A döntés szövege:
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének
megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány
tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a természetvédelmi
terület védettségének megszüntetéséről szóló 13/1996.
( VII. 9. ) KTM rendelet alkotmányellenes, ezért azt
hatálybelépésének időpontjára visszamenőleges hatállyal
megsemmisíti.
Az Alkotmánybíróság e határozatát a Magyar Közlönyben
közzéteszi.
Indokolás
I.
A Pilisi Tájvédelmi Körzetet az 1/1978. OKTH határozat
létesítette. E tájvédelmi körzethez tartozott a határozat 2.
számú melléklete szerint az ingatlannyilvántartásban 0238
helyrajzi szám alatt felvett 3.6 hektár területű pomázi
szántó ingatlan. Ennek a területnek a természetvédelmi
védettségét a 13/1996. (VII. 9.) KTM rendelet megszüntette,
mivel a rendelet szerint a védettség indokai már nem állnak
fenn. Az indítványozó álláspontja szerint a rendelet sérti
az Alkotmány 18. §-ában rögzített, az egészséges
környezethez való jogot, mivel a védetté nyilvánítás
indokában változás nem történt, a védettség megszüntetésének
indoka az volt, hogy lehetővé tegye Pomáz önkormányzata
számára a szóban forgó területen építési telkek kialakítását
és azok elidegenítését.
II.
A Magyar Köztársaság környezetvédelmi és területfejlesztési
minisztere az Alkotmánybíróság megkeresésére megküldte a
Budapesti Természetvédelmi Igazgatóságnál valamint a
Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztériumnál az
indítvánnyal támadott KTM rendelet megalkotását megelőzően
keletkezett iratokat. Ezekből az iratokból megállapítható,
hogy a pomázi 0238 hrsz-ú 3 ha 6.248 m2 területű szántó
művelési ágú külterületi ingatlant az Országos Környezet- és
Természetvédelmi Hivatal elnöke az 1/1978. OKTH határozattal
védetté nyilvánította és tájvédelmi körzetnek jelölte ki. A
patak és a közlekedési út között húzódó ingatlan közvetlenül
határos a belterülettel. A terület természetvédelmi
jelentőségét ökológiai folyosó funkciója adja, mellyel az
egyes értékes területek közötti összeköttetést biztosítja,
lehetőséget adva a különböző állatfajoknak a mozgásra,
táplálkozásra, vízszerzésre. A terület egy része parlag,
amely fészkelőhelyül is szolgál.
A területre a Pomázi Nagyközségi Önkormányzat Polgármesteri
Hivatal tulajdonjogát 1992-ben jegyezték be, az
önkormányzati képviselőtestület a 20/1994. (XI. 22.) számú
rendeletével döntött a terület hasznosításáról, ill.
belterületbe vonásáról. A Környezetvédelmi és
Területfejlesztési Minisztérium Természetvédelmi Hivatalának
vezetője 1995. április 11-én közölte az Önkormányzat
polgármesterével, hogy a belterületbe vonással és
beépítéssel természet- és tájvédelmi szempontból nem ért
egyet.
A Budapesti Természetvédelmi Igazgatóság 1995. december 5-i
véleménye szerint a beépítetlenségből adódó tájképi érték
mellett említésre méltó a terület védett rovarvilága és
egyéb gerinctelen fajok, amelyek az énekesmadarak
táplálékául is szolgálnak. Az itt élő kisemlősök miatt a
terület több ragadozó madárfaj táplálkozóhelye. Az ingatlan
belterületbe vonása és beépítése Pomáz és Csobánka
belterületének összeépítését jelentené, amelynek során az
ökológiai folyosó helyett "beépített folyosó" jönne létre és
ez táj- és természetvédelmi valamint településszerkezeti
szempontból is kerülendő.
Az indítvánnyal támadott miniszteri rendelet előtt, 1996.
március 4-i kelettel a Környezetvédelmi és
Területfejlesztési Minisztérium Természetvédelmi Hivatala
javasolta figyelembe venni többek között, hogy a védelem
feloldása esetén figyelmen kívül maradnak a korszerű
természetvédelmi elvek, melyek kiemelik a köztes területek
jelentőségét és a feloldás tájvédelmi szempontból
kedvezőtlen folyamatot indít el. A védelem fenntartása
esetén a terület funkciója továbbra is biztosított, a
szerves összekötés megmarad a védett és a védelemre
tervezett területek között.
