A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Győri Ítélőtábla Bpkf.209/2016/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének a megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján jogi képviselője (dr. Sziptner Attila, Pécsi 19. számú Ügyvédi Iroda, 7624 Pécs, Mátyás kiráy u. 6.) útján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, és abban kérte a Győri Ítélőtábla Bpkf.209/2016/2. számú és a Győri Törvényszék B.202/2012/581-IX. számú végzése alaptörvény-ellenességének a megállapítását és megsemmisítését.
[2] Az indítvány alapjául szolgáló ügy előzményeként az indítványozó előadta, hogy a Győri Törvényszéken B.202/2012. számon van ellene folyamatban büntetőeljárás. Az eljárásban az indítványozó 2016. június 7-én előterjesztett indítványaiban a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) 267. § (1) bekezdés k) és j) pontjai alapján kezdeményezte a büntetőeljárás megszüntetését. Ezen indítványokat a Győri Törvényszék megtárgyalta, majd 2016. június 14-én kelt, a tárgyalási jegyzőkönyvben rögzített, B.202/2012/581-IX. számú végzésével a büntetőeljárást a Be. 267. § (1) bekezdés k) pontjára hivatkozással megszüntette.
[3] A döntés meghozatala után a Győri Törvényszék arról tájékoztatta az indítványozót, hogy a végzés ellen nem fellebbezhet. A végzés kihirdetését követően az ügyész szóban bejelentette a fellebbezését, amely kapcsán jelezte, hogy azt írásban részletesen meg fogja indokolni. A Baranya Megyei Főügyészség részletes írásbeli fellebbezését utóbb a bíróság a panaszosnak nem küldte meg. Ezzel szemben az indítványozó 2016. július 7-én kézhez vette a Győri Ítélőtábla 2016. július 4-én kelt levelét, amelyben a bíróság megküldte neki a Győri Fellebbviteli Főügyészségnek a Baranya Megyei Ügyészség fellebbezését kiegészítő fellebbezést, egyúttal az indítványozót 8 napos határidővel felhívta észrevételei előterjesztésére. A felhívásra reagálva a panaszos 2016. július 14-én megküldte az észrevételeit a Győri Ítélőtáblának. Mivel tudomása volt arról, hogy a fellebbezéssel kapcsolatosan más vádlottak és védők is tettek észrevételeket, az indítványozó várta, hogy a bíróság ezeket a dokumentumokat is megküldi neki.
[4] 2016. július 22-én az indítványozó egy MTI közleményből értesült arról, hogy az eljárás megszüntetése tárgyában a Győri Ítélőtábla 2016. július 14-én döntést hozott. Az indítványozó ebből arra következtetett, hogy a bíróság a számára biztosított észrevételezési határidőt, egyúttal az észrevételeket figyelmen kívül hagyva, a neki meg nem küldött fellebbezés alapján döntött. A Győri Ítélőtábla Bpkf.209/2016/2. számú végzését az indítványozónak 2016. július 25-én kézbesítették.
[5] Az indítványozó kifogása szerint a Győri Törvényszék végzésével szemben joga lett volna fellebbezni a Be. 5. § (1) bekezdése, 324. § (1) bekezdés a) pontja és 347. §-a alapján. Fellebbezésében pedig a Be. 346. § (2) bekezdésének megfelelően kérhette volna, hogy az eljárás megszüntetését a bíróság az elsőfokú végzésben megjelölt Be. 267. § (1) bekezdés k) pont mellett a j) pontja alapján is mondja ki, továbbá, hogy a döntését részletesen és tartalmasan indokolja.
[6] Sérelmezte továbbá az indítványozó, hogy – ellentétesen a Be. 356. § és a Be. 358. § (1) bekezdés d) pontja szerinti rendelkezésekkel – nem kapott lehetőséget arra, hogy a Baranya Megyei Főügyészség írásban kifejtett álláspontját megismerje és arra az észrevételeit kifejthesse.
[7] Végül azt kifogásolta, hogy a Győri Ítélőtábla nem volt figyelemmel az észrevételezési határidő leteltére, így az indítványozónak még a lehetőséget sem biztosította, hogy a fellebbezéssel kapcsolatos észrevételeit előadja.
[8] Azzal, hogy a fellebbezéshez és az észrevételek előterjesztéséhez való jogát nem tudta gyakorolni, az indítványozó szerint az eljárás elvesztette a kontradiktórius jellegét, aminek következtében abban nem érvényesülhetett a fegyverek egyenlősége.
