Hungarian
Ügyszám:
.
IV/03648/2012
Első irat érkezett: 12/05/2012
.
Az ügy tárgya: A választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény 4. §-ával kapcsolatos alkotmányjogi panasz
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 26. § (2) bekezdés)
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 03/19/2013
.
Előadó alkotmánybíró: Kovács Péter Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozók a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény 4. §-a alaptörvény-ellenessége megállapítását és megsemmisítését indítványozzák.
Kérik továbbá, hogy az Alkotmánybíróság hivatalból eljárva állapítsa meg a rendelkezés nemzetközi jogba ütközését is.
Az érintett rendelkezés szerint nincs helye választottbírósági eljárásnak olyan ügyben, amelyben a jogvita tárgya a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény hatálya alá tartozó Magyarország határa által körbezárt területen lévő nemzeti vagyon.
A nemzeti vagyonnak minősülő Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér vagyonkezelesét biztosító, a Budapest Airport Zrt. és a Kincstári Vagyoni Igazgatóság között létrejött szerződés nemzetközi választottbírósági kikötést tartalmaz.
A rendelkezés a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara és a mellette működő Állandó Választottbíróság számára is jogsérelmet okoz, mert tevékenységi körét szűkíti.
Érvelésük szerint az érintett rendelkezés összemossa az állam közhatalmi és tulajdonosi minőségét, ezáltal sérti a jogállamiság elvét. Ellentétes továbbá a kiegyensúlyozott és átlátható költségvetési gazdálkodás követelményével, sérti az önrendelkezési jogot és ezáltal az emberi méltóságot, illetve a tisztességes eljáráshoz való jogosultságot.
Véleményük szerint, amennyiben egy jogszabályi rendelkezés az érintettet kizár valamilyen jogosultság gyakorlásából, a jogsérelem a rendelkezés hatályba lépésével már bekövetkezik.
Érintettségüket arra alapítják, hogy korábbi, választottbírósági kikötésre vonatkozó gyakorlatuk feladására kényszerültek..
.
Támadott jogi aktus:
    a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény 4. §
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
B. cikk (1) bekezdés
M. cikk (2) bekezdés
N. cikk (1) bekezdés
N. cikk (2) bekezdés
II. cikk () bekezdés
XXVIII. cikk (1) bekezdés

.
A határozat száma: 3139/2013. (VII. 2.) AB végzés
.
ABH oldalszáma: 2013/1943
.
Az ABH 2013 tárgymutatója: alkotmányjogi panasz és a jogsérelem; emberi méltósághoz való jog jogi személy kapcsán; érintettség (alkotmányjogi panasz eljárásban); ítélt dolog (res iudicata); jogbiztonság mint visszaható hatályú jogalkotás tilalma; törvényes bíróhoz való jog (törvényes bírótól elvonás tilalma); választottbírósági kikötések
.
A határozat kelte: Budapest, 06/24/2013
.
.
Testületi ülések napirendjén:
.
Testületi ülések napirendjén:
2013.06.10 9:00:00 1. öttagú tanács
.
A határozat szövege:
.
A határozat szövege:
    Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panaszok tárgyában meghozta a következő
    v é g z é s t :

    1. Az Alkotmánybíróság a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény 4. §-ának “valamint olyan ügyben, amelyben a jogvita tárgya a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény hatálya alá tartozó Magyarország határa által körbezárt területen lévő nemzeti vagyon, illetve azzal kapcsolatos bármely jog, igény, követelés,” szövegrésze – az Alaptörvény B) cikkének (1) bekezdésére alapított – alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

    2. Az Alkotmánybíróság a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény 4. §-ának “valamint olyan ügyben, amelyben a jogvita tárgya a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény hatálya alá tartozó Magyarország határa által körbezárt területen lévő nemzeti vagyon, illetve azzal kapcsolatos bármely jog, igény, követelés,” szövegrésze – az Alaptörvény M) cikk (2) bekezdésére, az N) cikk (1) és (2) bekezdésére, a II. cikkére, valamint a XXVIII. cikkére alapított – alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