III.
A fenti röviden összefoglalt előzmények ismeretében az
Alkotmánybíróság az indítványt megalapozottnak találta.
Az Alkotmánybíróság a 28/1994. (V. 20.) AB (ABH. 1994, 134.)
határozat 1. pontjában megállapította, hogy az Alkotmány 18.
§-ában megállapított, az egészséges környezethez való jog a
Magyar Köztársaságnak azt a kötelezettségét is magában
foglalja, hogy az állam a természetvédelem joszabályokkal
biztosított szintjét nem csökkentheti, kivéve, ha ez más
alapjog vagy alkotmányos érték érvényesítéséhez
elkerülhetetlen. A védelmi szint csökkentésének mértéke az
elérni kívánt célhoz képest ekkor sem lehet aránytalan.
A 996/B/1990. AB határozat értelmében az állam a
környezetvédelem elvi alapjainak és módszereinek
megválasztásában szabad, s szabad annak meghatározásában is,
hogy a környezethez való jog tartalmát adó sajátos állami
kötelezettségből milyen konkrét jogalkotási és kormányzati
teendők származnak. (ABH 1993, 535.) A környezethez való jog
e határozatban megállapított sajátosságaiból következően
azonban az állam nem élvez szabadságot abban, hogy a
környezet állapotát romlani engedje, vagy a romlás
kockázatát megengedje.
A természetvédelemben a védettség szükségességének objektív
- bizonyos körben nemzetközi normákban kötelezően
megállapított - ismérvei vannak. A természetben okozott
károk véges javakat pusztítanak, sok esetben
jóvátehetetlenek, a védelem elmulasztása
visszafordíthatatlan folyamatokat indít meg. Emiatt a
környezetvédelemhez való jog érvényesülésében nem lehet a
gazdasági és társadalmi körülményektől függő olyan minőségi
és mennyiségi hullámzást megengedni, mint a szociális és
kulturális jogokéban, ahol a körülmények megkívánta
megszorítások később orvosolhatók. E sajátosságok miatt a
környezethez való jog védelmének eszközei között a
megelőzésnek elsőbbsége van, hiszen a visszafordíthatatlan
károk utólagos szankcionálása nem tudja helyreállítani az
eredeti állapotot. A környezethez való jog érvényesítése
alkotmányosan megköveteli azt, hogy az állam - amíg jogi
védelem egyáltalán szükséges - az elért védelmi szinttől
csakis olyan feltételekkel léphessen vissza, amikor alanyi
alapjog korlátozásának is helye lenne. A környezethez való
jog érvényesítése a védelem elért szintjének fenntartásán
belül azt is megkívánja, hogy az állam a preventív védelmi
szabályoktól ne lépjen vissza a szankciókkal biztosított
védelem felé. Ettől a követelménytől is csak elkerülhetetlen
szükségesség esetén, és csak arányosan lehet eltérni.
(28/1994. (V. 20.) AB határozat, ABH 1994, 140-141.).
A beszerzett iratok alapján az Alkotmánybíróság
megállapította, hogy 1978-ban a Pilisi Tájvédelmi Körzet
létesítésekor a pomázi 0238 helyrajzi számú ingatlan, mint
értékes területek közötti ökológiai folyosó kapott
természetvédelmi védettséget és ez a jelentősége azóta nem
csökkent, jelenleg is fennáll; a körülményekben olyan
változások nem történtek, amelyek a védettség megszüntetését
indokolták volna. Az, hogy az önkormányzat az ingatlant
belterületté minősítette és akként kívánta beépíteni ill.
hasznosítani, nem minősülhet olyan elkerülhetetlen
szükségességnek, amely a védelem megszüntetését vagy a
védelmi szint csökkentését indokolhatná. Az iratokban
ugyanis arra is vannak adatok, hogy a település építési és
fejlesztési igényének kielégítésére vannak más
felhasználható területek is, amelyek a környezet károsítása
nélkül hasznosíthatók.
Mindezeket figyelembe véve az Alkotmánybíróság
megállapította, hogy az indítvánnyal támadott jogszabály
alkotmányellenes, ezért azt az Alkotmánybíróságról szóló
1989. évi XXXII. tv. 40. §-a alapján a védelmi szint
folyamatossága érdekében visszamenőleges hatállyal
megsemmisítette.
Dr. Holló András Dr. Vörös Imre
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Zlinszky János
előadó alkotmánybíró
. |