Hungarian
Ügyszám:
.
750/B/1997
Előadó alkotmánybíró: Bagi István Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
A döntés száma: 29/1998. (VI. 17.) AB határozat
.
ABH oldalszáma: 1998/211
.
A döntés kelte: Budapest, 06/15/1998
.
.
A döntés szövege:
.
A döntés szövege:
                   A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !
                                 
         Az  Alkotmánybíróság  jogszabály alkotmányellenességének
    utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a
    következő

                            határozatot :
                                 
           Az    Alkotmánybíróság   megállapítja:   a   munkaügyi
    ellenőrzésről  szóló  1996.  évi  LXXV.  törvény  3.  §   (1)
    bekezdése   alkalmazásánál  alkotmányos   követelmény,   hogy
    amennyiben  a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992.   Évi  XXII.
    törvény  199.  §  (1)-(2)  bekezdésében  meghatározott  felek
    között  munkaügyi jogvita indult (Mt. 199.  §  (3)  bek.),  a
    munkaügyi ellenőrzést végző államigazgatási hatóság  a  felek
    munkaügyi  jogvitájának tartama alatt  a  felek  jogviszonyát
    elbíráló intézkedést nem tehet.
                                 
         Az  Alkotmánybíróság  a  munkaügyi  ellenőrzésről  szóló
    1996.  évi LXXV. törvény 3. § (1) bekezdés a/, d/, e/  és  f/
    pontja, 6. § (1) bekezdés b/ és e/ pontja, valamint 7. §  (1)
    bekezdése alkotmányellenességének utólagos megállapítására és
    megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasítja.

          Az   Alkotmánybíróság  ezt  a  határozatát   a   Magyar
    Közlönyben közzéteszi.
                                Indokolás
                                   
                                   I.
                                   
           Az Alkotmánybírósághoz két indítvány érkezett, amelyek a
      munkaügyi  ellenőrzésről szóló 1996.  évi  LXXV.  törvény  (a
      továbbiakban:    Met.)    egyes   rendelkezései    alkotmány-
      ellenességének  utólagos  megállapítását  és  megsemmisítését
      kezdeményezték.   Az   Alkotmánybíróság   az    indítványokat
      egyesítette és egy eljárás keretében bírálta el.


           1.  Az  egyik  indítványozó kizárólag a Met.  3.  §  (1)
      bekezdésének  e/  pontját  támadja, amelynek  értelmében:  "A
      munkaügyi    ellenőrzés   kiterjed   ...   a    jogszabályban
      megállapított  munkabér  összegére  és  jogszabályban,   vagy
      kollektív   szerződésben   rögzített   mértékére   vonatkozó,
      valamint  a  munkabér  védelmét  szolgáló  rendelkezések  ...
      betartására."  A  Met.  ide kapcsolódó szabálya  szerint:  "A
      felügyelő  az  ellenőrzés során tapasztalt  szabálytalanságok
      megszüntetése  érdekében ... kötelezheti a  foglalkoztatót  a
      szabálytalanság   meghatározott   határidőn   belül   történő
      megszüntetésére."

             A    "munkabér    védelme"   intézményét    a    Munka
      Törvénykönyvéről   szóló   1992.   Évi   XXII.   törvény   (a
      továbbiakban: Mt.) 154-164. §-ai fogják át, e körbe  tartozik
      a  munkabér jogalap nélküli kifizetése is. Az Mt. 162. §-a  a
      munkáltató  és a munkavállaló viszonylatában szabályozza  eme
      jogintézményt.  A  162.  § (1) bekezdése  alapján  a  jogalap
      nélkül  kifizetett  munkabért a munkáltató a  munkavállalótól
      hatvan   napon  belül,  írásbeli  felszólítással  követelheti
      vissza,  a  (2) bekezdés szerint a jogalap nélkül  kifizetett
      munkabért az általános elévülési időn belül (három év)  lehet
      visszakövetelni,   ha   a   munkavállalónak    a    kifizetés
      alaptalanságát  fel kellett ismernie, vagy  azt  maga  idézte
      elő.

            Az   indítványozó   az  Mt.  hivatkozott   szabályaiból
      kiindulva   arra   a  következtetésre  jut,   hogy   a   Met.
      "ténylegesen   ...  bírósági  jogkörbe,  hatáskörbe   tartozó
      ügyekre  terjeszti  ki az államigazgatási  szervnek  minősülő
      ellenőrző  szervek  hatáskörét,  sőt  ...  jogává   teszi   a
      közigazgatási határozattal való kötelezést is és  az  eredeti
      állapot  visszaállítását is." Álláspontja szerint a Met.  így
      megsérti  az "államhatalmi ágak megosztásáról szóló  alapvető
      alkotmányossági tételt", és a párhuzamosságok miatt  eljárási
      zavar  keletkezik az államigazgatási eljárás  és  a  bírósági
      eljárás relációjában.

