A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz alapján indult eljárásban meghozta az alábbi
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Bfv.III.868/2012/14. számú ítélete, a Győri Ítélőtábla Bf.98/2011/76. számú ítélete és a Veszprém Megyei Bíróság 1.B.287/2010/440. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s:
[1] 1. Az indítványozó csatolt meghatalmazással igazolt jogi képviselője útján alkotmányjogi panaszt terjesztett elő.
[2] Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal élt a Kúria Bfv.III.868/2012/14. számú ítélete, a Győri Ítélőtábla Bf.98/2011/76. számú ítélete és a Veszprém Megyei Bíróság 1.B.287/2010/440. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt.
[3] 2. Az indítványozót – a panasz alapjául szolgáló büntetőügy III. rendű terheltjeként – a Veszprém Megyei Bíróság 1.B.287/2010/440. számú ítéletében emberölés bűntettének kísérletében mint társtettest, továbbá testi sértés bűntettének kísérletében mint bűnsegédet találta bűnösnek, ezért halmazati büntetésül húsz év fegyházbüntetésre, illetve mellékbüntetésként tíz év közügyektől eltiltásra ítélte.
[4] A Győri Ítélőtábla Bf.98/2011/76. számú ítélete többek között az indítványozó tekintetében is megváltoztatta az elsőfokú döntést, amelyben a terhére rótt bűncselekményeket három rendbeli – két esetben társtettesként, egy esetben bűnsegédként elkövetett – testi sértés bűntette kísérletének minősítette, és a halmazati büntetést nyolc év börtönre és tíz év közügyektől eltiltásra módosította.
[5] A Kúria Bfv.III.868/2012/14. számú ítéletében a Legfőbb Ügyészség által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a másodfokú ítéletet az indítványozó III. rendű vádlott tekintetében megváltoztatta. A Kúria döntése a terhelt cselekményeit kétrendbeli bűnsegédként elkövetett – egy esetben kísérletként megvalósított – emberölés bűntettének [Btk. 166. § (1) bekezdés] és bűnsegédként elkövetett testi sértés kísérletének [Btk. 170. § (1) bekezdés, (6) bekezdés I. fordulat] minősítette, és ezért tizenhárom évi börtönbüntetésre, valamint tíz év közügyektől eltiltásra ítélte.
[6] Az indítványozó tehát panaszában mindhárom ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól.
[7] 3. A panaszos álláspontja szerint a „megtámadott határozatok sértik a bíróság függetlenségéhez és pártatlanságához való jogát, az ártatlanság vélelmét, valamint a védelem alaptörvényi jogát.”
[8] Az indítványozó a bíróság függetlenségéhez és pártatlanságához való jog sérelmét elsősorban egy országgyűlési plenáris ülésen elhangzott, a konkrét büntetőügyben született jogerős ítélet elfogadhatóságát megkérdőjelező képviselői azonnali kérdésre adott miniszterelnöki válaszban, valamint ezt követően az igazságügyért felelős miniszter által a Kúriának írt levél tartalmában és annak vélt következményeiben látja megvalósulni. Az indítvány szerint az általa ismertetett események láncolata, egyfajta külső nyomásgyakorlás vezethetett a másodfokú, jogerős ítélet – a kúriai felülvizsgálati eljárásban történt – súlyosításához.
[9] Az indítványozó hivatkozott a Kúria Büntető Kollégiumvezetőjének, a Veszprém Megyei Bíróság akkori elnökének, illetve az egykori országos rendőrfőkapitány egyes nyilatkozataira is, melyek – nézete szerint – mind prejudikáló tartalmúak voltak és az ártatlanság vélelmének megsértéseként értékelhetők.
[10] A panaszos érvelése alátámasztására megjelölt több alkotmánybírósági határozatot és hivatkozott az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítéleteire is.
[11] Az indítványozó előadta, hogy a Győri Ítélőtáblát a Kúria kizárta egy a jelen ügyhöz szorosan kapcsolódó, ugyanazon eseményeket érintő perben az eljáró törvényszék kijelöléséből, ami álláspontja szerint tényszerűen bizonyítja az első- és másodfokon eljárt bíróságok pártatlanságának hiányát.
