A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Magyarország gazdasági stabilitásáról szóló 2011. évi CXCIV. törvény 42. § (2) bekezdésének második mondata, 48. § (2) bekezdése, valamint 49. § (6) bekezdése által kiegészített, a magánnyugdíjról és a magánnyugdíj-pénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény 24. § (15)–(19) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszokat visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozók az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (2) bekezdése szerinti, együttesen előterjesztett alkotmányjogi panaszukban a Magyarország gazdasági stabilitásáról szóló 2011. évi CXCIV. törvény (a továbbiakban: stabilitási törvény) 42. § (2) bekezdésének második mondata, 48. § (2) bekezdése, illetőleg a magánnyugdíjról és a magánnyugdíj-pénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény 24. §-ának a stabilitási törvény 49. § (6) bekezdésével kiegészített (15)–(19) bekezdése tekintetében kérték annak megállapítását, hogy a támadott rendelkezések ellentétesek az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésével, II. cikkével, XIII. cikkével és XV. cikk (2) bekezdésével. Indítványozták „a még hatályban lévő rendelkezéseknek” visszamenőleges hatállyal történő megsemmisítését és alkalmazási tilalom „általános érvényű kimondását”. A „végrehajtott rendelkezések esetében, amelyek tekintetében nincs mód az alkalmazási tilalom kimondására,” kérték annak megállapítását, hogy ellentétesek voltak „a végrehajtáskor hatályos Alkotmánnyal, illetőleg a jelenleg hatályos Alaptörvénnyel.”
[2] Álláspontjuk szerint a stabilitási törvény 42. § (2) bekezdésének második mondata, amely szerint a nyugellátás fedezetére fizetett járulékok a Nyugdíjbiztosítási Alapot illetik meg, várományok megszerzését korlátozza, ugyanakkor nem tartalmaz ellentételezést, ezért az Alaptörvény XIII. cikkébe ütközik és ellentétes a jogbiztonság elvével. Az Alaptörvény ugyanezen rendelkezéseivel áll ellentétben a stabilitási törvény 48. § (2) bekezdése, amely a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvényből kiiktatta a magányugdíj-pénztári tagokra utalásokat. A szabályozás módja a pénztártagok számára megállapítható nyugdíjjal összefüggésben a társadalombiztosítási nyugdíjrendszer résztvevőinek és a pénztártagok eltérő kezelése utóbbiak hátrányos megkülönböztetését eredményezi.
[3] 2. Az Abtv. 30. § alapján az Abtv. 26. § (2) bekezdése szerinti panaszt a vitatott jogszabály hatályba lépésétől számított száznyolcvan napon belül kell benyújtani. A stabilitási törvény 46. § (1)–(2) bekezdésében foglaltakra figyelemmel a támadott rendelkezések közül a 48–49. § 2011. december 31-én, míg a 42. § 2012. január 1-jén lépett hatályba. A panasz benyújtására nyitva álló határidő előbbi szabályok esetében 2012. június 28-án, utóbbi rendelkezés esetében június 29-én járt le.
[4] 2.1. Az Alkotmánybíróság Ügyrendjének 50. §-a úgy rendelkezik, hogy a beadvány benyújtására nyitva álló törvényi határidő esetén a beadványnak a határidő utolsó napjáig a beadvány érkeztetésére az Abtv. alapján jogosult szervhez be kell érkeznie.
[5] Mivel az indítványozók 2012. június 29-én terjesztették elő az alkotmányjogi panaszt, az a stabilitási törvény 48–49. §-a tekintetében elkésett. Ezért ebben a vonatkozásban az indítványt az Alkotmánybíróság az Ügyrend 30. § (5) bekezdése alapján visszautasította.
[6] 2.2. A stabilitási törvény 42. § (2) bekezdésének második mondata tekintetében az indítványok határidőben érkeztek. Az Abtv. 56. § (2) bekezdése szerint vizsgálni kell az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26–27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket.
[7] Az Abtv. 26. § (2) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság eljárása kivételesen akkor is kezdeményezhető, ha az alaptörvény-ellenes jogszabály rendelkezésének alkalmazása vagy hatályosulása folytán közvetlenül, bírói döntés nélkül következett be a jogsérelem, és nincs a jogsérelem orvoslására szolgáló jogorvoslati eljárás, vagy a jogorvoslati lehetőségeit az indítványozó már kimerítette.
[8] Az indítványozók közvetlen érintettsége azonban a kifogásolt rendelkezés kapcsán nem állapítható meg. A szabály a költségvetés járulékbevételeivel áll összefüggésben: a társadalombiztosítás pénzügyi alapjairól és azok 1993. évi költségvetéséről szóló 1992. évi LXXXIV. törvény 1. § (2) bekezdése értelmében a Nyugdíjbiztosítási Alap az államháztartás központi alrendszerének része, és a Magyarország 2012. évi központi költségvetéséről szóló 2011. évi CLXXXVIII. törvény a központi alrendszer előirányzatai alatt, a 16. § (1) bekezdésében tartalmazza a Nyugdíjbiztosítási Alap költségvetését. Így az, hogy a nyugdíjjárulék hova folyik be, önmagában nem érinti az indítványozók jogait. A nyugdíjjárulék korábbi szabályozás szerint is a Nyugdíjbiztosítási Alapot illette.
[9] Ezért az Alkotmánybíróság az indítványt e tekintetben az Ügyrend 30. § (2) bekezdés c) pontja szerint visszautasította.
[10] 2.3. A hatályon kívül helyezett, vagy „végrehajtott” jogszabályi rendelkezéseknek az Alkotmánnyal való ellentéte megállapítására irányuló kérelmet az Alkotmánybíróság hatásköre hiányában, az Abtv. 26. §-ában foglaltakra figyelemmel az Abtv. 64. § a) pontja alapján utasította vissza.
[11] Mivel valamennyi indítványi rész visszautasításra került, az alkalmazási tilalom tárgyában nem kellett döntenie.
Dr. Paczolay Péter s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Balogh Elemér s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Stumpf István s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Pokol Béla s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szívós Mária s. k.,
alkotmánybíró |
. |