Hungarian
Ügyszám:
.
1786/H/2010
Előadó alkotmánybíró: Bihari Mihály Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
A döntés száma: 17/2011. (III. 23.) AB határozat
.
ABH oldalszáma: 2011/907
.
A döntés kelte: Budapest, 03/22/2011
.
.
A döntés szövege:
.
A döntés szövege:
    A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

    Az  Alkotmánybíróság  az  Országos Választási  Bizottság  által
    országos népszavazás kezdeményezésére irányuló aláírásgyűjtő ív
    és  az  azon  szereplő  kérdés  hitelesítése  tárgyában  hozott
    határozat ellen benyújtott kifogás alapján meghozta a következő

                             határozatot:

    Az  Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság 664/2010.
    (XI.  17.)  OVB  határozatát — az indokolás  kiegészítésével  —
    helybenhagyja.

    Az  Alkotmánybíróság  ezt  a határozatát  a  Magyar  Közlönyben
    közzéteszi.
                                 Indokolás
                                     
                                    I.

      A   választási  eljárásról  szóló  1997.  évi  C.  törvény   (a
      továbbiakban:  Ve.)  130.  §  (1)  bekezdése  alapján   kifogás
      érkezett   az   Alkotmánybírósághoz  az   Országos   Választási
      Bizottság  (a  továbbiakban:  OVB)  664/2010.  (XI.  17.)   OVB
      határozata (a továbbiakban: OVBh.) ellen.
      A  kezdeményező  —  aki  azonos  a  kifogástevővel  —  országos
      népszavazás   kezdeményezésére  irányulóan   aláírásgyűjtő   ív
      mintapéldányát   nyújtotta  be,  amelyen   az   alábbi   kérdés
      szerepelt:  „Egyetért-e  Ön azzal, hogy a  magánnyugdíjpénztári
      tagdíjat  törvény  nem  módosíthatja —  még  időlegesen  sem  —
      nyugdíjjárulékra?”
      Az  OVB  az  aláírásgyűjtő  ív  mintapéldányának  hitelesítését
      megtagadta.  Megállapította, hogy  a  kezdeményezésben  foglalt
      kérdés  nem  felel  meg  az  országos  népszavazásról  és  népi
      kezdeményezésről szóló 1998. évi III. törvény (a  továbbiakban:
      Nsztv.)   13.   §   (1)   bekezdésében  foglalt   egyértelműség
      követelményének.
      Az OVB álláspontja szerint megtévesztő a népszavazásra feltenni
      kívánt  kérdés,  mivel nem egyértelmű, hogy  a  kezdeményező  a
      magánnyugdíjpénztárak  mely  formájára  kívánja  alkalmazni   a
      kérdésben   foglaltakat.   A  jelenleg   hatályos   szabályozás
      alapvetően  két típusát különbözteti meg a magánnyugdíjpénztári
      tagságnak.  A  magánnyugdíjról  és  a  magánnyugdíjpénztárakról
      szóló 1997. évi LXXXII. törvény (a továbbiakban: Mpt.) 3. § (2)
      bekezdése  arról  rendelkezik, hogy mely természetes  személyek
      létesíthetnek önként pénztártagsági jogviszonyt. Nem egyértelmű
      tehát, hogy a kezdeményező kizárólag a kötelező, vagy kizárólag
      az  önkéntes  belépéssel  keletkező  pénztártagsági  jogviszony
      szabályait,  esetleg  mindkettőt egyszerre kívánja  népszavazás
      útján szabályozni.
      Az  OVB  megállapította továbbá, hogy a népszavazásra  feltenni
      kívánt kérdésen belül két különböző fogalom, úgymint tagdíj  és
      nyugdíjjárulék  is  szerepel, ezáltal a választópolgár  számára
      nem   állapítható   meg  egyértelműen,  hogy   egy   eredményes
      népszavazást  követően  milyen tartalmú  törvény  megalkotására
