A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Budakörnyéki Járásbíróság 1.P.20.563/2012/31. számú ítélete, valamint a Budapest Környéki Törvényszék 3.Pf.20.601/2015/4. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz.
[2] Az indítványozó arra tekintettel kérte a Budakörnyéki Járásbíróság 1.P.20.563/2012/31. számú ítélete, valamint a Budapest Környéki Törvényszék 3.Pf.20.601/2015/4. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését, mert azok álláspontja szerint sértik az Alaptörvény XXIV. cikkét, valamint a XXVIII. cikk (1), (3) és (7) bekezdéseit.
[3] 2. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben, egy örökösödési jogvitából fakadó, ingók kiadása iránti per alpereseként marasztalta el az indítványozót az első és másodfokú bíróság. A bíróság által megállapított tényállás szerint az ügy felperese a 2006 februárjában elhunyt örökhagyó élettársa, az indítványozó alperes az örökhagyó testvére volt.
[4] Az örökhagyó 2005 májusában tett végrendeletében a felperest jelölte meg örököseként, azonban ez év júniusában e végrendeletét visszavonta, majd testvéreit és azok leszármazottait jelölte meg örököseként. A súlyosan beteg örökhagyót az alperes novemberben magához költöztette és a megállapított tényállás szerint az alperes 2005 decemberében az örökhagyó ingatlanából egy fuvarossal ingóságokat szállítatott el. Emiatt – a felperes feljelentésére – a rendőrség nyomozást folytatott. A nyomozóhatóság utóbb megállapította, hogy a cselekményt ugyan az alperes követte el, de mivel a felek között az elvitt ingóságokra is kiterjedő polgári per van folyamatban, bűncselekmény hiányában a nyomozást megszüntette.
[5] A hagyatéki eljárás során a közjegyző észlelte, hogy a végrendelet visszavonása alaki hibában szenved, ezért figyelemmel az örökösök közötti örökösödési vitára a hagyatékot ideiglenesen a végrendeleti örökös felperesnek adta át.
[6] A fenti előzmények után nyújtott be a felperes keresetet a Budakörnyéki Járásbírósághoz az ingatlanból elvitt ingóságok kiadása és kártérítés megfizetése iránt. A bíróság tényként állapította meg azt, hogy az alperes az örökhagyó ingatlanából különböző ingóságokat szállított el. Az elvitt vagyontárgyak tekintetében pedig a bíróság a felperes által tett feljelentés alapján keletkezett rendőrségi iratokat, továbbá az alperes nyilatkozatait és a részben a meghallgatott tanúk vallomásait fogadta el az ítélete alapjául. Az elsőfokú bíróság ezek figyelembevételével a felperes keresetét nagyobbrészt megalapozottnak találta és az indítványozó alperest 883.000 forint, valamint a kamatok megfizetésre kötelezte.
[7] Az alperes fellebbezése folytán eljáró Budapest Környéki Törvényszék az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A jogerős ítélet indokolása szerint „az elsőfokú bíróság a szükséges és egyben elégséges terjedelemben lefolytatott bizonyítás után, a bizonyítás anyagát összességében értékelve jutott arra a következtetésre, hogy a rendelkezésére álló peradatok megfelelően igazolják, hogy a perrel érintett ingóságok az örökhagyó ingatlanában voltak, azokat valóban az alperes vette magához […]”.
[8] Az indítvány alapján a támadott ítéletek sértik a jogorvoslathoz és a védekezéshez való jogot, mert a rendőrség nyomozást megszüntető határozatát számára nem kézbesítették, így védekezni sem tudott annak – általa kifejezetten vitatott – megállapítása ellen, amely szerint a cselekményt ő követte el.
[9] Indítványozó álláspontja szerint nem összeegyeztethető a tisztességes eljáráshoz való joggal az, hogy a bíróság úgy fogadta el a nyomozó hatóság határozatát, hogy a nyomozás teljes iratanyaga már leselejtezés okán nem állt rendelkezésére és egyébként a rendőrségi határozatban lefektetett megállapítások a polgári perben érvényesített keresethez képest elenyésző – annak alátámasztására alkalmatlan – információkat tartalmaznak.
[10] Az előadott érvek alapján az indítványozó úgy véli, a megjelölt ítéletek sértik az Alaptörvény XXIV. cikkét, valamint a XXVIII. cikk (1), (3) és (7) bekezdéseit.
