Hungarian
Ügyszám:
.
328/D/1998
Előadó alkotmánybíró: Kiss László Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
A döntés száma: 328/D/1998. AB határozat
.
ABH oldalszáma: 2003/1044
.
A döntés kelte: Budapest, 02/04/2003
.
.
A döntés szövege:
.
A döntés szövege:
                   A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !
                                 

        Az    Alkotmánybíróság   jogszabály    alkotmányosságának
    utólagos  vizsgálatára  irányuló indítvány  és  alkotmányjogi
    panasz alapján meghozta a következő

                            határozatot:

    1.   Az   Alkotmánybíróság   a  kárpótlás   iránti   kérelmek
    benyújtásának határidejéről és az állampolgárok  tulajdonában
    igazságtalanul  okozott károk részleges  kárpótlásáról  szóló
    1991.  évi  XXV. törvény módosításáról szóló  1994.  évi  II.
    törvény    6.   §   (2)   bekezdése   alkotmányellenességének
    megállapítására   és  megsemmisítésére  irányuló   indítványt
    elutasítja.

    2.   Az   Alkotmánybíróság   a  tulajdonviszonyok   rendezése
    érdekében,  az  állam  által  igazságtalanul  okozott   károk
    részleges   kárpótlásáról  szóló  1991.  évi   XXV.   törvény
    végrehajtásáról szóló 104/1991. (VIII. 3.) Korm. rendelet 24.
    §    (1)    bekezdés    b)   pontja   alkotmányellenességének
    megállapítására   és  megsemmisítésére  irányuló   indítványt
    elutasítja.

    Az  Alkotmánybíróság  az 1. és 2. pont  szerinti  jogszabályi
    rendelkezéseknek  a  Fejér  Megyei  Bíróság  előtt  Kpf.  21.
    107/1996.    számon    folyamatban    volt    ügyben     való
    alkalmazhatósága kizárására irányuló kérelmet  és  benyújtott
    alkotmányjogi panaszt elutasítja.
                                Indokolás

                                   I.

          Lajoskomárom  Nagyközség Önkormányzata  (a  továbbiakban:
      Önkormányzat)   a   Sárbogárdi   Földhivatalnál    kérelmezte
      tulajdonjogának  bejegyzését a szövetkezetekről  szóló  1992.
      évi  I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról
      szóló 1992. évi II. törvény (a továbbiakban: Ámt.) 25. §  (4)
      bekezdés alapján a lajoskomáromi Győzelem Mgtsz.-nek az állam
      által  ingyenesen  és  határidő nélküli  használatába  adott,
      1994.  május  31-éig  kárpótlási árverésen  nem  értékesített
      földterületeire.   A   Sárbogárdi  Körzeti   Földhivatal   az
      önkormányzat tulajdonjog bejegyzési kérelmét elutasította, és
      ugyanezt  tette  a fellebbezéssel a Fejér Megyei  Földhivatal
      is.  Az  Önkormányzat  keresetével a  Székesfehérvári  Városi
      Bírósághoz fordult. A bíróság elsőfokú ítélete hatályon kívül
      helyezte   a   földhivatali  határozatokat  és  az   elsőfokú
      közigazgatási  szervet  új eljárásra utasította  azzal,  hogy
      amennyiben  az  Ámt. 25. § (4) bekezdésében foglalt  feltétel
      teljesülése megállapítható, akkor az önkormányzat tulajdonjog
      bejegyzési kérelmének helyt kell adni. Fellebbezés alapján  a
      Fejér  Megyei  Bíróság  Kpf. 21. 107/1996/17.  számú  jogerős
      ítéletében   az  elsőfokú  ítéletet  megváltoztatta,   de   a
      keresetet elutasította.

