A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.002/2014/5. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó jogi képviselője útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján 2015. április 10-én alkotmányjogi panaszt nyújtott be a Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.002/ 2014/5. számú – részére 2015. február 10-én kézbesített – ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt.
[2] 1.1. A megelőző peres eljárásban a felperes (a továbbiakban: indítványozó) keresetében annak megállapítását kérte, hogy az I. és a II. rendű alperesek megsértették a jó hírnévhez fűződő jogát, ezért a bíróság tiltsa el az alpereseket a további jogsértéstől. Kérte továbbá, hogy a bíróság kötelezze az I. és a II. rendű alpereseket a jogsértéssel okozott 9 067 226 forint vagyoni és 15 millió forint nem vagyoni kárának a megtérítésére.
[3] Az indítványozó egy egyesület igazgatóságának a tagja. A II. rendű alperes szövetkezetnek az I. rendű alperes az elnöke.
[4] Az indítványozó a II. rendű alperes gazdálkodásával összefüggésben 2007-ben nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés gyanúja miatt feljelentést tett. Az ügyben elrendelt nyomozást az eljárt nyomozó hatóság 2009. november 24-én megszüntette.
[5] A II. rendű alperes 2008. március 8-án küldöttgyűlést tartott egy étteremben. A küldöttgyűléssel egyidejűleg a II. rendű alperes ellen az étterem parkolójában egy, a rendőrhatóság által biztosított demonstrációt tartottak, ahol az indítványozó is jelen volt. Ezen a demonstráción látható volt – többek között – egy „bűnszövetkezet” feliratú tábla.
[6] A demonstráció miatt az I. rendű alperes – mint a II. rendű alperes elnöke – 2008. április 7-én feljelentést tett ismeretlen tettes ellen nagy nyilvánosság előtt, aljas indokból elkövetett rágalmazás alapos gyanúja miatt. A feljelentés folytán elrendelt nyomozás során a nyomozóhatóság azt állapította meg, hogy a „bűnszövetkezet” feliratú táblát az indítványozó tartotta. A bíróság felhívására az I. rendű alperes – úgy is, mint a II. rendű alperes törvényes képviselője – kérte a demonstráció miatt benyújtott feljelentését a demonstráción részt vett személyekkel szembeni magánindítványként kezelni, és kérte a büntetőeljárás lefolytatását.
[7] Az ügyben eljárt városi bíróság ítéletével az indítványozót felmentette a 2 rendbeli rágalmazás vétségének vádja alól. Megállapította, hogy a demonstráción az indítványozó részt vett, azonban táblát nem tartott, és nem volt tudomása arról, hogy a demonstrációra táblák készülnek. A másodfokú bíróság a 2010. március 2-án meghozott végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[8] Az egyesület ingyenes kiadványt adott ki 2008 júliusában. Ennek a felelős szerkesztője az indítványozó volt.
[9] Az I. rendű alperes 2008. augusztus 4-én ismeretlen tettes ellen feljelentést tett rágalmazás vétségének alapos gyanúja miatt. Álláspontja szerint a kiadványban megjelent cikkek azt a látszatot keltik, hogy a II. rendű alperes vezetősége a saját hasznára és javára használja a szövetkezet vagyonát, „jóllehet ezt semmilyen tény és maga a valóság sem támasztja alá. Az állítások valótlanok és hamis látszatot keltenek.”
[10] Az ügyben eljárt városi bíróság felhívására az I. rendű alperes – úgy is, mint a II. rendű alperes törvényes képviselője – bejelentette, hogy a benyújtott feljelentést az indítványozóval szemben tartja fenn, és kérte a „büntetőjogi felelősségre vonását”.
[11] Az ügyben eljárt városi bíróság az indítványozót felmentette az ellene emelt rágalmazás vétségének vádja alól. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy az indítványozó valóban rágalmazás és becsület csorbítására alkalmas kifejezéseket használt az újságcikkekben, ugyanakkor a tényállítások lényege valónak bizonyult, a valóságbizonyítás összességében eredményes volt.
[12] Az előbbi büntetőeljárással egyidejűleg az I-II. rendű alperesek keresete folytán eljárt polgári bíróság megállapította, hogy az indítványozó kiadványban megjelent írásainak egyes kitételei megsértették az I-II. rendű alperesek személyhez fűződő jogát, jó hírnevét. Az indítványozó fellebbezése folytán eljárt ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[13] 1.2. Az indítványozó keresetében kifejtette, hogy az I-II. rendű alperesek által megindított büntetőeljárások kifejezetten a „lejáratását célozták”. Általánosságban nem vitatta, hogy az alpereseknek jogukban állt feljelentést tenni, azonban e jogukat visszaélésszerűen gyakorolták.