[11] 3. Az alkotmányjogi panasz az alábbiak miatt nem befogadható.
[12] 3.1. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának formai feltételeit vizsgálta. Ennek során megállapította, hogy a határidőben előterjesztett alkotmányjogi panasz benyújtásra jogosulttól, azaz az alapügy alperesétől származik [Abtv. 51. § (1) bekezdés], és az indítvány határozott kérelmet tartalmaz a megjelölt bírói döntések megsemmisítésére [Abtv. 52. § (1b) bekezdés].
[13] 3.2. A továbbiakban az Alkotmánybíróság az Abtv. 27. § és 29. §-ában meghatározott befogadhatósági követelményeket vizsgálta meg.
[14] Az eljárás során az indítványozó jogorvoslati lehetőségét kimerítette, panaszindítványa az első- és a másodfokú, jogerős ítélet ellen irányul [Abtv. 27. § b) pont].
[15] Az Abtv. 27. § a) pontja értelmében az alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti.
[16] Az Abtv. 29. §-a alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be.
[17] 3.3. Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt rámutat, hogy az Abtv. 27. §-ából következően nem tekinthető a bírósági szervezetrendszer egyik felülbírálati fórumának, és valójában e hatásköre is – az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogának védelmén keresztül – az Alaptörvény védelmét biztosítja [Alaptörvény 24. cikk (1) bekezdés]. A rendes bíróságok által elkövetett vélt vagy valós jogszabálysértések ezért önmagukban nem adhatnak alapot alkotmányjogi panasz előterjesztésére {lásd: 3268/2012. (X. 4.) AB végzés, Indokolás [28]}.
[18] Az Alkotmánybíróság jogköre – a fentiekben hivatkozottak szerint – az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja és az Abtv. 27. §-a értelmében arra terjed ki, hogy kiküszöbölje a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet. Következésképpen a bizonyítékok bírói mérlegelésének, és a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülbírálatára nem rendelkezik hatáskörrel {lásd: 3231/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [4]; 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13]}.
[19] 4. A támadott ítéletekkel összefüggésben állított alapjogsérelmet az indítványozó arra vezette vissza, hogy a bíróság egy rendőrségi nyomozást megszüntető határozatra alapította polgári jogi felelősségét, amely eljárásban az indítványozó nem vett részt, a nyomozás teljes iratanyaga pedig már nem is állt a bíróság rendelkezésére.
[20] Az rendőrség határozatára vonatkozó érveit az indítványozó részben már a fellebbezés során előadta, amelyekre tekintettel a másodfokú bíróságnak volt alkalma értékelni az elsőfokú bíróság által elfogadott tényállást és mérlegelni a bizonyítékokat. A jogerős döntés indokolása szerint a járásbíróság elégséges terjedelemben lefolytatott bizonyítás után, összességében értékelte a bizonyítás anyagát. A törvényszék nyomatékkal utal arra, hogy a bizonyítékok „az elsőfokú bíróság ítéletében oksági, illetve töretlen kapcsolattá váltak, ezek logikai láncolatot képeznek, amely bizonyítékokból alappal vont következtetést az elsőfokú bíróság a kereset […] megalapozottságára.” A támadott ítéletek tehát – az indítvány érveivel ellentétben – nem kizárólagosan a nyomozást megszüntető határozaton alapulnak, hanem a bíróságok által figyelembe vett tények és bizonyítékok halmazán.
[21] Az Alkotmánybíróság álláspontja alapján alkotmányjogi panaszban kifejtett aggályok valójában a bíróságok által megállapított tényállást vitatják, a bírói döntések irányának, a bizonyítékok bírói mérlegelésének és értékelésének, illetve a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülbírálatára irányul, amelyre az Alkotmánybíróság nem rendelkezik hatáskörrel.
[22] 5. Fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a jelen ügyben nem merült fel a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés, így az alkotmányjogi panasz az Abtv. 29. §-ban foglaltaknak nem felelt meg. Az Alkotmánybíróság ezért az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján, az 56. § (3) bekezdésére figyelemmel, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdés f) pontjára tekintettel az alkotmányjogi panasz befogadását visszautasította.
Dr. Juhász Imre s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Balsai István s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Horváth Attila s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Czine Ágnes s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Sulyok Tamás s. k.,
alkotmánybíró |
. |