbiakban: 1. Abh., ABH 1994, 342.), a 18/1997. (III. 19.)
        AB  határozat  (ABH  1997, 77.) és a 23/1999.  (VI.  30.)  AB
        határozat (a továbbiakban: 2. Abh., ABH 1999, 213.).

        Az  1.  Abh. elfogadásának idején az Etv. 2. § 1-25.  pontjai
        határozták  meg az ellenőrzendő személyi kört, az  ellenőrzés
        kiterjedt pl. a többségi állami tulajdonban lévő egyetemek és
        főiskolák   rektoraira,  dékánjaira   és   főigazgatóira;   a
        megjelenésenként  átlagosan  30 000  példányszámot  meghaladó
        napi-  és hetilapok szerkesztőire és ennél magasabb beosztású
        dolgozóira;  a többségi állami tulajdonban lévő egyetemek  és
        főiskolák   tanszékvezetőire  és  ennél  magasabb   beosztású
        tisztségviselőire; az állami vagy többségi állami tulajdonban
        lévő   gazdálkodó   szervek  vezetőire;  a  többségi   állami
        tulajdonban   lévő   bankok,  szakosított  pénzintézetek   és
        biztosítóintézetek vezetőire.

        Az 1. Abh. az Etv. akkori megoldását, a személyi kör tételes,
        de     alkotmányossági    szempontból    nem     következetes
        meghatározását  alkotmányellenesnek  nyilvánította,  mert  az
        Etv. a személyi kör megvonásakor diszkriminációt tartalmazott
        az ellenőrzés alá eső, illetve attól mentes csoportok között.

        Az  1.  Abh.  után  az Etv. módosítandó  volt.  Az  1.  Abh-t
        követően  megalkotott, az egyes fontos  tisztségeket  betöltő
        személyek  ellenőrzéséről  szóló  1994.  évi  XXIII.  törvény
        módosításáról  szóló  1996.  évi LXVII.  törvény  szerint  az
        ellenőrzés  az Országgyűlés vagy a köztársasági  elnök  előtt
        eskütételre   kötelezett,  illetve  az   Országgyűlés   által
        megválasztott   személyekre  terjedt   ki.   A   törvény   az
        átvilágítandók  körét  leszűkítette  az  állami  (közhatalmi)
        szférára, ezen belül meghatározott körre; a politikai közélet
        társadalmi  szereplőire az átvilágítást már nem  terjesztette
        ki.   Az   ellenőrzendő   személyi  körről,   az   ellenőrzés
        sorrendjéről az Etv. 2. §-a szólt.

        A  2.  Abh. vizsgálta az Etv. 2. §-ának (1) bekezdését  és  a
        szabály     alkotmányellenességét    állító     indítványokat
        elutasította.

        Az  Etv-t  2000. június 30-ával ismét módosították. Az  egyes
        fontos  tisztségeket  betöltő személyek ellenőrzéséről  és  a
        Történeti   Hivatalról  szóló  1994.   évi   XXIII.   törvény
        módosításáról szóló 2000. évi XCIII. törvény (a továbbiakban:
        Tv.)  2.  §-a az Etv. 2. §-át módosította; ez a módosítás  az
        Etv-ben   meghatározott  ellenőrzést   kiterjesztette   egyes
        közbizalmi   és   közvélemény-formáló   tisztséget    betöltő
        személyekre  is. A Tv., javaslatának indokolása  szerint,  az
        említett   AB  határozatokat  vette  figyelembe,  amikor   az
        ellenőrzendő személyi kört szélesebben határozta meg.

        1.  A módosított Etv-t támadó indítványok többsége lényegében
        ismét  az  ellenőrzés  alá eső személyi  kör  meghatározását,
        illetve   ennek   viszonylag  jelentős   tágítását   támadja.
        Kifogásolják  a  személyi  kör meghatározásával,  tágításával
        összefüggő értelmező rendelkezést is.

        Az  indítványok szerint az ellenőrizendők körét  az  Etv.  az
        Alkotmány  70/A.  §-ával ellentétesen,  diszkriminatív  módon
        határozza  meg.  Az  Etv.  2. § (3) bekezdése  nem  tartalmaz
        egységes   ismérvet   a   személyes   és   közérdekű   adatok
        elhatárolásához és ezt a 2. § (4) bekezdés sem határozza  meg
        egzakt formában.

        Az  indítványok egyike szerint az Etv. 2. § (3) bekezdés  15-
        18. pontjai sértik a sajtó szabadságát (Alkotmány 61. §).

        Az  indítványok  szerint ellentétes az 1.  Abh-ban  kifejtett
        elvekkel  az,  hogy  az Etv. nem csak a  közvetlen,  hanem  a
        csupán  közvetett  befolyást  gyakorló  személyeket   is   az
        ellenőrzés körébe vonja; továbbá az is, hogy nem kifejezetten
        politikai  irányultságú  lapok (17. pont)  dolgozóira  és  az
        internetes  hírszolgáltatókra is kiterjeszti az  ellenőrzést.
        Hivatkoztak az Alkotmány 2. § (1) bekezdése, 59. §-a, 70/A. §-
        a sérelmére.

        1.1.  Az  Etv.  2.  § (3) bekezdésének 19.  pontja  a  pártok
        csoportját  nem egységes mérce alapján kezeli, hanem  egyedül
        attól függően, hogy költségvetési támogatásban részesülnek-e,
        ez  pedig  alkotmányosan nem lehet külön csoportképző  elv  a
        pártok halmazán belül, mert minden párt politikai tevékenység
        folytatására jött létre; a közvéleményre gyakorolt hatásukra,
        a  közvélemény  alakítására a megkülönböztető ismérv  alapján
        nem   lehet  ésszerűen  következtetni.  Állították,  hogy   a
        költségvetési   támogatásban  nem  részesülő   pártok   kívül
        maradása az Alkotmány 59. §-ával és 70/A. §-ával ellentétes.

        1.2. A 2. § (3) bekezdés 16-18. pontjaiban szereplő "befolyás
        gyakorlása"  mint fogalom homályos és határozatlan;  az  Etv.
        nem  határozza  meg  kellő pontossággal  ezt  a  fogalmat  és
        ezáltal bizonytalan az ellenőrzendő személyi kör is.
        Ezzel összefüggésben állítják az indítványozók az Etv.  2.  §
        (4)   bekezdés   b)   pontja  alkotmányellenességét   is,   a
        jogállamhoz   [Alkotmány   2.   §   (1)   bekezdés]   tartozó
        jogbiztonság sérelmére hivatkozva.

        Az  indítványozó  szerint  az  Etv.  támadott  szabályai  nem
        rendelkeznek  arról,  hogy kinek kell a személyi  hatály  alá
        tartozó  személyeket  besorolnia. A  törvényhozónak  ezzel  a
        mulasztásával      megvalósul     a      vélemény-nyilvánítás
        korlátozásának  lehetősége,  illetve  a  sajtó  szabadságának
        befolyásolása.  A  műsorszolgáltató vezetője  személyes  adat
        közlésére  nem szólítható fel, és nem kötelezhető  arra  sem,
        hogy saját hatáskörében meghatározza azt, hogy ki tartozik az
        átvilágítási törvény személyi hatálya alá.

        Az  indítványozók  állították azt  is,  hogy  az  "internetes
        hírszolgáltatók"-fogalom (18. pont)  nem  létezik,  ezért  az
        határozatlan  és alkalmazhatatlan fogalom, ez  a  jogállamhoz
        tartozó jogbiztonságot sérti.

        1.3.  Az  Etv.  2.  §  (3) bekezdés az indítványozók  szerint
        önkényesen  határozza  meg  a  közhatalmat  közvetlenül   nem
        gyakorló,  de  a  közvélemény  alakítására  befolyással  lévő
        személyek  közül az átvilágítandók körét, mert kimaradtak  az
        egyházi  méltóságok, a köztestületek és az  érdekképviseletek
        vezetői.  Ez a mulasztás az Alkotmány 70/A. §-át és 54.  §-át
        sérti.

        1.4.  Az  Etv. 18. § (4) bekezdése a hiányosságánál fogva,  a
        törvényhozó  mulasztása miatt sérti az Alkotmány 70/A.  §-át,
        59.  §-át, mert csupán az Etv-ben meghatározott személyi  kör
        számára  teszi  lehetővé  igazolás  kérését  arról,  hogy   a
        kérelmező   nem  végzett  az  Etv.  1.  §-ában  meghatározott
        tevékenységet.  Az  Alkotmány  59.  §-ával  ellentétes  az  a
        mulasztás,   hogy   mások   nem   rendelkezhetnek   személyes
        adataikkal.

        2.  Van  olyan  indítvány is, amely az  Alkotmány  8.  §  (1)
        bekezdése, 54. § (1) bekezdése, 59. § (1) bekezdése, 57. §-a,
        60.  §  (2)  bekezdése,  70/A. §-a, 50.  §-a  és  48.  §  (3)
        bekezdése   egyes   szabályait  idézi,   mert   szerinte   "a
        hivatkozott  jogszabály alkotmányellenessége" így  foglalható
        össze.
        Ez  az  indítvány az Etv. szabályai közül a 2. § (3) bekezdés
        20.   pontját  támadja  határozottan,  a  bírói  függetlenség
        [Alkotmány 50. § (3) bekezdés] sérelmére hivatkozva.

        3. Az egyik indítványban annak megállapítását kérik, hogy "az
        Országgyűlés       ...       mulasztásban       megnyilvánuló
        alkotmányellenességet idézett elő, amikor ... az Etv. 1. § e)
        pontjában  csak  a  Nyilaskeresztes  Pártot  sorolta  fel  és
        elmulasztotta  a  Magyar Szocialista  Munkáspártot  és  ennek
        elődpártjait is megemlíteni."

        Az   indítványozó   szerint  "az  Etv.   1.   §   e)   pontja
        alkotmányellenes, mert diszkriminatív, és nem egyformán  ítél
        meg egyébként azonosan értékelendő szervezeteket."

        4.  Egy  másik  indítványozó kérte, hogy "az Alkotmánybíróság
        állapítsa    meg,    hogy    az   Országgyűlés    mulasztásos
        alkotmánysértést  követett el azzal, hogy  jogszabályban  nem
        szabályozta   valamennyi  bíró  és  ügyész   nemzetbiztonsági
        ellenőrzését  és  nem  távolították  el  a  bíróságokról   és
        ügyészségekről  a  politikailag túlságosan elkötelezett  régi
        III/III-as  ügynököket.  Az Országgyűlés  ezen  mulasztása  ...
        sérti  az  Alkotmány 57. § (1) bekezdését, mert  politikailag
        túlzottan  elkötelezett III/III-as ügynökök és  egyes  nagyon
        elkötelezett  MSzMP-s káderek nem képesek arra a  bíróságokon
        és  ügyészségeken,  hogy munkájukból  száműzzék  a  politikai
        elkötelezettséget".

                                     II.

        Az Alkotmány hivatkozott rendelkezései az alábbiak:

        "2.  §  (1)  A  Magyar  Köztársaság  független,  demokratikus
        jogállam. ...

        3.  § (1) A Magyar Köztársaságban a pártok az Alkotmány és az
        alkotmányos   jogszabályok   tiszteletben   tartása   mellett
        szabadon alakulhatnak és szabadon tevékenykedhetnek.
        (2)  A  pártok  közreműködnek a népakarat  kialakításában  és
        kinyilvánításában.
        (3)  A  pártok  közhatalmat közvetlenül  nem  gyakorolhatnak.
        Ennek  megfelelően  egyetlen párt  sem  irányíthat  semmiféle
        állami  szervet.  A  pártok  és a  közhatalom  szétválasztása
        érdekében   törvény  határozza  meg  azokat  a  tisztségeket,
        közhivatalokat,  amelyeket párt tagja  vagy  tisztségviselője
        nem tölthet be. ...

        48. § ...
        (3)  A  bírákat  tisztségükből csak törvényben  meghatározott
        okból és eljárás keretében lehet elmozdítani. ...

        50. § ...
        (3)   A   bírák  függetlenek  és  csak  a  törvénynek  vannak
        alárendelve. A bírák nem lehetnek tagjai pártnak és politikai
        tevékenységet nem folytathatnak. ...

        54.   §   (1)   A   Magyar  Köztársaságban  minden   embernek
        veleszületett  joga van az élethez és az emberi  méltósághoz,
        amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani. ...