    3. Az Alkotmánybíróság a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény 4. §-ának “valamint olyan ügyben, amelyben a jogvita tárgya a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény hatálya alá tartozó Magyarország határa által körbezárt területen lévő nemzeti vagyon, illetve azzal kapcsolatos bármely jog, igény, követelés,” szövegrésze alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszokat – indítványozóik érintettségének hiányára tekintettel – visszautasítja.
I n d o k o l á s

[1] 1. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett Állandó Választottbíróság, valamint egyes gazdasági társaságok azonos jogi képviselőjük útján egy indítványban, három önálló alkotmányjogi panaszt nyújtottak be.
[2] Az Alkotmánybírósághoz 2012. december 5-én érkezett indítványban a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény (a továbbiakban: Vbt.) 4. §-ának “valamint olyan ügyben, amelyben a jogvita tárgya a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény hatálya alá tartozó Magyarország határa által körbezárt területen lévő nemzeti vagyon, illetve azzal kapcsolatos bármely jog, igény, követelés,” szövegrésze alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kezdeményezték az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (2) bekezdése alapján.
[3] A támadott törvényi rendelkezés 2012. június 13-ától hatályos szövegét a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény, valamint a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény módosításáról szóló 2012. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Módtv.) 2. §-a állapította meg. Eszerint: “Nincs helye – sem magyarországi, sem Magyarországon kívüli választottbírósági hellyel [székhellyel] rendelkező eseti vagy állandó – választottbírósági eljárásnak a Polgári perrendtartás [a továbbiakban: Pp.] XV–XXIII. fejezetében szabályozott eljárásokban, valamint olyan ügyben, amelyben a jogvita tárgya a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény hatálya alá tartozó Magyarország határa által körbezárt területen lévő nemzeti vagyon, illetve azzal kapcsolatos bármely jog, igény, követelés, továbbá olyan ügyekben, amelyekben törvény a jogvita választottbírósági eljárás keretében történő rendezését kizárja.”
[4] Az indítványozók szerint a Vbt. 4. §-ának támadott szövegrésze sérti az Alaptörvény Q) cikk (2) és (3) bekezdését. Több, választottbírósági klauzulát tartalmazó vagy viták rendezésére választottbírósági eljárást előirányzó kétoldalú és többoldalú nemzetközi egyezmény megjelölésével és a vonatkozó rendelkezéseik idézésével azt állítják, hogy a kifogásolt szabály ellentétes a Magyarország által kötött nemzetközi szerződésekkel. Kezdeményezték, hogy az Alkotmánybíróság az Abtv. 32. § (1) bekezdése alapján hivatalból vizsgálja meg és állapítsa meg a rendelkezés nemzetközi szerződésbe ütközését. Álláspontjuk szerint azzal, hogy a Vbt. 4. §-ának támadott része korlátozza a belső piaci szabadságok érvényesülését, sérti az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés 63. cikkét is, mely szerint “tilos a tagállamok, valamint a tagállamok és harmadik országok közötti tőkemozgásra vonatkozó minden korlátozás”. Az indítványozók kifejtették, hogy sérülhet az Alaptörvény M) cikkének (2) bekezdése, mivel a tisztességes gazdasági verseny biztosítása nem épülhet arra, hogy az egyik szerződő fél közhatalmi eszközökkel ellehetetleníti az igényérvényesítés egyes formáit, hátrányt okozva a gazdasági versenyben az e formát előnyben részesítő szereplőknek.
[5] Utaltak az N) cikk (1) és (2) bekezdésének esetleges sérelmére is, mely szerint a választottbíráskodás kizárása Magyarország gazdaságának komoly hátrányt okoz, mivel az ilyen jogszabály nem szolgálja a kiegyensúlyozott, átlátható és fenntartható költségvetési gazdálkodás elvének érvényesítését.
