A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazásának kizárására irányuló bírói kezdeményezés tárgyában meghozta a következő
h a t á r o z a t o t:
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a közszolgálati tisztviselőkről szóló törvénnyel összefüggő átmeneti, módosuló és hatályát vesztő szabályokról, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2012. évi V. törvény 3. § (5) bekezdése a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság előtt folyamatban lévő 5.Mf.680.475/2016. számú ügyben nem alkalmazható.
I n d o k o l á s I.
[1] 1. A Fővárosi Törvényszék fellebbezési tanácsa a magánszemély felperes által (a továbbiakban: felperes) a Földmérési és Távérzékelési Intézet alperes (a továbbiakban: alperes) ellen kormánytisztviselői jogviszony jogellenes megszüntetésének megállapítása és jogkövetkezményei alkalmazása iránt indított, és 5.Mf.680.475/2016. számon folyamatban lévő per vonatkozásában – az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés b) pontja és az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 25. §-a alapján – a bírósági eljárás felfüggesztése mellett, bírói kezdeményezéssel fordult az Alkotmánybírósághoz, amelyben a közszolgálati tisztviselőkről szóló törvénnyel összefüggő átmeneti, módosuló és hatályát vesztő szabályokról, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2012. évi V. törvény (a továbbiakban: Tv.) 3. § (5) bekezdésének az adott ügyben történő alkalmazásának kizárását kérte.
[2] 2. Az indítványozó bírói tanács a bírói kezdeményezés közvetlen előzményeként az Alkotmánybíróság 1/2016. (I. 29.) AB határozatára hivatkozott (a továbbiakban: Abh.), melyben az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Tv. 3. § (5) bekezdése az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésébe (a hátrányos tartalmú, visszamenőleges hatályú jogalkotás tilalmába) ütközik, és megsemmisítette azt. Az egyesített indítványok alapján meghozott határozat további jogkövetkezményeként az Abh. arról is rendelkezett, hogy a közzétételét követő napon hatályát vesztő törvényi rendelkezés az Alkotmánybíróság eljárásául szolgáló egyedi ügyekben, így a két bírói kezdeményezésben, továbbá az alkotmányjogi panaszban nem alkalmazható. Tekintettel arra, hogy az Abtv. 25. § (1) bekezdése alapján, ha a bírónak az előtte folyamatban levő egyedi ügy elbírálása során olyan jogszabályt kell alkalmaznia, amelynek alaptörvény-ellenességét az Alkotmánybíróság korábban már megállapította, az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés b) pontja alapján kezdeményezheti az Alkotmánybíróságnál az alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazásának kizárását, az előtte 5.Mf.680.475/2016. számon folyamatban lévő ügyben kezdeményezte a Tv. 3. § (5) bekezdése alkalmazásának kizárását.
[3] 3. A perbeli ügyben az alperesi munkáltató a felperes kormánytisztviselői jogviszonyát a kormánytisztviselők jogállásáról szóló 2010. évi LVIII. törvény (a továbbiakban: Ktjv.) 8. § (1) bekezdés b) pontja alapján a 2010. augusztus 30-án kelt intézkedésével indokolás nélküli felmentéssel megszüntette. Ezen intézkedést sérelmezve a felperes 2010. szeptember 29-én terjesztett elő keresetet a felmentés jogellenességének megállapítása és jogkövetkezményeinek alkalmazása iránt.
[4] A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2015. március 24. napján meghozott 11.M.4505/2010/81. számú közbenső ítéletével megállapította, hogy az alperesi munkáltató jogellenesen szüntette meg a felperes kormánytisztviselői jogviszonyát, továbbá az egyenlő bánásmód megsértését és a rendeltetésellenes joggyakorlás tényét is. A közbenső ítélet indokolásában arra is kitért, hogy a kormánytisztviselői jogviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményeire a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (a továbbiakban: Ktv.) 60. §-a tartalmazott rendelkezéseket, mely helyett a Tv. 3. § (5) bekezdése értelmében a folyamatban lévő perekben is a Kttv. 193. és 194. §-át kell alkalmazni. A közbenső ítélet 2015. május 21. napján emelkedett jogerőre.
