A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Mfv.I.10.409/2011/7. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz. Az indítvány arra irányult, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Mfv.I.10.409/2011/7. számú ítéletének alaptörvény-ellenességét és semmisítse meg azt.
[2] 2. Az alapügyben mind az elsőfokú, mind a másodfokú bíróság megállapította, hogy az indítványozó – az alapper felperese – a rendkívüli felmondásban felrótt kötelezettségszegéseket megvalósította azáltal, hogy nem vezérigazgatótól elvárható gondossággal járt el akkor, amikor nem tájékoztatta a munkáltatóját a tudomására jutott, a rábízott vagyont érintő megállapodások tervéről. Ugyanakkor az alapvetően mulasztásban megnyilvánuló kötelezettségszegések sem önmagukban, sem pedig – a munkáltatói jogkör gyakorlója által a rendkívüli felmondás kiadása során elkövetett eljárási szabálysértésekkel kiegészülve – együttesen nem vezettek jogszerűen a felperes munkaviszonyának a rendkívüli felmondással történő megszüntetéséhez. A felülvizsgálati eljárásban a Kúria a jogerős ítéletnek a rendkívüli felmondás jogellenességét megállapító rendelkezését hatályon kívül helyezte és az elsőfokú ítéletet megváltoztatva a felperes keresetét elutasította.
[3] Az indítványozó alkotmányjogi panaszával az őt ért súlyos jogsértéseket kívánja orvosolni. Véleménye szerint a Kúria ítélete valótlan és minden alapot nélkülöző tényállításokat tartalmaz, korábban az ügyben eljárt bíróságok által megállapított tényekkel szemben teljesen újraértékeli a tényállást. A Kúria megsérti a felülmérlegelés tilalmának elvét, ezáltal az Alaptörvény 28. cikkét (a bírósági eljárás alapelveinek betartásához fűződő jogát). Mivel véleménye szerint az indokolás nem tér ki a felperesi álláspont megalapozatlanságának indokaira, ezért az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdés második mondatának sérelme is megállapítható. Az indítványozó továbbá előadja, hogy az ítélet sérti az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdésében biztosított jó hírnévhez fűződő jogát, mivel bizonyítás nélkül mulasztásokat ró a terhére, illetve az általa elkövetett mulasztásokat súlyos, ezáltal hamis színben tünteti fel.
[4] 3. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az alkotmányjogi panasz az alábbiak miatt nem fogadható be.
[5] Az Abtv. 29. §-a alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be. Jelen ítéletben ilyen, az ügyet érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség nincs, illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést az indítvány nem vet fel.
[6] Az indítványozó alkotmányjogi panasza lényegében a kifogásolt ítélet, és az azt megelőző bírósági eljárás felülbírálatára, és a bizonyítékok újbóli mérlegelésére irányul. Az indítvány tartalma alapján a Kúria ítéletének nem alkotmányossági szempontú, hanem ténykérdésekben való felülvizsgálatára és megváltoztatására irányul. Az indítvány azt célozza, hogy az Alkotmánybíróság a Kúria által eldöntött ténykérdéseket mintegy negyedfokú bíróságként vizsgálja felül és a Kúria álláspontjától eltérően értékelje. Az Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja, valamint az Abtv. 27. §-a alapján az ítéleteknek kizárólag az alkotmányossági szempontú felülvizsgálata során van jogköre a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kiküszöbölésére. A tényállás vizsgálatára, a bizonyítékok felülmérlegelésére, valamint a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülvizsgálatára azonban már nem rendelkezik hatáskörrel. Az indítványozó sem a Kúria eljárásával, sem az ítélet érdemével kapcsolatosan nem állított olyan alaptörvény-ellenességet, amelyet alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként vagy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességként lehetne értékelni {hasonlóan döntött az Alkotmánybíróság a 3231/2012. (IX. 28.) AB végzésben; Indokolás [4]}.
[7] 4. Mivel a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Mfv.I.10.409/2011/7. számú ítéletével összefüggésben az Abtv. 29. §-ában meghatározott, a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés nem állapítható meg, ezért az Alkotmánybíróság tanácsa – az Abtv. 47. § (1) bekezdése és az Ügyrend 5. § (1) bekezdése alapján eljárva – az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 29. §-a, továbbá az 56. § (2) és (3) bekezdése, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
tanácsvezető,
előadó alkotmánybíró
. |
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szalay Péter s. k.,
alkotmánybíró |
. |