Hungarian
Ügyszám:
.
IV/01415/2017
Első irat érkezett: 07/03/2017
.
Az ügy tárgya: A Kúria Pfv.III.20.695/201615. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz (orvosi műhiba)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 09/18/2017
.
Előadó alkotmánybíró: Salamon László Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó - az Abtv. 27. §-a alapján - a Fővárosi Törvényszék 38.P.23.023/2011/61. számú ítélete, a Fővárosi Ítélőtábla 7.Pf.20.597/2015/13. számú ítélete és a Kúria Pfv.III.20.695/201615. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését indítványozta.
Az indítványozó kártérítés megfizetése iránt indított pert egy kórház ellen, ahol édesanyja elhalálozott. Az indítványozó a perben azt állította, hogy az édesanyja halálát az orvosi protokoll alperes általi megsértése okozta. A keresetet a bíróság elutasította. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
Az indítványozó szerint az ítéletek sértik a tisztességes eljáráshoz való jogát, mert valamennyi eljáró bíróság a kereseten túlterjeszkedett, a keresetben foglaltak ellenére hozott döntést, megsértette a pártatlanság követelményét. Kifogásolja az elfogadott bíizonyítékokat és a megállapított tényállást..
.
Támadott jogi aktus:
    Kúria Pfv.III.20.695/201615. számú ítélete
    Fővárosi Ítélőtábla 7.Pf.20.597/2015/13. számú ítélete
    Fővárosi Törvényszék 38.P.23.023/2011/61. számú ítélete
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
XV. cikk (1) bekezdés
XXIV. cikk (1) bekezdés
XXIV. cikk (2) bekezdés
XXVIII. cikk (1) bekezdés
XXVIII. cikk (7) bekezdés

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_1415_2_2017_indkieg_anonim.pdfIV_1415_2_2017_indkieg_anonim.pdfIV_1415_0_2017_indítvány_anonim.pdfIV_1415_0_2017_indítvány_anonim.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A döntés száma: 3216/2018. (VI. 21.) AB végzés
    .
    Az ABH 2018 tárgymutatója: tisztességes eljáráshoz való jog
    .
    A döntés kelte: Budapest, 06/05/2018
    .
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2018.06.05 16:00:00 3. öttagú tanács
    .

    .
    A döntés szövege (pdf):
    3216_2018 AB végzés.pdf3216_2018 AB végzés.pdf
    .
    A döntés szövege:
    .
    A döntés szövege:
      Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
      v é g z é s t:

      Az Alkotmánybíróság a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.III.20.695/2016/15. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
    I n d o k o l á s

    [1] 1. Az indítványozó magánszemély (a továbbiakban: indítványozó) az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, melyben a Fővárosi Törvényszék 38.P.23.023/2011/61. számú, a Fővárosi Ítélőtábla 7.Pf.20.597/2015/13. számú, valamint a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.III.20.695/2016/15. számú ítélete megsemmisítését kérte.

    [2] 2. Az indítvány benyújtására okot adó ügynek az alkotmányjogi panasz elbírálása szempontjából lényeges elemei a következőek.

    [3] 2.1. Az indítványozó idős, súlyos betegségben szenvedő édesanyja kórházba került, ahol alapbetegségéhez kapcsolódóan életmentő műtétet, majd az e műtét szövődményeként kialakult állapot miatt újabb műtétet végeztek el. Az indítványozó édesanyja ezt követően a kórházban elhunyt. A perben büntetőeljárás is folyamatban volt, amelynek abból a szempontból van jelentősége, hogy a később eljárt bíróságok a büntetőeljárásban született szakértői véleményt is figyelembe vették.

