A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Pfv.II.20.837/2019/9. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó jogi képviselője (dr. Alberti György ügyvéd) útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz a Kúria Pfv.II.20.837/2019/9. számú ítéletének és a Budapesti IV. es XV. Kerületi Bíróság 14.P.IV.22.394/2016/49. számú ítéletének alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérve.
[2] 2. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy előzményei és a panaszban foglaltak az alábbiak szerint foglalhatók össze.
[3] 2.1. Az indítványozó 2002 tavaszán kötött szóbeli megállapodás alapján 10 000 000 Ft-ot fizetett testvérének annak fejében, hogy édesanyjuk halála után megszerzi a testvére örökrészét képező ingatlan (a továbbiakban: ingatlan) tulajdonrészét. Az indítványozó édesanyja 2004. október 5. napján elhunyt. Dr. Székely Margit közjegyző a 2005. január 18. napján kelt 1140.Kjö.XIII.336/04/4. számú végzésével az indítványozó és testvére által a hagyatéki tárgyaláson kötött egyezségét jóváhagyta, és az örökhagyó hagyatékát képező ingatlant 18 000 000 Ft értékben az indítványozó tulajdonába adta; 1/2 tulajdoni hányadát törvényes öröklés, a további 1/2 tulajdoni hányadát – a testvérének törvényes örökrészét – ajándékozás jogcímén.
[4] Az indítványozó és felesége életközössége 2006. szeptember 11. napján megszűnt. A házastársi vagyonközösség megszüntetése iránti perben az indítványozó felesége vitatta azt, hogy az ingatlan az indítványozó különvagyona lenne, mivel azt nem ajándékozás útján, hanem visszterhesen szerezte a házasság és az életközösség fennállása alatt. Mivel az ingatlannal kapcsolatosan létrejött megállapodás érvénytelensége csak külön perben volt tisztázható, az indítványozó felesége keresetet nyújtott be a Budapesti IV. és XV. Kerületi Bírósághoz (a továbbiakban: elsőfokú bíróság) az indítványozóval mint I. rendű alperessel, és testvérével mint II. rendű alperessel szemben a hagyatékátadó végzésbe foglalt egyezség alapján létrejött ajándékozási szerződés semmisségének megállapítása iránt (a továbbiakban: alapügy). Az elsőfokú bíróság a 2018. június 6. napján kelt, 14.P.IV.22.394/2016/49. számú ítéletében (a továbbiakban: elsőfokú ítélet) a kereseti kérelemnek helyt adott, és megállapította az ajándékozási szerződés semmisségét, mivel az alperesek között létrejött adásvételi szerződést leplezett.
[5] Az elsőfokú ítélettel szemben az indítványozó fellebbezéssel élt, amelyet a Fővárosi Törvényszék (a továbbiakban: másodfokú bíróság) a 2019. február 1. napján kelt, 43.Pf.636.407/2018/6. szám ítéletével alaposnak talált, ezért az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és a keresetet elutasította.
[6] A jogerős másodfokú ítélettel szemben az alapügy felperese felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, amelyben jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. A Kúria 2019. november 19. napján kelt, Pfv.II.20.837/2019/9. számú ítéletében a felülvizsgálati kérelmet alaposnak találta, így a másodfokú ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
[7] 2.2. Az indítványozó az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt terjesztett elő, kérve az elsőfokú ítélet és a felülvizsgálati eljárásban született ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését. Az indítvány szerint az ítéletek az Alaptörvény R) cikkét, T) cikkét, a XIII. cikk (1) bekezdését, a XXIV. cikk (1) bekezdését, a XXVIII. cikk (1) bekezdését, a XXVIII. cikk (7) bekezdését, a 25. cikk (3) bekezdését, a 26. cikk (1) bekezdését és a 28. cikkét sértették meg.
