English
Hungarian
Ügyszám:
.
IV/00270/2020
Első irat érkezett: 02/11/2020
.
Az ügy tárgya: A Kúria Pfv.V.20.765/2019/30. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz (díjfizetés)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 03/12/2020
.
Előadó alkotmánybíró: Salamon László Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó - az Abtv. 27. §-a alapján - a Kúria Pfv.V.20.765/2019/30. számú ítélete, a Fővárosi Ítélőtábla 3.Pf.20.078/2019/13/II. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól.
Az indítványozó felperes előadta, hogy az alperesekkel kötött Hőenergetikai Szolgáltatási Szerződéssel kapcsolatosan elszámolási vita keletkezett, amelynek rendezésére a felperes egyezségi ajánlatot tett, de az sikertelen volt. Az indítványozó ekkor felmondta az Üzemeltetési Szerződéseket, melynek jogszerűségét az alperesek nem vitatták, majd keresetben kérte, hogy kötelezze a bíróság az alpereseket a vállalkozói, üzemeltetési és hőenergetikai díj megfizetésére. A Fővárosi Törvényszék 25.P.25.299/2015/113. számú ítélete a keresetet részben alaposnak találta. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a nem fellebbezett részében nem érintette, a megfellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatta. A Kúria a felülvizsgálattal támadott ítéletet részben hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Egyebekben a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
Az indítványozó álláspontja szerint a Kúria ítélete és a másodfokú ítélet több tekintetben is sérti az indítványozó tisztességes eljáráshoz való jogát. A Kúria döntése ugyanis nem tartalmaz indokolást arra, hogy az indítványozó felülvizsgálati kérelmét miért utasította el, és azt érdemben nem is bírálta. Az ítélet rendelkező része továbbá ellentétben áll az indokolással. Az ítélet továbbá sérti az indítványozó bírósághoz való fordulásának a jogát az elbírálatlan kérelmek miatt. A másodfokú bíróság pedig az indítványozóra tévesen osztotta a bizonyítási terhet. .
.
Támadott jogi aktus:
    Kúria Pfv.V.20.765/2019/30. számú ítélete
    Fővárosi Ítélőtábla 3.Pf.20.078/2019/13/II. számú ítélete
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
XXVIII. cikk (1) bekezdés
28. cikk

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_270_0_2020_inditvany.anonim.pdfIV_270_0_2020_inditvany.anonim.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A döntés száma: 3089/2022. (III. 10.) AB végzés
    .
    Az ABH 2022 tárgymutatója: bizonyítási teher
    .
    A döntés kelte: Budapest, 02/15/2022
    .
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2022.02.15 14:00:00 3. öttagú tanács
    .

    .
    A döntés szövege (pdf):
    3089_2022 AB végzés.pdf3089_2022 AB végzés.pdf
    .
    A döntés szövege:
    .
    A döntés szövege:
      Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
      v é g z é s t:

      Az Alkotmánybíróság a Kúria Pfv.V.20.765/2019/30. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
      I n d o k o l á s

      [1] 1. Az indítványozó gazdasági társaság jogi képviselője (dr. Kovács Kond ügyvéd) útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz a Kúria Pfv.V.20.765/2019/30. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt.
      [2] Kérelmét az indítványozó az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése rendelkezéseinek sérelmére alapította.