[9] A fentiek alapján az indítványozó úgy vélte, hogy sérült az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdésében biztosított törvény előtti egyenlőség követelménye, mivel a vele szembeni büntetőeljárásban a vád, valamint a védelem és a terheltek egyenlősége nem valósult meg. Hivatkozott továbbá az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésének a megsértésére, amiért a bíróság a Be.-ben biztosított jogai gyakorlását részben kifejezetten megtagadta, részben pedig nem tette lehetővé. Állítása szerint sérült továbbá az Alaptörvény XXVIII. cikk (3) bekezdésében biztosított védelemhez való joga is, méghozzá az eljárás jogorvoslati szakaszában. Továbbá azért, mert nem tudott fellebbezéssel élni az elsőfokú végzéssel szemben, az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való jog megsértését is megállapíthatónak tartotta.
[10] A panaszos hivatkozott továbbá az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében biztosított jogállamiság elvére. Nem állította annak megsértését, ugyanakkor az Alkotmánybíróság esetjogának az ismertetésével kifejtette a jogállamiság elvének az alkotmányos tartalmát.
[11] Ismertette továbbá a beadványában az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdéséhez és a XXVIII. cikk (3) bekezdéséhez, valamint tartalmilag a XXVIII. cikk (1) bekezdéséhez kapcsolódó alkotmánybírósági gyakorlatot. Hozzátette, hogy esetében azért valósult meg a tisztességes eljáráshoz való jog megsértése, mert nem gyakorolhatta a fellebbezési jogát és az észrevételezési jogát, nem ismerhette meg az ügyészség beadványának a tartalmát, továbbá az eljárás ezen szakaszában a védelemhez való jogát sem érvényesíthette. Nyilvánvalónak tartotta, hogy az adott büntetőeljárásban a vád és a védelem nem azonos jogosítványokkal rendelkezett, így sérült a fegyverek egyenlőségének az elve. Ugyanis miközben a vád fellebbezést terjeszthetett elő, majd azt kiegészíthette, a védelem a jogorvoslati eljárásból minden tekintetben ki volt zárva. A jogorvoslat lehetőségét a Győri Törvényszék jogszabály kifejezett rendelkezése ellenére megvonta az indítványozótól, miközben a Győri Ítélőtábla annak gyakorlását a magatartásával tette lehetetlenné. Kérte, hogy az alaptörvény-ellenesség kiküszöbölésével az Alkotmánybíróság hozza olyan helyzetbe az indítványozót, hogy a jogorvoslati jogát az eljárást megszüntető végzéssel szemben gyakorolni tudja.
[12] 2. Az indítványozó a beadványát az Alkotmánybíróság felhívása nyomán kiegészítette.
[13] Abban kifejtette, hogy vele szemben a büntetőeljárás valóban folyamatban van, ennek ellenére az ügyben az eljárás megszüntetéséről hozott döntések érdemi döntésnek minősülnek, így azokkal szemben helye van alkotmányjogi panasz előterjesztésének. Amennyiben a bíróságok az indítványozó alapvető jogait tiszteletben tartva jártak volna el, a büntetőeljárást megszüntették volna. A bíróságoknak az indítványozó alapvető jogait sértő magatartása vezetett oda, hogy az eljárást megszüntető végzést hatályon kívül helyezték, és vele szemben a büntetőeljárást tovább folytatták. Az eljárást várhatóan lezáró ítélet független lesz az eljárást megszüntető, majd a megszüntető végzést hatályon kívül helyező bírósági döntésektől, így a majdani ítélet elleni alkotmányjogi panaszban ezen végzések alaptörvény-ellenességét az indítványozónak már nem lesz lehetősége kifogásolni.
[14] 3. Az indítvány alapján az Alkotmánybíróság mindenekelőtt azt vizsgálta, hogy az alkotmányjogi panasz befogadható-e, vagyis megfelel-e az Abtv.-ben foglalt, a panaszok befogadhatóságára vonatkozó kritériumoknak. A befogadhatóság feltételeit vizsgálva az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy az indítvány az alábbiak szerint nem felel meg az alkotmányjogi panasszal szemben támasztott követelményeknek.
[15] Az Abtv. 27. §-a értelmében az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés alaptörvény-ellenességét észleli. A jogszabályhely értelmében alkotmányjogi panasznak továbbá csak a jogerős, vagyis (további) jogorvoslattal nem támadható döntéssel szemben van helye.