[8] Az indítványozó szerint az elsőfokú bíróság és a Kúria nem vette figyelembe döntése során a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 365. § (1) és (3) bekezdéseit, továbbá a XXV. számú Polgári Elvi Döntés (a továbbiakban: PED) I. pontját, valamint az elsőfokú ítélet önellentmondást tartalmaz a vételár mértékével kapcsolatban. Megítélése szerint ez ellentétes az Alaptörvény R) és T) cikkeivel, mert a Kúria jogalkotói felhatalmazás nélkül, jogot alkotva végezte jogalkalmazói tevékenységét. Álláspontja szerint ez a bírák törvénynek való alávetettségét is sérti, a PED figyelmen kívül hagyása pedig a jogalkalmazás egységének az elvével [Alaptörvény 25. cikk (3) bekezdés] ellentétes. Az indítványozó előadta, hogy a támadott ítéletekben szereplő jogértelmezés a józan észnek nem felel meg (Alaptörvény 28. cikk), emiatt az indokolási kötelezettség elmulasztásán keresztül tisztességes eljáráshoz [Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdés] és a tulajdonhoz való [Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdés] jogai sérültek. Mindemellett a tisztességes eljáráshoz való jogának sérelmével összefüggésben az indítványozó azt is állította, hogy a Kúria az ítéletét iratellenesen, a valós tényeket semmibe véve, a valótlan és bizonyítatlan állításokat valónak fogadva el, hozta meg. Az indítványozó szerint egy perdöntő bizonyítékkal – az ingatlan ellenérték fejében történő megszerzését alátámasztó videofelvétellel – kapcsolatban hozzá kérdést nem intéztek, előkészítő iratát semmibe vették, értelmezése szerint ez az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdéséből levezethető fegyverek egyenlőségének elvével összeegyeztethetetlen.
[9] 3. Az Alkotmánybíróságnak az Abtv. 56. §-a alapján mindenekelőtt azt kellett megvizsgálnia, hogy az alkotmányjogi panasz a befogadhatóság törvényi feltételeinek eleget tesz-e.
[10] 3.1. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az indítványozó a panaszt az Abtv. 30. § (1) bekezdésében foglalt hatvan napos határidőn belül nyújtotta be, mivel a Kúria ítéletét 2019. december 17. napján vette kézhez, indítványát 2020. február 11. napján terjesztette elő az elsőfokú bíróság útján. Jogi képviselője meghatalmazását csatolta, s jogosult alkotmányjogi panasz benyújtására, mivel az alapügyben fél volt, ami érintettségét megalapozza. A Kúria felülvizsgálati eljárásban született ítéletével szemben a jogorvoslat kizárt, így az indítvány e tekintetben is megfelel a törvényi feltételeknek.
[11] 3.2. A panasz a határozott kérelem követelményeinek [Abtv. 52. § (1b) bekezdés] csak részben tesz eleget.
[12] Az indítványozó az Alaptörvény több olyan rendelkezésének megsértésére is hivatkozott, amely alkotmányjogi panasz alapjául nem szolgálhat, mivel nem Alaptörvényben biztosított jogot tartalmaz. Emiatt – Abtv. 52. § (1b) bekezdés a) pontjára tekintettel – érdemi vizsgálat tárgyát nem képezhetik a panasznak az Alaptörvény R) cikkére, T) cikkére, a 25. cikk (3) bekezdésére, a 26. cikk (1) bekezdésére és a 28. cikkére alapított részei {lásd például az R) cikk vonatkozásában: 3294/2019. (XI. 18.) AB határozat Indokolás [40]; a T) cikk vonatkozásában: 3121/2015. (VII. 9.) AB határozat Indokolás [89]; a 25. cikk (3) bekezdés vonatkozásában: 3088/2019. (IV. 26.) AB határozat Indokolás [16]; a 26. cikk (1) bekezdés vonatkozásában: 3121/2015. (VII. 9.) AB határozat Indokolás [89]; a 28. cikk vonatkozásában: 3231/2014. (IX. 22.) AB határozat, Indokolás [7]}.
[13] A panasz nem tartalmazza az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésének és XXVIII. cikk (7) bekezdésének vonatkozásában „az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét” [Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pont], illetve az „indítványban foglalt kérelem részletes indokolását” [Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pont]. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint nem alkalmas az indítvány az érdemi elbírálásra, ha megjelöli ugyan az Alaptörvénynek azt a rendelkezését, amelyet sérülni vél, de nem indokolja meg – nem tartalmaz részletes érvelést arra vonatkozóan –, hogy az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével miért ellentétes a bírói döntés {3075/2016. (IV. 18.) AB határozat, Indokolás [19]; 3231/2016. (XI. 18.) AB határozat, Indokolás [26]}.
[14] A fentiek miatt a panasznak csak az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésére és XIII. cikk (1) bekezdésére alapított részei felelnek meg az indítványok határozottságával kapcsolatos valamennyi feltételnek.
