Hungarian
Ügyszám:
.
216/B/1997
Előadó alkotmánybíró: Zlinszky János Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
A döntés száma: 48/1997. (X. 6.) AB határozat
.
ABH oldalszáma: 1997/502
.
A döntés kelte: Budapest, 09/29/1997
.
.
A döntés szövege:
.
A döntés szövege:
                   A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

    Az   Alkotmánybíróság   jogszabály   alkotmányellenességének
    megállapítására  és   megsemmisítésére  irányuló   indítvány
    tárgyában meghozta a következő

                            határozatot:

    Az Alkotmánybíróság  megállapítja, hogy  a  természetvédelmi
    terület   védettségének    megszüntetéséről  szóló  13/1996.
    ( VII. 9. )  KTM   rendelet  alkotmányellenes,   ezért   azt
    hatálybelépésének  időpontjára   visszamenőleges   hatállyal
    megsemmisíti.

    Az  Alkotmánybíróság   e  határozatát  a  Magyar  Közlönyben
    közzéteszi.
                               Indokolás

                                   I.

      A Pilisi  Tájvédelmi  Körzetet  az  1/1978.  OKTH  határozat
      létesítette. E tájvédelmi körzethez tartozott a határozat 2.
      számú melléklete  szerint az  ingatlannyilvántartásban  0238
      helyrajzi szám  alatt felvett  3.6  hektár  területű  pomázi
      szántó  ingatlan.  Ennek  a  területnek  a  természetvédelmi
      védettségét a  13/1996. (VII. 9.) KTM rendelet megszüntette,
      mivel a  rendelet szerint a védettség indokai már nem állnak
      fenn. Az  indítványozó álláspontja  szerint a rendelet sérti
      az   Alkotmány   18.   §-ában   rögzített,   az   egészséges
      környezethez  való   jogot,  mivel   a  védetté  nyilvánítás
      indokában változás nem történt, a védettség megszüntetésének
      indoka az  volt, hogy  lehetővé  tegye  Pomáz  önkormányzata
      számára a szóban forgó területen építési telkek kialakítását
      és azok elidegenítését.

                                  II.

      A Magyar  Köztársaság környezetvédelmi és területfejlesztési
      minisztere az  Alkotmánybíróság  megkeresésére  megküldte  a
      Budapesti   Természetvédelmi   Igazgatóságnál   valamint   a
      Környezetvédelmi és  Területfejlesztési  Minisztériumnál  az
      indítvánnyal támadott  KTM rendelet  megalkotását megelőzően
      keletkezett iratokat.   Ezekből az iratokból megállapítható,
      hogy a  pomázi 0238  hrsz-ú 3  ha 6.248  m2 területű  szántó
      művelési ágú külterületi ingatlant az Országos Környezet- és
      Természetvédelmi Hivatal elnöke az 1/1978. OKTH határozattal
      védetté nyilvánította  és tájvédelmi körzetnek jelölte ki. A
      patak és a közlekedési út között húzódó ingatlan közvetlenül
      határos  a   belterülettel.   A   terület   természetvédelmi
      jelentőségét ökológiai  folyosó funkciója  adja, mellyel  az
      egyes értékes  területek közötti összeköttetést  biztosítja,
      lehetőséget  adva  a  különböző  állatfajoknak  a  mozgásra,
      táplálkozásra, vízszerzésre.  A terület  egy  része  parlag,
      amely fészkelőhelyül is szolgál.

      A területre  a Pomázi Nagyközségi Önkormányzat Polgármesteri
      Hivatal   tulajdonjogát    1992-ben   jegyezték    be,    az
      önkormányzati képviselőtestület  a 20/1994.  (XI. 22.) számú
      rendeletével  döntött   a  terület   hasznosításáról,   ill.
      belterületbe    vonásáról.     A     Környezetvédelmi     és
      Területfejlesztési Minisztérium Természetvédelmi Hivatalának
      vezetője  1995.   április  11-én   közölte  az  Önkormányzat
      polgármesterével,   hogy    a   belterületbe   vonással   és
      beépítéssel természet-  és tájvédelmi  szempontból  nem  ért
      egyet.

      A Budapesti  Természetvédelmi Igazgatóság 1995. december 5-i
      véleménye szerint  a beépítetlenségből  adódó tájképi  érték
      mellett említésre  méltó a  terület  védett  rovarvilága  és
      egyéb   gerinctelen    fajok,   amelyek   az   énekesmadarak
      táplálékául is  szolgálnak. Az  itt élő  kisemlősök miatt  a
      terület több  ragadozó madárfaj táplálkozóhelye. Az ingatlan
      belterületbe  vonása   és  beépítése   Pomáz   és   Csobánka
      belterületének összeépítését  jelentené, amelynek  során  az
      ökológiai folyosó helyett "beépített folyosó" jönne létre és
      ez táj-  és  természetvédelmi  valamint  településszerkezeti
      szempontból is kerülendő.

      Az indítvánnyal  támadott miniszteri  rendelet előtt,  1996.
      március    4-i     kelettel    a     Környezetvédelmi     és
      Területfejlesztési  Minisztérium  Természetvédelmi  Hivatala
      javasolta figyelembe  venni többek  között, hogy  a  védelem
      feloldása  esetén   figyelmen  kívül   maradnak  a  korszerű
      természetvédelmi elvek,  melyek kiemelik  a köztes területek
      jelentőségét   és    a   feloldás   tájvédelmi   szempontból
      kedvezőtlen  folyamatot  indít  el.  A  védelem  fenntartása
      esetén  a  terület  funkciója  továbbra  is  biztosított,  a
      szerves  összekötés   megmarad  a   védett  és  a  védelemre
      tervezett területek között.