      kerülne sor.
      Az  OVB  szerint  a  kérdés  azért  sem  egyértelmű,  mivel   a
      kezdeményező   által   használt  „törvény   nem   módosíthatja”
      kifejezés alkalmas azon téves következtetés levonására, hogy az
      Mpt.-nek     a    magánnyugdíjpénztári    tagdíjra    vonatkozó
      rendelkezéseit más, alacsonyabb szintű jogszabály módosíthatja,
      mely  azonban ellentétes lenne a jogalkotásról szóló 1987.  évi
      XI.  törvény  (a továbbiakban: régi Jat.) 1. § (2) bekezdésében
      foglaltakkal.
      Mindezekre tekintettel az OVB — hivatkozással az Nsztv.  10.  §
      c)  pontjára  és 13. § (1) bekezdésére — a kérdés hitelesítését
      megtagadta.
      A kifogástevő szerint az OVB mérlegelése helytelen és az általa
      idézett  —  az  egyértelműség  követelményével  kapcsolatos   —
      alkotmánybírósági határozatokba ütközik.
      Véleménye  szerint  az OVB azon érve, mely  szerint  nem  lehet
      tudni, hogy a kérdés kötelező vagy önkéntes tagságra vonatkozik
      irreleváns,  mert  az  Mpt.  4.  §  (2)  bekezdés   c)   pontja
      meghatározza a pénztártag fogalmát A kifogástevő által  idézett
      rendelkezés értelmében pénztártag az a természetes személy, aki
      pályakezdőként, vagy önkéntes döntés alapján pénztárba belép és
      e   törvény   szerint  tagdíjat  fizet,  illetve  a  pénztártól
      nyugdíjszolgáltatásban részesül.
      Érvelése szerint az OVB döntése meghozatalakor figyelmen  kívül
      hagyta  az  Mpt.  1. §-át, mely meghatározza a törvény  célját.
      Véleménye  szerint köztudomású tény, hogy a tagdíj  nem  azonos
      (fogalom) a nyugdíjjárulékkal, továbbá a kérdés a népszavazásra
      bocsátását követően nyilvános vita tárgyává válik, ami  szintén
      a választópolgárok tájékozódását segíti.
      Álláspontja  szerint  az OVB azon érve,  hogy  a  „törvény  nem
      módosíthatja” kifejezés téves következtetés levonására alkalmas
      irreleváns,  mert  az, hogy a kérdésből milyen  következtetések
      vonhatóak le nem képezi a hitelesítési eljárás tárgyát. Az  OVB
      jogalkotási  törvényre történő hivatkozása szintén lényegtelen,
      mert „a választópolgárok többsége nyilvánvalóan nincs tisztában
      a jogalkotási folyamattal, a jogszabályok hierarchiájával”.
      Mindezekre  tekintettel a kifogástevő az OVBh.  megsemmisítését
      és    az   OVB   új   eljárásra   való   utasítását   kéri   az
      Alkotmánybíróságtól.
      Az  OVB  kifogással támadott határozata a Magyar Közlöny  2010.
      évi  175.  számában 2010. november 17-én jelent meg, a kifogást
      2010.   november   26-án  —  a  törvényi  határidőn   belül   —
      terjesztették elő az OVB-nél.
                                     
                                    II.

      Az Alkotmánybíróság az OVB határozata ellen benyújtott kifogást
      az alábbi rendelkezések alapján vizsgálta meg:

      1. Nsztv. érintett rendelkezései:
      „13.  §  (1) A népszavazásra feltett konkrét kérdést  úgy  kell
      megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni.
      10.   §   Az   Országos  Választási  Bizottság  megtagadja   az
      aláírásgyűjtő ív hitelesítését, ha
      (…)
      c)  a  kérdés megfogalmazása nem felel meg a törvényben foglalt
      követelményeknek,
      (…).”