      Az  Önkormányzat álláspontja szerint az Alkotmány 12.  §  (2)
      bekezdésébe,  illetőleg  13.  §  (1)  bekezdésébe  ütközik  a
      kárpótlás  iránti kérelmek határidejéről és az  állampolgárok
      tulajdonában    igazságtalanul   okozott   károk    részleges
      kárpótlásáról  szóló  1991.  évi XXV.  törvény  módosításáról
      szóló 1994. évi II. törvény (a továbbiakban: Kptm.) 6. §  (2)
      bekezdése,  továbbá  sérti  a  jogbiztonságot  is.  A   Kptm.
      kihirdetése 1994. január 14-én történt meg és a törvény 1994.
      február  13-án lépett hatályba. Az indítványozó  álláspontja:
      "a  tulajdonszerzési határnap fenti módon történt  módosítása
      alkotmánysértő,   mivel  azok  az  önkormányzatok,   ahol   a
      földalapok   elkülönítése   1993.   december   31.    napjára
      megtörtént,   -   ilyen  a  kérelmező  is  -   a   törvényben
      meghatározott földterületeken 1994. január 01.  napján  -  az
      ekkor még hatályban lévő, 1993. évi XIX. tv. 1. §-a alapján -
      tulajdonjogot szereztek." Az indítványozó úgy  véli,  hogy  a
      tulajdonviszonyok  rendezése érdekében,  az  állam  által  az
      állampolgárok   tulajdonában  igazságtalanul  okozott   károk
      részleges  kárpótlásáról  szóló 1991.  évi  XXV.  törvény  (a
      továbbiakban: Kpt.) végrehajtásáról rendelkező - a  163/1993.
      (XI. 30.) Korm. rendelettel módosított - 104/1991. (VIII. 3.)
      Korm.   rendelet   (a   továbbiakban:   Korm.r.)   24.    §-a
      törvényellenes, ütközik az 1992. évi II. törvénybe.

      Ez  utóbbi  rendelkezés alkotmányosságát az  Alkotmánybíróság
      már  vizsgálta, az 578/B/1994. AB határozat (ABH 1995,  884.)
      az   indítványt  elutasította,  az  Önkormányzat  azonban  az
      Alkotmánybíróság   erről   való   tájékoztatása    után    is
      fenntartotta az indítványát, annak vizsgálatát kérve, hogy  a
      Kormány  felhatalmazhatja-e  a minisztert  arra,  hogy  a  2.
      földalapba  kijelöljön olyan földet,  amelyet  a  törvény  az
      önkormányzatoknak szánt.

      Az  indítványozó  a Korm.r. 24. § (1) bekezdés  b)  pontjának
      visszamenőleges  hatályú megsemmisítését  kérte,  továbbá  az
      indítványt    alkotmányjogi   panaszként   is   előterjesztve
      kezdeményezte, hogy az Alkotmánybíróság mondja ki: a támadott
      rendelkezések nem alkalmazhatók a Fejér Megyei Bíróság  előtt
      Kpf. 21. 107/1996. számon folyamatban lévő ügyben.

                                   II.
         
      Az   Alkotmánybíróság  a  döntését  a  következő  jogszabályi
      rendelkezésekre alapozta.
         
      1. Az Alkotmány rendelkezései:
       "2.  §  (1)  A  Magyar  Köztársaság független,  demokratikus
      jogállam."
       "10. § (1) A magyar állam tulajdona nemzeti vagyon.
       (2)  Az állam kizárólagos tulajdonának, valamint kizárólagos
      gazdasági tevékenységének körét törvény határozza meg."
       "12.  §  (1)  Az  állam  támogatja  az  önkéntes  társuláson
      alapuló    szövetkezeteket,    elismeri    a    szövetkezetek
      önállóságát.
       (2)   Az   állam   tiszteletben  tartja  az   önkormányzatok
      tulajdonát."
       "13.  §  (1)  A Magyar Köztársaság biztosítja a  tulajdonhoz
      való jogot."
       "35.  §  (2)  A  Kormány a maga feladatkörében  rendeleteket
      bocsát ki, és határozatokat hoz. Ezeket a miniszterelnök írja
      alá.  A Kormány rendelete és határozata törvénnyel nem  lehet
      ellentétes. A Kormány rendeleteit a hivatalos lapban ki  kell
      hirdetni."