[14] 1.3. Az elsőfokú bíróság az indítványozó keresetét elutasította. Indokolásában rámutatott, hogy a magánvádas büntetőügyeket megindító feljelentés, illetve a magánvád fenntartása nem jelent személyiségi jogsértést. A feljelentések, továbbá az alperesek részéről az eljárás további szakaszaiban tett nyilatkozatok nem tartalmaznak az indítványozót indokolatlanul bántó, sértő kifejezéseket.
[15] 1.4. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Ítéletében kiemelte, hogy a büntetőeljárás kezdeményezése alapjogi jogosultság. Abban az esetben, ha a feljelentésben az adott ügyhöz nem tartozó hivatkozás nem szerepel, minden alapot nélkülöző vádaskodásra nem kerül sor, a büntetőeljárás kezdeményezése sem személyiségi jogsértést nem valósít meg, sem joggal való visszaélésként nem értékelhető. A másodfokú bíróság rámutatott, hogy az indítványozó álláspontjával szemben visszaélésszerű joggyakorlás nem állapítható meg arra figyelemmel sem, miszerint a büntetőeljárás során bebizonyosodott, hogy a 2008. március 8-i demonstráción nem tartott táblát. Az alperesek ugyanis a nyomozás során feltárt tények alapján terjesztették elő magánindítványukat. Utalt arra is, hogy a „Tükörkép” című kiadványban megjelent cikkek vonatkozásában nem volt figyelmen kívül hagyható tény, hogy az azokban leírt közlések miatt a polgári bíróság megállapította az I–II. rendű alperesek személyiségi jogának megsértését. Önmagában pedig az a tény, hogy az I–II. rendű alperesek feljelentést tettek, még abban az esetben sem értékelhető személyiségi jogsértésként, ha az adott büntetőeljárás az indítványozóval szemben felmentéssel zárult.
[16] 1.5. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének és VI. cikk (1) bekezdésének sérelmét állította.
[17] Álláspontja szerint az I–II. rendű alperesek annak ellenére kezdeményeztek ellene két büntetőeljárást, hogy „vádjaik alaptalanságáról tudomással kellett bírniuk”, és ennek egyedüli célja az volt, hogy jó hírnevét megsértsék. Állította, hogy a támadott jogerős ítélet „nyilvánvalóan iratellenes és megalapozatlan”. A büntetőeljárások során keletkezett iratok alapján ugyanis megállapítható, hogy a 2008. március 8-i demonstráción nem tartott táblát, és erről az alpereseknek a feljelentés megtételekor „nyilvánvalóan” tudomásuk volt. Kifejtette, hogy a jó hírnevének sérelme ténykérdés, az pedig, hogy ez megalapozatlan büntetőeljárással történt, még akkor sem foszthatja meg a jó hírnév védelmétől, ha egyébként a hamis feljelentés nem minősül joggal való visszaélésnek.
[18] 1.6. Az indítványozó – hiánypótlási felhívást követően – alkotmányjogi panaszát pontosította. Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének sérelmét azért állította, mert az eljárt bíróságok az általa felajánlott bizonyítást részben mellőzték. Fenntartotta továbbá azt is, hogy a támadott ítélet az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdésében biztosított jó hírnév tiszteletben tartásához való jogát is sérti. Ebben a körben hangsúlyozta, hogy esetében a vádlotti „státusz” – ügyvédi hivatására tekintettel – az átlagosnál jóval nagyobb sérelmet jelent, mivel praxisát a jó hírnevére alapozza.
[19] 2. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának formai feltételeit vizsgálta. Ennek során megállapította, hogy a határidőben előterjesztett alkotmányjogi panasz határozott kérelmet tartalmaz [Abtv. 52. § (1b) bekezdés].
[20] 3. Az Alkotmánybíróság a befogadhatóság formai feltételeinek vizsgálatát követően az alkotmányjogi panasz tartalmi követelményeit vizsgálta. Ennek során az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján mérlegelési jogkörben eljárva vizsgálta, hogy az indítvány befogadhatóságának az Abtv.-ből (27. §, 29. §) következő tartalmi feltételei az adott ügyben fennállnak-e.
[21] Az Abtv. 27. §-a értelmében az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján az egyedi ügyben érintett személy alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az általa alaptörvény-ellenesnek vélt bírói döntés Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és a rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette.
[22] Az Abtv. 29. §-a alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be.
[23] 3.1. A hivatkozott rendelkezéshez mérten az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó a megelőző peres eljárásban érintett (peres fél) volt, aki ezért alkotmányjogi panasz benyújtására jogosult [Abtv. 51. § (1) bekezdés]. Az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit kimerítette [Abtv. 27. § b) pont].