           A  Met. kifogásolt rendelkezései alkotmányellenességének
      közelebbi  okát  az indítvány kiegészítése  részletezi.  Ezek
      szerint:  "Az  1949. évi XX. törvény 45. §  (1)  illetve  (2)
      bekezdése   az   igazságszolgáltatás   letéteményeseinek    a
      bíróságokat   (külön  bíróságokat)  tekinti.   Az   Alkotmány
      felhatalmazása  alapján (50. § (4) bek.)  az  1972.  Évi  IV.
      törvény  — a bíróságokról szóló törvény — 3. § (1) d/  pontja
      bírósági  út  körébe  tartozónak  tekinti  a  munkaviszonnyal
      kapcsolatos jogvitákat. ... A Munka Törvénykönyve ... 199.  §
      (3)  bekezdése a munkaügyi jogvitákban a Munkaügyi  Bíróságok
      kizárólagos   joghatóságát  állapítja  meg.  ...  Mindezekből
      következően  az  Mt. 162. §-ával kapcsolatos ...  jogvitákban
      csak és kizárólag a Munkaügyi Bíróságok hivatottak dönteni."

           Az  indítványozó részletesen kifejti: a Met.  3.  §  (1)
      bek.   e/  pontjának  szabályozása  azért  vezet  a  bírósági
      hatáskör  alkotmányellenes  elvonásához,  mert  a  kifogásolt
      rendelkezés  "a Munka Törvénykönyve 162. §-ának esetkörét  is
      közigazgatási ügyként kezeli." Így — álláspontja szerint —  a
      Met.  "párhuzamos joghatóságként, — bírósági út mellett  —  a
      közigazgatási  eljárást  is jogosnak  tartja,  ugyanabban  az
      ügykörben,  az  Mt.  199.  §  (3)  bek.  ellenére",  s  ezért
      "joghatóságbeli kollízióról beszélhetünk."

           2.  A  másik indítványozó — aki a Met. 3. § (1) bekezdés
      a/, d/, e/ és f/ pontjait, valamint a 6. § (1) bekezdés b/ és
      e/  pontját  visszamenőleges hatállyal kéri megsemmisíteni  —
      indítványát   szintén  arra  alapozza,   hogy   a   munkaügyi
      felügyeletek,  mint  államigazgatási  szervek  "gyakorlatilag
      bírósági hatáskörbe tartozó kérdésekben foglalnak állást."  A
      Met.   hivatkozott  jogszabályhelyei  véleménye  szerint   az
      Alkotmány    50.   §   (1)-(2)   bekezdésébe   (közigazgatási
      határozatok bírósági felülvizsgálata), valamint az  Alkotmány
      57.  §  (1)  és  (5) bekezdésébe (bírósághoz  fordulás  joga,
      illetőleg jogorvoslathoz való jog) ütköznek.

           Az indítványozó a fentiek magyarázatául előadja, hogy  a
      Met.  "kizárólagos bírósági hatáskört von el ..., amikor pl.:
      a  szerződések érvényességi kellékeit, a munkabér rendszerét,
      a kifizetéshez kapcsolódó eljárásokat, a pótlékok rendszerét,
      stb.  kívánja — a bírósági hatáskört megkerülve — értelmezni,
      s   a  megszegésük  miatt  munkaügyi  bírságot  —  akár  több
      milliósat  is  —  kiszabni. " Álláspontja szerint:  "...  más
      jogágban  nem  lehet  hatóságnak, közigazgatási  szervnek  az
      adott  jogág  intézményeit  értelmezni,  elvonni  a  bírósági
      hatáskört."  Véleménye  szerint: "Az  állam  beavatkozását  a
      munkajogi viszonyokba semmi sem indokolja, hacsak a munkaügyi
      bírság beszedésének célzata nem ..." Az indítvány tehát — bár
      névleg  csak a "rendbírság"-ot (Met. 6. § (1) bek.  e/  pont)
      támadja,  ám  egyes észrevételeiből kikövetkeztethetően  —  a
      "munkaügyi bírság" intézménye (Met. 7. §) ellen is irányul.

                                   II.
                                   