      2. A Ve. érintett rendelkezései:
      „130.   §   (1)   Az   Országos  Választási   Bizottságnak   az
      aláírásgyűjtő  ív,  illetőleg a konkrét kérdés  hitelesítésével
      kapcsolatos  döntése  elleni kifogást a határozat  közzétételét
      követő  tizenöt  napon  belül lehet  —  az  Alkotmánybírósághoz
      címezve — az Országos Választási Bizottsághoz benyújtani.
      (…)
      (3)  Az Alkotmánybíróság a kifogást soron kívül bírálja el.  Az
      Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság, illetőleg az
      Országgyűlés  határozatát helybenhagyja, vagy azt megsemmisíti,
      és   az   Országos   Választási   Bizottságot,   illetőleg   az
      Országgyűlést új eljárásra utasítja.”

      3.   Az   Mpt.-nek  az  országos  népszavazás  kezdeményezésére
      irányulóan   aláírásgyűjtő  ív  mintapéldányának  benyújtásakor
      hatályos rendelkezései:
      „3.  §  (2) Önkéntes döntése alapján pénztártaggá válhat  az  a
      pályakezdőnek nem minősülő természetes személy, aki
      a) Magyarországon nyugdíj-biztosítási jogviszonyban áll, és nem
      töltötte be a 30. életévét;
      b)   első   ízben  létesít  Magyarországon  nyugdíj-biztosítási
      jogviszonyt;
      c)   a   Tbj.-ben   meghatározottak  szerinti  harmadik   állam
      állampolgára,  illetőleg  hontalan, ha Magyarországon  nyugdíj-
      biztosítási jogviszonyban áll.
      4. §
      (…)
      c)  pénztártag:  az a természetes személy, aki  pályakezdőként,
      vagy  önkéntes  döntés alapján pénztárba  belép  és  e  törvény
      szerint     tagdíjat     fizet,    illetve     a     pénztártól
      nyugdíjszolgáltatásban részesül,
      (…).”

      4. Az Mpt.-nek a kifogás elbírálásakor hatályos rendelkezései:
      „3.  §  (2) Önkéntes döntése alapján pénztártaggá válhat  az  a
      természetes személy, aki
      a) Magyarországon nyugdíj-biztosítási jogviszonyban áll, és nem
      töltötte be a 30. életévét;
      b)   első   ízben  létesít  Magyarországon  nyugdíj-biztosítási
      jogviszonyt;
      c)   a   Tbj.-ben   meghatározottak  szerinti  harmadik   állam
      állampolgára,  illetőleg  hontalan, ha Magyarországon  nyugdíj-
      biztosítási jogviszonyban áll.
      4. §
      (…)
      c) pénztártag: az a természetes személy, aki pénztárba belép és
      e   törvény   szerint  tagdíjat  fizet,  illetve  a  pénztártól
      nyugdíjszolgáltatásban részesül,
      (…).”

      5.   A  régi  Jat.  az  országos  népszavazás  kezdeményezésére
      irányulóan   aláírásgyűjtő  ív  mintapéldányának  benyújtásakor
      hatályos rendelkezései:
      „1.  §  (1)  A  jogalkotó  szervek a  következő  jogszabályokat
      alkotják:
      a) az Országgyűlés törvényt,
      b)  a  köztársasági elnök (a továbbiakban: köztársasági  elnök)
      törvényerejű rendeletet,
      c) a Kormány rendeletet,
      d)  a  miniszterelnök, elnökhelyettese és tagja (a továbbiakban
      együtt: miniszter) rendeletet,
      e)   az   országos   hatáskörű  szerv   vezetésével   megbízott
      államtitkár (a továbbiakban: államtitkár) rendelkezést,
      f) a tanács rendeletet.
      (2)  E  rangsornak megfelelően az alacsonyabb szintű jogszabály
      nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal.”

