English
Hungarian
Ügyszám:
.
IV/01089/2016
Első irat érkezett: 06/07/2016
.
Az ügy tárgya: A Kúria Kfv.III.35.251/2015/7. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz (ártatlanság vélelme, felelősségi vélelem)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 09/01/2016
.
Előadó alkotmánybíró: Salamon László Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó - az Abtv. 26. § (1) bekezdése és 27. § alapján - a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 6.K.27.235/2014/15. számú ítélete, a Kúria Kfv.III.35.251/2015/7. számú ítélete és a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény 114. § (1) bekezdés b) pontja alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését, valamint a végrehajtás felfüggesztését kérte az Alkotmánybíróságtól.
Az indítványozó - perbeli felperes - által vezetett járművet a NAV járőrei jövedéki ellenőrzés alá vonták, amelynek rakterében több raklapnyi körülfóliázott lezárt állapotú kartondobozt találtak elő. A felnyitást követően megállapítást nyert, hogy azokban magyar adójegy nélküli dohánygyártmányt helyeztek el. Az elsőfokú adóhatóság - perbeli alperes - megállapította, hogy az indítványozó adózás alól elvont jövedéki termék birtoklásával és szállításával jövedéki törvénysértést követett el, és jövedéki bírság megfizetésére kötelezte. Az indítványozó fellebbezésése folytán eljárt másdokfokú hatóság az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az indítványozó keresetében kérte a határozatok hatályon kívül helyezését és a perbeli alperes új eljárás lefolytatására való kötelezését. Keresetét a bíróság elutasította. Az indítványozó felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, azonban a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
Az indítványozó álláspontja szerint a támadott döntések sértik a jogállamiság elvét, a tisztességes hatósági és bírósági eljáráshoz való jogot, a közigazgatási eljárás során sérült az ártatlanság vélelme, valamint sérült a jogorvoslathoz való joga is..
.
Támadott jogi aktus:
    a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény 114. § (1) bekezdés b) pont
    Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 6.K.27.235/2014/15. számú ítélete
    Kúria Kfv.III.35.251/2015/7. számú ítélete
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
B) cikk (1) bekezdés
XXIV. cikk (1) bekezdés
XXVIII. cikk (1) bekezdés
XXVIII. cikk (2) bekezdés
XXVIII. cikk (7) bekezdés

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_1089_2_2016_ind_kieg_anonimizált.pdfIV_1089_2_2016_ind_kieg_anonimizált.pdfIV_1089_0_2016_inditvany_anonimizált.pdfIV_1089_0_2016_inditvany_anonimizált.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A döntés száma: 3051/2018. (II. 13.) AB végzés
    .
    A döntés kelte: Budapest, 02/06/2018
    .
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2018.02.06 16:00:00 3. öttagú tanács
    .

    .
    A döntés szövege (pdf):
    3051_2018 AB végzés.pdf3051_2018 AB végzés.pdf
    .
    A döntés szövege:
    .
    A döntés szövege:
      Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
      v é g z é s t:

      Az Alkotmánybíróság a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény 114. § (1) bekezdése b) pontja alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
      I n d o k o l á s

      [1] 1. A jogi képviselővel (dr. Rozgonyi Anna Júlia ügyvéd, 1136 Budapest, Hollán Ernő utca 4., III/1.) eljáró indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (1) bekezdése alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz a vele szemben jövedéki ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perben alkalmazott, időközben, 2017. július 1. napjától hatályon kívül helyezett, a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: régi Jöt.) 114. § (1) bekezdése b) pontja alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt. Az indítványozó ezen felül kérte, hogy amennyiben az Alkotmánybíróság megítélése szerint az ügyében a Kúria által felülvizsgálati eljárásban meghozott Kfv.III.35.251/2015/7. számú ítélete, valamint azzal összefüggésben a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 6.K.27.235/2014/15. számú ítélete alkotmányossága is kérdéses, úgy az Abtv. 28. § (2) bekezdésének alkalmazásával a bírói döntés(ek) alkotmányosságának vizsgálatát is folytassa le. Kérte továbbá a támadott ítéletek végrehajtásának felfüggesztését is.
      [2] Kérelmét az indítványozó az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésének, valamint XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdéseinek sérelmére alapította.