        57.  §  (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt  mindenki
        egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene  emelt
        bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit
        a  törvény  által felállított független és pártatlan  bíróság
        igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el. ...

        59.  §  (1)  A  Magyar  Köztársaságban mindenkit  megillet  a
        jóhírnévhez,  a  magánlakás sérthetetlenségéhez,  valamint  a
        magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog.
        (2) A személyes adatok védelméről szóló törvény elfogadásához
        a  jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata
        szükséges. ...

        61.  §  (1)  A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga  van  a
        szabad  véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy a közérdekű
        adatokat megismerje, illetőleg terjessze.
        (2)   A   Magyar  Köztársaság  elismeri  és  védi   a   sajtó
        szabadságát. ...

        70/A.  §  (1)  A  Magyar Köztársaság biztosítja  a  területén
        tartózkodó  minden  személy számára  az  emberi,  illetve  az
        állampolgári  jogokat, bármely megkülönböztetés,  nevezetesen
        faj,  szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más  vélemény,
        nemzeti  vagy  társadalmi származás, vagyoni, születési  vagy
        egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül."

        Az  Etv.  támadott  és érintett szabályai  a  következőképpen
        szólnak:

        "1.  §  Ellenőrizni  kell,  hogy  a  2.  §-ban  meghatározott
        személyek ...
        e) tagjai voltak-e a Nyilaskeresztes Pártnak. ...

        2.  §  (1)  Az  1.  §-ban meghatározott ellenőrzés  -  a  (2)
        bekezdésben  meghatározottak kivételével  -  az  Országgyűlés
        vagy  a  köztársasági  elnök  előtt  eskütételre  kötelezett,
        illetve az Országgyűlés által megválasztott, valamint  a  (3)
        bekezdés  14-22. pontjában felsorolt személyekre  terjed  ki.
        ...

        (3)  Az  (1) bekezdésben meghatározott személyek ellenőrzését
        az alábbi sorrend szerint kell elvégezni: ...

        15.  a  Magyar  Rádió  Részvénytársaság, a  Magyar  Televízió
        Részvénytársaság, a Duna Televízió Részvénytársaság  elnökei,
        alelnökei,  valamint valamennyi további -  az  1996.  évi  I.
        törvény  2.  §-ának  31. pontja szerinti  -  műsorszolgáltató
        elnöke   és   alelnöke,   illetve  annak   megfelelő   vezető
        tisztségviselői,
        16.  a  rádiózásról  és televíziózásról szóló  1996.  évi  I.
        törvény 2. §-ának 31. pontja szerinti műsorszolgáltatók  azon
        főszerkesztői,   főszerkesztő-helyettesei,   szerkesztői   és
        rovatvezetői,   akik  a  politikai  közvélemény   alakítására
        közvetve vagy közvetlenül befolyást gyakorolnak,
        17.  az  országos,  regionális, megyei és  helyi  terjesztésű
        közéleti  lapok azon főszerkesztői, főszerkesztő-helyettesei,
        szerkesztői,   olvasószerkesztői,   rovatvezetői,    valamint
        főmunkatársai,  akik  a  politikai  közvélemény   alakítására
        közvetve vagy közvetlenül befolyást gyakorolnak,
        18.  az  arra illetékes hatóság által nyilvántartott,  magyar
        honosságú,    legalább    országosan   elérhető    internetes
        hírszolgáltatók azon főszerkesztői, továbbá hírkiadási joggal
        felruházott  helyettesei,  illetőleg  megbízottai,   akik   a
        politikai  közvélemény alakítására közvetve vagy  közvetlenül
        befolyást gyakorolnak,
        19.  az  állami  költségvetési  támogatásra  jogosult  pártok
        megyei  és országos elnökségének tagjai, vagy annak megfelelő
        vezető testületi tisztségviselők,
        20. a hivatásos bírák,
        21. az ügyészek, ...

        (4) E törvény alkalmazásában ...
        b)  befolyás gyakorlása: az 1986. évi II. törvény  20.  §  e)
        pontja  szerinti  minden olyan tájékoztatás,  amely  közvetve
        vagy    közvetlenül   alkalmas   a   politikai    közvélemény
        formálására. ...

        18. § ...

        (4) Bármely
        - ügyvéd,
        - közjegyző,
        - egyházi személy, valamint
        -   a  2.  §  (3)  bekezdésének  16-18.  pontjaiban  szereplő
        műsorszolgáltatók, közéleti lapok, internetes hírszolgáltatók
        azon  munkatársa, aki az ott meghatározott tisztségek egyikét
        sem tölti be;
        kérelmére   igazolást  kaphat  arról,  hogy   az   1.   §-ban
        meghatározott tevékenységet nem végzett."

                                    III.

        Az indítványok részben megalapozottak.

        Az   Alkotmánybíróság  a  jelen  ügyben  harmadik  alkalommal
        foglalkozik   az  Etv.  lényeges  szabályai,   különösen   az
        ellenőrzendő személyi kör meghatározása egyes alkotmányossági
        kérdéseivel.

        Az  első  ügyben  az  Alkotmánybíróság az átvilágítás  magyar
        modellje,  az  akkori  Etv. általános,  elvi  alkotmányossági
        alapjairól   döntött   és  határozta   meg   az   átvilágítás
        alkotmányos  kereteit,  mindenkire kötelezően  értelmezve  az
        Alkotmánynak a közérdekű adatok nyilvánosságára, a  személyes
        adatok  védelmére  és  a diszkrimináció  tilalmára  vonatkozó
        szabályait.
        Az  első  két ügyben és a jelenlegiben is közös az,  hogy  az
        egyes indítványok jellemzően két kérdést vitattak: a személyi
        körnek  és  az  ellenőrzés mélységének  meghatározását,  azaz
        kikre és mire terjedhet ki az ellenőrzés.

        Az  Alkotmánybíróság  az  1. Abh-ban elvégezte  az  Alkotmány
        említett    szabályai   és   az   Etv.   komplex,    egymásra
        vonatkoztatott    értelmezését;    a    jelen    ügyben    az
        Alkotmánybíróság  nem  látott  okot  arra,  hogy  a   korábbi
        határozataiban megfogalmazott álláspontjától eltérjen.  Ezért
        ott,  ahol  ezekre az értelmezésekre támaszkodik, nem  tartja
        szükségesnek  megismételni  az 1.  Abh.  levezetéseit,  hanem
        ezeknek  csupán  a jelen ügyben is alkalmazható  eredményeire
        támaszkodik.

        Az Alkotmánybíróság elsőként áttekintette korábbi határozatai
        ama   lényeges   megállapításait,  amelyek  az   ellenőrzendő
        személyek  körének  és adatainak az Alkotmánnyal  összhangban
        álló mikénti határozására vonatkoznak.

        Az   1.   Abh.  a  rendelkező  részében  megállapította:   "a
        jogállamban közhatalmat gyakorló vagy a politikai  közéletben
        részt   vevő  személyek  -  köztük  azok,  akik  a  politikai
        közvéleményt   feladatszerűen  alakítják  -  arra   vonatkozó
        adatai,    hogy   korábban   a   jogállamisággal   ellentétes
        tevékenységet  folytattak, vagy olyan  szerv  tagjai  voltak,
        amely  korábban  a  jogállamisággal ellentétes  tevékenységet
        folytatott,  az  Alkotmány 61. § szerinti közérdekű  adatok."
        (ABH 1994, 342.)

        Az  Alkotmánybíróság megállapította azt  is,  hogy  az  akkor
        vizsgált   törvény   "a  közérdekű  és  a  személyes   adatok
        elhatárolására"  nem  alkalmazta következetesen  ugyanazt  az
        ismérvet,  s  ez  az  azonos ismérveknek  megfelelő  személyi
        köröket tekintve az ellenőrzés alá eső, illetve attól  mentes
        csoportok    között    alkotmányellenes    megkülönböztetésre
        vezetett. Az 1. Abh. szerint a diszkrimináció kiküszöbölésére
        a  törvényhozónak az egységes mércét az alkotmányos kereteken
        belül   saját   döntése   szerint   kell   meghatároznia   és
        következetesen érvényesítenie.

        Az 1. Abh. szerint "a jogállamisággal ellentétes tevékenység"
        minősül  közérdekű  adatnak  (ABH  1994,  342,  355.).  Ennek
        fogalmi  meghatározása a törvényalkotóra tartozik.  Ugyancsak
        az 1. Abh. szerint mind a személyi körnek, mind az ellenőrzés
        mélységének meghatározása politikai döntés függvénye.

        Az  1.  Abh.  indokolása  szerint:  "az  Alkotmányból  ez   a
        politikai döntés, azaz az átvilágítandó adatok és a  személyi
        kör pontos meghatározása, nem vezethető le, hanem egyrészt az
        a  követelmény,  hogy  az adatok nem tarthatók  titokban,  de
        teljeskörűen nem hozhatók nyilvánosságra sem, másrészt,  hogy
        -  ha már a politikai döntés megtörtént - az Országgyűlés  az
        átvilágítandó   személyi  kört  és   a   közérdekű   adatokat
        egységesen aszerint a mérce szerint határozza meg, amellyel -
        alkotmányos lehetőségei között - az Alkotmány 61. és 59. §-ai
        kölcsönös  korlátait  meghúzta.  ...  Az  Alkotmánybíróság  e
        tekintetben  nem veheti át a törvényhozóra tartozó  politikai
        kérdés  eldöntését,  de megállapítja az egységes  alkotmányos
        ismérv  alkalmazásának hiányát. A 2. §  ezért  ellentétes  az
        Alkotmány  70/A.  §-ával. A törvényhozónak  a  diszkrimináció
        kiküszöbölésére az egységes mércét saját döntése szerint kell
        meghatároznia, és következetesen érvényesítenie"  (ABH  1994,
        342, 357-358.).

        A  2.  Abh.  megerősítette,  hogy  "a  törvényhozóra  tartozó
        politikai  kérdés"  (ABH  1999,  213,  225.)  az  átvilágítás
        mélységének meghatározása; az Alkotmánybíróság azt vizsgálja,
        hogy  az  adatok és a személyi kör meghatározása a  közérdekű
        adattá  nyilvánítás az 1. Abh-ban leírt alkotmányos  határain
        belül  marad-e,  és az alkalmazott mércét a  módosított  Etv.
        következetesen  alkalmazza-e, különösen  az  egyes  világosan
        elhatárolható és hasonló ismérvű személyi csoportokon belül.

        Az  Etv-t  módosító  törvény a személyi kört  kibővítette.  A
        hatályos   Etv.   2.  §  (3)  bekezdés  14-22.   pontjai   az
        átvilágítást  kiterjesztették az  Etv.  szerint  közvélemény-
        formáló  tisztségeket betöltő személyekre  (műsorszolgáltatók
        elnökei,   alelnökei,  a  közvélemény  alakítására  befolyást
        gyakorló       főszerkesztők,       főszerkesztő-helyettesek,
        szerkesztők,   olvasószerkesztők,   rovatvezetők,    valamint
        főmunkatársak,  az állami költségvetési támogatásra  jogosult
        pártok  vezető testületi tisztségviselői) továbbá a hivatásos
        bírákra és ügyészekre.

        Az  1.  Abh.  a politikai közéletben részt vevő  személyek  -
        köztük  azok,  akik  a politikai közvéleményt  feladatszerűen
        alakítják  -  bizonyos adatait az Alkotmány  61.  §  szerinti
        közérdekű adatnak nyilvánította.
        Az  1.  Abh.  szerint "a korábbi politikai  tevékenység  azon
        személyekkel kapcsolatosan közérdekű adat, akiknek  jelenlegi
        tevékenysége  is befolyásolja a politikai közvéleményt,  vagy
        azáltal,  hogy  közhatalmat gyakorol, politikai közszereplést
        vállal,    vagy    azáltal,   hogy   a   közvélemény-formálás
        közvetítőit, médiumait működteti, s ezáltal közvetlenül képes
        a politikai közvélemény alakítására." (ABH 1994, 342, 364.)

        1.   Az   Alkotmánybíróság  elsőként   az   ellenőrzésnek   a
        közhatalmat    nem   gyakorlók   bizonyos   körére    történő
        kiterjesztése és ennek során az új személyi kör meghatározása
        alkotmányellenességét vizsgálta.