[16] Jelen esetben a Győri Törvényszék 2016. június 14-én kelt, a tárgyalási jegyzőkönyvben rögzített, B.202/2012/581-IX. számú végzésével az indítványozó elleni büntetőeljárást a Be. 267. § (1) bekezdés k) pontjára hivatkozással megszüntette. A Győri Törvényszék ezen végzését azonban a Győri Ítélőtábla 2016. július 14-én Bpkf.209/2016/2. számú végzésével hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot – jogerősen – az eljárás folytatására utasította.
[17] Utal rá az Alkotmánybíróság, hogy a 3238/2016. (XI. 18.) AB végzésben az indítványozó korábbi indítványa alapján már döntést hozott alkotmányjogi panasz visszautasításáról. Az indítványozó akkor a – jelen indítvány alapjául szolgáló büntetőeljárással azonos – büntetőeljárás megszüntetésére irányuló kezdeményezésekről rendelkező, azokat elutasító bírósági végzések érdemi alkotmányossági vizsgálatát kérte a beadványában. Hivatkozással a 3002/2014. (I. 24.) AB végzésben kifejtett értelmezésére, az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az eljárás megszüntetésére irányuló indítvány elutasításáról rendelkező bírósági végzések az Alkotmánybíróság értelmezésében nem minősülnek sem az ügy érdemében hozott, sem a bírósági eljárást befejező egyéb döntésnek.
[18] A 3002/2014. (I. 24.) AB végzésben kifejtett alkotmánybírósági értelmezés szerint az Abtv. 27. § első fordulata szerinti érdemi döntés, így alkotmányjogi panasz tárgya lehet a büntetőeljárásban hozott döntések közül a vád tartalmi elbírálásáról, illetve a büntetőjogi felelősségről szóló határozat, azaz az ügydöntő határozatok közül a bűnösséget megállapító és a felmentő ítélet. Az ügydöntő végzések – a tárgyalás mellőzésével hozott végzés és az eljárást megszüntető végzés – nem tekinthetők az Abtv. szerinti érdemi döntésnek, azonban ezek a határozatok is vizsgálhatók alkotmányjogi panasz keretében, mert megfeleltethetők az Abtv. 27. § második fordulatának, a bírósági eljárást befejező egyéb döntésnek. (Indokolás [21])
[19] Jelen alkotmányjogi panasz indítvány a korábbi – a 3238/2016. (XI. 18.) AB végzés alapjául szolgáló – indítványhoz képest ugyan más megítélés alá esik, a támadott bírósági végzések azonban mégsem szolgálhatnak alkotmányjogi panasz eljárás alapjául az alábbiak miatt.
[20] Az indítványozó elleni büntetőeljárás megszüntetéséről az eljáró Győri Törvényszék első fokon végzéssel rendelkezett. Így az indítványozó ügyében olyan döntés született, amely az Abtv. 27. §-a értelmében a bírósági eljárást befejező egyéb döntésnek minősülhetne. A döntés azonban – mivel az ellen az ügyészség fellebbezést terjesztett elő – nem emelkedett jogerőre, a megszüntető végzés elleni jogorvoslati eljárásban a Győri Ítélőtábla az eljárás folytatásáról határozott. Az eljárás megszüntetéséről hozott elsőfokú végzéssel, valamint az azt hatályon kívül helyező másodfokú végzéssel tehát a büntetőeljárás nem fejeződött be, mivel a másodfokú bíróság a büntetőeljárás folytatására utasította az elsőfokú bíróságot. Ezért az indítványozó által támadott bírósági végzések nem minősülnek a bírósági eljárást befejező és az Abtv. 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal támadható döntésnek.
[21] Utal rá az alkotmánybíróság, hogy a folytatódó büntetőeljárásban az indítványozónak lehetősége van arra, hogy az eljárás megszüntetésével kapcsolatos észrevételeit kifejtse és ismételten a büntetőeljárás megszüntetését indítványozza.
[22] 4. Az Alkotmánybíróság az indítvány vizsgálata alapján tehát arra a megállapításra jutott, hogy az nem felel meg az alkotmányjogi panaszok befogadhatóságával szemben támasztott követelményeknek. Ezért az Alkotmánybíróság – az Abtv. 47. § (1) bekezdése, 56. § (1)–(3) bekezdése és az Ügyrend 5. § (1) bekezdése szerint eljárva – az alkotmányjogi panasz befogadását az Abtv. 27. §-a és az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján visszautasította.
Dr. Juhász Imre s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Balsai István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Horváth Attila s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Czine Ágnes s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Sulyok Tamás s. k.,
alkotmánybíró |
. |