           A  Met.  — amely 1996. november 17-i hatállyal  törvényi
      szintű  szabályozással váltotta fel a munkaügyi ellenőrzésről
      szóló  módosított  124/1990. (XII. 30.)  Korm.  rendeletet  —
      preambulumában  kiemeli:  "E  törvény  célja,  hogy   ...   a
      foglalkoztatásra   vonatkozó  jogszabályokban   megállapított
      kötelességek   megtartása   állami  ellenőrzésének   tárgyát,
      személyi és szervezeti kereteit, az eljárás rendjét, valamint
      e      kötelességek      megszegésének     jogkövetkezményeit
      meghatározza."    A    Met.   hatálya    kiterjed    mindazon
      foglalkoztatóra,  aki természetes személyt  foglalkoztatására
      irányuló  jogviszonyban alkalmaz (1. § (1) bek.). A munkaügyi
      ellenőrzést   fő   szabály  szerint   a   megyei   (fővárosi)
      munkavédelmi   felügyelőségek  dolgozói  —   a   munkavédelmi
      felügyelők — látják el (2. § (1) bek.).

           A Met.-nek az indítványozók által támadott rendelkezései
      a következők:

      "3. § (1) A munkaügyi ellenőrzés kiterjed
           a/  a foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítéséhez
      szükséges      jognyilatkozatokra     vonatkozó     munkaügyi
      rendelkezések,   illetve   az  e   jogviszony   létesítésével
      összefüggő    munkaügyi   bejelentési    és    nyilvántartási
      kötelességek, ( ... )
            d/   a   munkaidőre,   a  pihenőidőre,   a   rendkívüli
      munkavégzésre  (az  Mt. 126–129. §), valamint  a  szabadságra
      vonatkozó,    jogszabályban   vagy   kollektív   szerződésben
      rögzített rendelkezések,
           e/  a jogszabályban megállapított munkabér összegére  és
      jogszabályban vagy kollektív szerződésben rögzített mértékére
      vonatkozó,    valamint   a   munkabér    védelmét    szolgáló
      rendelkezések,
           f/  a foglalkoztatásra irányuló jogviszony megszűnésével
      összefüggő   –   a  munkavállalót  megillető   –   igazolások
      kiállításának és kiadásának, ( ... ) betartására."

      "6.   §  (1)  A  felügyelő  az  ellenőrzés  során  tapasztalt
      szabálytalanságok megszüntetése érdekében ( ... )
            b/   kötelezheti  a  foglalkoztatót  a  szabálytalanság
      meghatározott határidőn belül történő megszüntetésére, (  ...
      )
           e/  külön  jogszabályban foglaltak szerint  rendbírságot
      szabhat ki, ( ... )"

      "7.  §  (1)  Az  ellenőrzést  lefolytató  felügyelő  írásbeli
      javaslata alapján az illetékes megyei (fővárosi) felügyelőség
      vezetője   a   foglalkoztatóval  szemben   munkaügyi   bírság
      kiszabására  jogosult,  ha a 3. § (1) bekezdésében  foglaltak
      megsértése  több  munkavállalót  érint.  Munkaügyi  bírság  e
      feltétel hiányában is kiszabható, a 3. § (1) bekezdésének b/,
      h/ i/, j/ pontjaiban foglaltak megsértése esetén."

                                  III.

           1.  Az  egyik indítványozó alkotmányossági észrevételeit
      arra   alapozza,  hogy  az  Mt.  162.  §-ának  rendelkezéseit
      (jogalap  nélkül  kifizetett  munkabér  visszakövetelése)   a
      munkaügyi  felügyelőségek — a Met. 3. § (1)  bek.  e/  pontja
      alapján  — államigazgatási ügyként kezelik, és az e  tárgyban
      hozott  döntéseikkel  bírósági  hatáskört  vonnak  el.  Ezért
      célszerűnek   tartaná,   ha   az   Mt.162.   §-ában   foglalt
      rendelkezések ellenőrzését a Met. kivenné a 3. § (1) bek.  e/
      pontjának  hatálya  alól, illetőleg ezt  az  Alkotmánybíróság
      mondaná ki.

           1.1.  Az Mt. "A munkabér védelme" cím alatt — a  törvény
      154-164.  §-ai  között  —  a 162.  §-ban  szabályozza  azt  a
      magatartást,  amely  a  munkabér jogalap  nélküli  kifizetése
      esetén  annak  visszafizetésére  szolgál.  Az  Mt.  162.  §-a
      szervesen illeszkedik a munkabér védelme fejezetbe, hiszen  a
      munkáltató   csak  törvényben  meghatározott  eljárási   rend
      szerint  követelheti  vissza  a  jogalap  nélkül,  illetve  a
      tévesen  kifizetett munkabért. E szabály annak a gyakorlatnak
      a   megakadályozását  hivatott  szolgálni,  amely  szerint  a
      munkáltató  minden külön előzetes értesítés  nélkül  levonást
      hajt  végre  a  munkabérből. Az Mt. 162. §-ában  szabályozott
      magatartás  így  szerves  összefüggésben  van  az  Mt.  160.,
      valamint   a   161.   §-ában  foglaltakkal   (az   elszámolás
      ellenőrizhetőségének    követelményeivel,     illetőleg     a
      munkabérből való levonás feltételeivel).

