Hungarian

Ügyszám: .	310/D/1999
Előadó alkotmánybíró: Balogh Elemér Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 22/2007. (IV. 5.) AB határozat .

ABH oldalszáma: 2007/928 .

A döntés kelte: Budapest, 04/03/2007 .

.

A döntés szövege: .

A döntés szövege:                  A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az  Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta  a következő                          határozatot:   Az   Alkotmánybíróság   megállapítja,   hogy   a   megváltozott munkaképességű   dolgozók   foglalkoztatásáról   és   szociális ellátásáról szóló 8/1983. (VI. 29.) EüM–PM együttes rendeletnek az  e  rendelet  módosításáról szóló 20/1993. (XI.  17.)  NM–PM együttes  rendelet  7. § (2) bekezdésével megállapított,  1997. december   31-ig   hatályban   volt   22.   §   (4)   bekezdése alkotmányellenes  volt, ezért e rendelkezés a Fővárosi  Bíróság előtt  jogerősen befejezett 60. Kf. 33.653/1998.  számú  ügyben nem alkalmazható. Az  Alkotmánybíróság  ezt  a határozatát  a  Magyar  Közlönyben közzéteszi.                            Indokolás                                                               I.    Az   indítványozó  alkotmányjogi  panaszában  a   megváltozott munkaképességű   dolgozók   foglalkoztatásáról   és   szociális ellátásáról szóló 8/1983. (VI. 29.) EüM–PM együttes rendelet (a továbbiakban:  R.)  22.  §  (4)  bekezdésének  a   megváltozott munkaképességű   dolgozók   foglalkoztatásáról   és   szociális ellátásáról  szóló  8/1983. (VI. 29.) EüM–PM együttes  rendelet módosításáról szóló 20/1993. (XI. 17.) NM–PM együttes  rendelet (a  továbbiakban:  Rm.)  7.  §  (2) bekezdésével  megállapított szövege      alkotmányellenességének     megállapítását      és megsemmisítését,  valamint e rendelkezésnek a Fővárosi  Bíróság 60. Kf. 33.653/1998/3. számú jogerős ítéletével elbírált ügyben való  alkalmazása  kizárását kezdeményezte. E  határozatában  a Fővárosi Bíróság, mint másodfokú bíróság helybenhagyta a  Pesti Központi  Kerületi  Bíróság  ítéletét,  amely  elutasította   a panaszosnak  a  Nyugdíjfolyósító  Igazgatóság  ellen  indított, rendszeres    szociális    járadék    és    özvegyi     nyugdíj együttfolyósítására  irányuló kérelmet elutasító  közigazgatási határozat    felülvizsgálatára    irányuló    keresetét.     Az alkotmányjogi   panaszban   sérelmezett   ügyben   a    bíróság megállapította,   hogy   az  özvegyi   nyugdíj   folyósításának szüneteltetésére jogszerűen került sor: a felperes 1991. január 1-től rendszeres szociális járadékban részesült, 1995. július 1- től pedig özvegyi nyugdíjra is jogosulttá vált, a két ellátásra egyaránt jogosult személy részére azonban – az R.-nek  az  Rm.- mel  megállapított  22. § (4) bekezdése alapján  –  a  jogosult választása szerint csak az egyik ellátás folyósítható.    Az  indítványozó szerint az R. támadott rendelkezése sérti  az Alkotmány  37.  §  (3)  bekezdését, mert  felhatalmazás  nélkül „túlterjeszkedik” a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvénynek  (a továbbiakban: T.) a kettős nyugellátás  tilalmát szabályozó kógens és taxatív rendelkezésein. A T. 36. § (1)  és (2)  bekezdése a rendszeres szociális járadékot nem sorolja fel a  nyugellátások  között,  a T. tehát  nem  tiltja  az  özvegyi nyugdíj folyósítását a rendszeres szociális járadék mellett „és nem   ad   felhatalmazást   sem  a  végrehajtásról   gondoskodó kormánynak (124. §), sem másnak, hogy ilyen tilalmat állapítson meg”.  Az együttfolyósításra vonatkozó igénye elutasítására  az R.-nek  az  Rm.-mel  megállapított 22. §  (4)  bekezdése  adott alapot, amely rendelkezés az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdésében foglalt, özvegysége esetére biztosított jogát is sérti.                                                               II.    Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:    „37.    §    (3)    A    Kormány   tagjai   törvényben    vagy kormányrendeletben kapott felhatalmazás alapján feladatkörükben eljárva   rendeletet   adnak   ki,   amelyek   törvénnyel    és kormányrendelettel nem lehetnek ellentétesek. A rendeleteket  a hivatalos lapban ki kell hirdetni.”  „70/E.  § (1) A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk  van a   szociális   biztonsághoz;  öregség,  betegség,  rokkantság, özvegység,   árvaság   és   önhibájukon   kívül   bekövetkezett munkanélküliség  esetén a megélhetésükhöz  szükséges  ellátásra jogosultak.”    Az R. megsemmisíteni kért rendelkezése:    „22.  §  (4)  Az  özvegyi  nyugdíjra  (özvegyi  járadékra)  és rendszeres   szociális  járadékra  1992.   szeptember   1-jétől egyaránt   jogosult  személy  részére  a  jogosult   választása szerinti ellátást kell folyósítani.”                                III.    Az alkotmányjogi panasz megalapozott.    1.   Az  Alkotmánybíróság  elsőként  azt  vizsgálta,  hogy  az alkotmányjogi  panasz  előterjesztésének  törvényi   feltételei fennállnak-e.    Az  Alkotmánybíróságról  szóló 1989.  évi  XXXII.  törvény  (a továbbiakban:   Abtv.)  48.  §  (1)  bekezdése  értelmében   az Alkotmányban    biztosított    jogainak    megsértése     miatt alkotmányjogi  panasszal  fordulhat az Alkotmánybírósághoz  az, akinek  a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit  már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.   Az   Abtv.  48.  §  (2)  bekezdése   szerint   az alkotmányjogi   panaszt  a  jogerős  határozat   kézbesítésétől számított  hatvan  napon  belül lehet  írásban  benyújtani.  Az Alkotmánybíróság  megállapította,  hogy  az  indítványozó  jogi képviselője a jogerős ítéletet 1999. február 2-án vette kézhez, az alkotmányjogi panaszt pedig 1999. április 6-án adta postára. Mivel  az  alkotmányjogi  panasz előterjesztésére  nyitva  álló hatvan napos határidő utolsó napja 1999. április 3-ra, szombati napra  esett,  a  postára adás pedig – figyelemmel  arra,  hogy április 5-e (húsvéthétfő) munkaszüneti nap volt – az ezt követő első  munkanapon megtörtént, a panasz határidőben benyújtottnak tekintendő. Ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi  panaszt irdemben bírálta el.    Az  Alkotmánybíróság eljárása során megállapította, hogy az R. 22. § (4) bekezdésének az Rm.-mel megállapított szövegét még az alkotmányjogi panasz benyújtását megelőzően, 1998. január 1-jei hatállyal  módosította  a megváltozott munkaképességű  dolgozók foglalkoztatásáról és szociális ellátásáról szóló 8/1983.  (VI. 29.)  EüM-PM  együttes  rendelet módosításáról  szóló  66/1997. (XII. 29.) NM-PM együttes rendelet (a továbbiakban: Rm2.) 3.  § (2)  bekezdése. Ebből következően az indítvány már nem hatályos jogszabály    alkotmányellenességének    megállapítására     és megsemmisítésére   irányul.  Az  Alkotmánybíróság   hatáskörébe főszabályként         csak        hatályos         jogszabályok alkotmányellenességének utólagos vizsgálata tartozik.  Hatályon kívül  helyezett, illetőleg módosított jogszabályi  rendelkezés alkotmányosságának  vizsgálatára az Alkotmánybíróság  hatásköre csak  akkor  terjed ki, ha annak alkalmazhatósága az eldöntendő kérdés.  (335/B/1990.  AB végzés, ABH  1990,  261.)  A  konkrét normakontroll  két  esetében, az  Abtv.  38.  §  (1)  bekezdése alapján  benyújtott  bírói kezdeményezés  és  48.  §-a  alapján előterjesztett alkotmányjogi panasz alapján – mivel ilyenkor az alkalmazási   tilalom   kimondására   van   lehetőség   –    az Alkotmánybíróság      már     nem     hatályos      rendelkezés alkotmányellenességét   is  vizsgálja.   Mivel   az   indítvány alkotmányjogi  panasz,  az Alkotmánybíróság  a  vizsgálatot  az alkotmányjogi  panasz  alapjául  szolgáló  ügyben   alkalmazott rendelkezés tekintetében folytatta le.    2.  Az  Alkotmánybíróság  eljárása  során  elsőként  a  formai alkotmányellenességre vonatkozó kifogást vizsgálta  meg,  amely szerint  az  indítványozó  ügyében  az  R.-nek  az  Rm.   által jogalkotói felhatalmazás nélkül megállapított szabálya alapján, a  T. rendelkezéseibe ütközően került sor az özvegyi nyugdíjnak a  rendszeres  szociális  járadék mellett  történő  folyósítása korlátozására. E körben az Alkotmánybíróságnak először  arra  a kérdésre  kellett választ adnia, rendelkezett-e a jogalkotó  az özvegyi  nyugdíjra  való jogosultság –  ideértve  a  folyósítás szüneteltetésére   alapot   adó   ok   meghatározását   is    – feltételeinek szabályozására.    