      2.  A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a
      továbbiakban: Ötv.) rendelkezései:
       "107.   §   (1)  Az  állam  tulajdonából  az  önkormányzatok
      tulajdonába kerülő vagyontárgyak köre a következő:
       a)  az önkormányzat közigazgatási területén levő ingatlanok,
      erdők és vizek törvényben meghatározott köre;
       b)  a  tanácsok  által  alapított és a tanácsok  felügyelete
      alatt   álló   közüzemi  célra  alapított  állami  gazdálkodó
      szervezetek  -  ideértve a fővárosi és  megyei  gyógyszertári
      központokat is -, továbbá a költségvetési üzemek  vagyona  és
      az  e  szervezetekből  átalakuló gazdasági  társaságokban  az
      államot megillető vagyonrész;
       c)    a    lakossági   szükségleteket   kielégítő   közművek
      építményei,  vonalas létesítményei, berendezései a  település
      belterületi  határán belül, az állam kizárólagos  tulajdonába
      tartozó létesítmények kivételével;
       d)  a tanácsok kezelésében, illetőleg tulajdonosi irányítása
      alatt  álló  oktatási,  kulturális, egészségügyi,  szociális,
      sport és egyéb intézmények vagyona;
       e)  a  tanácsi,  illetőleg a tanácsi ingatlankezelő  szervek
      kezelésében levő állami bérlakások;
       f)  a  középületek és a hozzájuk tartozó földek, a  központi
      állami feladatokat szolgáló épületek kivételével;
       g)  a  tanács  valamennyi pénzvagyona, értékpapírja  és  más
      vagyoni joga.
          (2)   A   tanács   és   szervei,   valamint   intézményei
            kezelésében  levő állami ingatlanok,  erdők,  vizek,  -
            kivéve  a  védett  természetvédelmi  területeket  és  a
            műemlékileg     védett    épületeket,     építményeket,
            területeket   -   pénz  és  értékpapírok,   a   törvény
            hatálybalépésének  napján e törvény  erejénél  fogva  a
            helyi önkormányzatok tulajdonába kerülnek.
       (3)  A  külön  törvényben meghatározott, állami  tulajdonban
      levő földek, erdők, más ingatlanok, vizek, valamint az összes
      természetvédelem  alatt álló területek és műemlékileg  védett
      épületek,   építmények,   területek,   továbbá   a   közművek
      létesítményei,   az   (1)  bekezdés  b)  pontjában   említett
      szervezetek vagyonának önkormányzati tulajdonába adására,  az
      önkormányzatok és a vállalatok közötti megosztására a kormány
      megyei   (fővárosi)  vagyonátadó  bizottságokat  hoz   létre,
      amelyek  döntenek e dolgok önkormányzati tulajdonba  adásáról
      és  a vagyoni terhek rendezéséről. A vagyonátadó bizottságban
      részt  vesznek az épített és a természeti környezetvédelemért
      felelős országos szervezetek képviselői is.
       (4)    A   vagyonátadásig   a   (3)   bekezdésben   említett
      vagyontárgyak  csak  a  vagyonátadó  bizottság,   illetve   a
      természeti  vagy műemléki értékük miatt védett, az  illetékes
      országos főhatóság hozzájárulásával forgalomképesek."

       3. Az Ámt. rendelkezései:
         "25.  §  (4)  E  törvény alapján a föld  fekvése  szerinti
      települési önkormányzat tulajdonába kerül - ha e jogáról  nem
      mond le - az a védett természeti területnek nem minősülő,  és
      az  állam  által  a szövetkezet ingyenes és határidő  nélküli
      használatába adott állami tulajdonú termőföld, amelyet a Kpt.
      végrehajtása  során  1994. május 31.  napjáig  árverésen  nem
      értékesítettek.   Ha   eddig  az   időpontig   a   földalapok
      elkülönítése  (13-21.  §)  még nem történt  meg,  vagy  annak
      megtörténtétől  számítva 4 hónapnál kevesebb  van  hátra,  az
      önkormányzat - árverési értékesítés hiányában - a  földalapok
      elkülönítését követő 4 hónap elteltével szerez tulajdont."

      4. A Korm.r. rendelkezései:
          " 24.   §   (1)  A  földművelésügyi  és  vidékfejlesztési
            miniszter a pénzügyminiszterrel, továbbá - a védett  és
            a     védelemre    tervezett    természeti    területek
            tekintetében    -   a   környezetvédelmi   miniszterrel
            egyetértésben meghatározza, hogy
       a)  az  állami vagyonkezelő szervezetek mely területeken  és
      milyen  AK  értékben  kötelesek állami tulajdonú  termőföldet
      árverésre bocsátani, továbbá
       b)  az  állam  által  a  szövetkezet  ingyenes  és  határidő
      nélküli használatába adott, de a Tv. 15. §-ának (1) bekezdése
      alapján árverésre ki nem jelölt állami tulajdonú földek közül
      melyeket kell árverésre bocsátani."
       
