A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa jogszabály alaptörvény-ellenességének utólagos vizsgálatára irányuló eljárásban – Dr. Kiss László alkotmánybíró különvéleményével – meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvény 35. § (8) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az alapvető jogok biztosáról szóló 2011. évi CXI. törvény (a továbbiakban: Ajbt.) 2. § (3) bekezdésében biztosított jogkörénél fogva az alapvető jogok biztosa indítványozta, hogy az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 24. § (2) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság vizsgálja meg és az Abtv. 41. § (1) bekezdésében biztosított jogkörében semmisítse meg a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Ltv.) 35. § (8) bekezdését, mert ez a törvényi rendelkezés álláspontja szerint ellentétes az Alaptörvény XIII. cikk (1) és (2) bekezdéseiben, valamint X. cikkének (1) bekezdésében foglaltakkal.
[2] Az elmúlt rendszer titkosszolgálati tevékenységének feltárásáról és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára létrehozásáról szóló 2003. évi III. törvény módosításáról szóló 2012. évi LXI. törvény módosította az Ltv.-t, amelynek következtében az 1944–1989 között működött Magyar Dolgozók Pártja (MDP) és jogelődei, Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP), ezek társadalmi szervezetei (Magyar Partizánszövetség, Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége, Magyar Nők Demokratikus Szövetsége, Magyar Nők Országos Tanácsa), ifjúsági szervezetei (Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség, Dolgozó Ifjúság Szövetsége, Kommunista Ifjúsági Szövetség, Népi Kollégiumok Országos Szövetsége, Magyar Úttörők Szövetsége), valamint a Szakszervezetek Országos Tanácsa, a szakszervezeti tanácsok és ágazati szakszervezetek iratai az állam tulajdonát képezik. E módosítást megelőzően az érintett iratanyag egy része szakszervezeti tulajdonban volt – amelynek kezelését letéti szerződés alapján a Politikatörténeti Intézet Közhasznú Nonprofit Kft. (a továbbiakban: PTI) látta el –, másik része a PTI tulajdonát képezte. Az indítványozó hivatkozik többek között a 34/1994. (VI. 24.) AB határozatra is, amelyben az Alkotmánybíróság a levéltári anyaggal összefüggésben értelmezte a tudományos élet szabadságához fűződő jogot, a személyes adatok védelméhez való jog, valamint az információszabadság jogát.
[3] Az indítványozó az Alaptörvény XIII. cikk (1) és (2) bekezdéseinek vélt sérelmének bemutatásánál abból indul ki, hogy kisajátítás csak kivételesen és közérdekből, törvényben szabályozott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehetséges.
[4] Mivel az Alaptörvény fenntartotta az Alkotmányban is már meglévő, fent ismertetett követelményeket, az indítványozó számos Alkotmánybírósági határozatra hivatkozik, amelyekben a kisajátítás egyes feltételeit értelmezte a testület [64/1993. (XII. 22.) AB határozat; 21/1990. (X. 4.) AB határozat; 27/1991. (V. 20.) AB határozat; 479/B/1993. AB határozat; 35/2005. (IX. 29.) AB határozat]. Az indítványozó álláspontja szerint az alkotmányos tulajdonvédelem a jelen ügyben érintett tárgyakra is kiterjed, ugyanis vagyoni értékkel rendelkeznek. Az indítvány érvelése arra épít, hogy az érintett iratok kisajátítás útján kerültek állami tulajdonba, e körben felhívja az indítványozó a figyelmet arra, hogy kétséges a közérdek fennállása, hiszen az iratok kutathatósága állami tulajdonba kerülésük előtt is megfelelően biztosított volt. Ha létezne is közérdekű cél, a jogalkotó kötelessége akkor is az lenne, hogy ennek elérésére a legenyhébb eszközt válassza, a tulajdonjog elvonásával csak kivételesen élhetett volna.
[5] Felveti az indítványozó azt is, hogy a jogalkotó az Ltv. módosítása során nem rendelkezett a tulajdonos kártalanításáról sem.
