Hungarian
Ügyszám:
.
IV/02623/2012
Első irat érkezett: 03/24/2012
.
Az ügy tárgya: a sportról szóló 2004. évi I. törvény 59. § (8) bekezdésével összefüggő alkotmányjogi panasz
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 26. § (2) bekezdés)
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíró: Salamon László Dr.
.
Indítvány befogadás:
.
Indítvány befogadva.
.
Befogadás dátuma:
.
2012.11.26.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó – alkotmányjogi panasz alapján – a sportról szóló 2004. évi I. törvény (Sporttv.) 59. § (8) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítását és visszaható hatályú megsemmisítését indítványozta.
A Sporttv. – 2010. január 1-jével beiktatott, 2012. január 1-jével módosított – 59. § (8) bekezdése alapján nem részesül olimpiai járadékban, aki büntetett előéletű, illetve akivel szemben a bíróság bűncselekmény elkövetése miatt próbára bocsátást alkalmazott a próbaidő, illetve a meghosszabbított próbaidő alatt.
Az indítványozó előadja, hogy a Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság 2007. január 18-án jogerőre emelkedett ítéletében bűnösnek találta garázdaság vétségében és egy évre próbára bocsájtotta. Kifejti, hogy a Sporttv. 59. § (8) bekezdése alapján az Önkormányzati Minisztérium Sport Szakállamtitkára olimpiai járandóságát megvonta. Az indítványozó álláspontja szerint a rendelkezés visszaható hatállyal állapít meg kötelezettséget, ellentétes a Jat. 2. § (2) bekezdésével, valamint a sérti az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését is..
.
Támadott jogi aktus:
    a sportról szóló 2004. évi I. törvény 59. § (8) bekezdés
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
B. cikk (1) bekezdés
.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_2623_2012_inditvany_anonim.pdfIV_2623_2012_inditvany_anonim.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A határozat száma: 3001/2014. (I. 24.) AB végzés
    .
    ABH oldalszáma: 2014/1153
    .
    Az ABH 2014 tárgymutatója: Alaptörvényben biztosított jog sérelme (mint az alkotmányjogi panasz feltétele); alkotmányjogi panasz és a jogsérelem; alkotmányjogi panasz és a jogsérelem orvoslása; jogbiztonság mint visszaható hatályú jogalkotás tilalma; olimpiai járadék
    .
    A határozat kelte: Budapest, 01/14/2014
    .
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2012.11.26 15:00:00 2. öttagú tanács
    2013.09.30 10:30:00 Teljes ülés
    2013.11.04 10:30:00 Teljes ülés
    2013.11.05 10:00:00 Teljes ülés
    2013.12.16 10:30:00 Teljes ülés

    .
    A határozat szövege:
    .
    A határozat szövege:
      Az Alkotmánybíróság teljes ülése alkotmányjogi panasz tárgyában – dr. Bragyova András, dr. Kiss László, dr. Kovács Péter, dr. Lévay Miklós, dr. Stumpf István és dr. Szalay Péter alkotmánybírók különvéleményével – meghozta a következő
      v é g z é s t:

      Az Alkotmánybíróság a sportról szóló 2004. évi I. törvény 59. § (8) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
      I n d o k o l á s

