A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság 6.B.240/2006/57. számú ítélete és a Győri Ítélőtábla Bf.50/2009/14. számú ítélete, valamint a Kúria Bfv.I.95/2013/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz.
[2] 1. A Komárom-Esztergom Megyei Bíróság 6.B.240/2006/57. számú ítéletében bűnösnek mondta ki az indítványozót többrendbeli csalás bűntettében és – egyéb rendelkezések mellett – 5 év 6 hónap börtönbüntetésre, valamint 6 év közügyektől eltiltásra ítélte. Az indítványozó és a védő fellebbezést jelentettek be az elsőfokú ítélettel szemben, amelyben elsődlegesen az indítványozó felmentésére, másodlagosan – megalapozatlanságra, illetve eljárási szabálysértésekre hivatkozással – az ítélet hatályon kívül helyezésére tettek indítványt. A másodfokon eljárt Győri Ítélőtábla az eljárása során igazságügyi orvosszakértőt rendelt ki annak megállapítására, hogy az indítványozó milyen betegségben szenved, milyen az egészségügyi állapota, valamint ez akadályozza-e a büntetés-végrehajtási intézetben történő fogvatartását, illetve milyen hatással van a fogvatartás elviselésére. A szakvélemény alapján a Győri Ítélőtábla a Bf.50/2009/14. számú, jogerős ítéletében az ítéleti tényállást kiegészítette az indítványozó egészségi állapotára vonatkozó adatokkal, amelyek lényege szerint az indítványozó igen magas szívérrendszeri rizikójú csoportba tartozik és maradványtünetei miatt szoros kardiológiai és pszichológiai gondozása indokolt. Betegsége egészségi állapotában bármikor jelentős rosszabbodást okozhat, így amennyiben az indítványozó ebben az egészségi állapotában büntetés-végrehajtási intézetbe kerül, akutan zajló folyamatai, valamint magas rizikófaktorai miatt életét közvetlenül veszélyeztető állapotba kerülhet. A Győri Ítélőtábla (jórészt az indítványozó egészségügyi állapotára figyelemmel) a kiszabott szabadságvesztés mértékét 4 évi börtönbüntetésre enyhítette, emellett megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokat egyenként és összességükben is értékelte, törvényesen mérlegelte, ezért az ítéletet – a jogi minősítés helyesbítése és kisebb kiegészítések mellett – egyebekben helybenhagyta.
[3] Az indítványozó a jogerős ítélettel szemben felülvizsgálati indítványt terjesztett elő, amelyet a Kúria a Bfv.I.95/2013/2. számú végzésével – mint törvényben kizártat – elutasított. A Kúria indokolása szerint az indítványozó a tényállás felderítetlenségére, indokolási kötelezettség megszegésére, a könyvszakértő inkompetenciájára, illetve a csalás tényállási elemeinek hiányára vonatkozó állításai a jogerős ítélet tényállását támadták, amelyre a felülvizsgálati eljárásban nincs lehetőség. A végzés indokolása szerint a védelemhez való jog sérelmének állítása olyan relatív eljárási szabálysértés, amellyel kapcsolatban szintén nincs helye felülvizsgálati eljárásnak. A Kúria megállapította továbbá, hogy a lefoglalás jogszerűsége tekintetében előterjesztett indítvány vizsgálata – mivel az esetleges sérelem különleges eljárással orvosolható – ugyancsak kizárt felülvizsgálati eljárásban.
[4] 2. Az indítványozó ezt követően fordult az Alkotmánybírósághoz. Álláspontja szerint az említett ítéletek, illetve a végzés sérti az Alaptörvény XXVIII. cikkének (1) bekezdésében foglalt tisztességes bírósági eljáráshoz való jogot, mivel az eljáró bíróságok nem derítették fel a tényállást, továbbá az ítélet meghozatalában a megállapított tényállásnak a vádlott ártatlanságát megalapozó részét nem vették figyelembe és ennek elmaradását az ítéletben sem indokolták meg. Érvelése szerint, a bíróságok megsértették továbbá az Alaptörvény XXVIII. cikk (3) bekezdésében foglalt védelemhez való jogot is, mivel a hatóságok az indítványozótól lefoglalt iratokból nem adtak másolatot az indítványozónak. Az indítványozó álláspontja szerint az eljáró bíróságok megsértették az Alaptörvény II. cikkében foglalt élethez való jogát is, mivel figyelmen kívül hagyták az igazságügyi orvosszakértő véleményét, különösen azon megállapítását, hogy a szabadságvesztés büntetés végrehajtása az indítványozó életét közvetlenül veszélyeztető kockázatot jelent.
