A döntés szövege:
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányosságának
utólagos vizsgálatára irányuló indítvány és alkotmányjogi
panasz alapján meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a kárpótlás iránti kérelmek
benyújtásának határidejéről és az állampolgárok tulajdonában
igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló
1991. évi XXV. törvény módosításáról szóló 1994. évi II.
törvény 6. § (2) bekezdése alkotmányellenességének
megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt
elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a tulajdonviszonyok rendezése
érdekében, az állam által igazságtalanul okozott károk
részleges kárpótlásáról szóló 1991. évi XXV. törvény
végrehajtásáról szóló 104/1991. (VIII. 3.) Korm. rendelet 24.
§ (1) bekezdés b) pontja alkotmányellenességének
megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt
elutasítja.
Az Alkotmánybíróság az 1. és 2. pont szerinti jogszabályi
rendelkezéseknek a Fejér Megyei Bíróság előtt Kpf. 21.
107/1996. számon folyamatban volt ügyben való
alkalmazhatósága kizárására irányuló kérelmet és benyújtott
alkotmányjogi panaszt elutasítja.
Indokolás
I.
Lajoskomárom Nagyközség Önkormányzata (a továbbiakban:
Önkormányzat) a Sárbogárdi Földhivatalnál kérelmezte
tulajdonjogának bejegyzését a szövetkezetekről szóló 1992.
évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról
szóló 1992. évi II. törvény (a továbbiakban: Ámt.) 25. § (4)
bekezdés alapján a lajoskomáromi Győzelem Mgtsz.-nek az állam
által ingyenesen és határidő nélküli használatába adott,
1994. május 31-éig kárpótlási árverésen nem értékesített
földterületeire. A Sárbogárdi Körzeti Földhivatal az
önkormányzat tulajdonjog bejegyzési kérelmét elutasította, és
ugyanezt tette a fellebbezéssel a Fejér Megyei Földhivatal
is. Az Önkormányzat keresetével a Székesfehérvári Városi
Bírósághoz fordult. A bíróság elsőfokú ítélete hatályon kívül
helyezte a földhivatali határozatokat és az elsőfokú
közigazgatási szervet új eljárásra utasította azzal, hogy
amennyiben az Ámt. 25. § (4) bekezdésében foglalt feltétel
teljesülése megállapítható, akkor az önkormányzat tulajdonjog
bejegyzési kérelmének helyt kell adni. Fellebbezés alapján a
Fejér Megyei Bíróság Kpf. 21. 107/1996/17. számú jogerős
ítéletében az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, de a
keresetet elutasította.
Az Önkormányzat álláspontja szerint az Alkotmány 12. § (2)
bekezdésébe, illetőleg 13. § (1) bekezdésébe ütközik a
kárpótlás iránti kérelmek határidejéről és az állampolgárok
tulajdonában igazságtalanul okozott károk részleges
kárpótlásáról szóló 1991. évi XXV. törvény módosításáról
szóló 1994. évi II. törvény (a továbbiakban: Kptm.) 6. § (2)
bekezdése, továbbá sérti a jogbiztonságot is. A Kptm.
kihirdetése 1994. január 14-én történt meg és a törvény 1994.
február 13-án lépett hatályba. Az indítványozó álláspontja:
"a tulajdonszerzési határnap fenti módon történt módosítása
alkotmánysértő, mivel azok az önkormányzatok, ahol a
földalapok elkülönítése 1993. december 31. napjára
megtörtént, - ilyen a kérelmező is - a törvényben
meghatározott földterületeken 1994. január 01. napján - az
ekkor még hatályban lévő, 1993. évi XIX. tv. 1. §-a alapján -
tulajdonjogot szereztek." Az indítványozó úgy véli, hogy a
tulajdonviszonyok rendezése érdekében, az állam által az
állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk
részleges kárpótlásáról szóló 1991. évi XXV. törvény (a
továbbiakban: Kpt.) végrehajtásáról rendelkező - a 163/1993.
(XI. 30.) Korm. rendelettel módosított - 104/1991. (VIII. 3.)
Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm.r.) 24. §-a
törvényellenes, ütközik az 1992. évi II. törvénybe.
Ez utóbbi rendelkezés alkotmányosságát az Alkotmánybíróság
már vizsgálta, az 578/B/1994. AB határozat (ABH 1995, 884.)
az indítványt elutasította, az Önkormányzat azonban az
Alkotmánybíróság erről való tájékoztatása után is
fenntartotta az indítványát, annak vizsgálatát kérve, hogy a
Kormány felhatalmazhatja-e a minisztert arra, hogy a 2.
földalapba kijelöljön olyan földet, amelyet a törvény az
önkormányzatoknak szánt.
Az indítványozó a Korm.r. 24. § (1) bekezdés b) pontjának
visszamenőleges hatályú megsemmisítését kérte, továbbá az
indítványt alkotmányjogi panaszként is előterjesztve
kezdeményezte, hogy az Alkotmánybíróság mondja ki: a támadott
rendelkezések nem alkalmazhatók a Fejér Megyei Bíróság előtt
Kpf. 21. 107/1996. számon folyamatban lévő ügyben.
II.
Az Alkotmánybíróság a döntését a következő jogszabályi
rendelkezésekre alapozta.
1. Az Alkotmány rendelkezései:
"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus
jogállam."
"10. § (1) A magyar állam tulajdona nemzeti vagyon.
(2) Az állam kizárólagos tulajdonának, valamint kizárólagos
gazdasági tevékenységének körét törvény határozza meg."
"12. § (1) Az állam támogatja az önkéntes társuláson
alapuló szövetkezeteket, elismeri a szövetkezetek
önállóságát.
(2) Az állam tiszteletben tartja az önkormányzatok
tulajdonát."
"13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz
való jogot."
"35. § (2) A Kormány a maga feladatkörében rendeleteket
bocsát ki, és határozatokat hoz. Ezeket a miniszterelnök írja
alá. A Kormány rendelete és határozata törvénnyel nem lehet
ellentétes. A Kormány rendeleteit a hivatalos lapban ki kell
hirdetni."
2. A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a
továbbiakban: Ötv.) rendelkezései:
"107. § (1) Az állam tulajdonából az önkormányzatok
tulajdonába kerülő vagyontárgyak köre a következő:
a) az önkormányzat közigazgatási területén levő ingatlanok,
erdők és vizek törvényben meghatározott köre;
b) a tanácsok által alapított és a tanácsok felügyelete
alatt álló közüzemi célra alapított állami gazdálkodó
szervezetek - ideértve a fővárosi és megyei gyógyszertári
központokat is -, továbbá a költségvetési üzemek vagyona és
az e szervezetekből átalakuló gazdasági társaságokban az
államot megillető vagyonrész;
c) a lakossági szükségleteket kielégítő közművek
építményei, vonalas létesítményei, berendezései a település
belterületi határán belül, az állam kizárólagos tulajdonába
tartozó létesítmények kivételével;
d) a tanácsok kezelésében, illetőleg tulajdonosi irányítása
alatt álló oktatási, kulturális, egészségügyi, szociális,
sport és egyéb intézmények vagyona;
e) a tanácsi, illetőleg a tanácsi ingatlankezelő szervek
kezelésében levő állami bérlakások;
f) a középületek és a hozzájuk tartozó földek, a központi
állami feladatokat szolgáló épületek kivételével;
g) a tanács valamennyi pénzvagyona, értékpapírja és más
vagyoni joga.
(2) A tanács és szervei, valamint intézményei
kezelésében levő állami ingatlanok, erdők, vizek, -
kivéve a védett természetvédelmi területeket és a
műemlékileg védett épületeket, építményeket,
területeket - pénz és értékpapírok, a törvény
hatálybalépésének napján e törvény erejénél fogva a
helyi önkormányzatok tulajdonába kerülnek.