[6] Az Alaptörvény X. cikk (1) bekezdése vélt sérelmének indokaként az indítványozó előadta, hogy a PTI tevékenysége maradéktalanul eleget tett az Ltv. előírásainak: bárki számára biztosították az érintett iratok kutatását, közlevéltárban történő elhelyezésük nem teszi hozzáférhetőbbé szélesebb kutatói kör számára, és nem könnyíti a kutatás feltételeit sem. Kitér az indítványozó arra is, hogy az Ltv. említett módosítása aggályos a tudományos kutatás szabadsága szempontjából is, fentiek alapján nem látható alkotmányos indoka, legitim célja, és a PTI tevékenysége alapján sem állítható, hogy szükséges lett volna.
[7] Az indítványozó hivatkozik arra is, hogy nincs olyan sarkalatos törvény, amely az indítvánnyal érintett iratokat kizárólagos állami tulajdonként definiálná, ezért az Alaptörvény 38. cikk (2) bekezdése jelen ügyben nem alkalmazható.
[8] 2. Az Alkotmánybíróságnak az indítvánnyal összefüggésben fentiek alapján azt is vizsgálnia kellett, hogy az indítvány tárgya nem minősül-e ítélt dolognak.
[9] Az Alkotmánybíróság 29/2013. (X. 17.) AB határozatában már vizsgálta az indítványozó által felvetett alkotmányossági problémát, és a következő megállapításokat tette: „[a]z alkotmányossági vizsgálat során az Alkotmánybíróságnak figyelemmel kellett lennie az indítványozók által megjelölt Alaptörvényi rendelkezéseken kívül az Alaptörvény U) cikk (10) bekezdésére is. Az Alaptörvény U) cikk (10) bekezdésének beiktatásával az indítvány elbírálásának jogi lehetőségei jelentősen megváltoztak, mivel az Alaptörvény említett bekezdése közvetlenül érinti az Ltv. panasszal támadott 35. § (8) bekezdését. Az Alkotmánybíróság a panaszt ennek alapján bírálta el és megállapította, hogy az Ltv. 35. § (8) bekezdése az U) cikk (10) bekezdése alapján az Alaptörvénnyel nem ellentétes. Az Alaptörvény negyedik módosítása indokolásából kiderül ugyanis, hogy az U) cikk (10) bekezdésének beiktatása éppen a támadott Ltv. rendelkezés Alaptörvénynek való megfelelését kívánta biztosítani: »[a] törvény értelmében a mindenkori kommunista állampártnak, valamint az annak közreműködésével létrehozott, illetve a közvetlen befolyása alatt álló társadalmi és ifjúsági szervezeteknek, valamint szakszervezeteknek a kommunista diktatúrában keletkezett iratai állami tulajdont képeznek és azokat a közfeladatot ellátó szervek irattári anyagához tartozó iratokkal azonos módon, közlevéltárban kell elhelyezni, tekintettel arra, hogy e szervezetek a kommunista diktatúrában közfeladatot láttak el, és indokolt az iratanyaguk egységes kezelése«. Mivel az Alaptörvény U) cikk (10) bekezdése rendelkezik úgy, hogy az érintett iratanyag az állam tulajdonát képezi mint közirat, és közlevéltárban kell elhelyezni, az Ltv. 35. § (8) bekezdésének alkotmányellenessége nem állapítható meg az Alaptörvény XIII. cikk (2) bekezdése, B) cikke, valamint VI. cikk (2) bekezdése alapján. Az Ltv. vitatott rendelkezésének Alaptörvénybe ütközése akkor sem lenne megállapítható, ha az indítványozó álláspontját elfogadva az Alkotmánybíróság az Alaptörvény eredeti indítványban felsorolt cikkeibe [XII. cikk, B) cikk (2) bekezdés, 38. cikk (2) bekezdés, VI. cikk (2) bekezdés] ütközőnek találná. Az Alaptörvény U) cikkének (10) bekezdése ugyanis (mint lex specialis) ekkor is kizárná az Alaptörvénybe ütközés kimondását. Ezért az Ltv. támadott 35. § (8) bekezdése vizsgálatára irányuló indítványt az Alkotmánybíróság elutasította.”