      6.   A  jogalkotásról  szóló  2010.  évi  CXXX.  törvénynek  (a
      továbbiakban:   új  Jat.)  a  kifogás  elbírálásakor   hatályos
      rendelkezései:
      „1. § (1) E törvény hatálya
      a) a jogszabályokra, valamint
      b)   a   normatív   határozatra  és  normatív   utasításra   (a
      továbbiakban együtt: közjogi szervezetszabályozó eszköz)
      terjed ki.
      (2) E törvény rendelkezéseit
      a)   a   nemzetközi   szerződést  kihirdető  jogszabályokra   a
      nemzetközi   szerződésekkel   kapcsolatos   eljárásról    szóló
      törvényben,
      b)   a   rendkívüli  állapot,  szükségállapot,  veszélyhelyzet,
      megelőző  védelmi  helyzet és az Alkotmány 19/E.  §-a  szerinti
      eset   idején  kiadható  jogszabályra  a  honvédelemről   szóló
      törvényben
      foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.”
                                     
                                   III.

      A kifogás nem megalapozott.

      1. Az Alkotmánybíróságnak a jelen ügyben irányadó hatáskörét az
      Alkotmánybíróságról  szóló 1989. évi XXXII.  törvény  1.  §  h)
      pontjában  foglaltaknak megfelelően a Ve.  130.  §-a  határozza
      meg.  Az  Alkotmánybíróságnak  a kifogás  alapján  lefolytatott
      eljárása  jogorvoslati eljárás. Ennek során az Alkotmánybíróság
      —  alkotmányos jogállásával és rendeltetésével összhangban —  a
      beérkezett  kifogás  keretei  között  azt  vizsgálja,  hogy  az
      aláírásgyűjtő ív és a népszavazásra szánt kérdés  megfelel-e  a
      jogszabályi  feltételeknek, és hogy az OVB az aláírásgyűjtő  ív
      hitelesítési  eljárásában  az  Alkotmánynak  és   az   irányadó
      törvényeknek  megfelelően járt-e el.  [63/2002.  (XII.  3.)  AB
      határozat, ABH 2002, 342, 344.].

      2.   Az  Alkotmánybíróság  korábban  már  számos  határozatában
      értelmezte  az  Nsztv.  13.  §  (1)  bekezdésében  foglalt,   a
      népszavazásra    bocsátandó   kérdéssel   szemben    támasztott
      egyértelműség     követelményét.    E     határozataiban     az
      Alkotmánybíróság   rámutatott  arra,  hogy   az   egyértelműség
      követelménye   a   népszavazáshoz  való  jog   érvényesülésének
      garanciája.    Az   egyértelműség   követelménye    ebben    az
      összefüggésben   azt   jelenti,  hogy  a  népszavazásra   szánt
      kérdésnek  egyértelműen megválaszolhatónak kell lennie.  Ahhoz,
      hogy   a   választópolgár  a  népszavazásra  feltett   kérdésre
      egyértelműen  tudjon válaszolni az, szükséges,  hogy  a  kérdés
      világos  és  kizárólag  egyféleképpen  értelmezhető  legyen,  a
      kérdésre   „igen”-nel   vagy  „nem”-mel   lehessen   válaszolni
      (választópolgári egyértelműség).
      Az  eredményes  népszavazással hozott döntés az Országgyűlésnek
      az Alkotmány 19. § (3) bekezdés b) pontjában foglalt jogkörét —
      Alkotmányban szabályozottan — korlátozza, mivel az Országgyűlés
      köteles   az  eredményes  népszavazásból  következő  döntéseket
      meghozni.   A  kérdés  egyértelműségének  megállapításakor   az
      Alkotmánybíróságnak vizsgálnia kell azt is, hogy a  népszavazás
      eredménye  alapján  az Országgyűlés — az akkor  hatályban  lévő
      jogszabályok  szerint  —  el tudja-e  dönteni,  hogy  terheli-e
      jogalkotási   kötelezettség,   és   ha   igen,   akkor   milyen
      jogalkotásra köteles (jogalkotói egyértelműség). [51/2001. (XI.
      29.)  AB határozat, ABH 2001, 392, 396.; 25/2004. (VII. 7.)  AB
      határozat,  ABH  2004,  381,  386.;  24/2006.  (VI.   15.)   AB
      határozat,  ABH  2006,  358, 360-361.; 84/2008.  (VI.  13.)  AB
      határozat, ABH 2008, 695, 703.].