      [1] 1. Az indítványozó 2012. március 10. napján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 71. § (3) bekezdése alapján alkotmányjogi panasz keretében megújította az Alaptörvény hatályba lépése előtt benyújtott utólagos normakontrollra irányuló indítványát. Az indítványozó az Abtv. 26. §-ára alapított alkotmányjogi panaszában kérte a sportról szóló 2004. évi I. törvény (a továbbiakban: Stv.) 59. § (8) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítását, és az Abtv. 45. § (4) bekezdése szerint a hatálybalépés napjára visszamenőleges hatályú megsemmisítését.
      [2] Az indítványozó eredeti indítványában – melyet 2010 szeptemberében nyújtott be – az Stv. érdemtelenségre vonatkozó, korábban hatályos 59. § (5) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kezdeményezte, és e kérelmét a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiság elvére, valamint a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 12. § (2) bekezdésére, vagyis a visszamenőleges hatályú jogalkotás tilalmának megsértésére alapozta. Az indítványozó megújított indítványában az Stv. 2012. január 1. napja óta hatályos új 59. § (8) bekezdését az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének és a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 2. § (2) bekezdésének sérelmére hivatkozva támadta, és kérte annak visszamenőleges hatályú megsemmisítését.
      [3] Az irányadó tényállás szerint az indítványozó az Stv. alapján két nyári olimpiai játékon elért eredményei okán olimpiai járadékra vált jogosulttá. Egy 2006-ban történt incidens következtében azonban a Budapesti II. és III. kerületi Bíróság 2007. január 18-án jogerőre emelkedett ítéletével az indítványozót garázdaság vétségében bűnösnek találta, és egy évre próbára bocsátotta.
      [4] Ezt követően a bűnügyi nyilvántartási rendszer átalakításával összefüggő törvénymódosításokról szóló 2009. évi CXLIX. törvény 95. § (5) bekezdése megteremtette egyrészt a járadékra jogosító helyezés elvesztésére, valamint a járadékra érdemtelenné válásra vonatkozó szabályozást. Az utóbbi körében rendelkezett arról, hogy bizonyos bűncselekmények miatt kiszabott büntetések érdemtelenné válást és a járadék törvényben meghatározott ideig történő szünetelését eredményezik. E rendelkezés 2010. január 1. napján lépett hatályba.
      [5] Az Stv. módosítása következtében 2010. február 17-én az Önkormányzati Minisztérium Sport Szakállamtitkára 814/4/2010. számú határozatával (a továbbiakban: határozat) a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala Bűnügyi Nyilvántartó Hatóságának tájékoztatására hivatkozással megállapította, hogy a bűnügyi nyilvántartási rendszer adatai alapján az Stv. 59. § (5) bekezdésében [jelenleg az 59. § (8) bekezdésében] foglaltak szerint 2010. január 1. napjától az indítványozó olimpiai járadékra érdemtelenné vált, melynek következtében a járadék folyósítása szüneteltetésre került.
      [6] A határozat rendelkező része tartalmazta, hogy a határozat ellen közigazgatási úton nincs helye fellebbezésnek, ugyanakkor a határozat bírósági felülvizsgálatát – annak kézhezvételét követő 30 napon belül – a Fővárosi Bíróságtól lehet kérni. Az indítványozó ezzel a lehetőséggel nem élt.
      [7] Az indítványozó alapvetően a visszamenőleges hatályú jogalkotás tilalmának megsértése miatt támadta a vitatott jogszabályt. Az indítványozó érvei között szerepelt, hogy az Stv. támadott rendelkezése a kihirdetést megelőzően bekövetkezett esemény vonatkozásában keletkeztet újabb joghátrányt. A cselekmény elkövetésének idején ugyanis az indítványozó nem lehetett tudatában ennek a jogkövetkezménynek, illetve arra sem számíthatott, hogy visszamenőlegesen e cselekményhez más joghátrányt is fűznek, mint az akkor hatályos jogszabályok.

      [8] 2. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján az ügyrendjében meghatározottak szerinti tanácsban döntött az alkotmányjogi panasz befogadásáról, és azt 2012. november 26-án tartott ülésén befogadta.

      [9] 3. Az Abtv. 71. § (1) bekezdése értelmében a törvény hatálybalépésével minden olyan folyamatban lévő eljárás megszűnt, amely tartalma szerint jogszabály alkotmányellenességének az Abtv. 24. § (1) bekezdésében meghatározott utólagos vizsgálatára (utólagos normakontroll eljárás) irányult, és amelyet nem az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés e) pontjában meghatározott indítványozó terjesztett elő. Ugyanezen szakasz (3) bekezdése írta elő, hogy az (1) bekezdés alapján megszűnt eljárás indítványozója az el nem bírált indítványban meghatározott jogszabállyal összefüggő, és az abban felvetett tartalomnak megfelelő alkotmányossági aggályt tartalmazó indítványt az Abtv. 26. §-ában foglalt feltételek fennállása esetén 2012. március 31-ig az Alkotmánybíróság elé terjesztheti, ha az abban megjelölt alkotmányos jogsérelem alaptörvény-ellenességet valósít meg. Az Abtv. 71. § (4) bekezdése kifejezetten rögzítette, hogy ezen indítványok esetében nem kell alkalmazni az alkotmányjogi panasz előterjesztésének határidejével kapcsolatos, az Abtv. 30. § (1)–(2) és (4) bekezdésében foglalt rendelkezéseket, egyebekben viszont az indítványra e törvény rendelkezései az irányadóak.