           Nem  vitatható  tehát  a Met. azon  szabályozási  módja,
      amely  a  3.  §  (1)  bek. e/ pontjában "a munkabér  védelmét
      szolgáló rendelkezések" fordulat háttér joganyagának  az  Mt.
      "A  munkabér  védelme"  címet viselő  részét  tekinti,  és  a
      munkaügyi  ellenőrzést az Mt. 154-164. §-aira  —  közöttük  a
      162. §-ra is — egységesen kiterjeszti.

           1.2.  A  Met.  6.  § (1) bekezdése felsorolja  azokat  a
      jogkövetkezményeket, amelyeket a munkaügyi ellenőrzést  végző
      szerv  a hatáskörébe tartozó ügyekben alkalmazhat. (Míg tehát
      a  Met.  3. §-a a törvény tárgyi hatályát rögzíti, a 6.  §  a
      jogkövetkezmények  tekintetében húzza  meg  az  eljáró  szerv
      hatáskörének  határait.) A Met. 6. §-a  alapján  a  munkaügyi
      felügyelőt  a  szabálytalanságok  megszüntetése  érdekében  a
      következő   jogosítványok  illetik   meg:   a   foglalkoztató
      figyelmének  felhívása a vonatkozó jogszabályok megtartására,
      a foglalkoztató kötelezése a szabálytalanság megszüntetésére,
      a  további foglalkoztatás megtiltása, szabálysértési  eljárás
      lefolytatása,  rendbírság kiszabása, kötelezés  meghatározott
      fizetési kötelezettség teljesítésére. A munkaügyi felügyelő —
      kivéve,   ha  szabálysértési  eljárást  folytat   le   —   az
      államigazgatási  eljárás általános szabályairól  szóló  1957.
      évi  IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) szabályai szerint  jár
      el.

           A Met. 6. § (1) bek. b/ pontja általános rendelkezésként
      biztosítja  a  munkaügyi ellenőrzést  végző  szervnek  azt  a
      lehetőséget,  hogy, — amennyiben az ellenőrzés eredménye  úgy
      kívánja   —  kötelezze  a  foglalkoztatót  a  szabálytalanság
      meghatározott  határidőn  belül  történő  megszüntetésére.  A
      szabálytalanság  megszüntetésére irányuló konkrét  magatartás
      attól  függ,  hogy milyen szabály megszegéséről van  szó.  Az
      indítványozó által kifogásolt ügyben a munkáltató a  munkabér
      védelmére  vonatkozó szabályokat sértette  meg,  így  csak  a
      jogellenesen   levont  munkabér  összegének  visszafizetésére
      történő kötelezés jöhetett számításba.

           1.3. Az indítványozó álláspontja szerint a Met. 6. § (1)
      bek.   b/   pontjának  alkalmazása  felesleges  —  s   egyben
      alkotmánysértő  —  párhuzamosságot  jelent,  hiszen  a  felek
      között  munkaügyi jogvita keletkezett, amelynek  eldöntése  a
      munkaügyi  bíróság hatáskörébe tartozik. Az Mt.  199.  §  (1)
      bekezdése    értelmében   a   munkavállaló    a    munkáltató
      munkaviszonyra    vonatkozó   szabályt   sértő    intézkedése
      (mulasztása)  ellen,  valamint  a  munkaviszonyból   származó
      igényének   érvényesítése   érdekében   munkaügyi    jogvitát
      kezdeményezhet. A (2) bekezdés szerint a munkáltató  —  ha  a
      törvény   másként   nem  rendelkezik  —   a   munkaviszonnyal
      kapcsolatos  igények  érvényesítése iránt  szintén  munkaügyi
      jogvitát  kezdeményezhet. Az (5) bekezdés alapján a  felek  a
      bírósági  eljárást megelőzően egyeztetni kötelesek.  A  felek
      között  tehát csak akkor lehet munkaügyi jogvitáról beszélni,
      ha az ellentétes állásponton lévők közül az egyik egyeztetést
      kezdeményez.
           Az  Alkotmánybíróság álláspontja szerint  —  szemben  az
      indítványozó véleményével — a munkaügyi ellenőrzés alkalmával
      nem  a  munkáltató és a munkavállaló közötti — az Mt. 199.  §
      (3)   bekezdése   szerint  közvetlen   (munkaügyi)   bírósági
      hatáskörbe  tartozó — jogvita eldöntéséről van szó,  hanem  a
      munkaviszonyra     vonatkozó     szabályok      megtartásának
      közigazgatási szerv által történő hatósági ellenőrzéséről. Az
      ellenőrzés során a munkaügyi szerv és a foglalkoztató  között
      jön  létre  jogviszony,  a felek között  keletkezett  jogvita
      eldöntését  pedig a foglalkoztató végső soron a közigazgatási
      bíráskodás szabályai szerint kérheti a bíróságtól (Áe. 72.  §
      (1)  bek.).  Az  ellenőrző  szervek  tevékenységét  tehát  az
      indítványozó    helytelenül   minősíti   munkaügyi    jogvita
      eldöntésének,   mivel   az   ellenőrzés   során   keletkezett
      jogviszonyok  alanyai,  tartalma és a  jogviták  eldöntésének
      módja is különbözik az Mt. 199. §-ában foglaltaktól.

