Hungarian
Ügyszám:
.
IV/01596/2013
Első irat érkezett: 10/30/2013
.
Az ügy tárgya: a Fővárosi Törvényszék 27.Bf.5326/2013 számú ítéletének alaptörvény-ellenessége tárgyában előterjesztetett alkotmányjogi panasz
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíró: Szívós Mária Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó az Abtv. 27. §-a szerinti eljárás keretében a Fővárosi Törvényszék 27.Bf.5326/2013 számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte.
Az indítványozó álláspontja szerint a bíróság vele szemben olyan bűncselekmény, hamis tanúzás elkövetésében állapította meg a bűnsegédi minőséget, amelyben a bíróság álláspontja szerint tettes azonban nincsen. Emellett a másodfokú bíróság új tényállás alapján járt el.
A dogmatikai lehetetlenség okozta alapjogsérelem mellett az indítványozó szerint továbbá törvényes vád hiányában járt el a bíróság, és ezzel is megsértette az Alaptörvény tisztességes eljáráshoz való jogról rendelkező XXVIII. cikk (1) bekezdését. .
.
Támadott jogi aktus:
    a Fővárosi Törvényszék 27.Bf.5326/2013 számú ítélete
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
XXVIII. cikk (1) bekezdés
.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_1596_2013_inditvany_anonim.pdfIV_1596_2013_inditvany_anonim.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A döntés száma: 3119/2014. (IV. 17.) AB végzés
    .
    ABH oldalszáma: 2014/1796
    .
    Az ABH 2014 tárgymutatója: alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés (Abtv. 29. §)
    .
    A döntés kelte: Budapest, 04/15/2014
    .
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2014.04.15 15:00:00 2. öttagú tanács
    .
    A döntés szövege:
    .
    A döntés szövege:
      Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
      v é g z é s t:

      Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Törvényszék 27.Bf.5.326/2013/12. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
      I n d o k o l á s

      [1] 1. Az indítványozó képviseletében eljáró ügyvéd az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz.
      [2] Az indítványozóval – valamint további öt személlyel – szemben a Fővárosi Ügyészségi Nyomozó Hivatal Nyom.110/2005. számon emelt vádat, az indítványozó tekintetében 2 rendbeli felbujtóként elkövetett hamis tanúzás bűntette miatt. A vádirati tényállás tartalma szerint az indítványozó 2003. június 18. napján a személygépkocsijában, útban a Bicskei Rendőrkapitányság felé valótlan tartalmú vallomás megtételére bírta rá az ügy II. és III. rendű vádlottjait. A Pesti Központi Kerületi Bíróság a 3.Fk.24.099/2010/60. számú ítéletében – az indítványozó tekintetében hatályon kívül helyezés okán megismételt eljárás során – az indítványozót 2 rendbeli, bűnsegédként elkövetett hamis tanúzás bűntettében mondta ki bűnösnek. Az ítéleti tényállásban az szerepel, hogy az ügy (korábbi) II. és III. rendű vádlottjait az indítványozó vitte le gépkocsijával a Bicskei Rendőrkapitányságra a 2003. június 18-ai folytatólagos kihallgatásra, amelyen az indítványozó – tudva a vallomások valótlan voltáról – jelenlétével is támogatta az elkövetőket a hamis tanúvallomások megtételében.
      [3] Az indítványozó és védője fellebbezéssel éltek az ítélettel szemben, amelyben – egyebek mellett – azt kifogásolták, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének meghozatalakor a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (továbbiakban Be.) 2. §-ában meghatározott törvényes vád kritériumait megsértve hozta meg a döntését. Az ügyben ugyanis vádmódosítás nem történt, az ügyész sem a vádirati tényállást, sem az indítványozó cselekményének jogi minősítését nem változtatta meg, így a bíróság túlterjeszkedett a vádon, amikor a vádtól eltérő tényállást állapított meg és ez alapján az indítványozó bűnösségét bűnsegédként elkövetett hamis tanúzás bűntettében állapította meg.
      [4] A Fővárosi Törvényszék a 27.Bf.5.326/2013/12. számú, jogerős ítéletében – az elsőfokú bíróság ítéletét a kiszabott büntetés vonatkozásában megváltozatva – egyetértett a Pesti Központi Kerületi Bíróság jogi minősítésével. A másodfokú bíróság ugyanakkor az ítéleti tényállást kiegészítette, eszerint az indítványozó, amikor gépkocsijával Bicskére a kihallgatásukra levitte az ügy (korábbi) II. és III. rendű vádlottjait, a gépkocsiban őket kioktatta arra, mit kell mondaniuk, miként kell viselkedniük a korábbi terhelő vallomásaik visszavonásakor.
      [5] A Fővárosi Törvényszék nem osztotta az indítványozó vádelv sérelmén alapuló érvelését és – utalva az állandó bírói gyakorlatra – kifejtette, hogy a vádelvből fakadó tettazonosság követelménye nem jelenti a vádirati és az ítéleti tényállás közötti teljes történeti azonosságot. A bíróságnak ugyanis a bizonyítás során a tényállás hiánytalan, valóságnak megfelelő tisztázására kell törekednie és a bizonyítás eredményéhez képest az ítéleti tényállás több vonatkozásban (így az elkövetés helye, ideje, módja, eszköze, motívuma, eredménye stb. tekintetében) is eltérhet a vádirati tényállástól a vádelv sérelme nélkül. A vádhoz kötöttség elvének sérelme tehát nem merül fel abban az esetben, ha az ítéleti tényállás a vád tárgyává tett bűncselekmény törvényi tényállásának lényeges elemeit alkotó tények tekintetében megfelel a vádirati tényállásnak.