      [3] 2. Az indítványozó gazdasági társaság és az alkotmányjogi panasz benyújtásának alapjául szolgáló későbbi perben I-IV. rendű alperes társasházak között – utóbbiak lakóépületeinek felújításával és fűtési rendszereik pályázati úton, állami és önkormányzati támogatások igénybevételével történő korszerűsítésével összefüggésben – 2006. március 30-án támogatási szerződés kötésére került sor, 2006. július 14-én pedig fővállalkozási keretszerződés jött létre. E szerződésben az indítványozó arra vállalt kötelezettséget, hogy biztosítja az említett társasházak lakóépületeinek kockázati alapú hőszolgáltatását, fűtési és hálózati melegvíz rendszer üzemeltetését, valamint elvégzi a lakóépületek komplex épületenergetikai korszerűsítését és biztosítja az ezekhez kapcsolódó hitelfinanszírozást is. Kitértek a szerződő felek arra is, hogy együttesen eljárnak az illetékesnél annak érde­kében, hogy hőteljesítmény lekötési szerződést, önálló hőközpont kialakítási szerződést kössenek. A szerződés időbeli hatályát 8+2 évben határozták meg azzal, hogy 8. év lejárta előtt újra tárgyalják a hőszolgál­tatási és üzemeltetési szerződés fel­tételeit a további évekre. A kivitelezés végső határidejét 2007. április 30-ban jelölték meg. Meghatározták a lakóépületek felújításának (többszáz millió forint értékű) teljes bekerülési költségét; azon belül is az igénybe vett támogatási összegeket, illetve a társasházak által teljesítendő önrész össze­gére történő hitelfelvétel törlesztésének fel­tételeit is. Ez utóbbi tekintetben az indítványozó kötelezettséget vállalt arra, hogy a társasházak önrészének finanszírozására felvett hiteltörlesztés meghatározott részét (40-46-46, ­illetve 50%-át) a hitel futamidejére a – a szerződések értelmében általa ellátott – hőszolgáltatási tevékenység során megtakarított energiaköltségből biztosítja. A szerződésben a felek összesen 62 315 642 forint mértékű garanciális óvadékot kötöttek ki. Kikötötték, hogy az óvadékot kezelő pénzintézet és a társasházak akkor jogosultak az óvadék felhasználására, ha az energetikai megtakarításból nem képződik elég forrás a társasház önrészének hiteltörlesztésére, illetve a vállalkozó által el nem végzett garanciális munkák ellenértékének a fedezetére, ha az szükséges.
      [4] Az indítványozó az alkotmányjogi panaszában előadta, hogy az alperesekkel kötött Hőenergetikai Szolgáltatási Szerződéssel kapcsolatosan később elszámolási vita keletkezett, amelynek rendezésére az indítványozó egyezségi ajánlatot tett, de az sikertelen volt. Az indítványozó ekkor felmondta az Üzemeltetési Szerződéseket, melynek jogszerűségét az alperesek nem vitatták, majd keresetben kérte, hogy kötelezze a bíróság az alpereseket a szerződésekben kikötött vállalkozói, üzemeltetési és hőenergetikai díj megfizetésére. Az első fokon eljáró Fővárosi Törvényszék a keresetet részben alaposnak találta. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ­ítéletét a nem fellebbezett részében nem érintette, a megfellebbezett rendelkezéseit részben megváltoz­tatva az indítványozó javára teljesítendő marasztalások összegét – annak ellenére, hogy az alperesek egyes elévülési kifogásai tekintetében az elsőfokú döntést az indítványozó javára változtatta meg, összességében – az I–III. ­rendű alperesek tekintetében jelentős mértékben leszállította, a IV. rendű alperes tekintetében pedig mintegy kétszeresére felemelte. A Kúria a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott, és érdemben vizsgálható rendelkezéseit részben hatályon kívül helyezte és ebben a keretben az elsőfokú bíróság ítéletét fellebbezett részében részben megváltoztatta, és a másodrendű alperessel szemben érvényesített vállalkozói díj és járulékai iránti követelés elévülésének megállapítása mellett az indítványozó keresetét elutasította. A jogerős ítélet egyéb rendelkezéseit hatályában fenntartotta.
      [5] Az indítványozó a Kúria felülvizsgálati döntése alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt terjesztett elő – a jogerős döntésre is kiterjedően – alkotmányjogi panaszt. Álláspontja szerint a Kúria ítélete (és a másodfokú ítélet) több tekintetben is sérti az indítványozó tisztességes eljáráshoz való jogát. Az indokolási kötelezettséggel kapcsolatban azt sérelmezte, hogy a Kúria döntése nem tartalmaz érdemi indokolást arra nézve, hogy – tekintettel a kérelemhez kötöttség és a jogcímhez kötöttség közötti lényeges elméleti különbségekre is – az indítványozó felülvizsgálati kérelmét miért utasította el, illetve – részben ezzel összefüggésben – szerinte egyes kérelmeit érdemben nem is bírálta el; az ítélet rendelkező része pedig ellentétben áll az indokolással. Kifogásolta továbbá azt is, hogy a Kúria a jogerős ítéletet nem helyezte teljes egészében ­hatályon kívül „annak ellenére, hogy a Kúria megállapította, hogy a Másodfokú Ítélet anyagi és eljárási jog­szabályokat sért”; álláspontja szerint a támadott döntés ezzel összefüggésben sem tartalmaz érdemi indokolást. Az indítványozó szerint az ítélet sérti továbbá a bírósághoz való fordulásának a jogát is az – állítása szerint – elbírálatlan kérelmek miatt. A másodfokú bíróság döntésével szemben az indítványozó azt sérelmezte, hogy az lényeges kérdésben tévesen osztotta az indítványozóra a bizonyítási terhet, illetve, hogy a szerinte egyébként tévesen ráosztott bizonyítási teherről a bíróságtól nem kapott tájékoztatást.