(3) A külön törvényben meghatározott, állami tulajdonban
levő földek, erdők, más ingatlanok, vizek, valamint az összes
természetvédelem alatt álló területek és műemlékileg védett
épületek, építmények, területek, továbbá a közművek
létesítményei, az (1) bekezdés b) pontjában említett
szervezetek vagyonának önkormányzati tulajdonába adására, az
önkormányzatok és a vállalatok közötti megosztására a kormány
megyei (fővárosi) vagyonátadó bizottságokat hoz létre,
amelyek döntenek e dolgok önkormányzati tulajdonba adásáról
és a vagyoni terhek rendezéséről. A vagyonátadó bizottságban
részt vesznek az épített és a természeti környezetvédelemért
felelős országos szervezetek képviselői is.
(4) A vagyonátadásig a (3) bekezdésben említett
vagyontárgyak csak a vagyonátadó bizottság, illetve a
természeti vagy műemléki értékük miatt védett, az illetékes
országos főhatóság hozzájárulásával forgalomképesek."
3. Az Ámt. rendelkezései:
"25. § (4) E törvény alapján a föld fekvése szerinti
települési önkormányzat tulajdonába kerül - ha e jogáról nem
mond le - az a védett természeti területnek nem minősülő, és
az állam által a szövetkezet ingyenes és határidő nélküli
használatába adott állami tulajdonú termőföld, amelyet a Kpt.
végrehajtása során 1994. május 31. napjáig árverésen nem
értékesítettek. Ha eddig az időpontig a földalapok
elkülönítése (13-21. §) még nem történt meg, vagy annak
megtörténtétől számítva 4 hónapnál kevesebb van hátra, az
önkormányzat - árverési értékesítés hiányában - a földalapok
elkülönítését követő 4 hónap elteltével szerez tulajdont."
4. A Korm.r. rendelkezései:
" 24. § (1) A földművelésügyi és vidékfejlesztési
miniszter a pénzügyminiszterrel, továbbá - a védett és
a védelemre tervezett természeti területek
tekintetében - a környezetvédelmi miniszterrel
egyetértésben meghatározza, hogy
a) az állami vagyonkezelő szervezetek mely területeken és
milyen AK értékben kötelesek állami tulajdonú termőföldet
árverésre bocsátani, továbbá
b) az állam által a szövetkezet ingyenes és határidő
nélküli használatába adott, de a Tv. 15. §-ának (1) bekezdése
alapján árverésre ki nem jelölt állami tulajdonú földek közül
melyeket kell árverésre bocsátani."
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmány a helyi önkormányzatok tulajdonszerzéséről
nem rendelkezik, a törvényhozásra bízta annak eldöntését,
hogy milyen körben és milyen módon jutnak vagyonhoz a helyi
önkormányzatok. Az önkormányzatok vagyonhoz juttatása az Ötv.
szerint részben a törvény erejénél fogva, részben külön
törvények alapján, közhatalmi intézkedésekkel történt. Az
Ötv. megalkotásakor az állami tulajdon reformja még a
kezdetén tartott, ami indokolta a külön törvényekkel való
vagyonátadást. A külön törvények közül átfogó, de nem teljes
körű szabályozást adott az egyes állami tulajdonban lévő
vagyontárgyak önkormányzatok tulajdonba adásáról szóló 1991.
évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Övtv.). Az Övtv. 48. §-a
szerint: "A mezőgazdasági szövetkezetek használatában lévő
állami tulajdonú termőföld önkormányzatok tulajdonába kerülő
körét a mezőgazdasági szövetkezetek földtulajdoni és
használati viszonyainak rendezése keretében külön törvény
szabályozza." Ezt a szabályozást az Ámt. 25. § (4) bekezdése
tartalmazza. Az indítvány szerint az Ámt. 25. § (4)
bekezdésének a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény
hatálybalépéséről és az átmenetei szabályokról szóló 1992.
évi II. törvény módosításáról szóló 1993. évi XIX. törvénnyel
(a továbbiakban: Ámtm.) módosított rendelkezése alapján - az
ott írt feltételekkel - a települési önkormányzatok tulajdont
szereztek. Ezt a tulajdont, az indítványozó álláspontja
szerint, alkotmányellenesen elvonta a Kptm. 6. § (2)
bekezdése azzal, hogy az Ámt. 25. § (4) bekezdésében
meghatározott időpontot 1994. május 31. napjára módosította.