[5] Ezen előzmények után hozta meg a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 11.M.4505/2010/100. számú ítéletét, melyben a felperesi keresetnek részben helyt adva kötelezte alperest elmaradt illetmény, cafeteria juttatás és ezek kamatai, 12 havi illetménynek megfelelő összeg és perköltség megfizetésére. A jogviszony jogellenes megszüntetése tárgyában a felperes teljes körűen pernyertes lett, az összegszerűség tekintetében – a fentieken túlmenően – bizonyos kereseti kérelmeket azonban nem talált megalapozottnak a bíróság. Ezen ítéletében kitért a bíróság arra is, hogy a Tv. 3. § (5) bekezdése és a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény (a továbbiakban: Kttv.) 193–194. §-ai tekintetében nem találta alaposnak a felperes alkalmazhatósággal kapcsolatos kifogásait, és elutasította a felperes ezzel kapcsolatos alkotmánybírósági eljárás kezdeményezésére irányuló kérelmét.
[6] Az indítványozó bírói tanács ezen első fokú bírósági ítélet elleni fellebbezési eljárásban terjesztett elő bírói kezdeményezést.
[7] 4. A másodfokon eljáró, indítványozó bírói tanács észlelte, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének meghozatalát követően az Alkotmánybíróság az Abh.-val megsemmisítette a Tv. 3. § (5) bekezdését, mert az a hátrányos tartalmú, visszamenőleges hatályú jogalkotás tilalmába ütközött. Az indítványozó előadta, hogy a Tv. 3. § (5) bekezdése akként rendelkezett, hogy a Kttv. 193. és 194. §-át a folyamatban lévő perekben is alkalmazni kell. A bírói kezdeményezés ismerteti, hogy az előtte fellebbezés folytán folyamatban lévő perben a jogellenes jogviszony megszüntetés jogkövetkezményeinek levonásáról való döntése során, a jogellenes felmentésre alapított anyagi igények elbírálásakor olyan jogszabályi rendelkezést kellene alkalmaznia, amelyet az elsőfokú bíróság ítéletének meghozatalát követően az Alkotmánybíróság az Abh.-ban alaptörvény-ellenesnek minősített.
II.
[8] 1. Az Alaptörvénynek az indítvánnyal érintett rendelkezése:
„B) cikk (1) Magyarország független, demokratikus jogállam.”
[9] 2. A Tv.-nek az indítvány által támadott, az alkalmazási tilalommal érintett rendelkezése:
„3. § (5) A Kttv. 193. és 194. §-át a folyamatban lévő perekben is alkalmazni kell.”
III.
[10] A bírói kezdeményezés megalapozott.
[11] 1. Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt megállapította, hogy a bírói kezdeményezés megfelel az Alaptörvényben, illetve az Abtv.-ben előírt formai és tartalmi feltételeknek, érdemi elbírálásra alkalmas.
[12] 2. Az Alkotmánybíróság nélkülözhetetlennek tartja felidézni az Abh. – jelen ügy szempontjából – releváns megállapításait és az ügy sarokpontjait. Hangsúlyozza az Alkotmánybíróság, hogy az Abh. meghozatala során egyesített ügyekben hozott döntést: az Abtv. 58. § (2) bekezdése és az Ügyrend 34. § (1) bekezdése alapján két bírói kezdeményezést és egy alkotmányjogi panaszt egyesített és bírált el érdemben. Az Abh. megállapította, hogy a Tv. 3. § (5) bekezdése alaptörvény-ellenes, azt ex nunc hatállyal megsemmisítette, és mind a három eljárásban alkalmazási tilalmat rendelt el, azzal, hogy az indokolásban felhívta a figyelmet arra, hogy a sikeres alkotmányjogi panasz orvoslásának további eljárási eszközét a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 360. § a) pontja alapján a Kúriának kell megállapítania.