      [6] 3. Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának formai és tartalmi fel­tételeit vizsgálja. Ezekkel kapcsolatban a következőket állapította meg.

      [7] 3.1. Az alkotmányjogi panasz a befogadhatóság formai fel­tételeinek [Abtv. 30. § (1) bekezdés, valamint 52. § (1b) bekezdés) a)f) pont] eleget tesz.
      [8] Az jogi képviselővel eljáró indítványozó az alkotmányjogi panaszt a Kúria támadott ítélete kézbesítésének időpontjához képest az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerinti határidőben terjesztette elő az elsőfokú bíróságon keresztül.
      [9] Az alkotmányjogi panasz az Abtv. 52. § (1b) bekezdés a)f) pontjaiban foglalt formai követelményeknek megfelelően megjelöli az Alkotmánybíróság hatáskörét megalapozó törvényi rendelkezést (Abtv. 27. §-a), és az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezését [XIII. cikk (1) bekezdése]. Az indítvány a támadott ítélet alaptörvény-ellenességére vonatkozó okfejtést is tartalmaz; valamint kifejezett kérelmet fogalmaz meg a támadott kúriai döntés – illetve azzal összefüggésben a szintén sérelmesnek tartott jogerős ítélet – alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére.

      [10] 3.2. Az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság megvizsgálta az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi fel­tételeit, különösen a 27. §-ában foglalt további, valamint a 29. § és a 31. § szerinti feltételeket.
      [11] Az Abtv 27. § (1) bekezdésében meghatározott egyedi ügyben való érintettség megállapítható: az indítványozó, mint az alkotmányjogi panasz benyújtásának alapjául szolgáló bírói döntéssel érintett alapper felperese, nyilvánvalóan érintettnek tekinthető.
      [12] Az indítványozónak nem áll rendelkezésére további jogorvoslati lehetőség, ezért a panasz az Abtv. 27. § (1) bekezdés b) pontjában és az Ügyrend 32. § (2) bekezdés b) pontjában foglalt követelményeknek eleget tesz.
      [13] Az Abtv. 29. §-a szerint az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be. E két feltétel alter­natív jellegű, bármelyik fennállása megalapozza a panasz befogadhatóságát.
      [14] Az alapvető alkotmányjogi kérdés felmerülését illetően az Alkotmánybíróság emlékeztet arra, hogy amint arra az indítványozó is hivatkozott, részletesen kimunkált és következetesen alkalmazott gyakorlata van a szóban forgó alaptörvényi rendelkezés – az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése – tartalmát érintően [lásd például: a 7/2013. (III. 1.) AB határozatot; 20/2017. (VII. 18.) AB határozat]. Jelen alkotmányjogi panasz ehhez képest nem vet fel olyan új, alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, amely a panasz befogadását és érdemi elbírálását indokolná.
      [15] A bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességre vonatkozó feltételt érintően az Alkotmánybíróság a következőkre mutat rá.
      [16] A rendelkezésre álló iratokból az Alkotmánybíróság azt állapította meg, hogy annak ellenére, hogy részletesen felidézi az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésével kapcsolatos alkotmánybírósági gyakorlatot, valamint azzal összefüggésben az Emberi Jogok Európai Bírósága, illetve a hazai bíróságok vonatkozó gyakorlatát is, az indítvány nem tartalmaz olyan érveket, amelyek az ezekben rögzített alkotmányos elvek és tartalom sérelmét a konkrét ügyben hozott bírói döntés(ek) tekintetében kellő súllyal alá tudnák támasztani. Az indítványozó ugyan a beadványban több ízben hangsúlyozza, hogy kérelme alkotmányossági kifogások elbírálására, nem pedig szakjogi kérdésekben (mintegy negyedfokú bíróságként) történő felülbírálatra irányul, az általa felhozott érvek az Alkotmánybíróság megítélése szerint ennek ellenére is legfeljebb az utóbb említett körben (lennének) értelmezhetőek.