Az Alkotmánybíróság elsőként az Ámt. 25. § (4) bekezdésének
rendelkezését, annak változásait vizsgálta.
A vizsgált rendelkezés 1993. március 29-ig hatályos szövege a
következő: "(4) E törvény erejénél fogva a föld fekvése
szerinti települési önkormányzat tulajdonába kerül - kivéve,
ha az önkormányzat e jogáról lemond - az az állami tulajdonú
termőföld, amelyet az állam adott a szövetkezet ingyenes és
határidő nélküli használatába, és amelyet 1993. március 31.
napjáig a Kpt. végrehajtásával összefüggésben árverésen nem
értékesítettek. E rendelkezés a védett természeti területekre
nem vonatkozik."
Az Ámtm.-mel módosított rendelkezés 1993. március 30.
napjától a következő: "(4) E törvény alapján a föld fekvése
szerinti települési önkormányzat tulajdonába kerül - ha e
jogáról nem mond le - az a védett természeti területnek nem
minősülő, és az állam által a szövetkezet ingyenes és
határidő nélküli használatába adott állami tulajdonú
termőföld, amelyet a Kpt. végrehajtása során 1993. december
31. napjáig árverésen nem értékesítettek. Ha eddig az
időpontig a földalapok elkülönítése (13-21. §) még nem
történt meg, vagy annak megtörténtétől számítva 4 hónapnál
kevesebb van hátra, az önkormányzat - árverési értékesítés
hiányában - a földalapok elkülönítését követő 4 hónap
elteltével szerez tulajdont." A Kptm. az 1993. december 31-i
határnapot 1994. május 31-ére módosította, ami azt
eredményezte, hogy az 1994. február 13-a után megtartott
árverésekből visszamaradt földterületek 1994. május 31.
napjával kerülhettek a föld fekvése szerinti települési
önkormányzat tulajdonába.
Az Alkotmánybíróság számos határozatában és több
összefüggésben is foglalkozott korábban az önkormányzatok
alapjogai és az önkormányzati tulajdon egyes kérdéseivel. A
36/1998. (IX. 16.) AB határozat - az indítvánnyal érintett
kérdésekkel összefüggésben - az Alkotmánybíróság álláspontját
a következőkben foglalta össze: "Az Alkotmánybíróság már a
16/1991. (IV. 20.) AB határozatában (ABH 1991, 58-59.)
kifejtette: a társadalmi tulajdon lebontása során a tulajdoni
rendszert átalakító törvények az önkormányzatok
tulajdonszerzését nem polgári jogi jogutódlással biztosítják,
hanem az átalakulást az új tulajdoni rendszert kialakító
törvényhozás valósítja meg, mindenkori gazdasági és politikai
céljait követve. Az Alkotmánybíróság állásfoglalása szerint,
amíg egy érintett vagyontárgyra nézve az átalakulás nem
következett be, nincs joga az új tulajdoni forma jövendő
alanyának arra, hogy a tulajdonszerzés feltételeit
meghatározza, illetőleg befolyásolja. Az új tulajdon védelme
az átalakulás folyamatának megtörténte után következik be,
azt követően azonban a tulajdon alkotmányos védelme teljessé
válik." (ABH 1998, 266.)