    [4] 2.2. Az indítványozó ezt követően keresetet nyújtott be a Fővárosi Törvényszékhez (a továbbiakban: bíróság) az édesanyját ellátó kórházzal (a továbbiakban: alperes) szemben, melyben megállapítani kérte egyrészt az alperes nyolc rendbeli orvosi protokoll sértését, másrészt, hogy ezek következtében sérültek édesanyjának a személyhez fűződő jogai (testi épség, egészség), harmadrészt – mivel mindezek édesanyja halálához vezettek – nem vagyoni kártérítésként (eredetileg 39 000 000 Ft, keresetmódosítást követően) 29 999 995 Ft és törvényes kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. A nem vagyoni kártérítést egyrészt hozzátartozói jogutódként, másrészt saját jogaként, kegyeleti jogai megsértése miatt kívánta érvényesíteni. E körben egyrészt arra hivatkozott, hogy az alperes nem értesítette őt édesanyja haláláról, másrészt pedig arra, hogy a halálesettel kapcsolatos ügyintézésekor a kórházi osztályon zenés TV-csatorna ment, melyen az ott tartózkodó nővérek „meglehetősen jól szórakoztak”.
    [5] A bíróság bekérte a büntetőeljárás során keletkezett iratokat, valamint az ügy eldöntéséhez (e körben pl. ahhoz, hogy az alperes a törvényben megszabott ellátásban részesítette-e az elhunytat) szükséges kérdések tisztázása érdekében, az indítványozó indítványára szakértőt vezetett be a perbe.
    [6] A bíróság az alábbiakat fejtette ki a bizonyítással kapcsolatban: „[a] kereset jogcímére figyelemmel a felperes tartozott bizonyítani azt, hogy az alperes a felperes hozzátartozójának gyógykezelése során a felperes élethez, egészséghez, testi épséghez való jogát megsértette azzal, hogy betegként való ellátása során az ellátásában résztvevőktől elvárható gondosságot, valamint a szakmai és etikai szabályokat, illetve irányelveket nem tartották be. Elegendő lett volna e körben annak bizonyítása, hogy a hátrány az egészségügyi intézményben, az általuk végzett kezelés alatt, az orvosok által végzett beavatkozásokkal összefüggésben keletkezett, avagy a bekövetkezett károsodás lehetséges okai között a kifejtett kezelési tevékenységek szerepelnek.”
    [7] A bíróság az indítványozó által állított protokollsértések közül egynél állapította meg, hogy a protokoll megtartása nem bizonyított, azonban arra a következtetésre jutott, hogy még ha meg is valósult (volna) a protokollsértés, aközött és a kialakult szövődmény, illetve az indítványozó édesanyjának halála között oksági kapcsolat nem áll fenn.
    [8] A bíróság kifejtette, hogy nem ért egyet az indítványozó „azon álláspontjával, hogy a protokollsértés egyben a felperes igényének megalapozottságát minden további nélkül bizonyítaná. A felperes bizonyítani tartozott jogelődje személyiségi jogainak sérelmét. A jogsértő magatartás ennek bizonyítására önmagában nem alkalmas. Azt kellett volna bizonyítania a felperesnek, hogy ezen jogsértő cselekmények folytán halt meg jogelődje, avagy gyógyulási esélyei legalább csökkentek avagy veszélyeztetésre kerültek. Ugyanígy az orvosi iratok vezetésének kötelme nem személyiségi joga a betegnek, így annak jogszabálysértő vezetése önmagában nem alkalmas a személyiségi jog sérelmének megállapítására.” Erre, valamint arra tekintettel, hogy a saját, kegyeleti jogának a megsértését az indítványozó nem bizonyította, a bíróság a keresetet elutasította.

    [9] 2.3. A másodfokon eljárt Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítéletet, az indítványozó felülvizsgálati kérelmére eljárt Kúria pedig a jogerős ítéletet helybenhagyta.