Az   indítványozó  által  –  a  rendszeres  szociális  járadék folyósításával  egyidejűleg  – igényelt  özvegyi  nyugdíjat  az indítványozó    igényének   elbírálásakor   hatályos    T.    a társadalombiztosítás keretében járó hozzátartozói nyugellátások között  szabályozta  [T.  36. §].  Az  özvegyi  nyugdíjra  való jogosultság feltételeit a T. 58. § – 68. §-ai határozták meg, a T.   emellett  rendelkezett  a  társadalombiztosítás  keretében biztosított  több  nyugellátás, e körben konkrétan  az  özvegyi nyugdíj   és   a  T.  által  szabályozott  egyéb  nyugellátások együttfolyósításának korlátozásáról is [T. 38. §, 65/A. §,  75. §]. A T. az özvegyi nyugdíjra való jogosultságot, illetve annak folyósítását nem korlátozta azon az alapon, hogy az igénylő  az R.  által  szabályozott,  a  megváltozott  munkaképességű,  nem rehabilitálható munkavállalók szociális ellátását biztosító ún. nyugdíjszerű   rendszeres  szociális   ellátásban   (rendszeres szociális járadékban) részesül. A panaszos igénye nem  is  ezen az  alapon,  hanem az R.-nek az Rm.-mel beiktatott  22.  §  (4) bekezdése   alapján  került  elutasításra,  amely  az   özvegyi nyugdíjra  és a rendszeres szociális járadékra 1992. szeptember 1-jétől  egyaránt jogosult személy részére csak az  egyik  –  a jogosult  választása  szerinti  –  ellátás  folyósítását  tette lehetővé.    A   fentiek  alapján  megállapítható,  hogy  a  jogalkotó   (a népjóléti  és  a pénzügyminiszter) az Rm.-nek az R.-t  módosító rendelkezése  megalkotása során a rendszeres szociális  járadék mellett  szabályozás alá vonta (feltételhez kötötte) az özvegyi nyugdíj  folyósítását is. Az özvegyi nyugdíjra való jogosultság feltételrendszerének  (ideértve a  folyósítás  szüneteltetésére okot  adó  körülményeket is) szabályozására azonban a jogalkotó nem rendelkezett felhatalmazással: erről sem a T. [124. §], sem az   Rm.   kiadása  időpontjában  hatályos  más   törvény   nem rendelkezett  (az Rm. sem hivatkozott arra, hogy  kibocsátására felhatalmazás alapján került sor).    Mindezek  miatt  az  R.  Rm.-mel  megállapított  22.   §   (4) bekezdése  sérti  az Alkotmány 37. § (3) bekezdését,  ezért  az Alkotmánybíróság  megállapította,  hogy  az   R.   indítványozó ügyében  alkalmazott, 1997. december 31-ig hatályos 22.  §  (4) bekezdése  alkotmányellenes volt.  Tekintettel  arra,  hogy  az Alkotmánybíróság  a  felhatalmazás  nélküli  jogalkotás  miatti alkotmányellenességet  megállapította, – állandó  gyakorlatának megfelelően [64/1991. (XII. 17.) AB határozat, ABH  1991,  297, 307.;  30/2000. (X. 11.) AB határozat, ABH 2000, 202,  209.]  – nem vizsgálta, hogy a támadott szabály törvénnyel ellentétesen, illetve   az   Alkotmány  70/E.  §  (1)  bekezdésébe   ütközően korlátozta-e az özvegyi nyugdíj folyósítását.    Mivel  az  R. jelen határozatban vizsgált rendelkezését  1998. január  1-jei  hatállyal  módosította az  Rm2.,  a  rendelkezés megsemmisítésére nem kerülhet sor. Az Abtv. 43. § (4) bekezdése alapján azonban – amely az Abtv. 48. § (3) bekezdése alapján az alkotmányjogi    panasz    esetére    is    irányadó    –    az Alkotmánybíróságnak  lehetősége  van  arra,  hogy  kizárja   az alkotmányellenesnek   ítélt  jogszabályi  rendelkezés   konkrét ügyben  való  alkalmazását,  ha azt  a  jogbiztonság,  vagy  az eljárást  kezdeményező  különösen fontos  érdeke  indokolja.  A felhatalmazás  nélküli  jogalkotás – az  Alkotmány  37.  §  (3) bekezdésén  túlmenően  – megalapozza  az  Alkotmány  2.  §  (1) bekezdésében  foglalt jogállamiság követelményének  megsértését is,  nyilvánvalóan súlyosan sérti a jogbiztonságot,  ezért,  és mert  azt a panaszos különösen fontos érdeke is indokolja –  az Alkotmánybíróság   az  Abtv.  43.  §  (4)   bekezdése   alapján megtiltotta  az  alkotmányellenes  rendelkezésnek  a   Fővárosi Bíróság által jogerősen befejezett 60. Kf. 33.653/1998.  ügyben való alkalmazását.    Az  Alkotmánybíróság e határozatnak a Magyar  Közlönyben  való közzétételét az Abtv. 41. §-a alapján rendelte el.      Dr. Balogh Elemér                   Dr. Kovács Péter      előadó alkotmánybíró                   alkotmánybíró                                                       Dr. Paczolay Péter                          alkotmánybíró .

English: .
Petition filed: .
.
Number of the Decision: .	22/2007. (IV. 5.)
Date of the decision: .	04/03/2007
.
.