      [17] Az indítványozó a támadott ítélet indokolási hiányosságaira hivatkozó álláspontját elsősorban i) a kérelemhez kötöttség elvének tartalmára, az abból ügyében szerinte adódó jogi következményekre, vagyis lényegében a saját jogi álláspontja, és a Kúria által lefolytatott mérlegelés eredményének különbözőségére; ii) a Kúria által a jogerős ítélettel összefüggésben feltárt és az indokolásban is rögzített tévedések (jogszabálysértőnek tekintett megállapítások) jogi relevanciája, vagyis a döntés végső tartalmára gyakorolt kihatása vonatkozásában fennálló véleménykülönbségre; valamint iii) a bizonyítási tehernek a jogerős döntésben – szerinte tévesen – történő kiosztására, az arról való tájékoztatás elmaradására, valamint az ezzel kapcsolatos érveinek „figyelmen kívül hagyására” alapította. Ezen kívül szintén „alapvető alkotmányjogi jelentőségű jogsérelmét” megalapozónak látja azt, hogy szerinte a Kúria támadott döntésének indokolásán belül, illetve az indokolás és a rendelkező rész között véleménye szerint ellentmondás(ok) tárható(ak) fel, illetve, hogy – részben éppen ezen, ellentmondásosnak tekintett megállapítások következtében – megítélése szerint egyes felülvizsgálati kérelmei (erre vonatkozó indokolás nélkül) lényegében elbírálatlanok maradtak.
      [18] Az Alkotmánybíróság megítélése szerint ugyanakkor a rendelkezésre álló iratokból megállapítható, hogy a Kúria kimerítően megindokolta, hogy az indítványozó által sérelmezett kérdésekben a döntését milyen érvekre és részletesen kibontott (szakjogi) álláspontra alapította. Indokolásában felsorolja – és indokát is adja –, hogy az indítványozó, illetve az egyes alperesek felülvizsgálati és csatlakozó felülvizsgálati kérelmei közül a törvényi előírások, az azokban foglalt feltételrendszer alapján melyek voltak azok, amelyeknek érdemi elbírálására nem volt lehetőség. A támadott döntés indokolásában a Kúria részletesen kibontotta továbbá a kérelemhez kötöttség elve és a jogcímhez kötöttség – illetve annak hiánya – közötti kapcsolattal összefüggő jogi álláspontját, majd ezt a konkrét ügyre vonatkoztatva számot adott arról is, hogy miért jutott arra a következtetésre, hogy a jogerős döntés bár tartalmazott olyan megállapításokat és jogszabályi hivatkozásokat, amelyeket a Kúria tévesnek és (adott esetben ezért jogszabálysértőnek is) tekintett, az azokból levont következtetések más jogi érvek alapján miért bizonyultak szerinte mégis helytállónak, és miért nem eredményeztek emiatt hatályon kívül helyezést. Az Alkotmánybíróság mindezeken felül megállapította azt is, hogy a Kúria kitért az indítványozó által az alkotmányjogi panaszban (is) sérelmezett, a bizonyítási teher elosztásával, illetve az arról való tájékoztatás elmaradásával kapcsolatos érveire is. Ezzel kapcsolatban rámutatott arra, miszerint a másodfokon eljáró bíróság helyesen állapította meg, hogy a perben a kiemelt jelentőségű perekre vonatkozó szabályok voltak alkalmazandóak, márpedig az erre vonatkozó különleges eljárási szabályok alapján „[a] Pp. XXVI. fejezete szerinti különleges eljárási szabályoknak megfelelően a kiemelt jelentőségű perekben a bíróság nem köteles a jogvita eldöntése érdekében a bizonyításra szoruló tényekről, a bizonyítási teherről, illetve a bizonyitás sikertelenségének következményeiről a feleket előzetesen tájékoztatni [Pp. 3. § (3) bekezdés], ezt ellensúlyozandó került előírásra az a szabály, ami szerint a kiemelt jelentőségű perben a jogi képviselet kötelező. Ez az eljáró jogi képviselők nagyobb önállóságát követeli meg az eljárás során [386/A. § (3) bekezdés]”. Az iratokból megállapíthatóan a bizonyítási teherrel, illetve a bizonyításra szoruló tényekkel, valamint az ezekre vonatkozó tájékoztatás elmaradásával kapcsolatos indítványozói érveknek a Kúria ezen indokok alapján nem adott helyt.
      [19] Mivel a kifejtettek alapján az Alkotmánybíróság az indítványozótól eltérően ítélte meg azt a kérdést, hogy a ­Kúria támadott döntése az indítványozó által kifogásolt kérdésekben tartalmaz-e érdemi indokolást, sem az ezekkel kapcsolatos, sem pedig azon érvei nem alapozhattak meg érdemi (alkotmányossági) vizsgálatot, amelyek az érdemi indokolás állított hiányából a bírósághoz forduláshoz való jog sérelmét vezették le.