    [10] 3. Az indítványozó ezt követően nyújtotta be alkotmányjogi panaszát, melyet az Alkotmánybíróság főtitkárának hiánypótlásra történt felhívására kiegészített. Az indítványozó úgy nyilatkozott, hogy keresetét és felülvizsgálati kérelmét változatlanul fenntartja, ezen túlmenően az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdését, XXIV. cikk (1) és (2) bekezdését, valamint XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdését jelölte meg az Alaptörvény megsértett rendelkezéseiként. Nézete szerint sérült továbbá a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.), valamint az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény (a továbbiakban: EJEE) több rendelkezése. Álláspontja szerint a bíróságok megkerülték a keresetét, arra nem adtak választ, viszont más szempontokból túlterjeszkedtek azon. Az ítéletek indokolásai hiányosak, nem a keresettel állnak összefüggésben. Hivatkozott arra, hogy nem édesanyja halálának az okát kérte megállapítani, hanem a bíróságoknak csupán az általa állított 8 protokollsértést kellett volna kontrollálni és ennek folyományaként a keresetének helyt kellett volna adni. Az indítványozó elfogadhatatlannak tartotta, hogy „még a Kúria sem fedezte fel, sőt még a Kúria is tagadja, hogy már az elsőfokú bíróság eltávolodott a keresettől, egyben túlterjeszkedett a kereseten, a keresetben foglaltak ellenében”. E körben hivatkozott a régi Pp. 215. §-ára, a bizonyítékok értékelése kapcsán pedig a régi Pp. 206. § (1) bekezdésére és 166. § (1) bekezdésére. Szükségtelennek tartotta az újabb szakértő kirendelését. Kifogásolta továbbá, hogy a bíróságok az egyik bizonyítási indítványát (egy orvostechnikai eszköz használati útmutatójának a becsatolása) nem teljesítették, azon „átsiklottak” és a bíróság – a régi Pp. 220–221. §-ában foglaltak ellenére – ezt nem indokolta meg. Az indítványozó szerint az eljárás az alábbiak miatt volt tisztességtelen, részrehajló, nem pártatlan: a bíróság az indítványozót – a kereset elutasítása terhével – „mintegy kötelezte” az újabb szakértő bevezetésének indítványozására, holott erre nem volt szükség, mivel részletes okirati bizonyítékok álltak rendelkezésre, amelyek alapján a bíróságnak döntenie kellett volna. A szakértő kirendelésével annak a lehetőségét teremtette meg, hogy az alperest egy kívülállónak látszó, de mégiscsak szaktársa „kimossa” a felelősség alól. Nézete szerint a kirendeléssel a bíróság „csak a látszatát igyekezett kelteni a törvényességnek” (az alperes, akinek érdekében állhatott volna, nem kérte újabb szakértő kirendelését). Kifogásolta, hogy az alperes nem tért ki „a keresetben foglalt 8 esetbeli törvénysértés kommentálására, megmagyarázására”. A részrehajlás körében is hivatkozott arra, hogy a bíróság nem kötelezte az alperest a kért használati utasítás becsatolására, valamint, hogy az ezzel kapcsolatban általa hivatkozott szakirodalmat a bíróság annulálta. Hiánypótlásában az alábbiak szerint foglalta össze az Alaptörvény XXIV. cikk (1) és (2) bekezdésének, valamint XXVIII. cikk (1) bekezdésének a sérelmét: „1. Az elutasító, érdemi döntés nélküli ítélet egyáltalán nem utal sem hatékony eljárásra, sem hatékony döntésre. 2. Már az eljárás elején az eljáró bíró felperest többszöri megbélyegző jelzővel illetése – laikus – egyáltalán nem utal a törvény előtti egyenlőségre, 3. melynek egyenes folyományaként az eljáró bíró felperes egyik, például költségkihatással se járó bizonyítási indítványának se adott helyt, amellyel gátat vetett a szabad bizonyítás elvének megvalósíthatóságához.” E körben beidézte a régi Pp. 1. §-át és az ahhoz fűzött indokolást, valamint az EJEE 1. Cikkét, 6. Cikk 1. pontját, 13. és 14. Cikkét. Az indítványozó nézete szerint önmagában az, hogy a bíróságok is állami intézmények és az alperes is az, megkérdőjelezhetővé teszi a bíróságok függetlenségét, mivel „nem elvitathatóan fennáll az érdekazonosság, az érdekközösség”; nézete szerint emiatt került a keresete elutasításra. Nézete szerint az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdése, a törvény előtti egyenlőség is amiatt sérült, hogy vitássá tehető, függetlenek voltak-e a bíróságok. Állítása szerint esetében „még a látszatát se keltették az eljáró bíróságok az egyenlő bánásmódnak”, mivel őt többször is a laikus jelzővel illették és mivel bizonyítási indítványának nem adtak helyt. Kifogásolta, hogy bár a bíróság egy esetben maga is belátta a protokollsértést, azonban ez nem volt elég az érdemi döntés meghozatalához, nem marasztalta el az alperest, holott ennek egy esetben sem szabad bekövetkeznie.

    [11] 4. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság először az alkotmányjogi panasz befogadásáról dönt, melynek során az eljáró tanács vizsgálja, hogy az indítvány megfelel-e az alkotmányjogi panasz befogadhatóságára vonatkozó törvényi – formai és tartalmi – feltételeknek. A testület megállapította, hogy az indítvány határidőben érkezett, az indítványozó érintettnek tekinthető és a rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőségeket kimerítette.

    [12] 4.1. Az Abtv. 52. § (1) bekezdése szerint az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia, az (1b) bekezdésének e) pontja alapján pedig a kérelem akkor határozott, ha egyértelműen tartalmaz indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével. Az indítványozó megjelölte ugyan az Alaptörvény XXIV. cikk (1) és (2) bekezdését, azonban semmilyen indokát nem adta annak, hogy a hatóságok eljáráshoz kapcsolódó jogok miként állnak összefüggésben az indítványozó bírósági eljárásával. Ugyanígy nem tartalmaz az indítvány semmiféle indokolást az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése vonatkozásában, és az EJEE rendelkezéseit is csak beidézi érvelésének alátámasztására. Ezen indítványi elemek tehát nem felelnek meg az Abtv. hivatkozott rendelkezésében foglalt feltételnek. Az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy a bírói döntéseknek az EJEE rendelkezéseivel való ellentétét – hatáskör hiányában – még megfelelő indokolás mellett sem vizsgálhatta volna.