      2.1. Az OVB a kifogással támadott határozatában megállapította,
      hogy  a  kérdés nem felel meg az Nsztv. 13. § (1)  bekezdésében
      foglalt   követelménynek,   mert   nem   egyértelmű,   hogy   a
      kezdeményező  a  magánnyugdíjpénztárak mely  formájára  kívánja
      alkalmazni  a kérdésben foglaltakat, valamint a kérdésen  belül
      két  különböző  fogalom, úgymint tagdíj  és  nyugdíjjárulék  is
      szerepel, ezáltal a választópolgár számára nem állapítható meg,
      hogy  egy  eredményes  népszavazást  követően  milyen  tartalmú
      törvény megalkotására kerülne sor.
      Az  Alkotmánybíróság az érdemi vizsgálat során  megállapította,
      hogy   az   országos   népszavazás  kezdeményezésére   irányuló
      aláírásgyűjtő   ív   mintapéldányának   benyújtása   után    az
      Országgyűlés  2010.  október  25-én a  nyugdíjpénztár-választás
      szabadságáról  szóló  2010.  évi  C.  törvényt  és   a   magán-
      nyugdíjpénztári befizetésekhez kapcsolódó törvénymódosításokról
      szóló  2010.  évi CI. törvényt, 2010. december  13-án  pedig  a
      Nyugdíjreform  és  Adósságcsökkentő  Alapról,   és   a   szabad
      nyugdíjpénztár-választás  lebonyolításával   összefüggő   egyes
      törvénymódosításokról  szóló 2010. évi CLIV.  törvényt  fogadta
      el,  melyek  alapvetően megváltoztatták a  társadalombiztosítás
      ellátásaira  és  a  magánnyugdíjra  jogosultakról,  valamint  e
      szolgáltatások  fedezetéről szóló 1997. évi  LXXX.  törvény,  a
      társadalombiztosítási   nyugellátásról    szóló    1997.    évi
      LXXXI. törvény és az Mpt. rendelkezéseit.
      A   jogszabályváltozások  következtében  megszűnt  a   kötelező
      magánnyugdíj-pénztári  tagság, valamint a  magánnyugdíjpénztári
      tagdíj-befizetés  14  hónapra — 2010.  november  1-e  és  2011.
      december 31-e között — felfüggesztésre került, az ezen  időszak
      alatt    fizetett   egyéni   járulék   teljes    egészében    a
      Nyugdíjbiztosítási Alapot illeti meg. A jogszabályok értelmében
      tehát  az  a  munkavállaló, aki eddig  a  kötelező  kétpilléres
      nyugdíjrendszer  tagja volt 2011. január  31-ig  választhatott,
      hogy    visszalép   az   állami   nyugdíjrendszerbe   vagy    a
      magánnyugdíjpénztár   tagja   marad,   vállalva   ezzel,   hogy
      „kiszerződik”  az  állami nyugdíjpillérből. Aki  vissza  kívánt
      lépni  az  állami  nyugdíjrendszerbe, annak  a  visszaléptetése
      automatikusan  megtörtént,  aki viszont  fenn  kívánta  tartani
      magánnyugdíjpénztári  tagságát, annak erről  a  fent  megjelölt
      időpontig nyilatkoznia kellett. Ezen felül, aki akar,  továbbra
      is önkéntes nyugdíjpénztári tag lehet.
      Az   Alkotmánybíróság  megítélése  szerint  a  fent  nevesített
      törvények   elfogadásával   alapvetően   megváltozott   az    a
      jogszabályi   háttér,  amelyhez  igazítottan   a   népszavazási
      kezdeményezést  megfogalmazták,  ezért  a  kérdés   a   kifogás
      elbírálásának időpontjában értelmezhetetlenné vált.
      Az  Alkotmánybíróság a jelen eljárásban megállapította, hogy  a
      népszavazásra  feltenni kívánt kérdés azért nem  felel  meg  az
      Nsztv.   13.   §   (1)   bekezdésében   foglalt   egyértelműség
      követelményének, mert a választópolgárok nem tudják  megítélni,
      hogy  milyen  jogalkotást támogatnak, és eredményes népszavazás
      esetén   a   jogalkotó   sem  tudná  meghatározni   jogalkotási
      kötelezettsége tartalmát [ld. korábban: 51/2008.  (IV.  24.  AB
      határozat, ABH 2008, 502, 504.; 52/2008. (IV. 24. AB határozat,
      ABH  2008, 506, 508.; 53/2008. (IV. 24. AB határozat, ABH 2008,
      510, 512-513.].