[24] 3.2. Az Alkotmánybíróság emellett rámutat, hogy az Abtv. 27. §-ából következően nem tekinthető a bírósági szervezetrendszer egyik felülbírálati fórumának, és valójában e hatásköre is – az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogának védelmén keresztül – az Alaptörvény védelmét biztosítja [Alaptörvény 24. cikk (1) bekezdés]. A rendes bíróságok által elkövetett vélt vagy valós jogszabálysértések ezért önmagukban nem adhatnak alapot alkotmányjogi panasz előterjesztésére. Ellenkező esetben az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna {3268/2012. (X. 4.) AB végzés, Indokolás [28]}.
[25] Az indítványozó a támadott bírói döntés alaptörvény-ellenességét – az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése vonatkozásában – arra alapítva állította, hogy az eljárt bíróságok indokolatlanul mellőzték az általa felajánlott bizonyítás foganatosítását. Ennek lefolytatása esetén ugyanis meg kellett volna állapítaniuk, hogy az I-II. rendű alperesek a büntetőeljárások megindításakor tudomással bírtak a feljelentésben foglaltak valótlanságáról. Emellett állította azt is, hogy a bírói döntés nyilvánvalóan iratellenes.
[26] Az Alkotmánybíróság ezzel összefüggésben azt hangsúlyozza, hogy az indítványozó alkotmányjogi panaszában kifejezetten a polgári peres eljárás szabályának megsértésére, illetve ezen keresztül az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való jog konkrét sérelmére nem hivatkozott. Az eljárt bíróságok a polgári peres eljárás szabályainak megfelelően indokát adták döntésüknek. Az indítványozónak ezért az a hivatkozása, hogy a bíróságok indokolatlanul mellőzték a bizonyítási indítványát és a támadott bírói döntés „nyilvánvalóan iratellenes”, önmagában nem veti fel a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét. Ehhez az indítványozónak egyértelműen meg kellett volna jelölnie, hogy az eljárt bíróságok a bizonyítás körében az eljárási szabályok milyen rendelkezését sértették meg, illetve, hogy az eljárt bíróságok a hivatkozott peres iratokból miért vontak le „nyilvánvalóan iratellenes” – és ebből kifolyólag a tisztességes eljáráshoz való jogot sértő – következtetést.
[27] Az indítványozó alkotmányjogi panaszával valójában a bíróság ítéletének felülmérlegelését kívánja elérni, vagyis azt, hogy az Alkotmánybíróság a bíróság mérlegelési jogkörében [Pp. 206. § (1) bekezdés] meghozott döntését felülbírálja. Az Alkotmánybíróság jogköre azonban – a fentiekben hivatkozottak szerint – az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja és az Abtv. 27. §-a értelmében arra terjed ki, hogy kiküszöbölje a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet.
[28] 3.3. Az indítványozó az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdésével összefüggésben azt hangsúlyozta, hogy a jó hírnév tiszteletben tartásához való joga a bíróságok téves jogértelmezése következtében sérült. Kifejezetten hivatkozott a Kúria Pfv.IV.20.547/2012. számú ügyben kifejtett – álláspontja szerint ebben az ügyben is irányadó – jogértelmezésére.
[29] Az Alkotmánybíróság ezzel összefüggésben arra mutat rá, hogy nem rendelkezik jogkörrel arra sem, hogy a perorvoslati bíróság felülbírálati jogköréhez tartozó, szakjogi vagy kizárólag törvényértelmezési kérdésben állást foglaljon {elsőként: 3003/2012. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [4]; ezt követően megerősítette: 3392/2012. (XII. 30.) AB végzés, Indokolás [6]; 3017/2013. (I. 28.) AB végzés, Indokolás [3]; 3028/2014. (II. 17.) AB végzés, Indokolás [12]; 3098/2014. (IV. 11.) AB végzés, Indokolás [28]}. Az a tény, hogy az eljárt bíróságok az indítványozó által irányadónak tartott értelmezéstől eltérően értelmezték az alkalmazott anyagi jogi normát, önmagában nem veti fel a támadott bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét, és nem alapoz meg alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem.
[30] Az Alkotmánybíróság az indítványban foglaltakra tekintettel megjegyzi, hogy a joggal való visszaélés tilalmának érvénye nem szorítkozik egyetlen jogágra, hanem e tilalom – az egyes jogágak sajátosságaitól függő formában – az egész jogrendszerben érvényre jut {31/1998. (VI. 25.) AB határozat, ABH 1998, 240, 245–246.; 3076/2013. (III. 27.) AB határozat, Indokolás [25]}, ugyanakkor valamely jog gyakorlása és a jogok kimerítése (pl. feljelentés megtétele, az eljáró bíró kizárása iránti kérelem) önmagában nem valósít meg joggal való visszaélést [mutatis mutandis: EJEB, Eckle kontra Németország (8130/78), 1983. június 21.].
[31] A kifejtett indokok alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdése és az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése vonatkozásában is az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.
Dr. Sulyok Tamás s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Balsai István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Juhász Imre s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Czine Ágnes s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró |
. |