      [3] 2. Az indítványozó által vezetett gépjárművet a NAV Bevetési Főosztály járőrei 2013. augusztus 9-én jövedéki ellenőrizés alá vonták, amelynek során annak rakterében több raklapnyi körülfóliázott, lezárt kekszes dobozban magyar zárjegy nélküli, ukrán zárjeggyel ellátott dohányárut találtak. A helyszínen az indítványozó úgy nyilatkozott, hogy a dobozokat lezárt állapotban helyezték el a gépjárműben, azok valódi tartalmáról nem tudott, csomagolásukat nem bontotta meg, továbbá megjelölte annak a raktárnak a pontos helyét, ahol a rakodás megtörtént. Az indítványozó a rakományról számlát, szállítólevelet, illetve a származást igazoló egyéb okmányt nem kapott. Az adóhatóság járőrei indítványozót a rakodás helyszínére visszakísérték. Ott a jármű rakományának tételes átvizsgálása során 8 680 csomag, a telephelyen pedig további magyar zárjegy nélküli dohányárut találtak. Mivel az előtalált dohánytermékek eredete a helyszínen semmilyen bizonylattal nem volt igazolható, azokat a pénzügyőrök a szállításra használt járművel együtt lefoglalták, az indítványozóval szemben pedig az illetékes elsőfokú jövedéki hatóság eljárást indított. Az elsőfokú hatóság határozatában megállapította, hogy a felperes adózás alól elvont jövedéki termék birtoklásával és szállításával jövedéki törvénysértést követett el, ezért 9 662 402 forint jövedéki bírság, valamint az eljárás tárgyát képező dohánytermék szállítására használt és lefoglalt gépjármű tárolása kapcsán felmerült 92 400 forint raktározási díj megfizetésére kötelezte. Döntését a régi Jöt. 4. §-a a) pontjára, 114. § (1), (2) és (3) bekezdésére, a 116/A. § (1)–(2) bekezdéseire, valamint a régi Jöt. 119. § (1) bekezdésére, (2) bekezdése g) pontjára, (6) bekezdése e) pontjára, (7) bekezdésére és (12) bekezdésére alapította. A határozat indokolása szerint a felperes felelőssége objektív, a régi Jöt. vonatkozó kógens rendelkezéseivel szemben a szubjektív tudati elemek nem vehetők figyelembe, ezért felperessel szemben a fenti törvényi rendelkezések alapján bírságot kellett kiszabni. Az indítványozó fellebbezése folytán eljárt másodfokú adóhatóság az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
      [4] Az indítványozó a másodfokú hatósági határozat bírósági felülvizsgálata iránt keresetet nyújtott be a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon. A bíróság a keresetet elutasította. Az indítványozó felülvizsgálati kérelme alapján eljáró Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Válaszul az indítványozó felülvizsgálati érvelésére a Kúria felülvizsgálati ítélete indokolásában – a kialakult bírói gyakorlatra történő hivatkozással – megerősítette az adóhatósági határozatokban és a felülvizsgálni kért jogerős ítélet indokolásában a régi Jöt. objektív felelősséget megállapító 114. § (1) bekezdésének értelmezésével kapcsolatban írottakat. Rögzítette, hogy az említett rendelkezéssel kapcsolatban kialakult ítélkezési gyakorlat szerint az abban foglalt birtoklás tekintetében a tényleges helyzetnek, azaz az adott dolog feletti tényleges hatalomnak, nem pedig a birtokos ezzel kapcsolatos szubjektív tudattartalmának van jelentősége; tekintettel a régi Jöt. szigorú felelősségi rendszerére a tényleges birtokos felelősségének megállapításához „nem szükséges annak vizsgálata, hogy annak tudata átfogja-e a birtokosi minőséget”. Ezzel összefüggésben hangsúlyozta, hogy „[…] a szállító csak akkor hivatkozhat alappal a tudati tényezőkre, ha a szállítmány tartalmára vonatkozó, annak szállításához szükséges bizonylatokkal rendelkezik. Jelen ügyben [az indítványozó] szállítólevél, számla vagy a szállításra átvett áru származását igazoló egyéb dokumentumok nélkül végzett szállítást, melynek következtében a szállított áru származását, adózott voltát az ellenőrzés során a régi Jöt. 114. § (2) bekezdés d), c) pontjában előírt módon igazolni nem tudta. Saját felróható magatartása volt az, amely közrehatott a jövedéki törvénysértés elkövetésében.” Utalt arra is, hogy a birtokosi minőség tekintetében az indítványozó által vitatott jogértelmezés az indítványozó érvelésével ellentétben nem ellentétes a polgári jog szabályaival, mivel a birtok azok alapján is megszerezhető a birtokos akaratán kívül is; az egyéb tudati elemeknek „csak a saját vagy idegen birtok létrejötte, illetve a birtokos szándékának minősítése (jó- vagy rosszhiszeműség) szempontjából van jelentősége”. Kiemelte, hogy a régi Jöt. objektív felelősségi rendszerének lényege a jövedéki törvénysértés megfelelő szankcionálása, a jogalkotó ezért nem biztosított a tudati elemek vizsgálatán alapuló kimentési lehetőséget. Mindezekre tekintettel úgy foglalt állást, hogy a régi Jöt. 114. § (1) bekezdése alkalmazásával összefüggésben nem állapítható meg olyan alapjogi sérelem, ami a jogszabályi rendelkezés alkotmányosságának vizsgálatát indokolná, ezért az indítványozó azon indítványát, amely az Alkotmánybíróság eljárásának kezdeményezésére irányult, elutasította. Szintén nem tartotta indokoltnak a vonatkozó ítélkezési gyakorlat felülvizsgálatát, illetve jogegységi eljárás kezdeményezését sem, amelyekre az indítványozó felülvizsgálati kérelme szintén kiterjedt.
      [5] Az indítványozó ezt követően fordult alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz. Indítványában, illetve annak kiegészítésében az azokban állított alapjogi sérelmeket alapvetően arra alapította, hogy az ügyében alkalmazandó – objektív felelősségi szabályokat megállapító – jogszabályi rendelkezések nem biztosítanak lehetőséget a „felelősségi vélelem” megdöntésére. Álláspontja szerint, ha erre abban az esetben sincs lehetőség, mikor az érintett tudata nem fogja át, hogy – mint ügyében is – az általa szállított rakomány (valódi) tartalma alapján számára a törvény – akár jelentős mértékű bírság megállapításával járó – felelősséget állapít meg, az a megjelölt Alaptörvényi rendelkezések sérelmét idézi elő. Az indítványozó hivatkozva a 60/2009. (V. 28.) AB határozat és a 498/D/2000. AB határozat objektív felelősséggel, illetve az az alóli mentesülés lehetőségével kapcsolatos egyes megállapításait, úgy foglalt állást, hogy a kifogásolt törvényi rendelkezés azáltal, hogy „egyáltalán nem ad lehetőséget a kimentésre, vétkességtől és tudattartalomtól függetlenül alkalmaz bírságot”, egyaránt sérti a tisztességes eljáráshoz [Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdés, XXVIII. cikk (1) bekezdés], valamint a jogorvoslathoz való jogot [Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdés]. Ezzel összefüggésben kifogásolta továbbá, hogy noha az üggyel összefüggésben indult büntetőeljárás nem vele szemben indult, abban kizárólag tanúkénti meghallgatására került sor, a bírósággal és a hatósággal mindvégig együttműködött, a közigazgatási hatóság a büntető eljárás eredményét nem várja be, az ott feltárt bizonyítékokat nem használhatja fel; a kiszabott bírság alól pedig ezen eljárás eredményére, az ott tett megállapításokra tekintettel sem mentesülhet. Mindezekre tekintettel – mint az indítványozó fogalmaz – „az észszerű kimentés hiánya a jogszabályban mulasztásban megnyilvánuló jogsértést idéz elő”.