        A  személyi  kör meghatározásával, tágításával összefüggésben
        megállapítható, hogy az Etv. 2. § (3) bekezdés 14-18. pontjai
        -  az  1. Abh-ban foglaltakra figyelemmel - olyan személyekre
        vonatkoznak, akiknek tevékenysége azáltal, hogy a közvélemény-
        formálás   közvetítőit,  médiumait  működteti,  a   politikai
        közvéleményt befolyásolhatja.

        Az   Etv.   2.   §   (3)   bekezdés  14-18.   pontjai   egyes
        részletszabályai   vizsgálatánál   az   Alkotmánybíróság    a
        következőket állapította meg:

        A  14.  és  részben  a  15.  pont  a  közszolgálati  médiumok
        legfelsőbb  vezetőire  vonatkozik.  Az  1.  Abh.  szerint  "a
        közszolgálati médiumok legfelsőbb vezetői alkotmányos  aggály
        nélkül  az  ellenőrzendők közé tartoznak".  (ABH  1994,  342,
        364.)   A   csupán  a  véleménynyilvánítás  vélt   sérelmének
        szempontjából   támadott  15.  pont  más,  de   a   politikai
        közvélemény    feladatszerű   alakítása    szempontjából    a
        közszolgálati   médiumokkal  összemérhető   műsorszolgáltatók
        legfelsőbb  vezetőire  is  kiterjed.  A  16-17-18.   pont   a
        megjelölt  munkakört  betöltő  személyek  közül  csak  azokra
        terjed  ki  a  törvény szerint, "akik a politikai közvélemény
        alakítására  közvetve vagy közvetlenül befolyást gyakorolnak"
        közéleti lapnál vagy internetes hírszolgáltatónál.

        A   törvény   ezzel   a   meghatározással   az   1.   Abh-ban
        megfogalmazott,  idézett  szempontokat  törekszik  figyelembe
        venni.   Az  1.  Abh-val  összhangban  a  17.  és  18.   pont
        tekintettel  van  arra, hogy nem minden szerkesztő  és  műsor
        foglalkozik politikával és formálja a politikai közvéleményt,
        és  nem minden lap kifejezetten politikai irányultságú; ezzel
        az  Etv.  hatályos szabálya nem csupán a médiumok  befolyása,
        vagy  a  példányszám alapján feltételezett  befolyás  alapján
        nyilvánít személyes adatot közérdekűvé, mint tette azt az  1.
        Abh-ban  elbírált  szabályozás.  A  18.  pont  az  internetes
        szolgáltatók közül csupán a hírszolgáltatókra vonatkozik.

        A  19.  pont  a pártok egy részének vezető tisztségviselőiről
        szól.   Az   1.  Abh.  szerint  a  közvélemény  alakítása   -
        "közreműködés  a  népakarat kialakításában" (ABH  1994,  342,
        358.)  -  a  politikai pártok Alkotmányban írt,  fogalomképző
        feladata  [Alkotmány  3. § (2) bekezdés].  A  20-21.  pontban
        említett  hivatásos  bírák  és  ügyészek  a  rájuk  vonatkozó
        szabályok szerint közhatalmat gyakorolnak.

        Az   Alkotmánybíróság   szerint  a  kötelezően   ellenőrzendő
        személyi  körnek a kiterjesztése a közhatalmat nem  gyakorló,
        közvélemény-formáló    tisztségeket    betöltő    személyekre
        önmagában  az  Alkotmány 59. §-át nem sérti. Más  kérdés  az,
        hogy  ennek az indítványokban támadott egyes részletszabályai
        miként     állnak    összhangban    az    Alkotmány     egyes
        rendelkezéseivel.  Az 1. Abh. szerint az Alkotmánybíróság  az
        Etv.   akkori  vizsgálatakor  abból  indult  ki,  hogy  egyes
        személyes adatok attól váltak alkotmányosan közérdekűvé, hogy
        olyan  személyek korábbi, a jogállam alapelveivel  ellentétes
        tevékenységét  tárják  fel,  akik a  jogállamban  közhatalmat
        gyakorolnak,  illetve olyan állást töltenek  be,  amellyel  a
        politikai közvéleményt közvetlenül alakítják.

        Az  1. Abh. már kimondta azt is, hogy "ez megfelel a korábbi,
        a     véleményszabadságra    és    közvéleményre    vonatkozó
        alkotmánybírósági határozatoknak is". (ABH 1994,  342,  364.)
        Nem  állapítható meg a jelen esetben sem, hogy az Etv.  2.  §
        (3)   bekezdés  15-18.  pontjai  ellentétesek   lennének   az
        Alkotmány 61. §-ával.

        Az  indítványok szerint az ellenőrizendők kiterjesztett körét
        az  Etv. diszkriminatív módon határozza meg. Az Etv. 2. § (3)
        bekezdés egyes pontjai nem tartalmaznak "egységes ismérvet" a
        személyes és közérdekű adatok elhatárolásához és ezt a  2.  §
        (4) bekezdés sem határozza meg egzakt formában.

        Az 1. Abh. az Etv. eredeti, a módosításokat megelőző 2. §-át,
        az  ellenőrzendő kört meghatározó szabályokat részben, a  nem
        egységes      ismérv     alkalmazása      miatt,      találta
        alkotmányellenesnek.  Mivel  azonban,  éppen  az  1.  Abh-ban
        kifejtettekre   figyelemmel,  a  személyi  kör  meghatározása
        politikai  döntést kívánt, az Országgyűlés  az  egyes  fontos
        tisztségeket betöltő személyek ellenőrzéséről szóló 1994. évi
        XXIII.   törvény   módosításáról  szóló  1996.   évi   LXVII.
        törvényben  a kört a korábbinál szűkebben is meghatározhatta,
        mind az adatok, mind a személyek tekintetében.
        A   2.  Abh.  nem  tartotta  kifogásolhatónak,  hogy  csak  a
        "fontosabb"  állások  betöltőinek  ellenőrzésére,   illetőleg
        adataik közzétételére kerülhetett sor.

        A   jelen  ügyben  azt  kellett  vizsgálni  tehát,  hogy   az
        indítványokban  foglalt kifogások alapján  az  Etv.  támadott
        hatályos  szabályairól megállapítható-e az "egységes  ismérv"
        hiánya, az Alkotmány 70/A. §-ának sérelme.

        A  2.  Abh.  szerint önmagában az, hogy a személyi  kört  nem
        egyetlen  ismérvvel alakították ki, nem jelentette azt,  hogy
        az "egységes ismérv" hiányzik.

        Az 1. Abh. rendelkező részében körülírt személyi kör legalább
        két  olyan  csoportot  jelöl meg, így a közhatalmat  gyakorló
        vagy   a   politikai   közéletben  részt  vevő   személyeket,
        amelyeknél  csak a személycsoportokon belül  vethető  fel  az
        azonos ismérveknek való megfelelés.

        A  politikai  közéletben résztvevő személyek tekintetében  az
        átvilágítás   mélységét   a  módosított   Etv-ben   rögzített
        tartalommal    elhatározó   politikai   döntés   "tárgyilagos
        mérlegelés  szerint" [35/1994. (VI. 24.)  AB  határozat,  ABH
        1994,   197,   200.]   ésszerűen  meghatározó   és   egységes
        szempontjaként  fogadható el az, hogy e személyek  csoportján
        belül az Etv. 2. § (3) bekezdés 16-18. pontja az átvilágítást
        csakis   "a   politikai  közvélemény  formálására   alkalmas"
        lapokra, internetes hírszolgáltatókra, és csakis "a politikai
        közvélemény    alakítására    ...    befolyást"    gyakoroló,
        meghatározott személyekre terjesztette ki.

        Az   1.  Abh.  szerint  "[n]em  minden  szerkesztő  és  műsor
        foglalkozik  politikával és formálja közvetlenül a  politikai
        közvéleményt. (Így például a zenei szerkesztők nem sorolhatók
        az  átvilágítandók közé.)." A Etv. akkor vizsgált szabálya az
        egyenlő   elbánás  elvét  azzal  sértette,  hogy   nem   tett
        különbséget a napi- és hetilapok között, nem volt tekintettel
        arra,   hogy   "azok  politikai,  közéleti,  avagy   szakmai,
        szórakoztató  s más, nem kifejezetten politikai  irányultságú
        lapok-e." (ABH 1994, 342, 364.)

        Az  Etv. hatályos, a lapok tekintetében támadott szabálya,  a
        17.  pont  szövegszerűen  is csupán  a  "közéleti"  napi-  és
        hetilapokra vonatkozik; nem terjed ki a szakmai, szórakoztató
        s  más,  nem  kifejezetten  politikai  irányultságú  lapokra.
        Ugyanígy  a  18. pont csak a hírszolgáltatókra terjed  ki  az
        internetes szolgáltatók közül.

        Nem  terjed  ki  tehát az átvilágítás a  nem  politikai,  nem
        közéleti, hanem szakmai, szórakoztató s más, nem kifejezetten
        politikai  irányultságú  lapokra  és  e  lapoknál  azokra   a
        személyekre, akik a politikai közvéleményt nem formálják.  Ez
        az  1. Abh-ban írtakkal összhangban van. Nem állapítható  meg
        ezért,  hogy  az  egységes ismérv, ami a politikai,  közéleti
        lapokat illeti, az Etv. 2. § (3) bekezdéséből hiányozna és ez
        már önmagában az Alkotmány 70/A. §-ának sérelmét jelentené.

        Az  1.  Abh.  viszont a politikai közvéleményt feladatszerűen
        alakítók  között különböztet a szerint, hogy közvetlen,  vagy
        csupán    közvetett   befolyást   gyakorolnak   a   politikai
        közvélemény alakítására.

        Az  1. Abh. "a közvéleményt hivatásbeli feladatként alakítók"
        átvilágítását engedte meg és kimondta, hogy "egyes  személyes
        adatok  attól  váltak alkotmányosan közérdekűvé,  hogy  olyan
        személyek   korábbi,   a  jogállam  alapelveivel   ellentétes
        tevékenységét tárják fel, akik a jogállamban ... olyan állást
        töltenek  be,  amellyel a politikai közvéleményt  közvetlenül
        alakítják."  (ABH  1994, 342, 364.) Az  1.  Abh.  szerint  az
        egyenlő elbánás megköveteli, hogy az ellenőrzés kiterjedjen a
        nem kereskedelmi országos vagy regionális rádió- és tv-adások
        szerkesztőire  és  magasabb beosztású dolgozóira,  amennyiben
        azok  közvetlenül politikai közvélemény-formáló tevékenységet
        végeznek (pl. politikai műsort szerkesztenek).

        Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy ellentétes az 1. Abh-
        ban  az  Alkotmánynak a személyes adatok védelmére  vonatkozó
        szabályairól  kifejtettekkel az, hogy  az  Etv.  nem  csak  a
        közvetlen,  hanem  a  csupán  közvetett  befolyást   gyakorló
        személyeket is az ellenőrzés körébe vonja.
        Ezért az Alkotmánybíróság az Etv. 2. § (3) bekezdés 16.,  17.
        és    18.   pontjainak   a   "közvetve   vagy"   szövegrészei
        alkotmányellenességét állapította meg  és  e  rendelkezéseket
        megsemmisítette; az Etv. 2. § (3) bekezdés 15. pontját támadó
        indítványt  elutasította és elutasította  a  rendelkező  rész
        szerint   a   16-18.   pontok  többi   rendelkezését   támadó
        indítványokat is.

        1.1.  A  2. § (3) bekezdésének 19. pontja a pártok csoportját
        attól    függően    kezeli   eltérően,   hogy   költségvetési
        támogatásban   részesülnek-e.  Az   indítványok   szerint   a
        költségvetési   támogatásban  nem  részesülő   pártok   kívül
        maradása az Alkotmány 59. §-ával és 70/A. §-ával ellentétes.

        Az   Alkotmány   3.   §  (2)  bekezdése  szerint   a   pártok
        közreműködnek      a     népakarat     kialakításában      és
        kinyilvánításában.

        Az Alkotmánybíróság egy korábbi határozatában megállapította,
        hogy  ha  a  törvényhozó  a pártok költségvetési  eszközökből
        történő támogatását határozza el, ennek alapja, hogy a pártok
        teljesíteni tudják az Alkotmány 3. § (2) bekezdésében foglalt
        feladatukat,  a népakarat kialakításában és kinyilvánításában
        való   közreműködést.  A  döntés  szerint  ezért  nem  jelent
        alkotmányellenes  hátrányos megkülönböztetést,  ha  az  állam
        minimális  követelményeket fogalmaz meg a támogatandó  pártok
        számára,  és  a normatív támogatást csak az e követelményeket
        teljesítő pártoknak juttatja (2179/B/1991. AB határozat,  ABH
        1994, 518, 521.).