[5] Mindezekre figyelemmel az indítványozó kérte a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság 6.B.240/2006/57. számú és a Győri Ítélőtábla Bf.50/2009/14. számú ítéletének, valamint a Kúria Bfv.I.95/2013/2. számú végzésének a megsemmisítését, illetve a kiszabott szabadságvesztés letöltésének a felfüggesztését az alkotmányjogi panasz elbírálásának idejére. Az indítványozó alkotmányjogi panasza kiegészítéseként csatolta a Tatabányai Törvényszék Büntetés-végrehajtási Csoportja által kibocsátott, a szabadságvesztés megkezdésére vonatkozó felhívást, amely szerint az indítványozónak 2013. július 9. napján kell megkezdenie a börtönbüntetésének letöltését.
[6] 3. Az Abtv. 56. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint az Alkotmánybíróságnak elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy alkotmányjogi panasz a befogadhatóság formai feltételeinek megfelel. A Kúria a felülvizsgálati indítványt elutasító végzése 2013. február 4. napján kelt, az indítványozó 2013. március 29. napján – tehát határidőben – nyújtotta be alkotmányjogi panaszát az elsőfokú bíróságra [Abtv. 30. § (1) bekezdés], továbbá az alkotmányjogi panasz megfelel az Abtv. 52. § (1) és (1a) bekezdés a)–f) pontjaiban foglalt feltételeknek.
[7] 4. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján a továbbiakban azt vizsgálta meg, hogy az Abtv. 27. §-ában és az Abtv. 29–31. §-aiban foglalt feltételeket az alkotmányjogi panasz kimeríti-e. Az egyedi ügyben való érintettség megállapítható, mivel az indítványozó a panasszal támadott ügy terheltje. Megállapítható továbbá, hogy az indítványozó a rendes jogorvoslati lehetőségeit kimerítette.
[8] Az alkotmányjogi panasz ugyanakkor nem felel meg az Abtv. 29. §-ában foglaltaknak, amely szerint az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be.
[9] Az Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja, valamint az Abtv. 27. §-a alapján a bírósági eljárást befejező döntéseknek kizárólag az alkotmányossági szempontú felülvizsgálata során van jogköre a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kiküszöbölésére. Ugyanakkor az indítványozó által kifogásolt ítéletekben, illetve végzésben az ügyet érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség nincs, illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést az indítvány nem vet fel.
[10] Az indítványozó alkotmányjogi panasza lényegében arra irányul, hogy az Alkotmánybíróság az eljárás során beszerzett bizonyítékot a bíróságoktól eltérő módon értékelje. A bírói döntések ellen benyújtott alkotmányjogi panasz nem tekinthető ugyanakkor a további jogorvoslattal nem támadható bírósági döntések általános felülvizsgálata eszközének, így az Alkotmánybíróság hatásköre nem terjed ki arra, hogy felülbírálja a bíróságok bizonyítékértékelési tevékenységét. Az alkotmányjogi panasz arra sem ad felhatalmazást az Alkotmánybíróságnak, hogy a bíróságoknak az adott ügyre vonatkozó eljárási szabályokban (például a végrehajtással kapcsolatos szabályokban, vagy különleges eljárások esetén) biztosított hatáskörét elvonva hozzon meg döntéseket, illetve orvosoljon esetleges jogszabálysértéseket.