                                  III.
                                   
      Az indítvány nem megalapozott.

      1.  Az  Alkotmány  a helyi önkormányzatok tulajdonszerzéséről
      nem  rendelkezik,  a törvényhozásra bízta  annak  eldöntését,
      hogy  milyen körben és milyen módon jutnak vagyonhoz a  helyi
      önkormányzatok. Az önkormányzatok vagyonhoz juttatása az Ötv.
      szerint  részben  a  törvény erejénél  fogva,  részben  külön
      törvények  alapján,  közhatalmi intézkedésekkel  történt.  Az
      Ötv.  megalkotásakor  az  állami  tulajdon  reformja  még   a
      kezdetén  tartott,  ami indokolta a külön  törvényekkel  való
      vagyonátadást. A külön törvények közül átfogó, de nem  teljes
      körű  szabályozást  adott  az egyes állami  tulajdonban  lévő
      vagyontárgyak önkormányzatok tulajdonba adásáról szóló  1991.
      évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Övtv.). Az Övtv. 48. §-a
      szerint:  "A  mezőgazdasági szövetkezetek használatában  lévő
      állami  tulajdonú termőföld önkormányzatok tulajdonába kerülő
      körét   a   mezőgazdasági  szövetkezetek   földtulajdoni   és
      használati  viszonyainak  rendezése keretében  külön  törvény
      szabályozza." Ezt a szabályozást az Ámt. 25. § (4)  bekezdése
      tartalmazza.  Az  indítvány  szerint  az  Ámt.  25.   §   (4)
      bekezdésének  a szövetkezetekről szóló 1992. évi  I.  törvény
      hatálybalépéséről  és az átmenetei szabályokról  szóló  1992.
      évi II. törvény módosításáról szóló 1993. évi XIX. törvénnyel
      (a  továbbiakban: Ámtm.) módosított rendelkezése alapján - az
      ott írt feltételekkel - a települési önkormányzatok tulajdont
      szereztek.  Ezt  a  tulajdont,  az  indítványozó  álláspontja
      szerint,  alkotmányellenesen  elvonta  a  Kptm.  6.   §   (2)
      bekezdése   azzal,  hogy  az  Ámt.  25.  §  (4)  bekezdésében
      meghatározott időpontot 1994. május 31. napjára módosította.

      Az  Alkotmánybíróság elsőként az Ámt. 25. § (4)  bekezdésének
      rendelkezését, annak változásait vizsgálta.
       
      A vizsgált rendelkezés 1993. március 29-ig hatályos szövege a
      következő:  "(4)  E  törvény erejénél fogva  a  föld  fekvése
      szerinti települési önkormányzat tulajdonába kerül -  kivéve,
      ha  az önkormányzat e jogáról lemond - az az állami tulajdonú
      termőföld,  amelyet az állam adott a szövetkezet ingyenes  és
      határidő  nélküli használatába, és amelyet 1993. március  31.
      napjáig  a Kpt. végrehajtásával összefüggésben árverésen  nem
      értékesítettek. E rendelkezés a védett természeti területekre
      nem vonatkozik."

      Az   Ámtm.-mel  módosított  rendelkezés  1993.  március   30.
      napjától  a következő: "(4) E törvény alapján a föld  fekvése
      szerinti  települési önkormányzat tulajdonába kerül  -  ha  e
      jogáról  nem mond le - az a védett természeti területnek  nem
      minősülő,  és  az  állam  által  a  szövetkezet  ingyenes  és
      határidő   nélküli   használatába  adott   állami   tulajdonú
      termőföld,  amelyet a Kpt. végrehajtása során 1993.  december
      31.  napjáig  árverésen  nem  értékesítettek.  Ha  eddig   az
      időpontig  a  földalapok  elkülönítése  (13-21.  §)  még  nem
      történt  meg, vagy annak megtörténtétől számítva  4  hónapnál
      kevesebb  van  hátra, az önkormányzat - árverési  értékesítés
      hiányában  -  a  földalapok  elkülönítését  követő  4   hónap
      elteltével szerez tulajdont." A Kptm. az 1993. december  31-i
      határnapot   1994.   május  31-ére   módosította,   ami   azt
      eredményezte,  hogy  az 1994. február  13-a  után  megtartott
      árverésekből  visszamaradt  földterületek  1994.  május   31.
      napjával  kerülhettek  a  föld  fekvése  szerinti  települési
      önkormányzat tulajdonába.