        Noha  minden  párt  politikai tevékenység  folytatására  jött
        létre,  a népakarat kialakításában és kinyilvánításában  való
        részvételre  való alkalmasságukra, a közvéleményre  gyakorolt
        hatásuk  fokára, a politikai közvélemény-alakító képességükre
        a    megkülönböztető   ismérv   alapján    ésszerűen    lehet
        következtetni.

        Ezért  a  költségvetési  támogatásra  való  jogosultság  mint
        megkülönböztető ismérv alkotmányosan lehet külön csoportképző
        a pártok halmazán belül.

        Ugyanúgy, ahogyan az 1. és 2. Abh. szerint nem kifogásolható,
        ha  csak  a  "fontosabb"  állások betöltőinek  ellenőrzésére,
        illetőleg  adataik közzétételére kerül sor, nem kifogásolható
        az  sem,  ha csak a "fontosabb" pártok meghatározott vezetőit
        világítják át, és nem terjed ki az átvilágítás más, a  pártok
        működéséről  és  gazdálkodásáról  szóló  1989.  évi   XXXIII.
        törvényben  meghatározott választási  eredményt  el  nem  ért
        kisebb pártokra.

        1.2.
        a)  Az  Etv. 2. § (3) bekezdés 15-18. pontjai az ellenőrzendő
        személyi kör meghatározásánál több ismérvet alkalmaznak.
        Ezek egyike szerint - az egyéb feltételek teljesülése mellett
        - csak azok esnek az ellenőrzés hatálya alá, akik a politikai
        közvélemény  alakítására  a törvény  szerinti  közvetve  vagy
        közvetlenül "befolyást gyakorolnak".
        A  befolyásgyakorlás  homályos  és  határozatlan,  nem  kellő
        pontosságú  voltára hivatkozva állítják az  indítványozók  az
        Etv. 2. § (4) bekezdés b) pontja alkotmányellenességét is,  a
        jogállamhoz   [Alkotmány   2.   §   (1)   bekezdés]   tartozó
        jogbiztonság sérelme miatt.

        Az  Etv.  2. § (4) bekezdés b) pontja kimondja, hogy befolyás
        gyakorlása: a sajtóról szóló 1986. évi II. törvény 20.  §  e)
        pontja  szerinti  minden olyan tájékoztatás,  amely  közvetve
        vagy    közvetlenül   alkalmas   a   politikai    közvélemény
        formálására.

        E  törvény  20. § e) pontja szerint "tájékoztatás: tényeknek,
        eseményeknek, hivatalos közleményeknek, beszédeknek, valamint
        az    ezekre   vonatkozó   véleményeknek,   elemzéseknek   és
        értékeléseknek sajtótermék útján történő nyilvános közlése".

        Az  Etv.  idézett  szabályából az következik,  hogy  az  Etv.
        alkalmazásában  befolyás gyakorlása  az  olyan  tájékoztatás,
        "amely   közvetve  vagy  közvetlenül  alkalmas  a   politikai
        közvélemény formálására".

        Az  indítványok lényege szerint ez a meghatározás homályos és
        határozatlan, az Etv. nem határozza meg kellő pontossággal  a
        befolyásgyakorlás   fogalmat  és   ezáltal   bizonytalan   az
        ellenőrzendő személyi kör is.

        Az  1160/B/1992. AB határozat értelmében általános és  elvont
        módon  megfogalmazott  jogi normák konkrét,  egyedi  esetekre
        való  vonatkoztatása jogalkalmazási kérdés.  A  jogalkalmazás
        során minden jogszabály értelmezésre szorul még akkor is,  ha
        annak   problémamegoldó,   alkotó  jellege   elmosódott,   az
        értelmezési   művelet  más  korábbi  jogszabályértelmezésekre
        támaszkodva rutinná vált. A határozat szerint azt általában a
        jogalkotás  dönti  el,  hogy  valamely  életviszonyt   milyen
        részletességgel  szabályoz. A döntés  kimondja,  hogy  "ez  a
        jogszabály homályosságától, értelmezhetetlenségétől különálló
        kérdés.  ...  A jogszabálynak ezért az életviszonyok  tipikus
        vonásait kell figyelembe vennie." (ABH 1993, 607, 608.).

        Az  Etv.  támadott  szabályának feltételei, a  rendelkezésben
        szereplő fogalmak ezt a követelményt kielégítik és a fogalmak
        nem is homályosak vagy értelmezhetetlenek.

        Csak   a   jogalkalmazás   számára   eleve   értelmezhetetlen
        jogszabály sérti a jogbiztonságot [vö.: 36/1997. (VI. 11.) AB
        határozat, ABH 1997, 222, 227-228.].

        Az  Alkotmánybíróság megállapította, hogy a  konkrét  esetben
        nem sérti a jogbiztonságot az, hogy a törvényi feltételeket a
        jogalkotó  inkább  keretjellegűen, és  nem  túl  részletezően
        határozta   meg.  Nem  alkotmányellenes,  hogy  a  jogszabály
        tényállása  nem tartalmaz tételes felsorolást  az  ellenőrzés
        alá  eső  műsorszolgáltatókról, lapokról, ezek  meghatározott
        tevékenységet   végző   munkatársairól.   Nincs   alkotmányos
        akadálya  annak, hogy a törvényalkotó átengedje az  Alkotmány
        szabályai   szerint   megfelelően   meghatározott    ismérvű,
        ellenőrzendő személyek konkrét meghatározását a jogalkalmazás
        számára.  Tételes felsorolás helyett a megfelelően általános,
        absztrakt  tényállás is alkalmas arra, hogy az Etv.  egységes
        ismérve a jogalkalmazásban érvényesüljön.

        Önmagában  nem sérti a jogbiztonságot az, ha a  jogszabály  a
        jogalkalmazás  során  értelmezésre szorul  és  esetenként  az
        értelmezés  problémamegoldó, alkotó jellege  kerül  előtérbe.
        Társadalmi-gazdasági   viszonyok  változása   új   jogszabály
        alkotását teheti szükségessé, új jogszabálynál az értelmezési
        művelet    más   korábbi   jogszabályértelmezésekre   kevésbé
        támaszkodhat, rutinná válásához megfelelő idő kell.

        Az  Etv. általános, elvont szabályainak konkrét esetekre való
        alkalmazása  és  ezzel kapcsolatban értelmezése,  ideértve  a
        "befolyás    gyakorlása"   újonnan   beiktatott    fogalmának
        tartalommal  kitöltését is, a konkrét  ügyekben  a  felhívott
        jogszabályok   alapján   a  jogalkalmazásra,   az   ellenőrző
        bizottságra  és  a  bírói gyakorlatra  tartozik.  A  támadott
        fogalom-meghatározás tekintetében a feltételezett értelmezési
        bizonytalanság,   amelyre   az   indítványozók   hivatkoznak,
        megalapozatlan.
        Az  Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre a jogszabály  önálló,
        alkotmányossági  kérdéstől elvonatkoztatott értelmezésére.  A
        támadott  -  és az előzőekben már ismertetett - rendelkezések
        szövegéből  és összefüggéseiből nem lehet olyan  megalapozott
        következtetésre  jutni, hogy a fogalmak  és  rendelkezések  a
        jogalkalmazás  számára eleve értelmezhetetlenek  lennének  és
        emiatt  a jogbiztonságot sértenék. Az Alkotmánybíróság  ezért
        elutasította az erre hivatkozó indítványokat.

        b) Az Etv. 8. §-a - a törvényben meghatározottak szerint - az
        ellenőrző    bizottságot   vizsgálódásra,    adatszolgáltatás
        kérésére, betekintésre jogosítja fel.

        Az  Etv.  10.  § (1) bekezdése szerint "a bizottság  eljárása
        során   -  ha  e  törvény  másként  nem  rendelkezik   -   az
        államigazgatási  eljárás általános szabályairól  szóló  1957.
        évi IV. törvény rendelkezéseit kell alkalmazni."

        Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957.
        évi  IV.  törvény (a továbbiakban: Áe.) 26. §  (1)  bekezdése
        szerint  a  közigazgatási szerv köteles a határozathozatalhoz
        szükséges tényállást tisztázni. Ha ehhez a rendelkezésre álló
        adatok  nem elegendőek, hivatalból vagy kérelemre bizonyítási
        eljárást folytat le.

        Az  Áe.  28. § (1) bekezdése szerint a közigazgatási szerv  a
        tényállás megállapítása céljából az ügyfelet okirat vagy  más
        irat bemutatására hívhatja fel, illetőleg ennek érdekében más
        szervet megkereshet (10. §).
        Az  Áe.  29. § (1) bekezdése szerint az ügyre vonatkozó  tény
        tanúval  is  bizonyítható. A (2) bekezdés  kimondja,  hogy  a
        tanúként  megidézett  személy köteles a meghallgatása  végett
        megjelenni és tanúvallomást tenni.

        Az Alkotmánybíróság szerint nem szükséges, hogy az Etv. külön
        rendelkezzék arról, kinek kell a személyi hatály alá  tartozó
        személyekről   az  ellenőrző  bizottságot  tájékoztatni.   Az
        ellenőrző   bizottság  eljárása  során  bármilyen   törvényes
        bizonyítási    eszközt    az   Etv.   szabályai    értelmében
        felhasználhat. Az Etv. meghatározza a bizottság mint  sajátos
        közigazgatási szerv feladatát és azt a hatáskört is, amelynek
        ellátása  a  bizottságra  tartozik. A  bizottság  az  Etv-ben
        meghatározott  szempontok  alapján  természetes   személyeket
        ellenőriz,   és   az   ellenőrzés   eredményeként    tényeket
        megállapító    döntést    hoz.   A    bizottság    döntésének
        felülvizsgálatára   a   közigazgatási  határozatok   bírósági
        felülvizsgálatára   vonatkozó   szabályok    az    irányadók.
        Alkotmányellenes  mulasztás ebben a  körben  nem  állapítható
        meg,  a  hatályos  szabályok kellően biztosítják  az  eljárás
        lefolytatásának lehetőségét, ezért az Alkotmánybíróság ezt az
        indítvány elutasította.

        c)  Az  "internetes hírszolgáltatók"-fogalommal  kapcsolatban
        [Etv.  2.  §  (3) bekezdés 18. pont] az Alkotmánybíróság  nem
        látta    megállapíthatónak,   hogy   ez   a   fogalom   eleve
        alkalmazhatatlan, értelmezhetetlen lenne.

        Az Etv. említett általánosságából nem ered bizonytalanság. Az
        Etv-től    megkívánt   pontosság   a   jogállamhoz    tartozó
        jogbiztonság szempontjából jelentős mértékben függ  a  szóban
        forgó    jogszabály   tartalmától,   a   szabályozni   kívánt
        területtől, címzettjeinek számától és helyzetétől.

        Számos   jogszabály  tartalmazza  az  internet   szolgáltatás
        fogalmat  és  használja az internet, az internet  szolgáltató
        kifejezést (pl. a hírközlésről szóló 2001. évi XL.  törvény).
        Hírszolgálatra, hírszolgáltatóra, hírszolgáltatásra vonatkozó
        szabályokat  is több más jogszabály tartalmaz (pl.  az  1996.
        évi  CXXVII. törvény a nemzeti hírügynökségről, az 1996.  évi
        I. törvény a rádiózásról és televíziózásról, az 1986. évi II.
        törvény  a sajtóról). A szerzői jogban általánosan ismert  az
        olyan típusú nyilvánossághoz való közvetítés kérdése is, ahol
        a   közönség   a   hozzáférés  helyét  és  idejét   egyénileg
        választhatja  meg. A szerzői jog különbséget tesz  továbbá  a
        tartalomszolgáltatók és az ún. service provider  között,  aki
        az  internet-szolgáltatás műszaki-technikai hátterét  teremti
        meg.  Nem állapítható meg minderre figyelemmel, hogy az  Etv.
        címzettjei  alapos  okkal  bizonytalanságban  lehetnének   az
        internetes   hírszolgáltatók  fogalmi  meghatározás   mikénti
        alkalmazása tekintetében.

