Hungarian

Ügyszám: .	604/B/2009
Előadó alkotmánybíró: Balogh Elemér Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 604/B/2009. AB határozat .

ABH oldalszáma: 2010/2077 .

A döntés kelte: Budapest, 06/22/2010 .

.

A döntés szövege: .

A döntés szövege:                  A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő                                                          határozatot:                                 1. Az Alkotmánybíróság a „Civitas Fortissima”-Balassagyarmat, a legbátrabb  városról  szóló 2005. évi XXXIX.  törvénynek  és  a „Communitas Fortissima”-Kercaszomor a legbátrabb faluról  szóló 2008. évi LXIV. törvénynek az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdés f) pontja alapján fennálló alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja. 2. Az Alkotmánybíróság a „Civitas Fortissima”-Balassagyarmat, a legbátrabb  városról  szóló 2005. évi XXXIX.  törvénynek  és  a „Communitas Fortissima”-Kercaszomor a legbátrabb faluról  szóló 2008.  évi  LXIV.  törvénynek az Alkotmány 2. §  (1)  bekezdése alapján   fennálló   alkotmányellenessége  megállapítására   és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja.                            Indokolás                               I. Az   indítványozó  a  „Civitas  Fortissima”-Balassagyarmat,   a legbátrabb   városról  szóló  2005.  évi  XXXIX.   törvény   (a továbbikban:  CFB tv.) és a „Communitas Fortissima”-Kercaszomor a   legbátrabb  faluról  szóló  2008.  évi  LXIV.  törvény   (a továbbikban:   CFK   tv.)   alkotmányellenességének    utólagos megállapítására és megsemmisítésére terjesztett elő  indítványt az  Alkotmánybírósághoz. Érvelése szerint a támadott  törvények sértik az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdésének f) pontját,  mivel az  itt  szabályozott,  a helyi képviselő-testületet  megillető „jogosítványok” a képviselőtestület kizárólagos  jogosítványai; az  önkormányzati jelképeket más szerv nem módosíthatja és  nem egészítheti ki. Az   indítványozó   „ugyanezen  indokok  miatt”   ellentétesnek tekintette  a  kifogásolt törvényeket a helyi önkormányzatokról szóló  1990.  évi  LXV.  törvény (a továbbiakban:  Ötv.)  1.  § (6)  bekezdés a) pontjával és 10. § (1) bekezdés c)  pontjával, valamint  a  jogalkotásról  szóló  1987.  évi  XI.  törvény  (a továbbiakban: Jat.) 2. §-ával és 17. §-ával is. Az  Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiság részét képező jogbiztonság alkotmányi rendelkezésével is ellentétesnek ítélte a támadott törvényeket az indítványozó, mivel „nem  volt előrelátható,  kiszámítható, hogy milyen rendező  elv  alapján, milyen  eljárási  rend  alkalmazásával”  lehet  a  törvényekben megjelölt   címeket   elnyerni.   Az   indítványozó    érvelése alátámasztására   az   Alkotmánybíróság   több    korábbi,    a normavilágosság   követelményét   vizsgáló   határozatára    is hivatkozott. Az  indítványozó  szerint  a  „népnyelvben”  előfordul  egy-egy település  valamilyen jelzővel való felruházása, azonban  ennek normában  való rögzítése számára nem fogadható el. Utalt  arra, hogy   a   „történelem   idősíkjában   sajnos   számos   magyar településnek kellett csapásokat elszenvedni, és kellett az  ott lakóknak akár életüket, vérüket áldozva is harcolni.”  Így  nem vitatva Kercaszomor lakóinak az 1920. évi fegyveres felkelésben tanúsított   bátor   magatartását,   amit   példamutatónak   és emlékezetre méltónak tart, mindez véleménye szerint nem jelenti azt,  hogy „Magyarország bármelyik másik településén nem  folyt hősi  áldozatokat követő harc”, illetve hogy az országgyűlésnek ne   lett  volna  „egyéb  jogszerű  eszköze”  megemlékezni   „a Kercaszomorban tanúsított hősi tettekről.” Az  indítványozó  szerint  a támadott törvények  megalkotásával „jogbiztonságot  sértő  helyzet”  alakult  ki,   mivel   ha   a négyévente megtartott önkormányzati választások során  változik a képviselőtestület összetétele, és az új összetételű képviselő testület  „egy más kinézetű, tartalmú, formájú jelképet  alkot, amin   nem  szerepel  a  jelszó”,  akkor  ellentétbe  kerül   a kifogásolt  törvényekkel.  