      Az    Alkotmánybíróság   számos   határozatában    és    több
      összefüggésben  is  foglalkozott korábban  az  önkormányzatok
      alapjogai  és az önkormányzati tulajdon egyes kérdéseivel.  A
      36/1998.  (IX.  16.) AB határozat - az indítvánnyal  érintett
      kérdésekkel összefüggésben - az Alkotmánybíróság álláspontját
      a  következőkben foglalta össze: "Az Alkotmánybíróság  már  a
      16/1991.  (IV.  20.)  AB  határozatában  (ABH  1991,  58-59.)
      kifejtette: a társadalmi tulajdon lebontása során a tulajdoni
      rendszert     átalakító    törvények    az     önkormányzatok
      tulajdonszerzését nem polgári jogi jogutódlással biztosítják,
      hanem  az  átalakulást  az új tulajdoni  rendszert  kialakító
      törvényhozás valósítja meg, mindenkori gazdasági és politikai
      céljait  követve. Az Alkotmánybíróság állásfoglalása szerint,
      amíg  egy  érintett  vagyontárgyra nézve  az  átalakulás  nem
      következett  be,  nincs  joga az új tulajdoni  forma  jövendő
      alanyának    arra,   hogy   a   tulajdonszerzés   feltételeit
      meghatározza, illetőleg befolyásolja. Az új tulajdon  védelme
      az  átalakulás  folyamatának megtörténte után következik  be,
      azt  követően azonban a tulajdon alkotmányos védelme teljessé
      válik." (ABH 1998, 266.)

      Az önkormányzatok tulajdonszerzési jogcímével kapcsolatban az
      Alkotmánybíróság   eddigi   határozataiból   következően   az
      úgynevezett   "kétségtelen  jogcímnek"  van  jelentősége.   A
      37/1994.    (VI.    24.)   AB   határozat   rámutatott:    az
      önkormányzatoknak  az  állammal szemben alkotmányosan  védett
      tulajdoni   igénye   áll  fenn,  "ha  a  vonatkozó   törvényi
      rendelkezések alapján az önkormányzatnak valamely vagyoni kör
      megszerzésére kétségtelen jogcíme keletkezik."(ABH 1994, 238,
      244.)  A  már  megszerzett, továbbá  a  kétségtelen  szerzési
      jogcímen  alapuló önkormányzati tulajdon alkotmányos  védelme
      teljes.  A határozat szerint: "Az Alkotmánybíróság rámutatott
      arra,  hogy  csak azokra a vagyontárgyakra nézve állt  be  az
      Alkotmány  13.  §  (1) bekezdése szerinti  alapjogi  védelem,
      amelyekről egyértelműen megállapítható, hogy azokat a törvény
      kétségkívül az önkormányzatok tulajdonába adandó vagyoni  kör
      törvényi   tényálláselemeinek  a  hatálya  alá  rendelte.   A
      törvényi  ismérveknek  egyértelműen megfelelő  állami  vagyon
      tekintetében az önkormányzatok ugyanis jogcímet  szereztek  a
      tulajdonszerzésre és ezzel az alkotmányos alapjogi  védelemre
      is.  Kétségtelen  jogcím hiányában azonban  az  az  értelmező
      törvényi   rendelkezés,  amely  éppen   a   vitatott   kérdés
      tisztázására,  a  bizonytalan  jogi  helyzet  megszüntetésére
      vonatkozik, nem ütközik az Alkotmánynak a tulajdonjogot  mint
      alapjogot   védő   és  biztosító  rendelkezéseibe,   így   az
      önkormányzatok  tulajdonának  az  állam  általi  tiszteletben
      tartását   kimondó  12.  §  (2)  bekezdésébe,   illetőleg   a
      tulajdonjogot  garantáló  13. § (1)  bekezdésébe  sem."  (ABH
      1994, 238, 246.).