[15] 3.3. Az Abtv. 29. §-a a befogadhatóság feltételeként határozza meg, hogy az – egyéb törvényi feltételeknek megfelelő – alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet tartalmazzon vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fennállása önmagában is megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását {pl. 21/2016. (XI. 30.) AB határozat, Indokolás [20]; 34/2013. (XI. 22.) AB határozat, Indokolás [18]}. A feltételek meglétének vizsgálata az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörébe tartozik.
[16] A tisztességes eljáráshoz való jog, illetve az indítványban hivatkozott elemei vonatkozásában az Alkotmánybíróság az alábbiakat emeli ki.
[17] Az indítványozó elsősorban a Kúriának – és az azzal azonos jogi álláspontot osztó elsőfokú bíróságnak – a Ptk. 365. §-hoz és a XXV. számú PED-hez kapcsolódó jogértelmezését kifogásolta. Az Alkotmánybíróság kiemeli, hogy az ítéletek indítványozó által kifogásolt, állítólagos értelmezési hibái a támadott bírói döntéseknek olyan törvényértelmezési, illetve a Kúria mérlegelési jogkörébe tartozó szakjogi kérdések, amelyeknek alkotmányossági felülbírálatára nincs lehetőség.
[18] Az indítványozó a Kúria indokolási kötelezettségének megsértését az indokolásba foglalt érvelés logikai hibáira vezette vissza. Ennek kapcsán az Alkotmánybíróság itt is hangsúlyozza, hogy „önmagában az a körülmény, hogy az indítványozó nem ért egyet a bíróságok döntésével és annak indokolásával, nem elégséges érv a támadott döntés alaptörvény-ellenességének alátámasztására” {3364/2017. (XII. 22.) AB végzés, Indokolás [21]}.
[19] Az indítványozó a fegyveregyenlőség elvének sérelmére vonatkozó érvelésével kapcsolatban az Alkotmánybíróság kiemeli, hogy az indítványozónak volt lehetősége a bizonyítékok bíróság elé tárására, továbbá az ellenérdekű fél bizonyításának vitatására. A tényállás megállapítása, a bizonyítékok értékelése, és mérlegelése az eljárási jogi szabályokban a jogalkalmazó számára fenntartott feladat {3237/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [12]; 3309/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [5]}. Ennek fényében az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre arra, hogy a bíróság ténymegállapítási folyamatát felülbírálja, illetve a bíróság mérlegelését, annak okszerűségét megkérdőjelezze.
[20] Az alkotmányjogi panasz az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tulajdonhoz való jog sérelmét arra alapozta, hogy az elsőfokú bíróság és a Kúria eljárása nem felelt meg az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt követelményeknek. Mivel a fentiek szerint a tisztességes eljáráshoz való jog indítványban foglalt elemeinek sérelme nem merült fel, megállapítható, hogy az indítvány ezen része is a bírói mérlegelés felülbírálatára irányul. Az Alkotmánybíróság ismételten rámutat, hogy alkotmányjogi panasz „nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírósági határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének, azaz ez a jogorvoslat nem jelenti a rendes bíróságok jogalkalmazási gyakorlatának általános felülvizsgálatát, aminek következtében az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna” {3198/2013. (X. 22.) AB végzés, Indokolás [22]}.
[21] Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az indítvány nem tartalmaz olyan alkotmányjogilag értékelhető érvet és a konkrét ügy sajátosságainak vizsgálata során sem merült fel olyan körülmény, ami arra engedne következtetni, hogy ez az eljárás alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vetne fel vagy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet eredményezne.
[22] 4. A fentiek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz az Abtv. 27. és 29. §-aiban foglaltaknak nem felelt meg. Az Alkotmánybíróság ezért az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján, az 56. § (3) bekezdésére figyelemmel, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjára tekintettel az alkotmányjogi panaszt visszautasította.
Dr. Juhász Imre s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Juhász Imre s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Czine Ágnes
alkotmánybíró helyett
Dr. Juhász Imre s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Juhász Miklós
előadó alkotmánybíró helyett
. | Dr. Juhász Imre s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Horváth Attila
alkotmánybíró helyett
Dr. Juhász Imre s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Sulyok Tamás
alkotmánybíró helyett
. |
. |