Ha a képviselő-testület  betartja  a vitatott  törvényi  rendelkezéseket,  akkor  csak  az   azokban foglalt  „jelszóval  bíró  jelképet”  alkothat,  míg  a   többi önkörmányzat „tetszése szerint alkothat jelképet”.                                 II. 1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései: „2.   §   (1)  A  Magyar  Köztársaság  független,  demokratikus jogállam.” „44/A. § (1) A helyi képviselőtestület: (…) f)  önkormányzati jelképeket alkothat, helyi kitüntetéseket  és elismerő címeket alapíthat, (...)” 2. A CFB tv. indítvánnyal támadott rendelkezései: „2005. évi XXXIX. törvény »Civitas Fortissima« – Balassagyarmat, a legbátrabb városról Az  Országgyűlés fejet hajt Balassagyarmat lakóinak és védőinek az  1919-es támadás idején a város hősies védelmében tanúsított bátor magatartása előtt, ezért az alábbi törvényt alkotja: 1.  §  Az Országgyűlés Balassagyarmat védőinek tántoríthatatlan bátorságát örök emlékezetül törvénybe iktatja. 2.  §  Az  Országgyűlés Balassagyarmat városnak  a  »Legbátrabb Város« (»Civitas Fortissima«) címet adományozza. 3.   §  Balassagyarmat  város  címere  a  »Civitas  Fortissima« jelszóval egészül ki. 4. § Ez a törvény a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba.” 3. A CFK tv. indítvánnyal támadott rendelkezései:                                                    „2008. évi LXIV. törvény   »Communitas Fortissima« – Kercaszomor a legbátrabb faluról Az  Országgyűlés  fejet hajt Kercaszomor  lakóinak,  a  falujuk Magyarországhoz tartozása érdekében indított, 1920-as fegyveres felkelésben tanúsított bátor magatartása előtt, ezért az alábbi törvényt alkotja: 1.  §  Az  Országgyűlés  Kercaszomor védőinek  tántoríthatatlan bátorságát — örök emlékezetül — törvénybe iktatja. 2.  § Az Országgyűlés Kercaszomor községnek a »Legbátrabb falu« (»Communitas Fortissima«) címet adományozza. 3.  §  Kercaszomor  község  címere  a  »Communitas  Fortissima« jelszóval egészül ki. 4. § Ez a törvény a kihirdetést követő 8. napon lép hatályba.”                                                              III. Az indítvány nem megalapozott. Az    Alkotmánybíróság   elsőként   az   Alkotmány   44/A.    § (1)   bekezdésének   f)  pontja  alkotmányellenességét   állító indítványt  bírálta el. Az indítványozó a támadott  törvényeket azért    tekintette   ellentétesnek   az   Alkotmány   említett rendelkezésével,  mert  az véleménye  szerint  olyan,  a  helyi képviselő-testületet megillető „jogosítványt” szabályoz,  amely azt  kizárólagosan  illeti meg, és amelyet más  szervvel  („pl. Országgyűlés”) együttesen nem gyakorolhat. Érvelése  szerint  a helyi   képviselő-testület   által  megalkotott   önkormányzati jelképeket más szerv nem módosíthatja, nem egészítheti ki. Az  önkormányzati alapjogokat az Alkotmány 44/A. §-a  határozza meg.  Az  Alkotmánybíróság már több korábbi határozatában  [pl. 1/1993. (I. 13.) AB határozat, ABH 1993, 27; 4/1993. (II.  12.) AB  határozat, ABH 1993, 48.; 57/1994. (IX. 17.) AB  határozat, ABH   1994,   316.]   vizsgálta  az   önkormányzati   alapjogok természetét,   elemezte   azok   sajátosságait.   Az   említett határozataiban   az   Alkotmánybíróság  kifejtette,   hogy   az Alkotmány  44/A.  § (1) bekezdésében szabályozott  alapjogok  a helyi     képviselő-testület    számára    biztosított    olyan hatáskörcsoportok,  amelyek  a helyi  önkormányzás  körében  az önkormányzatok   számára  biztosított   autonómia   alkotmányos garanciáit képezik. Az   Alkotmánybíróság  a  hivatkozott  határozataiban  arra  is rámutatott   továbbá,   hogy  az  önkormányzatokat   az   egyes önkormányzati   alapjogok  körében  megillető   autonómia   nem feltétlen   és   korlátozhatatlan.  