        Az  Etv. 2. § (3) bekezdés 18. pontjának egyéb rendelkezései,
        összefüggésben az Etv. általános céljával és az  ellenőrzendő
        személyi kör kiválasztásának általános szempontjaival,  kellő
        eligazítást  adnak e fogalom értelmezéséhez és a gyakorlatban
        való  alkalmazásához.  E  rendelkezések  az  Alkotmánybíróság
        szerint  nem  eredményezik a jogállamhoz tartozó jogbiztonság
        sérelmét.

        1.3.  Az  1. Abh-ban kifejtettek szerint a korábbi  politikai
        tevékenység  azon személyekkel kapcsolatosan közérdekű  adat,
        akiknek  jelenlegi tevékenysége is befolyásolja  a  politikai
        közvéleményt,   vagy  azáltal,  hogy  közhatalmat   gyakorol,
        politikai   közszereplést  vállal,  vagy  azáltal,   hogy   a
        közvélemény-formálás  közvetítőit,  médiumait  működteti,   s
        ezáltal    közvetlenül   képes   a   politikai    közvélemény
        alakítására.  "Ez  az ismérv azonban csakis a  feladatszerűen
        politikai véleményformálókra áll." (ABH 1994, 342, 364.)

        Nem  sérti  az  egyenlő elbánás elvét,  és  nem  valósít  meg
        alkotmányellenes   mulasztást   az,   hogy    a    kötelezően
        átvilágítandók között az egyházi méltóságok, a  köztestületek
        és   az   érdekképviseletek  vezetői  nem  szerepelnek.   Nem
        állapítható meg általánosságban, hogy e személyek  mindegyike
        feladatszerűen   politikai   véleményformáló    lenne;    nem
        állapítható meg az sem, hogy velük összemérhető más  személyi
        kör a törvény hatálya alatt szerepelne. A részben közhatalmat
        is gyakorló köztestületek vezetőit pedig - az 1. és a 2. Abh.
        értelmében   -  a  törvényhozó  az  átvilágításra   vonatkozó
        politikai    döntése   alapján   kihagyhatta   a   kötelezően
        átvilágítandók köréből. Az Etv. 2. § (3) bekezdése  egyébként
        egységes abban, hogy egyetlen köztestületre sem terjeszti  ki
        a törvény hatályát.

        1.4.
        a)  Új eleme a törvénynek, hogy az ügyvédek, a közjegyzők, az
        egyházi személyek és az átvilágítással nem érintett újságírók
        önkéntesen kérhetik az átvilágításukat.

        Az  Etv.  18. § (4) bekezdése - az egyik indítvány szerint  -
        diszkriminatív,          mulasztásban           megnyilvánuló
        alkotmányellenességet valósít meg az Alkotmány 70/A.  §-a  és
        59.   §-a   sérelme  miatt  azzal,  hogy  csupán  az  Etv-ben
        meghatározott  személyi kör számára teszi  lehetővé  igazolás
        kérését arról, hogy a kérelmező nem végzett az Etv. 1. §-ában
        meghatározott tevékenységet.

        Az  Alkotmánybíróságról szóló 1989.  évi  XXXII.  törvény  (a
        továbbiakban:  Abtv.) 20. §-a szerint az Alkotmánybíróság  az
        arra   jogosult   indítványa  alapján  jár   el.   Jogszabály
        alkotmányellenességének   utólagos   vizsgálatára    irányuló
        eljárás hivatalból nem indulhat [Abtv. 21. § (7) bekezdés].
        A  jelen  ügyben  az  Alkotmánybíróság  ezért  kizárólag  azt
        vizsgálta,  hogy az indítványban felhívott érvek  alapján  az
        Etv.   18.   §   (4)   bekezdése  tekintetében   mulasztásban
        megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítható-e, azaz van-
        e  kötelezettsége a jogalkotónak arra, hogy mások számára  is
        lehetővé  tegye  igazolás kérését, illetve a jogalkotó  által
        választott   megkülönböztető   mérce   nem   diszkriminatív-e
        önmagában.

        A   jogalanyok   közötti  megkülönböztetés   ugyanis   -   az
        Alkotmánybíróság  következetes álláspontja  szerint  -  akkor
        tekinthető  alkotmányellenesnek, ha a  jogalkotó  önkényesen,
        ésszerű  indok nélkül, az azonos szabályozási  kör  alá  vont
        jogalanyok   között   tett   különbséget.   (191/B/1992.   AB
        határozat,  ABH  1992,  592,  593.)  Az  Alkotmánybíróság   a
        diszkrimináció   tilalmát   vizsgálva   a    43/B/1992.    AB
        határozatában   rámutatott  arra,  hogy   személyek   közötti
        diszkriminációról csak akkor lehet szó, ha valamely  személyt
        vagy  embercsoportot más, azonos helyzetben lévő személyekkel
        vagy    csoporttal   történt   összehasonlításban    kezelnek
        hátrányosabb  módon (ABH 1994, 744, 745.). Az alapjognak  nem
        minősülő  egyéb jogra vonatkozó, személyek közötti  hátrányos
        megkülönböztetés  vagy  más  korlátozás  alkotmányellenessége
        akkor  állapítható  meg,  ha  a  sérelem  összefüggésben  áll
        valamely alapjoggal, végső soron az emberi méltóság általános
        személyiségi   jogával  és  a  megkülönböztetésnek,   illetve
        korlátozásnak  nincs tárgyilagos mérlegelés  szerint  ésszerű
        indoka, vagyis önkényes [35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH
        1994, 197, 200].

        Az   Etv.  koncepciójában  a  jogalkotó  kezdettől  fogva   a
        kötelezően   átvilágítandók  körét   határozta   meg.   Ebből
        következik,  hogy  másokat  nem  csupán  nem  volt   kötelező
        ellenőrizni, de lehetőség sem volt más személyeknek  az  Etv.
        szerinti ellenőrzésére. A hatályos törvény e két személyi kör
        mellett  egy  újabb csoportot is kialakított  azzal,  hogy  -
        viszonylag  szűk  körben  -  bevezette  a  kérelemre  történő
        ellenőrzés lehetőségét.

        E  szabály  hatálya  alá tartozó személy kérelmére  igazolást
        kaphat   arról,   hogy   az  Etv.  1.  §-ában   meghatározott
        tevékenységet nem végzett.
        Az  indítvány  alapján  az  Alkotmánybíróságnak  azt  kellett
        vizsgálnia,  hogy az Etv. 18. § (4) bekezdéséből megismerhető
        egységes  mérce  alapján  van-e  olyan  újabb  személyi  kör,
        amelynek kötelezően a 18. § (4) bekezdés hatálya alá  kellene
        tartoznia.

        Az  Etv.  az  igazolás  kiadásának kérését  is  meghatározott
        foglalkozások    gyakorlásához    kapcsolta.    Meghatározott
        foglalkozás   gyakorlása   és  a  szabályozás   szempontjából
        azonosnak  minősülő  foglalkozást űzők megkülönböztetése  más
        foglalkozást gyakorlóktól - tárgyilagos mérlegelés szerint  -
        általában ésszerű indok a különbségtételhez.

        b)  Az Alkotmánybíróság szerint az ügyvédet, a közjegyzőt, az
        egyházi    személyt    foglalkozásuk    szabályainál    fogva
        titoktartási   kötelezettség  terheli.  Ez   a   titoktartási
        kötelezettség  működésük  megszűnése  után  is  fennmarad.  A
        titoktartási  kötelezettség  a megbízó,  a  fél,  az  egyházi
        személlyel  kapcsolatban álló polgár  adataira,  az  említett
        hivatás gyakorlása során megismert tényekre vonatkozik.
        Megállapítható  az  is,  hogy  a  titoktartási  kötelezettség
        mellett   e   személyek  másokkal  össze   nem   hasonlítható
        közbizalmi tisztséget is betöltenek.

        Ezeknél az azonosságoknál fogva az Etv. az Alkotmány 70/A. §-
        ának és 59. §-ának sérelme nélkül megtehette, hogy csupán  az
        említett, közbizalmi tisztségeket gyakorló személyek  számára
        tette  lehetővé  igazolás kiadásának kérését; nem  tekinthető
        diszkriminatívnak,  mulasztásnak  az,  hogy  az   ügyvéd,   a
        közjegyző  és  az egyházi személy hivatása jellegzetességéhez
        nem   hasonlítható   más  természetű  foglalkozást   gyakorló
        személyek   számára  az  Etv.  igazolás  kérését  nem   teszi
        lehetővé.

        c)  Az  Etv. 18. § (4) bekezdése értelmében az átvilágítással
        nem   érintett   újságírók   is   önkéntesen   kérhetik    az
        átvilágításukat. Az újságírók titoktartási kötelezettsége nem
        hasonlítható  az  ügyvéd, a közjegyző és az  egyházi  személy
        hivatása e jellegzetességéhez.

        Ez  a szabály az Etv. 2. § (3) bekezdésének 16-18. pontjaiban
        meghatározott,  kötelezően ellenőrzendő  személyekkel  azonos
        foglalkozást   gyakorló,  de  nem  ellenőrzendő   személyekre
        vonatkozik, e szabályok végrehajtásához tapad.

        Az    azonos   munkahelyen,   azonos   beosztásban,    azonos
        foglalkozást  gyakorlók közül csupán azok ellenőrzését  teszi
        kötelezővé  az  Etv.,  akik  a  törvény  szövege  szerint  "a
        politikai  közvélemény alakítására közvetve vagy  közvetlenül
        befolyást gyakorolnak".

        A  kötelezően  ellenőrzendő személyek  kiválasztása  ebből  a
        körből  ebben az esetben jogalkalmazási kérdés. Az  elbírálás
        esetenként  vitára adhat okot, ami az eljárások elhúzódásához
        vezethet.   Minthogy  az  átvilágítási  eljárás  titkos,   de
        ugyanakkor   nyomós  társadalmi  szükséglet  a  szóban   lévő
        közérdekű  adatok  megismerése, ezt  a  folyamatot  ésszerűen
        segítheti   az,  ha  a  törvény  lehetővé  teszi  az   azonos
        munkahelyen,    azonos   beosztásban,   azonos   foglalkozást
        gyakorlók közül kérésükre azoknak az ellenőrzését is, akiknek
        ellenőrzése egyébként nem kötelező.

        Megállapítható,   hogy  az  Etv.  18.  §   (4)   bekezdésében
        alkalmazott mérce alapján nincs olyan személyi kör,  amelynek
        a  18.  §  (4)  bekezdés  hatálya alá kellene  tartoznia.  Az
        Alkotmánybíróság  ezért  elutasította  az  Etv.  18.  §   (4)
        bekezdésével    összefüggésben   mulasztásban   megnyilvánuló
        alkotmányellenesség megszüntetésére irányuló indítványt.

        2.  Van  olyan  indítvány is, amely az  Alkotmány  8.  §  (1)
        bekezdése, 54. § (1) bekezdése, 59. § (1) bekezdése, 57. §-a,
        60.  §  (2)  bekezdése,  70/A. §-a, 50.  §-a  és  48.  §  (3)
        bekezdése   egyes   szabályait  idézi,   mert   szerinte   "a
        hivatkozott  jogszabály alkotmányellenessége" így  foglalható
        össze.
        Ez  az  indítvány az Etv. szabályai közül csupán a 2.  §  (3)
        bekezdés   20.   pontját   támadja  határozottan,   a   bírói
        függetlenség sérelmére hivatkozva.

        a)  A  bíró  közhatalmat  gyakorol,  az  1.  Abh.  szerint  a
        közhatalmat  gyakorló személyek arra vonatkozó  adatai,  hogy
        korábban    a    jogállamisággal   ellentétes   tevékenységet
        folytattak, vagy olyan szerv tagjai voltak, amely korábban  a
        jogállamisággal  ellentétes  tevékenységet   folytatott,   az
        Alkotmány  61.  § szerinti közérdekű adatok; az  Országgyűlés
        ezért dönthetett úgy, hogy a bírák átvilágítandók.

        Az  Alkotmánybíróság  itt  is irányadónak  tekintette  a  már
        hivatkozott korábbi döntéseiben foglaltakat.