                                  III.

      A  fenti  röviden  összefoglalt  előzmények  ismeretében  az
      Alkotmánybíróság az indítványt megalapozottnak találta.

      Az Alkotmánybíróság a 28/1994. (V. 20.) AB (ABH. 1994, 134.)
      határozat 1. pontjában megállapította, hogy az Alkotmány 18.
      §-ában megállapított,  az egészséges környezethez való jog a
      Magyar  Köztársaságnak  azt  a  kötelezettségét  is  magában
      foglalja, hogy  az állam  a természetvédelem  joszabályokkal
      biztosított szintjét  nem csökkentheti,  kivéve, ha  ez  más
      alapjog    vagy     alkotmányos    érték    érvényesítéséhez
      elkerülhetetlen. A  védelmi szint  csökkentésének mértéke az
      elérni kívánt célhoz képest ekkor sem lehet aránytalan.

      A  996/B/1990.   AB  határozat   értelmében   az   állam   a
      környezetvédelem    elvi    alapjainak    és    módszereinek
      megválasztásában szabad, s szabad annak meghatározásában is,
      hogy a  környezethez való  jog tartalmát  adó sajátos állami
      kötelezettségből milyen  konkrét jogalkotási  és kormányzati
      teendők származnak. (ABH 1993, 535.) A környezethez való jog
      e  határozatban  megállapított  sajátosságaiból  következően
      azonban  az  állam  nem  élvez  szabadságot  abban,  hogy  a
      környezet  állapotát   romlani  engedje,   vagy   a   romlás
      kockázatát megengedje.

      A természetvédelemben  a védettség szükségességének objektív
      -   bizonyos    körben   nemzetközi   normákban   kötelezően
      megállapított -  ismérvei  vannak.  A  természetben  okozott
      károk    véges     javakat    pusztítanak,    sok    esetben
      jóvátehetetlenek,       a        védelem        elmulasztása
      visszafordíthatatlan  folyamatokat   indít  meg.   Emiatt  a
      környezetvédelemhez való  jog érvényesülésében  nem lehet  a
      gazdasági és  társadalmi körülményektől függő olyan minőségi
      és mennyiségi  hullámzást megengedni,  mint a  szociális  és
      kulturális  jogokéban,   ahol   a   körülmények   megkívánta
      megszorítások később  orvosolhatók. E  sajátosságok miatt  a
      környezethez  való   jog  védelmének   eszközei   között   a
      megelőzésnek elsőbbsége  van, hiszen  a visszafordíthatatlan
      károk utólagos  szankcionálása nem  tudja helyreállítani  az
      eredeti állapotot.  A környezethez  való  jog  érvényesítése
      alkotmányosan megköveteli  azt, hogy  az állam  - amíg  jogi
      védelem egyáltalán  szükséges -  az elért  védelmi  szinttől
      csakis olyan  feltételekkel léphessen  vissza, amikor alanyi
      alapjog korlátozásának  is helye  lenne. A környezethez való
      jog érvényesítése  a védelem  elért szintjének  fenntartásán
      belül azt  is megkívánja,  hogy az állam a preventív védelmi
      szabályoktól ne  lépjen vissza  a  szankciókkal  biztosított
      védelem felé. Ettől a követelménytől is csak elkerülhetetlen
      szükségesség  esetén,   és  csak  arányosan  lehet  eltérni.
      (28/1994. (V. 20.) AB határozat, ABH 1994, 140-141.).

      A   beszerzett    iratok   alapján    az    Alkotmánybíróság
      megállapította, hogy  1978-ban a  Pilisi  Tájvédelmi  Körzet
      létesítésekor a  pomázi 0238  helyrajzi számú ingatlan, mint
      értékes   területek   közötti   ökológiai   folyosó   kapott
      természetvédelmi védettséget  és ez  a jelentősége azóta nem
      csökkent,  jelenleg   is  fennáll;  a  körülményekben  olyan
      változások nem történtek, amelyek a védettség megszüntetését
      indokolták volna.  Az, hogy  az  önkormányzat  az  ingatlant
      belterületté minősítette  és akként  kívánta beépíteni  ill.
      hasznosítani,   nem    minősülhet   olyan    elkerülhetetlen
      szükségességnek,  amely  a  védelem  megszüntetését  vagy  a
      védelmi  szint   csökkentését  indokolhatná.   Az  iratokban
      ugyanis arra  is vannak  adatok, hogy a település építési és
      fejlesztési    igényének     kielégítésére    vannak     más
      felhasználható területek  is, amelyek a környezet károsítása
      nélkül hasznosíthatók.

      Mindezeket    figyelembe     véve    az     Alkotmánybíróság
      megállapította, hogy  az  indítvánnyal  támadott  jogszabály
      alkotmányellenes, ezért  azt  az  Alkotmánybíróságról  szóló
      1989. évi  XXXII.  tv.  40.  §-a  alapján  a  védelmi  szint
      folyamatossága    érdekében     visszamenőleges    hatállyal
      megsemmisítette.
              Dr. Holló András                  Dr. Vörös Imre
               alkotmánybíró                    alkotmánybíró

                             Dr. Zlinszky János
                            előadó alkotmánybíró

        .
        English:
        .
        Petition filed:
        .
        .
        Number of the Decision:
        .
        48/1997. (X. 6.)
        Date of the decision:
        .
        09/29/1997
        .
        .