Az   alapjogok   alkotmányi szabályozása  elsősorban a Kormánnyal és  az  államigazgatással szemben  nyújt alkotmányos garanciát az önkormányzatok számára. A   törvényhozót  az  Alkotmányban  szabályozott  önkormányzati alapjogok  annyiban korlátozzák, hogy azokat nem  vonhatja  el, nem   állapíthat  meg  olyan  mértékű  korlátozásokat,  amelyek valamely   önkormányzati  alapjog  tartalmának  kiüresedéséhez, tényleges elvonásához vezetnek. Az  Alkotmánybíróság  a  18/1993. (III.  19.)  AB  határozatban kifejtette,  hogy  az  önkormányzati alapjogokat  csak  törvény korlátozhatja, a lényeges tartalom érintése nélkül. A  lényeges tartalom akkor sérül, ha a törvényi korlátozás eredményeként az önkormányzati alapjog tartalma kiüresedik. Az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdésével meghatározott hatáskörcsoportok, önkormányzati alapjogok egy, az állam közhatalmi szervezeti rendszerén  belül elhelyezkedő,    az   Alkotmányban   szabályozott    szervtípus autonómiáját hivatottak garantálni. Az  Alkotmánybíróság  az 56/1996. (XII. 12.)  AB  határozatában megállapította, hogy az önkormányzati alapjogokat az  Alkotmány nem  részesíti  a  XII.  fejezetben  szabályozott  —  az  egyén autonómiájának  alkotmányos  garanciáit  jelentő   —   alapvető jogokat  megillető, azokkal azonos alapjogi  védelemben.  Ebből következően  az önkormányzati alapjogok korlátozásával  szemben nem   alkotmányossági  követelmény  az,  hogy   arra   valamely alkotmányos jog érvényesítése, illetve alkotmányos cél  elérése érdekében szükségszerűen és azzal arányosan kerüljön sor.  (ABH 1996, 204, 207.) Az  Alkotmány 44/A. § (1) bekezdés f) pontja értelmében a helyi képviselő-testület  önkormányzati  jelképeket  alkothat,  helyi kitüntetéseket  és elismerő címeket alapíthat.  Az  Ötv.  1.  § (6)  bekezdésének a) pontja — mintegy megismételve az Alkotmány idézett  rendelkezését — rögzíti, hogy a helyi  önkormányzat  a törvény keretei között önkormányzati jelképeket alkothat, helyi kitüntetéseket és elismerő címeket alapíthat.  Az  Ötv.  10.  § (1)  bekezdésének  c) pontja alapján az önkormányzati  jelképek meghatározása és azok használatának a szabályozása a képviselő- testület át nem ruházható hatáskörébe tartozik. Az  Alkotmány és az Ötv. hivatkozott rendelkezései  egyaránt  a helyi  önkormányzat (ennek képviselő-testülete) által  alkotott önkormányzati  jelképekről, illetve az általa  alapított  helyi kitüntetésekről és elismerő címekről rendelkeznek. Az Alkotmány 44/A.  §  (1)  bekezdésének f) pontjában foglalt  önkormányzati alapjog  (hatáskör)  nem  terjed ki az önkormányzat  által  más szervektől kapott kitüntetésekre és címekre, mivel ezekről  nem az önkormányzat, hanem az arra jogosult szerv dönt. Az  Alkotmány 44/A. § (1) bekezdés f) pontjának első  fordulata önkormányzati alapjogként szabályozza az önkormányzati jelképek helyi    képviselő-testület   általi   megalkotását.   Ez    az önkormányzati  alapjog — csakúgy, mint  az  Alkotmány  44/A.  § (1)  bekezdésében  felsorolt többi alapjog —  törvényi  keretek között  és nem korlátozhatatlanul illeti meg az önkormányzatot. Az    Alkotmánybíróság   idézett   gyakorlata   értelmében   az önkormányzati  alapjogok  korlátozására  az  Alkotmány   8.   § (2)   bekezdésében  foglalt  rendelkezés  az  irányadó,   ebből következően  az  önkormányzati alapjog lényeges  tartalmának  a sérelme   (az   ebből   következő  alkotmányellenesség)   akkor állapítható  meg,  ha  a törvényi korlátozás  eredményeként  az önkormányzati alapjog tartalma kiüresedik. Az  Alkotmánybíróság  álláspontja szerint a  támadott  törvényi rendelkezésekben  található  (CFB  tv.  és  CFK  tv.  2.  §-ai) elismerő cím Országgyűlés általi — ad hoc törvényben foglalt  — adományozása,  az indítványozó által kifejtett indokok  alapján nem   hozható   alkotmányjogilag  értékelhető  kapcsolatba   az Alkotmány  44/A.  §  (1) bekezdésének f) pontjában  foglalt,  a helyi   képviselő-testületet  megillető  önkormányzati   jelkép alkotására,   valamint  helyi  kitüntetés   és   elismerő   cím alapítására  vonatkozó  önkormányzati alapjoggal.  Az  említett törvények  azon  rendelkezései (CFB tv. és CFK  tv.  3.  §-ai), amelyek az adományozott címnek megfelelő jelszóval egészítik ki az  érintett települések címerét, nem eredményezik az Alkotmány 44/A.  §  (1)  bekezdésének f) pontjában foglalt  önkormányzati alapjog  alkotmányellenes korlátozását, nem üresítik  ki  annak tartalmát.  Az,  hogy Balassagyarmat város címere  kiegészül  a „Civitas   Fortissima”  jelszóval,  illetve,  hogy  Kercaszomor község  címere  kiegészül a „Communitas Fortissima”  jelszóval, nem   vonja   el  az  érintett  települések  helyi   képviselő- testületeinek  azon önkormányzati alapjogát, hogy  a  település címerét  megalkossák, és azt a későbbiekben módosíthassák.  Az, hogy  az  érintett települések címerébe a kifogásolt  törvények beemelik  —  az Országgyűlés által adományozott elismerő  címek latin   nyelvű   megfelelőjével  egyező  —   jelszavakat,   nem tekinthetők  a  helyi  képviselő-testület önkormányzati  jelkép alkotására vonatkozó önkormányzati alapjoga korlátozásának sem, mivel   a   támadott   törvények  megalkotására   az   érintett települések  kezdeményezése alapján került sor, és  azok  olyan elismerő  címeket  iktattak törvénybe,  amelyeket  az  érintett településeknek  korábban más szerv/szervezet  adományozott,  és ezeket korábban is használhatták. Az  Alkotmánybíróság  megjegyzi,  hogy  a  magyar  jogtörténeti hagyományok alapján az Országgyűlés diszkrecionális döntése az, hogy   az   Alkotmány  értékrendjével  összhangban   álló   ún. emléktörvény  megalkotásával jelentős történelmi  esemény  vagy személy  emlékét  törvénybe  iktassa,  összefoglalva  abban  az említett eseményt vagy a személy tevékenységét (életútját),  és megindokolva  annak jelentőségét. Az indítvánnyal támadott  CFB és CFK tv.-ek ilyen sajátos szabályozási tárgyú —   kötelező   magatartási  szabályt  is   tartalmazó   —   ún. emléktörvények;  a preambulumuk tartalmazza  azt  a  történelmi eseményt,  amelynek emléket állítanak. Mindkét  törvény  azonos felépítésű, a preambulumot követően négy paragrafusból áll.  Az 1. § rendelkezik a történelmi esemény törvénybe iktatásáról,  a 2.  §  az  elismerő cím „adományozásáról”, a 3. §  az  érintett település  címerébe helyezi el az „adományozott”  elismerő  cím latin nyelvű jelszavát, míg a 4. § a törvény hatályba lépésének az időpontjáról rendelkezik. A kifogásolt törvények megalkotása az  Országgyűlés  szabad mérlegelésén nyugvó döntésén  alapult, azok nem az önkormányzat által alapított jelképre, nem a jelkép alapítását  biztosító  önkormányzati alapjogra  vonatkoznak.  A támadott  emléktörvények  megalkotásával  a  törvényalkotó  nem korlátozta  az  említett  önkormányzati  alapjogot,  hanem  épp ellenkezőleg,   kifejezve  tiszteletét   és   megbecsülését   a településekkel szemben, azok kezdeményezésére törvénybe iktatta címereiknek  a  támadott  törvényekben foglalt  jelszóval  való kiegészülését.  A  kifogásolt törvények speciális  szabályozási tárgya  tehát  fogalmilag  is  kizárja  az  indítványozó  által felhívott      önkormányzati     alapjog      sérelmének      a megállapíthatóságát. Az  indítványozó  az  Alkotmány 2. § (1)  bekezdésében  foglalt jogállamiság,    az    ennek   részét    képező    jogbiztonság követelményével is ellentétesnek ítélte a támadott törvényeket. Az   indítvány   nem   tartalmazza   ugyanakkor   az   állított alkotmányellenesség indokait. Az indítványozó nem  fejtette  ki azt,  hogy  a  támadott  törvények  a  jogállamiság  alkotmányi rendelkezéséből    az   Alkotmánybíróság    által    levezetett jogbiztonság  tartalmi  elemei közül  konkrétan  mely  tartalmi elemet és milyen indokkal sértik. Az    indítványozó    által   a   normavilágosság    alkotmányi követelményére      vonatkozó     korábbi     alkotmánybírósági határozatokból   kiemelt  indokolási  részek   önmagukban   nem pótolják az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII.  törvény 22. § (2) bekezdésében foglalt, a kérelem alapjául szolgáló  ok megjelölésére    vonatkozó   törvényi    kötelezettséget.    