        Az 1. Abh. értelmében a közérdekűnek minősített és a továbbra
        sem  nyilvános adatok körének meghatározása olyan  "politikai
        kérdés",  amely a törvényhozónak viszonylag tág  teret  nyújt
        arra,  hogy egyensúlyozzon a között, hogy bizonyos funkciókat
        teljes  körűen  "átláthatóvá" tesz, míg mások tekintetében  a
        "stabilitás"   igényét  érvényesítve   korlátozza   az   adat
        hozzáférhetőségét és fenntartja a személyes adat jelleget. Az
        Alkotmányból  ez  a politikai döntés, azaz  az  átvilágítandó
        adatok  és a személyi kör pontos meghatározása, nem vezethető
        le.   Követelmény   viszont,   hogy   "az   Országgyűlés   az
        átvilágítandó   személyi  kört  és   a   közérdekű   adatokat
        egységesen a szerint a mérce szerint határozza meg,  amellyel
        - alkotmányos lehetőségei között - az Alkotmány 61. és 59. §-
        ai  kölcsönös  korlátait meghúzta." (ABH 1994, 342,  357.)  A
        bírák  esetében  nem  állapítható meg, hogy  az  Országgyűlés
        ennek az alkotmányos lehetőségnek a kereteit átlépte.

        Ezért  az  Alkotmánybíróság az Etv. 2.  §  (3)  bekezdés  20.
        pontját támadó indítványt elutasította.

        b)  Az  Abtv.  22. § (2) bekezdése szerint az indítványnak  a
        kérelem  alapjául szolgáló ok megjelölése mellett  határozott
        kérelmet   kell  tartalmaznia.  Ez  azt  jelenti,   hogy   az
        indítványozónak  meg  kell jelölnie  nemcsak  a  jogszabályt,
        hanem a jogszabálynak azt a konkrét rendelkezését, amelyet az
        Alkotmánynak   ugyancsak   valamely  konkrét   rendelkezésébe
        ütközőnek tart (440/B/1993. AB végzés, ABH 1993, 910.).

        Az    indítványozó   beadványai   egyéb   vonatkozásban   nem
        tartalmaznak olyan határozott kérelmet, mint amilyet az Abtv.
        22. § (2) bekezdése kötelezően előír, ezért azok nem felelnek
        meg  az  érdemi  eljárásra  alkalmas  indítványokkal  szemben
        támasztott követelményeknek (32/B/1995. AB végzés, ABH  1995,
        1075.).

        Az  indítványozó nem jelölte meg azt, hogy milyen okból és az
        Alkotmány  mely  konkrét rendelkezésébe ütközőnek  tartja  az
        Etv. általa felhívott egyes szabályait. Az indítványnak ezt a
        részét,  mint  nem  kellően  határozott  kérelmet  tartalmazó
        indítványt,  az  Alkotmánybíróság ezért  visszautasította  az
        Alkotmánybíróság    ideiglenes    ügyrendjéről    és    annak
        közzétételéről szóló 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat 21.  §-a
        és a 29. § d) pontja alapján.

        3.   Az   egyik  indítványozó  az  Etv.  1.  §  e)  pontjával
        összefüggésben mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség
        megszüntetését  kéri. Az indítványozó szerint  diszkriminatív
        az,  hogy  az Etv. említett szabálya különbséget  tesz  egyes
        önkényuralmi pártok között és csupán a Nyilaskeresztes Pártot
        említi, nem említi a MSzMP-t és ennek elődpártjait.

        Az 1. Abh. értelmében a közérdekűnek minősített és a továbbra
        sem  nyilvános  adatok körének meghatározása a törvényhozónak
        viszonylag  tág  teret nyújt arra, hogy  korlátozza  az  adat
        hozzáférhetőségét és fenntartsa a személyes adat jelleget.  A
        politikai döntés a nyilvánosság határait, azaz az átvilágítás
        mélységét  szűkebben  és  tágabban  is  meghatározhatja.   Az
        Alkotmányból az átvilágítandó adatok pontos meghatározása nem
        vezethető le.
        Követelmény viszont, hogy a közérdekűnek minősített  adatokat
        az  Etv.  1.  §  e)  pontja tekintetében  is  a  törvényhozás
        egységes   mérce  alapján  állapítsa  meg.  A  diszkrimináció
        vizsgálatának   előkérdése  tehát,  hogy  a  megkülönböztetés
        egymással összehasonlítható alanyi körre vonatkozik-e.

        Bár  az  Alkotmány  70/A.  § (1) bekezdése  szövegszerűen  az
        emberi,  állampolgári jogok tekintetében tiltja  a  hátrányos
        megkülönböztetést, a tilalom, ha a megkülönböztetés sérti  az
        emberi  méltósághoz való alapvető jogot,  kiterjed  az  egész
        jogrendszerre  [61/1992. (XI. 20.) AB  határozat,  ABH  1992,
        280, 281.]. Az alapjognak nem minősülő egyéb jogra vonatkozó,
        személyek   közötti  hátrányos  megkülönböztetés   vagy   más
        korlátozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg,  ha  a
        sérelem  összefüggésben áll valamely alapjoggal, végső  soron
        az  emberi  méltóság  általános  személyiségi  jogával  és  a
        megkülönböztetésnek, illetve korlátozásnak nincs  tárgyilagos
        mérlegelés szerint ésszerű indoka, vagyis önkényes  [35/1994.
        (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 200]. Az állam joga  -
        s   egyben  bizonyos  körben  kötelezettsége  is  -,  hogy  a
        jogalkotás   során   figyelembe  vegye  az   emberek   között
        ténylegesen  meglévő  különbségeket [61/1992.  (XI.  20.)  AB
        határozat ABH 1992, 280, 282.].

        A  jogalanyok  közötti megkülönböztetés - az Alkotmánybíróság
        következetes   álláspontja   szerint   -   akkor   tekinthető
        alkotmányellenesnek, ha a jogalkotó önkényesen, ésszerű indok
        nélkül  tett különbséget az azonos szabályozási kör alá  vont
        jogalanyok között. (191/B/1992. AB határozat, ABH 1992,  592,
        593.) Az Alkotmánybíróság a diszkrimináció tilalmát vizsgálva
        a 43/B/1992. AB határozatában rámutatott arra, hogy személyek
        közötti  diszkriminációról csak akkor lehet szó, ha  valamely
        személyt  vagy  embercsoportot más,  azonos  helyzetben  lévő
        személyekkel   vagy   csoporttal  történt  összehasonlításban
        kezelnek hátrányosabb módon (ABH 1994, 744, 745.).

        Az  Etv.  1. § e) pontja a Nyilaskeresztes Pártot említi,  az
        MSzMP-t,  illetve ennek elődpártjait nem. Az Etv. e  szabálya
        szerint  azt  kell ellenőrizni, hogy meghatározott  személyek
        (Etv. 2. §) tagjai voltak-e a Nyilaskeresztes Pártnak.

        Az  Alkotmánybíróságnak  abban kellett  állást  foglalnia  az
        indítvány  alapján, hogy az MSzMP-hez és egyes elődpártjaihoz
        a  tagként  való  tartozás ténye az  Alkotmány  70/A.  §  (1)
        bekezdése   szempontjából  összevethető-e  a  Nyilaskeresztes
        Pártban való tagsággal.

        Az  Alkotmánybíróság egyes döntéseiben a náci és  a  bolsevik
        önkényuralmi   rendszereket,  jelképeket  vagy   az   okozott
        sérelmeket   kezelte  egységesen  [14/2000.   (V.   12.)   AB
        határozat, ABH 2000, 83.; 28/1991. (VI. 3.) AB határozat, ABH
        1991,  88,  102.; 22/1996. (VI. 25.) AB határozat, ABH  1996,
        89,   101.].  Abból  azonban,  hogy  a  náci  és  a  bolsevik
        önkényuralmi rendszerek, jelképek és az okozott  sérelmek  az
        Alkotmány   70/A.   §   (1)  bekezdése   alapján   egységesen
        kezelendők,   nem  következik  az,  hogy  az   MSzMP-ben   és
        valamennyi elődpártjában már a betöltött tagság, az e  pártok
        tagjává  válás ténye önmagában is azonos megítélés  alá  kell
        hogy essen a Nyilaskeresztes Pártban betöltött tagsággal.

        Az  1944.  október 15-ét követő nyilas totális  diktatúra  és
        terror megvalósulásában a Nyilaskeresztes Párt tagsága  által
        betöltött  szerep, továbbá a Nyilaskeresztes Párt  tagságának
        önkéntes  vállalásával a nyilas rémuralomhoz való viszonyulás
        kifejezésre  juttatása  ebben a  történelmi  időszakban,  nem
        vethető  össze az indítványban felhívott egyes más pártokban,
        más történelmi időszakokban és más körülmények között vállalt
        tagság kérdéseivel az Alkotmány 70/A. §-a szempontjából, mert
        a  mondott pártok tagjai nem képeznek feltétel nélkül  azonos
        csoportot.
        Az  1944. október 15-ét követő sajátos történelmi helyzet  és
        ennek  következtében  az, ahogyan az ekkor  hatalomra  került
        Nyilaskeresztes  Párt  tagságának  vállalásával  az  érintett
        személy  a rendszer működésével való azonosulását kifejezésre
        juttathatta,   alkotmányjogi  szempontból  eltér   az   1956.
        novemberétől  szerveződött és 1989. októberében  feloszlatott
        MSzMP-ben  és  elődpártjaiban való taggá  válástól.  Az  Etv.
        egyes,  a  szóban  lévő  Nyilakeresztes Párthoz  hasonlítható
        szerveződésekben vállalt részvétel tényének vizsgálatát pedig
        előírja (1. § a), c) pont).
        Az  Alkotmánybíróság  -  fenntartva  a  náci  és  a  bolsevik
        önkényuralmi  rendszerek,  jelképek  és  az  általuk  okozott
        sérelmek   tekintetében  kifejtett  korábbi  álláspontját   -
        megállapítja: ha csoportképzés alapjának valamely pártban  az
        indítvány alapján a taggá válás tényét kell tekinteni,  akkor
        alkotmányossági szempontból, a kifejtettekre tekintettel, nem
        minősül   e   két   párt   tagsága  azonos   csoportnak.   Az
        Alkotmánybíróság   ezért   az  Etv.   1.   §   e)   pontjával
        összefüggésben mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség
        megszüntetésére irányuló indítványt elutasította.

        4.  Egy  másik  indítványozó kérte, hogy "az Alkotmánybíróság
        állapítsa    meg,    hogy    az   Országgyűlés    mulasztásos
        alkotmánysértést  követett el azzal, hogy  jogszabályban  nem
        szabályozta   valamennyi  bíró  és  ügyész   nemzetbiztonsági
        ellenőrzését  és  nem  távolították  el  a  bíróságokról   és
        ügyészségekről  a  politikailag túlságosan elkötelezett  régi
        III/III-as  ügynököket.  Az Országgyűlés  ezen  mulasztása  ...
        sérti  az  Alkotmány 57. § (1) bekezdését, mert  politikailag
        túlzottan  elkötelezett III/III-as ügynökök és  egyes  nagyon
        elkötelezett  MSzMP-s káderek nem képesek arra a  bíróságokon
        és  ügyészségeken,  hogy munkájukból  száműzzék  a  politikai
        elkötelezettséget".

        A    nemzetbiztonsági   ellenőrzésről   a    nemzetbiztonsági
        szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvény (a továbbiakban:
        Nbt.)  67-72.  §-ai  rendelkeznek.  A  68.  §  (1)  bekezdése
        értelmében  a  nemzetbiztonsági  szolgálatok  által   végzett
        nemzetbiztonsági  ellenőrzés  célja  annak  vizsgálata,  hogy
        fontos  és  bizalmas  munkakörre  jelölt,  illetve  az  ilyen
        munkakört betöltő személyek megfelelnek-e az állami élet és a
        nemzetgazdaság  jogszerű működéséhez  szükséges,  valamint  -
        amennyiben        szükséges       -       a        nemzetközi
        kötelezettségvállalásokból fakadó biztonsági feltételeknek.

        Az  Alkotmány 57. § (1) bekezdése a bírói úthoz való alapvető
        jogot szabályozza. Az Nbt. rendelkezései célja, tárgya és  az
        érintett  személyi  kört meghatározó egyes szabályok  alapján
        megállapítható, hogy a bírói úthoz való alapvető  jogból  nem
        vezethető  le  valamennyi  bíró  és  ügyész  nemzetbiztonsági
        ellenőrzésének alkotmányos követelménye.

        Az  indítványnak  az  a  része, amely  tartalma  szerint  azt
        kifogásolja, hogy nincs kötelező törvényi előírás a "III/III-
        as  ügynököknek"  a  bíróságokról és az  ügyészségekről  való
        eltávolítására,   nem  hozható  összefüggésbe   alkotmányjogi
        szempontból a bírói úthoz való joggal.

