A döntés szövege:
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének
utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a
következő
határozatot :
Az Alkotmánybíróság megállapítja: a munkaügyi
ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény 3. § (1)
bekezdése alkalmazásánál alkotmányos követelmény, hogy
amennyiben a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. Évi XXII.
törvény 199. § (1)-(2) bekezdésében meghatározott felek
között munkaügyi jogvita indult (Mt. 199. § (3) bek.), a
munkaügyi ellenőrzést végző államigazgatási hatóság a felek
munkaügyi jogvitájának tartama alatt a felek jogviszonyát
elbíráló intézkedést nem tehet.
Az Alkotmánybíróság a munkaügyi ellenőrzésről szóló
1996. évi LXXV. törvény 3. § (1) bekezdés a/, d/, e/ és f/
pontja, 6. § (1) bekezdés b/ és e/ pontja, valamint 7. § (1)
bekezdése alkotmányellenességének utólagos megállapítására és
megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasítja.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar
Közlönyben közzéteszi.
Indokolás
I.
Az Alkotmánybírósághoz két indítvány érkezett, amelyek a
munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény (a
továbbiakban: Met.) egyes rendelkezései alkotmány-
ellenességének utólagos megállapítását és megsemmisítését
kezdeményezték. Az Alkotmánybíróság az indítványokat
egyesítette és egy eljárás keretében bírálta el.
1. Az egyik indítványozó kizárólag a Met. 3. § (1)
bekezdésének e/ pontját támadja, amelynek értelmében: "A
munkaügyi ellenőrzés kiterjed ... a jogszabályban
megállapított munkabér összegére és jogszabályban, vagy
kollektív szerződésben rögzített mértékére vonatkozó,
valamint a munkabér védelmét szolgáló rendelkezések ...
betartására." A Met. ide kapcsolódó szabálya szerint: "A
felügyelő az ellenőrzés során tapasztalt szabálytalanságok
megszüntetése érdekében ... kötelezheti a foglalkoztatót a
szabálytalanság meghatározott határidőn belül történő
megszüntetésére."
A "munkabér védelme" intézményét a Munka
Törvénykönyvéről szóló 1992. Évi XXII. törvény (a
továbbiakban: Mt.) 154-164. §-ai fogják át, e körbe tartozik
a munkabér jogalap nélküli kifizetése is. Az Mt. 162. §-a a
munkáltató és a munkavállaló viszonylatában szabályozza eme
jogintézményt. A 162. § (1) bekezdése alapján a jogalap
nélkül kifizetett munkabért a munkáltató a munkavállalótól
hatvan napon belül, írásbeli felszólítással követelheti
vissza, a (2) bekezdés szerint a jogalap nélkül kifizetett
munkabért az általános elévülési időn belül (három év) lehet
visszakövetelni, ha a munkavállalónak a kifizetés
alaptalanságát fel kellett ismernie, vagy azt maga idézte
elő.
Az indítványozó az Mt. hivatkozott szabályaiból
kiindulva arra a következtetésre jut, hogy a Met.
"ténylegesen ... bírósági jogkörbe, hatáskörbe tartozó
ügyekre terjeszti ki az államigazgatási szervnek minősülő
ellenőrző szervek hatáskörét, sőt ... jogává teszi a
közigazgatási határozattal való kötelezést is és az eredeti
állapot visszaállítását is." Álláspontja szerint a Met. így
megsérti az "államhatalmi ágak megosztásáról szóló alapvető
alkotmányossági tételt", és a párhuzamosságok miatt eljárási
zavar keletkezik az államigazgatási eljárás és a bírósági
eljárás relációjában.
A Met. kifogásolt rendelkezései alkotmányellenességének
közelebbi okát az indítvány kiegészítése részletezi. Ezek
szerint: "Az 1949. évi XX. törvény 45. § (1) illetve (2)
bekezdése az igazságszolgáltatás letéteményeseinek a
bíróságokat (külön bíróságokat) tekinti. Az Alkotmány
felhatalmazása alapján (50. § (4) bek.) az 1972. Évi IV.
törvény — a bíróságokról szóló törvény — 3. § (1) d/ pontja
bírósági út körébe tartozónak tekinti a munkaviszonnyal
kapcsolatos jogvitákat. ... A Munka Törvénykönyve ... 199. §
(3) bekezdése a munkaügyi jogvitákban a Munkaügyi Bíróságok
kizárólagos joghatóságát állapítja meg. ... Mindezekből
következően az Mt. 162. §-ával kapcsolatos ... jogvitákban
csak és kizárólag a Munkaügyi Bíróságok hivatottak dönteni."