      [6] 3. Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának formai és tartalmi feltételeit vizsgálja. Ezekkel kapcsolatban megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz a befogadhatóság Abtv.-ben foglalt feltételeinek az alábbiak okán nem tesz eleget.
      [7] Az indítványozó az eredetileg benyújtott alkotmányjogi panaszában – amelyben az Alkotmánybíróság hatáskörét megalapozó alaptörvényi, illetve törvényi rendelkezést nem jelölt meg – a támadott jogszabályi rendelkezéssel összefüggésben az ügyében született bírósági döntéseket is sérelmezte. Indítványának főtitkári hiánypótlási felhívásra benyújtott kiegészítésében az indítványozó az Alkotmánybíróság hatáskörét kifejezetten az Abtv. 26. § (1) bekezdésére alapította, az ezen rendelkezésre alapított alkotmányjogi panasz indítványban (formálisan) a régi Jöt. 114. § (1) bekezdésének b) pontja alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérve. Az Alkotmánybíróság azonban ezzel kapcsolatban – visszautalva az indítvány és annak kiegészítése ismertetése körében írtakra – megállapította, hogy az indítványozó a régi Jöt. támadott rendelkezésével kapcsolatban tartalmilag mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenesség megállapítását kérte, amikor az objektív felelősség alóli mentesülés lehetőségének hiányát sérelmezte. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata alapján ugyanakkor erre irányulóan indítvány nem terjeszthető elő; Abtv. 26. § (1) bekezdése szerinti alkotmányjogi panasz alapja a bírói eljárásban alkalmazott jogszabály alaptörvény-ellenessége lehet. Az Abtv. 46. § (1) bekezdése értelmében a mulasztás kizárólag jogkövetkezményként jelenik meg, amelyet az Alkotmánybíróság – hatásköreiben eljárva – csak hivatalból állapíthat meg; ennek kezdeményezésére az indítványozónak nincs jogosultsága {Mindezekkel összefüggésben lásd. pl.: 3218/2016. (XI. 14.) AB végzés, Indokolás [29], 3193/2016. (X. 4.) AB végzés, Indokolás [18]}.
      [8] Az Alkotmánybíróság eljárása során észlelte, hogy a régi Jöt. 2017. július 1. napjával hatályát vesztette, helyébe a jövedéki adóról szóló 2016. évi LXVIII. törvény lépett. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy egyfelől hatályon kívül helyezett jogszabály kapcsán mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenesség megállapítására már hivatalból sem lenne lehetősége, másfelől viszont ezen körülménynek az indítványozó kérelmének mikénti elbírálása szempontjából tartalmi értelemben nincsen jelentősége, mivel – ezen jogkövetkezmény természetéből adódóan – a mulasztás még annak esetleges megállapítása esetén sincsen kihatással az Alkotmánybíróság eljárásának alapjául szolgáló ügyben meghozott bírói döntésre.
      [9] Az alkotmányjogi panasz eljárás alapjául szolgáló felülvizsgálati ítélet kapcsán az Alkotmánybíróság különös jelentőséget tulajdonított a Kúria azon indokolásbeli megállapításának, amely az indítványozó – a Kúria által a jövedéki törvénysértés tekintetében felróhatónak minősített – magatartásával állt összefüggésben. Ezzel összefüggésben ugyanis a Kúria kihangsúlyozta, hogy a szállító csak akkor hivatkozhat alappal a tudati tényezőkre, ha a szállítmánya tekintetében az azok szállításához szükséges okiratokkal rendelkezik. Az indítványozó azonban az esetlegesen megtévesztő (jövedéki terméknek nem látszó), sértetlenül lezárt csomagolásban felrakodott árura vonatkozóan sem rendelkezett a szállításhoz szükséges bizonylatokkal, szállítólevéllel, számlával, vagy a szállításra átvett áru származását igazoló egyéb dokumentummal; a Kúria ezt a körülményt értékelte az indítványozó által sérelmezett ítéletében a tudati tényezők figyelembevételét végső soron kizáró okként. Ebből az érvelésből ugyanakkor az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az is kiolvasható, hogy az ítélkezési gyakorlat a régi Jöt. támadott rendelkezésének alkalmazása tekintetében nem zárja (nem zárta) ki eleve a felelősség alóli mentesülés lehetőségét. Amennyiben viszont megállapítható, hogy a bírói gyakorlat alapján a szállító mentesülése az objektív felelősség alól abban az esetben nem kizárt, ha a szállító a rakománya tekintetében a tőle elvárható gondosságot a nem jövedékinek látszó termék csomagolásának sértetlenségén kívül azzal is alá tudja támasztani, hogy a szállításhoz szükséges – a megtévesztő csomagolásnak megfelelő termékre szabályszerűen kiállított – dokumentumok alapján tette lehetővé a rakománynak a járműre történő felrakodását, az a bírói döntés alaptörvény-ellenességének kételyét sem veti fel pusztán arra tekintettel, hogy az indítványozót a bíróság ilyen dokumentumok hiányában marasztalhatónak találta. Erre tekintettel – túl azon, hogy ilyen bírói jogértelmezés lehetőségének megjelenése az ítéletben az indítványozónak a támadott jogszabállyal szemben felhozott, a felelősség megdönthetetlenségén alapuló érvelését is cáfolja – az Alkotmánybíróság nem látta szükségét a bírói döntés alkotmányossága Abtv. 28. § (2) bekezdésének alkalmazásával történő vizsgálatának sem.
      [10] Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság a kérelmet az Abtv. 47. § (1) bekezdése, 50. §-a és az 56. § (1)–(3) bekezdései, valamint az Ügyrend 5. § (1) és (2) bekezdései alapján eljárva, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.
          Dr. Salamon László s. k.,
          tanácsvezető,
          előadó alkotmánybíró
          .
          Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Szabó Marcel s. k.,
          alkotmánybíró
          Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Szalay Péter s. k.,
          alkotmánybíró

          .
          English:
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          06/07/2016
          Subject of the case:
          .
          Constitutional complaint against the judgement No. Kfv.III.35.251/2015/7 of the Curia (presumption of innocence, presumption of responsibility) (IV/1089/2016.)
          Number of the Decision:
          .
          3051/2018. (II. 13.)
          Date of the decision:
          .
          02/06/2018
          .
          .