A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 276. § (2), (3), (4), (6) és (8) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. A Pályavasúti Dolgozók Szakszervezete (a továbbiakban: indítványozó) 2012. december 17-én benyújtott, az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (2) bekezdése szerinti alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, amelyben a Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 276. § (2), (3), (4), (6) és (8) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Álláspontja szerint az Alaptörvény Q) cikk (2) bekezdését, I. cikk (2)–(3) bekezdését és VIII. cikk (2) és (5) bekezdését sérti, hogy a rendelkezések a szakszervezet, szakszervezeti szövetség kollektív szerződéskötési jogosultságát a munkáltatónál munkaviszonyban álló tagjai, illetőleg a szövetség esetében a kollektív szerződés hatálya alá tartozó munkavállalók tíz százalékos arányához kötik. Kifejtette, hogy ez hátrányosabb a korábbi szabályozásnál, amely szerint kollektív szerződést az a szakszervezet köthetett, akinek jelöltjei az üzemi tanácsi választáson a szavazatok több mint felét megszerezték. Értelmezésében a munkavállalók szerződéskötést megelőző félévre számított létszámának a (6) bekezdésben foglalt számítási módja a szakszervezet részéről tájékoztatási kötelezettséget jelent “annak érdekében, hogy a kollektív szerződéskötési jogosultságát […] megtarthassa.” A (8) bekezdést azért tartotta alaptörvény-ellenesnek, mert a kollektív szerződésben részt nem vevő, de utóbb a tíz százalékos küszöböt elérő szakszervezet nem válik a szerződés alanyává, csak a kollektív szerződés módosítására tehet javaslatot, illetőleg az ezzel kapcsolatos tárgyaláson tanácskozási joga van. Álláspontja szerint ez a szabályozás a szakszervezet alapvető, a kollektív tárgyaláshoz való jogát korlátozza, amelyet sem társadalmi, sem gazdasági ok nem támaszt alá, ezért az Alaptörvény I. cikkébe ütközik, továbbá sérti a szakszervezetek létrehozását és az ahhoz való csatlakozást biztosító, VIII. cikkben biztosított jogot. Hivatkozott arra is, hogy a támadott rendelkezések nemzetközi egyezményekkel is ellentétesek.
[2] 2. Az Abtv. 56. § (2) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26–27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket.
[3] A Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti rendelkezésekről és törvénymódosításokról szóló 2012. évi LXXXVI. törvény 85. § (39) bekezdése által módosított rendelkezések 2012. július 1-jén léptek hatályba, így az indítványozó alkotmányjogi panaszát az Abtv. 30. §-ában megjelölt határidőben, a vitatott jogszabály hatályba lépésétől számított 180 napon belül nyújtotta be az Alkotmánybírósághoz.
[4] 2.1. Az Abtv. 51. § (1) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság az arra jogosult indítványa alapján jár el. Jogszabály nemzetközi szerződésbe ütközése vizsgálatát az Abtv. 32. § (2) bekezdésében felsoroltak – az országgyűlési képviselők egynegyede, a Kormány, a Kúria elnöke, a legfőbb ügyész, az alapvető jogok biztosa, továbbá a bíró az előtte folyamatban levő egyedi ügyben – kezdeményezhetik. Az indítványozó nem tartozik ebbe a körbe, ezért a panaszt ebben a vonatkozásban az Alkotmánybíróság az Ügyrend 30. § (2) bekezdés c) pontja alapján visszautasította.
[5] Tévesen értelmezi az indítványozó a 276. § (6) bekezdését, mert az nem ír elő a szakszervezet taglétszámáról tájékoztatási kötelezettséget, csupán a szerződéskötési jogosultságra vonatkozóan a taglétszám számítási módját írja elő az előző félévi statisztikai átlagban. Ebből azonban nem következik, hogy a már megkötött szerződés esetében félévente vizsgálni kell a szakszervezeti tagok arányát, és ennek csökkenése a szerződés megszűnését eredményezné. Mivel az indítvány e részben nem tartalmaz értékelhető indokolást a rendelkezés Alaptörvénnyel való ellentétére, nem elégíti ki az Abtv. 52. § (1) bekezdésének e) pontjában foglaltakat, ezért azt az Alkotmánybíróság az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján visszautasította.
[6] 2.2. Az indítvány egyebekben az alkotmányjogi panasszal szemben támasztott, az Abtv. 52. § (1) bekezdésében írt formai követelményeknek megfelel: az Alkotmánybíróság hatáskörét az indítványozó az Abtv. 26. § (2) bekezdésére alapítja, megjelöli az Alaptörvényben biztosított jog sérelmét és ezt indokolja, indítványozói jogosultságát igazolja a Fővárosi Törvényszék Pk.60980/1998. “kivonat a társadalmi szervezet nyilvántartási adatairól” irattal, valamint határozott kérelmet terjeszt elő a támadott jogszabály rendelkezései alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére.
[7] Az Abtv. 26. § (2) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság eljárása kivételesen akkor is kezdeményezhető, ha az alaptörvény-ellenes jogszabály rendelkezésének alkalmazása vagy hatályosulása folytán közvetlenül, bírói döntés nélkül következett be a jogsérelem, és nincs a jogsérelem orvoslására szolgáló jogorvoslati eljárás, vagy a jogorvoslati lehetőségeit az indítványozó már kimerítette. A támadott rendelkezések kapcsán jogorvoslati eljárás nincs.
[8] Az indítványozó érintettsége alátámasztására nyilatkozatot csatolt, amely szerint az alkotmányjogi panaszt benyújtó szakszervezet tagjainak létszáma jelenleg “meghaladja az Mt. 276. § (2) bekezdésében rögzített 10 %-os mértéket, de mind a munkáltatónál munkaviszonyban álló munkavállalók létszámának, mind a szakszervezet tagjai számának alakulása következtében fennállhat az a helyzet, hogy a szakszervezet a 10 %-os küszöböt nem éri el. Amennyiben bekövetkezik az a helyzet, úgy a szakszervezet kiszorul a kollektív tárgyalások menetéből.”
[9] Az indítványozó azt kifogásolja, hogy az Mt. a kollektív szerződés megkötését a szakszervezeti tagok és a munkavállalók létszámának arányához köti, ezért sérülnek az Alaptörvény általa megjelölt rendelkezései. A beadványt azonban olyan szakszervezet nyújtotta be, amely tagjai létszámát tekintve átlépte a tíz százalékos küszöböt, így kollektív szerződés kötésére jogosult. Esetében sem a tíz százalékos küszöb alkalmazásával, sem a tíz százalékos arányú taglétszámot a szerződéskötést követően elért szakszervezet tanácskozási jogával összefüggően jogsérelem nem merülhet fel. Annak a feltételezésnek pedig, hogy a szakszervezet létszáma a későbbiekben csökkenhet, az érdekeltség megállapítása tekintetében nincs relevanciája, mert az a panasz a benyújtása időpontjában fennálló körülmények alapján vizsgálandó.
[10] Erre figyelemmel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt ebben a részében érintettség hiányában, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés c) pontja alapján utasította vissza.
Dr. Paczolay Péter s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Balogh Elemérs. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Stumpf István s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Pokol Béla s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szívós Mária s. k.,
alkotmánybíró |
. |