Az indítványozó részletesen kifejti: a Met. 3. § (1)
bek. e/ pontjának szabályozása azért vezet a bírósági
hatáskör alkotmányellenes elvonásához, mert a kifogásolt
rendelkezés "a Munka Törvénykönyve 162. §-ának esetkörét is
közigazgatási ügyként kezeli." Így — álláspontja szerint — a
Met. "párhuzamos joghatóságként, — bírósági út mellett — a
közigazgatási eljárást is jogosnak tartja, ugyanabban az
ügykörben, az Mt. 199. § (3) bek. ellenére", s ezért
"joghatóságbeli kollízióról beszélhetünk."
2. A másik indítványozó — aki a Met. 3. § (1) bekezdés
a/, d/, e/ és f/ pontjait, valamint a 6. § (1) bekezdés b/ és
e/ pontját visszamenőleges hatállyal kéri megsemmisíteni —
indítványát szintén arra alapozza, hogy a munkaügyi
felügyeletek, mint államigazgatási szervek "gyakorlatilag
bírósági hatáskörbe tartozó kérdésekben foglalnak állást." A
Met. hivatkozott jogszabályhelyei véleménye szerint az
Alkotmány 50. § (1)-(2) bekezdésébe (közigazgatási
határozatok bírósági felülvizsgálata), valamint az Alkotmány
57. § (1) és (5) bekezdésébe (bírósághoz fordulás joga,
illetőleg jogorvoslathoz való jog) ütköznek.
Az indítványozó a fentiek magyarázatául előadja, hogy a
Met. "kizárólagos bírósági hatáskört von el ..., amikor pl.:
a szerződések érvényességi kellékeit, a munkabér rendszerét,
a kifizetéshez kapcsolódó eljárásokat, a pótlékok rendszerét,
stb. kívánja — a bírósági hatáskört megkerülve — értelmezni,
s a megszegésük miatt munkaügyi bírságot — akár több
milliósat is — kiszabni. " Álláspontja szerint: "... más
jogágban nem lehet hatóságnak, közigazgatási szervnek az
adott jogág intézményeit értelmezni, elvonni a bírósági
hatáskört." Véleménye szerint: "Az állam beavatkozását a
munkajogi viszonyokba semmi sem indokolja, hacsak a munkaügyi
bírság beszedésének célzata nem ..." Az indítvány tehát — bár
névleg csak a "rendbírság"-ot (Met. 6. § (1) bek. e/ pont)
támadja, ám egyes észrevételeiből kikövetkeztethetően — a
"munkaügyi bírság" intézménye (Met. 7. §) ellen is irányul.
II.
A Met. — amely 1996. november 17-i hatállyal törvényi
szintű szabályozással váltotta fel a munkaügyi ellenőrzésről
szóló módosított 124/1990. (XII. 30.) Korm. rendeletet —
preambulumában kiemeli: "E törvény célja, hogy ... a
foglalkoztatásra vonatkozó jogszabályokban megállapított
kötelességek megtartása állami ellenőrzésének tárgyát,
személyi és szervezeti kereteit, az eljárás rendjét, valamint
e kötelességek megszegésének jogkövetkezményeit
meghatározza." A Met. hatálya kiterjed mindazon
foglalkoztatóra, aki természetes személyt foglalkoztatására
irányuló jogviszonyban alkalmaz (1. § (1) bek.). A munkaügyi
ellenőrzést fő szabály szerint a megyei (fővárosi)
munkavédelmi felügyelőségek dolgozói — a munkavédelmi
felügyelők — látják el (2. § (1) bek.).
A Met.-nek az indítványozók által támadott rendelkezései
a következők:
"3. § (1) A munkaügyi ellenőrzés kiterjed
a/ a foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítéséhez
szükséges jognyilatkozatokra vonatkozó munkaügyi
rendelkezések, illetve az e jogviszony létesítésével
összefüggő munkaügyi bejelentési és nyilvántartási
kötelességek, ( ... )
d/ a munkaidőre, a pihenőidőre, a rendkívüli
munkavégzésre (az Mt. 126–129. §), valamint a szabadságra
vonatkozó, jogszabályban vagy kollektív szerződésben
rögzített rendelkezések,
e/ a jogszabályban megállapított munkabér összegére és
jogszabályban vagy kollektív szerződésben rögzített mértékére
vonatkozó, valamint a munkabér védelmét szolgáló
rendelkezések,
f/ a foglalkoztatásra irányuló jogviszony megszűnésével
összefüggő – a munkavállalót megillető – igazolások
kiállításának és kiadásának, ( ... ) betartására."