    [13] 4.2. Az Alkotmánybíróság – az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdésének d) pontja alapján – a bírói döntéseknek kizárólag az Alaptörvénnyel való összhangját bírálhatja felül. Ezzel összhangban az Alkotmánybíróság a jelen ügyben is hivatkozik arra az évek óta folytatott és az Alaptörvény 24. cikk (1) bekezdésére visszavezethető, következetes gyakorlatára, amely szerint – mivel a testület „az Alapörvény védelmének legfőbb szerve” – ezért eljárása során nem vizsgálhatja felül a támadott bírói döntés jog-, illetve törvényszerűségét. Ezt már csak azért sem teheti meg, mert ez esetben az Alaptörvény 25. cikk (1) bekezdése szerint a bíróságok számára megfogalmazott, a 25. cikk (2) bekezdésében konkretizált igazságszolgáltatási hatáskörben, következésképpen alaptörvény-ellenesen járna el. Ezért „[ö]nmagukban a rendes bíróságok által elkövetett vélt vagy valós jogszabálysértések nem adhatnak alapot alkotmányjogi panasznak. Egyébként az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna” {elsőként: 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13]}. Mindezekből fakadóan az Alkotmánybíróság nem vizsgálhatta az indítványnak azokat az elemeit, amelyek a régi Pp.-vel való ellentétet állítottak.

    [14] 4.3. Az Abtv. 29. §-a szerint „az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be.” Ez alternatív feltétel, bármelyik megléte indokot ad a befogadásra. Ezért az Alkotmánybíróság azt vizsgálta, hogy az indítványban felhozott érvek alapján felmerülhet-e a bírói döntések alaptörvény-ellenessége; alapvető alkotmányjogi jelentőségűnek tekinthető kérdést az indítványozó ugyanis nem fogalmazott meg.
    [15] A tisztességes bírósági eljáráshoz fűződő alapjogra az Alkotmánybíróság az eddigiekben követett gyakorlatában a hatósági és a bírósági eljárásokkal szembeni elvárásként tekintett. Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében nem kétségesen eljárási természetű alapjogot ismer el, amelynek elvi alapját az eljárás egészének minőségében lehet megragadni. Az Alkotmánybíróság által a 7/2013. (III. 1.) AB határozatában (Indokolás [29]) alkalmazhatónak ítélt 6/1998. (III. 11.) AB határozata értelmében a tisztességes eljáráshoz való jog „olyan minőség, amelyet az eljárás egészének és körülményeinek figyelembe vételével lehet csupán megítélni. Ezért egyes részletek hiánya ellenére éppúgy, mint az összes részletszabály betartása dacára lehet az eljárás méltánytalan vagy igazságtalan, avagy nem tisztességes” (ABH 1998, 91, 95).
    [16] Az indítványozó a tisztességes eljáráshoz való jogának a sérelmét tulajdonképpen három szempontból állította: egyrészt amiatt, hogy a bíróság, bár túlterjeszkedett a kereseti kérelmén, de közben megkerülte azt és nem adott rá választ, másrészt amiatt, mert egy bizonyítási indítványának nem adott helyt, harmadrészt pedig a döntéshozó testületek pártatlanságát vonta kétségbe. Ezek a kérdések esetlegesen felvethetik az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének a sérelmét, azonban ennek érdemi vizsgálatára csak megfelelő, alkotmányosan értékelhető indokolás mellett kerülhet sor.

    [17] 4.4. Az, hogy az indítványozó a bírósági eljárásban mit tart elbírálandó kérdésnek és a bíróság a kereset tárgyára vonatkozó jogszabályi rendelkezések alapján pontosan mit és hogyan bírál el, törvényességi és nem alkotmányossági kérdés. A bíróság a keresetet a személyhez fűződő jog megsértésének a megállapítására és emiatt nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezésre irányuló keresetként azonosította és ekként bírálta el, az ehhez nézete szerint szükséges bizonyításokat lefolytatva, ok-okozati összefüggéseket (illetve ezek hiányát) vizsgálva és megállapítva. Mivel ezek olyan törvényességi, törvényértelmezési kérdések, amelyekhez kapcsolódóan az indítványozó semmilyen olyan érvet nem vetett fel, amely alapján az alkotmányos értelmezési keretet túllépő jogértelmezés gyanúja felmerülne, ezért az Alkotmánybíróság ezt az indítványi elemet az indokolás [13] bekezdésében leírtak alapján nem vizsgálhatta.