      Az Ötv. 107. § (3) bekezdése három vagyoncsoportot sorol fel,
      ezeket   egymástól   a  "valamint"  és  a  "továbbá"   szavak
      választják  el.  A  bekezdés  első  mondatát  indító   "külön
      törvényben meghatározott" kitétel a három vagyoncsoport közül
      az   elsőre  vonatkoztatva  egybeesik  az  (1)  bekezdés   a)
      pontjával, amelyben ugyanazon vagyonkörre vonatkozóan szintén
      utalás  van külön törvényre. (Önkormányzati tulajdonba kerül:
      ...  a)  pont:  "ingatlanok, erdők és vizek külön  törvényben
      meghatározott   köre."   c)   pont:   "A   külön   törvényben
      meghatározott,  állami tulajdonban levő  földek,  erdők,  más
      ingatlanok,   vizek...)"  A  (3)  bekezdésben   írt   második
      vagyoncsoporttól a "külön törvényben meghatározott"  kitételt
      már   elválasztja  a  "valamint"  szó  (minek   a   jelentése
      egyértelműen elválasztást fejez ki), továbbá ez a csoport "az
      összes  természetvédelem alatt álló területet"  és  műemléket
      felöleli,   ami  a  külön  törvényben  való  meghatározásukat
      fogalmilag  is  kizárja. Végül a harmadik  vagyoncsoportot  -
      ahol  a  közművek létesítményei is szerepelnek - a  "továbbá"
      szó   vezeti  be,  újabb  elhatárolást  kifejezve.  Nyelvtani
      értelmezéssel  alátámasztható,  hogy  az  Ötv.  107.  §   (3)
      bekezdésében    említett   külön   törvényre    a    közművek
      létesítményei  vonatkozásában nem volt szükség a  vagyonátadó
      bizottságok eljárásának megkezdéséhez.

      A  logikai  értelmezés is alátámasztja,  hogy  csak  az  első
      vagyoni   körben  volt  szükség  arra,  hogy  külön   törvény
      rendezze,   mely   ingatlanok  kerülnek  majd   önkormányzati
      tulajdonba.  Az  állam  nem akarta átadni  az  összes  állami
      tulajdonú   ingatlant.  Egy  részük  ex  lege   átszállt   az
      önkormányzatokra az Ötv. 107. § értelmében [a  (2)  bekezdése
      szerint],  a többit pedig később kívánta elosztani az  állam;
      ezért  utal az (1) és a (3) bekezdés e vonatkozásban a  külön
      törvényre.[36/1998. (IX. 16.) AB határozat,  ABH  1998,  263,
      283.]

      Az  indítvány  alapján  az  Alkotmánybíróság  -  következetes
      gyakorlatának  megfelelően  -vizsgálta,  hogy  a   települési
      önkormányzatoknak  keletkezett-e  "kétségtelen  jogcíme"   az
      állami   tulajdonú  -  szövetkezetnek  ingyenes  és  határidő
      nélküli   használatába   adott   -   termőföld   tulajdonának
      megszerzésére. Az Alkotmánybíróság megállapította,  hogy  sem
      az  Ötv.,  sem az Övtv. alapján ilyen kétségtelen jogcím  nem
      keletkezett. Az Ötv. 107. § (1) bekezdése kijelölte az  állam
      tulajdonából    a    önkormányzatok    tulajdonába     kerülő
      vagyontárgyak körét, a (3) bekezdés külön törvényre utalta  -
      többek között - az állami tulajdonban lévő földek átadását az
      önkormányzatoknak. Az Övtv. 48. §-a szerint  a  mezőgazdasági
      szövetkezetek  használatában lévő állami tulajdonú  termőföld
      önkormányzatok  tulajdonába  kerülő  körét  a   mezőgazdasági
      szövetkezetek   földtulajdoni  és   használati   viszonyainak
      rendezése keretében külön törvény szabályozza. A szabályozást
      az Ámt. 25. § (4) bekezdése végezte el.

      Az   Ámt.  25.  §  (4)  bekezdése  alapján  állami  tulajdonú
      termőföld több együttes feltétel teljesülése esetén került  a
      törvény  erejénél  fogva a föld fekvése  szerinti  települési
      önkormányzat tulajdonába:
       -   ha az állami tulajdonú termőföld szövetkezet ingyenes és
          határidő nélküli használatában volt,
      -   a Kpt. végrehajtásával összefüggésben árverésen nem
      értékesítettek (a szöveget az Ámtm. a "Kpt. végrehajtása
      során" fordulatra módosította az egyértelműség érdekében),
      -   az önkormányzat e jogáról nem mond le.