"6. § (1) A felügyelő az ellenőrzés során tapasztalt
szabálytalanságok megszüntetése érdekében ( ... )
b/ kötelezheti a foglalkoztatót a szabálytalanság
meghatározott határidőn belül történő megszüntetésére, ( ...
)
e/ külön jogszabályban foglaltak szerint rendbírságot
szabhat ki, ( ... )"
"7. § (1) Az ellenőrzést lefolytató felügyelő írásbeli
javaslata alapján az illetékes megyei (fővárosi) felügyelőség
vezetője a foglalkoztatóval szemben munkaügyi bírság
kiszabására jogosult, ha a 3. § (1) bekezdésében foglaltak
megsértése több munkavállalót érint. Munkaügyi bírság e
feltétel hiányában is kiszabható, a 3. § (1) bekezdésének b/,
h/ i/, j/ pontjaiban foglaltak megsértése esetén."
III.
1. Az egyik indítványozó alkotmányossági észrevételeit
arra alapozza, hogy az Mt. 162. §-ának rendelkezéseit
(jogalap nélkül kifizetett munkabér visszakövetelése) a
munkaügyi felügyelőségek — a Met. 3. § (1) bek. e/ pontja
alapján — államigazgatási ügyként kezelik, és az e tárgyban
hozott döntéseikkel bírósági hatáskört vonnak el. Ezért
célszerűnek tartaná, ha az Mt.162. §-ában foglalt
rendelkezések ellenőrzését a Met. kivenné a 3. § (1) bek. e/
pontjának hatálya alól, illetőleg ezt az Alkotmánybíróság
mondaná ki.
1.1. Az Mt. "A munkabér védelme" cím alatt — a törvény
154-164. §-ai között — a 162. §-ban szabályozza azt a
magatartást, amely a munkabér jogalap nélküli kifizetése
esetén annak visszafizetésére szolgál. Az Mt. 162. §-a
szervesen illeszkedik a munkabér védelme fejezetbe, hiszen a
munkáltató csak törvényben meghatározott eljárási rend
szerint követelheti vissza a jogalap nélkül, illetve a
tévesen kifizetett munkabért. E szabály annak a gyakorlatnak
a megakadályozását hivatott szolgálni, amely szerint a
munkáltató minden külön előzetes értesítés nélkül levonást
hajt végre a munkabérből. Az Mt. 162. §-ában szabályozott
magatartás így szerves összefüggésben van az Mt. 160.,
valamint a 161. §-ában foglaltakkal (az elszámolás
ellenőrizhetőségének követelményeivel, illetőleg a
munkabérből való levonás feltételeivel).
Nem vitatható tehát a Met. azon szabályozási módja,
amely a 3. § (1) bek. e/ pontjában "a munkabér védelmét
szolgáló rendelkezések" fordulat háttér joganyagának az Mt.
"A munkabér védelme" címet viselő részét tekinti, és a
munkaügyi ellenőrzést az Mt. 154-164. §-aira — közöttük a
162. §-ra is — egységesen kiterjeszti.
1.2. A Met. 6. § (1) bekezdése felsorolja azokat a
jogkövetkezményeket, amelyeket a munkaügyi ellenőrzést végző
szerv a hatáskörébe tartozó ügyekben alkalmazhat. (Míg tehát
a Met. 3. §-a a törvény tárgyi hatályát rögzíti, a 6. § a
jogkövetkezmények tekintetében húzza meg az eljáró szerv
hatáskörének határait.) A Met. 6. §-a alapján a munkaügyi
felügyelőt a szabálytalanságok megszüntetése érdekében a
következő jogosítványok illetik meg: a foglalkoztató
figyelmének felhívása a vonatkozó jogszabályok megtartására,
a foglalkoztató kötelezése a szabálytalanság megszüntetésére,
a további foglalkoztatás megtiltása, szabálysértési eljárás
lefolytatása, rendbírság kiszabása, kötelezés meghatározott
fizetési kötelezettség teljesítésére. A munkaügyi felügyelő —
kivéve, ha szabálysértési eljárást folytat le — az
államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957.
évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) szabályai szerint jár
el.
A Met. 6. § (1) bek. b/ pontja általános rendelkezésként
biztosítja a munkaügyi ellenőrzést végző szervnek azt a
lehetőséget, hogy, — amennyiben az ellenőrzés eredménye úgy
kívánja — kötelezze a foglalkoztatót a szabálytalanság
meghatározott határidőn belül történő megszüntetésére. A
szabálytalanság megszüntetésére irányuló konkrét magatartás
attól függ, hogy milyen szabály megszegéséről van szó. Az
indítványozó által kifogásolt ügyben a munkáltató a munkabér
védelmére vonatkozó szabályokat sértette meg, így csak a
jogellenesen levont munkabér összegének visszafizetésére
történő kötelezés jöhetett számításba.
1.3. Az indítványozó álláspontja szerint a Met. 6. § (1)
bek. b/ pontjának alkalmazása felesleges — s egyben
alkotmánysértő — párhuzamosságot jelent, hiszen a felek
között munkaügyi jogvita keletkezett, amelynek eldöntése a
munkaügyi bíróság hatáskörébe tartozik. Az Mt. 199. § (1)
bekezdése értelmében a munkavállaló a munkáltató
munkaviszonyra vonatkozó szabályt sértő intézkedése
(mulasztása) ellen, valamint a munkaviszonyból származó
igényének érvényesítése érdekében munkaügyi jogvitát
kezdeményezhet. A (2) bekezdés szerint a munkáltató — ha a
törvény másként nem rendelkezik — a munkaviszonnyal
kapcsolatos igények érvényesítése iránt szintén munkaügyi
jogvitát kezdeményezhet. Az (5) bekezdés alapján a felek a
bírósági eljárást megelőzően egyeztetni kötelesek. A felek
között tehát csak akkor lehet munkaügyi jogvitáról beszélni,
ha az ellentétes állásponton lévők közül az egyik egyeztetést
kezdeményez.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint — szemben az
indítványozó véleményével — a munkaügyi ellenőrzés alkalmával
nem a munkáltató és a munkavállaló közötti — az Mt. 199. §
(3) bekezdése szerint közvetlen (munkaügyi) bírósági
hatáskörbe tartozó — jogvita eldöntéséről van szó, hanem a
munkaviszonyra vonatkozó szabályok megtartásának
közigazgatási szerv által történő hatósági ellenőrzéséről. Az
ellenőrzés során a munkaügyi szerv és a foglalkoztató között
jön létre jogviszony, a felek között keletkezett jogvita
eldöntését pedig a foglalkoztató végső soron a közigazgatási
bíráskodás szabályai szerint kérheti a bíróságtól (Áe. 72. §
(1) bek.). Az ellenőrző szervek tevékenységét tehát az
indítványozó helytelenül minősíti munkaügyi jogvita
eldöntésének, mivel az ellenőrzés során keletkezett
jogviszonyok alanyai, tartalma és a jogviták eldöntésének
módja is különbözik az Mt. 199. §-ában foglaltaktól.
1.4. Az indítványozó a munkaügyi ellenőrzés intézményét,
illetőleg a hatáskörüket gyakorló munkaügyi szervek egyes
konkrét intézkedéseit az Alkotmány 45. § (1) és (2)
bekezdésébe ütközőnek tartja.
Az indítványozó által felhívott alkotmányi előírásokból
azonban nem vezethető le, hogy mely munkaügyi kérdésekben
járhat el "csak és kizárólag" bíróság. Az Alkotmány 45. § (1)
bekezdése csupán általánosságban rendelkezik arról, hogy "A
Magyar Köztársaságban az igazságszolgáltatást ... a bíróságok
gyakorolják.", az Alkotmány 45. § (2) bekezdése is csak azt
rögzíti, hogy "A törvény az ügyek meghatározott csoportjaira
külön bíróságok létesítését is elrendelheti." A bírósági
hatáskör szempontjából az Alkotmány más rendelkezéseinek
lehet jelentősége: így különösen a bírósághoz fordulás jogát
biztosító 57. § (1) bekezdésnek, valamint a közigazgatási
határozatok bírósági felülvizsgálatát megalapozó 50. § (2)
bekezdésnek. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint azonban
a munkaügyi ellenőrzés intézménye nem az Mt. 199. §-a
szerinti munkaügyi jogviták eldöntését szolgálja — s így a
munkaügyi bíróság hatáskörének elvonására sem kerülhet sor —,
a hatósági ellenőrzés során hozott közigazgatási határozatok
pedig — az alkotmányi követelménynek megfelelően — bíróság
előtt megtámadhatók.