[12] Az ártatlanság vélelmének sérelmével összefüggésben az indítványozó előadta, hogy az ügyészség őt már a nyomozás kezdeti szakaszában, az „őrizetbe vétel és a gyanúsítottként történő felelősségre vonás ellen bejelentett panaszok elbírálásáról szóló határozatban” a bűncselekmények társtettesének minősítette.
[13] A védelemhez való jog és egyben a fegyverek egyenlősége elvének sérelmeként értékeli a panaszos azt, hogy a nyomozó hatóság megtagadta egyes szakvélemények másolatban történő kiadását, holott az a Be. szerint kötelező. Ezen felül a DNS- és szagminta vételre vonatkozó, valamint a poligráfos vizsgálatra irányuló védői indítványokat is elutasították, amely által – az indítványozó megítélése alapján – hátrányos helyzetbe került a vádhatósággal szemben a bizonyítási eljárás során. Az indítványozó e vonatkozásban is idézett több alkotmánybírósági határozatot és hivatkozott az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítéleteire is.
[14] A megjelölt sérelmek az indítvány szerint az Alaptörvény XXVIII. cikkébe ütközve alapozzák meg a megjelölt ítéletek alaptörvény-ellenességét.
[15] A Kúria ítélete alaptörvény-ellenességének alátámasztására irányuló indokolás elmaradását észlelve az Alkotmánybíróság hiánypótlási felhívást küldött az indítványozónak, aki válaszában kifejtette, hogy a Kúria „még az indokolásban sem foglalkozott azokkal a védői érvekkel, amelyek lényegében az alkotmányjogi panasz tárgyát is képzik.”
[16] Az indítvány-kiegészítés arra az esetre, ha az Alkotmánybíróság az ártatlanság vélelmével összefüggésben kérelmének nem adna helyt, indítványozza, hogy az Alkotmánybíróság az Abtv. 28. §-a alapján „a jogi szabályozás alkotmányosságát” is vizsgálja.
[17] 4. Az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy fennállnak-e az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényi feltételei.
[18] Az Abtv. 27. §-a értelmében az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
[19] A rendelkezésre álló iratok alapján megállapítható, hogy az indítványozó az indítvány alapjául szolgáló büntetőügy terheltje, így az Abtv. alapján az egyedi ügyben érintettnek tekinthető.
[20] Az indítványozó az elsőfokú ítélet ellen fellebbezéssel élt, majd az ezt követően született jogerős ítélettel szemben kúriai felülvizsgálatra is sor került, az indítványozó pedig mindhárom ítélet tekintetében terjesztette elő alkotmányjogi panaszát. Az indítvány tehát a jogorvoslat kimerítésére vonatkozó törvényi feltételeknek is megfelel.
[21] Az Abtv. 30. § (1) bekezdése értelmében az alkotmányjogi panasz benyújtására a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül van lehetőség. A Kúria Bfv.III.868/2012/14. számú ítélete kézbesítésre 2012. december 28. napján került sor, az alkotmányjogi panaszt 2013. február 25. napján érkeztették az első fokon eljárt Veszprém Megyei Bíróság jogutódjaként működő Veszprémi Törvényszéken. Az alkotmányjogi panasz előterjesztésére tehát a törvényes határidőn belül került sor.
[22] Az Abtv. 52. §-a értelmében az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. Az indítványozó megjelölte az Abtv. 27. §-át, melyre alapozva nyújtotta be alkotmányjogi panaszát, valamint kifejezett kérelmet terjesztett elő a sérelmezett bírósági döntések alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére vonatkozóan. Megjelölte az Alaptörvény feljebb ismertetett cikkét, amellyel szemben aggályait megfogalmazta. Az alkotmányjogi panasz e tekintetben a törvényi feltételeknek megfelel.
[23] 5. Az Abtv. 29. §-a az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának további, alternatív jellegű tartalmi feltételeiként határozza meg, hogy az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet tartalmazzon, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel.