           1.4. Az indítványozó a munkaügyi ellenőrzés intézményét,
      illetőleg  a  hatáskörüket gyakorló munkaügyi  szervek  egyes
      konkrét  intézkedéseit  az  Alkotmány  45.  §  (1)   és   (2)
      bekezdésébe ütközőnek tartja.

           Az  indítványozó által felhívott alkotmányi előírásokból
      azonban  nem  vezethető  le, hogy mely munkaügyi  kérdésekben
      járhat el "csak és kizárólag" bíróság. Az Alkotmány 45. § (1)
      bekezdése csupán általánosságban rendelkezik arról,  hogy  "A
      Magyar Köztársaságban az igazságszolgáltatást ... a bíróságok
      gyakorolják.", az Alkotmány 45. § (2) bekezdése is  csak  azt
      rögzíti,  hogy "A törvény az ügyek meghatározott csoportjaira
      külön  bíróságok  létesítését is  elrendelheti."  A  bírósági
      hatáskör  szempontjából  az  Alkotmány  más  rendelkezéseinek
      lehet  jelentősége: így különösen a bírósághoz fordulás jogát
      biztosító  57.  §  (1) bekezdésnek, valamint a  közigazgatási
      határozatok bírósági felülvizsgálatát megalapozó  50.  §  (2)
      bekezdésnek. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint  azonban
      a  munkaügyi  ellenőrzés  intézménye  nem  az  Mt.  199.  §-a
      szerinti munkaügyi jogviták eldöntését szolgálja —  s  így  a
      munkaügyi bíróság hatáskörének elvonására sem kerülhet sor —,
      a  hatósági ellenőrzés során hozott közigazgatási határozatok
      pedig  —  az alkotmányi követelménynek megfelelően —  bíróság
      előtt megtámadhatók.

           Az  eljáró  bíróságok  hatáskörét  —  mind  a  munkaügyi
      jogviták,  mind  a  hatósági döntéssel  kapcsolatos  jogviták
      tekintetében — külön törvények határozzák meg: e  tekintetben
      az  Mt. és a BSz. (1997. : LXVI. tv.), illetőleg a Met. és az
      Áe.   pontos,   az   alkotmányos  követelményeket   kielégítő
      szabályozást  ad.  Alkotmányellenességet csak  az  a  helyzet
      jelentene,  ha a hivatkozott törvények egymásnak  ellentmondó
      szabályozást    tartalmaznának,    ami    egyúttal     anyagi
      alkotmányellenességet idézne elő. A jelen esetben azonban  ez
      nem állapítható meg.

           Az Alkotmánybíróság szükségesnek tartja kiemelni, hogy a
      munkaügyi jogvitákat eldöntő munkaügyi bíróságok (BSz. 19.  §
      (2)  bek.,  Mt.  199.  §  (3) bek.),  illetőleg  a  munkaügyi
      ellenőrzést  végző  államigazgatási  hatóságok  (Met.  2.  §)
      egymáshoz  való  viszonyára is  irányadó  az  Áe.  5.  §  (4)
      bekezdésének  azon  rendelkezésére,  amely  szerint:  "Ha   a
      bíróság  valamely  ügyben  a hatáskörét  vagy  ennek  hiányát
      megállapítja, vagy az ügy érdemében határoz, ez a  döntés  az
      államigazgatási   szervre  kötelező."   Ugyanezt   az   elvet
      fogalmazza  meg  a  BSz.  7. §-a is, melynek  értelmében:  "A
      bírósági határozat mindenkire kötelező, ideértve azt is, ha a
      bíróság   valamely  ügyben  hatáskörét  vagy  ennek   hiányát
      állapítja meg."