      [10] 4. Az Abtv. 26. § (1) bekezdése szerint az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés c) pontja alapján alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz fordulhat az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet, ha az ügyben folytatott bírósági eljárásban alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazása folytán az Alaptörvényben biztosított jogának sérelme következett be, és jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
      [11] Az Abtv. 26. § (2) bekezdése értelmében az (1) bekezdéstől eltérően, az Alkotmánybíróság eljárása kivételesen akkor is kezdeményezhető az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés c) pontja alapján, ha az alaptörvény-ellenes jogszabály rendelkezésének alkalmazása vagy hatályosulása folytán közvetlenül, bírói döntés nélkül következett be a jogsérelem, és nincs a jogsérelem orvoslására szolgáló jogorvoslati eljárás, vagy a jogorvoslati lehetőségeit az indítványozó már kimerítette.

      [12] 5. Az Alkotmánybíróságnak az Abtv. szerinti követelmények vizsgálata során állást kellett foglalnia abban, hogy az olimpiai járadékra való jogra kiterjed-e az Abtv. 26. §-ában foglalt alkotmányjogi panasz keretében biztosított alaptörvényi védelem. Az Abtv. 26. §-a ugyanis akkor biztosítja alkotmányjogi panasz keretében ezt a védelmet, ha az alaptörvény-ellenes jogszabály folytán az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogának sérelme következett be. Amennyiben az érintett jog nem Alaptörvényben biztosított jog, úgy az alkotmányjogi panasz előterjesztésének ezen feltétele hiányzik, melynek következtében a sérelmezett jogszabály alaptörvény-ellenességének vizsgálata jogszerű alkotmányjogi panasz hiányában nem lehetséges.
      [13] Az Alaptörvényben biztosított jogoknak két csoportja van. Egyfelől az alapvető emberi és alapvető állampolgári jogok (alapvető jogok, vagy rövid megnevezéssel: alapjogok), melyek az Alaptörvényben jellemzően a Szabadság és felelősség címszó alatt találhatóak, másfelől az Alaptörvényben biztosított nem alapvető jogok, vagyis olyan Alaptörvényben biztosított jogok, melyek nem minősülnek alapvető jogoknak.
      [14] Az Alkotmánybíróság vizsgálata keretében észlelte, hogy az olimpiai járadékhoz való jog az Stv. által biztosított jog, mely, mint törvényi jog sem alapvető jognak, sem az Alaptörvényben biztosított egyéb, nem alapvető jognak nem minősül. Ebből következően az olimpiai járadékhoz való jog nem áll alkotmányjogi panasz keretében érvényesíthető alaptörvényi védelem alatt, így az Alkotmánybíróság az indítvány visszaható hatállyal kapcsolatos érvelésének és a sérelmezett jogszabály alkotmányosságának vizsgálatába nem bocsátkozhatott.
      [15] Az Alkotmánybíróság a fentiekben kifejtettekre tekintettel – minthogy az indítványozónak a közigazgatási határozattal érintett joga nem minősül Alaptörvényben biztosított jognak – az indítványt az Abtv. 64. § d) pontja alapján visszautasította.
          Dr. Paczolay Péter s. k.,
          az Alkotmánybíróság elnöke
          .
          Dr. Balogh Elemér s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Bragyova András s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Juhász Imre s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Kovács Péter s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Lévay Miklós s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Salamon László s. k.,
          előadó alkotmánybíró

          Dr. Szalay Péter s. k.,
          alkotmánybíró
          Dr. Balsai István s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Kiss László s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Pokol Béla s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Stumpf István s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Szívós Mária s. k.,
          alkotmánybíró
          Dr. Stumpf István alkotmánybíró különvéleménye

          [16] Nem értek egyet a többségi döntésben foglalt visszautasítással; álláspontom szerint az indítványban foglaltaknak részben helyt adva meg kellett volna állapítani, hogy a sportról szóló 2004. évi I. törvény 2010. január 1. és 2011. december 31. napja között hatályos 59. § (5) bekezdése alaptörvény-ellenes volt.