        A      mulasztásban     megnyilvánuló     alkotmányellenesség
        megszüntetésére irányuló indítványt ezért az Alkotmánybíróság
        elutasította.
                                Dr. Németh János
                           az Alkotmánybíróság elnöke
                                       
             Dr. Bagi István                       Dr. Bihari Mihály
             alkotmánybíró                             alkotmánybíró
                                       
             Dr. Czúcz Ottó                          Dr. Erdei Árpád
             alkotmánybíró                             alkotmánybíró
                                       
             Dr. Harmathy Attila                    Dr. Holló András
             alkotmánybíró                             alkotmánybíró
                                       
             Dr. Kiss László                    Dr. Kukorelli István
             alkotmánybíró                             alkotmánybíró
                                       
             Dr. Strausz János    Dr. Tersztyánszkyné Dr. Vasadi Éva
             alkotmánybíró                      előadó alkotmánybíró
          Dr. Kukorelli István alkotmánybíró különvéleménye

          Véleményem  szerint a jogalkotó az egyes fontos  tisztségeket
          betöltő  személyek  ellenőrzéséről és a Történeti  Hivatalról
          szóló  1994. évi XXIII. törvény (a továbbiakban: átvilágítási
          törvény)   módosításáról  szóló  2000.  évi  XCIII.   törvény
          megalkotása   során   nem   érvényesítette   megfelelően   az
          Alkotmánybíróság   60/1994.  (XII.  24.)   AB   határozatában
          foglalt, az Alkotmány 70/A. §-ából fakadó azt a követelményt,
          amely   szerint  a  törvényhozónak  az  átvilágítandók  körét
          egységes alkotmányos ismérv alapján kell meghatároznia és ezt
          az   egységes   mércét  következetesen  kell  érvényesítenie.
          Alkotmánysértőnek   tartom   továbbá,   hogy   az    önkéntes
          átvilágítás  lehetőségét a jogalkotó csupán  az  ügyvédek,  a
          közjegyzők,   az   egyházi   személyek   és   a    kötelezően
          átvilágítandó  személyek körébe nem tartozó  sajtómunkatársak
          számára   tartja   fenn.  Végül,  álláspontom   szerint,   az
          átvilágítási  törvény  2.  § (3) bekezdés  16.,  17.  és  18.
          pontjaiban, valamint a 2. § (4) bekezdés b) pontjában foglalt
          "közvetve  vagy"  fordulaton túl a  jogbiztonság  alkotmányos
          elvével  ellentétes  az  a  törvényi  rendelkezés  is,  amely
          előírja  az  "arra  illetékes hatóság  által  nyilvántartott"
          internetes    hírszolgáltatók   egyes    munkatársainak    az
          átvilágítását  [átvilágítási törvény 2. §  (3)  bekezdés  18.
          pont].

          1. Az Alkotmánybíróság a 60/1994. (XII. 24.) AB határozatában
          meghatározta  azokat az Alkotmányból fakadó  követelményeket,
          amelyeket a jogalkotónak figyelembe kell vennie akkor, amikor
          törvényt   alkot   acélból,  hogy   a   közvélemény   számára
          megismerhetővé  váljon, a közhatalmat  gyakorlók,  illetve  a
          politikai  közélet  egyes  szereplői  végeztek-e  korábban  a
          jogállamisággal  ellentétes  tevékenységet.  E   szerint   az
          átvilágítandók   körének   meghatározása   az    Országgyűlés
          mérlegelési  körébe  tartozó  politikai  döntés,  amely   "az
          átvilágítás    mélységét    szűkebben    és    tágabban    is
          meghatározhatja. Az Alkotmányból ez a politikai döntés,  azaz
          az  átvilágítandó adatok és személyi kör pontos meghatározása
          nem  vezethető le, hanem egyrészt az a követelmény,  hogy  az
          adatok  nem tarthatók titokban, de teljeskörűen nem  hozhatók
          nyilvánosságra  sem,  másrészt, hogy -  ha  már  a  politikai
          döntés megtörtént - az Országgyűlés az átvilágítandó személyi
          kört  és  a  közérdekű adatokat egységesen aszerint  a  mérce
          szerint  határozza  meg,  amellyel - alkotmányos  lehetőségei
          között  -  az  Alkotmány 61. és 59. §-ai kölcsönös  korlátait
          meghúzta." (ABH 1994, 342, 357.)
          Az  indítványozók által kifogásolt, az átvilágítási  törvényt
          módosító  2000.  évi  XCIII.  törvény  az  ügynökbírák  által
          végzett  átvilágítást a közhatalmat gyakorló személyek  körén
          túl  kiterjesztette a sajtó "közvéleményformáló  tisztségeket
          betöltő"  munkatársaira. A jogalkotó  dönthet  úgy,  hogy  az
          átvilágítást  csupán a közhatalmat gyakorló személyek  körére
          korlátozza, abban az esetben azonban, ha ezt a kört kitágítja
          azokkal   a   személyekkel,  akik  a  politikai  közvéleményt
          formálják,  a  homogén  csoportképző  ismérv  nem  az   egyes
          foglalkozáshoz,  hivatáshoz tartozás,  hanem  a  feladatszerű
          politikai véleményformálás ténye. Ez utóbbi pedig nem  csupán
          a   sajtó  munkatársainak  a  sajátja,  ahogyan  ugyanis   az
          Alkotmánybíróság   1994-ben   megállapította:   az    egyházi
          testületek,   és   azok   egyes   képviselő,   az    országos
          köztestületek,  vagy  például a  szakszervezetek  vezetői  "a
          politikai   közvélemény  formálásában   bizonyosan   szerepet
          játszanak".  (ABH 1994, 358.) Az egységes alkotmányos  ismérv
          (a     politikai    közvélemény    alakítása)    következetes
          végigvitelével  a  jogalkotó  a  2000.  évi  XCIII.   törvény
          megalkotása  után  is  adós  maradt,  mivel  önkényesen,   az
          Alkotmány 70/A. § (1) bekezdését sértő módon állapította  meg
          a  közhatalmat  nem  gyakorló,  de  a  politikai  közvélemény
          kialakításában résztvevő, kötelezően átvilágítandó  szereplők
          körét.

          2.  Az egységes ismérv alkalmazását hiányolom az átvilágítási
          törvény 18. § (4) bekezdése kapcsán is, amely alapján bármely
          ügyvéd,  közjegyző,  egyházi  személy,  valamint  a  kötelező
          átvilágítás   alá  nem  eső  sajtómunkatárs  -  kérelmére   -
          igazolást  kaphat  arról,  hogy  a  múltban  nem  végzett  az
          átvilágítási  törvény 1. §-ában meghatározott jogállamisággal
          ellentétes tevékenységet. Az indítványozók szerint e  szabály
          azzal,  hogy  csupán  néhány "közbizalmi  hivatást"  gyakorló
          számára  teszi  lehetővé az önkéntes átvilágítást,  sérti  az
          Alkotmány  59.  § és 70/A. §-ait. A határozat  viszont  azzal
          érvel,  hogy  az ügyvéd, a közjegyző és az egyházi  személyek
          esetében  a titoktartási kötelezettség indokolja e  kivételes
          szabályt,  a kötelezően nem ellenőrizendő újságírók  esetében
          pedig    az   átvilágítandó   személyi   körrel   kapcsolatos
          jogalkalmazási viták elkerülése.
          Úgy  vélem, az Alkotmánybíróságnak figyelemmel kellett  volna
          lennie  a  15/1991.  (IV.  13.)  AB  határozatára,  amely   a
          személyes  adatok  védelmének  jogát,  annak  aktív  oldalára
          tekintettel,  információs önrendelkezési  jogként  értelmezi,
          amelynek  "az  a  tartalma,  hogy mindenki  maga  rendelkezik
          személyes  adatainak feltárásáról és felhasználásáról".  (ABH
          1991,   40,  42.)  A  60/1994.  (XII.  24.)  AB  határozatból
          következően   minden  olyan  közhatalmat  nem   gyakorló,   a
          politikai közéletben részt nem vevő, a politikai közvéleményt
          feladatszerűen nem alakító személy arra vonatkozó adata, hogy
          korábban    a    jogállamisággal   ellentétes   tevékenységet
          folytatott, személyes adatnak minősül.

          Az   Alkotmány   59.  §-ában  biztosított  személyes   adatok
          védelmének  joga  és  az Alkotmány 70/A. §  (1)  bekezdésében
          foglalt   diszkrimináció-tilalom  együttes  értelmezése   azt
          követeli    meg,    hogy    az   alapjogi    teszt    alapján
          elkerülhetetlenül  szükséges legyen az  önkéntes  átvilágítás
          lehetőségének  a  fent említett személyek  körére  szűkítése.
          Álláspontom  szerint  a  határozatban  említett  titoktartási
          kötelezettség  és  a jogalkalmazási viták elkerülésének  érve
          nem  minősíthető olyan célnak, amely másként el  nem  érhető,
          csak az információs önrendelkezési jog bizonyos személyi  kör
          számára  történő biztosításával. Mindezek alapján a jogalkotó
          akkor  járt  volna  el  az Alkotmány  59.  és  70/A.  §-ainak
          megfelelően,  ha  minden olyan személy  számára  biztosította
          volna  az  önkéntes átvilágítás lehetőségét, aki nem  minősül
          közhatalmat   gyakorló,   illetve  a   politikai   közéletben
          résztvevő  személynek, illetve alkotmányosan akkor szűkítheti
          az   önkéntes  átvilágításra  jogosult  személyek  körét,  ha
          bizonyítja,   hogy  az  valamely  másként   el   nem   érhető
          alkotmányos    cél    elérése   érdekében   elkerülhetetlenül
          szükséges.

          3.  Álláspontom szerint az Alkotmánybíróságnak a jogbiztonság
          alkotmányos  követelményére  tekintettel  meg  kellett  volna
          semmisítenie  az  átvilágítási törvény 2. § (4)  bekezdés  b)
          pontját.  Az átvilágítási törvényt módosító 2000. évi  XCIII.
          törvény  átvilágítani rendeli a nyomtatott sajtó, a rádió  és
          televízió,  továbbá  az internetes hírszolgáltatók  politikai
          közvélemény  alakítására közvetve vagy közvetlenül  befolyást
          gyakorló  főmunkatársait. Egyetértek  a  határozattal  abban,
          hogy   alkotmánysértő   a  politikai   közvéleményre   csupán
          közvetetten  befolyást  gyakorló  sajtómunkatársak   kötelező
          ellenőrzése. Véleményem szerint azonban - ugyanezen  okból  -
          megsemmisítendő lett volna az átvilágítási törvény 2.  §  (4)
          bekezdés  b)  pontjának  "közvetve  vagy"  fordulata  is.  Az
          átvilágítási  törvény  2. § (4) bekezdés  b)  pontja  azonban
          nemcsak  emiatt  aggályos.  A b)  pontban  foglalt  értelmező
          rendelkezés   azáltal   sérti  a   jogbiztonság   alkotmányos
          követelményét,   hogy   a  "befolyás  gyakorlása"   kifejezés
          magyarázatául  megismétli  a  törvényszövegben  már  szereplő
          kritériumot,  a  politikai közvélemény  formálására  közvetve
          vagy közvetlenül alkalmas tájékoztatást.

          Az Alkotmánybíróságnak végül figyelemmel kellett volna lennie
          arra,  hogy  az  átvilágítási törvény 2. § 18. pontjának  "az
          arra   illetékes  hatóság  által  nyilvántartott"   fordulata
          alkalmazhatatlan  és  végrehajthatatlan,   ezért   sérti   az
          Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiság lényeges
          elemét alkotó jogbiztonságot. A sajtóról szóló 1986. évi  II.
          törvény  (a  továbbiakban: sajtótörvény) 12. § (2)  bekezdése
          alapján  az  időszaki  lap előállítása és  nyilvános  közlése
          bejelentési  kötelezettség alá esik. A sajtótörvény  időszaki
          lap  fogalmát meghatározó 20. § f) bekezdése nem  rendelkezik
          az online megjelenő hírlapokról, ezért az elektronikus lapok,
          legyenek  bár  csak  elektronikus formában  megjelenők,  vagy
          nyomtatott  formában közismert, de elektronikus  formában  is
          létező  lapok,  nem  egységesek abban,  hogy  önmagukat  -  a
          sajtójog szabályainak megfelelően - időszaki lapnak tekintik-
          e.  Ezért  a  ma Magyarországon működő egyes online  hírlapok
          közül  néhány időszaki lapként vetette magát nyilvántartásba,
          a  többi viszont ilyen bejelentés nélkül működik. Minthogy az
          elektronikus  formában megjelenő hírportálok  nyilvántartásba
          vételére    vonatkozó   szabályok   hiányoznak    a    magyar
          jogrendszerből, az átvilágítási törvény 2. § (3) bekezdés 18.
          pontjának  "az  arra illetékes hatóság által  nyilvántartott"
          fordulata alkalmazhatatlan.