    [18] 4.5. Annak eldöntése, hogy a bíróság milyen esetben lát egy tényt, álláspontot bizonyítottnak, az ügyben eljárt bíróság ténymegállapítási kompetenciájába tartozó kérdés, amely önmagában nem vet fel alkotmányossági kérdést. Szélsőséges esetben nem lehet kizárni az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének a sérelmét (ilyen lehet pl. ha az eljáró bíróságok kizárólag az egyik fél bizonyítási indítványainak adnak helyt és a másik felet elzárják az általa állítottak bizonyításától), de az indítványozó nem adott elő olyan alkotmányossági indokot, amely ezt a gyanút felvetné. Az indítványozó sem állította, hogy bizonyítási indítványainak a bíróság rendre nem adott helyt, hanem ezt csak egy orvostechnikai eszköz használati útmutatójának a becsatoltatásával kapcsolatban kifogásolta. Annak eldöntése, hogy az egybehangzó szakértői véleményekkel szemben kellő súlyú bizonyítéknak gondol-e a bíróság egy használati útmutatót, a tényállás megállapításához tartozó olyan törvényességi kérdés, amelyet az Alkotmánybíróság nem bírálhat felül (lásd: Indokolás [13]).

    [19] 4.6. Az indítványozó több indokot is felhozott annak igazolására, hogy a bíróságot miért nem tartja pártatlannak, azonban ezek egyike sem tekinthető alkotmányosan értékelhető indokolásnak. Az indítványozó állította, de semmivel nem bizonyította, hogy a bíróság „mintegy kötelezte” arra, hogy szakértő kirendelését kérje. Fel sem merülhet a bíróság pártossága abban az esetben, ha a bíróság a fél kérelmére, megindokolva, hogy milyen okból van szükség a már meglévő szakvélemény mellett szakértő kirendelésére, úgy rendel ki szakértőt, hogy annak a félre nézve semmilyen költségkihatása nincsen. Szintén nem vethet fel alkotmányossági aggályt az, ha a háromfokú bírósági eljárás első fokán a bíróság a felet – tényszerűen – laikusnak nevezi. Az, hogy az eljáró bíróság a bizonyítás körében mit fogad el és mit vet el, szintén nem vet fel alkotmányos aggályokat az eljáró bíróság pártatlansága tekintetében. Azt az indítványozói érvelést pedig végképp nem tartja alkotmányosan értékelhetőnek az Alkotmánybíróság, hogy a bíróság amiatt lenne elfogult, mert a bíróság is és az alperes kórház is állami szervezet.
    [20] Önmagában az, hogy a bíróság az indítványozó keresetét elutasítja, nem vetheti fel az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt, tisztességes eljáráshoz való jog sérelmét, ezért az indítványozónak az erre vonatkozó érvelését sem fogadta el olyannak, amely esetleg megalapozhatná a bírói döntés alaptörvény-ellenességét.

    [21] 4.7. Az indítványozó az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdésének sérelmével kapcsolatban is tulajdonképpen a bíróság elfogultságára hivatkozott, az indokolás [19] bekezdésében felvetett érveket ismételte meg. Ez a jelen Alaptörvényben biztosított jog esetében sem tekinthető elégséges, alkotmányos indoknak ahhoz, hogy az alapján az Alkotmánybíróság az indítványt befogadja.
    [22] A fentiekben kifejtettek alapján az Alkotmánybíróság azt állapította meg, hogy az indítványnak az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének, illetve XV. cikk (1) bekezdésének sérelmét állító része nem felel meg az Abtv. 29. §-ában foglalt feltételnek.
    [23] Mindezeket figyelembe véve az Alkotmánybíróság az indítványt – az Abtv. 47. § (1) bekezdése és az 56. § (1)–(2) bekezdései, valamint az Ügyrend 5. § (1) és (2) bekezdései alapján eljárva, az Abtv. 29. §-ára, 52. § (1) és (1b) bekezdés e) pontjára, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjaira tekintettel – visszautasította.

      Dr. Salamon László s. k.,
      tanácsvezető,
      előadó alkotmánybíró

      .
      Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
      alkotmánybíró

      Dr. Szabó Marcel s. k.,
      alkotmánybíró
      Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó s. k.,
      alkotmánybíró

      Dr. Szalay Péter s. k.,
      alkotmánybíró

      .
      English:
      .
      Petition filed:
      .
      07/03/2017
      Subject of the case:
      .
      constitutional complaint against the judgement No. Pfv.III.20.695/2016/15 of the Curia (medical malpractice)
      Number of the Decision:
      .
      3216/2018. (VI. 21.)
      Date of the decision:
      .
      06/05/2018
      .
      .