          [17] 1. A többségi döntésben foglalt indokolás szerint az olimpiai járadékhoz való jog az Stv. által, azaz törvényben biztosított olyan jog, amely sem alapvető jognak, sem az Alaptörvényben biztosított egyéb, nem alapvető jognak nem minősül. Ebből a többségi indokolás szerint az következik, hogy az olimpiai járadékhoz való jog nem áll az alkotmányjogi panasz keretében érvényesíthető alaptörvényi védelem alatt.
          [18] Álláspontom szerint a többségi döntés figyelmen kívül hagyta, hogy az indítványozó nem az olimpiai járadékhoz való jogra alapította panaszát, hanem arra, hogy az Stv. korábban hatályos rendelkezései lehetővé tették a járadék visszaható hatállyal történő felfüggesztését. Ezt az indítványozó egyértelművé tette nem csupán azzal, hogy az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésébe való ütközés megállapítását kérte, hanem azzal is, hogy indítványában kifejezetten elismerte azon jogalkotói célt, hogy az olimpiai járadékra való jogosultságot felfüggeszt­hesse.
          [19] A többségi döntés azonban nem vizsgálta, hogy az Abtv. 26. § (2) bekezdés szerinti alkotmányjogi panasz alapozható-e az indítvány által felvetett visszaható hatályú jogalkotás tilalmának megsértésére. Az Alkotmánybíróság korábbi gyakorlatában a jogállamiságból, jogbiztonságból fakadó követelmények sérelmére való hivatkozás tekintetében többnyire két esetben, a visszaható hatályú jogalkotásra és a felkészülési idő hiányára alapított indítványokat tartotta megengedhetőnek. Ezt az értelmezési irányt az Alkotmánybíróság több esetben megerősítette közelmúltbeli gyakorlatában is. Kifejezetten az Abtv. 26. § (2) bekezdés szerinti alkotmányjogi panaszok kapcsán az Alkotmánybíróság a 3062/2012. (VII. 26.) AB határozatban döntött a korábbi gyakorlat fenntartása mellett. {Indokolás [86]–[91]; ezen kívül: 23/2013. (IX. 25.) AB határozat}. A 3268/2012. (X. 4.) AB végzésben az Abtv. 27. § szerinti alkotmányjogi panaszok körében is követendőnek tartotta ezt a gyakorlatot {Indokolás [14]–[17]; ezen kívül: 3327/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [11]; 3346/2012. (XI. 19.) AB végzés, Indokolás [7]; 3387/2012. (XII. 30.) AB végzés, Indokolás [11]; 3377/2012. (XII. 15.) AB végzés, Indokolás [8]}.
          [20] Mindezek alapján az indítványban hivatkozott visszaható hatályú jogalkotás tilalmának megsértését úgy kellett volna tekinteni, mint amely alkotmányjogi panasz keretében érvényesíthető alaptörvényi védelem alatt áll.

          [21] 2. Ami az alkotmányjogi kérdés érdemét illeti, álláspontom szerint az indítványt részben megalapozottnak kellett volna tekinteni az alábbiak szerint.