          Budapest, 2003. június 2.
                                                   Dr. Kukorelli István
                                                          alkotmánybíró
          Dr. Strausz János alkotmánybíró különvéleménye

          A    határozat   rendelkező   részének   4.   pontjában    az
          Alkotmánybíróság - egyebek között - elutasította az 1994. évi
          XXIII.  törvény 1. § e) pontjával kapcsolatban a mulasztásban
          megnyilvánuló  alkotmányellenesség  megszüntetésére  irányuló
          indítványt.

          Mivel  ezzel  a  döntéssel  nem értek  egyet,  különvéleményt
          jelentek  be  a határozat rendelkező részének fent  megjelölt
          része, valamint az ahhoz kapcsolódó indokolás ellen.

          Véleményem  szerint  az  indítvány  megalapozott,  ezért   az
          Alkotmánybíróságnak   meg  kellett   volna   állapítania   az
          alkotmánysértő mulasztás fennállását.

          Az  említett  1.  § e) pont a Nyilaskeresztes Pártban  viselt
          tagságot  is  átvilágítási okként  jelöli  meg,  a  határozat
          indokolása pedig ezen párt tagságának az 1944. október  15-ei
          események  utáni  magatartásában jelöli  meg  az  átvilágítás
          szükségességét  azzal  az  érveléssel,  hogy   a   kommunista
          pártokban  viselt tagság ettől teljesen eltérő megítélés  alá
          esik.

          Az  1.  §  a) - d) pontjaiban taxatíve felsorolt személyi  és
          tevékenységi kör ezzel szemben az 1945.-től 1990.-ig  terjedő
          korszakra,  tehát a szovjet megszállás korára vonatkozik,  és
          lényegesen  szűkebb terjedelmű az e) ponthoz  képest.  Itt  a
          rendszer  egyes  erőszakszerveiben viselt  tisztség,  illetve
          tagság szerepel az átvilágítás okaként, valamint egyes vezető
          állami és politikai tisztségek.

          Ellenőrzés (átvilágítás) alá esnek tehát - egyebek  között  -
          az  1945  után  különböző  elnevezés alatt  működő  politikai
          (állambiztonsági)  rendőrség  tisztjei  és  titkos  ügynökei,
          valamint az 1956-57-ben szolgálatot teljesítő karhatalmisták.
          Ebből  következik, hogy nem világítandók át ezzel szemben  az
          1957-től  1989-ig  működő  munkásőrség  tagjai,  noha  ez   a
          szervezet is fegyveres kommunista pártmilícia volt,  akárcsak
          az un. "pufajkás" karhatalom.

          Továbbá, ellentétben a nyilas párttagsággal, a váltakozó nevű
          kommunista  pártokban  (MKP, MDP, MSZMP)  viselt  tagság  nem
          minősül  átvilágítási oknak. Ezért ezek  tagjai  jelenleg  is
          ellenőrzés nélkül tölthetnek be minden, a 2. §-ban  felsorolt
          állami  és egyéb köztisztséget, annak ellenére, hogy 1990-ben
          nem  a  fasiszta,  hanem a kommunista  rendszer  bukott  meg,
          átadva helyét egy demokratikus jogállamnak.
          A   törvény  1.  §-ban  taxatíve  felsorolt  személyi  körrel
          kapcsolatban számos probléma merül fel.
          1.   Az   1.   §   a)  pontjánál  a  jogalkotó  a   politikai
          rendőrségeknek  csupán  egyik  -  belbiztonsági  -  részlegét
          tüntette  fel, és valamennyinél elhagyta a titkos hírszerzést
          és  elhárítást, noha ezek a szervek, mint a kommunista rezsim
          titkosszolgálatai, egységes egészet képeztek. Például az ÁVH-
          án,     majd     később    a    Belügyminisztérium     III-as
          főcsoportfőnökségén belül a hírszerzés,  az  elhárítás  és  a
          belbiztonsági  szolgálat  csupán alcsoportokat  képeztek,  de
          egymás   között  minden  szempontból  átjárhatók  voltak   és
          egységes felső vezetés alatt álltak.
          Tehát   nem   volt   szó  szervezetileg   különálló,   önálló
          hatóságokról.

          2.  Az  1.  §  e) pontjában megjelölt "Nyilaskeresztes  Párt"
          hiányos definíciót tükröz. A Szálasi-féle párt nemcsak  1944-
          ben,  hanem már 1937-től kezdve létezett, mégpedig parlamenti
          képviselettel  rendelkező pártként. A II.  világháború  alatt
          "Nyilaskeresztes Párt - Hungarista Mozgalom" néven szerepelt,
          és  1944.  október  15-én  ugyanúgy a  megszállók  jóvoltából
          szerezte meg a hatalmat, mint az MSZMP 1956. november 4-én.
          A    Szálasi-féle   bábkormányt   azonban   nem   egyedül   a
          "hungaristák"  alkották,  hanem  velük  koalícióban  még  más
          szélsőjobboldali  szervezetek  is,  így  a  Magyar  Megújulás
          Pártja,  a Magyar Nemzetiszocialista Párt, a Volksbund  és  a
          Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetsége.
          Kérdés,   hogy  ezek  tagjai  miért  nem  estek  vagy   esnek
          átvilágítás alá?

          3. Ezek a pártok - tagságukon belül, és nem az egész tagságra
          kiterjedően    -    fegyveres   pártmiliciákat,    terrorista
          különítményeket  hoztak létre, amelyek  1944/45-ben  a  német
          megszállókkal együttműködve karhatalomként jártak el.
          Ilyenek  voltak pl. a fegyveres nemzetszolgálat, a  fegyveres
          pártszolgálat,  a  Hungarista Légió és a  Nemzeti  Számonkérő
          Szervezet.

          4.  A II. világháború és az 1944-es német megszállás alatt  a
          fentemlített  szervezeteken kívül és azok mellett,  a  magyar
          állam természetesen ugyanúgy működtetett rendőri, karhatalmi,
          illetve titkosszolgálati szervezeteket, mint 1945 után is.
          Ezek  nagyrésze, feladatkörét tekintve, pontosan megfelelt  a
          későbbieknek, és ugyanúgy a politikai rendőrség és karhatalom
          funkcióit látta el.
          Ilyenek  voltak:  a  Budapesti Rendőrfőkapitányság  Politikai
          Rendészeti   Osztálya,   a   csendőrség   politikai   nyomozó
          osztályai,  a  tábori  csendőrség, a  Vezérkari  Főnökség  2.
          osztálya,    az    Államvédelmi    Központ,    valamint    az
          Állambiztonsági Rendészet, az un. "magyar Gestapo."
          A  jogalkotó  azonban ezekről tudomást  sem  véve,  csupán  a
          nyilas párttagság határozatlan definícióját vette alapul.

          5.  Az  1945.  előtti  és utáni helyzetet  tekintve  teljesen
          világos,   hogy   mindkét  fajta  totális  diktatúra   azonos
          szempontok  szerint létesített és működtetett olyan  rendőri,
          katonai  és politikai erőszakszervezeteket, amelyek  valamely
          külföldi  megszálló  hatalom  érdekében  tevékenykedtek,   és
          amelyek  társadalmi  bázisát ideológiai  töltetű  tömegpártok
          képezték.

          Sem erkölcsi, sem politikai szempontok nem indokolják, hogy a
          kétféle    rezsim    között   alkotmányjogilag    értékelhető
          különbséget tegyünk. Véleményem szerint a csoportképzés és  a
          különbségtétel   önkényes,   és  azt   legfeljebb   politikai
          kompromisszum magyarázhatja, amit viszont az Alkotmánybíróság
          nem lenne köteles figyelembe venni.

          A   határozat   indokolása  helyesen  mutat   rá,   hogy   az
          Alkotmánybíróság  számos  korábbi  határozatában  már  állást
          foglalt  abban,  hogy  a  náci és a  kommunista  önkényuralmi
          rendszerek között nem tehető ésszerű különbség.
          Ehhez képest kezelte azonosan a náci és kommunista rendszerek
          önkényuralmi jelképeit, és ítélte azonosan elbírálhatónak  az
          ezen  rendszerek  által okozott sérelmekért  járó  kárpótlási
          igényeket.

          A jelen ügyben a helyesen kifejtett érvekhez képest azonban a
          határozat  téves jogi következtetést vont le  a  totalitárius
          rendszereket működtető tömegpártok megítélése tárgyában.

          6. Az eddig kifejtetteket összegezve az a véleményem, hogy  a
          törvény  1. §-ában felsorolt taxáció önkényes csoportképzésen
          alapul    ésszerű    indok   nélkül,   és    egymással    nem
          összehasonlítható, nem homogén, hanem igen heterogén személyi
          és  tevékenységi  köröket vet össze. Ennek eredménye  viszont
          sérti  a  jogegyenlőség és az egységes,  azonos  szempontokat
          követő  egyenlő  elbírálás elvét, következésképpen  sérti  az
          Alkotmány    70/A.   §   (1)   bekezdésében   írt   hátrányos
          megkülönböztetés   tilalmát.  Ugyanakkor  viszont   előnyösen
          különbözteti     meg    a    kommunista    párttagokat     és
          tisztségviselőket a nyilasoktól.

          7.    Tekintettel   a   törvényi   szabályozás   hiányos   és
          következetlen voltára, álláspontom szerint nem az 1. §  a)  -
          e)  pontjainak  megsemmisítése, hanem  ezzel  kapcsolatban  a
          mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség kimondása lett
          volna  helyes,  részben az indítvány szerint,  részben  pedig
          hivatalból eljárva.

          A  jogalkotó  ugyanis - ha betartotta volna az azonos  mércén
          alapuló homogén csoportképzés szempontjait - az átvilágítandó
          jogalanyokat kétféleképpen csoportosíthatta volna:
          a)  Az egyik esetben kimondhatta volna, hogy a nyilas és  más
          hasonló  nemzetiszocialista  pártok,  valamint  a  kommunista
          "elődpártok"  tagjai nem tölthetik be a  2.  §-ban  felsorolt
          tisztségeket.    Ekkor    pártot    -    párttal,    s    nem
          erőszakszervezetet párttal hasonlított volna össze.

          Ez  a  megoldás  azonban célszerűtlen, mert a hajdani  nyilas
          párttagok nagyrészt már nem élnek, vagy életkoruk folytán  ma
          már   aligha  vannak  olyan  helyzetben,  hogy  a  közéletben
          szerepet  játszhassanak, a volt kommunista  párttagság  pedig
          önmagában ma már teljesen elvesztette jelentőségét.

          b)  A  másik  esetben a jogalkotónak azonosan  kellett  volna
          kezelnie    a    hajdani    totális    rendszerek    bizonyos
          erőszakszervezeteiben viselt tisztségeket. Tehát  a  fasiszta
          és    kommunista   titkosrendőrség,   politikai    rendészet,
          karhatalom  és fegyveres pártmilícia tisztségei  -  s  nem  a
          párttagság - valamint besúgói, ügynöki tevékenység képezhette
          volna az átvilágítás okát.

          Mivel  azonban  ezt  nem  tette  meg,  véleményem  szerint  a
          jogalkotó    mulasztásban    megnyilvánul    alkotmánysértést
          valósított meg.

          Budapest, 2003. június 2.
                                                      Dr. Strausz János
                                                          alkotmánybíró
            .
            English:
            English:
            .
            Petition filed:
            .
            Subject of the case:
            .
            The Act XXIII of 1994 on Checking Persons Holding Certain Key Positionsand Positions of Public Trust, and Persons Shaping Public Opinion, and on the Historical Archive Office
            Number of the Decision:
            .
            31/2003. (VI. 4.)
            Date of the decision:
            .
            06/02/2003
            .
            .
            en_0031_2003.pdfen_0031_2003.pdf