      [6] 2. Az indítványozó ezt követően fordult az Alkotmánybírósághoz. Álláspontja szerint az említett ítélet sérti az Alaptörvény XXVIII. cikkének (1) bekezdésében foglalt tisztességes bírósági eljáráshoz való jogot, mivel az eljáró bíróságok megsértették a Be. 2. § (3) és (4) bekezdéseiben meghatározott vádelvet, amelynek lényege szerint a bíróság csak olyan cselekmény miatt állapíthat meg büntetőjogi felelősséget, amelyet a vád tartalmaz, illetve a vádon túl nem terjeszkedhet. Az elsőfokú bíróság „önkényesen” tért el a vádirati tényállástól, amikor – vádmódosítás hiányában – az általa megállapított tényállás alapján a felbujtói alakzat helyett bűnsegédi alakzatban mondta ki bűnösnek. Az indítványozó álláspontja szerint a másodfokú bíróságnak pedig a tényállás-kiegészítése jelentette a vádelv sérelmét, mivel arra törvényes lehetősége nem volt.
      [7] Az indítványozó álláspontja szerint a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog azért is sérült, mivel az eljáró bíróságok iratellenesen tettek megállapításokat a tényállásaikban. E körben részletesen ismertette az ügyben beszerzett vallomásokat, illetve a bíróságok által az azokból levont – álláspontja szerint – téves következtetéseket.
      [8] Mindezekre figyelemmel az indítványozó kérte a Fővárosi Törvényszék 27.Bf.5.326/2013/12. számú ítéletének a megsemmisítését.

      [9] 3. Az Abtv. 56. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint az Alkotmánybíróságnak elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie.

      [10] 3.1. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz a befogadhatóság formai feltételei közül megfelel az Abtv. 30. § (1) bekezdésében foglalt azon követelménynek, hogy azt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított 60 napon belül kell benyújtani.
      [11] Az indítvány az Abtv. 52. § (1b) bekezdés a–f) pontjaiban támasztott feltételeknek az alábbiak szerint felel meg. Az indítvány az Alkotmánybíróság hatáskörére és az indítványozó jogosultságára vonatkozó hivatkozást tartalmaz, megjelöli az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét és az Alaptörvény megsértett rendelkezését. Ezenkívül megjelöli a sérelmezett bírói döntést és kifejezetten kéri annak megsemmisítését, valamint megfelelő indokolást is tartalmaz.

      [12] 3.2. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján a továbbiakban azt vizsgálta meg, hogy az Abtv. 27. §-ában és az Abtv. 29–31. §-aiban foglalt tartalmi feltételeket az alkotmányjogi panasz kimeríti-e. Az egyedi ügyben való érintettség megállapítható, mivel az indítványozó a panasszal támadott ügy terheltje. Megállapítható továbbá, hogy az indítványozónak a támadott határozattal szemben további jogorvoslati lehetősége nem állt fenn.
      [13] Az Abtv. 29. §-a a befogadhatóság további tartalmi feltételeiként nevesíti, hogy a panasznak a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést kell tartalmaznia.
      [14] Az Alkotmánybíróság először azt vizsgálta, hogy az indítványozó panaszában megjelölt-e olyan alaptörvény-ellenességet, amely a bírói döntést érdemben befolyásolta. Az indítványozó a panaszban a Be. 2. § (3) és (4) bekezdéseinek bíróság általi, konkrét ügyben történt értelmezését véli Alaptörvénybe ütközőnek. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a bíróság – állandó ítélkezési gyakorlattal összhangban álló – jogszabály-értelmezése nem ébreszt alaptörvény-ellenességi kételyt a kifogásolt bírói döntéssel szemben {3111/2012. (VII. 26.) AB végzés, Indokolás [3]}.
      [15] Az indítványozó alkotmányjogi panasza – a fentieken kívül – lényegében arra irányul, hogy az Alkotmánybíróság az eljárás során beszerzett bizonyítékokat a bíróságoktól eltérő módon értékelje. Az Alkotmánybíróságnak ugyanakkor az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja, valamint az Abtv. 27. §-a alapján a bírósági eljárást befejező döntéseknek kizárólag az alkotmányossági szempontú felülvizsgálatára van hatásköre. A bírói döntések ellen benyújtott alkotmányjogi panasz nem tekinthető tehát a további jogorvoslattal nem támadható bírósági döntések általános felülvizsgálata eszközének, mivel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszon keresztül is az Alaptörvényt és az abban biztosított jogokat védi {3111/2012. (VII. 26.) AB végzés, Indokolás [3]}. Ebből következően az Alkotmánybíróság a bírói döntés irányának, a bizonyítékok bírói mérlegelésének és értékelésének felülbírálatára sem rendelkezik hatáskörrel {3231/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [4]}.
      [16] Az Alkotmánybíróság a panasz befogadhatósági vizsgálata alapján azt is megállapította, hogy az indítványozó a panaszban nem vet fel semmilyen alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem.

      [17] 4. A kifejtettek alapján az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy az indítványozó a panaszában a Fővárosi Törvényszék 27.Bf.5.326/2013/12. számú ítéletében foglaltakkal kapcsolatosan nem állított bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet, illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem vetett fel, így nem teljesítette az Abtv. 29. §-ában meghatározott befogadhatósági feltételt.
      [18] Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (2) és (3) bekezdésére is, az alkotmányjogi panaszt visszautasította.
          Dr. Balogh Elemér s. k.,
          tanácsvezető alkotmánybíró
          .
          Dr. Paczolay Péter s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Stumpf István s. k.,
          alkotmánybíró
          Dr. Pokol Béla s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Szívós Mária s. k.,
          előadó alkotmánybíró

          .
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          10/30/2013
          .
          Number of the Decision:
          .
          3119/2014. (IV. 17.)
          Date of the decision:
          .
          04/15/2014
          .
          .