      Az  Alkotmánybíróság álláspontja szerint  ott,  ahol  ezek  a
      feltételek    maradéktalanul   teljesültek,   a    települési
      önkormányzatnak kétségtelen jogcíme keletkezett a tulajdonra,
      a  törvény  erejénél  fogva megszerezte az  állami  tulajdonú
      termőföld  tulajdonjogát, amelyet a földhivatal bejegyez.  Az
      Ámt.  25.  §  (4)  bekezdés szövege és  a  határidő  többször
      változott, de minden változatban az egyik feltétele  volt  az
      önkormányzati    tulajdonszerzésnek,   hogy    az    érintett
      termőföldet   árverésre  kijelölték  és  azt  árverésen   nem
      értékesítették. A tulajdonszerzés 1993. december 31. napjával
      történt,  az Ámtm.-mel való módosítással ez úgy hosszabbodott
      meg,   hogy   amennyiben  eddig  az  időpontig  a  földalapok
      elkülönítése  nem  történt meg, vagy az megtörtént  és  attól
      számított  4 hónapnál kevesebb volt hátra, az önkormányzat  -
      árverési  értékesítés hiányában - a földalapok  elkülönítését
      követő  4  hónap  elteltével szerzett  tulajdont.  Ez  utóbbi
      esetben  is  állami  tulajdonban lévő föld  kijelöléséről  és
      árveréséről van szó és nem önkormányzati tulajdonról. A  Kpt.
      végrehajtása  során árverésre ki nem jelölt állami  tulajdonú
      termőföld    nem   kerülhetett   önkormányzati    tulajdonba.
      Következésképpen  nem  alkotmányellenes,   nem   ütközik   az
      Alkotmány  12. § (2) bekezdésébe, sem a 13. § (1) bekezdésébe
      a  Kptm. 6. § (2) bekezdése, s a jogbiztonság követelményével
      nincs  tartalmi összefüggésben, ezért az Alkotmánybíróság  az
      indítványt e részében elutasította.

      2.  Az  indítványozó  a  Korm.r.-nek  a  módosításáról  szóló
      163/1993. (XI. 30.)Korm. rendelettel megállapított 24. §  (1)
      bekezdés  b) pontjának alkotmányellenességét arra  hivatkozva
      állítja,  hogy  az már önkormányzati tulajdonba  került  föld
      tekintetében  hatalmazta fel a privatizációért felelős  tárca
      nélküli  minisztert arra, hogy azon földek  közül  kijelölje,
      melyeket  kell  árverésre  bocsátani.  Véleménye  szerint   a
      Korm.r. 24. § (1) bekezdés b) pontja ellentétes az Ámt. 25. §
      (4) bekezdésével, az Alkotmány 35. § (2) bekezdésébe ütközik,
      amely   szerint   a  kormányrendelet  nem  lehet   ellentétes
      törvénnyel.

      A  támadott rendelkezés - indítvány benyújtásakor hatályos  -
      szövege a következő:
      "24.  § (1) A privatizációért felelős tárca nélküli miniszter
      a   földművelésügyi   miniszterrel,  a   pénzügyminiszterrel,
      továbbá  -  a  védett  és  a védelemre  tervezett  természeti
      területek    tekintetében    -    a    környezetvédelmi    és
      területfejlesztési  miniszterrel egyetértésben  meghatározza,
      hogy
      (...)
      b)  az állam által a szövetkezet ingyenes és határidő nélküli
      használatába adott, de a Tv. 15. §-ának (1) bekezdése alapján
      árverésre  ki  nem  jelölt  állami  tulajdonú  földek   közül
      melyeket kell árverésre bocsátani."

      E  rendelkezés alkotmányosságát az Alkotmánybíróság  korábban
      már   elbírálta,   a   megsemmisítése  érdekében   benyújtott
      indítványt elutasította az 578/B/1994. AB határozatában. (ABH
      1995, 884-887.) Az akkori indítvány a támadott jogszabályt az
      Alkotmány   12.  §  (2)  bekezdésébe  ütközőnek   vélte.   Az
      Alkotmánybíróság az indítvány elutasításakor rámutatott arra,
      hogy a miniszterek intézkedése csak állami tulajdonú földekre
      vonatkozhat,  ennek lehetővé tétele az Alkotmány  12.  §  (2)
      bekezdésével   nem  ellentétes,  mert  az  az  önkormányzatok
      tulajdonának tiszteletben tartását rendeli.