      [20] Az indítványozó nem ért egyet a számára kedvezőtlen tartalmú ítéletekben foglalt egyes megállapításokkal, és indítványában az ezekkel kapcsolatos eltérő jogi álláspontja okán állított a bírósági eljárásokkal összefüggésben különféle – véleménye szerint alapjogi sérelem megállapítását is megalapozó – bizonyítási, indokolási és jogértelmezési hiányosságokat. Ezek azonban az Alkotmánybíróság megítélése szerint nem vetik fel a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség fennállásának lehetőségét.
      [21] Jelen ügyben is hangsúlyozni kell, hogy a „bírói döntés elleni alkotmányjogi panasz nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírói határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének” {3107/2016. (V. 24.) AB végzés, Indokolás [35]}. Az Alkotmánybíróság a bírói döntéssel szemben benyújtott alkotmányjogi panasz intézményén keresztül is az Alaptörvényt és az abban elismert jogokat oltalmazhatja {erről lásd elsőként: 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13]}. Vagyis az Alkotmánybíróság a bírói döntések felülvizsgálata során is az Alaptörvényben elismert alapjogi követelményrendszer tényleges érvényesülését garantálja. „A jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki. Ez a jogkör azonban nem teremthet alapot arra, hogy minden olyan esetben beavatkozzon a bíróságok tevékenységébe, amikor olyan (állítólagos) jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor, mely egyéb jogorvoslati eszközzel már nem orvosolható. Sem a jogállamiság elvont elve, sem a tisztességes eljárás alapjoga, sem a diszkrimináció tilalma nem teremthet alapot arra, hogy az Alkotmánybíróság a bírósági szervezet feletti »szuperbíróság« szerepébe lépjen, és hagyományos jogorvoslati fórumként járjon el. […] A bíró bármely ténybeli vagy jogi tévedése nem teszi automatikusan tisztesség­telenné az egész eljárást, mivel az ilyen tévedések teljesen soha nem küszöbölhetők ki, azokat az igazság­szolgáltatás ma ismert rendszere magában hordozza.” {3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14]–[15]}
      [22] Megjegyzendő, hogy az Alkotmánybíróság éppen az indítványozó által is hivatkozott 7/2013. (III. 1.) AB határozatban bontotta ki az indokolt bírói döntéshez való jogot a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogból. Ennek alapján „az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében rejlő indokolási kötelezettség alkotmányos követelménye a bíróság döntési szabadságának abszolút korlátját jelenti, nevezetesen azt, hogy döntésének indokairól az eljárási törvényeknek megfelelően szükséges számot adnia” {7/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [34]}. Ezzel összefüggésben ugyanakkor emlékeztetni szükséges arra is, hogy „[a]z alkotmánybírósági gyakorlat szerint a bíróságok indokolási kötelezettségéből nem következik a felek által felhozott minden észrevétel egyenként való megcáfolási kötelezettsége, különösen nem a szubjektív elvárásaikat is kielégítő mélységű érvrendszer bemutatása {3107/2016. (V. 24.) AB határozat, Indokolás [38]; 30/2014. (IX. 30.) AB határozat, Indokolás [89]}. Az indokolási kötelezettség azt az elvárást támasztja a bírósággal szemben, hogy a döntés indokolásának nem minden egyes részletre, hanem az ügy érdeme szempontjából releváns kérdésekre kell kiterjednie” {lásd 3159/2018. (V. 16.) AB határozat, Indokolás [31], megerősítette pl. 18/2018. (VI. 12.) AB határozat}.
      [23] Önmagában az, hogy az indítványozó az egyébként megindokolt bírósági döntést megalapozatlannak, tévesnek és magára nézve sérelmesnek tartja, a fentebb idézett állandó gyakorlat szerint nem tekinthető az eljárás tisztességessége [Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdés] követelményrendszerén belül értékelhető alkotmányossági kérdésnek. Mindezek alapján megállapítható, hogy az indítványban foglaltak a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség fennálltának lehetőségét nem vetik fel.
      [24] Összefoglalva: az Alkotmánybíróság nem talált olyan körülményt, amelyet az Alaptörvény felhívott rendel­kezésével összefüggésben alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként vagy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességként lehetne értékelni, és amely ezért az indítvány érdemi vizsgálatát meg­alapozhatná.