[24] Az Alkotmánybíróság e feltételekkel összefüggésben arra emlékeztet, hogy az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikk (1) bekezdésének értelmében az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdésének d) pontja alapján a bírói döntéseket az alkotmányosság szempontjából ellenőrizheti, és jogköre a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vizsgálatára és kiküszöbölésére korlátozódik, ezért a bírói döntés irányának, a bizonyítékok bírói mérlegelésének és értékelésének, illetve a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülbírálatára már nem rendelkezik hatáskörrel {elsőként lásd: 3231/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [4]; ezt követően megerősítette: 3392/2012. (XII. 30.) AB végzés, Indokolás [6]; 3017/2013. (I. 28.) AB végzés, Indokolás [3]}. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 27. §-ában szabályozott hatáskörében eljárva a bírói döntés és az Alaptörvény összhangját biztosítja. Ebből következően a bírói döntés alaptörvény-ellenességének vizsgálata során az Alkotmánybíróság attól is tartózkodik, hogy a bíróságok felülbírálati jogköréhez tartozó, szakjogi vagy kizárólag törvényértelmezési kérdésekben állást foglaljon {elsőként lásd: 3003/2012. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [4]; ezt követően megerősítette: 3065/2012. (VII. 26.) AB végzés, Indokolás [5]; 3391/2012. (XII. 30.) AB végzés, Indokolás [25]; 7/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [33]}. Az Abtv. 27. §-a úgy rendelkezik, hogy alkotmányjogi panasszal az egyedi ügyben érintett személy, vagy szervezet akkor fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségét már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. A bírói döntéssel szemben benyújtott alkotmányjogi panasz így nem tekinthető hagyományos értelemben vett jogorvoslatnak, ugyanis az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz intézményén keresztül is kizárólag az Alaptörvényt és az abban elismert jogokat oltalmazza {erről lásd: 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13]}.
[25] Az indítványozó elsősorban arra alapozta panaszát, hogy a parlamentben elhangzottak, valamint a közigazgatási és igazságügyi miniszter a Kúria elnökének címzett, a konkrét ügy érintésével a bíróságok ítélkezési gyakorlatának felülvizsgálatára vonatkozó levele sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében garantált független és pártatlan bírósághoz való jogot.
[26] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése mindenkinek jogot biztosít ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül elbírálja. A bíróság függetlensége és pártatlansága kizárólag egymásra tekintettel nyerhet értelmezést. A bírói függetlenség alkotmányos szabályát az Alaptörvény 26. cikk (1) bekezdése tartalmazza, amelynek értelmében a bírák függetlenek, és csak a törvénynek vannak alárendelve, ítélkezési tevékenységükben pedig nem utasíthatók. A történeti alkotmány vívmányai közé számító bírói függetlenség a bíróság Alaptörvényben meghatározott feladatának teljesítése, illetve a bírói hatalmi ág önállóságának megőrzése érdekében működő alkotmányos garancia. A bírói hatalom pedig döntő részt az ítélkezésben ölt testet. Éppen ezért a bírói függetlenség lényegi eleme, hogy az ítélkező bíró döntését akár a bírói szervezeten kívülről, akár a szervezeten belülről érkező befolyástól mentesen, kizárólag a jogszabályoknak, valamint belső meggyőződésének megfelelően hozza meg. Az ítélkezés függetlenségét pedig személyi, státusbeli és szervezeti garanciáknak szükséges szolgálniuk {erről lásd részletesen: 33/2012. (VII. 17.) AB határozat, Indokolás [72]–[81]}. Ehhez képest a pártatlanság követelménye azt hivatott elősegíteni, hogy az ítélkező bíró az ügyben résztvevő felekkel szembeni elfogultságtól vagy előítéletektől mentesen bírálja el az ügyet és hozza meg döntését. A pártatlanság követelménye egyfelől a bíró magatartásával és hozzáállásával szembeni elvárásként jelentkezik. Másfelől azonban mércét állít a jogszabályi környezettel szemben is. E mérce szerint az eljárási szabályoknak törekedniük szükséges minden olyan helyzet elkerülésére, amely a bíró pártatlanságát illetően jogos kétségeket ébreszthet. Ebből fakad, hogy a konkrét ügyben a bírónak nemcsak tárgyilagosan szükséges ítélkeznie, de a pártatlan ítélkezés látszatának megőrzése is feladata.