           Az  Alkotmány  2.  §  (1) bekezdése szerint:  "A  Magyar
      Köztársaság független, demokratikus jogállam." A jogállamiság
      részét   képező  jogbiztonság  tartalmával  kapcsolatban   az
      Alkotmánybíróság  már  a  11/1992.  (III.  5.)  határozatában
      rámutatott,  hogy  "A jogállamiság és a jogbiztonság  elvéből
      fakadnak  az  eljárási garanciák. Ezek alapvető jelentőségűek
      az    egyes   jogintézmények   működésének   kiszámíthatósága
      szempontjából.   Csak  a  formalizált  eljárás   szabályainak
      követésével ..., csak az eljárási normák betartásával működik
      alkotmányosan  a  jogszolgáltatás" (ABH  1992.  77,  85.)  Az
      Alkotmánybíróság állásfoglalása szerint ezen követelmények  —
      az  előzőekben  vázolt  jogi szabályozásra  figyelemmel  —  a
      munkaügyi ellenőrzés intézménye által nem szenvednek csorbát.

            A   fenti   elvekre   tekintettel  az  Alkotmánybíróság
      szükségesnek  tartotta a kifogásolt törvény  rendelkezéseivel
      kapcsolatban   a   határozat  rendelkező   részében   foglalt
      alkotmányos követelmény megállapítását.

           2.  A  másik indítványozó a bírósági hatáskör  elvonását
      abban  látja, hogy a munkaügyi felügyelőségek — a Met.  3.  §
      (1)  bek.  a/, d/, e/ és f/ pontjaiban biztosított hatáskörük
      gyakorlása során — közigazgatási szervként egy másik jogág  —
      nevezetesen  a  munkajog — intézményeit  értelmezik,  s  azok
      megsértése  esetén  még  szankció (pl. rendbírság,  munkaügyi
      bírság) alkalmazására is jogosultak.
            2.1.   Az  Alkotmánybíróság  álláspontja  szerint   nem
      tekinthető   alkotmányellenesnek  az,  hogy  a  közigazgatási
      szervek feladat- és hatáskörük gyakorlása során a jogrendszer
      különböző  jogágainak anyagi jogi normáit  is  értelmezik  és
      alkalmazzák,   s   azok  esetleges  megsértéséhez   hátrányos
      jogkövetkezményeket    fűznek.   A   közigazgatási    szervek
      tevékenysége   ugyanis   nem  szűkíthető   le   kizárólag   a
      közigazgatási anyagi jog normáinak alkalmazására.

           A hatósági jogalkalmazás már fogalmilag is a jogrendszer
      egészének    keretében   történik,   így    a    jogalkalmazó
      természetszerűleg    számos    jogág    rendelkezéseire    és
      intézményeire  támaszkodik,  ha  az  adott  hatósági  feladat
      teljesítése  ezt  igényli.  Ebben  a  körben  a  jogalkalmazó
      szükségszerűen végez több jogterületet is érintő  értelmezési
      tevékenységet. Ellenkező felfogás mellett a közigazgatás  nem
      tudna   felelősen  eleget  tenni  az  Alkotmányban   és   más
      törvényekben meghatározott feladatainak.

            2.2.   Az  Alkotmánybíróság  álláspontja  szerint   nem
      alkotmányellenes   az   sem,  hogy   a   Met.   a   munkaügyi
      felügyelőségeket  feljogosítja  egyes  munkaügyi  intézmények
      alkalmazásának törvényességi szempontból való vizsgálatára, s
      annak eredményétől függően a Met.-ben meghatározott különböző
      szankciók alkalmazására (pl. rendbírság, munkaügyi bírság).

            A   munkaügyi  felügyelőségek  —  a  Met.   3.   §-ában
      meghatározott  körben  gyakorolt  —  munkaügyi  ellenőrzéseik
      tapasztalatai   alapján  a  szabálytalanságok   megszüntetése
      érdekében
      különféle    intézkedéseket   tehetnek,    s    differenciált
      szankciórendszert alkalmazhatnak (Met. 6-7. §).  A  munkaügyi
      felügyelő  szabálysértési  eljárást  folytathat  le  a  külön
      jogszabályban meghatározott szabálysértést megvalósító vétkes
      személlyel  szemben (Met. 6. § (1) bek. d/ pont),  továbbá  a
      3/1996.   (IV.   5.)   MüM  rendeletben   foglaltak   szerint
      rendbírságot  szabhat  ki (Met. 6. § (1)  bek.  e/  pont).  A
      munkaügyi  felügyelőség vezetője jogosult a  Met.  7.  §-ával
      újonnan   bevezetett   jogintézmény,   a   munkaügyi   bírság
      alkalmazására.