      [25] 4. Ezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz befogadására, mivel az nem felel meg az Abtv. 29. §-ában írott feltételeknek, nincs lehetőség. Az Alkotmánybíróság ezért a kérelmet az Abtv. 47. § (1) bekezdése, 50. §-a és az 56. § (1)–(3) bekezdései, valamint az Ügyrend 5. § (1) és (2) bekezdései alapján eljárva, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.
          Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
          tanácsvezető alkotmánybíró
          .
          Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
          tanácsvezető alkotmánybíró
          az aláírásban akadályozott

          dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó

          alkotmánybíró helyett

          Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
          tanácsvezető alkotmánybíró
          az aláírásban akadályozott

          dr. Szabó Marcel

          alkotmánybíró helyett
          .
          Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
          tanácsvezető alkotmánybíró
          az aláírásban akadályozott

          dr. Salamon László

          előadó alkotmánybíró helyett

          Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
          tanácsvezető alkotmánybíró
          az aláírásban akadályozott

          dr. Szalay Péter

          alkotmánybíró helyett
          .

          .
          English:
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          02/11/2020
          Subject of the case:
          .
          Constitutional complaint against the judgement No. Pfv.V.20.765/2019/30 of the Curia (fee payment)
          Number of the Decision:
          .
          3089/2022. (III. 10.)
          Date of the decision:
          .
          02/15/2022
          .
          .