[6] Sérülhet álláspontjuk szerint az Alaptörvény II. cikke is, mivel az emberi méltóság részét képező önrendelkezési jogot, azon belül pedig a perbeli önrendelkezési jogot korlátozza a törvény, amikor az állammal szerződött felek igényérvényesítésekor a választottbíráskodás választásának lehetőségét a törvény korlátozza.
[7] Felvetették az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének a sérelmét is, mert úgy vélik, amennyiben a törvényes bíróhoz való jog a választottbíráskodásra is irányadó, ügyükben más hatalmi ág – a törvényhozó – vonta el alkotmányos ok és indok nélkül a már kikötött választottbírót.
[8] A jogállamiság elvét rögzítő B) cikk (1) bekezdésének a sérelmét az indítványozók két szempontból is alátámasztották. Egyrészt a jogállamisággal ellentétes az, hogy az Országgyűlés jogalkotói hatalmával visszaélve zárta ki a választottbíráskodás lehetőségét, összemosta az állam közjogi és magánjogi jogosítványait: saját magát közhatalmi eszközökkel a szerződő partnereivel szemben megfelelő alkotmányos ok nélkül előnybe hozta. Hivatkoztak több olyan határozatra, ahol az Alkotmánybíróság közhatalommal való visszaélésnek minősítette, hogy a helyi önkormányzati képviselőtestület magánjogi jogviszonyban a saját álláspontja érvényesítése érdekében rendeletet alkotott, illetve elvi megállapításként kimondta, hogy a tilalom megsértésének minősül, ha a jogalkotó valamely jogintézményt nem annak jogrendszerén belüli rendeltetése szerinti célra használt fel. Másrészt a jogállamiság elvének keretében hivatkoztak a visszaható hatály tilalmára is. Kifejtették, hogy bár a Vbt. támadott szabályát a Módtv. 4. § (2) bekezdése szerint a Módtv. hatályba lépését követően indult eljárásokban kell alkalmazni, a támadott szabály azt eredményezi, hogy a korábban szerződésben kikötött választottbírósági klauzulák sem alkalmazhatók a 2012. június 13-a után indult eljárásokban, azaz a Módtv. korábban megkötött szerződések tartalmának érvényesülését lehetetleníti el. Az indítványozók hivatkoznak arra az Alkotmánybíróságnak az 57/1994. (XI. 17.) AB határozatában tett elvi megállapítására, mely szerint valamely jogszabály a visszaható hatály tilalmát sérti akkor is, ha a hatálybaléptetés nem visszaható hatállyal történt, de a jogszabály rendelkezéseit a jogszabály hatályba lépése előtt létrejött jogviszonyokra is alkalmazni kell (ABH 1994, 316, 324.), ezt megerősítette a 32/2012. (VII. 4.) AB határozatában (Indokolás [51]) is. Az indítványozók szerint a jelen ügyre is vonatkozik a 66/1995. (XI. 18.) AB határozatban tett elvi megállapítás, mely szerint az állam jogszabállyal a fennálló szerződések tartalmát általában csak ugyanolyan feltételek fennállása esetén módosíthatja, változtathatja meg alkotmányosan, mint amilyen feltételek fennállását a bírósági úton való szerződésmódosítás megköveteli. Vagyis a tartós jogviszonyok jogszabállyal történő alakítására a “clausula rebus sic stantibus” tételének alkalmazásával kerülhet sor. Eszerint a jogalkotó – akárcsak a bíróság – akkor jogosult a fennálló és tartós szerződési jogviszonyokat módosítani, ha a szerződéskötést követően beállott valamely körülmény folytán a szerződés változatlan tartalommal történő fenntartása valamelyik fél lényeges jogos érdekét sérti, a körülményváltozás nem volt ésszerűen előrelátható, továbbá ha az túlmegy a normális változás kockázatán. Az indítványozók emlékeztettek arra, hogy az idézett AB határozattal az Alkotmánybíróság a jogbiztonság alkotmányos követelményére (is) hivatkozással megsemmisítette a fennálló szerződéseket módosító jogszabályokat.