Az önkormányzatok tulajdonszerzési jogcímével kapcsolatban az
Alkotmánybíróság eddigi határozataiból következően az
úgynevezett "kétségtelen jogcímnek" van jelentősége. A
37/1994. (VI. 24.) AB határozat rámutatott: az
önkormányzatoknak az állammal szemben alkotmányosan védett
tulajdoni igénye áll fenn, "ha a vonatkozó törvényi
rendelkezések alapján az önkormányzatnak valamely vagyoni kör
megszerzésére kétségtelen jogcíme keletkezik."(ABH 1994, 238,
244.) A már megszerzett, továbbá a kétségtelen szerzési
jogcímen alapuló önkormányzati tulajdon alkotmányos védelme
teljes. A határozat szerint: "Az Alkotmánybíróság rámutatott
arra, hogy csak azokra a vagyontárgyakra nézve állt be az
Alkotmány 13. § (1) bekezdése szerinti alapjogi védelem,
amelyekről egyértelműen megállapítható, hogy azokat a törvény
kétségkívül az önkormányzatok tulajdonába adandó vagyoni kör
törvényi tényálláselemeinek a hatálya alá rendelte. A
törvényi ismérveknek egyértelműen megfelelő állami vagyon
tekintetében az önkormányzatok ugyanis jogcímet szereztek a
tulajdonszerzésre és ezzel az alkotmányos alapjogi védelemre
is. Kétségtelen jogcím hiányában azonban az az értelmező
törvényi rendelkezés, amely éppen a vitatott kérdés
tisztázására, a bizonytalan jogi helyzet megszüntetésére
vonatkozik, nem ütközik az Alkotmánynak a tulajdonjogot mint
alapjogot védő és biztosító rendelkezéseibe, így az
önkormányzatok tulajdonának az állam általi tiszteletben
tartását kimondó 12. § (2) bekezdésébe, illetőleg a
tulajdonjogot garantáló 13. § (1) bekezdésébe sem." (ABH
1994, 238, 246.).
Az Ötv. 107. § (3) bekezdése három vagyoncsoportot sorol fel,
ezeket egymástól a "valamint" és a "továbbá" szavak
választják el. A bekezdés első mondatát indító "külön
törvényben meghatározott" kitétel a három vagyoncsoport közül
az elsőre vonatkoztatva egybeesik az (1) bekezdés a)
pontjával, amelyben ugyanazon vagyonkörre vonatkozóan szintén
utalás van külön törvényre. (Önkormányzati tulajdonba kerül:
... a) pont: "ingatlanok, erdők és vizek külön törvényben
meghatározott köre." c) pont: "A külön törvényben
meghatározott, állami tulajdonban levő földek, erdők, más
ingatlanok, vizek...)" A (3) bekezdésben írt második
vagyoncsoporttól a "külön törvényben meghatározott" kitételt
már elválasztja a "valamint" szó (minek a jelentése
egyértelműen elválasztást fejez ki), továbbá ez a csoport "az
összes természetvédelem alatt álló területet" és műemléket
felöleli, ami a külön törvényben való meghatározásukat
fogalmilag is kizárja. Végül a harmadik vagyoncsoportot -
ahol a közművek létesítményei is szerepelnek - a "továbbá"
szó vezeti be, újabb elhatárolást kifejezve. Nyelvtani
értelmezéssel alátámasztható, hogy az Ötv. 107. § (3)
bekezdésében említett külön törvényre a közművek
létesítményei vonatkozásában nem volt szükség a vagyonátadó
bizottságok eljárásának megkezdéséhez.
A logikai értelmezés is alátámasztja, hogy csak az első
vagyoni körben volt szükség arra, hogy külön törvény
rendezze, mely ingatlanok kerülnek majd önkormányzati
tulajdonba. Az állam nem akarta átadni az összes állami
tulajdonú ingatlant. Egy részük ex lege átszállt az
önkormányzatokra az Ötv. 107. § értelmében [a (2) bekezdése
szerint], a többit pedig később kívánta elosztani az állam;
ezért utal az (1) és a (3) bekezdés e vonatkozásban a külön
törvényre.[36/1998. (IX. 16.) AB határozat, ABH 1998, 263,
283.]