          [22] 2.1. Az Stv. a 2010. január 1. napjától hatályos módosításokat megelőzően az 59. § (3) bekezdésében úgy rendelkezett, hogy „[é]lete végéig járadékra jogosult az érmes járadékra jogosultságának időpontjától annak edzője – az érmes járadékra jogosultságának időpontjára tekintet nélkül –, a negyvenötödik életéve betöltését követő év január 1. napjától.”
          [23] Ezt követően, 2010. január 1-jei hatályba lépéssel a bűnügyi nyilvántartási rendszer átalakításával összefüggő törvénymódosításokról szóló 2009. évi CXLIX. törvény (a továbbiakban: Módtv.1.) 95. § (5) bekezdése rendelkezett az érdemtelenné válás feltételeiről. Eszerint meghatározott bűncselekmények elkövetése miatt kiszabott büntetések alapján a járadékra való jogosultság meghatározott ideig érdemtelenség miatt megszűnik.
          [24] Az Önkormányzati Minisztérium sport szakállamtitkára 2010. február 17. napján kelt 814/4/2010. határozatában (a továbbiakban: ÖM határozat) megállapította, hogy az indítványozó érdemtelenség miatt 2010. január 1. napjától olimpiai és edzői járadékban nem részesül. A határozat többek között az Stv. akkor hatályos 59. § (5) bekezdésén alapult, amelynek értelmében az indítványozóval szemben korábban alkalmazott próbára bocsátás miatt az olimpiai járadékra való jogosultságát felfüggesztették.
          [25] Ezt követően 2012. január 1. napjával hatályba lépett a sportról szóló 2004. évi I. törvény módosításáról szóló 2011. évi CLXXII. törvény (a továbbiakban: Módtv.2.), amely – némileg enyhítve az érdemtelenségre vonatkozó szabályokon – a járadék felfüggesztését már nem a próbaidő elteltétől számított három évig, hanem csupán a próbaidő elteltéig rendelte el. A Módtv.2. ezen kívül megállapította, hogy az új szabályokat kizárólag a 2012. január 1. napja után megindult olimpiai járadékkal kapcsolatos eljárásokban kell alkalmazni.

          [26] 2.2. Az Alkotmánybíróság már a 34/1991. (VI. 15.) AB határozatban kimondta, hogy a jogállamisághoz szervesen kapcsolódó jogbiztonság elvének maradéktalan érvényesülése érdekében elengedhetetlen, hogy a jogszabályok a kihirdetésüket megelőző időre ne állapíthassanak meg kötelezettséget és ne nyilváníthassanak valamely magatartást jogellenessé [ABH 1991, 170, 172.; 28/1993. (IV. 30.) AB határozat, ABH 1993, 220, 225.]. A 25/1992. (IV. 30.) AB határozat a jogbiztonságból eredő követelménynek tekintette, hogy az állampolgárok jogait és kötelességeit a törvényben megszabott módon kihirdetett és bárki számára hozzáférhető jogszabályok szabályozzák, valamint, hogy „meglegyen a tényleges lehetőség arra, hogy a jogalanyok a magatartásukat a jog előírásaihoz tudják igazítani, ennek érdekében a jogszabályok a kihirdetésüket megelőző időre nézve ne állapítsanak meg kötelezettséget, illetőleg valamely jogszerű magatartást visszamenőleges érvénnyel ne minősítsenek jogellenesnek.” (ABH 1992, 131, 132.)
          [27] Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint azonban nem lehet mechanikusan és egységesen megítélni a különböző hatályba léptető rendelkezések alkotmányosságát. Az e tárgyban született határozatok azt mutatják, hogy a jogszabályok tartalmi különbözősége, létrejöttük eltérő körülményei, valamint az alapjogokhoz való viszonyuk alkotmányossági szempontból releváns tényezőknek minősülnek. [9/2007. (III. 7.) AB határozat, ABH 2007, 204.] „Önmagában az, hogy az állampolgárok másként cselekedtek volna, ha előre láthatták volna a jogszabály módosítását, nem ad módot a jogbiztonság címén az alkotmányellenesség megállapítására. A visszaható hatályú jogalkotás tilalmának ilyen kiterjesztő értelmezése alkotmányjogilag indokolhatatlan.” [55/1994. (XI. 10.) ABH 1994, 105.]
          [28] Az Alkotmánybíróság gyakorlata következetes a tekintetben, hogy a visszaható hatályú jogalkotás tilalmát adott esetben nem csak az meríti ki, ha a jogalkotó visszamenőlegesen léptette hatályba a jogszabályt, hanem az is, ha azt a hatálybalépése előtt létrejött jogviszonyokra is alkalmazni kell {57/1994. (XI. 17.) AB határozat, 316, 324. Ezt megerősítette például: 3062/2012. (VII. 26.) AB határozat, Indokolás [88]}. A fenti alkotmányos tétel tehát a jogszabály által visszamenőlegesen korlátozott vagy elvont jogosultságokra is irányadó [8/2005. (III. 31.) AB határozat, ABH 2005, 102, 104.; 365/B/1998. AB határozat, ABH 1998, 852.].
          [29] Mindezek alapján leszögezhető: a) a visszaható hatályú jogalkotás tilalma egyrészt csak a jogalanyok helyzetét terhesebbé tevő (ad malam partem) jogalkotásra vonatkozik (a folyamatban lévő ügyekre irányadó rendelkezés normatív tartalmának a vizsgálata során a visszaható hatály tilalma szempontjából azt kell figyelembe venni, hogy az új jogszabály a kérelmezőkre hátrányosabb feltételeket eredményezett-e, illetve súlyosabb kötelezettséget állapított-e meg); b) azonban az új, hátrányosabb feltétel sem minden esetben valósítja meg a jogbiztonság alkotmányi szintű sérelmét, külön vizsgálatot igényel a szóban forgó jogviszony jellege és a konkrét szabályozás körülményei is [305/B/2009. AB határozat, ABH 2011, 1947, 1953.].

          [30] 2.3. A járadék megvonásakor hatályban lévő 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: régi Jat.) 12. § (2) bekezdése tartalmazta azt a szabályt, amely szerint a kihirdetést megelőző időre jogszabály nem állapíthat meg kötelezettséget, és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé. Az ezt követően, 2011. január 1. napján hatályba lépett 2010. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Jat.) ezzel szemben külön rendelkezéseket tartalmaz a szabályozási átmenetre nézve. A 15. § (1) bekezdése ugyanis kimondja, hogy a jogszabályi rendelkezéseket – ha jogszabály eltérően nem rendelkezik – a hatálybalépését követően keletkezett tényekre és jogviszonyokra, valamint megkezdett eljárási cselekményekre kell alkalmazni. Miután azonban a járadék megvonásakor hatályos régi Jat. nem szabályozta ezt a kérdést, főszabály szerint az alkalmazhatóság együtt járt a hatály beálltával, így a Módtv.1. által beiktatott rendelkezések erre vonatkozó külön rendelkezés hiányában is alkalmazandók voltak minden korábban megállapított járadékra jogosult vonatkozásában. Az indítványozó járadékra való jogosultságának felfüggesztését az ÖM határozat erre alapozva állapította meg és rendelte el a már átutalt járadék visszafizetését.
          [31] Az Alkotmánybíróság nemrég ugyancsak az Abtv. 26. § (2) bekezdése szerinti eljárásban alkalmazta ugyanezt a megközelítést és semmisítette meg a jogállamiság sérelme miatt a szolgálati járandóság szüneteltetésére vonatkozó rendelkezéseket. A 23/2013. (IX. 25.) AB határozatban kimondta: „[a] jogalkotó tehát azon az alapon nem vezethet be egy később megállapított ellátás igénybevételének korlátozását eredményező szabályt, hogy a jogosult korábban jogsértő magatartást tanúsított. Erre csak úgy van lehetőség – a nem biztosítási jogviszonyon alapuló ellátás esetén – ha az ellátás megállapításakor a jogosult ismeri a számára megállapított juttatás folyósításának – ideértve a szüneteltetést is – szabályait. Vagyis: a jogalkotó csak a szolgálati járandóság mint ellátási forma bevezetését követően, azaz 2011. december 31. után elkövetett súlyosabb bűncselekmények miatt szüneteltetheti a juttatást. Ezt a követelményt figyelmen kívül hagyó szabályozás ellentétes a jogállamiság elvével.” (Indokolás [118])
          [32] Az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlata alapján tehát úgy kellett volna tekinteni, hogy az Stv. 2010. január 1. és 2011. december 31. napja között hatályos 59. § (5) bekezdése korábban elkövetett bűncselekményekhez fűzött utóbb további joghátrányt, amelyet az indítványozó az elkövetés időpontjában nem láthatott előre. Álláspontom szerint az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében, valamint az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében foglalt jogállamiság részeként védett jogbiztonság követelményével nem egyeztethető össze olyan jogszabály, amely egy – büntetőjogilag szankcionált – cselekmény elkövetése miatt kiszabott büntetéshez utólag további megtorló jellegű joghátrányt fűz, vagy korábban jogszerűen megállapított jogosultságot később erre tekintettel von meg. Az Alkotmánybíróság a 20/2013. (VII. 19.) AB határozatban újból megerősítette azt a korábbi gyakorlatát, amely szerint „az állami büntetőhatalom büntető igazságszolgáltatáson kívüli eszközeinek alkalmazása esetén is érvényesül az a követelmény, hogy ne lépjenek túl a büntetőjogi intézmények alkotmányos korlátait jelentő határokon.” (Indokolás [35]) Ezen felül a 144/2008. (XI. 26.) AB határozat a hátrányos jogkövetkezmények alól való mentesüléssel összefüggésben kimondta, hogy „az emberi méltóság jogának és a személyi integritásnak az érvényesítéséhez hozzátartozik, hogy az állam kijelölje azt a végső pontot, ahol a széles értelemben vett büntetőjog hatóköre véget ér. […] Alkotmányossági szempontból ez azt is jelenti, hogy ennek beállásától fogva a jogrendszeren belül nem vehetők igénybe olyan általános eszközök, amelyek az elkövető tényleges kriminalitására tekintet nélkül – például a büntetőjogi jogkövetkezmények időbeli határainak egyetemes meghosszabbításával – a büntetőjogi felelősségre vonáshoz kapcsolt további, a büntetőjogon kívül is ható alapjogi korlátozást jelentenek.” (ABH 2008, 1107, 1156.) Ellentétesnek tartom a jogállamiság Alaptörvényben foglalt elvével, hogy a korábban elkövetett bűncselekményeken alapuló érdemtelenné válást – és ezzel a járadékra való jogosultság felfüggesztését – érintő rendelkezések a hatályba lépést megelőzően elkövetett bűncselekményekért kiszabott büntetések vonatkozásában is alkalmazhatók voltak. Ezzel véleményem szerint a jogalkotó kizárta, hogy a szabályozással érintett személyek a jogkövetkezmények alapjául szolgáló cselekmények elkövetésének időpontjában képesek legyenek megfelelően mérlegelni cselekményük súlyát, illetve belássák magatartásuk várható következményeit. E követelmény Magyarország jogállami működésének biztosítéka, amely kiemelt védelmet igényelt volna.