Az eljáró bíróságok hatáskörét — mind a munkaügyi
jogviták, mind a hatósági döntéssel kapcsolatos jogviták
tekintetében — külön törvények határozzák meg: e tekintetben
az Mt. és a BSz. (1997. : LXVI. tv.), illetőleg a Met. és az
Áe. pontos, az alkotmányos követelményeket kielégítő
szabályozást ad. Alkotmányellenességet csak az a helyzet
jelentene, ha a hivatkozott törvények egymásnak ellentmondó
szabályozást tartalmaznának, ami egyúttal anyagi
alkotmányellenességet idézne elő. A jelen esetben azonban ez
nem állapítható meg.
Az Alkotmánybíróság szükségesnek tartja kiemelni, hogy a
munkaügyi jogvitákat eldöntő munkaügyi bíróságok (BSz. 19. §
(2) bek., Mt. 199. § (3) bek.), illetőleg a munkaügyi
ellenőrzést végző államigazgatási hatóságok (Met. 2. §)
egymáshoz való viszonyára is irányadó az Áe. 5. § (4)
bekezdésének azon rendelkezésére, amely szerint: "Ha a
bíróság valamely ügyben a hatáskörét vagy ennek hiányát
megállapítja, vagy az ügy érdemében határoz, ez a döntés az
államigazgatási szervre kötelező." Ugyanezt az elvet
fogalmazza meg a BSz. 7. §-a is, melynek értelmében: "A
bírósági határozat mindenkire kötelező, ideértve azt is, ha a
bíróság valamely ügyben hatáskörét vagy ennek hiányát
állapítja meg."
Az Alkotmány 2. § (1) bekezdése szerint: "A Magyar
Köztársaság független, demokratikus jogállam." A jogállamiság
részét képező jogbiztonság tartalmával kapcsolatban az
Alkotmánybíróság már a 11/1992. (III. 5.) határozatában
rámutatott, hogy "A jogállamiság és a jogbiztonság elvéből
fakadnak az eljárási garanciák. Ezek alapvető jelentőségűek
az egyes jogintézmények működésének kiszámíthatósága
szempontjából. Csak a formalizált eljárás szabályainak
követésével ..., csak az eljárási normák betartásával működik
alkotmányosan a jogszolgáltatás" (ABH 1992. 77, 85.) Az
Alkotmánybíróság állásfoglalása szerint ezen követelmények —
az előzőekben vázolt jogi szabályozásra figyelemmel — a
munkaügyi ellenőrzés intézménye által nem szenvednek csorbát.
A fenti elvekre tekintettel az Alkotmánybíróság
szükségesnek tartotta a kifogásolt törvény rendelkezéseivel
kapcsolatban a határozat rendelkező részében foglalt
alkotmányos követelmény megállapítását.
2. A másik indítványozó a bírósági hatáskör elvonását
abban látja, hogy a munkaügyi felügyelőségek — a Met. 3. §
(1) bek. a/, d/, e/ és f/ pontjaiban biztosított hatáskörük
gyakorlása során — közigazgatási szervként egy másik jogág —
nevezetesen a munkajog — intézményeit értelmezik, s azok
megsértése esetén még szankció (pl. rendbírság, munkaügyi
bírság) alkalmazására is jogosultak.
2.1. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint nem
tekinthető alkotmányellenesnek az, hogy a közigazgatási
szervek feladat- és hatáskörük gyakorlása során a jogrendszer
különböző jogágainak anyagi jogi normáit is értelmezik és
alkalmazzák, s azok esetleges megsértéséhez hátrányos
jogkövetkezményeket fűznek. A közigazgatási szervek
tevékenysége ugyanis nem szűkíthető le kizárólag a
közigazgatási anyagi jog normáinak alkalmazására.
A hatósági jogalkalmazás már fogalmilag is a jogrendszer
egészének keretében történik, így a jogalkalmazó
természetszerűleg számos jogág rendelkezéseire és
intézményeire támaszkodik, ha az adott hatósági feladat
teljesítése ezt igényli. Ebben a körben a jogalkalmazó
szükségszerűen végez több jogterületet is érintő értelmezési
tevékenységet. Ellenkező felfogás mellett a közigazgatás nem
tudna felelősen eleget tenni az Alkotmányban és más
törvényekben meghatározott feladatainak.
2.2. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint nem
alkotmányellenes az sem, hogy a Met. a munkaügyi
felügyelőségeket feljogosítja egyes munkaügyi intézmények
alkalmazásának törvényességi szempontból való vizsgálatára, s
annak eredményétől függően a Met.-ben meghatározott különböző
szankciók alkalmazására (pl. rendbírság, munkaügyi bírság).
A munkaügyi felügyelőségek — a Met. 3. §-ában
meghatározott körben gyakorolt — munkaügyi ellenőrzéseik
tapasztalatai alapján a szabálytalanságok megszüntetése
érdekében
különféle intézkedéseket tehetnek, s differenciált
szankciórendszert alkalmazhatnak (Met. 6-7. §). A munkaügyi
felügyelő szabálysértési eljárást folytathat le a külön
jogszabályban meghatározott szabálysértést megvalósító vétkes
személlyel szemben (Met. 6. § (1) bek. d/ pont), továbbá a
3/1996. (IV. 5.) MüM rendeletben foglaltak szerint
rendbírságot szabhat ki (Met. 6. § (1) bek. e/ pont). A
munkaügyi felügyelőség vezetője jogosult a Met. 7. §-ával
újonnan bevezetett jogintézmény, a munkaügyi bírság
alkalmazására.
E szankció objektív alapozású, azaz vétkességre való
tekintet nélkül is kiszabható, s a foglalkoztatót ( Met. 1. §
(1) bek.) sújtja. A munkaügyi bírság megállapításának
feltétele, hogy a jogszabály megsértése több munkavállalót
érintsen, illetőleg e feltétel hiányában is kiszabható a Met.
3. § (1) bek. b/, h/, i/ és j/ pontjaiban foglaltak
megsértéséért. A munkaügyi bírság mértékét a Met.
differenciáltan határozza meg: a 6. § (3) bek. a/-b/
pontjában foglalt feltételektől függően a bírság összege
50.000 Ft-tól 3.000.000 Ft-ig terjedhet.
Az úgynevezett "közigazgatási bírságok", mint önálló
anyagi jogi bírságok az utóbbi évtizedekben a hazai
jogrendszerben széleskörűen elterjedtek, s ma már igen sok
jogcímen kiszabhatók. (Elegendő utalni a bányafelügyeleti, az
építésügyi, a fogyasztóvédelmi, a környezetvédelmi, a
légszennyezési, a műemlékvédelmi, a pénztárfelügyeleti, a
távközlési, a tőzsdefelügyeleti, a tűzvédelmi, a
vámigazgatási, a versenyfelügyeleti és a veszélyes hulladék
bírságokra). Közös jellemzőjük, hogy törvényi szintű
szabályozáson vagy felhatalmazáson alapulnak, általában
objektív jellegűek (vétkességre tekintet nélkül kiszabhatók),
valamint a befolyt bírságösszegek közvetve vagy közvetlenül
reparációs célokat szolgálnak (pl. védett értékek sérelmének
orvoslását, kutatások támogatását).
A munkaügyi bírság intézménye a Met. törvényi szintű
szabályozásán alapul, az eljárás során az illetékes munkaügyi
felügyelőség vezetője az Áe. szabályait köteles alkalmazni. A
jogerős határozat törvényessége a közigazgatási bíráskodás
szabályai szerint felülvizsgálható. A befolyt bírság a Met.
preambulumában meghatározott közérdekű célok megvalósítását
szolgálja (a Met. 7. § (5) bekezdése szerint a bírság 60 %-a
a Munkaerőpiaci Alap számlájára kerül, a fennmaradó összeg a
felügyelőségnél marad, de személyi kiadásokra nem használható
fel). Az Alkotmánybíróság mindezekre figyelemmel a munkaügyi
bírság intézményének bevezetését nem tartja
alkotmányellenesnek.