[10] Az Ltv. támadott 35. § (8) bekezdése tekintetében fennáll mind a formai, mind a tartalmi azonosság. Az Alkotmánybíróság gyakorlata értelmében a vizsgálat tárgyát képező egyes rendelkezések alkotmányossága is általában értékelhetetlen a jogszabály kontextusából kiragadva, továbbá az elszigetelt vizsgálat eredménye más összefüggésbe helyezve érvényét vesztheti [így foglalt állást az Alkotmánybíróság a 16/1991. (IV. 20.) AB határozatban, ABH 1991, 58, 60.], jelen esetben nem változott meg a szabályozási környezet olyan módon vagy mértékben, amely új, érdemi vizsgálódást indokolna [3353/2012. (XII. 5.) AB határozat ABH 2012, 750, 60.].
[11] A fentiek alapján megállapítható, hogy az Ltv. 35. § (8) bekezdése tekintetében ítélt dologról van szó. Az Abtv. 24. § (3) bekezdése alapján „[n]incs helye az Alkotmánybíróság utólagos normakontroll eljárásának, ha az indítvány az Alkotmánybíróság által érdemben már elbírált jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés vizsgálatára irányul, és az indítványozó az Alaptörvénynek ugyanarra a rendelkezésére, illetve elvére (értékére), és azonos alkotmányos összefüggésre hivatkozva kéri az alaptörvény-ellenességet megállapítani (ítélt dolog), kivéve, ha az Alkotmánybíróság döntése óta a körülmények alapvetően megváltoztak”.
[12] Az Abtv. 31. § (1) bekezdése értelmében, ha alkotmányjogi panasz alapján az alkalmazott jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés Alaptörvénnyel való összhangjáról az Alkotmánybíróság már döntött, ugyanazon jogszabályra, illetve jogszabályi rendelkezésre és ugyanazon Alaptörvényben biztosított jogra, valamint azonos alkotmányjogi összefüggésre hivatkozással – ha a körülmények alapvetően nem változtak meg – nincs helye az alaptörvény-ellenesség megállapítására irányuló alkotmányjogi panasznak. Az Alkotmánybíróság a fentiek alapján az indítványt az Abtv. 64. § f) pontjában foglaltak szerint az Alaptörvény XIII. cikk (1) és (2) bekezdései vonatkozásában visszautasította.
[13] 3. Az indítványozó hivatkozott az Alaptörvény X. cikk (1) bekezdésének sérelmére is, e tekintetben azonban az indítvány nem tartalmaz érdemi alkotmányjogi érvet, csupán arra hívja fel a figyelmet, hogy a PTI a jogszabályoknak megfelelően biztosította az iratokhoz való kutatói hozzáférést, azt azonban nem fejti miért és milyen módon sérült a tudományos kutatáshoz való jog az Ltv. támadott bekezdésének módosítása révén.
[14] Az Abtv. 52. § (1a) bekezdése alapján az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia: „A 23/A. § és a 24/A. § szerinti hatáskörök gyakorlására irányuló indítványban foglalt kérelem akkor határozott, ha egyértelműen megjelöli […] e) az indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett jogszabály, jogszabályi rendelkezés, bírói döntés vagy – a 33. §-ban meghatározott eljárás indítványozása esetén – az Országgyűlés határozata miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével vagy a nemzetközi szerződéssel, továbbá a 34–36. §-ban meghatározott eljárás indítványozása esetén az indítványban foglalt kérelem részletes indokolását.”
[15] Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az indítványt az Abtv. 64. § d) pontja alapján az Alaptörvény X. cikk (1) bekezdése vonatkozásában visszautasította.
Dr. Kovács Péter s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Balsai István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Juhász Imre s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Bragyova András s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró |
Dr. Kiss László alkotmánybíró különvéleménye
[16] Fenntartva a 29/2013. (X. 17.) AB határozathoz fűzött különvéleményemben foglaltakat nézetem szerint a támadott rendelkezés alaptörvény-ellenessége megállapításának és megsemmisítésének lett volna helye.
Budapest, 2014. február 3.
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró . |