English
	Hungarian

Ügyszám: .	1251/B/1991
Előadó alkotmánybíró: Szabó András Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 22/1994. (IV. 16.) AB határozat .

ABH oldalszáma: 1994/127 .

A döntés kelte: Budapest, 04/12/1994 .

.

.

A döntés szövege (pdf): .

A döntés szövege: .

A döntés szövege:                A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az   Alkotmánybíróság   jogszabály   alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára  irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő                        határozatot : Az Alkotmánybíróság  az ügyvédségről  szóló 1991. évi XXIII. törvénnyel módosított  1983. évi 4. törvényerejű rendelet 2. § (1) és (2) bekezdése, 3. §-a, 5. § (1) bekezdés b/ pontja, (2) bekezdésének  2. mondata,  valamint a 9/1991. (VII. 18.) IM sz.  rendelettel módosított  6/1983. (VII.  28.)  IM  sz. rendelet    6.     §-a    és    40.    §    (1)    bekezdése alkotmányellenességének megállapítására  és megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasítja. Az Alkotmánybíróság  ezt a  határozatát a  Magyar Közlönyben közzéteszi.                          Indokolás                              I. 1 /  Több indítványozó kérte az ügyvédségről szóló 1991. évi XXIII.  törvénnyel  módosított  1983.  évi  4.  tvr.    (  a továbbiakban :   Ütvr.  ) 2.  § (1)  bekezdés első  mondata, továbbá (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését.  Álláspontjuk szerint ugyanis az ügyvédi tevékenység  kötelező  kamarai  tagsághoz  kötése  sérti  az Alkotmány  63.   §  (1)   bekezdésében  foglalt   egyesülési szabadság jogát. 2 /  Egyes indítványozók  kérték az  Ütvr. 3.  §-a, 5. § (1) bekezdés   b/    pontja,    (2)    bekezdés    2.    mondata alkotmányellenességének megállapítását  és  megsemmisítését, mivel ezek  az  ügyvédi  hivatás  gyakorlásával  kapcsolatos olyan megszorító szabályokat tartalmaznak, amelyek sértik az Alkotmány  70/A.  §-ában  biztosított  jogegyenlőség  elvét, továbbá az  Alkotmány 70/B.  §-ában  meghatározott  munkához való jogot,  valamint a  foglalkozás szabad megválasztásának jogát.  Az   egyik  indítványozó   megsemmisítési   kérelmét kiterjesztette az  Ütvr. végrehajtására kiadott és a 9/1991. (VII. 18.)  IM rendelettel  módosított 6/1983. (VII. 28.) IM rendelet (  a továbbiakban :  Vhr. ) 6. §-ára és a 40. § (1) bekezdésére  is.  Ezek  a  rendelkezések  a  kamarai  tagság felfüggesztésének     és     megszüntetésének     szabályait tartalmazzák munkaviszony létesítésének esetében, illetve az ügyvédjelöltek ügyvédjelölti munkaviszonyáról rendelkeznek.                             II. Az indítványok nem megalapozottak. 1 /  Téves  az  az  álláspont,  amely  szerint  az  ügyvédek kötelező kamarai  tagsága sérti  az Alkotmányban biztosított egyesülési szabadságot. Az egyesülési  jogról és szabadságról az Alkotmány 63. § (1) bekezdése úgy  rendelkezik, hogy "A Magyar Köztársaságban az egyesülési jog  alapján mindenkinek joga van a törvény által nem  tiltott   célra  szervezeteket   létrehozni,  illetőleg azokhoz csatlakozni.  " Az  egyesülési jogról alkotott 1989. évi II.  törvény 1.  §-a úgy  szól, hogy  az egyesülési  jog mindenkit megillető  alapvető szabadságjog, amelynek alapján bárkinek  joga   van  arra,   hogy  másokkal  szervezeteket, illetőleg    közösségeket    hozzon    létre    vagy    azok tevékenységében  részt  vegyen.  E  jog  gyakorlása  alapján magánszemélyek "tevékenységük  célja és  alapítóik  szándéka szerint  társadalmi   szervezeteket   hozhatnak   létre   és működtethetnek" ( 2. § (1) bekezdés ) . Az   egyesülési    szabadság   joga    mindenkit   megillető szabadságjog. Ez  a jog  elsősorban a  cél  megválasztásának szabadságát  jelenti,   jelenti  továbbá   a  célra  rendelt szervezet   alapításának    szabadságát,   az   ehhez   való csatlakozás  önkéntességét,  valamint  az  önkéntes  kilépés lehetőségét. A kötelező  ügyvédi kamarai  tagság  azonban  nem  sérti  az egyesülési szabadságot.  Az ügyvédi  kamara ugyanis  nem  az egyesülési szabadság  alapján létrehozott  szervezet :    az ügyvédi kamarát  nem magánszemélyek  alapították, céljait és tevékenysége feladatait  sem magánszemélyek  határozták meg. Az  ügyvédi   kamarát  törvény  létesítette,  feladatait  és működési  rendjét,  tevékenységét  törvény  szabályozza.  Az ügyvédi kamara  tehát  nem  az  egyesülési  szabadság  jogán alapított  személyegyesülés,   egyesület,   személyközösség, személyi   társulás   vagy   társadalmi   szervezet,   hanem köztestület, amelynek  létrehozását törvény  rendelte el.  A köztestület   fogalmát    a   Polgári   Törvénykönyv   egyes rendelkezéseinek módosításáról szóló 1993. évi XCII. törvény határozta meg. A módosított Ptk. 65. §-a szerint : "  (1)   A  köztestület  önkormányzattal  és  nyilvántartott tagsággal  rendelkező   szervezet,   amelynek   létrehozását törvény rendeli  el. A köztestület a tagságához, illetőleg a tagsága által végzett tevékenységhez kapcsolódó közfeladatot lát el. A köztestület jogi személy.  (2)  Köztestület különösen  a Magyar Tudományos Akadémia, a gazdasági, illetve a szakmai kamara.  (3)  Törvény meghatározhat  olyan közfeladatot,  amelyet  a köztestület köteles  ellátni.  A  köztestület  a  közfeladat ellátásához   szükséges   -   törvényben   meghatározott   - jogosítványokkal rendelkezik,  és ezeket  önigazgatása útján érvényesíti.   (4)   Törvény  előírhatja,   hogy  valamely   közfeladatot kizárólag köztestület láthat el, illetve, hogy meghatározott tevékenység csak köztestület tagjaként folytatható.   (5)   A   köztestület   által   ellátott   közfeladatokkal kapcsolatos adatok közérdekűek.  (6) A köztestületre - ha törvény eltérően nem rendelkezik - az  egyesületre   vonatkozó  szabályokat   kell  megfelelően alkalmazni. " Az Alkotmánybíróság  megállapítja, hogy  a  törvény  közjogi közfeladat ellátására,  közérdekű  tevékenység  folytatására alkotmányosan indokolt  módon  hozhat  létre  köztestületet, szakmai kamarát  és  írhatja  elő  a  kötelező  köztestületi tagságot. A  köztestületként létrehozott  szervezet  nem  az egyesülési szabadság alapján alapított szervezet, a kötelező szakmai  kamarai   tagság  pedig  nem  sérti  az  egyesülési szabadságból folyó önkéntes csatlakozás jogát. Az  Alkotmánybíróság   álláspontja   ebben   a   tekintetben egybeesik  az  Európai  Emberi  Jogi  Bíróság  véleményével. Eszerint ugyanis  az Emberi  Jogok  Európai  Egyezménye  11. cikkében biztosított  egyesülési szabadságnak  a  megsértése nem állapítható  meg  akkor,  ha  szakmai  kamarai  kötelező tagságot  írnak  elő.  "Az  orvoskamara  közjogi  intézmény, amelyet a  törvényhozó  létesített  és  az  államszervezetbe kapcsolt  be;  az  orvosi  hivatásgyakorlás  tekintetében  a kamara a közellenőrzést gyakorolja és jelentős jogosítványai vannak. Ezekre  tekintettel a kamarát nem lehet egyesületnek tekinteni. . . . A  kamara és ennek  szükségszerű velejárója (a kötelező  kamarai tagság),  valamint  a kamara szerveinek való alárendelés  sem tárgyukban, sem következményeikben nem érintik az  egyesülési szabadságot.  " (  Van Leuven  és  de Meíere ügyében 1981. június 23-án hozott határozat. ) Amikor az  Alkotmánybíróság  az  egyesülési  szabadság  joga lényeges elemének  a szabadon megválasztott célt és az ehhez rendelt szervezethez  csatlakozás önkéntességét  tekintette, ezzel egyúttal arra a lényegi kapcsolatra is utalt, amely az egyesülés szabadsága  és a  gondolatszabadság, a vélemény és véleménynyilvánítás szabadsága  között létezik.  A  szabadon létesített     egyesület      és     ennek     önkéntessége, kényszermentessége    ugyanis    garantálja    egyúttal    a meggyőződés, szólás,  lelkiismeret  és  véleménynyilvánítási szabadságot is.  Az  Európai  Emberi  Jogi  Bíróság  erre  a bensőséges  kapcsolatra   való  tekintettel  minősítette  az egyesülési szabadságot  sértő  megállapodásnak  azt,  amikor meghatározott   szakszervezethez    (   mint    érdekvédelmi szervezethez )  való tartozást  kötötték  ki  az  alkalmazás feltételének. Eszerint  a  konvenció  nem  ismeri  ugyan  az úgynevezett negatív egyesülési szabadságot, de a closed shop ( csak  megjelölt  szakszervezethez  tartozást  alapul  vevő munkáltatói megállapodás )  "fenyegetés a szabadságra, olyan egzisztenciális  kényszer,   ami  ellentmond   az  egyesülés önkéntességének.  Ez   a  kényszer  nem  csak  az  egyesülés szabadságát  zárja   ki,  hanem   az  Emberi  Jogok  Európai Egyezménye 9.  és 10.  cikkében foglalt  jogokat is érint. " Ezek   a    jogok   pedig    a   meggyőződés,    szólás   és véleménynyilvánítás  szabadságjogai.    (  Joung,  James  és Webster ügyében 1981. augusztus 13-án hozott határozat. ) 2 /  Téves az  indítványozók álláspontja  abban is,  hogy  a kötelező  kamarai   tagság  sérti   a   foglalkozás   szabad megválasztásának jogát és a munkához való jogot. Az Alkotmány  70/B. §  (1) bekezdése  szerint :   "A  Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a munkához, a munka és a foglalkozás szabad  megválasztásához. "  Az ügyvédi  hivatás gyakorlásának  feltételeiről  az  Ütvr.  2.  §  (1)  és  (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy : " (1)  Ügyvédi tevékenységet  az folytathat,  aki az ügyvédi kamara tagja. Az ügyvéd egyéni ügyvédként, illetőleg ügyvédi iroda tagjaként működhet.  (2) Az ügyvédi kamarai felvételre jogosult, aki a) egyetemi jogi végzettségű, b) a külön jogszabályban meghatározott szakvizsgát letette, c) magyar állampolgár, d ) Magyarországon állandó lakóhellyel rendelkezik, e) büntetlen előéletű, f)  ügyvédi  felelősségbiztosítással  rendelkezik,  vagy  az Ügyvédi Biztosító és Önsegélyező Egylet tagja. " Nem  kétséges,   hogy  a   foglalkozás  és  a  munka  szabad megválasztásának jogával  alkotmányossági szempontból szoros kapcsolatban áll  az Ütvr.  rendelkezése a  kötelező kamarai tagságról és  a kamarai  felvétel  feltételeiről.  Ennek  az összefüggésnek  alkotmányossági   megítélésénél,   különösen pedig annak mérlegelésénél, hogy a jogkorlátozás alkotmányos indokon  nyugszik-e  és  az  alkotmányosan  indokolt  céllal arányban  állóe,  az  ügyvédi  hivatás  és  hivatásgyakorlás sajátosságaiból kell  kiindulni. Az Ütvr. 1. § (1) bekezdése szinte kimerítő  leírását adja  az  ügyvédi  foglalkozásnak. Eszerint : "Az ügyvéd  feladata, hogy  ügyfelét megbízás  vagy hatósági kirendelés   alapján    a    jogai    érvényesítéséhez    és kötelezettségei teljesítéséhez  hozzásegítse.  Az  ügyvéd  a bíróságok, továbbá  más hatóságok  előtt képviseli ügyfelét, eljár ügyfele  védelmében; jogi  tanácsokat és tájékoztatást ad,  közreműködik   abban,   hogy   az   ellenérdekű   felek jogvitáikat  megegyezés  útján  intézzék  el,  beadványokat, szerződéseket és egyéb okiratokat készít. " E meghatározásból  is kitűnik,  hogy az  ügyvédi foglalkozás elsősorban az  igazságszolgáltatáshoz és  a jogalkalmazáshoz kapcsolódó tevékenység.  Az igazságszolgáltatásban védőként, vagy  jogi   képviselőként  való  közreműködése  alkotmányos követelmény és  az eljárási  törvények kötelező előírása. Az ügyvéd  (   a  jogi  képviselő  )  eljárásjogi  státusát  és helyzetét  törvény   szabályozza,  eljárásbeli   jogait   és kötelességeit  ugyancsak   törvény  írja   elő.  Az   ügyvéd tevékenységét  és   felatadait  tehát  nem  lehet  önmagában megítélni és  önmagában szabályozni,  hanem  csak  annak  az eljárásjogi rendszernek függvényében, amelyben tevékenysége, feladata magának a rendszernek része és amely rendszerből, a rendszer   munkamegosztásából   következik   a   foglalkozás sajátképpenisége.  A   foglalkozás  sajátossága   tehát   az igazságszolgáltatás  és  jogalkalmazás  rendszeréből  folyik azon túl, hogy az igazságszolgáltatáshoz és jogalkalmazáshoz kapcsolódik.  Az   ügyvédi  foglalkozásgyakorlás   szabályai közjogi tartalmú,  illetve vonatkozású  normák.  Az  ügyvédi foglalkozás megválasztásánál  nem  lehet  más  feladatot  és tevékenységet  választani,   mint   amit   az   eljárásjogok intézményesen  meghatároznak.  Az  Alkotmánybíróság  rámutat arra,  hogy   míg  számos   más  foglalkozás   feladat-   és tevékenységköre  a   társadalmi  munkamegosztás  révén  jogi szabályozás nélkül is adott és a jogi szabályozás legfeljebb a tevékenység kereteit és feltételrendszerét fogja át, addig az  ügyvédi   foglalkozás  gyakorlásának   tevékenységformái normatívan előírtak és formalizáltak. Az  ügyvédi   foglalkozás  nem   csak  a   jogalkalmazás  és igazságszolgáltatás közhatalmi  szférájához kapcsolódik.  Az ügyvéd   a    magánszférában   az   életviszonyok   jogszerű rendezésénél  jogi  szakértelemmel  működik  közre,  a  jogi szakismeret hiánya  esetén  pedig  szaktudással  felvértezve tanáccsal szolgál. Az ügyvédi  hivatás  megkülönböztető  jegye,  hogy  szellemi szabadfoglalkozásként  olyan   magántevékenység,   amely   a közhatalmi  szervek  működési  körében  garanciális  okokból hangsúlyozottan   magántevékenységként    különül    el    a közhatalomtól.   Garanciális    okok   és   az   alkotmányos jogbiztonság  szükségessé   teszik  és  indokolják,  hogy  a magántevékenységként   folytatott    jogvédő,   jogképviselő feladatok ellátása  a  szervezett  közhatalommal  szemben  a magántevékenységnek  intézményes   tekintélyt,   intézményes jogvédelmet, intézményes  ellensúlyt biztosítson. Az ügyvédi kamara  köztestületként   a   jogkereső   közönség   számára intézményesen garantálja  tagjainak szakmai  hozzáértését, a jogvédelem  és   jogi  képviselet   lege  artis   ellátását, intézményesen  garantálja   továbbá  a  magántevékenységként végzett feladatok  teljesítésében  való  függetlenséget.  Az ügyvédi  függetlenségnek   tehát  az   ügyvédi  kamara  mint köztestületi szerv ad garanciát és nyomatékot. Az ügyvédi  tevékenység közjogban  ( az  eljárási jogokban ) nevesített  feladatainak   szakszerű  ellátását  az  ügyvédi kamara  tagjai   tekintetében  közhitelesen   garantálja   a jogkereső közönségnek,   egyúttal intézményesen garantálja a magántevékenység  független   folytatását.  