Az indítvány alapján az Alkotmánybíróság - következetes
gyakorlatának megfelelően -vizsgálta, hogy a települési
önkormányzatoknak keletkezett-e "kétségtelen jogcíme" az
állami tulajdonú - szövetkezetnek ingyenes és határidő
nélküli használatába adott - termőföld tulajdonának
megszerzésére. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy sem
az Ötv., sem az Övtv. alapján ilyen kétségtelen jogcím nem
keletkezett. Az Ötv. 107. § (1) bekezdése kijelölte az állam
tulajdonából a önkormányzatok tulajdonába kerülő
vagyontárgyak körét, a (3) bekezdés külön törvényre utalta -
többek között - az állami tulajdonban lévő földek átadását az
önkormányzatoknak. Az Övtv. 48. §-a szerint a mezőgazdasági
szövetkezetek használatában lévő állami tulajdonú termőföld
önkormányzatok tulajdonába kerülő körét a mezőgazdasági
szövetkezetek földtulajdoni és használati viszonyainak
rendezése keretében külön törvény szabályozza. A szabályozást
az Ámt. 25. § (4) bekezdése végezte el.
Az Ámt. 25. § (4) bekezdése alapján állami tulajdonú
termőföld több együttes feltétel teljesülése esetén került a
törvény erejénél fogva a föld fekvése szerinti települési
önkormányzat tulajdonába:
- ha az állami tulajdonú termőföld szövetkezet ingyenes és
határidő nélküli használatában volt,
- a Kpt. végrehajtásával összefüggésben árverésen nem
értékesítettek (a szöveget az Ámtm. a "Kpt. végrehajtása
során" fordulatra módosította az egyértelműség érdekében),
- az önkormányzat e jogáról nem mond le.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint ott, ahol ezek a
feltételek maradéktalanul teljesültek, a települési
önkormányzatnak kétségtelen jogcíme keletkezett a tulajdonra,
a törvény erejénél fogva megszerezte az állami tulajdonú
termőföld tulajdonjogát, amelyet a földhivatal bejegyez. Az
Ámt. 25. § (4) bekezdés szövege és a határidő többször
változott, de minden változatban az egyik feltétele volt az
önkormányzati tulajdonszerzésnek, hogy az érintett
termőföldet árverésre kijelölték és azt árverésen nem
értékesítették. A tulajdonszerzés 1993. december 31. napjával
történt, az Ámtm.-mel való módosítással ez úgy hosszabbodott
meg, hogy amennyiben eddig az időpontig a földalapok
elkülönítése nem történt meg, vagy az megtörtént és attól
számított 4 hónapnál kevesebb volt hátra, az önkormányzat -
árverési értékesítés hiányában - a földalapok elkülönítését
követő 4 hónap elteltével szerzett tulajdont. Ez utóbbi
esetben is állami tulajdonban lévő föld kijelöléséről és
árveréséről van szó és nem önkormányzati tulajdonról. A Kpt.
végrehajtása során árverésre ki nem jelölt állami tulajdonú
termőföld nem kerülhetett önkormányzati tulajdonba.
Következésképpen nem alkotmányellenes, nem ütközik az
Alkotmány 12. § (2) bekezdésébe, sem a 13. § (1) bekezdésébe
a Kptm. 6. § (2) bekezdése, s a jogbiztonság követelményével
nincs tartalmi összefüggésben, ezért az Alkotmánybíróság az
indítványt e részében elutasította.
2. Az indítványozó a Korm.r.-nek a módosításáról szóló
163/1993. (XI. 30.)Korm. rendelettel megállapított 24. § (1)
bekezdés b) pontjának alkotmányellenességét arra hivatkozva
állítja, hogy az már önkormányzati tulajdonba került föld
tekintetében hatalmazta fel a privatizációért felelős tárca
nélküli minisztert arra, hogy azon földek közül kijelölje,
melyeket kell árverésre bocsátani. Véleménye szerint a
Korm.r. 24. § (1) bekezdés b) pontja ellentétes az Ámt. 25. §
(4) bekezdésével, az Alkotmány 35. § (2) bekezdésébe ütközik,
amely szerint a kormányrendelet nem lehet ellentétes
törvénnyel.