      2.2. Az OVB szerint a kérdés továbbá azért sem egyértelmű, mert
      a   kezdeményező  által  használt  „törvény  nem  módosíthatja”
      kifejezés alkalmas azon téves következtetés levonására, hogy az
      Mpt.-nek     a    magánnyugdíjpénztári    tagdíjra    vonatkozó
      rendelkezéseit más, alacsonyabb szintű jogszabály módosíthatja,
      mely  azonban ellentétes lenne a jogalkotásról szóló 1987.  évi
      XI. törvény 1. § (2) bekezdésében foglaltakkal.
      Az  Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a régi Jat.  már  nincs
      hatályban a kifogás elbírálásának az időpontjában. Az új Jat. a
      régi  Jat.-hoz  képest egy más jogi szabályozást  (szabályozási
      koncepciót)  valósít  meg,  így a  kérdés  egyértelműségének  a
      hiánya  a régi Jat. 1. § (2) bekezdésére hivatkozással már  nem
      támasztható  alá. Ettől függetlenül a kérdés a  régi  Jat.  OVB
      által  felhívott 1. § (2) bekezdésében foglaltakra  tekintettel
      nem  volt  megtévesztő, a kérdésben nem volt benne  a  törvényi
      szintnél   alacsonyabb  jogforrási  szinten  való   szabályozás
      megengedhetősége, az erre való burkolt utalás.

      A  fent kifejtettek alapján az Alkotmánybíróság a kifogást  nem
      találta   megalapozottnak,  ezért  az  OVBh.-t   —   az   OVBh.
      indokolásának  a  jelen határozatban foglalt kiegészítésével  —
      helybenhagyta.

      Az   Alkotmánybíróság   a   határozat   közzétételét   az   OVB
      határozatának    a   Magyar   Közlönyben   való   megjelenésére
      tekintettel rendelte el.
                           Dr. Paczolay Péter s. k.,
                          az Alkotmánybíróság elnöke,
                           
             Dr. Balogh Elemér s. k.,     Dr. Bihari Mihály s. k.,
             alkotmánybíró                    előadó alkotmánybíró

             Dr. Bragyova András s. k.,    Dr. Holló András s. k.,
             alkotmánybíró                           alkotmánybíró

             Dr. Kiss László s. k.,        Dr. Kovács Péter s. k.,
             alkotmánybíró                           alkotmánybíró

             Dr. Lenkovics Barnabás s. k., Dr. Lévay Miklós s. k.,
             alkotmánybíró                           alkotmánybíró

                           Dr. Stumpf István s. k.,
                                alkotmánybíró

        .
        English:
        .
        Petition filed:
        .
        .
        Number of the Decision:
        .
        17/2011. (III. 23.)
        Date of the decision:
        .
        03/22/2011
        .
        .