[27] A jogerős ítélet után született, az azt bíráló parlamenti és miniszteri reakciók tekintetében veti fel tehát az indítvány a független és pártatlan bírósághoz való jog sérelmét, ezért a panaszban foglalt állítások csak az utóbb meghozott kúriai ítéletre vonatkozóan bírhatnak relevanciával.
[28] Az aggályosnak tartott eseménysorral kapcsolatban az Alkotmánybíróság rámutat arra az indítványban is szereplő tényre, hogy a Kúria elnöke nyilvánosságra hozott viszontválaszában a miniszteri levélben foglaltakat egyértelműen visszautasította.
[29] A rendelkezésre álló iratok alapján továbbá megállapítható, hogy a Kúria – a másodfokú döntésnél az indítványozó tekintetében súlyosabb – ítélete azon alapult, hogy az eljáró bírói tanács a megállapított tényállás alapján bizonyos cselekményeket a Győri Ítélőtáblától eltérően minősített, az indítványozó terheltet ezáltal más, súlyosabb bűncselekmény elkövetésében találta bűnösnek. Az eltérő anyagi jogi minősítés okait a Kúria ítélete részletes indokolásban vezette le.
[30] Az indítványozó önmagában a Kúria független ítélkezését szolgáló személyi, státusbeli és szervezeti garanciákat nem illette kritikával, hanem egy a bírósági szervezetrendszeren kívüli eseménysort – álláspontja szerint befolyási kísérletet – hoz ok-okozati összefüggésbe a Kúria súlyosabb jogkövetkezményeket megállapító ítéletével.
[31] Az indítványozó viszont a külső nyomásgyakorlásként feltüntetett eseményeken túl nem mutatott rá olyan összefüggésekre és nem fogalmazott meg egyértelmű, jól körülírt érveket abban a tekintetben, hogy az adott ügyben eljáró kúriai tanács döntését nem külső vagy belső befolyástól mentesen, illetve nem kizárólag a jogszabályoknak, valamint belső meggyőződésének megfelelően hozta volna meg.
[32] Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint ugyanis az adott ügy kapcsán sem a Kúria kollégiumvezetőjének a rendkívüli jogorvoslat tényszerű lehetőségére vonatkozó, illetve más, a panaszban megjelölt nyilatkozata, sem a felülvizsgálati eljárás megindulása, sem a másodfokú döntésnél súlyosabb ítélet meghozatala nem tekinthető olyan érvnek, amely önmagában indokolttá tenné a független és pártatlan bírósághoz való jog sérelmének vizsgálatát.
[33] Az indítványban leírt „jelen ügyhöz szorosan kapcsolódó, ugyanazon eseményeket érintő perben” történt bírói kizárásra vonatkozó észrevételeket az ügyek konkrét összefüggések feltárása és pontosan körülírt alkotmányjogi érvek hiányában az Alkotmánybíróság nem tudta értékelni.
[34] Az indítványozó pedig ezen túlmenően nem hivatkozott a független és pártatlan bírósághoz való jog sérelmével összefüggésbe hozható, alkotmányjogi jelentőségű kérdésként értékelhető, vagy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét támasztó tényre, az Alkotmánybíróság az indítványt az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése sérelme tekintetében visszautasította.
[35] A továbbiakban az indítványozó az ártatlanság vélelmének sérelmére vonatkozó aggályait adta elő.
[36] Az ártatlanság vélelme elsősorban a büntetőjogi felelősség elbírálása során a döntésre jogosított részéről az elfogulatlan, pártatlan megközelítés követelményét szolgálja, ehhez kapcsolódóan a megalapozott bizonyítás kötelezettségét, továbbá a prejudikáció tilalmát. Mindez egyben garanciális jelentőségű akadályát képezi annak, hogy az eljárás alá vont személy a felelősség megállapításával járó hátrányos jogkövetkezményeket a felelősségének megállapítása nélkül szenvedje el.