[13] Az egyesített ügyek érdemét illetően az Abh. megállapította, hogy „a Tv. 3. § (5) bekezdése hátrányos tartalmú, visszamenőleges hatályú szabályozást valósít meg az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésébe ütköző módon azáltal, hogy a folyamatban lévő perekben a munkavállalót megillető átalány-kártérítés megítélhető legnagyobb összegét harminchatról huszonnégy havira csökkentette” ezért azt az Alkotmánybíróság megsemmisítette. Az alaptörvény-ellenesség megállapítása kapcsán elvi éllel mutatott rá az Alkotmánybíróság arra is, „hogy a jogalkotó nem magánfelek közötti peres ügyekbe avatkozott bele, hanem olyan közszolgálati, foglalkoztatási jogviszonyt érintő perekben csökkentette le a megítélhető átalány-kártérítés összegét, ahol szükségszerűen és végeredményében az állam a másik peres fél. Ezáltal nem csupán hátrányos tartalmú, visszamenőleges hatályú szabályozást hozott létre, hanem a saját nézőpontjából kedvezőbb szabályozást teremtett meg folyamatban lévő perekben.” (Abh., Indokolás [61])
[14] 2.1. Az Abtv. 45. § (1) bekezdése főszabályként rendelkezik arról, hogy az Alkotmánybíróság által megsemmisített jogszabályi rendelkezés, az erről szóló alkotmánybírósági határozat hivatalos lapban való közzétételét követő napon veszti hatályát és e naptól nem alkalmazható. Ettől a főszabálytól azonban az Alkotmánybíróság az Abtv. és a kialakult gyakorlat alapján is eltérhet. Ezen főszabály szerinti, ex nunc hatályú megsemmisítéstől való eltérést az Abh. meghozatala során sem az Alaptörvény védelme, sem a jogbiztonság, vagy az eljárást kezdeményezők különösen fontos érdeke nem indokolta, ezt maguk az indítványozók sem kérték.
[15] Az Abh.-val érintett indítványozók valódi alapjogi védelmét nem a megsemmisítés, hanem az alkalmazási tilalom kimondása eredményezte. Az Abtv. 45. § (2) bekezdése szerint, ha az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz vagy bírói kezdeményezés alapján semmisít meg egyedi ügyben alkalmazott jogszabályt, a megsemmisített jogszabály az Alkotmánybíróság eljárására okot adó ügyben nem alkalmazható. Ezért az Abh. rendelkező része az ex nunc hatályú megsemmisítés mellett mindhárom ügyre egyedi alkalmazási tilalmat állapított meg. A Tv. alaptörvény-ellenesnek ítélt 3. § (5) bekezdése a Kttv. 193. és 194. §-ának a folyamatban lévő perekben történő alkalmazását rendelte el. Azonban az Alkotmánybíróságnak az Abh. meghozatala során figyelemmel kellett lennie arra, hogy a Kttv. 193. és 194. §-a egy szabályösszesség, amelynek nem minden eleme valósítja meg szükségszerűen a visszamenőleges hatályú jogalkotáson túlmenően a hátrányos tartalmú visszamenőleges hatályú jogalkotást is. Ez utóbbi indokolta azt, hogy az Abh. nem általános alkalmazási tilalmat rendelt el, hanem az eljárására okot adó ügyekben rendelt el egyedi alkalmazási tilalmat.
[16] 2.2. Az Abh. meghozatalát követően a Budapest Környéki Törvényszék bírói tanácsa hat előtte folyamatban lévő ügyben is kezdeményezte az Alkotmánybíróság eljárását annak érdekében, hogy ezekben a peres eljárásokban a Tv. 3. § (5) bekezdésének alkalmazása kizárásra kerüljön. Az Alkotmánybíróság mind a hat bírói kezdeményezést érdemben vizsgálta, és – az ügyek egyesítésének mellőzésével – megállapította, hogy ezekben a folyamatban lévő ügyekben sem alkalmazható a Tv. 3. § (5) bekezdése [3131/2016. (VI. 29.) AB határozat; 3132/2016. (VI. 29.) AB határozat; 3133/2016. (VI. 29.) AB határozat; 3134/2016. (VI. 29.) AB határozat; 3135/2016. (VI. 29.) AB határozat; 3136/2016. (VI. 29.) AB határozat]. Ügyről-ügyre vizsgálva állapította meg az Alkotmánybíróság, hogy a jogellenes munkáltatói intézkedések és a keresetlevelek benyújtása a Tv. 3. § (5) bekezdésének hatálybalépése előtt történtek, és döntött arról, hogy ez utóbbi alkalmazásával ezekben az ügyekben is megvalósult volna az alaptörvény-ellenes hátrányos tartalmú, visszamenőleges hatályú jogalkotás miatti jogszabály alkalmazás.