Az Alkotmánybíróság irányadó gyakorlata értelmében nem elegendő az Alkotmány egyes rendelkezéseire hivatkozni, az indítványban meg kell    indokolni,   hogy   az   Alkotmány   egyes    felhívott rendelkezéseit  a  megsemmisíteni  kért  jogszabály  miért   és mennyiben  sérti  (472/B/2000.  AB  végzés,  ABH  2001,  1655.; 494/B/2002. AB végzés, ABH 2002, 1783, 1784.). Az  Alkotmánybíróság  megjegyzi továbbá, hogy  az  indítványozó által  az  indítványban  megfogalmazott  kérdések,  az  ezekben utalásszerűen  megjelenő  —  általa  állított  —   szabályozási hiányosságok,   továbbá  „a  jogbiztonságot  sértő   helyzetre” történő  hivatkozás  szintén nem pótolja az absztrakt  utólagos normakontroll   hatáskörben   előterjesztett   indítvány   fent említett hiányosságát. A    kifejtettekre    tekintettel   az   Alkotmánybíróság    az Alkotmánybíróság    ideiglenes    ügyrendjéről     és     annak közzétételéről   szóló,   többször   módosított   és   egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat  (ABK  2009. január,  3.)  29.  §  d)  pontja  alapján  az  Alkotmány  2.  § (1)     bekezdésének     sérelmére     alapított     indítványt visszautasította. Az    indítványozó    a   támadott   törvények    szabályozását ellentétesnek  ítélte az Ötv. és a Jat. indítványban  felhívott rendelkezéseivel is. Az azonos jogforrási szinten  elhelyezkedő jogszabályok  (törvények) állított ellentétét azonban  érdemben nem  indokolta,  továbbá  nem fejtette  ki  azt  sem,  hogy  az álláspontja szerint mely alkotmányi rendelkezés sérelmét  idézi elő.  Az  Alkotmánybíróság megjegyzi,  hogy  már  több  korábbi határozatában rögzítette azt, hogy meghatározott életviszonyok, illetőleg   tényállások  ellentétes  —  vagy  az  értelmezéstől függően  ellentétes  —  törvényi rendezése  csak  akkor  jelent alkotmányellenességet,  ha  az  egyben  az  Alkotmány  valamely rendelkezésének  a  sérelmével is együtt  jár,  vagyis,  ha  az ellentétes  tartalmú  szabályozás anyagi alkotmányellenességhez vezet.  [35/1991. (VI. 20.) AB határozat, ABH 1991, 175,  176., 1383/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 585, 586., 2043/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 543, 544-545.] Ezért az állított  ellentét indokainak  a  kifejtése  mellett  is  az  indítvány   tartalmi elbírálásának  további feltételét képezte  volna  az  Alkotmány sérelmet  szenvedett  rendelkezésének  a  megjelölése   és   az állított alkotmányellenesség indokainak a megjelölése. Mindezekre   figyelemmel  az  Alkotmánybíróság   az   indítvány említett  részét  nem  találta önálló és  tartalmi  elbírálásra alkalmas indítványnak, ezért annak elbírálását mellőzte.                       Dr. Paczolay Péter                   az Alkotmánybíróság elnöke                                         Dr. Balogh Elemér          Dr. Bragyova András         előadó alkotmánybíró             alkotmánybíró                                         Dr. Holló András               Dr. Kiss László         alkotmánybíró                    alkotmánybíró                                         Dr. Kovács Péter        Dr. Lenkovics Barnabás         alkotmánybíró                    alkotmánybíró                                         Dr. Lévay Miklós          Dr. Trócsányi László         alkotmánybíró                    alkotmánybíró .

English: .
Petition filed: .
.
Number of the Decision: .	604/B/2009
Date of the decision: .	06/22/2010
.
.