Ezek   érdekében ellenőrzi    fegyelmi    jogkörében    a    hivatásgyakorlás szabályainak betartását.  Az Ütvr.  1. §  (3) ,  (4) és  (5) bekezdései ezekről  intézkednek és  előírják, hogy az ügyvéd köteles a  törvényekben és más jogszabályokban meghatározott jogait   és   kötelességeit   a   legjobb   tudása   szerint érvényesíteni,  illetve   teljesíteni;  nem  működhet  közre abban, hogy a jogszabályok rendelkezéseit kijátsszák, vagy a joggal bármi  módon visszaéljenek; köteles az ügyvédi titkot megőrízni; köteles  mindenkor az  ügyvédi  hivatáshoz  méltó magatartást tanusítani. Az   Alkotmánybíróság    megállapítja,   hogy   az   ügyvédi foglalkozás   gyakorlásának    szabályai,   a    foglalkozás gyakorlásának körében  az ügyvédre  háruló  kötelességek  és feladatok törvényben  szabályozott normatív  előírások. Ezek olyan  szabályok   tehát,  amelyek  az  ügyvédi  foglalkozás kereteit határozzák  meg és  tartalmát érintik.  Az  ügyvédi foglalkozás  megválasztása   ezeknek   a   szabályoknak   az elfogadását jelenti.  Ha  tehát  valaki  az  ügyvédi  pályát választja, aláveti  magát ezeknek  az előírásoknak.  Ezek  a szabályok  függetlenek   az  ügyvédi   kamara   lététől.   A kötelezően  előírt,   törvényben  szabályozott  foglalkozási szabályok akkor  is léteznének, ha nem volna ügyvédi kamara. A foglalkozási  szabályok nem  az ügyvédi kamara létezéséből folynak  tehát,   hanem  éppen  fordítva  :  ezen  szabályok közjogias  jellegéből   következik,  hogy  gyakorlásuk  csak köztestületi  tagként,   azaz  közjogi  intézmény  tagjaként lehetséges. A  kötelező   ügyvédi  kamarai   tagság  a  hivatásgyakorlás előfeltétele. Kérdés, hogy a köztestületi tagság megkívánása befolyásolja-e  a  foglalkozás  szabad  megválasztását  ?  A szabad választás  nem  a  foglalkozásgyakorlás  szabályaitól függ -  mint az  indítványozók tévesen  állítják -,  hanem a kamarába való  bejutás, kamarai  felvétel feltételeitől.  Az indítványok  az   Ütvr.  2.   §  (2)   bekezdésében  foglalt feltételeket  azonban   nem  támadják.  Az  Alkotmánybíróság véleménye szerint  ezek a  feltételek az  ügyvéddé válás,  a foglalkozás választás olyan szubjektív feltételei, amelyek a választási  szabadságot  korlátozhatják  ugyan,  de  elvileg mindenki által  teljesíthető feltételek  és elvileg mindenki előtt nyitva  állnak. A  felvétel feltételei  nem  állítanak tárgyi korlátot az ügyvéddé válás, a kamarába való bekerülés elé ( nem limitálják például az ügyvédek létszámát ) . 3/ Téves  az indítványozók  álláspontja  abban  is,  hogy  a kötelező kamarai  tagság ütközik  az Alkotmány  70/A  §-ában foglalt jogegyenlőségi  elvvel, továbbá  abban  is,  hogy  a kamarai  felvételi  szabályok  ütköznének  a  diszkrimináció tilalmának alkotmányos  elvével. Az  Alkotmánybíróság többek között  108/B/1992/2.  sz.  AB  határozatában  (  ABK  1994. január, 31.  oldal )  úgy foglalt  állást,  hogy  a  törvény joggal és  alappal különböztet  különböző  foglalkozások  és hivatások között,  amikor feladatokat  szab és választ szét. Ez nem  személyek közti alkotmányellenes megkülönböztetés. A jogászság szakmai  végzettség szempontjából  alapjában  véve egységes  csoport,   azonban  a   végzettség  számos  eltérő jogállású, feladat-  és hatáskörű  jogi hivatás  gyakorlását teszi lehetővé. Nincs tehát alkotmányos akadálya annak, hogy a végzettség  tekintetében egységes  jogászság egyik szakmai csoportja, amelyik  a jogi  képviseletre szakosodva látja el feladatát, a  funkció ellátására  való alkalmasságáról külön szakvizsgát  tegyen.   