2.3. Az indítványozó véleménye szerint a Met. 3. § a/,
d/, e/ és f/ pontjaiban, 6. § e/ pontjában, valamint a 7. §-
ában foglalt rendelkezések az Alkotmány 50. § (1)-(2)
bekezdésével (közigazgatási határozatok bíróság előtti
felülvizsgálata), az Alkotmány 57. § (1) bekezdésével
(bírósághoz fordulás joga), továbbá az Alkotmány 57. § (5)
bekezdésével (jogorvoslathoz való jog) ellentétesek. Az
Alkotmánybíróság állásfoglalása szerint azonban a Met.
hivatkozott rendelkezései megfelelnek a felhívott alkotmányi
követelményeknek, mivel a Met. szabályozása kellő
biztosítékokat tartalmaz mind az államigazgatási
szervezetrendszeren belüli jogorvoslat lehetőségét, mind a
munkaügyi felügyelőség által hozott közigazgatási határozat
bíróság előtti felülvizsgálatát illetően.
A Met. 2. § (1) bekezdése értelmében a munkaügyi
ellenőrzést — fő szabály szerint — a munkavédelemről szóló
1993. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Mvt.) 17. §-ának
(4) bekezdésében meghatározott megyei (fővárosi)
felügyelőségek dolgozói látják el. A területi munkabiztonsági
és munkaügyi felügyelőségek centrális irányítású ún.
dekoncentrált államigazgatási szervek. Ennek megfelelően a
Met. alkalmazása során a munkaügyi felügyelő — kivéve ha
szabálysértési eljárást folytat le —, valamint az illetékes
területi felügyelőség vezetője az államigazgatási eljárás
általános szabályairól szóló módosított 1957. évi IV. törvény
( Áe.) szabályai szerint jár el (Met. 8. § (1) bek.).
A munkaügyi ellenőrzés során hozott határozatok
államigazgatási határozatnak minősülnek, az egyedi ügyekben
hozott döntések ellen az Áe. szabályai szerint fellebbezésnek
van helye. Az államigazgatási szervezetrendszeren belüli
jogorvoslat hatósági fórumrendszerét az Mvt. 85. § a/ és b/
pontja határozza meg. Az Alkotmánybíróság 5/1992. (I. 30.) AB
határozata szerint az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében
foglalt "jogorvoslathoz való jog, mint alkotmányos alapjog
immanens tartalma az érdemi határozatok tekintetében a más
szervhez vagy ... ugyanazon szervezeten belüli magasabb
fórumhoz való fordulás lehetősége." (ABH 1992. 27, 31.)
A Met. szabályozása ezen alkotmányos követelménynek
eleget tesz, hiszen az államigazgatási szervezetrendszeren
belüli jogorvoslat lehetősége — a fentiek szerint —
biztosított. Az ügyfélnek ezen túlmenően lehetősége van arra
is, hogy — a munkaügyi felügyelő, illetőleg a felügyelőség
vezetője felettes szerve által — az ügy érdemében hozott
jogerős határozat törvényességének felülvizsgálatát a
bíróságtól kérje (Áe. 72. § (1) bek.). Ezáltal megvalósul az
Alkotmány 50. § (2) bekezdésének követelménye is, amely
szerint: "A bíróság ellenőrzi a közigazgatási határozatok
törvényességét."
Az indítványozó hivatkozik az Alkotmány 57. § (1)
bekezdése (bírósághoz fordulás joga) sérelmére is, az
Alkotmánybíróság álláspontja szerint azonban ezen alapjog nem
sérül a Met. szabályai, illetve azok alkalmazása során. A
jelen határozat Indokolása III/1.3. pontjában az
Alkotmánybíróság már rámutatott arra, hogy a munkaügyi
ellenőrzés alkalmával nem a munkáltató és a munkavállaló
közötti — közvetlenül bírósági hatáskörbe tartozó — munkaügyi
jogvita eldöntéséről van szó, hanem a munkáltató hatósági
ellenőrzéséről (s annak függvényében kötelezéséről,
bírságolásáról). Erre figyelemmel a jogállamiság
követelményének a bírósági út Alkotmány 50. § (2) bekezdése
szerint történő megnyitása is eleget tesz.
Dr. Sólyom László
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal Dr. Bagi István
alkotmánybíró előadó alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád Dr. Holló András
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza Dr. Kiss László
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás Dr. Németh János
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön
alkotmánybíró
. |