[9] 2. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26–27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket.

[10] 2.1.1. A 33/2012. (VII. 17.) AB határozatban {Indokolás [61]–[62], [66]} az Alkotmánybíróság értelmezte az érintettség fogalmát: “a panasz befogadhatóságának feltétele az érintettség, nevezetesen az, hogy a panaszos által alaptörvény-ellenesnek ítélt jogszabály a panaszos személyét, konkrét jogviszonyát közvetlenül és ténylegesen, aktuálisan érintő rendelkezést állapít meg, s ennek következtében a panaszos alapjogai sérülnek.” Az adott ügyben ennek megfelelően “az Alkotmánybíróság a panaszok befogadhatóságának elbírálása során érintettnek tekintette azokat az indítványozókat, akiknek az ügyében a támadott jogszabály alkalmazása, azaz végrehajtása megkezdődött, […]”, továbbá kimondta, hogy “az érintettség abban az esetben is megállapítható, ha jogszabály alkalmazására, érvényesítésére szolgáló cselekmények még nem történtek, de jogszabály erejénél fogva olyan jogi helyzet keletkezett, amelyből egyértelműen következik, hogy a panaszolt jogsérelem közvetlenül belátható időn belül kényszerítően bekövetkezik”.

[11] 2.1.2. A jelen ügyben a panaszt három indítványozó nyújtotta be, ezért valamennyiük vonatkozásában az érintettség fennállását az Alkotmánybíróság külön-külön vizsgálta meg.

[12] 2.1.3. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy két indítványozó nem igazolta, hogy a támadott rendelkezés velük szemben hatályosult-e, illetve részesei-e olyan hatályos (nemzetközi magánjogi természetű) szerződéseknek, amelyek választottbírósági klauzulát tartalmaznak, ezért ezen két indítványozó vonatkozásában az előterjesztett alkotmányjogi panasz alapján az érintettség nem állapítható meg.
[13] A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság e két indítványozó vonatkozásában az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés c) pontja alapján visszautasította.

[14] 2.2. A harmadik indítványozó igazolta, hogy olyan – 2005-től számítva 75 évre szóló – (nemzetközi beruházási, illetve gazdasági természetű) magánjogi szerződés részese, amely valóban tartalmaz választottbírósági klauzulát, amelyet a támadott rendelkezés érinthet.
[15] Ezen túlmenően az indítványozó, évek óta fennálló következetes gyakorlata alapján, a nemzeti vagyonnak minősülő helyiségek, létesítmények bérbeadására vonatkozó bérleti szerződéseiben választottbírósági kikötéseket alkalmazott, amelyek érvényesítését szerinte a vitatott jogszabályi előírások megnehezítenek, így az indítványozó ilyen irányú gyakorlatának feladására kényszerülhet, emiatt pedig – nemzetközi szerződésből eredő alanyi jogának sérelme miatt is – fennáll az érdeksérelme.
[16] Erre tekintettel és az Indokolás 2.1.1. pontjában kifejtettek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a befogadhatóság szempontjából megkövetelt érintettség a harmadik panaszos esetében fennáll.

[17] 2.3. Ezt követően az Alkotmánybíróság ezen alkotmányjogi panasz vonatkozásában vizsgálta a további befogadhatósági feltételek fennállását.

[18] 2.3.1. Az Abtv. 26. § (2) bekezdése szerinti ún. közvetlen panasz érdemben akkor bírálható el, ha az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogai sérelmét állítja. Az M) cikk (2) bekezdése (tisztességes gazdasági verseny), az N) cikk (1) és (2) bekezdése (kiegyensúlyozott, átlátható és fenntartható költségvetési gazdálkodás követelménye), és a Q) cikk (2)–(3) bekezdése (nemzetközi jog és belső jog összhangja) nem fogalmaz meg ilyen jogokat. Az Országgyűlés jogalkotói hatalommal való visszaélése, az állam közhatalmi és magánjogi viszonyainak összemosása szintén nem vonható ebbe a körbe.
[19] A II. cikk (emberi méltóság) tartozik az Alaptörvényben biztosított jogok körébe, melynek állított sérelme alkotmányjogi panasz alapját képezheti. Ugyanakkor az Alkotmánybíróság a 3001/2013. (I. 15.) AB végzésben kifejtette: “Az Alkotmánybíróság irányadó gyakorlata értelmében a jogi személynek nincs emberi méltósága [az emberi méltóság alapjogából eredő, a természetes személyeket megillető általános cselekvési szabadsága], ezért a vizsgált esetben a jogi személy-indítványozó nem hivatkozhat az emberi méltóság sérelmére.” {Indokolás [6]} Jelen ügyben is jogi személy indítványozó nyújtotta be az alkotmányjogi panaszt, az ő vonatkozásában így az emberi méltóság sérelme nem következhetett be.
[20] Az indítványozó a törvényes bírótól való elvonás tilalmának esetleges sérülését vetette fel, ugyanakkor maga is hivatkozott arra, hogy a tudományos- és jogász közélet megosztott abban, hogy vonatkoztatható-e a XXVIII. cikk (1) bekezdése ebben az értelemben a választottbíráskodási klauzulákra. Mivel az indítvány is előkérdésként veti fel, hogy “amennyiben a törvényes bíróhoz való jog a választottbíráskodásra is irányadó”, az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy ebben az esetben az indítvány nem tartalmaz határozott kérelmet, mivel nem indokolja meg, hogy a sérelmezett jogszabályi rendelkezés miért és mennyiben ellentétes az Alaptörvény XXVIII. (1) bekezdésével. Emiatt az indítvány ebben a részében nem felel meg az Abtv. 52. § (1) bekezdésének e) pontjába foglalt feltételnek.
[21] Mindezekre tekintettel az érintett indítványozó alkotmányjogi panasza ebben a részében nem felel meg a törvényi feltételeknek, ezért azt az Alkotmánybíróság az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján visszautasította.