      Jelen  indítványt az Alkotmánybíróság azonban nem  tekintette
      ítélt  dolognak, érdemben bírálta el, mivel az  indítvány  az
      Alkotmány  35.  §  (2) bekezdésére alapozva  kezdeményezte  a
      támadott  rendelkezés megsemmisítését. Azt kellett vizsgálni,
      hogy   a  támadott  rendelkezés  ellentétes-e  a  hivatkozott
      törvénnyel.    A    fentiekben   kifejtettek    szerint    az
      Alkotmánybíróság  megállapította, hogy  az  Ámt.  24.  §  (4)
      bekezdése  alapján az önkormányzatok nem szereztek  tulajdont
      azon állami tulajdonú földekre, amelyeket a Kpt, végrehajtása
      során   nem  jelöltek  ki  árverésre  és  az  árverésen   nem
      értékesítettek. Ezek a földek továbbra is állami  tulajdonban
      maradtak.  A  Korm.r. a megjelölt minisztereket  csak  állami
      tulajdonú  földek  tekintetében hatalmazta fel  intézkedésre,
      ami   nem   ellentétes  az  Ámt.  24.  §   (4)   bekezdésében
      foglaltakkal,   tehát   nem   alkotmányellenes,   ezért    az
      Alkotmánybíróság  az indítványt e részében  is  elutasította.
      Megjegyzi  ugyanakkor: az ügy érdemét nem érinti az,  hogy  a
      támadott  rendelkezés jelenleg hatályos  szövegét  a  Korm.r.
      módosításáról szóló155/1996. (X. 16.) Korm. rendelet  2.  §-a
      állapította meg.

      3.  Az Önkormányzat keresetét a Fejér Megyei Bíróság Kpf. 21.
      107/1996/17.  számú ítéletével az Ámt. 25. § (4)  bekezdésére
      alapítva  utasította el. Az Önkormányzat ez ellen  az  ítélet
      ellen     nyújtott    be    alkotmányjogi     panaszt.     Az
      Alkotmánybíróságról  szóló  1989.  évi  XXXII.   törvény   (a
      továbbiakban:  Abtv.)  48.  §  (1)  bekezdése  szerint:   "Az
      Alkotmányban    biztosított   jogainak    megsértése    miatt
      alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz  az,
      akinek    a   jogsérelme   az   alkotmányellenes   jogszabály
      alkalmazása  folytán  következett be, és  egyéb  jogorvoslati
      lehetőségeit  már  kimerítette,  illetőleg  más  jogorvoslati
      lehetőség nincs számára biztosítva." Az Alkotmány 12.  §  (2)
      bekezdés   alapján   az   állam   tiszteletben   tartja    az
      önkormányzatok   tulajdonát.  A  törvényben  írt   feltételek
      fennállása  esetén  tulajdonjogának  sérelmére  hivatkozva  a
      helyi  önkormányzat  alkotmányjogi  panasszal  fordulhat   az
      Alkotmánybírósághoz.

      A  határidőben benyújtott alkotmányjogi panaszt elbírálva  az
      Alkotmánybíróság a következőkre mutatott rá. Az alkotmányjogi
      panasz  egyik feltétele az, hogy alkotmányellenes  jogszabály
      alkalmazása  folytán következzen be jogsérelem. A  fentiekben
      az  Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Ámt. 25.  §  (4)
      bekezdése   nem   alkotmányellenes,  ezért  nem   alapos   az
      alkotmányjogi   panasz,   így   azt   is   elutasította    az
      Alkotmánybíróság.
                              Dr. Németh János
                         az Alkotmánybíróság elnöke
                                     
              Dr. Bagi István                 Dr. Bihari Mihály
              alkotmánybíró                       alkotmánybíró
                                     
              Dr. Erdei Árpád               Dr. Harmathy Attila
              alkotmánybíró                       alkotmánybíró
                                     
              Dr. Holló András                  Dr. Kiss László
              alkotmánybíró                előadó alkotmánybíró
                                     
              Dr. Kukorelli István            Dr. Strausz János
              alkotmánybíró                       alkotmánybíró
                                     
                     Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva
                                alkotmánybíró

        .
        English:
        .
        Petition filed:
        .
        .
        Number of the Decision:
        .
        328/D/1998
        Date of the decision:
        .
        02/04/2003
        .
        .