           E  szankció  objektív alapozású, azaz  vétkességre  való
      tekintet nélkül is kiszabható, s a foglalkoztatót ( Met. 1. §
      (1)   bek.)   sújtja.  A  munkaügyi  bírság  megállapításának
      feltétele,  hogy  a jogszabály megsértése több  munkavállalót
      érintsen, illetőleg e feltétel hiányában is kiszabható a Met.
      3.  §  (1)  bek.  b/,  h/,  i/  és  j/  pontjaiban  foglaltak
      megsértéséért.   A   munkaügyi   bírság   mértékét   a   Met.
      differenciáltan  határozza  meg:  a  6.  §  (3)  bek.   a/-b/
      pontjában  foglalt  feltételektől függően  a  bírság  összege
      50.000 Ft-tól 3.000.000 Ft-ig terjedhet.

           Az  úgynevezett  "közigazgatási bírságok",  mint  önálló
      anyagi   jogi  bírságok  az  utóbbi  évtizedekben   a   hazai
      jogrendszerben széleskörűen elterjedtek, s ma  már  igen  sok
      jogcímen kiszabhatók. (Elegendő utalni a bányafelügyeleti, az
      építésügyi,   a   fogyasztóvédelmi,  a  környezetvédelmi,   a
      légszennyezési,  a  műemlékvédelmi, a  pénztárfelügyeleti,  a
      távközlési,    a    tőzsdefelügyeleti,   a   tűzvédelmi,    a
      vámigazgatási,  a versenyfelügyeleti és a veszélyes  hulladék
      bírságokra).   Közös   jellemzőjük,  hogy   törvényi   szintű
      szabályozáson   vagy  felhatalmazáson  alapulnak,   általában
      objektív jellegűek (vétkességre tekintet nélkül kiszabhatók),
      valamint  a  befolyt bírságösszegek közvetve vagy közvetlenül
      reparációs  célokat szolgálnak (pl. védett értékek sérelmének
      orvoslását, kutatások támogatását).

           A  munkaügyi  bírság intézménye a Met.  törvényi  szintű
      szabályozásán alapul, az eljárás során az illetékes munkaügyi
      felügyelőség vezetője az Áe. szabályait köteles alkalmazni. A
      jogerős  határozat  törvényessége a közigazgatási  bíráskodás
      szabályai szerint felülvizsgálható. A befolyt bírság  a  Met.
      preambulumában  meghatározott közérdekű célok  megvalósítását
      szolgálja (a Met. 7. § (5) bekezdése szerint a bírság 60  %-a
      a  Munkaerőpiaci Alap számlájára kerül, a fennmaradó összeg a
      felügyelőségnél marad, de személyi kiadásokra nem használható
      fel).  Az Alkotmánybíróság mindezekre figyelemmel a munkaügyi
      bírság      intézményének     bevezetését     nem      tartja
      alkotmányellenesnek.

           2.3.  Az indítványozó véleménye szerint a Met. 3. §  a/,
      d/, e/ és f/ pontjaiban, 6. § e/ pontjában, valamint a 7.  §-
      ában   foglalt  rendelkezések  az  Alkotmány  50.  §  (1)-(2)
      bekezdésével   (közigazgatási  határozatok   bíróság   előtti
      felülvizsgálata),  az  Alkotmány  57.  §   (1)   bekezdésével
      (bírósághoz fordulás joga), továbbá az Alkotmány  57.  §  (5)
      bekezdésével  (jogorvoslathoz  való  jog)  ellentétesek.   Az
      Alkotmánybíróság  állásfoglalása  szerint  azonban   a   Met.
      hivatkozott rendelkezései megfelelnek a felhívott  alkotmányi
      követelményeknek,    mivel   a   Met.   szabályozása    kellő
      biztosítékokat     tartalmaz    mind    az    államigazgatási
      szervezetrendszeren  belüli jogorvoslat lehetőségét,  mind  a
      munkaügyi  felügyelőség által hozott közigazgatási  határozat
      bíróság előtti felülvizsgálatát illetően.