[37] Az indítványozó ugyanakkor nem nevezett meg az általa sérelmesnek talált kijelentésekkel kapcsolatosan olyan konkrét, a felelősség megállapításával járó hátrányos jogkövetkezményt, amelyet a felelősségének megállapítása nélkül szenvedett volna el.
[38] A panaszos az általa aggályosnak tekintett idézeteken túl nem mutatott rá olyan összefüggésekre sem, hogy e megnyilvánulások érdemben befolyásolták volna a bírói döntéseket. Mindemellett az indítványozó által idézett kijelentések ugyancsak nem tekinthetők olyan alkotmányjogi jelentőségű kérdésnek, amely a döntések megsemmisítésére irányuló vizsgálatot indokolttá tennék. Alkotmánybíróság tehát az indítványt az Alaptörvény XXVIII. cikk (2) bekezdése sérelme tekintetében is visszautasította.
[39] Az indítvány kiegészítésében a panaszos arra az esetre, ha az Alkotmánybíróság az ártatlanság vélelmével összefüggésben kérelmének nem adna helyt, az Abtv. 28. §-a alapján is kérte, hogy az Alkotmánybíróság „a jogi szabályozás alkotmányosságát” is tegye a vizsgálata tárgyává. E körben azonban nem jelölte meg sem a támadott konkrét jogszabályi rendelkezéseket, sem alaptörvény-ellenességet megalapozó érvelést. Az Alkotmánybíróság a felsoroltak hiányában az indítvány-kiegészítés erre vonatkozó része tekintetében érdemi vizsgálatot sem folytatott le.
[40] Az indítványozó a védelemhez való jog és a fegyverek egyenlőségének elve sérelmeként értékeli azt, hogy a nyomozó hatóság megtagadta egyes szakvélemények és más iratok, kamerafelvételek másolatának kiadását, amellyel a vád viszont rendelkezett. Az indítványozó hivatkozott arra is, hogy a nyomozó hatóság elutasította a DNS- vagy szagminta, valamint poligráfos hazugságvizsgálatra irányuló védői indítványokat. E vizsgálatok eredményei a büntetőeljárásban bizonyítási eszközökként való felhasználása – álláspontja szerint – akár perdöntőek lehettek volna.
[41] A felvetett problémák szempontjából az indítvány azonban nem tartalmaz alapos indokolást és alkotmányjogi érvelést abban a tekintetben, hogy e körülmények mennyiben befolyásolták érdemben a bírói ítéleteket. Ugyanakkor az indítványozó általa alapjogsérelemként ismertetett aggályok alapján megállapítható, hogy azok valódi célja a büntetőeljárás során figyelembe vett bizonyítékok körén keresztül magának a bizonyítási eljárásnak bírálata, végső soron a bíróság által megállapított tényállás helyességének megkérdőjelezése.
[42] Az Alkotmánybíróság fentiekben ismertetett, következetes álláspontja értelmében azonban önmagában mind a bizonyítási eljárás, mind az alapügy tényállásának ellenőrzése és értékelése az Alkotmánybíróság Alaptörvényben biztosított alkotmányossági szempontú vizsgálati jogkörén kívül esik.
[43] Figyelemmel tehát arra, hogy az indítványozó e vonatkozásban sem adott elő olyan pontosan körülírt, alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként értékelhető problémát, amely felvetné a bírói döntéseket érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet, a panasz a védelemhez való jog sérelmére vonatkozóan sem tekinthető megalapozottnak. A fentiek értelmében az Alkotmánybíróság az indítványt az Alaptörvény XXVIII. cikk (3) bekezdésével összefüggésben is visszautasította.
[44] 6. Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz befogadhatósági vizsgálatának eredményeként így arra a következtetésre jutott, hogy az alkotmányjogi panasz az Abtv. 29. §-ában megfogalmazott befogadhatósági akadályban szenved. Az Alkotmánybíróság ezért az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (1) bekezdés a) pontja alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (3) bekezdésében előírtakra is, visszautasította.
Dr. Kovács Péter s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Balsai István s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Juhász Imre s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró |
. |