Az  ügyvédi  kamarába  való  felvétel szakmai és  egyéb  feltételei  nem  sértik  a  jogegyenlőség elvét, nem  diszkriminálnak  személyek  között  az  alapvető jogok korlátozása  alapján. Szakmai  követelmények  előírása valamely szakmai  köztestületbe való  felvételnél nem jelent diszkriminációt, mert  nem személyek  közti alkotmányellenes megkülönböztetés. A  feltételeknek való megfelelés esetén az ügyvédi hivatás  alanyi jogon gyakorolható, tehát a kötelező kamarai tagság  ebben az  esetben  sem  ütközik  alkotmányos előírásokba. 4/ Az  Alkotmánybíróság álláspontja  szerint az  Ütvr. 3. §- ában, az  5. §  (1) bekezdés  b/ pontjában,  továbbá  a  (2) bekezdés 2.  mondatában foglalt  megszorító rendelkezések az ügyvédi       hivatás        gyakorlásával        összefüggő összeférhetetlenségi  szabályok.   E  szabályok  szerint  az ügyvéd tudományos,  művészeti, irodalmi,  oktatási és  sport tevékenység kivételével  nem állhat munkaviszonyban és ezek, valamint munkaviszonynak  nem minősülő  közéleti tevékenység kivételével nem folytathat kereső foglalkozást. Ha az ügyvéd munkaviszonyt létesít, vagy más kereső foglalkozást folytat, kamarai tagságát  szüneteltetnie kell.  Mint  látható,  ezek kifejezetten az  ügyvédi  hivatás  gyakorlásával  összefüggő összeférhetetlenségi  szabályok,   hiszen   a   munkaviszony létesítésének és  más kereső  foglalkozás űzésének  tilalmai csak az ügyvédi gyakorlat folytatásával egyidejűleg és azzal párhuzamosan   érvényesülnek.    Más   kereső    foglalkozás folytatása    az     ügyvédi    foglalkozás    gyakorlásának hivatásszerűségével   összeegyeztethetetlen,    munkaviszony létesítése pedig ezen túl az ügyvédség függetlenségének mond ellent a munkaviszonyban foglalt függőség folytán. Az  Alkotmánybíróság   álláspontja  szerint  a  munkaviszony létesítését tiltó összeférhetetlenségi szabály nem jelenti a munkához   való    jog   alkotmányellenes    és   aránytalan korlátozását. Munkaviszony  létesítése a  munkához való  jog érvényesülésének csak  egyik esete,  amely viszont  a  benne foglalt   függőség   miatt   összeférhetetlen   az   ügyvédi hivatásban   megkívánt    függetlenséggel.   A    függőséget eredményező munkaviszony  létesítésének tilalmát alkotmányos indok  teszi   szükségessé.  A  tilalommal  velejáró  anyagi veszteség, anyagi  hátrány kompenzálható  a kereső munka más formáival, így  adott esetben  a  tartós  ügyvédi  megbízási szerződéssel. Az   Alkotmánybíróság    a   fentiek    alapján   jogszabály alkotmányellenességének megállapítására  és megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasítja.                      Dr. Sólyom László                  az Alkotmánybíróság elnöke           Dr. Ádám Antal          Dr. Kilényi Géza           alkotmánybíró             alkotmánybíró          Dr. Lábady Tamás          Dr. Schmidt Péter           alkotmánybíró              alkotmánybíró                       Dr. Szabó András                     előadó alkotmánybíró                    Dr. Tersztyánszky Ödön                        alkotmánybíró          Dr. Vörös Imre          Dr. Zlinszky János           alkotmánybíró             alkotmánybíró .

English:
English: .
Petition filed: .
Subject of the case: .	Obligatory membership of a professional association and the freedom of association
Number of the Decision: .	22/1994. (IV. 16.)
Date of the decision: .	04/12/1994
. CODICES summary: http://www.codices.coe.int/NXT/gateway.dll/CODICES/precis/eng/eur/hun/hun-1994-1-008?fn=document-frameset.htm$f=templates$3.0
.