           A  Met.  2.  §  (1)  bekezdése  értelmében  a  munkaügyi
      ellenőrzést  —  fő szabály szerint — a munkavédelemről  szóló
      1993.  évi  XCIII. törvény (a továbbiakban: Mvt.) 17.  §-ának
      (4)     bekezdésében    meghatározott    megyei    (fővárosi)
      felügyelőségek dolgozói látják el. A területi munkabiztonsági
      és   munkaügyi   felügyelőségek  centrális   irányítású   ún.
      dekoncentrált  államigazgatási szervek. Ennek  megfelelően  a
      Met.  alkalmazása  során a munkaügyi felügyelő  —  kivéve  ha
      szabálysértési eljárást folytat le —, valamint  az  illetékes
      területi  felügyelőség  vezetője az  államigazgatási  eljárás
      általános szabályairól szóló módosított 1957. évi IV. törvény
      ( Áe.) szabályai szerint jár el (Met. 8. § (1) bek.).

            A   munkaügyi   ellenőrzés  során  hozott   határozatok
      államigazgatási  határozatnak minősülnek, az egyedi  ügyekben
      hozott döntések ellen az Áe. szabályai szerint fellebbezésnek
      van  helye.  Az  államigazgatási  szervezetrendszeren  belüli
      jogorvoslat hatósági fórumrendszerét az Mvt. 85. § a/  és  b/
      pontja határozza meg. Az Alkotmánybíróság 5/1992. (I. 30.) AB
      határozata  szerint  az  Alkotmány  57.  §  (5)  bekezdésében
      foglalt  "jogorvoslathoz való jog, mint  alkotmányos  alapjog
      immanens  tartalma az érdemi határozatok tekintetében  a  más
      szervhez  vagy  ...  ugyanazon  szervezeten  belüli  magasabb
      fórumhoz való fordulás lehetősége." (ABH 1992. 27, 31.)

           A  Met.  szabályozása  ezen  alkotmányos  követelménynek
      eleget  tesz,  hiszen  az államigazgatási szervezetrendszeren
      belüli   jogorvoslat  lehetősége  —  a  fentiek   szerint   —
      biztosított. Az ügyfélnek ezen túlmenően lehetősége van  arra
      is,  hogy  —  a munkaügyi felügyelő, illetőleg a felügyelőség
      vezetője  felettes  szerve által — az  ügy  érdemében  hozott
      jogerős   határozat   törvényességének   felülvizsgálatát   a
      bíróságtól kérje (Áe. 72. § (1) bek.). Ezáltal megvalósul  az
      Alkotmány  50.  §  (2)  bekezdésének követelménye  is,  amely
      szerint:  "A  bíróság  ellenőrzi a közigazgatási  határozatok
      törvényességét."

           Az  indítványozó  hivatkozik  az  Alkotmány  57.  §  (1)
      bekezdése  (bírósághoz  fordulás  joga)  sérelmére   is,   az
      Alkotmánybíróság álláspontja szerint azonban ezen alapjog nem
      sérül  a  Met. szabályai, illetve azok alkalmazása  során.  A
      jelen    határozat   Indokolása   III/1.3.    pontjában    az
      Alkotmánybíróság  már  rámutatott  arra,  hogy  a   munkaügyi
      ellenőrzés  alkalmával  nem a munkáltató  és  a  munkavállaló
      közötti — közvetlenül bírósági hatáskörbe tartozó — munkaügyi
      jogvita  eldöntéséről  van szó, hanem a  munkáltató  hatósági
      ellenőrzéséről    (s   annak   függvényében    kötelezéséről,
      bírságolásáról).    Erre    figyelemmel    a     jogállamiság
      követelményének a bírósági út Alkotmány 50. §  (2)  bekezdése
      szerint történő megnyitása is eleget tesz.
                              Dr. Sólyom László
                         az Alkotmánybíróság elnöke

                  Dr. Ádám Antal            Dr. Bagi István
                  alkotmánybíró        előadó alkotmánybíró
                                     
                  Dr. Erdei Árpád          Dr. Holló András
                  alkotmánybíró               alkotmánybíró
                                     
                  Dr. Kilényi Géza          Dr. Kiss László
                  alkotmánybíró               alkotmánybíró
                                     
                  Dr. Lábady Tamás         Dr. Németh János
                  alkotmánybíró               alkotmánybíró
                                     
                           Dr. Tersztyánszky Ödön
                                alkotmánybíró

        .
        English:
        .
        Petition filed:
        .
        .
        Number of the Decision:
        .
        29/1998. (VI. 17.)
        Date of the decision:
        .
        06/15/1998
        .
        .