[17] 3. Ebben a hat korábbi döntésében az Alkotmánybíróság rámutatott arra, hogy a bíró az elé tárt jogvitát alkotmányos jogszabály alapján köteles eldönteni, és amennyiben az alkalmazandó jog alkotmányellenességét észleli, köteles az Alkotmánybíróság eljárását kezdeményezni. A bírói kezdeményezések alapján indult konkrét normakontroll eljárásokban az azonos ténybeli alapú, azonos jog alapján megítélendő ügyekben az Alkotmánybíróság megállapíthatja az általa alkotmányellenesnek nyilvánított jogszabály általános alkalmazási tilalmát. Hangsúlyozta az Alkotmánybíróság azonban azt is, hogy ha nem általános, hanem csak konkrét alkalmazási tilalmat rendel el egy adott ügyben, akkor később – újabb bírói kezdeményezés esetén – is lefolytatja a kizárólag alkalmazási tilalom elrendelése iránti bírói indítvánnyal kapcsolatos eljárást. Az Abtv. 25. §-a bírónak az előtte folyamatban levő egyedi ügy elbírálása során teszi lehetővé, hogy olyan jogszabály alkalmazásának kizárását kezdeményezze, amelynek az alaptörvény-ellenességét az Alkotmánybíróság korábban már megállapította. Az újabb alkalmazási tilalmat akkor lehet elrendelni az Abtv. 45. § (4) bekezdése alapján, ha ez a jogbiztonságot és a törvény előtti egyenlőséget, vagyis a hasonló ténybeli alapból származó, azonos jog alapján keletkezett jogviszonyok hasonló elbírálását szolgálja {3131/2016. (VI. 29.) AB határozat, Indokolás [16]}. Az Abh. meghozatala után indult hat bírói kezdeményezés során az Alkotmánybíróság mindezek alapján elrendelte a Tv. 3. § (5) bekezdésének alkalmazási tilalmát.
[18] 4. Jelen bírói kezdeményezés kapcsán az Alkotmánybíróság megállapította, hogy hasonlóan az Abh.-ban elbírált bírói kezdeményezésekhez, a munkáltatói intézkedés (2010. augusztus 30.) és a kereset benyújtása (2010. szeptember 29.) is a Tv. 3. § (5) bekezdése hatályba lépése előtt (2012. március 1.) történt, így a Tv. 3. § (5) bekezdésének alkalmazásával jelen ügyben is megvalósulna a hátrányos tartalmú, visszamenőleges hatályú jogalkotás miatti jogszabály alkalmazás, mely alaptörvény-ellenes helyzetet eredményezne. Az Abh. alapjául szolgáló bírói kezdeményezésekkel hasonló ténybeli alapból származó, azonos jog alapján keletkezett jogviszonyok úgy nyerhetnek el hasonló elbírálást a rendes bíróság előtt, ha az Alkotmánybíróság az utóbb benyújtott bírói kezdeményezés alapján is kimondja az alaptörvény-ellenesnek minősített és megsemmisített jogszabály alkalmazásának tilalmát.
[19] 5. A fentiekre tekintettel az Alaptörvény – B) cikk (1) bekezdése – védelmének érdekében az Alkotmánybíróság az Abtv. 45. § (2) bekezdése, illetve (4) bekezdése alapján a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság előtt folyamatban lévő 5.Mf.680.475/2016. számú ügyben a jelen határozat rendelkező része szerinti alkalmazási tilalat rendelt el.
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Czine Ágnes s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Sulyok Tamás s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Salamon László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szalay Péter s. k.,
előadó alkotmánybíró |
. |