[22] 2.3.2. Az indítványozó hivatkozott az Alaptörvény B) cikkének (1) bekezdésére is, nevezetesen arra, hogy a jogállamiság elve azáltal sérül, hogy a támadott rendelkezés ütközik a visszaható hatály tilalmába, mivel azt eredményezi, hogy a korábban szerződésben kikötött választottbírósági klauzulák nem alkalmazhatók a 2012. június 13-a után indult eljárásokban, azaz a Módtv. korábban megkötött szerződések tartalmának érvényesülését lehetetleníti el.
[23] Vizsgálata során az Alkotmánybíróság észlelte, hogy ugyanezen jogszabály Alaptörvénnyel való összhangjáról már döntött a 14/2013. (VI. 17.) AB határozatában. Itt alkotmányos követelményként kimondta, hogy “az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése és a Q) cikk (2) bekezdése alapján alkotmányos követelmény a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény 4. §-a »valamint olyan ügyben, amelyben a jogvita tárgya a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény hatálya alá tartozó Magyarország határa által körbezárt területen lévő nemzeti vagyon, illetve azzal kapcsolatos bármely jog, igény, követelés,« szövegrészének, valamint az 55. § (1) bekezdés b) pontjának és a (2) bekezdés a) pontjának a 2011. évi CXCVI. törvény 17. § (1) bekezdésével [“E törvény hatálybalépését megelőzően jogszerűen és jóhiszeműen szerzett jogokat és kötelezettségeket e törvény rendelkezései nem érintik.”] történő együttes értelmezése és alkalmazása. Ez az alkotmányos követelmény vonatkozik a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény által érintett, a magyar állam és egy másik államhoz kötődő jogi személy között 2012. január 1-jén hatályban levő beruházási és vállalkozási természetű megállapodásokra.”
[24] Mivel a jelen alkotmányjogi panasz ugyanazon Alaptörvényben biztosított jogra és ugyanazon alkotmányjogi összefüggésre tekintettel kérte a megsemmisítést, az Alkotmánybíróság, figyelemmel volt az Abtv. 31. § (1) bekezdésében foglaltakra, miszerint “[h]a alkotmányjogi panasz vagy bírói kezdeményezés alapján az alkalmazott jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés Alaptörvénnyel való összhangjáról az Alkotmánybíróság már döntött, ugyanazon jogszabályra, illetve jogszabályi rendelkezésre és ugyanazon Alaptörvényben biztosított jogra, valamint azonos alkotmányjogi összefüggésre hivatkozással – ha a körülmények alapvetően nem változtak meg – nincs helye az alaptörvény-ellenesség megállapítására irányuló alkotmányjogi panasznak […]”. Ezért az Ügyrend 30. § (2) bekezdésének b) pontja értelmében az alkotmányjogi panaszt ebben a részében is visszautasította.
      Dr. Kovács Péter s. k.,
      tanácsvezető,
      előadó alkotmánybíró
      .
      Dr. Balsai István s. k.,
      alkotmánybíró

      Dr. Juhász Imre s. k.,
      alkotmánybíró
      Dr. Bragyova András s. k.,
      alkotmánybíró

      Dr. Kiss László s. k.,
      alkotmánybíró

      .
      English:
      .
      Petition filed:
      .
      12/05/2012
      .
      Number of the Decision:
      .
      3139/2013. (VII. 2.)
      Date of the decision:
      .
      06/24/2013
      .
      .