          [33] 3. A fentiekre tekintettel álláspontom szerint ki kellett volna mondani, hogy az Stv. 2010. január 1. és 2011. december 31. napja között hatályos 59. § (5) bekezdése – az érdemtelenség visszamenőleges hatályú elrendelésének lehetővé tételével és a járadék ennek alapján történő időleges megvonásával – egészében alaptörvény-ellenes volt.
          [34] Ezen kívül az elszenvedett jogsérelem orvoslása érdekében indokolt lett volna rendelkezni arról is, hogy amennyiben az indítványozó, valamint az indítványozóval esetlegesen hasonló helyzetben lévő többi érintett igazolja, hogy a járadék megvonása az érdemtelenséget kimondó rendelkezés hatályba lépését megelőzően elkövetett bűncselekmény alapján kiszabott büntetés miatt történt, akkor az ebből az okból kiesett járadék visszafizetésre kerüljön. Erre az Stv. jelenleg hatályos 59. § (9) és (11) bekezdései alapján lehetőség nyílt volna.

          Budapest, 2014. január 14.
          Dr. Stumpf István s. k.,
          alkotmánybíró

          [35] A különvéleményhez csatlakozom:
          Dr. Bragyova András s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Kovács Péter s. k.,
          alkotmánybíró
          Dr. Kiss László s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Lévay Miklós s. k.,
          alkotmánybíró
          Dr. Szalay Péter s. k.,
          alkotmánybíró
            .
            English:
            .
            Petition filed:
            .
            03/24/2012
            .
            Number of the Decision:
            .
            3001/2014. (I. 24.)
            Date of the decision:
            .
            01/14/2014
            .
            .