A támadott rendelkezés - indítvány benyújtásakor hatályos -
szövege a következő:
"24. § (1) A privatizációért felelős tárca nélküli miniszter
a földművelésügyi miniszterrel, a pénzügyminiszterrel,
továbbá - a védett és a védelemre tervezett természeti
területek tekintetében - a környezetvédelmi és
területfejlesztési miniszterrel egyetértésben meghatározza,
hogy
(...)
b) az állam által a szövetkezet ingyenes és határidő nélküli
használatába adott, de a Tv. 15. §-ának (1) bekezdése alapján
árverésre ki nem jelölt állami tulajdonú földek közül
melyeket kell árverésre bocsátani."
E rendelkezés alkotmányosságát az Alkotmánybíróság korábban
már elbírálta, a megsemmisítése érdekében benyújtott
indítványt elutasította az 578/B/1994. AB határozatában. (ABH
1995, 884-887.) Az akkori indítvány a támadott jogszabályt az
Alkotmány 12. § (2) bekezdésébe ütközőnek vélte. Az
Alkotmánybíróság az indítvány elutasításakor rámutatott arra,
hogy a miniszterek intézkedése csak állami tulajdonú földekre
vonatkozhat, ennek lehetővé tétele az Alkotmány 12. § (2)
bekezdésével nem ellentétes, mert az az önkormányzatok
tulajdonának tiszteletben tartását rendeli.
Jelen indítványt az Alkotmánybíróság azonban nem tekintette
ítélt dolognak, érdemben bírálta el, mivel az indítvány az
Alkotmány 35. § (2) bekezdésére alapozva kezdeményezte a
támadott rendelkezés megsemmisítését. Azt kellett vizsgálni,
hogy a támadott rendelkezés ellentétes-e a hivatkozott
törvénnyel. A fentiekben kifejtettek szerint az
Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Ámt. 24. § (4)
bekezdése alapján az önkormányzatok nem szereztek tulajdont
azon állami tulajdonú földekre, amelyeket a Kpt, végrehajtása
során nem jelöltek ki árverésre és az árverésen nem
értékesítettek. Ezek a földek továbbra is állami tulajdonban
maradtak. A Korm.r. a megjelölt minisztereket csak állami
tulajdonú földek tekintetében hatalmazta fel intézkedésre,
ami nem ellentétes az Ámt. 24. § (4) bekezdésében
foglaltakkal, tehát nem alkotmányellenes, ezért az
Alkotmánybíróság az indítványt e részében is elutasította.
Megjegyzi ugyanakkor: az ügy érdemét nem érinti az, hogy a
támadott rendelkezés jelenleg hatályos szövegét a Korm.r.
módosításáról szóló155/1996. (X. 16.) Korm. rendelet 2. §-a
állapította meg.
3. Az Önkormányzat keresetét a Fejér Megyei Bíróság Kpf. 21.
107/1996/17. számú ítéletével az Ámt. 25. § (4) bekezdésére
alapítva utasította el. Az Önkormányzat ez ellen az ítélet
ellen nyújtott be alkotmányjogi panaszt. Az
Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a
továbbiakban: Abtv.) 48. § (1) bekezdése szerint: "Az
Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt
alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az,
akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály
alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati
lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati
lehetőség nincs számára biztosítva." Az Alkotmány 12. § (2)
bekezdés alapján az állam tiszteletben tartja az
önkormányzatok tulajdonát. A törvényben írt feltételek
fennállása esetén tulajdonjogának sérelmére hivatkozva a
helyi önkormányzat alkotmányjogi panasszal fordulhat az
Alkotmánybírósághoz.
A határidőben benyújtott alkotmányjogi panaszt elbírálva az
Alkotmánybíróság a következőkre mutatott rá. Az alkotmányjogi
panasz egyik feltétele az, hogy alkotmányellenes jogszabály
alkalmazása folytán következzen be jogsérelem. A fentiekben
az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Ámt. 25. § (4)
bekezdése nem alkotmányellenes, ezért nem alapos az
alkotmányjogi panasz, így azt is elutasította az
Alkotmánybíróság.
Dr. Németh János
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István Dr. Bihari Mihály
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád Dr. Harmathy Attila
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Holló András Dr. Kiss László
alkotmánybíró előadó alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István Dr. Strausz János
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva
alkotmánybíró
. |