[11] A panasz hangsúlyos eleme az élethez való jog megsértésének állítása, amely az indítványozó álláspontja szerint abban nyilvánult meg, hogy az eljáró bíróságok – figyelmen kívül hagyva az orvosszakértői vélemény azon állítását, hogy a szabadságvesztés büntetés végrehajtásával életét közvetlenül veszélyeztető állapotba kerülhet – nem tették lehetővé a kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának mellőzését. Ezzel összefüggésben megállapítható, hogy a másodfokon eljárt Győri Ítélőtábla a 2011. május 24. napján kelt jogerős ítéletében az orvosszakértői véleményben foglaltakra is figyelemmel jelentősen csökkentette a kiszabott szabadságvesztés mértékét. A másodfokú bíróság e döntése során az indítványozó akkori, szakvéleményben leírt egészségi állapotát vehette figyelembe. Megállapítható, hogy az indítványozó a másodfokú ítélet meghozatala során nem állt személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedés hatálya alatt, a végrehajtandó szabadságvesztést kiszabó ítélet jogerőre emelkedésének napja nem jelentette a szabadságvesztés tényleges foganatba vételének napját. Ilyen esetekben az ítélet jogerejének napja és a szabadságvesztés büntetés letöltésének megkezdése között szükségszerűen eltelik bizonyos idő, amely során a terhelt életében bekövetkező változások (különösen az egészségügyi állapotában történő kedvezőtlen változás) a Büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (továbbiakban Be.) XXX. Fejezetének II., A bíróság és ügyész feladatai a végrehajtás során elnevezésű Címében szabályozott módon alapot adhatnak a szabadságvesztés végrehajtásának elhalasztására. A Be. – az ilyen esetekre, így jelen ügyben is irányadó – szabályai (Be. 591. §) szerint, az elítélt kérelmére az elsőfokon eljárt bíróság tanácsának elnöke halasztást engedélyezhet a szabadságvesztés végrehajtásának megkezdésére, ha az elítélt betegsége az elítélt életét közvetlenül veszélyezteti. A tanács elnöke igazságügyi orvosszakértői szakvélemény alapján állapítja meg a halasztás egészségügyi feltételeinek fennállását, és a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága egészségügyi szolgálata vezetőjének – az elítélt egészségügyi állapotának büntetés-végrehajtás keretei között való kezelhetőségére vonatkozó – nyilatkozatát figyelembe véve határoz a kérelemről.
[12] Megállapítható tehát, hogy az indítványozónak – a jogerős ítélet meghozatalát követően – lehetőségében állt a fentiekben említett okra hivatkozva a kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának elhalasztását kérni. Az Alkotmánybíróság megkeresésére a Tatabányai Törvényszék azt a tájékoztatást adta, hogy az indítványozó a konkrét ügyben egymás után, több alkalommal élt is e lehetőséggel és az eljárt bíróság (Tatabányai Törvényszék) a kérelmeknek minden esetben helyt adott, utoljára a 2012. szeptember 21. napján kelt, 4.B.240/2006/87. számú végzésében engedélyezett halasztást az indítványozó számára 2013. január 24. napjáig (a Győri Büntetés-végrehajtási Intézet 2013. július 9. napjára küldött behívót a szabadságvesztés büntetésének letöltésére). Ezt követően halasztás engedélyezésére azért nem került sor, mert az indítványozó ilyen irányú kérelmet nem nyújtott be, hanem alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz.
[13] A fentiekre figyelemmel megállapítható, hogy az indítványozó sem a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság, a Győri Ítélőtábla, valamint a Kúria eljárásával, sem az ítéletekben, illetve végzésben foglaltakkal kapcsolatosan nem állított olyan alaptörvény-ellenességet, amelyet alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként vagy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességként lehetne értékelni.
[14] Az Alkotmánybíróság ezért nem tartotta indokoltnak a bíróság felhívását a kifogásolt döntés végrehajtásának az Abtv. 61. § (1) bek. alapján történő felfüggesztésére sem.
[15] Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság az Abtv. az 56. § (2) és (3) bekezdésére is tekintettel, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján az alkotmányjogi panaszt visszautasította.
Dr. Balogh Elemér s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Paczolay Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Stumpf István s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Pokol Béla s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szívós Mária s. k.,
előadó alkotmánybíró |
. |